Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-10 / 32. szám
cmAnom* Pápista Aladár voltak anyagi problémák! Az RPOS kapuját az az Andrásik Béla védte, aki évek múltával a híres Benfica Lisszabon csapatához került. A húszas-harmincas évek vezető egyesülete az RME (Rimaszombati Munkás Egyetértés), ennek legnagyobb riválisa városon belül pedig a tamástalai (Tamásfala a város részét képezte) TMSC, amely 1948-ig létezett. Igen, a városnak egyidőben több egyesülete is volt, amelyek igaz, hosszabb-rövidebb ideig léteztek csupán, de volt időszak, amikor három egyesület csapata küzdött a bajnoki pontokért. A második világháború után Ekkor játszott a helyi futball mindmáig legendás hírű egyénisége, Szapáfy Zoltán, aki gólerős csatár hírében állt; Az egyik bajnoki idényben 62 gólt küldött az ellenfelek hálójába. Aztán újabb hullámvölgy következett, s a járási székhely csapata visszaesett a járási bajnokságba. A hatvanas évek végén a Slovan egykori játékosa, Vas Ferenc vállalja az edzői feladatokat, és pár éven belül olyan gárdát sikerül kovácsolnia, amely 1974-ben már az I. A osztály élén végez. Csak egy idényt sikerült eltölteniük a felsőbb osztályban, s utána öt évet kellett várni a feljebbjutásEVÉS KÖZBEN JÖTT MEG AZ ÉTVÁGY 75 éves a rimaszombati (Rimavská Sobota) labdarúgás A JELEN A népszerű labdajáték első e- gyesülete 1913-ban alakult meg Rimaszombatban. A RÁC (Rima- szombati Atlétikai Club) első barátságos mérkőzéseit stadion híján a városi piactéren játszotta. Ez az egyesület, azt remélve, hogy nagyobb anyagi támogatáshoz jut a város labdarúgása, 1919-ben beolvadt az RPOS-ba, a Rimaszombati Polgári Olvasókör Sportszakosztályába. Lám, már akkor is csak lassan kezd lábra kapni a futball, de az SK-nak végül is 1947-ben sikerül a szlovákiai divízióba bejutnia. A generációcsere újabb visszaeséssel járt, majd az ötvenes évek elején, pontosabban 1953 ban a nagyobb üzemek patronálta egyesületek, a Tátrán és a Slavoj fúziójából alakult ki a Slovan. Eredményes évek következtek ezután a kerületi bajnokság megnyerésével. ra. Ekkor már Faska László a futballszakosztály elnöke, aki kezdettől fogva kutatta a további sikerek lehetőségeit, s pár éven belül a futballdiplomácia elismert szakembere lett. Evés közben jön meg az étvágy. így voltak ezzel Rimaszombatban is: nemcsak a szakvezetés, hanem az edző és a játékosok is már a liga felé kacsingattak. Anton Tatár után Anton Hruseckf, a Trnava egykori kiválósága edzette a csapatot, de az SZNL II. kapujáig még mindig nem sikerült eljutniuk. Aztán újra jött Vas Ferenc edző, és vele együtt a siker: 1983 júniusában a Slovan kerületi bajnokságot nyert, így bekerült a SZNL II.-be. Azóta itt tanyázik, és mindig az élbolyban végez, de ez már a jelen. A Slovan csapata 1986-ban — álló sor balról: Marián Kudlik, Pe tor AugustoviC, Deák László, Dusán Boros, Csarnakovics György, Kovács Imre; guggolnak: Ivan Vojtko, Juraj Gablas, Lubor Zvoda, Pápista Aladár, Tuba László. A Slovan a legutolsó bajnoki idényben hullámzó teljesítményt nyújtott. Egy-két hazai mérkőzésen sem hozta önmagát, így a szurkolók népes tábora nem volt megelégedve. A csapat ugyan a negyedik helyen végzett, de sem az új edző, Oldfich Bríza, sem a húszas keret nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A közönség persze elfogult, nem eléggé ért hozzá — mondhatnánk —, de az általa kiállított bizonyítvány is fontos, hiszen ettől függ a nézők száma, és így a mérkőzések bevétele Is. Egyesek az őszi sikeres szereplés után a feljebbjutás gondolatával is foglalkoztak, de aztán amikor a bajnokság hajrájában néhány kétes kimenetelű (eredményű) mérkőzést láthattak, csupán legyintettek. Ebben az ügyben kerestem fel Pápista Aladárt, aki hetedik éve csapatkapitány, és pályaedző. Arra voltam kíváncsi, vajon ő hogyan látja az összefüggéseket és minek véli, sikernek vagy sikertelenségnek az elért helyezést. — Ami a bajnokságot Illeti, az vesse ránk az első követ, akinek a SZNL II. 4. helye már nem is helyezés. Ennyire megváltozott egyszeriben az értékítéletünk? Persze, én nem akarok mentegetőzni. Több jó játékost igazoltunk az ősz folyamán. Dr. Szekeres Gábor Kassáról (Kosice). Roman Kudlik (testvére, Marian már régebben itt játszik — a szerk. megjegyzése). Borbély József Bra- tislavából, Peter Blasko Dolná Nivából, Boros Gábor pedig Banská Bystricából jött. Az a konkurencia, amit akartunk, sajnos rosz- szul sült el. Bő volt a keret, és sokszor az edző sem tudta, kit is kéne állítani. Sok volt az egyénileg csillogó, szakképzett labdarúgó, csak hát a kollektív játék maradt el, a csapatszellem nem volt az Igazi. A kezdeti mécsesek nem Jöttek ki, hat mérkőzésből négyet elveszítettünk (idegenben), amiben persze a bírók is közrejátszottak, de ha mi berúgjuk helyzeteinket, ezt nem is kellene említenem. Én is úgy vélem, több van ebben a csapatban, mint a negyedik hely, és jogosnak találom a nézők felháborodását, elmarasztalását. Most már rajtunk a sor. hogy ezt a csorbát kiköszörüljük. KITEKINTÉS A JÖVÖBE A Slovan labdarúgó-szakosztályának évek óta odaadó, lelkes funkcionáriusa Juraj Hrivfíák mérnök, aki mindemellett a rima- szombati futball krónikása (ö készítette a 75. évfordulóra az emJuraj Hrivnák mérnök lékfüzetet is), és egyetlen mérkőzésről sem hiányzik, mert a hangosbemondót is ő kezeli. Szervez, irányít, propagál, s ebből kifolyólag nemcsak gazdag tapasztalatokkal rendelkező, kiyáló szakember, hanem a sportdiplomáciának is egyik mestere a városban. A szakvezetésben és a csapat élén változnak az arcok, ő az egyike a sziklaszllárdan álló egyéniségeknek, ezért hát őt kértük meg egy rövid mérlegvonásra, és hogy tekintsünk ki egy kicsit a jövőbe. — Ami tegnap még elég volt, az ma már kevés, és holnap még több kell. Mi is azt valljük, hogy szükség van az egészséges elégedetlenségre, az építő kritikára. Átépítés alatt van a szakvezetés, mert egyre jobban tapasztaljuk, hogy ennek munkája meghatározza a csapat teljesítményét is. Szerintem nem volt véletlen, hogy Faska Laci bácsi idejében jól ment a csapatnak. Az utánpótlás nevelése is jő mederben halad, hiszen ificsapatunk szintén az SZNL Il.-ben futballozik. Sajnos, a B csapatunk nem került fel a kerületi bajnokságba, de már jövőre talán erre reális esélyeink lesznek. Elsősorban' a hazai nevelésre alapozzuk a jövőt, mert nem mindig válik be az átigazolás. A jó csapatszellem megteremtése, a kollektíva összekovácsolása a célunk. Én optimista vagyok, és bízom a bátyi futball további felemelkedésében. Remélem, az általam vezetett krónikában a 75. év után újabb sikeres fejezet kezdődik majd. Polgári László (A szerző és Hrivfíák felvételei) Kevés ember ismeri olyan közelről a DAC labdarúgóit, mint dr Stadtrucker Sándor, a csapat orvosa. Az 6 meglátásait legyezte In sorozatunkban dr. Széher Mátyás, a START című képes hetilap tőszerkesztő-helyettese. Peter Kaspar j] Megmondom őszintén, nem is tudom, hogy került Peter hozzánk. Egyszerre csak egy gyerekes arcú szőke fiú (lit a többiek között, aki nem tűnt kt sem alkatával, sem a nevével. — Jobbhátvédet szoktam játszani — mondta csendesen „Hát neked, fiam, ezen a poszton sok babér nem fog teremni, hiszen egy Kapkót te nem nagyon tudsz majd kitolni a csapatból“ — gondoltam. Pecze Károly edző ezzel nem is próbálkozott, hanem beállította Pétért a balfedezet helyére Utólagosan is bevallom, nem sokat vártam a „névtelen“ akvizíciótól. Eietnte nem voltak nagy alakításai, azt azonban a nézők ts rögtön észrevették, hogy játékfelfogásával valóban hasznos tagja lehet csapatunknak. Szorgalmas volt az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. Az edzők külön dicsérték a taktikai fegyelmét, megbízhatóságát. Fiatalember voltam, amikor sokadmagammal csodáltam a híres magyar aranycsapatot. A nagy sztárok árnyékában ts volt egy ilyen hangyaszorgalmú, fel- tűnőséget kerülő ember: Zakariás József. Sosem villogott, de elképzelhetetlen lett volna nélküle a világverő tizenegy. Jobb hasonlat nem Jut eszembe, amolyan „Zakariáskategóriába“ sorolnám Kaspart is. Elég sokoldalú futballista, és nálunk nagyon jól megélt balfedezetként Is, habár erősen jobblábas. Az idei Intertotö mérkőzéséül Kapkót helyettesített* a Szombathely és a Young Boys Bem «Men. Hadd tegyem hozzá — remekül. Mindez csak Ismételten megerősítette bennem a meggyőződést, hogy az 6 helye biztos a csapatban. És még valamit érdemes megfigyelni: mintha KaS- par teljesítménye nemegyszer a második félidőben jobb lenne. Amikor a csapat több tagja már a nagyórát lesi, ő akkor is hosszú vágtákra, betörésekre képes. Nem egy mérkőzésen tapasztaltam, hogy olykor is képes újítani, amikor mások már elfáradtak. Ezt reinek kondíciójának köszönheti. Peter különféle tesztjei valóban kimutatják, hogy a jobb erőnlétüek közé tartozik. E téren egyszerűen nincsenek véletlenek. Már említettem, hogy elég csendes fiú, de a véleményét mindig megmondja — persze elfogadható keretek között. Nem agresszív; ellenkezőleg: udvarias. És — nagy kártyás. A Miőinec — Liba duóhoz kellett még valaki, és azóta a „parti“ elválaszthatatlan tagja. Hadd jegyezzem még, jól el lehet vele beszélgetni, de csak addig, amíg le nem ülnek hármasban a kártyaasztalhoz, mert akkor megszűnik körülötte a világ, és csak az „ördögi képek“ érdeklik. Sajnos, mint pácienssel is jól összeismerkedtünk. Egyszer Győrött játszottunk barátságos mérkőzést, és Kaäparnak eltörött a lábszárcsontja. Fél évig kényszerpihenőre szorult, Így sok órát töltöttünk akkor a kórházakban. Ekkora kimaradást nehéz behozni, de ő óriási akarattal megtette ezt. A rehabilitáció befejeztével a tőle megszokott szorgalommal állt nekt az edzéseknek, sok-sok órát gyakorolt, futott, erősített egyedül is. Eltökélt szándéka volt mielőbb visszakerülni a csapatba. Le a kalappal, ez sikerült is neki, gyorsabban, mint ahogy azt reméltem. Minden előirt procedúrán átesett, a felgyógyulása tökéletes, nincs semmi következmény, amely gátolná a j6 futballban. A máshonnan jött játékosoknál mindig fennáll az a veszély, hogy előbb-utóbb rájuk tör a honvágy, és elköszönnek a fcsapattől. Ha viszont egy ilyen játékos megnősül, és ottani lányt vesz feleségül, megvan a remény, hogy hosszabb időre törzstaggá válik. Ezért is nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy Peter egy dunaszerdahelyí lányt vett feleségül. Sajnos, nem tartott sokáig a családi boldogság, elváltak. Az okot nem tudom, nem is firtatom, ez mindenkinek magánügye, de azért nagyon remélem, érzi magát annyira dunaszerdahelylnek, hogy még pár évig nálunk marad, és a csapat ugyanolyan hasznos tagja lesz, mint eddig.
