Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-06 / 1. szám
A gazdaság és az egész társadalom Irányításának átalakításáról beszélünk. Ez nagy fordulat az egész elmúlt négy* venévi fejlődéshez mérve. Már sokszor megmagyaráztuk, miért fqlyamodunk ehhez a lépéshez. Nem azért, mintha Csehszlovákia politikai, gazdasági vagy társadalmi válságba került volna, hanem mert a mai extenzív módszerekkel nem biztosíthatjuk további fejlődését. Ezért keressük és próbáljuk ki az erők aktivizálásának, országunk anyagi és szellemi potenciálja hatékonyabb fel- használásának, a gazdaság, az irányítás és más területek korszerűsítésének új útjait; változtassunk azon, ami elavult, s nyissunk teret az új gondolatoknak és tetteknek, a gyorsabb előrehaladásnak. (...] A gazdasági mechanizmus átalakítása az egyik legfontosabb feladat, amellyel a következő években meg kell birkózni. Néha az az illúzió támad-, hogy a dolgok megoldódnak a jelenlegi megvitatás alatt álló törvények elfogadásával. Nagyon fontos megszilárdítani az átalakítás elveit a törvényekben, de a feladatokat az új feltételek között is emberek fogják teljesíteni, és minden elsősorban rajtuk múlik. Oj bonyolult kérdéseket fog kelleni megoldani, le kell küzdeni a berögződött rutint és tehetetlenséget, s lényegesen nagyobb 1988. január 10 én tölti be 75. életévét Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Ebbél az alkalombő) kiiz- <iink részletet a'SZISZ IV. kongresszusán elmondott beszédéből. követelményeknek kell eleget tenni. Ezért olyan fontos, hogy ne vesztegessük az időt, és aktívan felkészüljünk az igényesebb feltételekre. Nem akarjuk — ahogyan mondani szokás — elhamarkodni a dolgokat, de az időt sem vesztegethetjük. Ez azt Igényli, hogy energikusabban távolítsuk el a fegyelemben, a munkaszervezésben és a termelés minőségében mutatkozó hibákat, s a tervet elsősorban minőségi mutatóiban kell teljesíteni. Minden vállalatnál, minden munkaterületen fél kell tenni a kérdést, hogyan teljesítik az idei tervet. Szem előtt kell tartani, hogy itt nem a számok és a prémiumok fontosak, hanem több mint 15 millió állampolgárunk élete és szükségleteinek kielégítése. Azok a messzemenő intézkedések, amelyeket kidolgozunk és a kommu- ftista párt vezetésével fokozatosan megvalósítunk, a kommunistáknak, más pártok és a Nemzeti Front szervezetei tagjainak, a pártonkívülieknek, s minden osztálynak és szocialista csoportnak, nemzetnek és nemzetiségnek az ügye., Ezért olyan fontos, hogy aktívan részt vegyenek a jelenlegi eseményekben. Ez mindenkire és teljes mértékben a fiatal nemzedékre is vonatkozik. — A szak- szervezetek életében 1987 mérföldkő volt, hiszen kongresszust tartottak. Marva Lóránt mérnök, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának titkára hogyan értékeli az esztendőt? — Ügy mondanám, hogy hiányzik a teljes végelszámolás, van még betakarítani való, noha a vetés és az aratás már megvolt. A CSKP XVII. kongresszusa után, nyolcvanhétben hozzáfogtunk az átépítéshez, a de- mokratizációs folyamat elmélyítéséhez, elkészültek olyan fontos dokumentumok, mint a vállalati és a szövetkezeti törvényjavaslat. Kongresz- szusunk foglalkozott ezzel, és sok más fontos dolgot is megtárgyalt, beindított a szakszervezetek vonalán is egy új, széles folyamatot, azonban a kiteljesedéshez, az említett betakarításhoz olyan további, alapvetően fontos dokumentumokat kell létrehozni, mint a szakszervezetek új alapszabályzata és az új munkatörvény, Ez a feladat nyolcvannyolcban vár ránk, s ezzel párhuzamosan az is, hogy a dolgozók részvételét a tervezésben és az ellenőrzésben új, ■magasabb szintre emeljük, s aktivitásuk is új dimenziókat kapjon. — Ezzel azt is elmondta, mit vár 1988-tól. De hogyan értékeli az eltelt Időszakot Merva Lóránt, a magánember? — Tisztségem betöltéséhez fontos a biztos családi háttér. Ez eddig is megvolt, de most új fészekbe költöztünk, elkészült a családi ház, s bízom abban, hogy ez további szilár- dulást jelent. Persze, lesz még teendő benne is, körülötte is, de azt már akár kikapcsolódásként is elvégezhetjük. Mert arra nagy szükségünk lenne már. — 1987 fontos ese- . ményeket hozott a Cse- madok életébe. Hogy értékeli mindezt Sidó Zoltán. a Szövetség Központi Bizottságának elnöke? — A visz- szatérés a Nemzeti Frontba új lehetőségeket nyitott a Szövetség előtt. Ráadásul áprilisban volt a Csemadok XIV. országos közgyűlése, amely, érzésem szerint, megfelelően reagált a CSKP XVII. kongresz- szusán meghirdetett forradalmi, átépítési programra mind a központi 87 után - 88 előtt bizottság által előkészített dokumentumaiban, mind a vitában . Míg a korábbi tevékenységi formáinkban, tehát az amatőr művészeti mozgalom fejlesztésében és a közművelődésben szép eredményekről számolhatunk be, úgy tapasztalom, a tömegszervezeti munkában nem tudtunk előbbre lépni. Ezt igazolják járási bizottságaink ülései és az alapszervezetek értékelő gyűlései is. Kissé szomorúan mondom ezt, hiszen az általunk megfogalmazott instrukciók összhangban vannak a CSKP KB 7. ülésén a Nemzeti Front szerepéről szóló dokumentumban foglaltakkal, s ez, de közgyűlésünk határozatai sem mindig tükröződtek a beszámolókban, az űj tervekben. Más kérdés, hogy ez nem csak a mi alapszervezeteinken múlik, hiszen a kisebb településeken, ahol számos Csemadok- -aiapszervezet dolgozik, maga a Nemzeti Front sem halla/t magáról, olykor éveken keresztül. — Mit vár 1988-tól Ilyen szempontból? — Talán már abból is nyilvánvaló, amit eddig elmondtam; elsősorban tömegpolitikai munkánkban várok lényeges változásokat. Azt, hogy minden szervünk és szervezetünk a megfelelő szinten teljes egészében bekapcsolódik a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet tervezésébe, szervezésébe, és ellenőrzésébe. Azt, hogy Szövetségünk továbbra is méltó ápolója lesz a nemzetiségi kultúrának, emellett azonban súlyához és küldetéséhez méltóan veszi ki részét a gazdasági és társadalmi élet átalakításából, a demokratizmus elmélyítéséből. — És Sidó Zoltán, a magánember? ... — Nehéz elválasztani a kettőt. A jó munkához minden poszton biztos családi háttér kell, de a családi háttér hangulata, ösztönző ereje a munkában elért sikerektől is függ. Mindenesetre nyolcvanhétben megnősült a fiam, nyolcvannyolcban pedig nagyapa leszek, s a lányom is férjhez készül. Úgy gondolom, az ilyen események minden családban örömöt hoznak. Mit jelentett Kiss Józsefnek, az SZLKP KB tagjának, az Üj Szó fő- szerkesztőjének 1987? — Ügy hiszem, sokan elmondják e napokban: az elmúlt év legnagyobb eseménye, hogy a szovjet kezdeményezések eredményeképpen a nemzetközi kapcsolatokban Is bizonyos teret nyert az új politikai gondolkodásmód. Számomra ez az egész emberiséget érintő fejlemény Fábry Zoltán életműve által sugallt Intellektuális élményeket fakaszt. A fáb- ryi sarkításokon belüli béke és háború egymást kizáró ellentétpárul sokszor még jeles irodalomkritikusok számára is valóságtól elrugasz- kadó szellemvilágának tűntek. Most, amikor az ő univerzallzmusát a nemzetközi politikában az emberi értelem táplálta reális megoldásokkal szembesíthetjük, önkéntelenül Is Du- ba Gyula önvizsgálódásra késztető kérdését kell újra föltennünk: vajon ismerjük e Fábry Zoltán életművének gondolati mélységét? Ilyentájt, az esztendő-fordulón az ember visszatekint saját munkájára Is. Másfél éve dolgozom mostani beosztásomban, s ezalatt, úgy vélem, sikerült megszoknom az új körülményeket, a számomra eddig ismeretlen munkarltmust. A szerkesztőségi munka mindennapi hajszájában az ember fokozottabban tudatosítja: mennyire fontos, hogy jól sáfárkodjunk az idővel, a korai lapzártáig rendelkezésre álló órákkal, sőt — percekkel. E feszített tempóban Igyekszünk friss, változatos lapot adni olvasóink kezébe. Ügy érzem, hogy szerkesztőségi kollektívánk közös igyekezetének eredményeként, talán az olvasó érzékeli: Dél-Szlovákia dolgos hétköznapjait, az országrész szociális, gazdasági és kulturális eredményeit sikerült egy nagyobb, szlovákiai és országos kontextusba helyezni. — Dr. Kli- mlts Lajos 1987-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója lett. Hogyan értékeli ilyen szempontból az elmúlt esztendőt? — Az elmúlt esztendőből csak az utolsó negyedévet szeretném értékelni. 1987. október 1-én kerültem a vállalat élére, amikor elődöm nyugdíjba vonult. A helyzet a vállalatnál nem volt rózsás, hiszen a harmadik negyedév végén a gazdasági tervből mindössze 24,9 százalék volt teljesítve. Nem kis erőfeszítéssel az év végére sikerült behozni a lemaradást, sőt a kiviteli tervünket túl is teljesítettük. Nos, mindezt nem azért mondtam, hogy dicsekedjem, hanem azért, mert ebből adódott az elmúlt esztendőben a legszebb élményem. Hát ez történt. Olyan lelkes, tehetséges és odaadó kollektívára léltem a Madáchban, amellyel bizonyára még szép eredményeket érünk el nemzetiségi kultúránk hasznára. — Ezek alapján mit vár 88-tól? — Az elkövetkező esztendőt tekintve optimista lehetek, pedig ez az év sem lesz könnyű. Vállalatunk 1991- től teljes önelszámolásra megy át, ami azt jelenti, hogy megszűnik az 1988-ban az Oj Szó 40 éves lesz. Mit vár az új évtől? Ez az esztendő gazdag lesz mérföldkőnek számító történelmi évfordulókban. A történelem logikája jut kifejezésre abban, hogy a győzelmes február 40. évfordulóját követően rövidesen megünnepeljük az Új Sző négy évtizedes fennállását Is. Talán jelképesnek tekinthető, hogy az Idén szerkesztőségünk is új, korszerű sajtóközpontba költözik, ahol a modern technikai eszközök segítségével készítik majd lapunkat. Számunkra megtisztelő, de roppant felelősséget jelentő feladat e fontos évfordulók társadalmi hatásának a lapunk hasábjain történő kidomborítása, a múlt és a jelen ösztönzést adó összekapcsolása. Maguk az évfordulók a tudományos kutatás számára szintén impulzusokkal szolgálnak. Ha kívánhatnék valamit önmagámnak, akkor azt,, hogy az előttünk álló esztendőben fő-’ szerkesztői és egyéb közéleti teendőim mellett az évfordulók adta ösztönzéseket félbemaradt tudományos munkámban Is hasznosíthassam. állami dotáció. Ez az átállás fokozatosan megy végbe, és tulajdonképpen már az idén megkezdődik. Helyzetünk adta különlegesség, hogy csak kis példányszámban tudunk könyveket eladni, ami pedig az itt élő nemzetiség lélekszámúnak függvénye. A kis példányszámban kiadott könyv viszont gazdasági szempontból ráfizetéses. Szükség van tehát olyan területre, ahol ezt a ráfizetést pótoljuk. Ez a kivitel. Csehszlovákia és az MNK közötti megegyezés értelmében közösen adunk ki olyan könyveket, amelyek Magyar- országon nagy példányszámban kerülnek piacra. A tervek szerint ebben az évben nyolc magyar kiadó- vállalattal kooperálunk, és összesen 159 mű jelenik meg közös kiadásban. Szeretném még megemlíteni, hogy vállalatunk fiataljai elhatározták, szocialista munkabrigádot szerveznek. Én támogatom ezt a kezdeményezést, és hivatalosan a februári győzelem 40. évfordulóját tekintjük a megalakítás időpontjának. Ez is nyilván hozzájárul majd feladataink sikeres teljesítéséhez az előttünk álló esztendőben. Kovács '* Magda, a Sa« fárlkovől KI- segítő Szakmunkásképző Iskola nevelőnője: — Mit hozott számodra az 1987-es esztendő? — Az évek sodrában szinte észre sem vettem. Nehéz lenne érdekeset találni az elmúlt év krónikájában, vagyis úgy éltem, mint -sok más feleség és anya. Ami talán kicsit kilóg a hétköznapi élet menetéből, az a munkahelyemen történt. Egy kisegítő iskola szakmunkásképzőjének diákotthonában vagyok nevelőnő, s nyolcvanhétben ért itt véget az első Iskolai év. Megrázó emberi sorsokról, kegyetlen szülőkről, felelőtlen fiatalokról szereztem tudomást az állami gondozásba kényszerült vagy kényszerűéit 15—17 évés neveltektől. Rengeteg élményanyagot össze lehet Itt gyűjteni, ami egy írőember számára mindenképpen gyarapodásnak mondható. Bár nem Írtam, de ügy érzem, íróként sokat nőttem ebben az évben. Olyan dolgok történtek még, hogy a lányom Kassán (Koäice) kezdte meg a gimnáziumi tanulmányait; én beiratkoztam, és azóta Is nagy szeretettel járok a gép- járművezetői tanfolyamra. — Mit tervezel jövőre — Az új évben főleg az írásnak akarok élni. Nagyon sok anyag összegyűlt már bennem, fgy jó lenne végre egy novéllákötetet összehozni, a kiadására, persze, még nem gondolok az elkövetkező évben. A gömöri táj hangulata, az itt élő emberek mentalitása közel áll hozzám; a még meglevő dolgokból szeretnék minél többet átmenteni az utókornak. Rég tervezem, de most már bízom is abban, hogy jövőre meglátogatjuk régi barátainkat, s szorosabbra füzzük az évek során meglazult szálakat. Ezen kívül szeretnék utazni, világot látni, de csak kötetlenül, egy, kicsit bolyonganl, vagy ha úgy tetszik, csavarogni. Szeretek olvasni és gondolkodni, s erről a jövőben sem mondóit le. A mítoszok világát kiváltképp kedvelem, de amúgyis a sors Iróniája, hogy megkedveltem az abnormális helyzeteket, s számomra így teljés az életem. A sors, így az élet útjai Is ki- fürkészhetetlenek, és hogy mit tartogat még számomra az 198B-as esztendő, azt nem tudom. Csak bízok, és remélem, jobb lesz, mint az elmúlt év, és rosz- szabb, mint az utána következő. Jóéik Edittel Csikmák Imre. Merva Lóránttal és Sidó Zoltánnal Neszméri Sándor, Kiss Józseffel Palágyi Lajos, Klimits Lajossal Horváth Rezső, Kovács Magdával Polgári Lásziú beszélgetett. 135KS2SBI
