Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-17 / 33. szám

ROSS ROCKLYNNE Az idő űrhajóján VII. Tony elsápadt. — Azt akarja mondani... — kérdezte — ...Jézus Máriái — homlokát kiverte a ve­rejték. — Mennyi Időnk van még? — Erle tudja a pontos számokat. Körül­belül 18—19 nap. Akkora dirr-durr lesz, hogy beleremeg a nap: És ml a tanúi le­szünk! — tette hozzá fanyar mosollyal. — Inkább tudós vagyok, mint ember, úgy látszik Szinte eszembe sem jut, hogy meg­halhatunk a robbanásban, és hat csontváz­zal szolgálhatunk egy helyett. — Nem lesznek csontvázak — mondta Tony összehúzott szemmel. — Először is, meg tudjuk javítani a hajót, bár eszeveszet­ten kell majd dolgozni. Másodszor pedig beledobtam a gyűrűt a folyóba. Nyoma ve­szett. Laurette mintha elsápadt volna. — Nem értem, hogyan volt lehetséges — dadogta. — Hiszen igazában lehetetlen megszabadulni tőle, nem? — A gyűrű eltűnt — mondta Tony ma­kacsul. — Egyszer és mindenkorra. És ne felejtse el: nem lesz csontváz! Talán pró­bálja meg Masterst is meggyőzni róla, hogy ne akarjon mindenáron előállítani egyet — tette hozzá jelentőségteljesen. Biccentett, majd kiment, és néhány má­sodperc múlva belépett a társalgóba. Bra- ker és Yates megfordult. Mindkettőjükön rajta volt a bilincs. Tony elővette a kulcsot, és a bilincsek lehullottak. Rövid, tárgyilagos mondatokkal felvázolta a helyzetet, főhangsúllyal azon, hogy a hajónak messze el kell távolodnia a bolygótól, mielőtt az összeütközés bekö­vetkezik. Yates nézze át az elektromos há­lózatot, Braker, Masters és Tony pedig oxi- acetilén lángvágókkal és kalapácsokkal ne­kilátnak a hajótörzsben ekletkezett lyuknak és a rakétahajtóműveknek. Aztán elmondta, mi történt a gyűrűvel. Yates sovány kezével szőke hajába túrt. — Ezt nem úszhatjuk meg ilyen könnyen — mondta halk, színtelen hangján. — Ott fönt van egy csontváz, az ujján Braker gyű­rűje. Valahogy el kell számolni vele, ugye. bár. Az a csontváz vagy én vagyok, vagy maga. vagy Braker, vagy a lány, vagy a fa­terja, vagy Masters. Nincs értelme az okos­kodásnak. Ezen úgysem tudunk változtatni. — Yates hangja komoran csengett. Braker- re nézett, majd Tonyra. — Mindegy, én nyitva tartom a szemem, úgyhogy senki se törje semmi disznóságon a fejéti Braker felcsattant. — Te patkány! — Egy lépést tett Yates felé. Ez is csak neked juthat az eszedbel Te megpróbálkoznál mással, mi? De velem vigyázz! — Dühösen összevonta a szemöldö­két. — Jobb lesz, ha maga is szemmel tart­ja, Crow. Életveszélyes alak — arra az eset­re mondom, ha netán azt hinné, jó haverok vagyunk. — Hagyják már abba! — Tony hangja fá­radtan csengett. Hozzátette: — Ha rendbe tesszük a hajót, mind a hatan élve eltávoz­hatunk innen. — Az ajtó felé indult, intett Brakernek és Yatesnek, hogy kövessék. De nyomasztóan a tudatában volt, hogy vesze­delmes embereknek fordít hátat. * Eltelt egy hét. A síkság visszhangzott az ütésektől, amelyeket a nagykalapács a hor­padt fúvókákra mért. Hármat nem lehetett megjavítani. Tony meggyötörtén, fáradtan és hihetet­lenül mocskosán tért vissza az összevissza görbült és reménytelenül festő fűvókától. Hirtelen felkapta a fejét, az űrhajó közelé­ből eszeveszett üvöltést hallott. Rohanva érkezett a hajó farához, a nyitott légzsili­pen át. Braker és Yates dulakodtak. — Megölöm! — kiáltotta Braker. Kezében öklömnyi kődarabot szorongatott. Látható­lag éppen Yates agyvelejét készült kiloccsan­tani. Erle Masters a közelben állt, és ide­gesen harapdálta az ajkát. Tony káromkodva kiragadta a követ Bra­ker kezéből, és felrántotta a férfit. Yates is nyöszörögve feltápászkodott, a szája vér­zett. Braker heves mozdulattal Yates felé bö­kött. — A szemét! — mondta vicsorítva. — Mögém jött a lángvágóval! Yates szinte sivított, ahogy elhátrált. — Hazudik! — Reszkető kézzel Brakerre mutatott. — Éppen hogy ő akart elintézni engem a lángvágóval! — Pofa be — harsogta Tony. Mastershez fordult. — Van képe, hogy tétlenül nézze? Persze, maga szeretne egy csontvázat! Vesszek meg, ha megkapja! Melyikük volt az? Masters hebegett. — Én nem láttam. Én ... én csak ... — Menjen a fenébe! — Tony a másik ket­tő felé fordult. Pillantását mereven rájuk szegezte. — Fejezzék be — mondta. — Vagy az idegeik mondták fel a szolgálatot, vagy mindketten egy olyan mozdulat miatt vá­dolják a másikat, amelyet saját maguk tet­tek. Mellesleg közölhetem, hogy a csont­váz, amit láttam, ép volt. Mit gondolnak, mit művelne a lángvágó egy csontvázzal? Braker lassan felemelte a lángvágót, mi­közben gyilkos pillantást vetett Yatesre. Yates is kezébe vette a nagykalapácsot. Tonyhoz fordult. — Azt mondja, .'a csontváz ép volt? — Hangja továbbra is komoran csengett, a szemében azonban megcsillant a mohó re­mény fénye. Tony pillantása a férfi kiálló, törött áll­kapcsára esett. — A feje — válaszolta — árnyékban volt. Tony szája fájdalmasan megrándult. Rossz látni, ahogy valakinek az arcára kiül a csalódás, még ha Állkapocs Yatesről van is szó. Megfordult, nagy sóhaj szakadt ki belőle. Micsoda emberpróbáló feladat ez! legyőzni a sorsot — meg nem történővé tenni azt, ami megtörtént! Tony aznap tovább dolgozott a szokásos­nál, megpróbálta feltérképezni az azbeszt­tel burkolt üzemanyag-vezeték szövevényét, bejelölte a töréseket a tervrajzon. A nap lassan a látóhatár alá süllyedt. Sötétség borította el a síkságot, erősödő szél söpört végig rajta. Tony felkapcsolta a világítást, és tovább dolgozott fáradtan, megviselt ide­gekkel. Túl sok munka van még hátra ah­hoz, hogy lassítani lehessen. A fenyegetően közeledő bolygó minden éjjel legalább egy fokkal nagyobbnak látszott. Erősödő szél­rohamok és viharos esők tanúskodtak az egyre fokozódó gravitációs vonzásról Tony éppen egy X jelet tett a tervrajzra — és megdermedt. Veiőtrázó sikoly hallatszott az éjszakában. Eldobta a ceruzát és a papírt, a feljárón át villámgyorsan a felső folyosón termett. Masters második üvöltése közvetlen közel­ről hasított a fülébe. Masters elhagyta a szobáját, most a folyosón rohant, pizsamá­ban. A vállából egy kés állt ki. Tony rémülten vetette magát a férfi után, és utol is érte, éppen abban a pillanatban, amikor Masters előreesett. Tony fél térdre ereszkedve nézte a hatalmas konyhakést, amelyet Masters bal vállán, a nyakizmon át döftek belé, nyilvánvalóan a szívét véve célba. Masters az oldalára fordult. Motyogott, az arcán rémület ült. Tony felállt, és a tár­salgó felé iramodott. Egy futó alak bukkant fel előtte. Utol­érte, hátulról torkon ragadta. — Te ...! Yates tigrisként küzdött. Megfordult, ki­szabadította magát, arcát eltorzította a düh. Tony nyitott tenyere lesújtott, az ütés az arcán találta el Yatest. Megtántorodott és elesett. Feltámaszkodott a könyökére. — Miért tette? — kérdezte Tony fojtott hangon. Yates arca rángott. — Mert túl akarom élni ezt az egészet, a többi nem érdekel! — Csizmás lábával hirtelen előreugrott. Tony hátralépett. Yates rárontott. Tony mindkét ökle a térde ma­gasságából lendült fölfelé. Minden dühét beeladta az ütésbe. Yates szó szerint a le­vegőbe emelkedett, aztán összecsuklott és elterült a padlón. Tony fél kézzel felrántotta és bedobta a társalgóba. Braker álmából felriadva pislogott a ka­napén. Tony megelőzte a kérdezősködést. — A haverja megkéselte Masterst! — Micsoda? — Braker már talpon is volt. — Megölte? — Szeme megvillant a sötét­ben. — örülne, mi? Braker Yatesre nézett. Majd vontatottan megszólalt: — Figyeljen ide, hekuskám! Ne essen abba a hibába, hogy egy osztályba sorol az ilyen patkánnyal, mint Yates. Én nem ké­seiek meg senkit hátulról. De ha Masters ha­lott lenne, örülnék. Megoldaná a többiek problémáját. Mit fog Yatesszel csinálni? — Már túl vagyok rajta. De mondja meg neki, hogy ezentúl óvakodjon Masterstől. Braker gúnyosan morogta: — Aha. Masters szíjat hasít a hátából, mi? Tony sarkon fordult. Laurette és Overland professzor Masterst ápolták a szobájukban. A seb tiszta volt, és alig vérzett. Overland sápadtan áz ajtónak támaszko­dott. — Nem súlyos, drágám... — mondta. A lány karcsú ujjaival fürgén kötözte a se­bet. — Ne msúlyos? — Laurette kétségbeesett tekintetet vetett Tonyra. — Nézzen rá! És apa azt mondja, nem súlyos! Tony Mastersre pillantott. A férfi hason feküdt az ágyon, természetellenesen kitá­gult szemmel, és hisztérikusan motyogott magában. Bőre falfehér volt, a rémület petyhüdt vonásokat rajzolt az ajka köré. — Megkéselt — lihegte. — Megkéselt! Aludtam, az volt a baj. De hallottam, hogy jön! — Görcsösen zihált, majd a párnába temette az arcát. Laurette végzett a kötözéssel, ez arca halovány volt. — Itt maradok reggelig — mondta Tony. Overland idegesen az ajkába harapott. — Ki volt az? Tonv megmondta. —Nem lehetne valahogy megakadályoz­ni?:.. ' [Folytatjuk] A VÁLTOZÁSOK KVÍZ * KVlZ TÜKRÉBEN A Szocialista Akadémia ÉrseK- -'Ttjvári járási Bizottságának mun­kájáról több ellentmondó, de túl­nyomórészt negatív véleményt hallottam Kérdéseimmel Jura] Tobákost, a jnb oktatásügyi osz­tálya ellenőrző bizottságának tag­ját, a Szocialista Akadémia elnö­két kerestem fel. — Mennyire változhat meg az önök munkája az átépítés, az új feladatok folyamatában? Van­nak-e új terveik? — Természetesen mi is szeret­nénk változtatni a munkamódsze­reinken. Elsősorban arra törek­szünk, hogy ne az előadások mennyisége, a papíron kimuta­tott adatok, a hallgatók száma legyen mérvadó, hanem az embe­rek, a lektorok és a közönség lelkesedése Ahhoz, hogy ez így is legyen, érdekesebbé, mindenki számára vonzóbbá kell tennünk a munkánkat. Ezt elsősorban az­zal szeretnénk elérni, hogy lét­rehozunk egy szemléltető eszkö­zökkel foglalkozó csoportot, a- mely a három szomszédos járást, az érsekújvárit (Nővé Zántky), a komáromit (Komárno) és a lévait (Levice) látná el a szükséges segédanyagokkal, ami nagy se­gítség lenne a lektorok számára. Videokészüléket még nem vásá­rolhatunk, de az Iskolákban és más szervezeteknél már általá­nossá vált használati eszközökre azonban szükségünk van. Tapasz­/ talatbó! mondom, hogy huszonöt percnél tovább képtelenek va­gyunk lekötni a hallgatóság fi­gyelmét, éppen az előadás egy­síkúsága miatt. Legnagyobb prob­lémáink a politikai aktualitások­kal foglalkozó előadásainkkal vannak. Főleg azért, mert álta­lában idős emberek, nyugdíjas tagjaink adnak elő, és a régi módszerrel nem tudják megnyer­ni az embereket, ősztől májusig tizenkét fiatal lektort vettünk fel, és terveink között szerepel, hogy fokozatos átépítéssel a je­lenlegi háromszázból mindössze hetvenen maradnak kötelékeink­ben. Inkább legyen kevesebb lek­torunk, de több szakértőnk. Meg­válunk a pedagógusok egy ré­szétől is, mert túl sokat vállal­tak eddig. Szeretnénk elérni, hogy előadá­suk idején a munkaadójuk fel­mentse őket. A hat szekció mun­káját is szeretnénk összhangba hozni, hiszen nem vonhatunk éles határvonalat köztük. Ne az elő­adások száma érdekeljen minket, hanem az, hogy ezek sikeresek voltak-e. — Van-e az előadásokon vita, sikerült-e már elérniük azt, hogy az emberek véleményt mondja­nak a különböző témákról? — Az, hogy vitázik-e a hallga­tóság, természetesen a témától függ. Parázs vita alakult ki pél­dául zokon az előadásokon, a- melyek a falu életével, az élet- körülmények megváltoztatásának lehetőségeivel foglalkoztak. Be­vezetjük azt, hogy az előadáso­kat két lektor tartsa, ez vitára buzdíthatja az embereket. — Mi a véleménye munkatár­sairól? Mi az oka annak, hogy az SZA titkáráról kevés ember van jó véleménnyel? — Azt hiszem, a baj gyökereit a múltban kell keresnünk. Az em­berek szép lassan megszoktak egy munkastílust, amely ma már nem felel meg a követelmények­nek. A titkárságunkat kell első­sorban aktivizálni, és a munka­stílusukat gyökeresen megváltoz­tatni. Nem lehet olyan emberek­kel dolgozni, akik elvesznek csa­ládi gondjaikban, és már nem marad energiájuk a munkájukra. A titkárnak és a politikai felelős­nek kellene irányítania a munkát, ellátogatni az előadásokra, érté­kelni ezek hatékonyságát. De ezekre a látogatásokra csak ak­kor kerül sor, ha elmegyek a titkárért. A helyzet azonnali meg­oldást kíván, már intézkedtünk is, de a végső döntést az orszá­gos konferencia hozza meg. — Mi az, amit a szervezet je­lenleg a legfontosabb feladatának tart? — Legfontosabb feladatunk az eszmei-politikai felvilágosító elő­adások révén elérni azt, hogy az emberek magukévá tegyék az új gondolkodást. Ez a legfontosabb, de a legnehezebb feladat is. Hi­szen az emberek gondolkodás- módját nem tehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Ennek elérése lassú folyamat, csak a kölcsönös bizalom és megértés jegyében jöhet létre. Bolemant Lilla A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye A nagy nyári rejtvényverseny vé­géhez közeledünk. Ez a forduló az utolsó előtti alkalom arra, hogy pontszámaitokat legalább harmincra emeljétek, mert csak akkor kerül­tök ti is az értékes fődíjakra esé­lyesek közé. Márpedig, mint tudjátok, az első díj, a színes tévé értéke 9500 korona, de vár rátok egy 6600 koronás Sharp személyi számítógép, 5000 koronás külföldi repülőút, Ba- betta kismotor, és a további díjak is bizonyára örömet szereznek majd a nyerteseknek. Várjuk tehát a meg­fejtéseket! A helyes válaszok a hatodik for­duló kérdéseire: 1. A Nemzetgyűlés 1948. Június 14-én választotta köztársasági elnökké Ele­ment Gottwaldot. (Azok válaszát Is elfogadjuk, akik csak az évet tün­tették fel.) 2. A hangszer neve: szitán. 3. Chile. 4. A felnőtt túzzokkakas súlya 18 kilogramm. 5. A csehszlovák sízők három érmet szereztek Calgary ban a Téli Olim­piai Játékokon. A nyolcadik forduló kérdései 1. Csehszlovákia hetven éve A műsorban részlet hangzik el ján Kozák Gólyafészek című regényéből, amely a falvak szocializálását eleve­níti fel. Szlovákiának melyik kerületében játszódik c regény cselekménye? 2. Zene és korunk Bár kezdetben furcsának tűnt, de a nők a rockzenében is szót kértek. A harmincnégy éves angol Annié Lenox 1977-ben Dave Stewart csa­patának tagja lett. 1981-től duóként lépnek fel. Kísérőzenekarukkal nem­rég ők is szerepeltek a londoni jó­tékonysági koncerten. Mi a neve Dave Stewart és Annie Lenox együttesének? 3. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová Ázsiában a 38. szélességi körtől északra fekszik az a népi demokra­tikus állam, amelynek Ifjúsági szer­vezete 1946-ban alakult, és a Szo­cialista Munkásfiatalok Szövetsége nevet viseli. Ez az ifjúsági szerve­zet lesz a házigazdája az 1989-es VIT-nek. Tulajdonképpen ez lesz Ázsiában az első világifjúsági talál­kozó. Melyik országban lesz a XIII. VIT? 4. Gyertek velünk kirándulni! Bratislava múltjáról vallanak azok a leletek, amelyekre a Nálepka ut­cában az egyik ház felújítása során bukkantak. Ezek az archeológiái le­letek a kelta kultúra Idejéből szár­maznak. Írjátok meg annak a magyar ki­rálynak a nevét, aki 1291-ben város- jogokkal ruházta fel Szlovákia mai fővárosát! 5. Sport az újságírók szemével Ezennel az atlétika csillagairól lesz szó a rádió műsorában, és az csak természetes, hogy a legendás hírű Paavo Nurmi neve is elhang­zik. Ez a finn atléta sportpályafutá­sa alatt 9 olimpiai érmet szerzett. Az atlétikának melyik ágában tün­dökölt Paavo Nurmi? a) ugrásban, b) dobásban, c) futásban. A Modrá vlna műsorát, amelyben elhangzanak a nyolcadik forduló kérdései, pénteken, augusztus 19-én 19 óra 45 perces kezdettel hallgat­hatjátok meg a Bratislava adón. Vá­laszaitokat levelezőlapon a követke­ző szerdáig, augusztus 24-ig, küldjé­tek el a következő címre: CeskosJo- vensk? rozhlas, Modrá vlna, M?tna 1, 812 90 Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom