Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-03 / 31. szám

ei Nyári tippversenyünkben olvasóinknak azt kellett el­találniuk, ki nyeri meg az Interkupa 5. csoportját. Ä legtöbben — száznyolcan — némi szurkolói elfogult­ságból a DAC együttesét tették az első helyre, amely végül is a Young Boys Bern csapatának a zsákmánya lett. Ezt hatvanhatan találták el, míg 25 tippelő teljesen melléfogott. A helyesen tippelő hatvanhat olvasónk közül sorso­lással a következők nyerték a díjakat: 1. díj: futball-labda a DAC Játékosainak aláírásával! Hakszer Roland, Dunaszerdahely (Dunajská Streda). 2—10. díj: belépőjegyek a DAC első hazai UEFA-ku- pa mérkőzésére: Tréger Iván, Szene (Senec): Fülöpp Tibor, Dunaszerdahely: Bognár János, Pozsonyeperjes (Jahodná); Nagy Mária. Farkasd (Vlőany); Kürti József Komárom (Komárno); Elek Zoltán, Dunaszerdahely; Iván Mária, Nemesócsa (Zemianska Olőa); Jankó Ló- ránd, Boldog, Simonies Richárd, Naszvad (Nesvady). 11—20. díj: DAC-zászló, -poszter, -emlékfüzet. Molnár István, Fülek (Filakovo); Ferkó Zoltán, Safárikovo; Paló Béla, Bátorkeszi (Vojnice); Roskó Péter. Tardoskedd (Tvrdoäovce); Rácz Ilona, Dunaszerdahely; Bíró Zsolt, Vízkelet (Cerny Brod); Szakács István, Kírályhelmec [Král. Chlmec); Bodnár József, Kassa (Kolice); Balogh Árpád, Kolárovo; dr. Csala Mária, Várkony (Vrakúfi). ISMÉT A CSÚCSRA Idén lesz 75 éve annak, hogy V. I. Lenin megmászta a Magas-Tátra 2599 méter magas Rysy csúcsát. Az útjának emlékére rendezett nemzetközi ifjú­sági túra már évek óta ifjúsági szö­vetségünk legnagyobb szabású rendez­vényei közé tartozik. Idén — a korábbi évektől eltérően — a Rysy-túra ' egy nappal hosszabb lesz, augusztus 3-a és 7-e között kerül megrendezésre. A fia­talok már szerdán délutántól gyüle­keznek, aznap este hét órakor nyitják meg majd ünnepélyesen a rendezvényt. Három nap alatt, tehát csütörtökön, pénteken és szombaton a tervek sze­rint összesen 4980 fiatal hág fel a csúcsra. Mindezt Ján Kővár, a SZISZ SZKB alelnöke, a XXXII. évfolyamához érke­zett nemzetközi Rysy-túra szervező bi­zottságának elnöke mondta el a minap egy sajtótájékoztatón. Újdonságnak számít az is, hogy idén a SZISZ szorosabban együttműködik majd a lengyel szocialista fiatalok szö­vetségével, körülbelül 200 lengyel fia­tal látogat majd át a rendezvényre. Nem a lengyelek lesznek egyébként az egyedüli külföldiek, a szervezők a vi­lág sok országából várnak fiatalokat. Bár a túra meglehetősen fárasztó, a szervezők bíznak abban, hogy a fia­taloknak azért a szórakozásra is ma­rad erejük. Amellett, hogy az egyes kerületek küldöttségei önálló kultúr­műsorral készülnek erre az ifjúsági találkozóra, a rendezőség több neves könnyűzenészt, is meghívott ide. így például Beáta Dubasovát a Kamene ne­vű együttessel, valamint a Poutníci és a Gravis együtteseket. S végül, de nem utolsósorban: a szervezők remélik, hogy az idén végre az időjárás is kegyeibe fogadja a részt­vevőket.-kr— H.: =— Elmondom magénak "(neked), de csak akkor, ha nem írja (írod) meg, nem hivat­kozik (hivatkozol) rám. Ha a főnökség vál­lalja, az az ő dolguk, én letagadom még azt is, hogy találkoztunk (még azt is, hogy ismerlek), mert ugyan igaz, amit mondok, de nekem családom van, új házunk, semmi kedvem munkahelyet keresni, lakhelyet vál­toztatni. Nem érdekes, hol hangzott el ez a ki­nyilatkozás, már csak azért sem, mert nem írom le, mi volt a nagy Igazság-titok, meg, azért sem, mert megígértem, hogy nem adom közre. Mégis leginkább azért nem ér­dekes, mert apró változtatásokkal az ország bármely részén hallhatja nap nap után a nyílt tájékoztatásra vállalkozó újságíró. Azért sem, mert mindezzel párhuzamosan lépten-nyomon azt kérik számon tőlem, hogy miért nem járunk nyitott szemmel, mert akkor magunk is rájöhetnénk, hol a hiba, nem kellene embereket faggatni, bajba hoz­ni. Es párhuzamosan azt is felróják, hogy úgysem merünk semmit megírni. A téma, ugyebár, sokrétű. Kezdjük azzal, hogy a CSKP KB Elnökségének született egy határozata a nyílt, őszinte és gyors tájékoztatásról, a nyilvánosság informálá­sáról lenini szellemben. Az újságok e ha­tározattal sokat foglalkoztak, boncolgatták erről-arról az oldalról megközelítve. Még azt is megírták, hogy egy-egy szerkesztő­ség milyen intézkedéseket tett saját mun­kahelyi körülményeire feldolgozva a hatá­rozatokat. Aztán az első értékelések is meg­jelentek a határozatok teljesítésének ellen­őrzéséről. Az újságok többsége leszögezte, hogy lassan, de biztosan haladnak a kitű­zött célok felé. Ügy érzem, ezzel meg is történt az első hibás lépés. Ki kérdezte meg a miniszté­riumokat, a vezérigazgatóságokat, különbö­ző tudományos,' kereskedelmi intézménye­ket, szövetkezetek vezetőségét, a felsorolt munkahelyek pártszervezetét, vajon ők mi­lyen mértékben foglalkoztak az említett nyilvánossági követelményrendszert magába foglaló határozattal, intézkedtek-e az ügy­ben, hogy korlátozzák a mindenkori munka­helyi főnök kizárólagos nyilatkozói-tájékoz­tatói jogkörét?! Ki értékelte a célhoz vezető megtett úton a kapott információk értékét, főleg a közlésre szánt, táéjkoztatást?! Ki szólt egy korholó szót annak, a vezetőnek, aki rózsaszín szemüveget 'rakott az újságíró szemére? És megszólalt-e valakinek a lelkiismerete akkor, amikor már megjelent a megalapo­zatlan optimizmussal túltelített nyilatkoza­ta, esetleg akkor,. amikor nyilvánosságra kerültek ténymegállapításai, amelyek nem tartalmazzák a lemaradást, a tervek nem teljesítését és annák okait?! A téma, ugyebár sokrétű. Hallani sokszor, hogy rengeteg jó. előremutató határozatunk született. Ha azokat teljesítettük volna, már előbbre tartanánk. , , , Biztosan igaz, nincs jogom kételkedni, annál is inkább, mert nem ,i^m^rhetem min­den munkahely mindén határozatát, sőt a körülményeket sem, amelyek közepette szü­lettek (feltételezem: konkrét tudományos elemzés alapján, a piognosztizálás szándé­kával is!)'. De sehol nem tudtak még tájé­koztatni • arról, hogy a sok nem teljesített Jó határozat miatt ki mindenkit váltottak le, s helyeztek olyan munkakörbe,: amely ki­sebb .tudást és felelősséget igényel — ter­mészetesen kisebb bérért, kisebb jogkörrel és befolyással. Lehet, hogy van ilyen, de a nyilvánosság nem tud róla. És eközben biz­tos vagyok abban, hogy a jónak nevezett határozatok között voltak túlságosan általá­nosak, ezáltal ellenőrizhetetlenek is,'voltak tudományosan nem megalapozottak, (ezáltal teljesíthetetlenek is, csak ez nem monda­tott ki róluk. És ez nagy hiba, nagyobb, mint az előbb említett. Na de ki mondja ki az igazságot? A téma, ugyebár, sokrétű. Dé jogállamban élünk, a demokráciáról, sőt a demokrácia további szélesítéséről beszélünk. Ez pedig azt jelenti többek között —. hogy min­den kérdésben a népnek, az érintett közös­ségnek kell döntenie. Vigyázat: nem annak nevében döntenil Régi lenini elv ez, élő, még akkor is, ha a történelem folyamán sokféleképpen értelmezték és érvényesítet­ték. Az meg már gorbacsovi elmélet, hogy a nép felnőtt ahhoz, hogy betöltse államirá- nyftő szerepét, hogy a nép müveit, és nem lehet kizárni a politikából. Ebből az követ­kezne, hogy az igazságot a népnek kellene kimondania. Mindenkinek ott, ahol dolgozik, él, ahol ismeri a problémákat, és úgy véli, ötlete is van a megoldásra. Ebből a sok apró Igazságból, ötletből születhetnének az apró rendek, amelyekből létrejöhetne az óhajtott nagy tisztaság és őszinteség. A feltételes, mód nem véletlen, mert, ugyebár, a téma sokrétű. Pedig a nyíltság­ról, az őszinte tájékoztatásról hozott hatá­rozat, állítom, . nagyon jó. Talán szakmai ártalom — bár úgy gondolom, néni az —, hogy ügy érzem, kiváló. Mert meggyőződé­sem szerint az átalakítás csak a legszéle­sebb demokratizmussal érhető el. A demok­rácia pedig nyíltsággal és őszinteséggel va­lósulhat meg. És nem a tömegtájékoztatási eszközökre gondolok elsősorban, hanem a már említett kisközösségekre, amelyeket munkakollektívák, lakónegyedek, falvak, tömegszervezetek alapegységei képeznek. Ott, ahol a' hiányosságok, a gondok felme­rültek. Ott, ahol a felfedezett bajt konkrét és sok jó Ötlettel, közös elhatározással és akarattal orvosolni is tudják. Ott, ahol az igazságot nem a nép nevében mondják ki, hanem a nép hirdeti. Az igazságot, amely sokszor sok ember­nek fáj. Jelenleg azoknak is, akik kimond­ják, de sokkal jobban azoknak, akiknek munkájával kapcsolatban elhangzik a bírá­lat. Pedig olykor nem is elmarasztalásról van szó, csupán az új helyzet hozta új fel­adatok felismeréséről. De fáj, mert konflik­tusokat szül, vitákat, esetleg vereséggel ér véget a szópárbaj, és ilyenkor közbeszól emberi gyakorióságunk. Pedig vállalni kell a vitákat, az esetleges vereségeket is, nyi­latkozatainkat, az igazságot. Ha másért nem, azért, hogy bizonyítsuk az újonnan hirde­tett eszme igazát: felnőtt a nép a politizá­láshoz. NESZMÉRI SÁNDOR ■■HM MR mmmmm a Kisorsoltuk nyári i tippversenyünk nyerteseit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom