Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-13 / 2. szám

H

új ifjúság 6

Eey-két korty nem árt

Az’élmúlt évtizedben gyökeresen megváltozott a szakemberek felfogása abban a kérdésben, hogy a sportolók versenyzés közben fogyasszanak-e folyadékot. Az ötvenes években még sokan óva intették a sportolókat attól, hogy versenyzés közben folyadékot vegyenek magukhoz, ma viszont már egyértelmű a vélemény: ha a versenyző nem Iszik vizet (vagy más folyadékot), kiszárad a szervezete Ez pedig rendkívül veszélyes lehet. A sportorvosok dehidrációnak nevezik a fellépő állapotot, amelyet ajánlatos minden körülmények között elkerülni.

Majd minden sporttevékenység azzal jár, hogy a szervezetben hő halmozódik fel. A hőnek — köztudomásúan — elpárolgás, tehát izzadás formájában kell elhagynia a testet. A felhalmozódó hőmennyiség a test hőmérsékletét nagymértékben emeli és szélsőséges esetben elérheti akár a 42 fokot Is. Tudjuk, hogy a 42 fokos láz a betegnél már életveszélyes lehet. Ennek reakciójaként jön létre az izzadás, amely igyekszik a test hőmérsékletét csökkenteni és lehetőség szerint az egészséges szinten tartani.

Viszont az Izzadság formájában el nem távozott víz bekerül a vérkeringésbe, így értelemszerűen megváltozik a sportoló vérmennyisége, Előfordul, hogy ilyenkor a vérmennyiség 5 liter ről 4,1 literre csökken. Ha ilyenkor a sportoló feléli folyadéktartn- lékait, szervezete kénytelen a sejtekben felhalmozott folyadékhoz folyamodni. Ennek első jele az lesz, hogy a teljesítmény gyorsan csökken. A formahanyatlás, fáradásmár 1—2 százalékos folyadékveszteségnél jelentkezik. Négyszázalékos veszteségnél már egészen szembetűnő a visszaesés, hat százaléknál pedig már ijesztő méreteket ölt a gyengeség és a kimerültség érzése. Tízszázalékos folyadékveszteség már életveszélyes. A tapasztalat azt mutatja, hogy négy- százalékos folyadékveszteségnél körülbelül 50 százalékkal esik vissza a teljesítmény. Ez a veszteség egy 70 kiló testsúlyú sportolónál 2,8 liter folyadékot jelent.

A szervezet folyadékháztartásának ilyen mértékű kimerítése több más káros következménnyel jár. Például: növekszik a szívizom frekvenciája Emelkedik a szív oxigénszükséglete. A vér lassabban áramlik be a szívbe. A test hőmérséklete tovább emelkedik, és ebben a helyzetben bármikor bekövetkezhet az eszméletvesztés. Ha a sportoló Ilyen megpróbáltatásnak teszi ki szervezetét, akkor egyéb bonyodalmak is bekövetkezhetnek. tgy a vese különféle bántalmai, vesekőképződés, sőt esetleg az urémia is.

Ezért az orvosok ma már egyértelműen azt javasolják, hogy a sportoló versenyzés közben rendszeresen fogyasszon folyadékot.’ Természetesen ajánlatos többször kevesebbet, mint egyszerre sokat inni.

Mi fán terem az „achildina“?

A sportsérülések leggvakoribbja az Achil- les-ín elszakadása. Nehéz ellene védekezni és meglehetősen hosszú a gyógyulás ideje is. A nemzetközi sportsajté egyre gyakrabban és fokozódó alapossággal igyekszik fényt deríteni az ínszakadás előményeire és a gyógyítás lehetőségeire.

Az Achilles-fn-szakadásnál a versenyző nyilalló fájdalmat érez sarka felett, mintha valaki hátulról teljes erővel megrúgta volna. Tudományosan megállapították, hogy az Achilles-ín szakadása az esetek negyed löszében nem előzmény nélkül következik be. Ilyenkor felfedezhető az ín rugalmasságának fokozatos csökkenése, sőt, mikroszkóppal megállapíthatók egészen apró ínbeszakadások Is. Az ín keresztmetszetében az erek több helyen csekély szakadást mutatnak, s ha begyógyulnak is, később ismét bekövetkeznek a szakadások kritikus pontokon.

Ezt az állapotot szaknyelven „achilldiná- nak“ nevezik, és ha a miniszakadások behegednek is, egyetlen hirtelen mozdulat hatására, keményebb talajon végzett sport- tevékenység közben kiújulhatnak. Sok sportoló ismeri azt az állapotot, amikor a fájdalom tartóssá válik és hátráltatja, majd lehetetlenné teszi a rendszeres edzést. Előidézheti ezt a tartós túlterhelés, de akár a láb hibás tartása is. Ez az állapot évekig eltarthat anélkül, hogy teljes szakadás bekövetkezne, de a színvonalas sportteljesítményt egyre inkább akadályozza. Ilyenkor műtét nélkül, konzervatív gyógymóddal — fizioteráplás kezeléssel, kenőcs bedörzsö- lésével, gyógyszerekkel — sokszor meglepő javulást érhetünk el. De mivel a kisebb szakadásokat nem lehet meg nem történtté tenni, a tartós túlterhelés, vagy egy helytelen lábmozdulat hatására hirtelen bekövetkezik az ínszakadás

A Kaszparov — Karpov sakkvilágbajnoki párosmérkőzés után

azoknak-e, akik azt állítják, hogy a döntetlen eredmény Karpov győzelme és a világbajnok veresége, vagy (ahogy Eduard Gufeljd nagymester javasolta), hogy mindkét sakkozó számára oda kellene ítélni a világbajnoki címet. Ha viszont más szemszögből nézzük a dolgokat, akkor látnunk kell, hogy a két fél közül egyik sem volt igazán méltó a titulusra.

Talán azoknak lesz igaza, akik azt állítják, hogy túlságosan telefáradtak, belefásultak az egymással vívott játszmákba. Eddig ugyanis százhúszszor mérkőztek meg egymással, annyiszor, mint még senki a világon. Alighanem az egykori világbajnoknak, Mihail Talnak lesz igaza, aki a helyszínről tudósított, és a következőket jelentette ki az egyik spanyol lapnak: „Százhúsz partit játszani ugyanazzal az ellenféllel sokkal nehezebb, mint megőrizni egy házasság alappilléreit. Rosszabb ez, mint egy házasság. Mindketten olyan jól ismerik egymást, hogy szinte lehetetlen győztes stratégiát találni a másik ellen. Mindkét fél rettenetesen küzd a táblán levő minden mezőért, és csökkenti a mérkőzés látványosságát; de el kell ismerni, hogy sportbeli harcuk elkápráztató.“

Ha már a sportnál tartunk, akkor vegyük számba a 120 játszma eredményeit is. Végeredményben Kaszparov csak minimálisan 60,5:59,5 (vagy a győzelmeket tekintve 17:16) arányban vezet. Most 12:12 arányú döntetlenre jutottak, amikor az utolsó előtti játszma után Karpov még egy ponttal vezetett.

Viszont éppen a mérkőzés drámai befejezése bizonyítja, hogy képesek ők ezt a királyi játékot másképpen is űzni. A két

reség. A parti egy bizonyos szakaszában már majdnem belenyugodtam, hogy elveszítettem a címet. Szerencsére sikerült összeszednem magam és megvédeni nevem dicsőségét. Azt azonban el kell ismerni, hogy a 23. parti volt a lélektani mélypontom a mérkőzés során. De végül is nagyon örülök, hogy a mérkőzés ilyen módon, nem pedig két döntelennel fejeződött be. Kezdtek már túl hangossá válni a mesék Karpov vasakaratáról és hidegvéréről.

Közismert, hogy a két viiágnagyság között nem éppen felhőtlen a viszony. Kezdetben sajtóértekezleteiket, a játszmák elemzését is külön tartották, a végén azonban már együtt elemeztek. Ügy tűnt, hogy elásták a csatabárdot. A legutóbbi viták oka Kaszparovnak »A változás fia« című önéletrajzi regénye volt, amely éppen a párosmérkőzés megkezdése előtt jelent meg. és Karpovot nem a legjobb színben tünteti fel. Az utolsó parti után is együtt igyekeztek elemezni a lépéseket, amiről azonban a hirtelen támadt nagy tumultus miatt kénytelenek voltak lemondani. Ez talán mégis azt jelzi, hogy rendeződik a viszony Karpov és Kaszparov között. A választ a világbajnok adta meg:

— Legjobb, ha ezt úgy tekintjük, mint a nyilvánosságnak szóló gesztust. A közös elemzéstől függetlenül továbbra is állok »mögött, amit önéletrajzomban leírtam. Eszem ágában sincs változtatni egy szón, de még csak egy vesszőn sem.

Ugyancsak köztudott, hogy a világbajnok nagyon rossz viszonyban van Florencio Cám- pomanesszel, a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnökével. A fülöp-szlgeti elnök az elsők között lépett a világbajnokhoz, hogy

A dráma a végére maradt

A sevillai Lope de Vega színházban december 19-én befejeződött a világbajnok. Gari Kaszparov és a kihívó Anatolij Karpov negyedik párosmérkőzése a sakkvilágbajnoki trónért. Bár a cím sorsa végig kérdéses volt, s csak az utolsó játszmában dőlt el, sőt az utolsó előttiben még Karpov felé billent a mérleg nyelve, a szakemberek egybehangzó véleménye szerint ez volt eddig a legszürkébb, leglangyosabb párosviadal. A főszereplők dübörgő: szimfónia helyett, amelyben eddig különösen a fiatal világbajnok jeleskedett, ezúttal csak egyhangú szólamokat adtak elő. Az angol megnyitást Grünfeld-védelem, azt pedig újból angol •megnyitás, majd ismét a Grünfeld-védelem követte vég nélkül. Úgy, hogy a jelen levő Najdorf argentin nagymester egy idő után csípősen ki is jelentette: „Nocsak, hát ki ez a két sakkozó, ilyen félelmetes megnyitás repertoárral?!“

Tál: „Rosszabb, mint egy házasság“

Rendkívül passzív játékot nyújtott mindkét sakkozó, ami elsősorban a címvédő Kaszparov esetében meglepő, mert heves vérmérsékletével, határozott kockázatvállalásával, váratlan megnyitások gazdag skálájával lepte meg annak idején a világot, s e tulajdonságainak köszönheti, hogy három évvel ezelőtt minden idők legfiatalabb sakkvilágbajnoka lett. A párosviadal első felében világossal itt-ott még próbálkozott, de később túlságosan könnyen megegyezett a gyáva, megalkuvó döntetlenekben.

Sevillában édeskeveset láthattunk új — meglepő megnyitási elgondolásaiból, a mesz- szire számított, áldozatokkal fűszerezett kockázatos, de rendre sikeres lépéseiből. Óvatosan kezdett, óvatosan játszott, és — főleg — hiányzott a kellő összpontosítás. Óriási hibaszázalékkal játszott, Úgy látszik, igaza volt Karpovnak, hogy nem dolgozott eleget, és így képtelen volt titkos fegyvereket bevetni.

De Karpov sem dicsekedhet, mert éppoly passzív és határozatlan volt némely esetben, amikor a maga javára dönthette volna el a párosviadal sorsát. Ez még akkor is meglepő, ha tudjuk róla, hogy a megfontolt, kimért játékstílus híve. Hogy is remélhette a világbajnoki cím visszahódítá- sát, ha egyetlen esetben sem saját erejének és tudásának köszönhette a győzelmet. Mind a négy győzelmét Kaszparov ordító hibája után aratta.

így a párosmérkőzés, különösen a második félidőben, alkotói szinten messze elmaradt a várttól, és meg sem közelítette az ellenfelek eddigi összecsapásain látott sziporkázó teljesítményt. Nem Is a rendkívül magas hibaszázalék ellen van kifogásunk (habár ez sem válik a két fél dicsőségére), hanem főleg az ellen, hogy a sevillai ütközet során egy igazi művészi alkotás, szemet-lelket gyönyörködtető kombináció élményében sem volt részünk.

Ezekután nem tudjuk, kinek van igaza:

utolsó játszma drámai küzdelme tette végül mégis szimpatikussá a két szovjet küzdőfelet, s mentette meg őket a csúfos etikai bukástól. A reménytelen helyzetben először Karpov vált naggyá, amikor az esélytelen nyugalmával a cél előtt vezetésre tett szert, majd Kaszparov bizonyította, hogy mire képes, amikor mindent egy lapra kell felten- nL

Bebizonyítottam,

hogy nagy küzdő is vagyok

Gari Kaszparov december 19-én másodszor is beírta a nevét a sakktörténelembe. Először 1985 novemberében, amikor a sakk- történelem legfiatalabb világbajnokává avatták, majd szombaton este másodszor, amikor az utolsó játszmában aratott győzelemmel megvédte a címét. A sakkvilágbajnoki pálosmérkőzések 101 éves történetében senkinek sem sikerült az utolsó, döntő játszmában szerzett győzelemmel megvédenie titulusát. Most három évig nyugodtan ülhet a trónon, mert a legközelebbi párosviadal csak 1990-ben lesz.

Sugárzó arccal nyilatkozott az újságíróknak, amikor a Lope de Vega színház színpadán fogadta a gratulációkat:

— Karpov rákényszerített atra, hogy legjobb tudásom szerint játsszak. Mindig hiszek egy verseny logikus befejezésében, és épp ezért bíztam abban, hogy megőrzőm titulusomat még a huszonharmadlk parti elvesztése után is. Karpov ugyanis ezen a mérkőzésen nem bizonyította be, hogy jobb sakkozó lenne nálam. Azt hiszem, nemcsak azt bizonyítottam be ma, hogy a legjobb sakkozó vagyok, hanem azt is, hogy a legnagyobb küzdő. Soha senkinek nem sikerült még az utolsó partiban aratott győzelemmel megfordítani a világbajnoki párosmérkőzés sorsát.

Amikoi az újságírók a mérkőzésen mutatott játék színvonaláról kérdezték, Kaszparov elismerte, hogy az nem volt túl magas:

— Sem én, sem Karpov nem lehetünk túlságosan büszkék arra, amit most Sevillában bemutattunk. Éppen ezért a 24. partinak sincs valami különleges értéke, hisz egy győzelem csak akkor értékes, ha az ellenfél is Jól jár. Én az első 20 partit legfeljebb 50 százalékos erőbevetéssel játszottam, és képességeit Karpov sem mutatta be teljes egészében. Ez érthető, hiszen mi már három éve szüntelenül egymás ellen játszunk. Ilyen kötülmények között a sakk megszűnik művészetnek lenni, és közönséges munkává válik. Esetemben nem a fizikai állóképességgel volt probléma, hanem a lélekkel. Az én stílusom nagy lelkierőt követel, és ezzel Itt most nem rendelkeztem.

Elkerülhetetlen volt az utolsó előtti partira vonatkozó kérdés. A játszma után bebizonyosodott, ha Kaszparov nem hoz téves bástyaáldozatot, akkor lépésismétléssel megtarthatta volna a döntetlent.

— Erre egyszerűen nem is akarok gondolni, olyan szörnyűséges árzés volt a vegratuláljon neki. Kijelentette, különleges megtiszteltetés számára, hogy az új világbajnokot üdvözölheti. Ügy látszik azonban, Kaszparovot nem hatotta meg az elnök „el- lágyulása“, mert az újságírók előtt tovább bírálta .mondván:

— Ezen a mérkőzésen nemcsak á világ- bajnoki titulusért, hanem a FIDE-ben uralkodó diktatúra ellen is harcoltam. Mindaddig nem lesz rend a nemzetközi szövfet- ségben, amíg Campomanes-' lesz az elnöke. Hogy mi lesz a FIDE jövője, arra rögtön választ kapnak, ha Campomanes arcába tekintenek. Az idő őt is a helyére teszi majd. Én nem kizárólag a saját érdekeimért küzdők. Ha ez így lenne, akkor bizonyára nem lenne annyi barátom és támogatóm a sakkozók és a sakkfunkcionáriusok között. Valakinek meg kellett tennie ezt az első lépést a Rossz ellen, s ha most egyre többen csatlakoznak hozzám (Kaszparov létrehozta a Nagymesterek Egyesületét, amelyhez már 120 élvonalbeli sakkozó csatlakozott, s bizonyos értelemben ellenzékben van a FIDE- vel szemben — a szerk. megj.), ez a legékesebb bizonyíték arra, hogy ez a lépés helyes volt. Bizonyos vagyok benne, hogy most egyre többen fogják majd elemezni a jelenlegi rendszert, és az ellene folyó harcban számíthatnak az én védelmemre, mint ahogy én is számítok a többiekére. A most szerzett világbajnoki titulusom megsemmisíti majd a FIDE-t.

Kemény szavak, nem véletlen, hogy a EIDE funkcionáriusai közül senki sem jelent meg a Sevilla Sol szállóban rendezett hivatalos sajtóértekezleten, ahol többek között ez is elhangzott.

Három év múlva ismét

Karpov természetesen nem volt beszédes kedvében, de azért higgadtan válaszolt az újságíróknak:

— őszintén szólva: úgy érzem magam, mint egy sebesült harcos, akit súlyos igazságtalanság ért. Aki megnézi a sevillai mérkőzések játszmáit, az rögtön megbizonyosodik arról, hogy az erkölcsi győztes én vagyok. El kel! ismerni, hogy rosszul elemeztem ki a félbeszakadt 24. játszmát. Tény. hogy ez a mérkőzés is bebizonyította, nem elég jól játszani, szerencse is kell a sikerhez. Nem vesztettem el ugyan a mérkőzést, ám többet is elérhettem volna. De Ilyen az élet. Nem adom fel a harcot, és hiszem, hogy három év múlva ismét megmérkőzöm Kaszparowfl) a sakk-koronáért. Sokat tanultam ezen a mérkőzésen. Az ■eredménytől és érzéseinktől függetlenül, ilyen helyzetben. Igazi sportszellemben vagyunk kötelesek viselkedni. Amint látják, én továbbra ts megpróbálok normális kapcsolatot tartani fenn Kaszparovval, attól függetlenül, hogy ő miket mesél rólam.

M, í.

/

y