Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-13 / 15. szám

A szlovák főváros utcáin 1986 végén a Banket együttes utolsó fellépéseit hirdető plakátok jelentek meg. A különféle találgatásokat megelőzendő, a csapat vezetője, Richard Müller tájékoztatta a közönséget a feloszlás okáról: egyéves katonai szolgálatra vonul be.

A népszerű zenekar körül továbbra Is történt egy és más. Többek közt megjelent első nagylemezük, amelyet a kritika és a közönség is egyaránt lelkesedéssel fogadott, Aztán tavaly nyár végén Müller újra összeült néhány barátjával, s elhatározták, hogy a régi, már ismertté vált néven új felállású cssapatot hoznak létre. Azóta jó fél év telt el, s az új, Sváfo Ju- rík, Emil Frátrlk, Andrej Seban és Richard Müller felállású együttes több szlovákiai nagyvárosban is sikeresen bemutatkozott. A beszélgetésből, amely Richard Müllerrel, az együttes vezetőjével készült, sok minden kiderül az újjáalakult Bankéiról.

— Nem volt túl nagy kockázat a hosszú szünet, után megjelenni a régi együttes nevével, de új felállásban, új repertoárral?

— A popzenében állandóan fennáll ,a kockázat lehetősége. Hiszen kockázatos volt az első nagylemezünk, a Bioelektro- víza megjelentetése is, mert az nem tartalmazta egyetlen korábbi sikerünket sem, s egyáltalán nem lenne kevésbé kockázatos, ha most a régi összetételű zenekarommal lépnék színpadra. Azóta ugyanis már eltelt egy kis idő. Természetesen érzek azért néhány veszélyt, mondjuk a régi rajongóinkat meglepheti, hogy egy olyan csapat, amelynek zenéjében eddig a billentyűs hangszerek voltak előtérben, most a gitáré a főszerep. De milyen rajongó az, aki csak a billentyűsök végett jön el a koncertre? Remélem, hogy az emberek többségét a jó zene vonzza, s minden más tényező csak másodrendű.

— Első albumotokat, a Bioelektrovízát kedvezően fogadta mind a közönség, mind a kritika. Ez szokatlan ...

— Nem hiszem, hogy nálunk jelenleg százszázalékos kritikák születnének, hiszen ha beleolvasol valamelyik lemez- vagy koncerttájékoztatóba, mindig csak a pozitívumokat emlegetik. Az a benyomásom, mintha nálunk mindenki mindenkit ismerne, ezért nem akarja egyik a másikat megbántani. Az igazat megvallva, én nem ismerek olyan kritikust, aki a hibákat is

bátran megmondaná, vagyis akiben megbízhatnék.

— Pályafutásod alatt sok önálló szerzeményt alkottál, pedig egyes hazai előadók külön keresnek komponistákat és szövegírókat.

— Az önálló szerzemények interpretálása nem új a popműfajban, s nem is különleges. Külföldön is sokan dolgoznak így. Én is azok közé az előadók közé tartozom, akik önmagukért beszélnek, s nem más véleményét és életfilozófiáját tolmácsolják.

— Néhány évvel ezelőtt a hazai poplapok kritikai rovataiban a te recenzióidat is olvashattuk. Akkoriban újságíróként dolgoztál. Azóta megváltozott a véleményed a könnyűzenei műfajról?

— Üjságíróskodásómat a zene szerete- tének köszönhetem, de mindig jelen volt bennem a kérdés, hogy jó-e, ha egy kritikus betekinthet a kulisszák mögé. Hiszen soha sem azokat a körülményeket kell figyelembe venni, amelyek közt a lemez, illetve hangfelvétel készült. A kritikus csak az eredményre, a végtermékre kíváncsi, a többi mellékes, elhanyagolható. Ma már nem engedhetném meg magamnak, hogy valamelyik kollégámat, zenésztársamat elítéljem egy rosszul sikerült munkájáért.

— Az új barátokkal, gondolom, új ötletekkel léptél a pódiumra, s már készülőben van a következő nagylemezetek. Miben fog ez az LP különbözni az előzőtől?

— A Bioelektrovíza című nagylemezünket, bár elég régen jelent meg, most is szívesen hallgatom, s nem érzem, hogy valamit is másképp csináltam volna. Mégis úgy tervezem, hogy a készülő nagylemezünk merőben más lesz. Hogy miért? Oj tagjaink új ötletekkel rukkoltak elő. Itt van például dobosunk, Emil Frátrik, aki ugyan igen fiatal, mégis lendületet ad az új daloknak. Andrej Seban gitárost már akkor csodáltam, amikor a Demikátban zenélt, s ma még az egyéves katonaság is összeköt. Svafo Juríkot talán nem kell bemutatnom, hiszen ő ott volt az első Banket megalakulásánál is, s türelmesen megvárt. Meg kell említenem, hogy az új nagylemezünkön, az előzőhöz hasonlóan, jbzef Krajcovic hangtechnikussal szeretnék e- gyüttműködnt. Valamelyest új hangzást adunk a daloknak, de arra mindig vigyázni fogunk, hogy a saját nézeteinket, saját arcunkat ne veszítsük el. —rr—--------------------------------\

HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA

1. Marika Gombitovi — Karel Gott:

Hrajme píseü

2. Vaso Patejdl: Lov na city

3. Tublatanka: Dnes

4. Turbo: Hrác

5. Dalibor Janda: Vídycky jsem to já 8. Petr Kotvald: Je v tahu

7. Olympic: Profi zrovna ty?

8. Iveta BartOsová: Vís, lásko

9. Balét: Zákon schválnosti

10. Madam: Nemő2em za to, 2e sqm taká

1. Csepregi Éva: Több, mint két napon át

2. Napóleon BLD: Hiányzol nagyon

3. Känguru: Nem tudok megjavulni

4. V’Moto-Rock: Megszakadt egy kapcsolat

5. Névtelen Nulla: Dili-buli

8. Laár Andris: Szerdakirálynő

7. East: David Bowie szeme

8. KFT: Egy fantasztikus lány

9. Katona Klári — Somló Tamás: Boldog dal

10. Dolly Roll: Sejtem, mit hoz a holnap vilAglista

1. Michael jackson: Férfi a tükörben

2. Depeche Mode: Furcsa szerelem

3. Black: Gyönyörű élet

4. Mandy: Pozitív hozzáállás

5. George Harrison: Amikor még csodálatosak voltunk

8. Boy George: Élem az életem

7. Brigitte Nielsen: Ez egy különös szerelem

8. Rick Astley: Mindenki

9. Sting: Együtt leszünk

10. Cliff Richard: Néhány ember

zsAkbamacska

Színes posztert nyert: Zajícsek Márta palárikovói. Borbély Zita udvardi (Dvo- ry nad Zitavou), Nagy Éva szinai {Se- fia), Podlubszky József kéméndi (Ka- menln és Felföldi Nándor magyarországi olvasónk.

AZ OLVASÓ KÉRDEZ

Ferenc Ildikónak Losoncra (Lufienec):

A leveledben feltett kérdéssél néhány évvel ezelőtt már foglalkoztam. Akkor azt írtam, nagyon nehéz helyzetben van

az, akit arra kérnek fel, hogy a rock* * * zenéről írjon. Mert hogyan lehet ír- ni arról, ami nincs, vagy ami nem kap; nyilvánosságot? Legfeljebb, ha a hiá- nyosságokat tudatosítja az ember. Szükséges-e okoskodni akkor, amikor esély sincs arra, hogy a közeljövőben csodák' történjenek? Valóban igazad van, amikor azt állítod, hogy a műfaj környékéről eltűntek a szimpatizánsok, megcsappant az érdeklődés még a figyelemreméltó koncertek iránt is. Sajnos, miközben a világ számos országában a műfaj a nyolcvanas években az átmeneti, válságos idő után már régen megtalálta a maga új kifejezési eszközeit* stílusait és közönségét, nálunk a rock sivatagi éveit éljük. Csak emlékeztetőül: 1985-ben Modern Talking-mániáről beszéltünk, 1986-ban a „lakodalmas jelenségről“ cikkeztek az újságok, de utána már ennyire sem futotta. Igaz, tavaly örvendetesen megszaporodott a . popkönyvek száma, de rendkívüli esemény) nemigen történt.

A Rock napszámosai című könyvbeif több ismert zenész, énekes technikus mondja el, hogyan látják a műfajt, és miként keresik a választ arra a kérdésre, hogy miért beteg a rock. Mivel lemezeik már nem örvendenek olyan népszerűségnek, mint néhány évvél ezelőtt, az ún. „megtűrt“ kategóriába tartoznak. Az utóbbi évben nemigen találkoztunk a nevükkel a lemezújdonságolí között, de annál Inkább a slágergyértás képviselőivel. {Slágergyárosok: Dolly Roll, Szlkora Róbert, Soltész Rezső, Neo- ton, Linda, Hungária, Bikini, Napóleon BLD stb.) Hol maradtak a műfaj igazi képviselői (Presser, Zorán, Hobo, Dem- jén Ferenc, Szörényi, Benkő stb.)? Aa elmúlt évben feltűnően sok slágerválogatás is az üzletekbe került {Kalapos ember, Pop-Tari-Top, Mama, kérlek, Szívdobbanás, Super Hits, Ez a divat 1957—62, Betli duó, Popmenyecskék, Cirmos-koktél, de még legalább egy tucat ilyen összeállítás jelent meg).

De nemcsak a lemezkiadásban, a koncertezésben is vannak hiányosságok. Ennek következtében bővült a gyermeklemezek száma is. Ha egy zenekarnak’ nem sikerül népesebb közönségtébort verbuválnia, rentábilisan működnie, máris összeállít egy ún. gyermek- műsort-, s fut a szekér tovább {Három kívánság, Négyszögletű kerek erdő, Lehet egy kiskutyával több, Popej és a többiek stb). Jelent meg azért megőrzésre érdemes korong is, de ezek száma a km-ábbi évekhez viszonyítva meglepően csekély. Nagy sikert aratott az Európa Kiadó; hosszú hallgatás után Ismét jelentkezett Zorán; makacsul járja saját útját a Hobo, kimaradt vagy kihagyott dalokkal búcsúzott a Cseh —< Bereményi-páros. A tőle megszokott vagy várt produkcióval jelentkezett a KFT (Ég és Föld), az Omega (Babylon) vagy a Pokolgép. És a többi? Csend honol körülöttük ... S hogy ezeket az albumokat nem kapkodják szét percek alatt, annak a jele, hogy a nyolcvanas években felnövő új rockközönség inkább az igénytelen dalokat választja.-P«

A közelmúltban került a boltokba Koncz Zsuzsa huszonegyedik nagylemeze Fordul a világ címmel. Az énekesnő 1988-ban is hű maradt önmagához. Öt nem érintették meg a popzene divathullámai. Akkor is önmaga maradt, amikor a diszkó vagy a rock volt piacképesebb. Dalai mindig az adott kort tükrözték. Nem a zenére helyezte a hangsúlyt, hanem a szövegre. Minden nagylemeze az adott év hangulatát adja vissza. Legújabb nagylemeze miről is szólhatna, mint napjainkról? A világ valóban fordul és változásban van. Koncz Zsuzsa erről énekel.

Bár a könnyűzenétől elvárjuk, hogy az szórakoztasson, kikapcsolódást nyújtson, feledtesse a napi gondokat, Koncz Zsuzsa nem ezt teszt. Soha nem akart „metlébe- szélni“, a lemeze sajtótájékoztatóján sem, ahol elmondta: „A társadalom változóban van. A régi értékek kiszorultak, kevés új érték születik. A jelszavak kimerültek. Teljesen új formát kell találnunk az életünknek. A feszültségek elfedik a művészi értékeket, csak a pénz kerül előtérbe. Jó lenne, ha ez nem tartana sokáig.“

Bródy János szövegel éiethűek, olyannyira. hogy el Is szomorítanak, de erről nem Bródy tehet. Fordul a világ, mindössze (mindössze?) ennyiről van szó. Koncz Zsuzsa, hűségesen fordul ^vele. De hogy merre fordul a világ, azt az énekesnő sem tudja megfogalmazni. Nem is tudhatja, hiszen nem ez a feladata, ö csak rekonstruálja hatásait önmagán és környezetén.

FORDUL A VILÁG

Ez a lemez, mint ahogy egyetlen Koncz Zsuzsa-lemez sem, nem azért készült el, mert évente „muszáj“ a lemezpiacon megjelennie akármilyen szintű koronggal.

Koncz Zsuzsa utoljára két és fél éve

jelentetett meg nagylemezt. Hosszú idő, de ő mert kockáztatni, és neki lett igaza. Huszonegyedik albuma kiforrott mű. Az

•lsft taktusok után kiderül: róla van szó.

Bár még Jó néhány hónap hátra van az esztendőből, egyesek már meg merték kockáztatni a kijelentést: ez lesz az év lemeze. Hazudnék, ha azt írnám, hogy nincs esélye rá. Egyelőre ő az egyedüli esélyes.

Művészlemezeket nem olyan gyorsan szül

* könnyűzene. Olyan szerzők sincsenek sokan, akik erre képesek lennének. De be kell vallani azt Is, hogy a közönség túlnyomó többsége nem a müvészlemezek- re kíváncsi.

Koncz Zsuzsa lemezére nem lehet táncra perdülni. Ha valaki azért akarja megvásárolni ezt a lemezt, hogy jót táncolhasson a zenéjére, ne tegye. A ritmusnak másodlagos szerepe van a lemezen, A hangsúly a zeneiségen és a szövegen van. Sőt, a zene is inkább a szöveg Illusztrációja, amely tökéletesen elősegíti az egységes kép létrejöttét.

Ahogy Koncz Zsuzsa lemezét hallgatom, egyre jobban az a benyomásom, hogy ez egy megzenésített verseskötet, egy olyan modern kötet, amelyet a „szerző“, maga mond fel nekünk. Két és fél évi hallgatás után kiadja magából mindazt, ami történt vele, azt, hogyan látta és látja a világot. Munkatársai — Bródy János, Bornál Tibor, Dollák Sally Róbert, Laár András — pedig megkomponálják érzéseinek kifejezési módját. Mélyre nyúlóan, elgondolkod- tatóan.

—bzs—

A megújult BANKET