Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-17 / 33. szám
ROSS ROCKLYNNE Az idő űrhajóján VII. Tony elsápadt. — Azt akarja mondani... — kérdezte — ...Jézus Máriái — homlokát kiverte a verejték. — Mennyi Időnk van még? — Erle tudja a pontos számokat. Körülbelül 18—19 nap. Akkora dirr-durr lesz, hogy beleremeg a nap: És ml a tanúi leszünk! — tette hozzá fanyar mosollyal. — Inkább tudós vagyok, mint ember, úgy látszik Szinte eszembe sem jut, hogy meghalhatunk a robbanásban, és hat csontvázzal szolgálhatunk egy helyett. — Nem lesznek csontvázak — mondta Tony összehúzott szemmel. — Először is, meg tudjuk javítani a hajót, bár eszeveszetten kell majd dolgozni. Másodszor pedig beledobtam a gyűrűt a folyóba. Nyoma veszett. Laurette mintha elsápadt volna. — Nem értem, hogyan volt lehetséges — dadogta. — Hiszen igazában lehetetlen megszabadulni tőle, nem? — A gyűrű eltűnt — mondta Tony makacsul. — Egyszer és mindenkorra. És ne felejtse el: nem lesz csontváz! Talán próbálja meg Masterst is meggyőzni róla, hogy ne akarjon mindenáron előállítani egyet — tette hozzá jelentőségteljesen. Biccentett, majd kiment, és néhány másodperc múlva belépett a társalgóba. Bra- ker és Yates megfordult. Mindkettőjükön rajta volt a bilincs. Tony elővette a kulcsot, és a bilincsek lehullottak. Rövid, tárgyilagos mondatokkal felvázolta a helyzetet, főhangsúllyal azon, hogy a hajónak messze el kell távolodnia a bolygótól, mielőtt az összeütközés bekövetkezik. Yates nézze át az elektromos hálózatot, Braker, Masters és Tony pedig oxi- acetilén lángvágókkal és kalapácsokkal nekilátnak a hajótörzsben ekletkezett lyuknak és a rakétahajtóműveknek. Aztán elmondta, mi történt a gyűrűvel. Yates sovány kezével szőke hajába túrt. — Ezt nem úszhatjuk meg ilyen könnyen — mondta halk, színtelen hangján. — Ott fönt van egy csontváz, az ujján Braker gyűrűje. Valahogy el kell számolni vele, ugye. bár. Az a csontváz vagy én vagyok, vagy maga. vagy Braker, vagy a lány, vagy a faterja, vagy Masters. Nincs értelme az okoskodásnak. Ezen úgysem tudunk változtatni. — Yates hangja komoran csengett. Braker- re nézett, majd Tonyra. — Mindegy, én nyitva tartom a szemem, úgyhogy senki se törje semmi disznóságon a fejéti Braker felcsattant. — Te patkány! — Egy lépést tett Yates felé. Ez is csak neked juthat az eszedbel Te megpróbálkoznál mással, mi? De velem vigyázz! — Dühösen összevonta a szemöldökét. — Jobb lesz, ha maga is szemmel tartja, Crow. Életveszélyes alak — arra az esetre mondom, ha netán azt hinné, jó haverok vagyunk. — Hagyják már abba! — Tony hangja fáradtan csengett. Hozzátette: — Ha rendbe tesszük a hajót, mind a hatan élve eltávozhatunk innen. — Az ajtó felé indult, intett Brakernek és Yatesnek, hogy kövessék. De nyomasztóan a tudatában volt, hogy veszedelmes embereknek fordít hátat. * Eltelt egy hét. A síkság visszhangzott az ütésektől, amelyeket a nagykalapács a horpadt fúvókákra mért. Hármat nem lehetett megjavítani. Tony meggyötörtén, fáradtan és hihetetlenül mocskosán tért vissza az összevissza görbült és reménytelenül festő fűvókától. Hirtelen felkapta a fejét, az űrhajó közeléből eszeveszett üvöltést hallott. Rohanva érkezett a hajó farához, a nyitott légzsilipen át. Braker és Yates dulakodtak. — Megölöm! — kiáltotta Braker. Kezében öklömnyi kődarabot szorongatott. Láthatólag éppen Yates agyvelejét készült kiloccsantani. Erle Masters a közelben állt, és idegesen harapdálta az ajkát. Tony káromkodva kiragadta a követ Braker kezéből, és felrántotta a férfit. Yates is nyöszörögve feltápászkodott, a szája vérzett. Braker heves mozdulattal Yates felé bökött. — A szemét! — mondta vicsorítva. — Mögém jött a lángvágóval! Yates szinte sivított, ahogy elhátrált. — Hazudik! — Reszkető kézzel Brakerre mutatott. — Éppen hogy ő akart elintézni engem a lángvágóval! — Pofa be — harsogta Tony. Mastershez fordult. — Van képe, hogy tétlenül nézze? Persze, maga szeretne egy csontvázat! Vesszek meg, ha megkapja! Melyikük volt az? Masters hebegett. — Én nem láttam. Én ... én csak ... — Menjen a fenébe! — Tony a másik kettő felé fordult. Pillantását mereven rájuk szegezte. — Fejezzék be — mondta. — Vagy az idegeik mondták fel a szolgálatot, vagy mindketten egy olyan mozdulat miatt vádolják a másikat, amelyet saját maguk tettek. Mellesleg közölhetem, hogy a csontváz, amit láttam, ép volt. Mit gondolnak, mit művelne a lángvágó egy csontvázzal? Braker lassan felemelte a lángvágót, miközben gyilkos pillantást vetett Yatesre. Yates is kezébe vette a nagykalapácsot. Tonyhoz fordult. — Azt mondja, .'a csontváz ép volt? — Hangja továbbra is komoran csengett, a szemében azonban megcsillant a mohó remény fénye. Tony pillantása a férfi kiálló, törött állkapcsára esett. — A feje — válaszolta — árnyékban volt. Tony szája fájdalmasan megrándult. Rossz látni, ahogy valakinek az arcára kiül a csalódás, még ha Állkapocs Yatesről van is szó. Megfordult, nagy sóhaj szakadt ki belőle. Micsoda emberpróbáló feladat ez! legyőzni a sorsot — meg nem történővé tenni azt, ami megtörtént! Tony aznap tovább dolgozott a szokásosnál, megpróbálta feltérképezni az azbeszttel burkolt üzemanyag-vezeték szövevényét, bejelölte a töréseket a tervrajzon. A nap lassan a látóhatár alá süllyedt. Sötétség borította el a síkságot, erősödő szél söpört végig rajta. Tony felkapcsolta a világítást, és tovább dolgozott fáradtan, megviselt idegekkel. Túl sok munka van még hátra ahhoz, hogy lassítani lehessen. A fenyegetően közeledő bolygó minden éjjel legalább egy fokkal nagyobbnak látszott. Erősödő szélrohamok és viharos esők tanúskodtak az egyre fokozódó gravitációs vonzásról Tony éppen egy X jelet tett a tervrajzra — és megdermedt. Veiőtrázó sikoly hallatszott az éjszakában. Eldobta a ceruzát és a papírt, a feljárón át villámgyorsan a felső folyosón termett. Masters második üvöltése közvetlen közelről hasított a fülébe. Masters elhagyta a szobáját, most a folyosón rohant, pizsamában. A vállából egy kés állt ki. Tony rémülten vetette magát a férfi után, és utol is érte, éppen abban a pillanatban, amikor Masters előreesett. Tony fél térdre ereszkedve nézte a hatalmas konyhakést, amelyet Masters bal vállán, a nyakizmon át döftek belé, nyilvánvalóan a szívét véve célba. Masters az oldalára fordult. Motyogott, az arcán rémület ült. Tony felállt, és a társalgó felé iramodott. Egy futó alak bukkant fel előtte. Utolérte, hátulról torkon ragadta. — Te ...! Yates tigrisként küzdött. Megfordult, kiszabadította magát, arcát eltorzította a düh. Tony nyitott tenyere lesújtott, az ütés az arcán találta el Yatest. Megtántorodott és elesett. Feltámaszkodott a könyökére. — Miért tette? — kérdezte Tony fojtott hangon. Yates arca rángott. — Mert túl akarom élni ezt az egészet, a többi nem érdekel! — Csizmás lábával hirtelen előreugrott. Tony hátralépett. Yates rárontott. Tony mindkét ökle a térde magasságából lendült fölfelé. Minden dühét beeladta az ütésbe. Yates szó szerint a levegőbe emelkedett, aztán összecsuklott és elterült a padlón. Tony fél kézzel felrántotta és bedobta a társalgóba. Braker álmából felriadva pislogott a kanapén. Tony megelőzte a kérdezősködést. — A haverja megkéselte Masterst! — Micsoda? — Braker már talpon is volt. — Megölte? — Szeme megvillant a sötétben. — örülne, mi? Braker Yatesre nézett. Majd vontatottan megszólalt: — Figyeljen ide, hekuskám! Ne essen abba a hibába, hogy egy osztályba sorol az ilyen patkánnyal, mint Yates. Én nem késeiek meg senkit hátulról. De ha Masters halott lenne, örülnék. Megoldaná a többiek problémáját. Mit fog Yatesszel csinálni? — Már túl vagyok rajta. De mondja meg neki, hogy ezentúl óvakodjon Masterstől. Braker gúnyosan morogta: — Aha. Masters szíjat hasít a hátából, mi? Tony sarkon fordult. Laurette és Overland professzor Masterst ápolták a szobájukban. A seb tiszta volt, és alig vérzett. Overland sápadtan áz ajtónak támaszkodott. — Nem súlyos, drágám... — mondta. A lány karcsú ujjaival fürgén kötözte a sebet. — Ne msúlyos? — Laurette kétségbeesett tekintetet vetett Tonyra. — Nézzen rá! És apa azt mondja, nem súlyos! Tony Mastersre pillantott. A férfi hason feküdt az ágyon, természetellenesen kitágult szemmel, és hisztérikusan motyogott magában. Bőre falfehér volt, a rémület petyhüdt vonásokat rajzolt az ajka köré. — Megkéselt — lihegte. — Megkéselt! Aludtam, az volt a baj. De hallottam, hogy jön! — Görcsösen zihált, majd a párnába temette az arcát. Laurette végzett a kötözéssel, ez arca halovány volt. — Itt maradok reggelig — mondta Tony. Overland idegesen az ajkába harapott. — Ki volt az? Tonv megmondta. —Nem lehetne valahogy megakadályozni?:.. ' [Folytatjuk] A VÁLTOZÁSOK KVÍZ * KVlZ TÜKRÉBEN A Szocialista Akadémia ÉrseK- -'Ttjvári járási Bizottságának munkájáról több ellentmondó, de túlnyomórészt negatív véleményt hallottam Kérdéseimmel Jura] Tobákost, a jnb oktatásügyi osztálya ellenőrző bizottságának tagját, a Szocialista Akadémia elnökét kerestem fel. — Mennyire változhat meg az önök munkája az átépítés, az új feladatok folyamatában? Vannak-e új terveik? — Természetesen mi is szeretnénk változtatni a munkamódszereinken. Elsősorban arra törekszünk, hogy ne az előadások mennyisége, a papíron kimutatott adatok, a hallgatók száma legyen mérvadó, hanem az emberek, a lektorok és a közönség lelkesedése Ahhoz, hogy ez így is legyen, érdekesebbé, mindenki számára vonzóbbá kell tennünk a munkánkat. Ezt elsősorban azzal szeretnénk elérni, hogy létrehozunk egy szemléltető eszközökkel foglalkozó csoportot, a- mely a három szomszédos járást, az érsekújvárit (Nővé Zántky), a komáromit (Komárno) és a lévait (Levice) látná el a szükséges segédanyagokkal, ami nagy segítség lenne a lektorok számára. Videokészüléket még nem vásárolhatunk, de az Iskolákban és más szervezeteknél már általánossá vált használati eszközökre azonban szükségünk van. Tapasz/ talatbó! mondom, hogy huszonöt percnél tovább képtelenek vagyunk lekötni a hallgatóság figyelmét, éppen az előadás egysíkúsága miatt. Legnagyobb problémáink a politikai aktualitásokkal foglalkozó előadásainkkal vannak. Főleg azért, mert általában idős emberek, nyugdíjas tagjaink adnak elő, és a régi módszerrel nem tudják megnyerni az embereket, ősztől májusig tizenkét fiatal lektort vettünk fel, és terveink között szerepel, hogy fokozatos átépítéssel a jelenlegi háromszázból mindössze hetvenen maradnak kötelékeinkben. Inkább legyen kevesebb lektorunk, de több szakértőnk. Megválunk a pedagógusok egy részétől is, mert túl sokat vállaltak eddig. Szeretnénk elérni, hogy előadásuk idején a munkaadójuk felmentse őket. A hat szekció munkáját is szeretnénk összhangba hozni, hiszen nem vonhatunk éles határvonalat köztük. Ne az előadások száma érdekeljen minket, hanem az, hogy ezek sikeresek voltak-e. — Van-e az előadásokon vita, sikerült-e már elérniük azt, hogy az emberek véleményt mondjanak a különböző témákról? — Az, hogy vitázik-e a hallgatóság, természetesen a témától függ. Parázs vita alakult ki például zokon az előadásokon, a- melyek a falu életével, az élet- körülmények megváltoztatásának lehetőségeivel foglalkoztak. Bevezetjük azt, hogy az előadásokat két lektor tartsa, ez vitára buzdíthatja az embereket. — Mi a véleménye munkatársairól? Mi az oka annak, hogy az SZA titkáráról kevés ember van jó véleménnyel? — Azt hiszem, a baj gyökereit a múltban kell keresnünk. Az emberek szép lassan megszoktak egy munkastílust, amely ma már nem felel meg a követelményeknek. A titkárságunkat kell elsősorban aktivizálni, és a munkastílusukat gyökeresen megváltoztatni. Nem lehet olyan emberekkel dolgozni, akik elvesznek családi gondjaikban, és már nem marad energiájuk a munkájukra. A titkárnak és a politikai felelősnek kellene irányítania a munkát, ellátogatni az előadásokra, értékelni ezek hatékonyságát. De ezekre a látogatásokra csak akkor kerül sor, ha elmegyek a titkárért. A helyzet azonnali megoldást kíván, már intézkedtünk is, de a végső döntést az országos konferencia hozza meg. — Mi az, amit a szervezet jelenleg a legfontosabb feladatának tart? — Legfontosabb feladatunk az eszmei-politikai felvilágosító előadások révén elérni azt, hogy az emberek magukévá tegyék az új gondolkodást. Ez a legfontosabb, de a legnehezebb feladat is. Hiszen az emberek gondolkodás- módját nem tehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Ennek elérése lassú folyamat, csak a kölcsönös bizalom és megértés jegyében jöhet létre. Bolemant Lilla A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye A nagy nyári rejtvényverseny végéhez közeledünk. Ez a forduló az utolsó előtti alkalom arra, hogy pontszámaitokat legalább harmincra emeljétek, mert csak akkor kerültök ti is az értékes fődíjakra esélyesek közé. Márpedig, mint tudjátok, az első díj, a színes tévé értéke 9500 korona, de vár rátok egy 6600 koronás Sharp személyi számítógép, 5000 koronás külföldi repülőút, Ba- betta kismotor, és a további díjak is bizonyára örömet szereznek majd a nyerteseknek. Várjuk tehát a megfejtéseket! A helyes válaszok a hatodik forduló kérdéseire: 1. A Nemzetgyűlés 1948. Június 14-én választotta köztársasági elnökké Element Gottwaldot. (Azok válaszát Is elfogadjuk, akik csak az évet tüntették fel.) 2. A hangszer neve: szitán. 3. Chile. 4. A felnőtt túzzokkakas súlya 18 kilogramm. 5. A csehszlovák sízők három érmet szereztek Calgary ban a Téli Olimpiai Játékokon. A nyolcadik forduló kérdései 1. Csehszlovákia hetven éve A műsorban részlet hangzik el ján Kozák Gólyafészek című regényéből, amely a falvak szocializálását eleveníti fel. Szlovákiának melyik kerületében játszódik c regény cselekménye? 2. Zene és korunk Bár kezdetben furcsának tűnt, de a nők a rockzenében is szót kértek. A harmincnégy éves angol Annié Lenox 1977-ben Dave Stewart csapatának tagja lett. 1981-től duóként lépnek fel. Kísérőzenekarukkal nemrég ők is szerepeltek a londoni jótékonysági koncerten. Mi a neve Dave Stewart és Annie Lenox együttesének? 3. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová Ázsiában a 38. szélességi körtől északra fekszik az a népi demokratikus állam, amelynek Ifjúsági szervezete 1946-ban alakult, és a Szocialista Munkásfiatalok Szövetsége nevet viseli. Ez az ifjúsági szervezet lesz a házigazdája az 1989-es VIT-nek. Tulajdonképpen ez lesz Ázsiában az első világifjúsági találkozó. Melyik országban lesz a XIII. VIT? 4. Gyertek velünk kirándulni! Bratislava múltjáról vallanak azok a leletek, amelyekre a Nálepka utcában az egyik ház felújítása során bukkantak. Ezek az archeológiái leletek a kelta kultúra Idejéből származnak. Írjátok meg annak a magyar királynak a nevét, aki 1291-ben város- jogokkal ruházta fel Szlovákia mai fővárosát! 5. Sport az újságírók szemével Ezennel az atlétika csillagairól lesz szó a rádió műsorában, és az csak természetes, hogy a legendás hírű Paavo Nurmi neve is elhangzik. Ez a finn atléta sportpályafutása alatt 9 olimpiai érmet szerzett. Az atlétikának melyik ágában tündökölt Paavo Nurmi? a) ugrásban, b) dobásban, c) futásban. A Modrá vlna műsorát, amelyben elhangzanak a nyolcadik forduló kérdései, pénteken, augusztus 19-én 19 óra 45 perces kezdettel hallgathatjátok meg a Bratislava adón. Válaszaitokat levelezőlapon a következő szerdáig, augusztus 24-ig, küldjétek el a következő címre: CeskosJo- vensk? rozhlas, Modrá vlna, M?tna 1, 812 90 Bratislava.