Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-27 / 17. szám
j ói iflüság 8 elfújta a szél!:::: Á fenti cím ez esetben nem a Modern Hungária slágerére utal. Az Elfújta a szél Margaret Mitchell kétkötetes regénye, amelyből 1939-ben Hollywoodban filmet készítettek, és amelyet több Os- car-díjjal jutalmaztak. A női főszereplő, Vivien Leigh olyan nagyságot ütött el a női alakítás Oscar-díjátől, mint Greta Garbo. De ehhez a filmhez kapcsolódik az a filmtörténeti érdekesség is, hogy az epizódszerepet alakító néger színésznő szintén Oscar-dí- jat kapott alakításáért, így ő lett az első színes bőrű színész, aki átvehette a filmszakma legtekintélyesebb díját. A regény 1936-ban jelent meg angolul. Az írónő elnyerte vele a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. Mind a regény, mind a belőle készült film világsiker lett. A regény magyar fordításban legutóbb 1986- ban jelent meg, és fergeteges sikert aratott, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy a budapesti Filmmúzeum rendszeresen és telt ház előtt vetíti a filmet. Az Elfújta a szél világszerte a legnézettebb filmek egyike. Az USA- ban a nyolcvanas évek közepéig több mint 25 millió ember nézte meg. Aki olvasta a könyvet és utána nézte meg a belőle készített filmet, az arra esküszik, hogy a könyv sokkal jobb volt, mint a film. Aki meg a filmet látta előbb, és csak utána olvasta el a könyvet, az a filmre szavaz. ízlés és nézőpont kérdése. Egy azonban leszögezhető: akkor igazi és nagy egy alkotás — akár filmről, akár regényről van szó —, ha évtizedek múlva is olyan erővel, varázslattal tud hatni az emberekre, mint fénykorában. Ez az alkotás ilyen. Én először a filmmel találkoztam. Néztem a négy óra hosszáig tartó, klasszikusnak számító alkotást, és nem tudtam vele mit kezdeni. Olyan nagy élményanyagot kaptam, hogy képtelen voltam magamban feldolgozni. Kerestem benne a „csodát“, amely annyi ember szívét megdobogtatta már, de nem találtam. Vagy inkább nem tudtam nevén nevezni. Ezért kikölcsönöztem a regényt a könyvtárból. Igazi élvezetet a regény adott, most már rátaláltam a „csodára“. Bár olvasmánynak nem rövid, hisz több mint ezeroldalas, de aki szereti a cselekményes, fordulatos történetet, annak figyelmébe ajánlom. A történet sziruposan indul, de eltér a hagyományos, könnyeket fakasztó, romantikus, szerelmi történetektől. A tizenhat éves Scarlett O’Hara, Észak-Geoi’gia ünnepelt szépsége, önmaga szépségétől eltelve minden ifjú úriemberrel flörtöl. Szíve mélyén azonban egy embet szeret, Ashley Wil- kest, a szomszéd földbirtokos fiát. Amikor Ashley visszautasítja Scarlett szerelmét, és mást vesz feleségül, Scarlett minden érzelem nélkül gyorsan férjhez megy. Észak és Dél között kitör a háború, amely a tizenhat éves, elkényeztetett Scarlettet nemcsak fiatal özveggyé teszi, hanem gyökeresen megváltoztatja életét is. Birtokukat, Tarát kifosztják a jenkik, a gőgös kislány kénytelen levetni úrikisasszonyságát, és kemény elszántsággal küzdeni a mindennapokért. Földjük, Tara védelmében aztán gyilkolni kényszerül, majd érdek- házasságot kötni. Scarlett akkor már nyitott szemmel jár, és belátja, hogy a régi világ letűnt, és nem lehet az elkényeztetett, finy- nyás úrihölgyet játszania tovább. Senki nem tud olyan jól és ügyesen alkalmazkodni a valósághoz, mint ő, s így nemcsak önmagát, hanem tágabb értelemben vett családját is a felszínen tudja tartani. A tizenhat éves Scarlett O’Ha- rából, aki csak a báltermek féityé- be nélt. Észak és Dél viszálya felnőttet csinál. És ő be is látja, nem tehet^mást, idő előtt fel kell nőnie és olyan nővé válnia, aki pontosan tudja, mit és hogyan kell csinálnia. Ez a talpig reális asszony, aki másodszor is megözvegyül, egyetlenegy irreális képet őriz görcsösen magában: reménytelen szerelmét Ashley iránt. Bár rég ráeszmél, hogy ez a szerelem hamis illúzió, hiszen Ashley nős, de azért is, mert Ashleyt és őt egy világ választja el, amit semmiféle híd nem kötött össze. Mégis kétségbeesetten kapaszkodik egy álomképbe. Ez az álomkép akkor törik benne össze, amikor harmadik férje, Rhett Butler elhagyja őt. Későn vallja be magának és férjének, hogy akkor már az igazi szerelme nem Ashley volt, hanem Rhett. A „csodát“, amelyet a filmben csak halványan éreztem meg, és nem tudtam nevén nevezni, a regény tisztán megmutatta. A „csoda“ Scarlett O’Hara szikrázó egyénisége. Képes a feszültségeket, stresszeket szinte esetlen szug- geszcióval is hatástalanítani. Azt mondja: „Ma nem izgatom magam. Ma nem gondolok rá, majd holnap. Elvégre a holnap az már egy másik nap“. Hogyan kell talpra állni egy- egy csapás után? Ebben segíthet Scarlett öntudatra ébredése, valóságra eszmélése. Tettei éppen csak annyira regényesek, mint ahogy azt a rengény műfaja megköveteli, de gondolatai bölcsek, támaszpontok az önkeresésben. Számomra a regény a gazdagabb élmény forrása. Áttekinthetőbb, élvezetesebb, mint a film. Ezzel nem akarok senkit lebeszélni a filmről. Mert a film megfoghatja a nézőt annyira, hogy utána a regényt is elolvassa, mint ahogy az velem is történt. BALÁZS ZSUZSA Értéket adni! Kövesül Szabó Mária és Pólós Árpád, a Magyar Területi Színház kassal társulatának két tehetséges művésze nagy sikerrel járja az országot közös előadóestjükkel. Elképzeléseiket a művészi megjelenítés hiteles eszközeivel valósítják meg, s ezzel szép hagyományként gazdagítják a csehszlovákiai magyar pódium- művészet kincstárát. Művészetük távolról sem hasonlít a hakni stílusára, hiszen oéljuk mindenkor az, hogy értékeset adjanak a közönségnek. Ennek bizonyítéka az „Alázat“ című zenéslrodalmi összeállításuk is. A műsor anyaga válogatás a csehszlovákiai magyar költészet kincstárából. Előadásukban szerepelnek többek között Gál Sándor, Zs. Nagy Lajos, Török Elemér, Cselényi László, Ozsvald Árpád, Gyurcsó István, Tő- zsér Árpád, Gály Olga és Kulcsár Ferenc versel vagy részletek verseikből. A prózai és zenei részek hangulatukkal és dramaturgiájukkal is jól illeszkednek egymáshoz. Előadóestjüket apró részletekig kidolgozva, átgondolva és magas művészi fokon vitték színre. Nem a látványosság, hanem a mondanivaló dominál előadásukban, ami önmagában Is érték, ehhez járul még közvetlen, őszinte és tiszta játékuk. Mindez eredménye, hogy a közönség nagy szeretettel fogadja mindenütt műsorukat. Ügy gondolom, ez mindennél többet jelent. — Hogyan született az ötlet, hogy a csehszlovákiai magyar költészet gyöngyszemeit vigyétek színre? — Miért ne? — mondja Kövesd! Szabó Marika. — Csehszlovákiai magyar színészek vagyunk, van hazai magyar költészetünk, amely leginkább rólunk és nekünk szól. Kötelességünk tehát népszerűsíteni. Készítettünk már Petőfi- és Radnőtl- estet Is, de most ügy gondoltuk, hogy próbát kell tennünk a csehszlovákiai magyar irodalommal, hiszen ezzel is tudunk mait, újat mondani. — Az előadás dramaturgiai vázát — folytatja Pólós Árpád —, Gál Sándor és Gyüre Lajos segített megalkotni. Néhány megzenésített vers Is szerepel a műsorban. A zenei segítséget szintén hazai magyar zenésztől, Kelemen Gábortól kaptuk. Ö biz. tatott, ösztönzött arra, hogy megtanultam gitározni. Ügy gondolom, a zene színesebbé és hatásosabbá teszi az előadást. — Mi a célotok a pődiumművészet e műfajának ápolásával? — Mindenekelőtt az — vallja Kö- vesdl Marika —, hogy ne csak a drámairodaimat népszerűsítsük, hanem az irodalom, a költészet művészetét is. Pődiumművészetnek ez a műfaja egészen más élmény, mint egy színházi előadásban szerepelni. Itt minden előadás során valami újjal, valami érdekessel találkozunk. Sokszor improvizálni kell a kialakult helyzetnek, olykor egészen váratlan helyzetnek megfelelően. Tehát a színésznek állandóan készenlétben kell lennie, küldetése magaslatán kell állnia. Egy ilyen előadóesten nem lehet hazudni: a színésznek mindig önmagát kell adnia, nem lazíthat, nem pózolhat. Az őszinteség és a közvetlen színészi játék legalább annyira velejárója a műsornak, mint maga a vers. Ezt az üj műsorunkat általában diákközönségnek adjuk elő. Bízunk abban, hogy e műsor tolmácsolásával megnyerjük a középiskolás fiatalokat a színháznak, s a tehetségesebbek esetleg ki Is próbálják ezt a szép és küzdelmes életpályát, legalább amatőr színjátszó szinten. Ez is egyik fontos célja előadóestünknek. — Hogyan fogadja a közönség adásaitokat? — Meglepően jól — válaszolja Pő- lOS Árpád. — Nagyon gyorsan megértik és megszeretik a témát. Érdekes jelenség,, hogy amikor műsorunk elején egy zenés számmal indulunk, a dal után megtapsolnak a diákok, de aztán egészen az előadás végéig nem ütődlk össze egyetlen tenyér sem. Azért nem, mert érzik és tudják, hogy egy gondolatilag összefüggő mondanivalóról van szó, s nem akarják tapssal megszakítani. Ez Is jelzi, hogy megvan az előadás kívánt hatása, hogy a diákok odafigyelnek a versekre, a művészetre, érdekli őket a csehszlovákiai magyar irodalom. Vagyis igénylik azt. Azért is fontos ez az együttműködés, a diákokkal és az iskolákkal, mert nem mindegy, hogy ki mondja el a tanulónak a mondanivalót: a tanár adja-« elő az Irodalmi anyagot a tanítási órán, vagy a színész tolmácsolja a színpadon. Előadóestünk éppen egy tanítási őrá időt vesz igénybe, úgyhogy ez sem akadály. Könnyíteni szeretnénk a tanároknak Is munkájukban, akik szintén azon fáradoznak, hogy fejlesz- szék a diákok esztétikai és etikai érzékét, érzékenységét. Velük ezen a ponton találkoznak szándékaink. S hogy valóban van igény az ilyesfajta irodalmi pódlumműsorokra, mi sem bizonyltja jobban, mint hogy számtalan középiskola újra kérte az előadást, de kértek világirodalmi ősz. szeállltást, klasszikus magyar irodalmat is. A müvészházaspárral együtt remélem, hogy ezt a műsort még nagyon sokszor előadhatják majd, hiszen a Radnóti-est tel például több mint százszor szerepelt már Kövesd! Marika és Pélos Árpád a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Tarics Péter Szülővárosában, Hurbanovóban él, mondhatnám úgy Is, távol a világ zajától, csendben, alkotó munka közepette. Ámbár most, hogy leírtam, érzem, pontatlan ez a megfogalmazás. Nem a világ zajától van ugyanis távol, sót, leheletfinomsággal érzékeli annak minden apró rezdülését, csupán a hivatásos képzőművészeti élet meglehetősen fővároscentrt- kus forgatagából került kissé távolabbra. S hogy mindebben ml a jó és ml a rossz, nehéz lenne egyöntetűen meghatározni. Mert tény az, hogy a vidéken élő képzőművészt nem nagyon szokták eithalmoznl társadalmi megrendelésekkel, ami pedig 9em az egzisztencia, sem a népszerűség szempontjából nem éppen előnyös. Viszont az övéhez hasonló alkotó munkához, az övéhez hasonló alkotó egyéniség mind teljesebb kibontakozásához tán éppen ez a mindennapos rohanástól, könyöklésektől mentes vidéki csend a legkedvezőbb háttér. Az Idén negyvenéves Darázs Rozália szorosan kötődik e vidék csend-. Jéhez, szülővárosához-, a Konkoly Thege Miklós és Feszty Árpád révén híressé vált dél-szlovákiai kisvároshoz. Addig volt csupán távol, -míg közép- és főiskolai tanulmányait végezte Bratlslavában. Az Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett Anton Drexler és Eudovít Kor- koä tanítványaként, a Képzőművészeti Főiskolát pedig 1976-ban fejezte be a szlovák szobrászat, kisplasztika és éremművészet talán legnevesebb mesterének, Rudolf PrlblS nemzeti művésznek az osztályában. Tanulmányai befejeztével, már szülővárosában szobrászművészt státusához választott „rendes“, polgári foglalkozást Is. Az itt működő (az Idén, sajnos, éppen utolsó osztályát útra bocsátó) pedagógiai szakközépiskola tanára lett, majd pedig már negye- gyedik éve a helyi művészeti népiskola Igazgatója és rajztanára. !gy telnek tehát mindennapjai, részben alkotó, részben nevelő munka közepette. Ma már mindenképpen figyelemreméltó az, amit a kisplasztika és érem-művészet terén sikerült létrehoznia. Művészete sajátos színt képvisel ebben a műfajban. A nyolcvanas évektől kezdődően jó néhány önálló kiállításon találkozhattak munkáival az érdeklődők, számtalan csoportos tárlaton szerepelt országszerte, s közös kiállításokon már Krakkó, Budapest, Lisszabon és Stockholm műértől és művésze-tkedvelől is láthatták munkált. Mindezek ellenére bennem van bizonyos hiányérzet: az utóbbi egy-két esztendőt leszámítva, korántsem tettünk meg mindent azért, hogy személyiségét és művészetét mind szélesebb körben megismerhesse a hazai magyar közvélemény Is. Darázs Rozália egyike azon művészeinknek, akiknek művészetével, szellemiségével büszkén vállalhatunk közösséget, akiknek -művészete megértésre, szimpátiára tarthat szá-mot nemcsak a szakmai berkekben, hanem a szélesebb, művészetet értők és pártolók xi: ■ ... i körében Is. Közérthető, az egyszerű földi halandó számára is felfogható, mégis — vagy inkább éppen ezért — magas művészi, eszmei szintet képviselő formanyelven tud szólni a világ dolgairól. Az élet örömeiről, gondjairól, a hétköznapok egyszer lírai szépségéről, másszor keserű fintorairól, vagy éppen tragikumot hordozó momentumairól. Az Emberről az Emberhez szól minden alkotásában. Akkor Is, amikor emberi alakot formáz, akkor is, amikor történetesen egy bogár felnagyított vonásaiban, tulajdonságaiban fogalmazza meg az emberi nagyság és gyarlóság jegyeit. Tenyérnyi vagy annál csak valamivel nagyobb érmek, plakettek felületére természetes női gyengédséggel, líratsággal, egészen finom, sohasem megkacagtató, hanem inkább elgondolkodtatva megmosolyogtató humorral, csipetnyi iróniával. Nem felszólításra, nem ilyen vagy amolyan megrendelésekre, amelyek mindjárt magukkal hoz(hat)nának bizonyos fokú kiszolgáltatottságot is, hanem belső parancsra, saját látásmódját, saját őszinte világlátását, művészi és emberi arculatát a világ elé tárva. A világ elé, melynek áhított harmóniáját álmodja ébren Is. őszinteség, líraiság árad Darázs Rozália alkotásaiból. A gondolat őszintesége és líraisága. A gondolaté, melynek örök érvényű igazáról szólnak alkotásain a mítoszok világából újra életre keltett események és személyiségek; a gondolaté, amely vezérfonala kell hogy legyen a bennünket foglalkoztató sarkalatos kérdések megoldásának; a humánum gondolatáé, amely vezérfonala kell hogy legyen magának a művészetnek is. Szülővárosában ól, alkotó munkája közepette is magáévá téve annak bizonyos gondjait. Most éppen — a kisplasztikától kicsit átrándulva egy szomszédos műfajba — Konkoly Thege Miklós életnagyságöt meghaladó mellszobrán dolgozik. Mindenféle hivatalosabb felkérés, megbízás nélkül. Neki elég annyi ts, hogy méltó helye lesz majd annak a Konkoly Thege családi sírhely melletti kápolnában, amely hosszú mostoha sors után most újul éppen a városi tanács és a Cse- madok alapszervezete jóvoltából. Németh Gyula A KÉBEK VILÁGA Darázs Rozália: IZZZZIZZZIZIZIZIIIZZIZZZZIIZI!
