Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-06-29 / 26. szám

I Í11WÍ EZ IS, AZ IS SZÉP------- = t Több kiállítást Is rendeztek Komá­romban (Kamárno) a Jókai Napok alkalmából: a helyi képzőművészek évi rendes tagklállftását a Csemadok Galériában, Dobts Mártáét a gimná­ziumban, és In memórián bemutat­ták Staudt Mihály művelt a Duna Menti Múzeumban. Ugyanitt nagy, reprezentatív tárlattal mutatkozott be újra Barta Gyula festőművész is. Az Ifjúsági klubban Luzslca Árpád és Lipcsey György lapjait, Illetve szob­rait láthattuk. Ez a bőség t®rmé- szetes&n zavarba ejt, válogatásra kényszerít. Én az utóbbi két kiállí­tásról ejtek szót. Kezdjük hát Barta Gyula képeivel, amelyeket a Duna Menti Múzeum két földszinti termében láthattunk. Ez a kiállítás külső formájában egy kicsit a régi, a bőség zavarától jegy­zett tárlatok képét juttatja eszünk­be. Álltam és csak néztem. Elképzel­tem, ha most itt lenne mellettem egy ifjú, csupa láz, a pályája elején tartó művész, hogyan fitymálna, mennyire haragudna a művészre és hadakozna ellene. Én viszont élvez­tem a látványt, a táj megjelenítését, Barta igyekezetét, akaratát, mint ahogy élvezem a korábbi, konstruk­tívizmus utáni realista ipari tájait is, a művész sajátos forradalmát. De képzeletbeli fiatal barátommal sem vitatkoznék. Miért is? Egy kezdő, fiatal művésznek lehet más felada­ta, mint most Bartáé. Arany János csendes szemlélődése, öregkori érces lírája, a Kapcsos könyv jut az eszembe. Kinn, a Mar- git-sziget árnyékos padjain üldögél­ve, lényegében csak magának rovo- gatta a sorokat. Petőfivel karöltve, csendes társként ő is megvívta a ma­ga forradalmát, öregkorában pedig ült a pádon, és élvezte a gyönyörű napsütést, a békét, az élet tisztasá­gát, szépségét. A példa bár távoli, de valahogy így van ezzel a hatvanöt éves Barta Gyula festőművész is. Ifjabb korá­ban nekifutott a nagyvilágnak, el­kalandozott, majdnem el Is hagyta szülőföldjét, de mára megtért, élvezi a melegét, tisztaságát, egyediségét, szépségét. A Duna, a radványl ker­tek alja, a vlrtl szőlők, a környező falvak, a virágzó gyümölcsfák, a magra váró földek, a szalmakazlak, az őszi erdők újra és újra megdob­banják a szívét, és ő ismételten utánanyúl az ecsetnek. Fest. Meg­szállottan és kitartóan, hogy fölmu­tassa szülőföldjét, álmai világát. Jgy hát nem vitatkozom vele sem. Miért is vitatkoznék az időskor nyu­galmával és bölcsességével, csendes szemlélődésével?! Meg azért sem mondok ellent, mert látom, Lipcsey György génius lódnak tartott egyé­nisége ugyanúgy vívja a maga for­radalmát, mint valaha Barta. Lipcsey György néhány szobra Ilyen szempontból ugyanis éppolyan tanulságokkal bír, mint Barta Gyu­la Igyekezete, ö Is példázza, mikép­pen juthat el a szűkebb hazától, a sajátos világtól a művész az általá­nos, egyetemes emberi lét felmuta­tásáig. Mert milyenek, mit ábrázolnak Lip­csey György szobrai? Az egyikre azt mondanák, hogy fejfa, a másik Mózes fába vésett kő- tábláj. Amaz egy furcsa paripa, ez •meg egy sajátos mai prés. Lipcsey ezt is, azt is teleragasztja, azaz tele- Irja napjaink újságlapjaival, szinte ráégeti a fára a betűt, hogy olvas­suk, tudatosítjuk, és okuljunk belő­le. Jól emlékszem Lipcsey ifjú, majd­hogynem gyermekkori szobraira: a Halászra, a Morzsolóra, a Libatömő­re, a Magvetőre és a Csallóköz fi- guravilágából való többi jellegzetes szobrára. Kukkónla figurái — mon­dogattuk annak idején. Nos, ugyan­ennek a Kukkóniának a világából keltek ezek a szobrok is, a különb­ség csak az, hogy azok a konkré­tabb, egyszerlbb világát ragadták meg, a mostaniak pedig az általá­nosabb, emberibb, egyetemesebb kö­zegből kerültek ki. Lehet, más majd nem látja meg bennük a csallóközi jellegzetességet, a hátteret, de ez akkor Is ott van és csak ott, a Csal­lóköz egykor mocsaras, lápos, üle­dékes, zárt világában jöhetett létre. Ilyen szempontból, természetesen, egészen más Luzslca Árpád világa. Ezért Is voltam kíváncsi arra, ho­gyan is fér meg ez a „két dudás“ egy csárdában. Ő, akinek az apja Ér­sekújvárból (Nővé Zámky) került Budapestre, s aki ennélfogva azon­túl, hogy elszakadt a ml szűkebb világunktól, más művészetbe szüle­tett be* és nem a helyhez kötött­ségével, hanem az általános emberi keresésének a feladatával van elfog­lalva. Korábbi kiállításainak a ta­nulsága szerint már nem Is az em­ber, inkább a jel funkcióját kutatja. Ilyen szempontból nagyon tanulságos ez a mostani kiállítás, amelyen a játéktól mégiscsak eljutott a konk­rét tartalomig. Az apjával hazajáró művész Buda­pesten és Prágában tanult, és aztán már kötődni kezdett hozzánk, ezért úgy Is mondhatnám, ml adjuk meg munkájának, művészetének az értel­mét. A korábbi kiállításai ugyanis helyenként már-már csak a játékot mutatták, az üres, feladat nélküli pillanatokat. Mára tovább tudott lép­ni, megtalálta a hangnemet és a •mondanivalót, ez pedig a jel tartal­ma. Hihetetlen, mi mindent ki tud fejezni egy nem egészen szabályos háromszöggel vagy egy felfordított betűvel. A mögöttes tartalom sokkal szélesebb értelmű mint a konkrét. És itt találkozott a földhöz kötött, a jobbágy Lipcsey György és a vi­lágfi Luzslca Árpád, de Barta Gyu­la is: megtalálták a konkrétből, a sajátosból eredő általános, egyetemes mondanivalót. így hát ez is, az is szép, érdekes, elgondolkodtató, mind­egyik külön-külön — de együtt Is — a lét összetettségére tanít, Németh István A Szepsi (Moldava nad BodvouJ melletti Somodi fürdő (Drie- novské kúpele) már több ízben volt helyszíne művelődési tábornak. A Csemadok Kassai (Koäice) Járási Bizottsága évek óta itt szervezi meg járási művelődési táborát, de orszá­gos — és nagyon sikeres — méretűt is tartottak már itt. Az eleddig két­szintű rendezvényt az idén össze­vonták, a Csemadok Központi Bizott­sága, valamint a Kassai járási és Városi Bizottság az Idén együtt ren­dez ott tábort Július 2—9-e között. — Miért volt szükség erre az „ösz- szevonásra"? — kérdezem Bárdos Gábortól, a Csemadok KB titkárától. —- a kassaiak táborai évek óta nagyon jól sikerülnek, az ó „Somo- dijuk“ szinte már országos táborrá nőtte ki magát. Mi, a központi bi­zottság és a központi klubtanécs, úgy gondoltuk, hogy nem helyes az erőket megosztani, s a kettő helyett jobb lenne egy nagyon jó országos tábort szervezni. Ezt még a tavalyi jászói (Jasov) rendezvényünkön dön­töttük el, amely nem volt éppen si­keres. Az idei tábor műsorainak egy HÍVOGATÓ ä XII. országos nyári művelődési táborba részét a kassaiak, másik részét mi biztosítjuk, kísérletképpen az időpon­tot is előbbre hoztuk. Augusztus ele­je helyett július elején tartjuk, mert több táborlakó azt állította, hogy ez neki jobban megfelel. Reméljük, hogy sokan lesznek! — Milyen lesz az idei tábor mű­sora? Kiemelnél néhányat az érde­kesebb programok közüli — Vasárnapra, július 3-ára beszél­getést tervezünk Sidó Zoltánnal, a Csemadok KB elnökével a szövetség aktuális feladatairól Ugyanezen a napon este kerül sor Sándor György humorista műsorára A humorban nem Ismerek tréfát címmel. Érdekes­nek ígérkezik Gál Sándor író Fal­vak és városok című előadása, amely a kis települések közösségi életének változásairól, problémáiról szól majd. Július 7-én a népszerű magyarorszá­gi énekes, Zorán látogat el a tá­borba. Nemzetiségi jogi tudatunk fej­lesztése és formálása sem marad ki a műsorból. Dr. Kovács Pál jogász tart előadást erről a témáról Jog és jogtalanság címmel. Ezeken kívül mindennap rendszeresen klubfórumot tartunk, nyelvművelő előadásokat és táncházakat. Azoknak a szülőknek •sem kell félniük, akik kiskorú gyer­meküket is magukkal hozzák, mert a kicsiknek külön foglalkozásokat szervezünk. A tábor szervezői minden __ érdek­lődőt szeretettel várnak. Az Oj Ifjú­ság minden olvasóját már csak azért is, mert a művelődési tábor egyik programpontja az Oj Ifjúság-ankét, amelyen a kedves olvasók találkoz­hatnak lapunk szerkesztőivel. Min- . denképpen érdemes lesz hát eljönni! De hogy ha tudtok, sátrat hozza­tok, mert a Somodi fürdő olcsó szál­lodájában talán addigra már min­den szoba foglalt lesz! Klinko Róbert Bíró Béla Egyik sajátossága a Komáromi Képzőművész Körnek, hogy nem­csak festők, grafikusok, szobrá­szok alkotják, hanem azokkal e- gyenrangú partnerekként vannak jelen a művészeti fotográfiát kép­viselő alkotók is. Mostantól — hogy teljes lehessen a körről al­kotott kép — néhány folytatás­ban e műfaj képviselőit mutatjuk be. Elsőként Bíró Béláról lesz szó, akinek a neve már nem ismeret­len a közvélemény előtt, fotóival, elsősorban reprodukcióival arány­lag gyakran találkozhatunk a ha­zai magyar sajtóban. Szőgyéni (Svodín) születésű, apja ott volt egykoron igazgató tanító, később a család Komáromba (Komárno) költözött. Bíró Béla a bratislavai pedagógusképzőben végzett, utá­na kémia-biológia szakos alapis­kolai pedagógusként dolgozott, mígnem 1970-ben szakmát vál­tott, és a Duna Menti Múzeumnak lett a fényképésze. Ezt a mester­séget műveli mind a mai napig. A fényképészethez elsősorban magasszintű mesterségbeli, tech­nikai tudás szükségeltetik. A saj­tóban megjelent anyagai jóvoltá­ból őt ez a tudás jellemzi, első­sorban így Ismeri munkált a köz­vélemény. Hosszú Ideig közvetlen komáromi környezete is elsősor­ban a mesterségét értő és azt magas szinten művelő alkalma­zott fényképészt látta benne. Ke­vesen tudták róla, hogy a fény­képezés művészi ágazata Is fog­lalkoztatja közben. Mindez csak akkor derült ki, amikor ötvene­dik születésnapja alkalmából 1984-ben a Duna Menti Múzeum megrendezte első — és mindmáig egyetlen — önálló kiállítását. Ezen a kiállításon, a múzeum megbízásából készült dokumentá­ciós jellegű felvételei mellett, lát­hatták az érdeklődők művészi ihletésű fotóit is. Ez az akkor kiállított anyag, illetve az azóta a különböző csoportos tárlatokon látott felvételei egyöntetűen bi­zonyítják, hogy Bíró Béla sokkal több annál a mesterségét értő fényképész iparosnál, amilyennek őt a közvélemény elkönyvelte. A gondolkodó, alkotó fotográ­fusok táborába tartozik. Ezt bi­zonyos fokig Igazolják már az al­kalmazott fényképészként készí­tett munkái is, azzal például, hogy a csak dokumentációs cé­lokra készült felvételein is sok esetben különös dimenziót kap­nak beavatkozása nyomán az élet­telen múzeumi tárgyak is. Művé­szi ihletésű fotói pedig még in­kább arról tanúskodnak, hogy alkotójuk határozott és kiforrott szemlélettel, alkotói látás- és gon­dolkodásmóddal rendelkezik. Ö a köznapiban is képes felfedezni az egyedit, a szépet, az embe­rit, a költőit. Látószöge meglehe­tősen széles. A tájban, emberben,, eseményben fellelhető mondani­való egyaránt foglalkoztatja. Mindezt elsősorban fekete-fehér, realista Ihletésű fotográfiákon fo­galmazza meg. A szerény emberek fajtájából való. Kicsit talán túlontúl Is sze­rény. Minden bizonnyal ez az e- gyik oka, hogy a már említett egyetlen önálló tárlatát mind a mai napig nem követték továb­biak, vagy hogy művészi ihletésű fotóival csak elvétve jelentkezik a különböző lapoknál. Szerénysé­gén* tül mindenképpen kiemelen­dő a közvetlensége és segítőkész­sége. Nem árulok el hétpecsétes titkot azzal, ha leírom: a fotós­kollégák gyakorta keresik fel ta­nácsért, a legkülönbözőbb segít­ségért. Múzeumi műtermének aj­taja mindig nyitva áll eftttük. Németh Gyula Bíró Béla: Múlófélftéliben » Barta Gyula: Fehér Duna A KÉKEK VILÁGA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom