Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-20 / 3. szám

Királyhelmec (Král, Chlmecj, a csodálatos Bodrogköz központja — mint a neve is Jelzi — már a középkortól szabad királyi város­ként virágzott. Évszázadokig fontos szerepet játszott a környék gazdasági, kulturális és politikai életében. Azt is mondhatnám, hogy egészen 1960-ig, az ország közigazgatási átszervezéséig. 1960-ban Királyhelmec meg­szűnt járási székhely lenni, s at­tól kezdve hanyatlásnak indult. Évekig nem folyt itt semmilyen köz- vagy magánépítkezés, az em­berek másfelé keresték boldogu­lásukat, az öreg, többnyire föld­szintes házsorok lassan omladozni kezdtek. Ügy tűnt, hogy a hajdani büszke királyi város lassan elnép­telenedik. Erre mégsem került sor, mert egy idő óta, a legutóbbi két vá­lasztási időszakban rohamos fejlő­désnek indult Királyhelmec. Oj korszak kezdődött a várost jelké­pező Csonkavár alatt. A tatárjá­rás után épült, és a mohácsi vész után rommá dúlt vár sok törté­nelmi sorsfordulót megért, de ilyen virágzást még aligha. Impozáns lakásépítési program Lázár Lászlónak, a Királyhel- meci Városi Nemzeti Bizottság fiatal alelnökének a szavai sze­rint az utóbbi években valóban gyökeresen megváltozott az élet. — És ezt nem azért mondom, mert Pandy Péter városatya he­lyettese vagyok, hanem kézzel­fogható tényekkel is bizonyítha­tom. Hogy miért állt be olyan megtorpanás a város fejlődésében a korábbi években, annak az el­bírálása nem rám tartozik, már csak azért sem, mert nemrég óta vagyok ebben a tisztségben. Az mindenesetre tény, hogy az utób­bi két év alatt 302 lakást építet­tünk fel. Azelőtt egy év alatt leg­feljebb ha tíz-húsz lakás épült. Bizonyára látta a hegyoldali üj lakótelepet, amelyet Furcsának neveznek az emberek. Nem tu­dom, miért, talán, mert Kassán (Kosice) is van egy ilyen nevű lakótelep. Itt az első szakaszban, 1990-ig összesen 600 új lakás épül. A második szakaszban, 1990 után további 800 lakást építünk. Ez egy soha nem látott nagysza­bású lakásépítési program. Láttam az új lakótelepet. Való­ban impozáns, és gyönyörű kör­nyezetben fekszik, a szőlősdomb alatt. Bár lehet, hogy a lakóknak más erről a véleménye. Azt mond­ják, hogy télen eleget csúszkál­nak a lejtős utakon, míg a város­ba érnek. Az utak még amúgy sincsenek rendben, kevés az üz­let, meg ilyesmi. Mert nem elég csak lakást építeni, a teljes elé­gedettséghez megfelelő infra­struktúra is kell. Mi erről a nem­zeti bizottság alelnökének a vé­leménye? — Amíg a világ világ lesz, a szolgáltatásokon és a kereskedel­men mindig lesz kifogásolnivaló, elégedetlen vevők és ügyfelek is lesznek mindig. El kell azonban ismernem, hogy a város valóban kinőtte a meglevő szolgáltatáso­kat. Annak ellenére, hogy tavaly nyitottuk meg az új szolgáltató­házat, amely tulajdonképpen még nem is befejezett vállalkozás. Közvetlenül mellette épül egy új szolgáltatóegység a Közszolgálta­tó Vállalat és a Jednota egyesí­tett eszközeiből. Ezt a közös kivi­telezést a nemzeti bizottság kez­deményezésére hoztuk- tető alá. Aránylag könnyen meggyőztük a két felet a vállalkozás fontossá­gáról Feltételezzük, hogy ez a szolgáltatóház még ebben az öt­éves tervben elkészül. Persze az az igazság, hogy ezek közül egy sincs vagy lesz az új lakótele­pen Csakhogy nálunk minden új lakóteleden első az iskola, az óvoda és a bölcsőde, hogy a ta­nulóknak és a csöppségeknek ne kelljen messzire járniuk, csak az­után jöhetnek az üzletházak, a Ferencz Béla Lázár László Józsi bácsi, az utolsó mohikán a Csonka vár alatt szolgáltatások. A lakótelepén egyébként van egy ideiglenes, úgynevezett városszéli üzletköz­pont, ahol a legfontosabb élelmi­szereket azért megkapják a la­kók. A jednota bevásárlóközpont­ja, a város szívében, pedig min­den igényt kielégít. Van benne önkiszolgáló élelmiszer- és hús­bolt, drogéria, papír-, ruházati, villamossági-, üveg- és porcelán-, cipőbolt szóval minden. Igaz, elő­fordul, hogy valaki pont akkor nem kap virslit, amikor akar, és elégedetlenkedik, esetleg panaszt tesz nálunk. Ezt csak azért mon­dom, mert éppen nemrég kaptunk egy ilyen „virslipanaszt“ a ke­reskedelemre. A helyzet különö­sen azóta javult sokat hogy üj vezető került a bevásárlóközpont­ba. Nagyobb az árukínálat, a rend, a tisztaság, tetszetősebbek a pultok, polcok, kirakatok. De hát ami hiánycikk másutt, hiány­cikk nálunk is. E téren sem az üzletvezető, sem mi nem teszünk csodát. Hagyományosan a város von­záskörzetéhez tartozik a fél Bod­rogköz, legalább 15—17 falu. jól­lehet az utóbbi években a na­gyobb községekben is építettek bevásárlóközpontokat, de a rátar­ti polgár azért csak Helmecre megy a pénzét költeni, mert sze­rinte ott jobban lehet vásárolni. Lázár László szerint erre fel van­nak készülve. A bevásárlóközpont előtt két középkorú asszonnyal beszélgetek az ellátásról. Ázt mondják, jó. Hús van elég, az élelmiszerbolt­ban rendszerint minden szüksége­set megkapnak, az áruházban megfelelő a kínálat. Jólesik halla­ni. Esernyőn kívül mindent Bár már említettük, hogy ta­valy megnyitották a szolgáltató­házat, de csak e ponton jutottunk el a szolgáltatásokig. — Esernyőn kívül képesek va­gyunk mindent kijavítani, és min­den szolgáltatást vállalni — mondja egyértelműen a vnb alel- nöke. — Erről a Közszolgáltató Vállalat és a Járási Ipari Vállalat, valamint a mi kisipari üzemünk gondoskodik. Azzal dicsekedhe­tünk, hogy a helyi gazdálkodási vállalatok közül a járásban ne­künk van a legnagyobb kisüze­münk. Teljesen önellátók vagyunk például a saját intézményeink, a bölcsődék, óvodák, iskolák és egyéb középületek tatarozásában, karbantartásában. Pedig iskoláink nagy része régi, elavult épületben van, állandóan javításra szorul­nak. Ez egy fájó pont. Viszont annyi a lehetőségünk, hogy mázo- lóink jelenleg például a svidníki ruhagyárban dolgoznak. De elfe­lejtettem felsorolni, hogy mi min­dennel foglalkozunk kisüzemünk­ben. Szóval végezhetünk kőmű­ves-, asztalos- és bádogosmunkát, vállalhatunk gépkocsifuvarozást. Van saját virágkertészetünk, -üz­letünk, kőfaragóműhelyünk és te­metkezési üzemünk. Az utóbbi kettőn és a gépkocsifuvarozáson kívül a lakosság a többit nemigen igényli. Pedig kőműveseink szíve­sen vállalnának munkát családi házak építésénél is. Egy 14-szer 12 méter alapterületű családi ház bevakolása brizolittal nálunk pél­dául 15—16 ezer koronába kerül­ne. Ennyiért a maszekok nem csinálják meg, és nekik ráadásul ételt, italt kell adni. Festő-mázo- lőink egy helyiséget úgy 300— —350 koronáért tennének rendbe, megint csak „járulékok“ nélkül. S tudjuk, hogy az étel, ital mibe kerüj. Szóval valahogy az előíté­letek, a beidegződött szokások te­szik, hogy az emberek szíveseb­ben dolgoztatnak fusizókkai, vagy végzik el a munkát kaláká­ban, még ha ez temérdek sokba kerül is. Szeretnénk már lega­lább mutatóba kivitelezni valamit magánrendelésre, hogy lássák, mire vagyunk képesek. Az az ér­zésem, hogy sok maszeknak el­vennénk a kenyerét. A festő-má- zolőkról hallottuk is, hogy olyan munkát, mint ők, a maszekok sem végeznek. De így sem panaszkod­hatunk, mert a 12 festő-mázolónk tavaly másfélmillió korona érté­kű munkát teljesített. A kőműve­sek is több mint egymilliót pro­dukáltak. Nincsenek kihasználva kőfaragóink, akik a korábbi tfflö A bevásárlóközpont nyolcszor hatos helyiségből egy 70-szer 40 méteres csarnokba ke­rültek, és korszerű gépeket kap­tak. Vállalhatnánk' padok, díszítő kővázák és egyebek, kivitelezését. Ígéretesen fejlődik virágkertésze­tünk és -üzletünk. Azelőtt ráfize­téses volt, mert a virágokat majd­nem teljes egészében vásároltuk, de amióta a saját üvegházunkban neveljük a virágot, már nem ráfi­zetéses az üzlet. Igaz, nem is nyereséges, de reméljük, hogy a Ferencz Béla vezette részleg rö­vid időn belül azzá lesz. Ferencz Béla kíséretében meg­tekintettem az üvegházat, amely már a nemzeti bizottság újszerű vállalkozó szellemének a megnyil­vánulása. A részlegvezető így fo­galmaz: — Öt éve üzemeltetjük az üvegházat. Sokat bíbelődtünk a fűtéssel, ezért is volt ráfizetéses a vállalkozás, de most már rájöt­tünk a titok nyitjára, és szerin­tem lesz még ez nyereséges is. Ä vállalatokról szóló új törvény el­fogadása után másként nem is le­het. Rokonszenves gondolkodás. Térjünk azonban még egyszer vissza a városfejlesztés kérdései­hez. \ — Mint már mondtam, az esen* nyőjavításon 'kívül minden lakos­sági igényt kielégíthetünk —< mondja Lázár László. — Sőt, egy, kicsit már tovább is mentünk. Né­mely szolgáltatást „kivittünk“ a környező falvakba a munkaerő és a lakosság után. Fodrász- és bor­bélyműhely van több helyen, koz­metikus is meg egyebek. Egyetlen dolog miatt aggódom: a hatvan­két éves Horváth Józsi bácsi az egyetlen cipész az egész környé­ken. Mi lesz, ha egyszer leteszi a kalapácsot? Józsi bácsi valóban alig látszik ki a sok reparálásra váró cipő kö­zül. Az ügyfelek szinte egymás­nak adják a kilincset. Amíg be­szélgetünk, legalább tíz ember gyűlik hamarjában össze. — Nekem már az apám is susz­ter volt — mondja Józsi bácsi. —“ Jómagam harminchét éve dolgo­zok a szakmában, ennek ellenére most is csak azt mondhatom, hogy nagyon szép mesterség. Pe­dig tudja, mi az havonta öt-hat- száz pár cipőt kézbe venni? Nem értem, hogy a mai fiatalok miért nem érdeklődnek e szakma iránt. Tudomásom szerint az egész já­rásban csak tíz cipész van. Vala­mennyien az én korombeliek. Mi lesz, ha letesszük a szerszámot? Egy kis türelmet Ä nemzeti bizottság alelnöke tovább vázolja a kilátásokat. Be­vásárlóközpont épül az új lakó­telepen, felépül a postahivatal, mert a régi egy ugyancsak rozo­ga épületben van. — Tudom, hogy a polgárok elég sokat bosszankodnak a fel­ásott utak miatt — mondja a nemzeti bizottság alelnöke. — Szomorú, de az a helyzet, hogy 35 kilométernyi olyan út van a városban, amelyiknek nincs szi­lárd alapja. Most fejezzük be a gázvezeték lefektetését, az új la­kótelepen elkészült a csatornahá­lózat, mert bármilyen furcsán hangzik, ez a város eddig nem volt közművesítve. Derítőállomás is épül. Amíg ezek a létesítmé­nyek nem készülnek el, teljesen értelmetlen lerakni az útburkola­tot. Ezért a lakosság türelmét ké­rem, mihelyt ezeknek a munká­latoknak a végére járunk, az utakra is sor kerül. Hogy ez mennyi időt vesz igénybe? Sze­rintem legfeljebb öt évet. Ha már eddig megvoltunk ebben a város­ban, valahogy csak kibírjuk ezt az időt. S aztán, úgy érzem. Ki- rályhelmecnek végre a nevéhez méltó képe lesz. PALÄGYI LAJOS Fotó: Pásztor Béla (3): és a szerző (1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom