Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-10 / 32. szám
új ifjúság 4 i " ■■ '■■■ VALAKINEK ÖRÖM, VALAKINEK GOND Indulásra várva a kerületi pionirház épülete előtt. Indulásra várva a kerületi pionirház épülete előtt. Naponta érkeznek pionírok a technikai múzeumba is. Mi legyen a gyerekekkel nyáron, a hosszú, vakáció idején? — merül fel a kérdés mostanság sok szülőben, Mert, ugye, vakáció van, nyolc hót szünidő, a szülők viszont csak három, jobb esetben négy hétig maradhatnak otthon. Az iskola bezárta kapuit, napközik viszont csak itt-ott működnek, pionlrtáborokba sem jut el mindenki, de ha eljut is, az csak átmeneti megoldás. Ahol mindkét szülő dolgozik, ott bizony nem kis fejtörést okoz, hová legyen a család óvodás, alapiskolás tagja, mert a nagyszülők is abból a generációból valók, amelynek tagjai nemre való tekintet nélkül, munkaviszonyban lévő emberek. Helyzetképet kutatva megoldásokat láttam, és ötleteket hallottam e téma kapcsán Kelet-Szlovákia nagyvárosában, Kassán (Kogíce); ezt teszem most közzé, hátha segít megoldani a gyermekek számára öröm, a szülőknek csupa gond vakációt. NAPKÖZI LEHETNE, ha lenne rá igény a magyar tanítási nyelvű alapiskolában, ahová 440 lurkó jár. Az iskola Fábry Zoltán pionírcsapatának vezetője, Ha- silia Gizella azt is elmondta, hogy a felhívásukra nem reagáltak a szülők, még kevésbé a gyerekek, pedig gazdag programajánlattal álltak elő: kirándulás az Alpinkána, gyógynövénygyűjtés a Csermelyben, óvoda- látogatás, a védnökség! szövetkezet meglátogatása, fürdés és sok egyéb. A pionírvezető — akinek csak négy hét szabadsága van — szívesen megosztaná perceit, sőt napjait is a gyerekekkel. Persze, mint ő is említette, égető szükségük lenne egy épületre, ha nem is kint a természetben, akkor valahol a városban, ahol jobban, talán vonzóbban megszervezhetnék a szabadidő eltöltésének módját. Mégsem értettem: a szülők erről nem tudtak? Vagy legyintettek, hogy még a nyáron is az iskolában legyen a gyerek?l Vagy nem tudták, ml vár még rájuk a szünidő folyamán? A FURCSA LAKÓTELEPEN kezdtem a szülői látogatást. Hogya Lászlóéknáí csak a hetedikes Szilviát leltem otthon. A tippet az iskolában kaptam, így azt is tudtam, neki van még egy húga is, a negyedikes Martina. Kiderült, a kisebbik most éppen a magyarországi nagymamánál nyaral. Szilvia is pionírtáborba megy a jövő héttől, de Martina már készül haza, hiszen két hete ott van a nagymamánál. Hogy hogyan tovább augusztusban, ezt már édesanyjától, Hogya Te réztől kérdeztem telefonon, de többek között arról is faggattam, nem félti-e Szilviát egyedül hagyni. — Sajnos, nincs más választásom. Én is dolgozom, a férjem is, így mindig aggódnom kell Szilviáért. Különösen akkor, ha ki-kijár a városba. Napjában többször is felhívom telefonon, hogy legalább így ellenőrizzem, mit is csinál Ha Martina hazajön, megy pionírtáborba, aztán pedig , nekem kell kivennem két hét szabadságot. Higgye el, nem jó ez így. Számolni a napokat, kombinálni és főleg alkalmazkodni, hogy minden jó legyen. Én például télen szeretnék szabadságolni, de egyszerűen nem megy. Beszélgetésünkből még az is kiderült, nem tudott sem az iskolai napközi lehetőségéről, sem a pto- nírcsapaitbell foglalkozásokról. Kérdésemre a megoldást is felvázolta: vagy a Furcsán kéne egy lakótelepi közös tábort nyitni, vagy az iskolában, esetleg az anyukáknak egy-két hét fizetetten szabadságot adni, hogy legalább nyáron legyen együtt a család. Tóthéknál három gyerek, a 14 éves Ildikó, a 12 éves Tamás és a 9 éves Gabriella társaságában találtam az anyukát, aki már két éve családi okokból fizetetlen szabadságon van. Szeptembertől lép munkába. — Tudja, milyen nehéz piönírtá- bort kapni?l Ildikó már mehetne, a legkisebb, Gabriella félénk típus, de lehet, ő is megszokná.. Tamás esetében viszont a pionírtábor nem megoldás, mivel allergiás, nem ehet akármit, és már kétszer is volt fürdői kezelésen. Nem merem őket e- gyedül hagyni itt, a tizenkettedik emeleten. Együtt járunk a strand«, A somodi művelődési táborban is sok pionirkorú gyerek volt. a városba és mindenhová. Már csak az egyik nagymama él, rá is csak ritkán számíthatunk, mert több unoka is van. Már most töröm a fejem a jövő évi nyár felett, hogy és mint lesz. Mindenképpen az iskolai napközi lenne a legjobb, mert ott Tamást is ismerik, tudják, mit szabad ennie, és mit nem. A LEHETŐSÉGEK UTÄN KUTATVA először a kerületi ifjúsági és pionírházba mentem, ahol Éva Seféíko- vától érdeklődtem a pionírtáborok felől. — Több tábor már mögöttünk van, de még mindig nyílnak újak. A jövő héttől például Cígeíkában, a műszaki tudományok Iránt érdeklődő fiúk és lányok részére. Az ifjú természet- védők Stropkovhan verik fel sátraikat, a kis művészek táborát pedig DomaSa Valkovban nyitják meg. Utánuk az ifjú turisták jönnek ide augusztus közepétől, többek között az NDK-ból és Bulgáriából Is. Megszakítás nélkül működik, a szünidő első percétől az utolsóig — a SZÍSZ kerületi bizottságának üdülőjében, Li- povcében a mi táborunk. Nemzetközi táborokait nemcsak mi szervezünk, hanem a mi gyerekeink is mehetnek az Idén a bolgár tengerpartra, a miskolci' vadaskertbe, a szovjet- unióbeli Perecsínbe, a lengyelországi Krosnoba és az NDK-beli Cottbusba. Ezekbe a táborokba bizonyára kassai pionírok Is szép számban eljutnak, de azért a városon belüli lehetőségek Is érdekeltek. A városi és az egyetlen városkerületi plonírház- ban megtudtam, hogy lényegében nonstop működnek a városi pionír- táborok. Ezek kapacitása azonban véges, hiszen egy-egy heti turnusban csupán 40—50 gyerek vehet részt, aminek a díja heti száz korona. Akik itt vannak, bizonyára nem unatkoznak, hiszen gazdag a programajánlat. Ami viszont elgondolkodtató, nem tudják kielégíteni az igényeket. Az ok: nincs elég rajvezető, mert a pionírházakból is csak azok vállalják ezt a munkát, akiknek a beosztása előirányozza ezt. • Itt tájékoztattak arről is, hogy egy-két „módosabb“ üzem saját maga talált megoldást; például az egyetemi kórház vagy a gépgyár szak- szervezete úgy oldotta meg a gondot, hpgy a munkába érkező szülő reggel leadja gyermekét a megegyezett helyen, s a buszklrándulásokról, az egész napi foglalkozásokról már a szakszervezet dolgozói gondoskodnak. Ez amolyan üzemi pionírtábornak is nevezhető megoldás. A problémakörhöz végül a Csema- dok városi és járási bizottságán Is hozzászóltak Palencsár Judit szak- előadó tényekkel bizonyította, hogy a Somodtban (Dríenovec), az országos művelődési táborban egy kis pionírtábort Is nyithattak volna, mert 24 óvodás és 78 alapiskolás gyerek volt ott. Harminckilenc teljes családnak segítették a közös üdülés, szabadságolás és a gyermekelhelyezési problémákat megoldani. Augusztus második felében Jabloricán fSílická Jablonloa) lesz a Csemadok KB szak- szervezetének gyermektábora, ahová az óriási érdeklődés miatt csak öt gyerek juthat el Kassáról. Kolár Páter mérnök, a vb titkára még hozzáfűzte: — A két tábor iránti érdeklődésen is fel lehet mérni, nem beszélve a problémás ■ helyzetekről, menynyire hasznos lenne egy országos pionírtábor megszervezése a magyar nemzetiségű gyerekek számára, csak egy elfogadható hely, jő levegőjű természeti környezet kéne hozzá, a szervezést, a vezetést már mi, saját erőnkből is megoldanánk. Az érdeklődésről számokban ugyan nem beszéltem, viszont csekély fantáziával elképaelhető, mennyire túlhaladják az igények a lehetőségeket a 270 ezer lakosú kerületi székhelyen. Megfigyeltem, szinte mindenütt hiányzik valami: az üdülő, a pionírvezetők, az érdeklődés, a pénz és egyéb. Mindannyiunk, a szülők és diákok, a SZISZ-funkclonáriusok, üzemi szakszervezeti vezetők és állampolgárok , közös ügye, hogy az óvodás, a szikra-, pionír-, de még a középiskolás korú gyerekek nyárt vakációja is tartalmat kapjon, s a nevelői hatás ekkor se szünetéljen. Az igények növekedése mellett jobban ki kell aknázni lehetőségeinket. Jobb szervezéssel, odafigyeléssel és felelősséggel kezelve e kérdést, Itt is haladás érhető el Lehet, hogy már jövőre. Polgári Lászlé (A szerző felvételei) Jegyzetfüzetemből Motto: „A héják: madarak. Oda repül* nek, ahol bizonyosan zsákmányra lelnek. Nem' kell félteni őket. Szívósak. Hosszú életűek. És vannak héjaemberek is.“ Ismerőseim fűt-fát megmozdítottak, csak hogy a szlovák főváosban albérlethez jussanak. Figyelték az apróhirdetéseket. És megint kilincsellek. Már csüggedni látszottak, amikor egy ajtó, és egy LEHETŐSÉG — párhuzamosan megnyílt előttük. Egy vadonatúj családi házban egy kicsi, talán húsz négyzetméternyi szo- bácska valóban kiadó volt. Éspedig három ággyal. Ismerőseim ketten voltak. Tehát a szoba három ágya közül kettőt bérbe vettek: nem sok anyagi ellenszolgáltatás fejében. Csekély hatszáz koronácskát kell majd havonta fizetniük. A szobában minden bérlő számára van egy szekrényke, ahová a ruhákat és egyéb holmikat helyezhetik. És a helyiség közepén egy kis asztal. S az egyéb feltételek? Először is: az albérlő nem jelentheti be lakhelyét a vnb-n, mert akkor a főbérlőt megadóztathatnák. Másodsorban: az albérleti díjhoz víz- és villanyhasználati díjat is kell fizetniük. Harmadszor: ősszel, amikor már a harmadik bérbe adható ágy is gazdára lel, szobatársukat nemcsak megtűrni kötelesek^ az esetleges rigolyáit Héják? = elviselni, de jelenlétét örömmel kell fogadni! Aki majd az egyetlen bérbe vett ágyért kifizeti a szerény összeget, potom háromszáz koronácskát. Ne csűrjük-csavarjuk mondandónkat. Csak arra kérem az olvasókat, hogy számoljunk közösen. Egy-egy ágy évi bérleti díja 3600 korona. Ez pontosan 500-zal több, mint amennyit én a garzonlakásomért évente lakbérként fizetek. Ugye elhiszik az olvasók, hogy vannak héjaemberek is? öh áldott középszerűség A rádióadást hallgatom. Pontosabban egy háromperces villáminterjút. Tehát semmi rafinéria, semmi rádiós dörzsöltség, semmi előzmény. Hőn szeretett Csallóközöm egyik ifjú kombájnosát faggatja a riporter. S a három perc elteltével valóban gazdagabb vagyok néhány felesleges adattal. Kombájnosunk huszonhat éves, az idén hatodik alkalommal ült. nyeregbe. Arra a kérdésre, hogy már belelendült-e az aratásba, s a munkakörében jól érzi-e magát, így válaszolt: — Most már ennyi kombájnozási múlttal a tapasztaltabbak közé tartozók ... És most jött el a legfontosabb kérdés Ideje: — Vajon a teljesítményével elégedett-e? A válasz: — Hát... A teljesítményemmel én elégedett vagyok, mert nem tartozom a legrosszabbak közé, sem pedig a legjobbak közé ... Közepes eredményeim vannak, ha a szemveszteséget vesszük figyelembe... Nos, én erre kaptam fel a fejemet. A tudatom most azt játssza, hogy Itt valami nem stimmel. Itt van az asztalomon egy két évvel ezelőtt készített — nem rővidebb, mint négy- és fél szerzői ívnyi interjú, amelyet egy csallóközi mesteremberrel készítettem, ő 90 oldalnyi terjedelemben magyarázta el nekem, hogy hajdan milyen becsülete volt a jő munkának és a jó munkásnak. Hadd idézzem őt: — Az apám jó kaszás volt. Mert nem lehetett akárhogyan kaszálni. A gazda odaállt a kaszás közelébe, és nézte, vajon veri-e ki a kalászokból a szemet... És még egy mondatot az Interjú másik szakaszából: ■— Én is, mint apám a két kezem járásával szereztem meg a becsületemet. Nem vettem, nem kunyeráltam, de addig-addig dolgoztam szorgalma- can, amíg észrevették ... Fiatal olvasóimat hadd emlékeztessem arra, hogy nagyszüleiek Idejében még minden szakmának megvoltak az ígaal mesteremberei, akiket megkülönböztetett figyelemben részesített a Jegyzetfüzetemből szűkebb vagy tágabb társadalmi közösség. — H. úr jő kovács volt. Ezt abból is tudtuk, hogy háromszor több ügyfele volt, mint K.-nak, bár drágábban dolgozott. Meg jóval lassúbb is volt. Amit elvégzett, arról tudtuk, egyhamar nem hibásodik meg. Garanciának ott volt H. úr két keze. De ugyanígy becsülete volt a jó pásztornak, akinek szakértelme nem egy nagygazdának a segítségére volt. Becsülete a jő kútásőnak, becsülete a jó mészárosnak, péknek, molnárnak, asztalosnak, bognárnak és harangöntőnek ... Minden szakma millió és millió titkot rejt magában, amit szinte megtanulni sem lehet, sem pedig másoktól ellesni. Az ember, ha becsületesen végzi dolgát: előbb-ütóbb a maga tapasztalataira hagyatkozhat. Napok múlnak el. Asztalomon papírhalmazok. Töredékben várakozó prózai írásaim, korrigálásra szoruló műfordításaim és lassan kifejlődő ú] alkotásaim. író vagyok. A tehetségem és a munkaszeretetem, a hitem és hűségem a munkához: segít rajtam nehezebb pillanataimban. író vagyok. Ezt választottam, amikor választanom kellett. író vagyok, nem író akartam lenni. De nem örülnék annak, ha valaki ezt mondaná: Jó író, mert középszerű ez a VAJKAI MIKLÓS / X
