Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-17 / 33. szám
A Kommentárunk NE A TERMÉSZET KARÁRA! Ezt a címet adta cikkének a Moszkovsz- klje novosztyi című szovjet hetilap. Az ökológiai problémák term észéi esen nemcsak a szovjet társadalmat, hanem a világ csaknem minden országának lakosságát érdeklik. Az ENSZ 159 tagállama hozott létre eddig környezetvédelmi Irodát, nagy nemzetközi szervezetek tevékenykednek a természet megóvásáért. Mi hát akkor a probléma? Miért nem hozzák meg ezek az erőfeszítések a kívánt eredményt? Erre a kérdésre az idézet: moszkvai lap a következő választ adja: „Azért, mert a kérdést rossz oldalról közelítjük meg. Mi a hatások és nem a kiváltó okok ellen harcolunk. A környezetszennyező anyagok a gyorsan növekvő Ipar melléktermékei. A kérdés csak az, hogy a társadalomnak valóban szüksége van-e ilyen Iparra. Meggyőződésünk, hogy nincs.“ A Föld lakosságának száma 25 év alatt több mint a másfélszeresé«, az ipari termelés két és félszeresére nőtt. Ilyen mértékben változott volna az életszínvonal is? Természetesen nem. A fejlődő országokban az alatt az idő alatt sem csökkent az éhezők száma. Egy Indiai kutató adataiból kitűnik, hogy ezekben az országokban gombamód szaporodnak a nyomornegyedek is. Az ENSZ szerint 1,5 milliárd ember, a világ népességének több mint a negyede él viskóvárosokban, emberi lakhelynek alkalmatlan kalyibákban. Egyes számítások szerint évente 13—18 millió ember hal éhen a Földön. Emellett tovább nő az energia- hiány, mind akütabbá váltak a szállítási problémák, ugrásszerűen emelkedett az alkoholisták, a kábítősok, bűnözők száma. Kritikus a bioszféra állapota is, az óceá nők szennyezettsége és az ózonréteg károsodása katasztrófával fenyeget. A moskval lap véleménye szerint a termelés növekedése önmagában nem hozza magával az emberek nagyobb jólétét. Elsősorban azért nem, mert a termelés tetemes részét a fegyverkezésre fordítják. Ebben a helyzetben a Varsói Szerződés tagállamainak legutóbbi csúcstalálkozóján állásfoglalás született. A szövetség abból indul ki, hogy a környezetet a fegyverkezési hajsza egyre nagyobb mértékben ká rosítja. A szocialista országoknak az a véleménye, hogy a környezetvédelem kérdéseit nem elszigetelten, hanem kölcsönösen, a háború és béke, a leszerelés és a fejlődés, az elmaradottság és a szegénység felszámolása, az emberhez méltó egészséges és biztonságos földi élet kérdéseivel összefüggésben kell vizsgálni. Országunkban az utóbbi időben elfogadott intézkedések eredményeképp sikerült legalább annyit elérni, hogy a helyzet nem rosszabbodik. Az Ipari üzemek komolyan veszik a tisztítóberendezések felállításának és működésének szükségességét, és felelősségteljesebb a hozzáállás a mezőgazda- sági üzemek vezetői részéről is. Gyökeres változás azonban a javulás irányában még nem állt be. Ez ezért van, mert a környezetvédelem csak követi a termelést. Igyekszünk növelni a termelést, ünnepiünk, ha ez sikerül, és bánkódunk, ha a folyamat során pusztul a természet. Majd kísérletet teszünk a természet védelmére. A termelés növelése és a környezet védelme két egymástól elkülönített kérdéskör. Az elsőbbség legtöbb esetben a termelést Illeti. Az erőforrásokat és a gazdasági vezetés szempontjait ennek a célnak rendelik alá. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy a természet védelméért folytatott harc sok esetben a közvéleményre hárul. A környezet megóvása lehetetlen az intenzív, csekély hulladékkal járó vagy melléktermókmentes technológiákra való átállás nélkül. A szakemberek véleménye szerint a probléma megoldható. A termelés szerkezetének megváltoztatásával olyan végtermékekből kell többet előállítani, a- melyek az emberek mindennapi igényeit elégítik ki. Ezt a változtatást a mai kevésbé anyag-, energia- és munkaigényes technológiák lehetővé teszik. Tanulságosak az Iparilag legfejlettebb országok e téren szerzett tapasztalatai is. Az USA például 1971 és 1985 között 33, japán pedig 78 százalékkal csökkentette az energiafelhasználást a bruttó nemzeti terméken belül. Nálunk is a gazdaság több ágában érhető el nagymérvű fém- ős energiatakarékosság. A mindennapi gyakorlatból származik ez a megállapítás: „Erős kézhez értelmes és óvatos fej kell. Ha a kéz «rajét a technika mérhetetlenül megnövelte, a fejjel szemben támasztott követelmények Is megsokszorozódnak." „Nem szabad tehát túlzásokba esni, mérlegelni kell az összes lehetséges tényezőt, és a ma elfogadható kompromisszum mellett kell dönteni. A környezetvédelem kérdései napirenden maradnak ma és a jövőben is. Strasser György Ha valaki azt hiszi, hogy a csapat- vezetőknek vakáció a vakáció, hát téved. Akad dolguk a nyári napokban is bőven, legalábbis azoknak, akiknek szívügyük a pionírok élménydús nyaralása. — Azért annyiban könnyebb a dolgunk nyáron, hogy kedvünk szerint szervezhetjük meg a gyerekek programját, s ez most könnyed, vidám, szórakoztató. De ránk fér a rengeteg papírmunka, a jelentések fel-alá küldözgetése után egy kis kikapcsolódás. Nagyon szívesen töltöm a nyaramat Is a pionírokkal, mert ezek az együttlétek — nevezzük bár versenynek, túrának, táborozásnak — több pedagógiai tapasztalatot adnak, mint sok-sok kötelező rendezvény. A gyerekek őszintébbek, sokkal jobban megismerjük egymást egy-két nap vagy egy hét alatt, mint az iskolában egész tanév alatt — mondta Haszilla Gizella, a Kassai (Kosice) Magyar Tannyelvű Alapiskola pionírcsapatának vezetője. Az egymás megismerésének fontosságát hangsúlyozta akkor is, amikor arról beszélt, milyen Jó a kapcsolatuk a gimnazistákkal, akik közül huszonnyolcán rajvezetőkként dolgoznak kivárunk benneteket Vidám nyarat! sebb társaikkal. Pionírokként naponta együtt voltak évekig, hiszen a legtöbbjük ennek az alapiskolának volt a tanulója. de valójában őket is nyaranta, a szünidő alatt ismerte meg jobban, akkor tűnt ki, hogy képesek lesznek arra, hogy kisebb társaik munkáját szervezzék, délutánjaikat, rajfoglalkozásaikat színessé, tartalmassá tegyék. A legügyesebbek — köztük Orosz Péter, Zsigmond Ágnes, Veres Tímea, Csata Eszter, Pándi László, Erdélyi Mihály, Kopcsik Katalin — a pionírok nyári programjának megtervezésébe és megvalósításába is besegítettek. Gazdag, változatos ez a program. Minden gyerek megtalálja az őt leginkább érdeklő elfoglaltságot. Egyhetes táborozáson vesz részt huszonnyolc pionír a sátoraljaújhelyi szlovák általános iskola úttörőivel. Évek óta tart a kapcsolatuk. A közös nyaralástól e szép kapcsolat elmélyítését várják. Kirándulást szerveznek a közeli Alpinká- ra. Turistajelzések szerinti tájékozódás, gyógynövénygyűjtés, játékok, vetélkedők szerepelnek e túra tervében. A társadalmi munkáról sem feledkeznek el a pionírok és vezetőik. Lesz hulladékgyűjtés, segítenek a szinai (Sefta) védnökség! szövetkezetnek, és a helyi magyar óvodában átfestik az apróságok játékait. A timuristák a vakáció alatt is rendszeresen látogatják azokat az idős embereket, akiknek vállalták a gondozást, ellátást. Munkatervükből nem hiányoznak a sportjátékok, vetélkedők sem, amelyekre az Iskola udvarán kerül sor. A tanév közeledtével pedig megtartják a pionirtisztségvise- lők tanfolyamát, amelyen már az új pionírév programjával, céljaival ismerkednek a résztvevők. — Igyekeztünk úgy összeállítani nyári programunkat, hogy elsősorban a vidámság, a szórakozás kapjon benne helyet, de azért gondoltunk a jövőre is, készülünk a következő pionírévre. Azt hiszem, ez így helyes, s ezzel a gyerekek is egyetértettek, mert a programot együtt állítottuk össze — mondta búcsúzóul a csapatvezető. Benyák Mária A sebészeti osztályon fekvő sógorom hívta fel figyelmem az egyik fiatal nővérkére: — Biztosan érdekelni fog, ha elmondom Ivett jó, ügyes nővér, de nem csak ezzel tűnik ki. Érdekessé teszi az, hogy lefelé fordítva olvas és ír, ráadásul bal kézzel. Most éppen szolgál, ha akarod, „összehozlak“ vele — mondotta lábadozó sógorom. Így ismerkedtem meg a nagykürtösi (Vefky Krtís) kórház egyik pályakezdő, talpra esett, sokoldalú ápolónőjével, Iveta Zvalovával. Kérésemre a nővérszobában mutatta be „tudományát“. Először egy kórlapról olvasott „lefő- vel“, jobbról balra, majd egy üres vényIVETT NŐVÉR NEM KÉTBALKEZES re írta fel a kórlap szövegét fordítva, bal kézzel jobbról balra, meg a nevét és címét. — Ilyennek születtem, így tanultam meg írni és olvasni. Számomra ez u- gyanúgy természetes, mint nektek az, hogy jobb kézzel balról jobbra irtok, vagy olvastok — mondta Ivett. Ez a különlegessége még nem Indokolta volna, hogy írjak róla. Rövid beszélgetésünk alatt azonban sok egyebet is megtudtam róla. Például azt, hogy ő a Járási Egészségügyi Intézet SZISZ-szervezetének a titkára. —■ Még csak egy éve dolgozom a szakmában. Nem sokkal azután, hogy itt, a sebészeti osztályon munkába léptem, megbíztak az ifjúsági szervezet titkári tisztségével. — Minek köszönheted ezt a bizalmat, ezt a gyors előrelépést? — Úgy gondolom, az ifjúsági mozgalomban végzett korábbi munkámmal szolgáltam rá a bizalomra. Az alapiskolában sokáig a pionírtanács elnöke voltam. Losoncon (Luöenec) az egészségügyi szakközépiskolában két évig az Ifjúsági Fényszórót irányítottam, majd két évig a SZISZ iskolai szervezetének voltam az elnöke. — Milyennek találod az egészség- ügyi intézet ifjúsági szervezetét? — Egyelőre csak a tavalyi tapasztalatokból tudok kiindulni. Közel nyolc- vanan vagyunk. A körülményekhez és a lehetőségekhez mérten elfogadható munkát végzünk. Aránylag színvonalas a politikai oktatás, bekapcsolódunk a járási versenyekbe, vetélkedőkbe. Kezdeményezésemre fellendült az Ifjúsági Fényszóró munkája, nővéreink helytállnak a Zenit-versenyekben, de nem hiányoznak a sportrendezvényekről sem. Legtöbb gondot az okozza, hogy mivel, három műszakban dolgozunk, nehéz a taggyűlésekre összehívni a fiatalokat, vagy a rendezvények időpontját egyeztetni. — Úgy hallottam, hogy tagja vagy az egészségügyi intézet Elán sportegyesületének. Milyen sportot űzöl? — Gyermekkoromtól szeretek pingpongozni, de röplabdázok, teniszezek, tagja vagyok a női futballcsapatnak, és a turisztikai szakosztálynak. Télen meg síelek, és rendszeresen járok futni. — És mivel töltőd a maradék szabadidődet? — Olvasok, művelődök, kézimunkázok. Egyébként itt lakom Nagykürtösön, és annyival több a szabadidőm, hogy nem kell buszra várakozni, mert ahogy látom, bejáró kolléganőimtől, ez sok időt elrabol. Az elmondottakból látszik, hogy Ivett nővér nem is annyira balkezes. Legalábbis nem kétbalkezes. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula TÁBORRÓL, TÁBOROZÓKRÓL Ä Kis-Duna partján, körülbelül egy kilométerre Pozsonyeperjestől (Jahod- ná) működik már 1972-től a Béke pionírtábor. A terület a Dunaszerdahelyi Járási Építővállalat tulajdonában van. Csánő Zoltán, a vállalat képviselője és Jelenlegi tisztségében a tábor vezetője tájékoztatott arról, hogy az építési munkálatokat 1971-ben fejezték be, s kezdettől fogva kettős funkciót tölt be a létesítmény. Az SZSZK Oktatásügyi, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumával kötött szerződés alapján itt szeptembertől júniusig természeti Iskola működik városi gyerekek részére. Elsősorban Bratislavából és Űstí nad La- bemből várják őket. Hogy nyaralni honnan jönnek az úttörők és a pionírok, azt az FSZM dönti el. Szándékosan írtam pionírokat meg úttörőket, mert minden évben vannak magyarországi vendégei a tábornak. Idén júniusban a salgótarjániak Ismerkedhettek a Csallóköz nevezetességeivel. Egész Szlovákiából érkeznek ide pionírok, de elsősorban a hegyvidékieket részesítik előnyben azért Is, mert nekik újdonság a nagy síkság, no meg általában a magyar sző is. Sőt, július 21-től augusztus 8-ig 40 lengyel tanuló is élvezhette a nyár és a Csallóköz adta örömöket. Kívülük még 193 szlovák pajtás jött ide Turanyból. Pavla Pavlová táborvezetőt kértem meg, mondjon pár szót a táborról. Azzal kezdte, hogy elsősorban a víz vonzotta őket, csak kár, hogy ha fürödni akarnak, Nyárasdra kell utazniuk. Nincs medence, a Dunában fürödni pedig egészségügyi okokból lehetetlen. Amikor erre rákérdeztem, Csánó Zoltán elismerte, hogy az elmúlt tizenhat év alatt nem sikerült minden problémát megoldani, de igyekeznek pótolni a mulasztásokat. A táborvezetőnek egyébként ez volt az egyetlen panasza. A programtervet áttanulmányozva kitűnik, ha mindezt sikerül megvalósítaniuk, a gyerekek nem unatkoznak majd. Mint minden táborban, itt is lehetőség van a sportolásra. Úszóversenyt, közös játékokat szerveznek a gyerekeknek. Itt Is játsszák azt a játékot, hogy valamelyik raj elrejt a tábor területén egy cédulácskát — a raj lángocskáját —, és azt a többi rajnak kell megkeresnie. A vezetők nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek eszmei nevelésére. A pionírok kötelezettséget vállaltak, hogy védeni fogják a tábor környezetét és ügyelnek a tisztaságra, minden raj teljesíteni fogja a „Tábori lángocskák és utak“ feladatait. E játék lényege: a rajoknak feladatokat kell megoldaniuk, versenyeznek, ki tud többet a pionírszervezetről, és az utolsó napon elültetik a béke fáját, hogy maradandó emléket is hagyjanak maguk után. Több előadást Is meghallgatnak a gyerekek a természet védelméről, megismerkednek a Csallóköz növény- és állatvilágával, megtanulják az itt tenyésző növények nevét, megismerkednek a turistajelzésekkel, és a Brontosaurus mozgalom keretében megtisztítják a tábor környékét a hulladéktól. Működik a táborban képzőművészeti és lövészkor is. Pavla Pavlová büszkén újságolta, mennyi ügyes céllövészük van. Amikorra írásunk megjelenik, már újabb csoport élvezi itt a szünidőt — ők Martinból jöttek. Wiedemann Éva / T
