Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-05-04 / 18. szám

új ifjúság 10

AMT NAGYANYÁIM JOBBAN TUDTAK

A

z Idő múlásával, a társadalom fejlődésével, a technika előrehaladásával a világban sok minden megváltozott körülöttünk, csak egy nem: ha a gyermekünknek valamilyen baja van, akkor Ijedség lesz úrrá rajtunk, és hirtelen nem Is tudjuk, mit tegyünk. Nagyanyáink bizony tudták. Lehet, hogy a tanulás, a sok képzés vezetett oda, hogy mi már elfelejtettük, Illetve a mai anyukákat sokszor nem is nevelték • házimunkára, az anyai hivatásra. Pedig szemünk fényéért, a gyermekért — ösztönszerűen — mindenki mindent szeretne megtenni.

A leggyakoribb tünet, amely gyerekkorban jelentkezik, a láz. Már a megállapításánál tévútra kerülhet az ember. Nem mindegy, hogy a lázat hónaljban vagy végbélben mérjük. A végbélben mért 0,5 Cel- sius-fokkal magasabb, mint a hónalji. A továbbiakban — főleg a csecsemőkre való tekintettel — a megadott értékek végűéiben mért hőre értendők.

Lázról csak 38,5 °C fölött beszélünk, alatta hőemelkedésről van szó. A láz csillapítását Is csak ekkor kezdjük. Kivétel az olyan csecsemő, kisgyermek, akinél előzőleg a láz görcsrohammal járt. É gyermekeknél már hőemelkedésnél is erélyes lázcslllapítást kell kezdeni. A többi gyermeknél hőemelkedés esetén csak többszöri mérés és állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges.

Ha kisgyermekünk hőmérséklete 38,5 °C fölé emelkedett, megkezdjük a láz csillapítását. Tekintettel arra, hogy a láz a szervezet védekezőképességének megnyil. vénulása, ezért nem célunk a láz teljes, normáis értékre csökkentése. Megint csak kivétel a lázgörcsben szenvedő gyerek.

A láz csillapításának első lépésében mindig gyógyszert akalmazzunk, amellyel a hőközpont ingerlékenységét csökkentjük le. Lázcsillapításra legjobban bevált gyógyszer valamelyik amidazofén tartalmú készítmény. Ezekből többféle áll rendelkezésünkre, egyesek csak amidazofént tartalmaznak, a többiekben más szer is kombinálva van. Ebből a szerből egy 10 kilogrammos csecsemőnek háromszor adhatunk egy nap, alkalmanként 10 centigrammot tartalmazó adagot. Az egyes adagok beadása között legkevesebb 4, de inkább 6 órának kell eltelnie. A gyógyszer túladagolása görcs kialakulásának veszélyével járhat.

A legrégibb szer a lázcsillapításra az ún. szalicllátok: a jól ismert Acylpyrin és ennek különböző változatai. Csecsemőkorban ezt a gyógyszert szintén óvatosan kell adni mellékhatásai miatt, de hatékonyságáról semmiképpen nem szabad elfeledkezni. Ezek a készítmények általában 1 gramm hatóanyagot tartalmaznak, és belőlük 24 óra alatt 5 centigramm adható testsúly/ kilogrammonként, 3—4 adagra elosztva.

A gyógyszeres lázcsillapítás mellett magasabb testhőmérsékletnél nem hanyagolható el az ún. fizikális lázcsillapítás, azaz a borogatás és a hütőfürdőzés. Ezek megkezdése előtt — nem túlfűtött szobában

— elegendő csak vékony lepedővel betakarni a kis beteget.

A fizikális lázcsillapítás enyhébb formáját, a borogatást 39,5 Celslus-fok fölötti hőmérsékletnél kezdjük, először törzsborítással, de 40—41 fokos láznál teljes testborítást kell alkalmazni. A fizikális láz- csillapításnak a lényege a test lehűtése. Természetes, hogy a folhevült testű gyermek az állottvizes borogatástól fázni fog, de hiba lenne kíméletből meleg takaróval betakarni őt, mert éppen ellenkező hatást érnénk el. Nem kell félnünk, hogy a borogatás hatására valamilyen szövődmény (tüdőgyulladás), esetleg állapotromlás következne be, természetesen nagyon kell ügyelni arra, hogy a borogatás eltávolítása után a beteget szárazra törüljük. A borogatásokat átmelegedésük után. kb. 3—5 percenként cseréljük — ellenőrizzük közben a kisgyermek hőmérsékletéit — s ezt 38 °C körüli testhőmérsékletig folytatjuk.

A fizikális lázcsillapítás másik, drasztikusabb formáját csak extrém magas (41 CC fölötti) láz esetén Indokolt alkalmazni. Kivitelezése: a lázas gyermeket megközelítően testhőmérséklet-meleg vízzel töltött fürdőkádba helyezzük, és a lábához engedett hideg vízzel a fürdővizet 25—26 Celsius-fokra hűtjük le. Fürösztés közben a beteget kezdetben 5, később 3 percenként kiemeljük a vízből, szárazra töröljük, és ellenőrizzük a testhőmérsékletét. Ezt az eljárást szintén 38,5 °C-ig folytatjuk.

Természetesen ezeket a módszereket a láz jelentkezésekor azonnal alkalmazzuk, majd az időközben megérkező orvos utasításának megfelelően módosítjuk.

A láz kapcsán már említést tettünk a görcsről. Ez az egyik legrómisztőbb tünet, amelyet a szülő észlelhet. Olyan gyerekeknél, akiknél már előzetesen jelentkeztek görcsök a láz során, a kezelőorvos minden .bizonnyal beállított valamilyen gyógyszert az újabb görcs megelőzésére. Ezt a szert, ahogyan említettük, a legkisebb hőemelkedésnél a lázcsillapítás megkezdésével párhuzamosan azonnal adagoljuk. Ha a görcs kialakul, ill. először és váratlanul jelentkezik, a szülő számára az egyetlen lehetőség a következmények kivédése, és a gyors orvosi segítség megszervezése.

Milyen veszélyek fordulhatnak elő görcs jelentkezésekor, és mit tehetünk ellene? A hirtelen eleső, legtöbbször eszméletét vesztő, görcsölő beteget olyan helyre és olyan környezetbe kell helyezni, ahol ml- nimálistra lehet csökkenteni annak veszélyét, hogy egyes testrészeit valamilyen kemény tárgyba beverje. Egyúttal a környezet nyugalmáról Is gondoskodni kell.

Szintén nagy veszélyt jelent, ha a görcsölő beteg nyelve előreestk, és az összeszoruló fogak súlyos sebet ejtenek rajta, esetleg átharapják. Ezért igyekezzünk a teljes, nagy görcs beállta előtt száját szétfeszíteni, és valamilyen sérülést nem okozó tárgyat a fogak közé tenni. A görcs gyakran a száj váladékozásával járhat, s fennáll a veszélye, hogy ez a váladék a lég- utakba kerül, ezért próbáljuk meg a szájból eltávolítani.

Ilyen esetben nagyon fontos a mielőbbi orvosi segítség, de hogy az orvos segíteni tudjon, szüksége van néhány fontos adatra. Ezért amennyire ijedségünk mellett lehetséges, próbáljunk hozzávetőlegesen pontos megfigyeléseket szerezni, mint pl. mennyi ideig tartott a görcs, a test mely részeit érintette, gőrcsölés közben székletét, vizeletét maga alá bocsátotta-e, volt-e láza, elvesztette-e eszméletét, ha igen, mikor nyerte vissza, a görcs lezajlása után elaludt-e a beteg. Nagyon fontos ezeknek az információknak a pontos megjegyzése és az orvossal való közlése, mert a segítségre siető szakember jobban tud tájékozódni, könnyebben felállítja a diagnózist, és nem terheli a beteget feleslegesen.

Eszméletlenség általában csak görccsel együtt fordul elő, és a legfontosabb teendő ilyenkor is a félrenyelésnek, ill. a nyelv hátracsúszásának megakadályozása. A nyelv hátracsúszása fulladást eredményezhet, ezért a beteget vagy oldalára, vagy félig hasára kell fektetni, nyelvét előrehúzva a száját kitömni.

A fulladás nemcsak a nyelv hátracsúszása miatt, hanem más okokból is bekövetkezhet. Gyermekkorban leggyakoribb a fél- renyelés. Tudjuk, hogy gyermekünk a száján keresztül szerzi meg az első ismereteket a világról, s e világot két nagy csoportra: az ehető és az ehetetlen tárgyakéra osztja. Sokszor meglepő, hogy mit tartanak gyermekeink ehetőnek. Erről tanúskodik az a hatalmas arzenál, amely csecsemők légutaiból, esetleg gyomrából kikerült. A kicsi tárgy, amelyet a gyermek a kezébe, majd szájába vesz, pillanatok alatt becsúszhat a gégéjébe, légcsövébe, és hirtelen súlyos tüneteket okozhat. Igen jellemző ilyenkor a légvételi nehézség, a kékülés mellett az izgatott köhögés és a légvételek húzó hangja. A józan ész diktálta első teendőnk: belenézni a gyermek szájába. Ha látható az elakadt tárgy, igyekezzünk kivenni, ha nem, a beteg előrehajlításával és hátának ütögeté- sével próbáljuk meg a távozását elősegíteni. Ha a félrenyelt tárgy benn marad, ill. egyéb tünetek is jelentkeznek, haladéktalanul forduljunk sürgősségi ellátást nyújtó orvoshoz.

A betegséggel jelentkező fulladásokban leggyakrabban az allergiás, túlérzékenységi tényezők játszanak szerepet. Ezért megkísérelhető valamilyen antíaltergiás szarnak az adása. Feltétlenül fontos fulladozó gyermekünkre nyugtatólag hatni, mert a fulladás érzése fokozza a nyugtalanságot, a nyugtalanság pedig a légszomjat. Sok fulladozó gyermeknél elsődleges gyors segítség a friss levegő, amely még télen, hidegen is gyógyító hatású lehet. A fulladással járó betegségek legtöbbjében igen jó hatással van a szoba páratartalmának emelése. Ezt el lehet érni párologtató edényekkel, gőzöléssel (nagyon vigyázva az égés elkerülésére), 111. speciális párásító készülékekkel. Ügyelni kell azonban arra, hogy ha asztmás betegről van szó, esetleg még ronthatja is az állapotát.

Ha mégis bekövetkezik az égés, semmi esetre sem szabad a sebet mindenfélével kenegetní. Az égés többféleképpen is létrejöhet. Leggyakoribb, hogy a gyermek magára rántja a forró ételt tartalmazó edényt. Az égések közül mindig az a legveszélyesebb, ha a forró anyag olajat is tartalmaz, vagy ha a test zárt ruha alatti részére kerül. Az elsődleges és legfontosabb feladat: szabaddá tenni az égett felületet, folyó hidegvízzel lemosni és lehetőleg steril, de ha ez nem áll módunkban, valamilyen tiszta száraz anyaggal lefedni és gondoskodni a mielőbbi szakellátásról.

Kisgyermekeinknél Igen gyakran előfordulhat a hányás és hasmenés. Mindkét esetben a szülő legfontosabb feladata gondoskodni a folyadékbevitelről (erről egyébként soma sem szabad megfeledkezni a láznál sem). Hasmenésnél a folyadéknak a bevitele bizonyos fokig egyszerű, de itt az egyszerű tea helyett Inkább sárgarépáié, főtt burgonyának a leve javasolható. Hányásnál a normális elkészítésű, ill, annál egy kicsit édesebb, hideg teába tegyünk egy csipetnyi sót — ez azonban ne érződjék — és ezt sűrűn, tízpercen- ként, kanalanként kell bejuttatni. A fenti esetekben a szükséges folyadékmennyiség 10 kg testsúlyonként 50 ml óránként. Ha a folyadékbevltek nem sikerül megoldani, és a hányás fokozódik, ne várjunk másnapig, azonnal forduljunk orvoshoz.

Az eddig leírtakhoz kiegészítésül, ill. összefoglalásul a következő gyógyszereket érdemes a házipatikában tartani: lázcsillapító, fájdalomcsillapító, enyhe antialteTgiás gyógyszer, s ha gyermekünknél már előfordult görcs, ill. asztmás jellegű fulladás, görcsoldó, 111. dlaphyMin tartalmú gyógyszer. Soha ne tartsunk otthon, és ne kezdjünk el orvos tudta nélkül antibiotikumot adagolni.

Mindez, amit eddig leírtunk, természetesen csak tanácsok, hozzájuk tartant magunkat néha nehéz, mégis azt mondom, ha megtanuljuk és alkalmazzuk őket, nyu- godtabban várhatjuk a segítségünkre siető szakembert.

Or. Somló Pál

MAGUNKRA HAGYATVA

Klubról klubra

Közvetlenül az ifjúsági szervezet évzáró taggyűlése előtt jártam a Nagykürtös! (Vel'ky Krtíé) járás e- gyik kis falujának, Kővárnak (Kolá- ry) klubjában. Az egykori hnb-épü- iet deszkapadlós helyiségébe lépve úgy éreztem magam, mintha régi idők fogdájába csöppentem volna. A magas, sivár szobában két-három asztal néhány székkel, a vaskályha mellett fehér csomagolópapírral il- terített lóca, az ablak mellett ütötí- kopott irodaszekrény. Az ajtó feletti falon külföldi együttesek színes plakátjai. A klubban tartózkodó tizenéves fiatalok kabátban az enyhe meleget adó kályha köré telepedtek: Cseri Gábor, a SZISZ-szervezet pénztárosa, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola elsőéves hallgatója, Márton József, az Ipolysági (Sahy) Mezőgazdasági Középfokú Szaktanintézet harmadikos diákja, Márton Vince, szintén harmadikos ugyanott, Cseri Mária bolti eladónak tanul, most harmadikos, Belá Péter harmadikos gépipari szakmunkástanuló Cseri Erika végzős gimnazista Ipolyságon, Cseri Antal, a Losonci (Lucenec) Mezőgazdasági Szakközépiskola másodikos tanulója és Mogyoróssy Péter, a Szlovákgyarmati (SÍ. Űarmoty) Állami Gazdaság raktárosa.

— Milyen itt a klubélet? — tettem fel a kérdést.

— Pocsék.

— Egyenlő a nullával.

— Mit lehet Itt egyáltalán csinálni, ha se tévé, se rádió, de még magnónk sincs.

— Nem klubéletről, rendes klub- helyiségről sem lehet beszélni, amint

látod. S ha tudnád, hogy még kályhánk sem volt, úgy hoztunk egyet az ócskavasból...

— Hiába szereztünk kályhát, nincs hozzá szenünk. A hnb elnöke megígérte, hogy hozat szenet, ha kitakarítjuk ennek az épületnek a pincéjét. Meg is csináltuk, de szénnek se híre, se hamva, pedig ennek már lassan egy éve lesz.

— A tüzelőt úgy készítettük be, ahogy tudtuk. Itt az épület udvarában kivágtunk egy akácfát, abból fűrészeltünk tűzifát. Most azzal fűtünk. Igaz, jókora letolást kaptunk ezért a polgári bizottság elnökétől.

Üj arcok jelentek meg a klubban. Amikor azonban megtudták, miről folyik a beszélgetés, legyintettek csak, és odébbálltak.

— Tényleg ennyire elviselhetetlen itt a helyzet? — fordultam Mogyoróssy Péterhez, a kővári ifjúsági szervezet alelnökéhez.

— Egy biztos, nagyon nehéz ilyen mostoha körülmények között dolgozni, pedig van érdeklődés az ifjúsági klub iránt. Ebben a faluban sok az olyan tizen- és huszonéves fiatal, akik szívesen jönnének Inkább ide, mint a kocsmába. Csak hát a már említetteken kívül egyéb dolog is sok fiatalt visszarettent a klubtól.

— Konkrétan ' miről van sző?

— Nem titok, hogy az idősebb fiatalok közül néhányan olyan szokást vettek fel, hogy amikor este bezár a kocsma. Ittas állapotban bejönnek ide, aztán csinálják a rumlit.

— Egyszer az ablakot törték ki, máskor a klubajtő deszkalemezét rúgták be. De az Is megtörtént, hogy feltörték az ajtón a lakatot, ős utána a klubban ródeóztak — szólt köizbe valaki.

— Sajnos, így igaz — bólintott rá Péter is. — Bizonyíték rá a fóliával pótolt két ablakszem — és fejével az ablak felé intett.

— Miért nem szóltok rájuk?

— Falra hányt borsó.

— Amikor józanok, azért ki lehet velük jönni — tette még hozzá az egyik nemrégen érkezett fiú.

— Problémáitokkal miért nem fordultok az illetékesekhez?

— Az az igazság, hogy egyikünk 9em akar ujjat húzni velük — kaptam a választ az egyik pelyhes állú legénykétől.

, Kiváncsi voltam a szervezet elnökének a véleményére.

— Dénes Judit vagyok — mutatkozott be, majd folytatta: — Bizony nehéz ilyen körülmények között dolgozni, de azért nem lehet mindent csak ennek a rovására írni — majd a többiekhez fordulva így folytatta: — Sokszor nektek is csak a szátok jár, de amikor tetteken a sor, legtöbben ódzkodtok. Emlékeztek, amikor tavaly társadalmi munkát szerveztünk? Szüretelni az állami gazdaságba, valami negyvenen jelentkeztetek, aztán jöttetek is meg nem is. Vagy itt van a tagsági illeték. Tavaly a harmadik és negyedik negyedévre a saját zsebemből fizettem ki a bélyegek árát a SZÍSZ járási titkárságán. Tudom, hogy előbb-utóbb beinkasszáljuk a pénzt a tagoktól, de miért nem lehet ezt kevesebb utánjárással elintézni?!

— Ez politikai-szervezési kérdés, ha jól tudom, tehát ilyen tekintetben nem lehet rózsás a szervezet

helyzete.

— Tagságunk politikai oktatásának színvonala — hogy őszinte legyek — pocsék. Regisztrált tagjaink azzal érvelnek, hogy ők az iskolában vagy a munkahelyükön vesznek részt politikai oktatáson, saját tagjaink meg különösebben nem törik magukat érte. S ha eljönnek is, némelyek fegyelmezetlenségükkel csak zavarják az előadást...

— Milyen a tagok hozzáállása a kulturális tevékenységhez?

— A többség pozitívan viszonyul hozzá.

— Judit, te miben látod a megoldást?

— Hirtelen nem Is tudom. Biztos, hogy bennünk Is van hiba, de a helyi .nemzeti bizottságtól is nagyobb megértésre, több támogatásra lenne szükség. Néha úgy érezzük, magunkra vagyunk hagyva, nem törődik velünk senki. Ilyen tudattal pedig nagyon nehéz eredményesen dolgozni.

— Meg aztán nincs a faluban egy olyan ember, aki kézbe fogná, ösz- szetartaná és vezetné a fiatalokat — egészítette ki a SZISZ-elnök szavait Mogyoróssy Péter.

Már indulni készültem az ifjúsági klubbői, amikor a fiúk egy csoportja figyelmembe ajánlotta, hogy tekintsem meg a szomszédos helyiségben a testépítők felszerelését, ahol hetente háromszor találkozik az az öt-hat fiú, aki állóképességét a test- építéssel Igyekszik növelni. Az ott látottak és hallottak azt a meggyőződésemet erősítették, hogy a kővári fiatalokban valóban megvan a lelkesedés, csak jobban fel kellene karolni őket. De vajon miként?

Kővár egyike a Nagycsolamijai (V. Calomija) Hnb-hez tartozó öt községnek. A kérdésre a választ Vanda Péter hnb-elnöknél és Jarosdav Tékáénál, a helyi kulturális központ igazgatójánál kerestem.

Vanda Péter: — Ifjúsági klub Kőváron? Hivatalosan nem létezik, hiszen nincs regisztrálva bizottságunkon. Viszont tudomásom van a kővári fiatalok egy-két problémájáról meg a klub körüli gondokról, annak ellenére, hogy a fiatalok még egyszer sem hívtak maguk közé vagy a taggyűléseikre. A klubnak az ablakét egyszer már beüvegeztettera, de néhány hét múlva Ismét betörték. Ami a szenet Hiteti, meg lett nekik mondva, hogy néhány száz méterre levő' egykori iskola épületéből áthordhatják a fát meg a szenet is. Egyébként problémáikkal helyben, a polgári bizottság elnökéhez kell fordulniuk, ő aztán tolmácsolja nekünk.

Jaroslav Takáé: — Az év elején szűnt meg Kőváron a pártszervezet, amelynek vezetőségi tagja voltam. Többször is hívtuk az ifjúsági szervezet vezetőit vezetőségi üléseikre, hogy ott megbeszéljük a gondjaikét, de egyszer sem jelentek meg. Arról pedig, hogy a klubjuk olyan, amilyen, sok mindenben ők maguk tehetnek. Nagyobb felelősséget kel» lene érezniük saját klubjuk iránt.

Az igazat megvallva, a megkérdezettek szavaiból nem éreztem ki különösebb segítő szándékot, s attól tartok, marad minden a régiben a kővári fiatalok körül. S ha elgondolom, hogy szerte az országban sok településen küszködnek hozzájuk hasonló problémákkal a fiatalok, akkor a hiba nem csak bennük van. Azt hiszem, éppen Ideje Jobban odafigyelni a fiatalok gondjaira, és őszintén, közösen keresni a megöl- dásl tehetőségeket. Bodieár Gyula

Y

i