Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-27 / 30. szám
f9 Készül a kopjafa — a szakállas mester: Ferenc György Nem voltam túlságosan derülátó az Idén a Csemadok KB által rendezett nyári művelődési tábort Illetően, mely immár a tizenkettedik volt a sorban. Mindenekelőtt azért, mert a tavalyi jászéi (Jasov) fiaskó volt a Javából, amiről egyébként elég kevesen tudnak, mivel a rendezőkön és más, hivatalból ott tartózkodókon kívül alig voltak lakói a tábornak. Borúlátásom másik, talán fontosabb oka az volt, hogy az Idei országos művelődési tábor szervezése körül is sok volt a huzavona. A Csemadok KB és a hazai magyar főiskolás diákklubok között folyt a vita, mégpedig a rendezésről és a műsorösszeállításról. A klubok — a korábbi nyári művelődési táborok rendezésének hagyományaiból kiindulva és véleményem szerint joggal — azt kérték, hogy ők is javasolhassanak műsorokat az országos táborba. Mivel a központi bizottság titkársága — e klubok vezetőinek tájékoztatása szerint — semmiféle beleszólási Jogot nem ismert el, főiskolás diákklubjaink úgy döntöttek, szervezetten nem vesznek részt az idei táborozáson, melyre július 2-a és 9-e között került sor a kelet-szlovákiai Somodt Fürdőn (Drienovské kúpé lej. A központi bizottság titkársága és a klubok viszonyáról Himmler György, a központi klubtanács elnöke a következőképpen Irt a XII. nyári művelődési tábor lapjában, a Somodi Pávatollban: ...... a KB titkársága továbbra Is adminisztratív közönnyel kezeli klubmozgalmunk és művelődési táboraink ügyét, ... s az új helyzetben sem látszik kialakulni egy elfogadható és ésszerű konszenzus, amely lehetőséget teremtene a problémák orvoslására. Mindezek ellenére klubmozgalmunk és művelődési táboraink ügye, annak továbbvitele létszükséglet. Mert nincs elveszett poszt, képtelenség az eddigi eredmények feladása, oktalanság az érzékelhető erők szótforgácsolása.“ Pesszimista voltam tehát a táborozás megkezdése előtt, holott Somodiról szép emlékeim voltak. Itt voltam először, gimnazistaként művelődési táborban, mégpedig akkor, amikor először rendezték So- modlban az országos művelődési tábort, tehát 1980-ban. Sokat tanultam itt, sok új ismeretet szereztem az elhangzott előadásokon és az esti beszélgetéseken. Akkor nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy nemzetiségi életünk problémáiról, gondjainkról olyan nyíltan és olyan vitázó szenvedéllyel lehet beszélni, mint amilyennel az akkori táborlakók beszéltek. Később is el-ellátogattam Ide, a sikeres járási táborozások alkalmával, melyeket a Csemadok Jól sikerült táborozás Kérdőjelekkel a háttérben Kassa-vidóki (Koälce-vldlek) Járási Bizottsága szervezett. Egyébként éppen ezek sikeressége adta az ötletet, hogy az Idén újra Somodiban rendezzék az országos művelődési tábort, a korábbi járási táborok Időpontjában, közösen a kassaiakkal, tehát lényegében összevonva a két rendezvényt. Borúlátóan mentem a táborba, de pesszimizmusom, szerencsére, nem nyert Igazolást. Sőt! Már az első napon majdnem kétszázan jelentkeztek be a tábor stábján, s a táborozás Ideje alatt összesen 486 táboriakét fogadott a rendezőség. Ez már Igazán tekintélyes szám! S annak ellenére volt ilyen magas, hogy a főiskolás klubok valóban nem vettek részt rajta. A táborlakók zömét a kelet-szlovákiaiak tették ki, több mint háromszázan érkeztek ebből az országrészből. Nem számítva természetesen azokat a környékbeli érdeklődőket, akik csak egy-egy műsorra látogattak el a Somodi Fürdőbe, amely szerintem minden tekintetben ideális helyszíne az efféle rendezvényeknek. Lehet persze, hogy a természetvédők nem így vélekednek, párszáz méterre a művelődési tábor helyétől ugyanis egy rezervátum kezdődik. Azt hiszem azonban, hogy a kellő műveltség — mely a művelődési tábor lakóira általában jellemző — gátat vetett, és vethet majd a jövőben is, mindenfajta természetrombolásnak. Nézzük most már, milyen is volt valójában a XII. nyári művelődési tábor! Nyugodt lelkiismerettel írom le: jől sikerült. Elsősorban a szervezés volt az, ami tetszett. A két táborvezető, Bárdos Gábor, a Csemadok KB titkára és Kőtár Péter mérnök, a Csemadok Kassai Városi Bizottságának titkára, valamint a szervezésben közreműködők mintaszerű munkát végeztek. Nem volt bizonytalanság, nem volt üresjárat, műsorcsúszás — halasztás. A tábor műsorának összeállításában se nagyon találhatunk kivetnivalót. A komoly kérdésekről folytatott viták és a könnyed, szórakoztató műsorok egyaránt helyet kaptak a programban. A komoly kérdések között épp azok, amelyeket egy Ilyen táborozáson mindenképpen meg kell vitatni. Ilyen volt a Sldő Zoltánnal való beszélA táborlakók zöme kelet-szlovákiai volt 'l. A tábor megkoronázott szépségkirálynője getés a Csemadok aktuális feladatairól, vagy például Gál Sándor előadása a kistelepülések közösségi életének gondjairól. Ez utóbbi kérdés azért jelentős, mivel nemzetiségünk zöme épp kistelepülések — falvak — lakója. Meglehetősen hiányos jogi ismereteinket volt hivatva fejleszteni Dr. Kovács Pál jog és jogtalanság című előadása, aki élvezetesen és bátran beszólt a nemzetiségünket, mint csehszlovák állampolgárokat érintő jogi kérdésekről. Hasonlóan fontos és élvezetes volt a nemzetiségi tudományosság helyzetéről és lét-- jogosultságáről folytatott szombati vita, nem különben Dr. Mészáros András filozófus előadása a szocializmus új útjairól s a társadalmi forradalomról. Elgondolkodtató volt a Pálfy István újságíróval folytatott beszélgetés is, aki a Magyar Televízió Gondolkodó című műsorának vezetőjeként Ismert, egyébként a Magyar IfjúA kopjafa felállítása a somodi kultúrház udvarán sóg című testvérlapunk főszerkesztő-helyettese. Hasonlóan önértékelésre késztető volt Sándor György humorallsta előadása, aki magéval ragadó, Ironikus és önironikus humorával e „könnyű“ műfaj kiváló művelői közé sorolható. A legnagyobb számú közönséget a csütörtök esti Zorán koncert vonzotta, ekkor mintegy ezer ember lehetett a táborban. Sorolhatnám még a műsorokat, de úgy csak nagyon sokára érnék az írás végére. Talán még azt kell elmondanom, hogy a táborban lakó sok-sok gyermek — mintegy hetvenen lehettek — sem maradt szórakozás nélkül. Rendszeresen foglalkoztak velük, mégpedig, nem is akárhogyan. Kor- nis Andrea, aki „civilben“ népművelő az encsl művelődési házban, ritka pedagógiai képességekkel megáldott ember, ö vezette a kicsik foglalkozását, s hogy nagyon jól, annak bizonyítéka, hogy nem ritkán a nagyobbak Is beálltak a gyerekek közé. Mindent egybevetve: soha rosszabb tábort! De... azért nem ártana a klubok és a központi bizottság nézeteltérését a jövőben — nemzetiségünk Javéra — megoldani. S bár az idei, összevont somodi művelődési tábor mintaszerű volt, s a helyszín Is Ideális, talán jobb lenbe, ha jövőre mind a két rendező szerv kttlön-külön bebizonyítaná, tud jé tábort szervezni. A kassaiakat Illetően nincsenek kétségeim, s szeretném, ha a központi bizottságot Illetően is teljesen elosztanának. Nem hiszem, hogy ez az erők szétforgácsolásót jelentené! Éppen ellenkezőleg. Befejezésül hadd Idézzek újra a Somodi Pávatollból, amely egyébként sajtőtörténe- tl kuriózumnak számít. Bárdos Gábor, a már említett központi bizottsági titkár a lap bevezetőjében ezt írja: „Szükséges, hogy szaporodjanak a jó és színvonalas munkát végző művelődési klubok s ezáltal a klubok illetve a Csemadok tagsága is. Ezért Van szükség a nyári művelődési táborra, tartsanak azok két-három napig vagy egy hétig. A Csemadok KB szervei az elkövetkező Időszakban fokozoftabb mértékben kívánják támogatni a művelődési munkából részt vállaló alapszervezeteket és az azokon belül létrejövő közösségeket.“ Az utolsó mondatot szívesen aláhúznám, mert a sok-sok spontán kialakult közösség, a felülről nem irányított alkotó embercsoportok s ezek rendezvényei lehetnek számunkra a megtartó erő, Klinko Róbert (A szerző felvételei) SZÍNHÁZ á nyárban Szokatlan mozgás szokatlan Időben a zselízi (Zeliezovce) szabadtéri szín* pádon. Az Idelátogatók általában a tavasz végén szoktak találkát adni egymásnak, no meg a népművészetnek. Most azonban, a nyár kellős közepén, váratlan a sürgés-forgás. Gépkocsik érkeznek, ismerős arcok bukkannak fel: Boráros Imre, a Matesz színésze, Keres Emil Kossuth-díjas, kiváló művész, Medgyesl Mária Jászaí-díjas művész Budapestről, Varga Tibor, amatőr színjátszásunk ismert egyénisége, az Ifjú Szívek táncosai, koreográfusuk Varga Ervin és még sok más ismeretlen-ismert arc. Közöttük Gálán Géza cikázik, videó felvételt készít, üdvözli az érkezőket, utasításokat osztogat, információkat nyújt. Láthatóan ő itt a „vezér“, de akár az igazgatói minősítést is megkockáztathatnám. Hogy miért? Lássuk, őt kérdezem: —< Mi történik itt? — Színház alakul. <—■ Miféle színház? — Alkalmi szabadtéri színház, amelyik egyáltalán nem alkalmi karrierre tart igényt. — No, ehhez bővebb magyarázatra van szükség. — Az itteni új szabadtéri színpad stabil díszlete, „a házikó“ sugallta az ötletet: itt egy nyári színházi előadás nagyon jól mutatna. Persze csak olyan darab, amelynek díszletébe belefér ez a házikó. Mondjuk Móricz Zsigmond Űri murija. Ez volt hát a kiindulópont. A többt már csak szervezésein múlott, no meg, persze, a megértésen is. A Csemadok központi szervei és a helyi szervezet, valamint a város képviselői pártfogolták a gondolatot. A színészek is vállalták a közreműködést, Így jött létre ez a mai találkozó. Mától kemény munka vár ránk, mert július 29-én már várjuk a közönséget a bemutatóra. Utána még 30- án és 31-én Is szeretnénk találkozni a nézőkkel. Vagyis szeretnénk megnyitni a szabadtéri színházat. Ugyanis nem véletlenül mondtam, hogy nem alkalmi karrierre tart — mármint a színház — igényt. Az idei bemutatóval egy hagyományt akarunk megalapozni, és minden évben megrendezni egy jó. előadást, ha úgy tetszik, évente életre kelteni a zselízi szabadtéri színházat. A „társulat“ tagjai főleg a hazai művészekből toborzódtak, olyanokból, akik nem tagjai hivatásos nemzetiségi színházunknak, ez alól csak Boráros Imre kivétel. Emellett neves magyarországi színművészek is vállaltak szerepet. Egy jó képességű, ambiciózus, kiválóságokat sem nélkülöző színészgárda jött össze, és ez garancia, hogy a bemutató színvonalas lesz. — Te? — Én rendezem a darabot, de szerepet is vállaltam. — A műsorplakáton az Úri murin kívül más rendezvényeket is ígértek a közönségnek. — Igen. Én ezt a „színházat“ ugyanis úgy képzelem el, hogy egy 'színmű bemutatása mellett legyen ez az alkotó, a teremtő és a tenniakaró ember és a közönség találkozója. Ezt kétfajta módon szeretnénk elérni. Egyrészt mi, szervezők hívunk meg vendégeiket. Itt lesz például Zselízen Zorán, Presser Gábor, a Jánossy-együttes, Kobzos Kiss Tamás, Feledy Péter és Siklósi Beatrix, Kucman Eta. Szervezünk diszkót és táncházat. A másik megoldási forma a szabad fórum. Itt felkínáljuk a színpadot mindazoknak, akik úgy érzik, hogy van mit bemutatniuk a közönségnek, legyen az szavalat, tánc, ének vagy bármilyen színpadi produkció. Továbbá szeretnénk, ha azok, akik valamilyen művészeti, kézműves! ágazatban dolgoznak, elhoznák alkotásaikat, termékeiket, és árusítanák. Mindenki jelentkezését várjuk! Megígérhetem, hogy ml, szemlélőkként ott leszünk. A többi majd elválik, pontosabban azt majd eldönti a közönség. Horváth Rezső
