Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-06 / 1. szám

A gazdaság és az egész társadalom Irányításának átalakításáról beszélünk. Ez nagy fordulat az egész elmúlt négy* venévi fejlődéshez mérve. Már sokszor megmagyaráztuk, miért fqlyamodunk ehhez a lépéshez. Nem azért, mintha Csehszlovákia politikai, gazdasági vagy társadalmi válságba került volna, ha­nem mert a mai extenzív módszerekkel nem biztosíthatjuk további fejlődését. Ezért keressük és próbáljuk ki az erők aktivizálásának, országunk anyagi és szellemi potenciálja hatékonyabb fel- használásának, a gazdaság, az irányí­tás és más területek korszerűsítésének új útjait; változtassunk azon, ami el­avult, s nyissunk teret az új gondola­toknak és tetteknek, a gyorsabb előre­haladásnak. (...] A gazdasági mechanizmus átalakítása az egyik legfontosabb feladat, amellyel a következő években meg kell birkóz­ni. Néha az az illúzió támad-, hogy a dolgok megoldódnak a jelenlegi meg­vitatás alatt álló törvények elfogadá­sával. Nagyon fontos megszilárdítani az átalakítás elveit a törvényekben, de a feladatokat az új feltételek között is emberek fogják teljesíteni, és minden elsősorban rajtuk múlik. Oj bonyolult kérdéseket fog kelleni megoldani, le kell küzdeni a berögződött rutint és tehetetlenséget, s lényegesen nagyobb 1988. január 10 én tölti be 75. életévét Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB Elnöksé­gének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Ebbél az alkalombő) kiiz- <iink részletet a'SZISZ IV. kongresszusán elmondott beszédéből. követelményeknek kell eleget tenni. Ezért olyan fontos, hogy ne veszteges­sük az időt, és aktívan felkészüljünk az igényesebb feltételekre. Nem akar­juk — ahogyan mondani szokás — el­hamarkodni a dolgokat, de az időt sem vesztegethetjük. Ez azt Igényli, hogy energikusabban távolítsuk el a fegye­lemben, a munkaszervezésben és a ter­melés minőségében mutatkozó hibákat, s a tervet elsősorban minőségi muta­tóiban kell teljesíteni. Minden vállalat­nál, minden munkaterületen fél kell tenni a kérdést, hogyan teljesítik az idei tervet. Szem előtt kell tartani, hogy itt nem a számok és a prémiumok fontosak, hanem több mint 15 millió állampolgárunk élete és szükségletei­nek kielégítése. Azok a messzemenő intézkedések, amelyeket kidolgozunk és a kommu- ftista párt vezetésével fokozatosan megvalósítunk, a kommunistáknak, más pártok és a Nemzeti Front szervezetei tagjainak, a pártonkívülieknek, s min­den osztálynak és szocialista csoport­nak, nemzetnek és nemzetiségnek az ügye., Ezért olyan fontos, hogy aktívan részt vegyenek a jelenlegi események­ben. Ez mindenkire és teljes mértékben a fiatal nemzedékre is vonatkozik. — A szak- szervezetek életében 1987 mér­földkő volt, hiszen kong­resszust tar­tottak. Mar­va Lóránt mérnök, a Szakszerve­zetek Szlová­kiai Tanácsá­nak titkára hogyan értékeli az esztendőt? — Ügy mondanám, hogy hiányzik a teljes végelszámolás, van még be­takarítani való, noha a vetés és az aratás már megvolt. A CSKP XVII. kongresszusa után, nyolcvanhétben hozzáfogtunk az átépítéshez, a de- mokratizációs folyamat elmélyítésé­hez, elkészültek olyan fontos doku­mentumok, mint a vállalati és a szö­vetkezeti törvényjavaslat. Kongresz- szusunk foglalkozott ezzel, és sok más fontos dolgot is megtárgyalt, be­indított a szakszervezetek vonalán is egy új, széles folyamatot, azonban a kiteljesedéshez, az említett betaka­rításhoz olyan további, alapvetően fontos dokumentumokat kell létre­hozni, mint a szakszervezetek új alapszabályzata és az új munkatör­vény, Ez a feladat nyolcvannyolc­ban vár ránk, s ezzel párhuzamosan az is, hogy a dolgozók részvételét a tervezésben és az ellenőrzésben új, ■magasabb szintre emeljük, s aktivitá­suk is új dimenziókat kapjon. — Ezzel azt is elmondta, mit vár 1988-tól. De hogyan értékeli az el­telt Időszakot Merva Lóránt, a ma­gánember? — Tisztségem betöltéséhez fontos a biztos családi háttér. Ez eddig is megvolt, de most új fészekbe költöz­tünk, elkészült a családi ház, s bí­zom abban, hogy ez további szilár- dulást jelent. Persze, lesz még teen­dő benne is, körülötte is, de azt már akár kikapcsolódásként is elvé­gezhetjük. Mert arra nagy szüksé­günk lenne már. — 1987 fontos ese- . ményeket hozott a Cse- madok életé­be. Hogy ér­tékeli mind­ezt Sidó Zol­tán. a Szö­vetség Köz­ponti Bizott­ságának el­nöke? — A visz- szatérés a Nemzeti Frontba új le­hetőségeket nyitott a Szövetség előtt. Ráadásul áprilisban volt a Csemadok XIV. országos közgyűlé­se, amely, érzésem szerint, megfele­lően reagált a CSKP XVII. kongresz- szusán meghirdetett forradalmi, át­építési programra mind a központi 87 után - 88 előtt bizottság által előkészített doku­mentumaiban, mind a vitában . Míg a korábbi tevékenységi formáinkban, tehát az amatőr művészeti mozga­lom fejlesztésében és a közművelődés­ben szép eredményekről számolha­tunk be, úgy tapasztalom, a tömeg­szervezeti munkában nem tudtunk előbbre lépni. Ezt igazolják járási bi­zottságaink ülései és az alapszerve­zetek értékelő gyűlései is. Kissé szo­morúan mondom ezt, hiszen az álta­lunk megfogalmazott instrukciók összhangban vannak a CSKP KB 7. ülésén a Nemzeti Front szerepéről szóló dokumentumban foglaltakkal, s ez, de közgyűlésünk határozatai sem mindig tükröződtek a beszámo­lókban, az űj tervekben. Más kérdés, hogy ez nem csak a mi alapszerve­zeteinken múlik, hiszen a kisebb te­lepüléseken, ahol számos Csemadok- -aiapszervezet dolgozik, maga a Nemzeti Front sem halla/t magáról, olykor éveken keresztül. — Mit vár 1988-tól Ilyen szempont­ból? — Talán már abból is nyilvánvaló, amit eddig elmondtam; elsősorban tömegpolitikai munkánkban várok lényeges változásokat. Azt, hogy minden szervünk és szervezetünk a megfelelő szinten teljes egészében bekapcsolódik a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet tervezé­sébe, szervezésébe, és ellenőrzésébe. Azt, hogy Szövetségünk továbbra is méltó ápolója lesz a nemzetiségi kul­túrának, emellett azonban súlyához és küldetéséhez méltóan veszi ki ré­szét a gazdasági és társadalmi élet átalakításából, a demokratizmus el­mélyítéséből. — És Sidó Zoltán, a magánem­ber? ... — Nehéz elválasztani a kettőt. A jó munkához minden poszton biztos családi háttér kell, de a családi hát­tér hangulata, ösztönző ereje a mun­kában elért sikerektől is függ. Min­denesetre nyolcvanhétben megnősült a fiam, nyolcvannyolcban pedig nagyapa leszek, s a lányom is férj­hez készül. Úgy gondolom, az ilyen események minden családban örömöt hoznak. Mit jelen­tett Kiss Jó­zsefnek, az SZLKP KB tagjának, az Üj Szó fő- szerkesztő­jének 1987? — Ügy hi­szem, sokan elmondják e napokban: az elmúlt év legnagyobb eseménye, hogy a szovjet kezdemé­nyezések eredményeképpen a nem­zetközi kapcsolatokban Is bizonyos teret nyert az új politikai gondolko­dásmód. Számomra ez az egész em­beriséget érintő fejlemény Fábry Zoltán életműve által sugallt Intel­lektuális élményeket fakaszt. A fáb- ryi sarkításokon belüli béke és há­ború egymást kizáró ellentétpárul sokszor még jeles irodalomkritiku­sok számára is valóságtól elrugasz- kadó szellemvilágának tűntek. Most, amikor az ő univerzallzmusát a nemzetközi politikában az emberi ér­telem táplálta reális megoldásokkal szembesíthetjük, önkéntelenül Is Du- ba Gyula önvizsgálódásra késztető kérdését kell újra föltennünk: vajon ismerjük e Fábry Zoltán életművének gondolati mélységét? Ilyentájt, az esztendő-fordulón az ember visszatekint saját munkájára Is. Másfél éve dolgozom mostani be­osztásomban, s ezalatt, úgy vélem, sikerült megszoknom az új körülmé­nyeket, a számomra eddig ismeretlen munkarltmust. A szerkesztőségi mun­ka mindennapi hajszájában az ember fokozottabban tudatosítja: mennyire fontos, hogy jól sáfárkodjunk az idő­vel, a korai lapzártáig rendelkezés­re álló órákkal, sőt — percekkel. E feszített tempóban Igyekszünk friss, változatos lapot adni olvasóink kezé­be. Ügy érzem, hogy szerkesztőségi kollektívánk közös igyekezetének eredményeként, talán az olvasó ér­zékeli: Dél-Szlovákia dolgos hétköz­napjait, az országrész szociális, gaz­dasági és kulturális eredményeit si­került egy nagyobb, szlovákiai és or­szágos kontextusba helyezni. — Dr. Kli- mlts Lajos 1987-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója lett. Hogyan értékeli ilyen szem­pontból az elmúlt esz­tendőt? — Az el­múlt esztendőből csak az utolsó ne­gyedévet szeretném értékelni. 1987. október 1-én kerültem a vállalat élére, amikor elődöm nyugdíjba vo­nult. A helyzet a vállalatnál nem volt rózsás, hiszen a harmadik ne­gyedév végén a gazdasági tervből mindössze 24,9 százalék volt telje­sítve. Nem kis erőfeszítéssel az év végére sikerült behozni a lemara­dást, sőt a kiviteli tervünket túl is teljesítettük. Nos, mindezt nem azért mondtam, hogy dicsekedjem, hanem azért, mert ebből adódott az elmúlt esztendőben a legszebb élményem. Hát ez történt. Olyan lelkes, tehet­séges és odaadó kollektívára léltem a Madáchban, amellyel bizonyára még szép eredményeket érünk el nemzetiségi kultúránk hasznára. — Ezek alapján mit vár 88-tól? — Az elkövetkező esztendőt tekint­ve optimista lehetek, pedig ez az év sem lesz könnyű. Vállalatunk 1991- től teljes önelszámolásra megy át, ami azt jelenti, hogy megszűnik az 1988-ban az Oj Szó 40 éves lesz. Mit vár az új évtől? Ez az esztendő gazdag lesz mér­földkőnek számító történelmi évfor­dulókban. A történelem logikája jut kifejezésre abban, hogy a győzelmes február 40. évfordulóját követően rö­videsen megünnepeljük az Új Sző négy évtizedes fennállását Is. Ta­lán jelképesnek tekinthető, hogy az Idén szerkesztőségünk is új, korsze­rű sajtóközpontba költözik, ahol a modern technikai eszközök segítsé­gével készítik majd lapunkat. Szá­munkra megtisztelő, de roppant fele­lősséget jelentő feladat e fontos év­fordulók társadalmi hatásának a lapunk hasábjain történő kidomborí­tása, a múlt és a jelen ösztönzést adó összekapcsolása. Maguk az évfordulók a tudomá­nyos kutatás számára szintén impul­zusokkal szolgálnak. Ha kívánhatnék valamit önmagámnak, akkor azt,, hogy az előttünk álló esztendőben fő-’ szerkesztői és egyéb közéleti teen­dőim mellett az évfordulók adta ösz­tönzéseket félbemaradt tudományos munkámban Is hasznosíthassam. állami dotáció. Ez az átállás foko­zatosan megy végbe, és tulajdonkép­pen már az idén megkezdődik. Hely­zetünk adta különlegesség, hogy csak kis példányszámban tudunk könyveket eladni, ami pedig az itt élő nemzetiség lélekszámúnak függ­vénye. A kis példányszámban kia­dott könyv viszont gazdasági szem­pontból ráfizetéses. Szükség van te­hát olyan területre, ahol ezt a ráfi­zetést pótoljuk. Ez a kivitel. Cseh­szlovákia és az MNK közötti meg­egyezés értelmében közösen adunk ki olyan könyveket, amelyek Magyar- országon nagy példányszámban ke­rülnek piacra. A tervek szerint eb­ben az évben nyolc magyar kiadó- vállalattal kooperálunk, és összesen 159 mű jelenik meg közös kiadásban. Szeretném még megemlíteni, hogy vállalatunk fiataljai elhatározták, szocialista munkabrigádot szervez­nek. Én támogatom ezt a kezdemé­nyezést, és hivatalosan a februári győzelem 40. évfordulóját tekintjük a megalakítás időpontjának. Ez is nyilván hozzájárul majd feladataink sikeres teljesítéséhez az előttünk ál­ló esztendőben. Kovács '* Magda, a Sa« fárlkovől KI- segítő Szak­munkáskép­ző Iskola ne­velőnője: — Mit ho­zott számodra az 1987-es esz­tendő? — Az évek sodrában szin­te észre sem vettem. Nehéz lenne érdekeset találni az elmúlt év krónikájában, vagyis úgy éltem, mint -sok más feleség és anya. Ami talán kicsit kilóg a hétköznapi élet menetéből, az a munkahelyemen történt. Egy kisegítő iskola szakmun­kásképzőjének diákotthonában vagyok nevelőnő, s nyolcvanhétben ért itt vé­get az első Iskolai év. Megrázó em­beri sorsokról, kegyetlen szülőkről, fe­lelőtlen fiatalokról szereztem tudomást az állami gondozásba kényszerült vagy kényszerűéit 15—17 évés neveltektől. Rengeteg élményanyagot össze lehet Itt gyűjteni, ami egy írőember számára mindenképpen gyarapodásnak mondható. Bár nem Írtam, de ügy érzem, íróként sokat nőttem ebben az évben. Olyan dolgok történtek még, hogy a lányom Kassán (Koäice) kezdte meg a gimná­ziumi tanulmányait; én beiratkoztam, és azóta Is nagy szeretettel járok a gép- járművezetői tanfolyamra. — Mit tervezel jövőre — Az új évben főleg az írásnak akarok élni. Nagyon sok anyag össze­gyűlt már bennem, fgy jó lenne végre egy novéllákötetet összehozni, a kiadá­sára, persze, még nem gondolok az el­következő évben. A gömöri táj hangu­lata, az itt élő emberek mentalitása kö­zel áll hozzám; a még meglevő dolgok­ból szeretnék minél többet átmenteni az utókornak. Rég tervezem, de most már bízom is abban, hogy jövőre meg­látogatjuk régi barátainkat, s szoro­sabbra füzzük az évek során meglazult szálakat. Ezen kívül szeretnék utazni, világot látni, de csak kötetlenül, egy, kicsit bolyonganl, vagy ha úgy tetszik, csavarogni. Szeretek olvasni és gondol­kodni, s erről a jövőben sem mondóit le. A mítoszok világát kiváltképp ked­velem, de amúgyis a sors Iróniája, hogy megkedveltem az abnormális hely­zeteket, s számomra így teljés az éle­tem. A sors, így az élet útjai Is ki- fürkészhetetlenek, és hogy mit tartogat még számomra az 198B-as esztendő, azt nem tudom. Csak bízok, és remélem, jobb lesz, mint az elmúlt év, és rosz- szabb, mint az utána következő. Jóéik Edittel Csikmák Imre. Merva Lóránttal és Sidó Zoltánnal Neszmé­ri Sándor, Kiss Józseffel Palágyi La­jos, Klimits Lajossal Horváth Rezső, Kovács Magdával Polgári Lásziú be­szélgetett. 135KS2SBI

Next

/
Oldalképek
Tartalom