Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-20 / 29. szám

i új ifjúság 8 Vychodná ’88 Aki csak egy kicsit Is jártas a folk­lórrendezvények világában, tudja, hogy a Magas-Tátra fenséges kullsz- szál előtt lezajló vychodnál folklór- fesztivál nemcsak a hazai rendezvé­nyek között, hanem európai méretben Is a . legjelentősebbek közé tartozik Nevét valószínűleg az egész világon jegyzik, de biztosan tudnak róla a kanadai Quebecben és Nanjlngban, a Kínai Népköztársaságban. Ez volt ugyanis a két legtávolabbi pont, ahon­nan az Idei, XXXIV. fesztiválra érke­zett külföldi vendégegyüttes, jelentő­ségét aláhúzza, hogy tizenhárom felnőtt és tizenkét gyermek néptánc­együttes, huszonhét folklórcsoport, három éneklő csoport, kilenc népi zenekar valamint tizenhét szólista szerepelt a műsorokban, és még a négy külföldi vendég: Spanyolország­ból, a Szovjetunióból, Kanadából és a Kínai Népköztársaságból, összesen több mint ezerhétszáz szereplő mutat­kozott be kilenc mfisorblokkban. A műsorokkal párhuzamosan négy kiál­lítás Is megnyitotta kapuit. Hazai nemzetiségi népművészetünket a - jó- kai (Jelka) hagyományőrző csoport és a somorjal (Samorln) Kis Csali gyermekcsoport képviselte. A fesztivál péntek esti kezdetén, már hagyományosan, az ország min­den folklórkedvelője részt vehet, ugyanis a kezdő műsort a vychodnál kultúrházból a Csehszlovák Rádió egyenes adásban közvetíti. Az Üdvöz­let Vychodnáról- című műsor célja megteremteni a fesztivál egyedi han­gulatát, no meg egy kicsit Ismertetni az elkövetkező rendezvény tartalmát. Ezért a műsor két részre osztódik. Az elsőben a vychodnál és a közeli Va2ec és Strba községek éneklő cso­portjai léptek fel üdvözölve a vychod- nába sereglő vendégeket, és dalaik­kal felidézve a KrlVáű alatti festői táj légkörét. Ezután ének, zene és szólótánc részletekkel mutatkoztak be a hazat együttesek és csoportok. A műsor második részében a külföldi vendégek ad*ak Ízelítőt tudásukból. A szabadtéri színpadon a péntek esti műsor a Profilok elnevezést kap­ta. A szervezők — híven a műsor mottójához: honnan Jövünk, kik va­gyunk, hova megyünk? — kereszt­metszetet adtak a népi tán«, ének és zene színpadi feldolgozásának törté­netéből. A három részre tagolt műsor­ban a harminc, harmincöt évvel ez­előtti eseményeket Idézték fel, a nép­művészeti csoportok keletkezésének kezdeti idejét. Az akkori Irányzat igyekezete a szinte érintetlen nép­művészet bemutatása a színpadon. A második szakasz már a folklór szín­padi stilizálását érzékeltette, az egy­szerűbb feldolgozástól a művészi fo­kon való stilizálásig. A harmadik részben a legújabb irányzatot láthat­tuk, amikor is a mozgalom visszatért az autentikus anyag bemutatásához, persze magasabb művészeti fokon, mint a “hőskorban“, tehát valamiféle szintézise az előző két Irányzatnak. Mivel a műsorban szereplő együtte­sek az elmúlt időszakban ünnepelték fennállásuk 30., 35. esetleg 40. évfor­dulójukat, Így a műsor lehetőséget adott az együtteseknek felújítani, re­konstruálni egy-egy rég elfelejtett számot. A szombati mflsorsorozat (szeren­csére) Ismét a kulfúrházban folytató­dott a Balladák című műsorral. Mint az elnevezés Is tanúsítja, énekesek mutatkoztak be egy hatásosan össze­állított műsorban, ahol a régi népi balladák hangulata elevenedett fel. A “szerencsés“ megjegyzést azért ír­tam, mivel szombat délelőttre, a sze­szélyes tátrai Időjárás kiadós esővel örvendeztette meg a rendezőt, nézőt egyaránt. Az eső áldozatául esett a mindig nagyon szép, szinpompás fel­vonulás és menettánc. Koradélután már ragyogó napsütés fogadta a nézőket a szabadtéri szín­padon a Hagyományok hordozói cimü műsorban. A jól megkomponált, szel­lemesen rendezett műsorban a hagyo­mányőrző csoportok mutattak be ki­lenc képben egy-egy naptári naphoz kapcsolódó szokáshagyományt. Annak ellenére, hogy több elemből tevődött össze (ének, tánc, beszéd, cselekvés), sikerült a rendezőnek (Jozef Mafer- őík) egységes egészbe forrasztani és élvezetessé tenni a nézők számára a műsort. A második délutáni műsor a Nyu­gat-Szlovákiai kerület népművészeté­ből adott Ízelítőt. Ez a műsor a ren­dezők ama Igyekezetét fejezte ki, hogy minden évben egy kerület kü­lön Is mutatkozzon be. A három rész­re osztott műsorban (melyben a szü­letéstől a lakodalomig kísérték végig az emberek sorsát) szólisták, hagyo­mányőrzőcsoportok és népi együtte­sek mutatkoztak be közösen. Itt találkozhattunk a jókaiakkal is. Az esti előadáson a spanyol táncok tüzes ritmusa váltakozott a kínai né­pi hangszerek, számunkra kicsit eg­zotikus, ám nagyon szép dallamaival, a tadzsikok temperamentuma a skót, angol és francia folklór ötvözetéből keletkezett kanadai népművészettel. A vasárnap délelőtt már hagyomá­nyosan a gyermekeké volt. A Hogyan találták meg a gyerekek a szépet című műsor közvetlenségével a fesz­tivál egyik legszebb színfoltjává vált. Örömmel könyveltük el, hogy a so­morjal Kis Csali egyenrangú partne­re volt a legjobb szlovák gyermek- együtteseknek. Kár, hogy a hangosí­tás, amely egyébként az egész feszti­vál idején kifogástalanul működött, éppen az ő fellépésüknél bizonyta­lankodott. Ez azonban mitsem vont le műsoruk értékéből. A vasárnap délutáni Közös hangon című műsor már a fesztivál záróak­kordja, egyszersmind gálaműsora is volt. Az addig bemutatkozó együtte­sek mellett Itt kaptak fellépési lehe­tőséget a Cseh Szocialista Köztársa­ságból érkezett vendégek Is. Méltó betetőzése volt ez a népművészet há­romnapos nagyszerű ünnepségének. Említettem, hogy a fesztivál tarto­zéka volt négy kiállítás is. Az első a népi fafaragók legújabb alkotásait mutatta be. A másik három egy téma­kör köré csoportosult, három szem­pontból megvilágítva azt. A téma: a népviselet és tartozékai. Az elsőn a század elei szlovák festészetnek a klasszikusa, a népművészet megörö- kítője, Martin Benka hagyatékából a Mester népviseleti skicceit, rajzait láthattuk. Bár Benka ezeket nem do- kumentáris célokkal készítette, in­kább tanulmányok ezek nagyobb lé- légzetű alkotásaihoz, mégis hitelesen mutatják be egy-egy vidék, falu nép­viseletét a század első felében. A máslik kiállítás az ÚEUV termékeit mutatta be. Tehát olyan népviseletet, amelyet már a színpadi követelmé­nyek alapján stilizálták, és így in­kább színpadi kosztümnek számíta­nak. E két kiállítás érdekes össze­hasonlításra adott lehetőséget. A harmadik kiállítás a népművészet mai, modern vetületét tárta elénk, a mai használatra* a divatot kiegé­szítő, népi jellegű ruhaneműket gyár­tó kisiparosok termékeit láthattuk. Az eredeti és annak stilizált to­vábbfejlesztése:, ez volt a vezérfona­la az Idei fesztiválnak. A koncepció olvasható, a tartalom szórakoztató, élményeket nyújtó volt. HORVATH REZSŐ Történelmi hűséggel A Hair kapcsán = Az 1968-as év szenzációjaként a Brod- way színházban bemutatták a Gerome Rág­ni — James Rado szövegkönyvéből Gál McDenmot által Irt rockmusicalt, a Hairt. Mlloä Forman 1979-ben készített filmet (a Magyar Televízió a közelmúltban sugároz­ta) a New Yorkban 1750 előadást megért darabból. A film szembesít azzal, mennyit változott világunk a Hair húsz évvel ez­előtti premierje óta. A farmer, a hosszú baj már nem ügy. A farmer hétköznapi viselet lett, a hosszú hajért pedig ma már senkit nem dobnak ki az Iskolából, munkahelyéről. Az egykor „rossznak, bűnösnek“ tartott külsőségeket elfogadta a társadalom. S ahogy elfogad­ta, meg Is szűnt a tilalom varázsa. Eltűn­tek a hippik, a csavargó hősök, a rock­zene Is háttérbe szorult. A hetvenes évek végén felbukkanó csövesek még idézték a hlppizmust és „meg akarták váltani a világot“. A rockbandák tartották őket ösz- sze, feloszlásuk után a csövesek is „ki­haltak“. A Hatrben látott Bergerék békés hlppizmusát felváltotta az állóvízben, kö­zömbösségben fulladozó rövid hajú, pepita nadrágot viselő, limonádé zenét hallgató mai nemzedék. Húsz évvel ezelőtt a farmer összefogó Jelkép volt, a szabadság, a lázadás jel­képe Mi maradt ebből mára? Nagyon ke­vés. Nincsenek összefogó jelképeik. Sok­sok divathullám van, amely mögött nincs eszme, tartalom S nem azért nincsen, mert mára nincs miért lázadni, nincs ml ellen tiltakozni A világ nem tisztult meg a korrupció­tól, az elnyomástól, jogfosztottságtől. A világban ma Is dúlnak háborúk, ma Is van fajüldözés és számos olyan dolog, ami az emberiség szégyene. A „forradalom“ ma Is meg van hirdetve, az ifjúság viszont hiányzik hozzá. Ez a kijelentés nem szem­rehányás akar lenni a fiatalok felé. In­kább szemrehányás azok felé, akik nem tanították meg a mai nemzedéket harcol­ni, küzdeni, és hinni a demokratizmusban, a szabadságban, a békében. Álarcot húz, aki azt állítja, hogy igenis erős, egységes és fejlett ifjúságunk. Mitől lenne az? A szülők hibájából mindent tálcán kapnak, erőfeszítés, küzdés nélkül. Szilárdak is csak akkor lehetnek, ha egységben van­nak. De hol az egység? Elsősorban a szisz­ben kellene hogy legyen. Nem titkolni va­ló tény, hogy még mindig nem kevés azok­nak a SZISZ-szervezeteknek a száma, ahol nem vonzó SZISZ-tagnak lenni. Biztató jel, hogy a peresztrojka, a glasznoszty szelle­mében elindult a változást követelő hul­lám a SZISZ-ben is. De hogy a megújulás eredményt hozzon, az egységesség elen­gedhetetlen. A Hairben látott egységesség, önzetlenség, összetartás mintha mára el­veszett volna. A Hair nem azon musicalek közé tartozik, amelyek mögött nincs való­ság, csak az írói fantázia. A Hairnek va­lóságfedezete van. A hatvanas években a diákmozgalmak hallattak magukról. Világ­szerte diákmegmozdulások voltak Vietna­mért, a szólásszabadságért, az emberi jo­gokért stb. A Halmek van üzenet« 1988- ban is. „Ne add fel önmagad és állj a bé­két, becsületességet, t nyíltságot akarók tá- borábal“ Hogy valaki bókeharcos legyen, nem kell feltétlenül Bergerékhez hason­lóan farmert húznia, nem kell hosszú ha­jat növesztenie, nem kell a tereken csö­veznie. Rövid hajjal, pepita nadrágban Is lehet, sót, kell Is, önzetlenül, nyíltan ki­állni a mindennapok igazáért, önmagunk­ért, egymásért. Bálán Zsuzsa A Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563—1830 című, egyidőben szlovák és magyar nyelven megjelent, tudományos alapossággal megírt, gazdagon Illuszt­rált könyv hézagpótló mű hazai könyv­kiadásunkban. Az olvasó első ízben tarthat a kezében olyan könyvét, amely részletesen szól fővárosunk történel­mének nagy pillanatairól, a város hír­nevét megalapozó eseményekről, a ko­ronázási ünnepségekről. „Coronatio (lat. — a megkoronázás, koronázás, ünnepélyes szertartás, mely­nek során a kiválasztott személy fe­jére helyezik a királyi vagy császári koronát, az uralkodó korlátlan hatal­mának jelképét — olvashatjuk a szak­ember és laikus számára egyaránt ér­dekes adatokkal szolgáló műben. A könyv alapjául a gazdag képanyag szolgál, amely közelebb hozza az ol­vasóhoz a letűnt korok nagy ünnepé­lyeit. A koronázási jelvények bemuta­tása után a szerző, Stefan Holőík, pon­tos képet fest a városban lezajlott ko­ronázási ünnepségekről, amelyeken ti­zenegy Habsburg-házi uralkodót koro­náztak magyar királlyá és nyolc kirá­lyi hitvest magyar királynévá. Az első Pozsonyban megkoronázott király I. Miksa volt. A szerző eloszlat­ja azt a tévhitet, miszerint az Április 4-e téren álló kút kőszobra a legen­dás hírű Roland lovagot ábrázolja. Va­lójában ezt a szobrot I. Miksáról min­tázták megkoronázása alkalmából. A szobor és a kút több mint négyszáz éve áll a téren. Az egyes uralkodók megkoronázásá­ról szóló fejezeteket a szerző hiteles feljegyzések, dokumentumok alapján dolgozta fel. Az olvasó pontosan nyo­mon követheti a koronázási menet út­ját a városba való megérkezéstől kezd­ve a szertartás befejeztéig: „A koro­názási szertartásra a király a Vödric- kapu felől érkezett a székesegyházba. Innen a feldíszített utcákon és tere­ken át — koronával a fején — a fe­rencesek kolostoráig vonult, ahol fel­avatta az aranysarkantyús vitézeket. Ezután lóra ült, és a Mlhály-kapun ke­resztül elhagyta a várost. A falakon kívül, szabad ég alatt tette le a ko­ronázási esküt. Végül a Lőrlncz-kapu megkerülésével a Düna-partra vágta­tott, föl a koronázási dombra, mely­nek tetején kardjával a négy égtáj felé vágott, annak jeléül, hogy kész királyságát megvédelmezni a bármely Irányból támadó ellenségtől.“ A rövid bevezetés és befejezés meg­felelő keretbe zárja a művet, amely szerkezetileg és tartalmilag Is lezárt egész. Az élvezetes stílus és a szép képanyag érdekes és szórakoztató ol­vasmánnyá teszi a könyvet. Mindenki­nek ajánlom, akit érdekel a történe­lem, a régi Idők emberei, szokásai, Szlovákia fővárosa történelmének e jelentős időszaka. A kitűnő magyar fordítás Nagy Judit érdeme. Bolemant Lilla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom