Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-31 / 35. szám

T I új ifjúság 61 I Olimpiai reménységeink VÉGRE ÉREM? Kevés birkózó „büszkélkedhet“ olyan pechsorozattal, mint a komá­romi (Komárno) [ankovtcs Tibor, aki jelenleg a Dukla Trenőín élsportköz­pontjának színeiben válogatott. A huszonhat esztendős fiatalember az 52 kilogrammos súlycsoportban ötö­dik esztendeje a világ élvonalában van, de — jéllehet sokszor valóban csak egy hajszálon múlott — ed­dig még világversenyen, VB-n, EB-n sohasem sikerült az áhított érmes helyezést megszereznie ... Vegyük csak sorjábanl Tibor egykor — bár egy évvel idő­sebb — nagyjából a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), 1983-ban a junior VB-n ezüstérmet szerzett Schwendt­ner Józseffel együtt kezdte az is­merkedést az igazi birkózással. Elő­ször dél-szlovákiai, majd országos méretben lett a sportág egyik nagy reménysége, ö is szabadfogással pró­bálkozott, a kötöttfogás azonban job­ban „feküdt“ neki, így edzője, Virág István vezetésével csakhamar átállt erre a fogásnemre. Mivel egyik sze­mére nem tökéletes a látása, katonai szolgálatot nem teljesített, ezért ju­nior korában is otthon, a SÍ ávia ODPM Komámo sportegyesület színei­ben versenyzett. így fedezte fel minden idók legsi­keresebb csehszlovák birkózója, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Ví- tézslav Mácha, aki az 1980-as moszk­vai olimpia után felhagyott az aktív versenyzéssel, és őt bízták meg a kötöttfogású válogatott vezetésével. Tibor, hogy az elsőligás mezőnyben szerepelhessen, először az SU Tep- lice csapatában birkózott, ahol a csallóközi származású olimpikon, Tóth Béla volt az edző. Onnan ke­rült aztán Ostravába, ahol — a Má- chával kötött egyezség alapján — három évet töltött, majd visszatért a Duna-partt városba. Amikor a tep- licel Miroslav Janota lett a válo­gatott edzője, Tibor továbbra is biz­tos csapattag maradt, s most, hogy az év elején a vele egyidős dr. Var­ga Ervin, a Fifakovo melletti Ra- gyolcról (Radzovce jszármazó szak­ember került erre a posztra, Janko- vics az ő bizalmát is élvezi. „Csak“ a nagy eredménye jönnél... Nem­zetközi viszonylatban, hiszen itthon halomra nyeri az országos bajnoki címeket I A teltételek továbbra is megvan­nak, hiszen miután Tibor otthon meg­nősült, és a most már négyeszten­dős Tamás fia megszületett, a Dukla Trenőín felajánlotta, versenyezzen az égisze alatt, eddzen Csák Máté vá­rosában. Így Is lett, onnan jár a fia­talember rendszeresen haza Komá­romba — ha éppen nem edzőtábo­rozik valahol, mert az élsportolókra, főképp akik válogatott kerettagok, és olimpiára készülnek, inkább ez a jellemző. A birkózók átmeneti ott­hona elsősorban Nymburk, mert az ottani edzőtábor a legismertebb és legjobban felszerelt hazánkban. Július végén kiváilő edzőpartnerei akadtak Jankovics Tibornak a nor­vég világ- és Európa-bajnok Lars Rönningen, valamint testvére, jón személyében, akik a Csehszlovák Nagydíj előtt szintén Nymburkban készültek. — Soha életemben még nem bir­kóztam ilyen jót — dicsérte ellen­feleit Tibor, aki a nagydíjon szoros küzdelmet vívott a jobbik Rönnin- gennel, és kikapott. — Nem baj, az olimpián majd megpróbálok vissza­vágni — mondta bizakodva. Az elején sorozatot említettünk, nézzük hát a csehszlovák kötöttfo­gású válogatott egyik legnagyobb olimpiai reménységének számvetését! 1982: EB Várna 10., VB Katowice 7.; 1983: EB Budapest — kiesett a selejtezőkben, VB Kijev 7.; 1984: EB jönköping 4.; 1985: EB Lipcse 4., VB Kolbotn 7.; 1986: EB Atén 7., VB Budapest 5.; 1987: EB Tampere 5., VB Clermont Ferrand 8. hely. Az olimpiai év elején, hosszan gyó­gyuló térdsérülése miatt műtéten esett át, így rangosabb versenyen nem indulhatott, a nagydíj volt az első igazi próba, amely eléggé biz­tatóra sikeredett. A legközelebbi cél tehát: helytáll­ni a szöuli olimpián. MAjOR LAJOS A szerző felvétele an Már hírül adtuk, hogy nyári tipp­versenyünk első díját Hakszer Ro­land dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) olvasónk nyerte. Lapunk főszer­kesztője, Csikmák Imre és a sportro­vat vezetője Palégyi Lajos a DAC — Inter ZTS Bratislava-találkoző szü­netében nyújtotta át a boldog nyer­tesnek (a felvétel ezt a pillanatot örökíti meg) a DAC-labdarúgók alá­írásával ellátott pettyes labdát. Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna, hi­szen Roland maga Is a DAC korosz­tályos csehszlovák bajnok birkózója. Abban állapodtunk meg, hogy al­kalomadtán bemutatjuk olvasóinknak. Egyúttal közöljük, hogy tippverse­nyünk 2—10. díját, a DAC — ös- ters Växjö UEFA-kupamérkőzésre szó­ló belépőjegyeket a napokban pos­tán küldjük ei. Orzsik felvétele ROBOG A KISMOTOR Rövid egy hónap leforgása alatt már a második rangos motoros rendez­vény színhelye lesz a Magyar Népköztársaság. Mint ar­ról lapunkban is többször hírt ad­tunk, augusztus 5—6-án és 7-én ke­rült sor a Forma 1-es versenyzőik bu­dapesti futamára, és szeptember 2— 3—4-én máris megrendezik a barack- pálinkájáról híres Kecskeméten a Gokart Világ-, illetve Európa-bajnok- ságot. A verseny szervezői számolnak az­zal, hogy külföldön is, de főleg Cseh­szlovákiában nagy érdeklődéssel fi­gyelik majd a vetélkedőket, s nem csupán azért, hogy kilenc csehszlo­vák versenyző is rajthoz áll, hanem azért is, mert jövőre hazánk rende­zi meg a gokartosok világbajnoksá­gát. A Kecskemétre érkezőket gazdag program várja. Már szeptember 2- ári, pénteken hivatalos edzést tarta­nak a versenyzők, és szombaton 9— 18 óra között bonyolítják le a selej­tezőket. Itt dől el kategóriánként, hogy ki az a legjobb huszonnyolc ver­senyző, aki rajtolhat a döntőben. Va­sárnap délelőtt reményfutamokra is sor kerül, és e reményfutamok leg­jobb hat versenyzője bejuthat a dön­tőbe. így alakul ki a döntő harminc­négy fős mezőnye. Az ünnepélyes megnyitó szeptem­ber 4-én, vasárnap 13 órakor lesz, és az Európa-bajnokság döntőjét 15.30-tól, a Világbajnokság Forma C döntőjét 16.05-től futják. Előtte per­sze lesz veterán járművek bemuta­tója, veterán autók versenye, repü- lőmodell-bemutató, érdekes járművek bemutatója, a Kalocsai Néptegyttttes fellépése és még más szemet gyönyör­ködtető műsor. A sajtótájékoztatón azt Is megtudtuk, hogy a verseny- pálya hossza 931 méter, a szélessé­ge 7 méter, és a versenyzők dolgát 11 kanyar nehezíti. A pályacsúcsot 31,87 másodperccel Andreas Siemens nyugatnémet versenyző tartja, amely csúcsot tavaly állította fel. Csupán az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy ez 93,43 km átlagsebességet je­lent. A Világ- és Eurőpa-bajnokságon az előzetes jelentkezés alapján a kö­vetkező országokra számítanak: Ang­lia, Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Bulgária, Dánia, Hollandia, Svédor­szág, Finnország, NSZK, Franciaor­szág, Luxemburg, Olaszország, Jugo­szlávia, Lengyelország, Szovjetunió és természetesen Magyarország. A várható versenyzői létszám az Inter­continental C kategóriában 40—50, a Formula C kategóriában 60—80 fő. Kecskeméten a napokban minden készen áll a motorsport kedvelői szá­mára. Utazási irodáink, de elsősorban a losonci (Luöenec) Cedok, valamint az IBUSZ bratlslava! kirendeltsége, várja az érdeklődőket. (esi) Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarú­góit, mint dr. Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az 6 meglátásait (egyezte te sorozatunkban dr. Széher Má­tyás, a Start című képes hetilap főszerkesztő-helyette­se. Ján Hodűr Még az I. Szlovák Nemzeti Ligában elkezdődött ná­lunk egy alapos csapatépítési folyamat, és akkor ke­rült hozzánk Hodűr. Jól ismertük őt a senicai csapatból, és nagyon is kellett az ő Játékstílusát képviselő fut­ballista a csapatunkba. A Hodúr névnek akkoriban egyébként Is csengése volt a szlovák futballban, hiszen bátyja a Trnava csapatában tündökölt, és rúgta a gó­lokat. Janó kevesebb gólt rúg bátyjánál, viszont annál töb­bet harcol, küzd a középpályán. Azt, hogy harcol és küzd, a sző legszorosabb értelmében kell venni, ő a csapat egyik motorja, nem ismer elveszett labdát, hajt, küzd a végkimerülésig. Erről a tulajdonságáról talán semmi sem beszél jobban, mint egy Jugoszláviában tör­tént eset. Az 1966-os télre talán még sokan emlékezünk, hi­szen olyan havazások mifelénk valóban ritkán fordul­nak elő. Md, füves pályát keresve, elindultunk Jugoszlá­viába, kihasználva a Zemun Teleoptik együttesével lé­tesített kapcsolatunkat. Baäko Pole egy kisváros Split és a híres nyaraló, Makarska között. Tehát eléggé dé­len arra, hogy február végén jó pályán lehessen ját­szani. Az autóbuszunk hótorlaszokon keresztül vergőd­ve huszonnégy órás út után megérkezett a tavaszi pa­radicsomnak hitt helyre. Igaz, hó már nem volt ott, de eső annál több. A sok víz a játékteret sártengerré vál­toztatta, és azon a pályán egy dubrovníki csapat el­len álltunk ki. Hodúr ott sem kímélte magát. Egy be­csúszó szerelésnél tetőitől talpig ellepte a sár, egyál­talán nem lehetett ráismerni. Janó felkelt, nem is tu­dom, mivel törölhette ki szeméből a sarat, és nyu­godtan folytatta a játékot. Pár perccel később a játék­vezető a rossz talaj miatt lefújta a meccset. Ahogy jöttek le a fiúk, az egyik néző Hodúrra mutatva szel­lemesen megkérdezte: „Mondják, maguk honnan sze­rezték ezt a szerecsen játékost?“ Említettem már, hogy Hodúr fő erényének a harcos­ságát tartom. Nem kíméli sem magát, sem az ellen­felet. Sokat kap, de ad is. Aki őt netán megrúgja, az biztos lehet abban, hogy rövid időn belül vissza is kapja a kölcsönt. Ez a játékfelfogás, persze, magával hordja a sérülések nagyobb veszélyét is. A kegyetlen sors nem kerülte el Hodúrt sem. Amikor bekerültünk a ligába, Ceské Budéjovicében ínszakadást szenvedett. Egyenesen Prágába vittük. Az elsősegélyt nyújtó orto- pédus megjegyezte, hogy ezt a térdsérülést 72 órán belül operálni kell. Nem maradt sok időnk gondolko­zásra, elvittük a továbbképző intézet traumatológiai osztályára — ott műtötték egyébként Bertalant is —, es másnap meg is operálták. Minden sikerült, hat hét múlva lekerült a lábáról a gipsz, és akkor egy olyan időszak kezdődött, amelyben a lehető legjobban meg­mutatkozott Hodúr jelleme, életfelfogása. Az egész re­habilitációt pontosan, becsületesen végigcsinálta, utána pedig óriási szorgalommal nekivágott az edzéseknek. A januári felkészülésen már együtt volt a csapattal. Ez pedig kitűnő akaraterejéről tanúskodik. Egy kis Ideig azért lehetett látni, hogy óvatosabb, de ma már teljesen a „régi Hodúr“. Tehát hajt, küzd és — beszél. Ő a „legmorgősabb“ emberünk a pályán. Szinte mindent kommentál, legin­kább a játékvezetők döntéseit. Ezért sorozatban kapja a sárga lapokat. Főleg még a nemzeti ligában olyan rossz híre volt a bírák körében, hogy szabállyá vált: a mérkőzések előtt a játékvezetők magukhoz rendel­ték, és előre megmondták neki, hogy a legkisebb rek­lamálás esetén íeküldlk a pályáról. Néha hatott az intelem, de ha kritikus helyzet alakult ki, fenyítés ide vagy oda: Janó megmondta azon nyomban a vélemé­nyét ... Hasonlóan védi a maga igazát a játékostársak között Is. Mindenesetre ő a „hangadó“, ő a dirigens; Tóth Laci távozása után ő vette át az irányító szere­pét. Emlékszem rá, sok nézeteltérése volt Ekhardttal, amíg a Slovan Bratislava játékosa a mi színeinkben játszott. Két kakas nehezen íér meg egy szemétdom­bon, tény viszont, hogy Ekhardt távozása után Hodűr játéka kezdett felfelé ívelni. Annyira, hogy habár az­óta egész sereg új futballista jött hozzánk, az ő játé­kára Pecze edző továbbra te gondolkodás nélkül Igényt tart. Nagyon szereti hétéves kisfiát, aki gyakran kijár a pályára. Apjához hasonlóan barna bőrű, és már most bűvöli a labdát. „Tigana“ beceneve Is jelzi, hogy va­lószínű, a Hodúr névnek nem kell a csehszlovák fut- ballból eltűnnie. Persze, ezzel a megállapítással nem akarom „nyugdíjba“ küldeni az édesapját, ellenkező­leg, jő egészséget és állandó jó formát kívánok neki, mert azok közé tartozik, akik a szívüket Is otthagyják a pályán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom