Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-20 / 16. szám

t

I új j^feáa 71

SZEPT. 2.

Megint új otthonba hoztak. Éh nem Js akartam a régiből eljönni, sírtam is, amikor elhoztak. Nem azért, mintha ott szerettem volna lenni. Dehogy szerettem. De ott legalább mindenkit ismertem. Én már bőgni se tudok. Ma délután hoztak ide. Ki kellett állnom az ebédlő közepére, hogy mutatkozzak be. Én csak álltam ott, mindenki nézett rám, én már éppen ki akartam rohanni, hogy ne a többiek előtt bőgjek, de akkor felállt a tanári asztalnál egy néni, ma már tudom, hogy Ági néni, és odajött hozzám. Olyan kedvesen mosolygott, és megsimogatta a hajamat. Akkor már nem féltem.

SZEPT. 8.

Itt fekszem az ágyban és írok. Itt lehet írni. mert itt van egy kis lámpa. Az előbb volt bent Ági néni. Nem vette észre, hogy írok, mert addigra eldugtam a naplóm a párna alá. De azt látta, hogy én még mindig nem alszom, pedig a többiek már mind aludtak. Idejött és fölém hajolt, és megkérdezte, miért nem alszom. Mondtam neki, hogy nem tudok. MegsimoVerekszek? Láttam Ági népit, dühös volt az arca. És kérdő. Én csak néztem rá könyörögve. Az nem lehet, hogy ne értse meg, miért csináltam ezt az egészet. Ő is csak nézett rám egy darabig, aztán a tenyerébe hajtotta a fejét.

SZEPT. 29.

Ma megint kaptam egy ötöst, mert nem írtam meg a leckémet. A fogalmazást. Pedig nem felejtettem el, szándékosan nem csináltam meg, mert arról kellett írni, mi akarok lenni, ha

v

Ági néni leült egy székre, az ölébe húzott, £n meg ráborultam a vállára, és csak sírtam. Nem tudom, mikor hagytam abba, de lassan olyan nyugodt lettem, tudtam, hogy engem most senki sem bánthat, és semmi bajom sem történhet, mert ott volt Ági néni. Amikor abbahagytam a sírást, csendesen megszólalt: Krisztikém, miért csinálod ezt? Tudtam, hogy mire érti, arra, hogy miért csinálok mindig valami olyat, amiért meg kell büntetni. És azt is tudom, hogy nekem ad igazat, nem a Lajos bácsinak. Nem mondta, de éreztem. Tudja, hogy semmi rosszat sem csinálok ok nélkül. Beszélgettünk. Mindenről. Rólam és róla. Már tudom, hogy nincs gyereke. Én megmondtam neki, Ági néninek el tud< tam, el mertem mondani, hogy színész, csak színész akarok lenni, semmi máé.

SZEPT. 30

Sándor Renáta:

(Egy nyolcéves kislány naplójából)

gatott, megigazította rajtam a takarót, és azt mondta, hogy hunyjam be a szemem, akkor biztosan elalszom. Aztán kiment, jó lenne, ha visszajönne, és ídeülne az ágyam szélére. Akkor hozzábújnék, és elmondanám neki, hogy olyan szomorú vagyok. Mindenki csak bánt. Vagyis hát ő, Ági néni, nem bánt. Szeret.^ De lehet, hogy csak én gondolom, hogy szeret. Lehet, hogy csak' azért Ilyen jo hozzám, mert én gyerek vagyok?

SZEPT. 20.

Mit jelent az, hogy koraérett? Majd megkérdezem Ági nénitől. Ma az iskolában a Rományi tanító néni bekül- detett velem az igazgatói irodába egy csomó papírt. Én meg belelestem. Az osztályunkról volt benne valami, valamilyen jellemzések rólunk. Énrólam ilyesmi, hogy zárkózott, visszahúzódó, * koraérett meg satöbbi. Fogalmam sincs, hogy ez mi lehet. Én csak annyit tudok, hogy akármit is írnak rólam, én csak annyit akarok, hogy valaki' szeressen engem is. Hogy Ági néni szeressen engem. És hogy színésznő akarok lenni.

SZEPT. 21.

Szeret és jobban szeret, mint a többi gyereket! Meg akartam erről igazából győződni. Igaz, hogy amióta Itt vagyok, mindig kedves hozzám, de nemcsak énhozzám. Ági néni csodálatos, én eddig azt hittem, ho^y csak a mesében vannak ilyen jó emberek. Ebédnél pofon vágtam a Zolit, aki mellettem ül. Jó nagyot csattant, mindenki fdenézett, és síri csönd lett belőle az ebédlőben. Lajos bácsi azt mondta, hogy álljak fel. Felálltam. Megkérdezte, miért bántottam Zolit. Nem feleltem, hát ml a csudát is felelhettem volna? Hogy csak azért csináltam, hogy megtudjam, Ági néni megharagszik-e rám, mert látszólag minden ok nélkül

felnövök. Éri színésznő akarok lenni, de ezt nem mertem leírni. Mert akárkinek mondtam el, csak kinevetett. Én megfogadtam, hogy ezt már soha senkinek nem mondom el. írhattam volna mást is, de én nem orvos vagy tanár és nem fodrász, akarok lenni, hanem színésznő.

Ebben az otthonban is az a szokás, hogy aki ötöst vagy intőt kap, azt megbüntetik. Megint ki kellett állnom az ebédlő közepére, egyedül nekem, mert ma csak én kaptam ötöst. Ma Ági néni volt az ügyeletes, ő kérdezte meg, miért nem írtam meg a leckét. Úgy szerettem volna válaszolni neki, de nem lehetett. Hiszen ott voltak a gyerekek és a többi nevelő is.

Lajos bácsi azt mondta, azzal, büntetnek meg, hogy este nem mehetek színházba az osztállyal. Csak álltam szótlanul, ekkora büntetésre azért nem számítottam. Közben mindenki kiment az ebédlőből, csak Ági néni maradt bent. Megállt velem szemben, nem szólt semmit, csak nézett rám szelíden és szemrehányón. Én meg zokogni kezdtem, pedig nem akartam, de már nem tudtam visszafojtani. Olyan undok néha az élet. Ez az én koraérettségem, hogy ezt gondolom? Mit Is írtak abban a könyvben, amit elkezdtem olvasni, de nemigen értettem? Valami olyasmit, hogy mint minden nyolcéves gyerek, felhőtlenül szépnek látta a világot. Hát én Is nyolcéves vagyok, illetve már majdnem nyolc és fél, de szerintem nem olyan felhőtlenül szép a világ. Hanem csúnya is. Nem Is néha, de gyakran. Én tudom, mert én már tudom azt is, milyen az, ha az ember mindig olyan nagyon egyedül van annyi ember között. Én csak azóta nem vagyok egyedül, mióta Ági nénit megismertem, De azóta minden sokkal jobb.

Na szóval bőgtem, ezek miatt, meg amiatt, hogy nem mehetek színházba,

Tegnap este már nem volt rá alkalmam, ezért most írom le. Mégis voltam színházban, elmehettem! Amikor kijöttünk az ebédlőből, Ági nénivel, mennem kellett a tanulószobába. És közben ki kellett mennem vécére, és akkor megláttam, hogy Ági néni éppen Lajos bácsi irodájából jött ki. Ö is észrevett, odahívott magához, és azt mondta, Lajos bácsi mégis megengedte, hogy este én is mehessek színházba. Nem tudtam megszólalni. Csak bámultam Ági nénire, és a köny- nyem végigfolyt az arcomon. Nem tudom, miért sírtam, nem tudom megfogalmazni, mit éreztem akkor. Meg a- kartam köszönni neki, hogy segített, de egy hang se jött ki a torkomon. Lehajolt hozzám, megcsókolt, megtörölte az arcomat, aztán azt mondta, menjek .vissza tanulni.

Ági néni, tudd meg, hogy én most már mindig, mindig ilyen Jó leszek, mint te. Mert szeretlek, olyan nagyon szeretlek, ha száz szívem volna, akkor se férne el benne ez a sok szeretet,

A színház is csodálatos volt. Nem, én ezt nem tudom leírni, ezt csak érezni lehet. Csodás, nagyszerű. Végigbőgtem az előadást, Pedig nem is volt benne semmi szomorú. Azért sírtam, mert én már ügy, de ügy szeretnék igazi színpadon igazi szerepet játszani.

Ági néni tényleg engem szeret S legjobban. Mindenki közül a legjobban. Amit értem tesz, azt én meg sem. érdemiem. Köszönöm neked, Ági néni! Tudod, milyen klassz dolog boldognak lenni?.

Juhász János versei:

Aranyosan

Aranyié lajtorján ereszkedik a kárhozat alá, arany hídfőre, ezüst tartóoszlopra, s megveti lábát hamvásszürke földünkön.

Arany létünk végképp alábukik, az arany napsugár elkerül minket, aranylő pókhálóin menekül az Élet, í aszfaltfekete földbe kerül a csupasz

tested,

aranysárga lázban úszik a föld, forró gejzírek törnek elő mélyünkből, aranyeső tart árnyékot fölöttünk, s a csontjainkból táplálkozó diófán aranymálinkó énekel.

Nélküled

Én nélküled csak füst vagyok, lángtalan,

melyet játszi szelek röpítenek a magasba,

szétszórnak, testem atomjaira hullik szét,

s a tengerek vad cápái

ülnek tort sírom lelett.

Két kis vers a holnapról

í.

Az előrejelzés szerint holnap is meggyújtják a csillagokat bár a felhők eltakarják a- Tejútrendszer fénylő egzaktumalt de még háborítatlanul ragyognak szívünk belső pici csillagai

2.

Szaporodnak az érettségi-papírok, a'Föld mégis

egyre messzebb kerül az érettségitől. Basic nyelven tanul ma a diák, s lassan a saját nevét is elfelejti leírni — magyarul.

Bodnár Pál versei:Elfecsérelt napok siratása

Miért csak ma és mért nem már tegnap és miért hogy még ma sem ás holnap már vége

Űj Candide

Elindultam, hogy I lássam a világot.

Tágra nyílt, éhes

I

* szemekkel mentem.

És láttam.

Most hazatérek,

I fiatal vagyok még.

KI kell irtanom a gazt a kertemből.,,

S*. I.: Mint arról azóta meggyőződhetett, korábbi verseire, ha késve is, megkapta válaszunkat. Ojabb írásai, mint levelében irla is, „teljesén másak, mint az eddigiek“. 16, ha többféle hangvétellel próbálkozik, bár mostani írásai közül csak egyet választottunk ki közlésre. A múltkori négy verse jobban tetszett.

Sz. K.: Egyik levelében arról panaszkodik, • hogy nem nagyon méltányoljuk fáradozását, s írásai csupa rossz kritikát kapnak. „Pedig én Jó verseket írok“ — Jelenti ki levelében szent meggyőződéssel és nagy önbizalommal. Ebben újabb versei elolvasása után sem egyezik" a véleményünk, g így változatlanul csak kitartását, türelmét és tántoríthatatlan elszántságát méltányolhatjuk. Hogy megbizonyosodjék elfogulatlanságunkról, s ne kételkedjék véleményünk pártatlanságában és helyességében, ajánljuk, küldje el verseit más lapokba Is.

I. J.: Levelét érdeklődéssel olvastuk, s örömmel állapítottuk meg, hogy hosszú viszontagságok után megkerült a Jeligés levél gazdája. Érdeklődését az említett távoli nép lro? dalma iránt csak helyeselhetjük, fordításait, ha azoknak megfelelő a színvonaluk, alkalomadtán szívesen közöljük. A levelében leirt

tragikus esemény megrendítő, ‘erről szőlő versének a közlése viszont, legalábbis Jelenleg, lapunkban nem időszerű.

K. É.: Három verse sikeres próbálkozás, de nem érett a közlésre, őszintén című versében több helyen is elmaradnak a névelők: ezáltal a vers nem lesz tömörebb, csak magyartalanabb. Az Illúziók nélkül című helyenként tetszett. Próbálkozzék tovább, s Idővel Jelentkez- zék*

Sanyi: Korábl s legutóbb küldött verseiből kiválasztottunk egy csokorra valót, ezeket a közeljövőben közöljük. Kérjük, közölje velünk legfontosabb életrajzi adatait: korát, foglalkozását.

Z. Z«.: Legutóbbi levelére és verseire anyag- torlódás miátt csak most tudunk válaszolni. Korábban küldött és újabb verseiből a legjobbakat következő számunk valamelyikében közöljük. Az újak valóban Jobbak., kimunkál- tabbak, tömörebbek. Türelmetlenségét megértjük; tudjuk, hogy az egyes írások beküldése és közlése közötti idő nemegyszer eléggé hosz- szúra nyúlik, de különösen a verseknél az anyagbőség vagy más szerkesztési szempontok miatt ezen egyhamar nem tudunk segíteni.

F. K.: Mindkét levelét megkaptuk, versei közül néhányat következő számunk valamelyikében közlünk.

f