Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-13 / 15. szám
Kommentárunk Közös európai otthonunkért Március végén Szófiában tanácskoztak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. Ezen az ülésen áttekintették a nemzetközi és az európai problémák széles körét. A szocialista közösség külügyminisztereit elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, milyenek a lehetőségek a nemzetközi helyzet pozitív tendenciáinak továbbfejlesztésére. Abból a tényből kellett kiindulniuk, hogy a nemzetközi helyzet ma is bonyolult és ellentmondásos, ezért igen fontos, hogy valamennyi állam tartózkodjék bármely olyan lépéstől, amely megnehezíti az enyhülés útját. A külügyminiszterek síkra szálltak azért, hogy mielőbb ratifikálják a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kötött szerződést a közepes és rövi- debb hatótávolságú rakéták felszámolásául. A miniszterek kifejezték meggyőződésüket, hogy a leszerelés területén rendkívüli Jelentőségű lépés lenne a hadászati támadófegyverek ötven százalékos csökkentése, vagyis Ilyen szellemű szerződés mielőbbi aláírása a Szovjetunió és az USA között. Az ülésen részt vevő államok a nukleáris leszerelési folyamatban megnyilvánuló Jóakarat Jeleként értékelték, hogy a Szovjetunió még a közepes és rövldebb ható- távolságú rakétákról szóló szerződés életbe lépése előtt, az NDK-val és Csehszlovákiával kötött megállapodás alapfán, kivonta a két állam területéről az OTR 22, vagy ahogyan Nyugaton nevezik, SS 12-es rakétákat. A további pozitív fejlődés érdekében a külügyminiszterek felhívással fordultak a NATO-tagállamokhoz, valamint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevőihez, amelyben igen sok konstruktív javaslatot tesznek nemcsak a nukleáris, hanem a hagyományos fegyverzetek csökkentéséért az Atlanti-óceántól az Űréiig terjedő térségben. Kimondták azt is, hogy szükség van a katonai tevékenység korlátozására, a bizalom erősítésére és atomfegyvermentes folyosók létesítésére. Továbbá szükséges lenne mindkét szövetségi rendszer tagállamai katonai doktrínájának összehasonlítására, hogy ezek szigorúan védelmi Jelleget kapjanak. Erősítené a bizalmat az is, ha a Varsói Szerződés és a NATO megállapodnának, hogy egy-két évig nem növelik katonai költségeiket, távlatilag pedig sor kerülhetne katonai költségvetéseik hatékony csökkentésére is. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei megerősítették országaiknak a Tratonai támaszpontok felszámolására és a más országok területén állomásozó külföldi csapatok kivonására vonatkozó Javaslatait. Leszögezték, hogy ezek megvalósítása lényeges hozzájárulás lenne a stabilitás és biztonság megerősítéséhez Európában és az egész világon. * Nagyon fontos a külügyminiszterek állásfoglalása a most folyó bécsi európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Örömmel állapították meg, hogy ez a fórum közel került olyan politikai döntések meghozatalának fontos szakaszához, amelyek által tovább erősödne az európai biztonság és együttműködés. Az együttműködésre szükség van gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális téren is. A szocialista országok a kölcsönös megértés és tisztelet jegyében síkra szállnak a humanitárius együttműködés elmélyítéséért is. A külügyminiszterek ismét hangot adtak annak a korábbi és a helsinki záróokmány tételeivel egybehangzó nézetüknek, hogy a béke és biztonság megőrzésének feltétele Európában a háború utáni határok sérthetetlensége, a területi-politikai realitások tiszteletben tartása. Az európai problémákon túl a szófiai tanácskozás résztvevői szükségesnek tartják, hogy fel keli oldani a világon tapasztalható feszültséggócokat, és mielőbb rendezni kell a konfliktusokat. Így feltétlenül sort kell keríteni a közel-keleti probléma igazságos rendezésére. Ismét Javasolták, hogy az ENSZ égisze alatt valamennyi érdekelt fél egyenjogú részvételével — beleértve a palesztinai felszabadítás! szervezetet is — konferencián döntsenek Az igazságos rendezésről. Véleménycserét folytattak a Genfben folyó afgán-pakisztáni tárgyalásokról, és támogatásukról biztosították az afganisztáni nemzeti megbékélésre törekvő irányvonalat. Megállapították, hogy a belső problémák megoldása kizárólag maguknak az afgánoknak az ügye. , Befejezésül Jó lesz Idézni néhány gondolatot a már említett felhívásból, amely a legjobban kifejezi a szocialista országok külügyminisztereinek nézetét: „Világszerte erősödik a meggyőződés, hogy a nukleáris háborúnak sohasem szabad kitörnie, hogy annak nem lehet nyertese, hogy meg kell akadályozni minden háborút, legyen az nukleáris vagy hagyományos. A biztonságos világ, az ú] gondolkodás térnyerése a háború és béke kérdéseinek ú] megközelítését követeli meg.“ Strasser György Tennivalóinkról, lövőnkről Dr. Boris Cupkával a SZISZ Közép-szlovákiai Kerületi Bizottságának elnökével Polgári László beszélgetett — Nem akarok különösképpen a múltban áskálódni, de a SZISZ SZKB legutóbbi, 3. ülésén is szóvá tették, hogy a Közép- -szlovákiai kerületben sem kielégítő a tagállomány állapota, főleg a munkásfiatalok vannak kis számban képviselve. Tudom, a tagállomány fejlesztése bonyolult, hosszan tartó és állandóan változó folyamat, de mégis szeretném, ha elmondanád észrevételeidet, miben gyökereztek a múlt hiányosságai, és miképpen láttatok hozzá a hibák felszámolásához. — Véleményem szerint a múltban sem dolgoztunk rosszul, csak hát kisebbek voltak a követelmények, annyit tettünk, a- mennyire az adott körülmények között szükségünk volt. A társadalmi élet átfogé átalakítása során már sokkal igényesebb feladatokkal kell szembenéznünk, megolda. ni őket, s ehhez sokoldalúan képzett, tett- rekész fiatalságra van szükség. A múltban a tagállomány összetétele az év végi statisztikai kimutatás tárgya volt csupán, és senkit sem vontak felelősségre a kedvezőtlen eredményekért. A hibákat, okokat nem csak a SZISZ-ben kell keresni. A tömeg- szervezetek mindegyike kivetette hálóját a fiatalokra, szinte egymást múlták felül a formalizmusban, a sokszor semmitmondó mennyiségi mutatókban. Főleg a termelőüzemekben és szövetkezetekben állt elő fonák helyzet; a munkásfiatalok nem kaptak teret az önmegvalósításhoz, ahol pedig a teTvteljesítés is akadozott, még rosz- szabb volt a helyzet. Sokan belefásultak a sztereotip munkamódszerekbe, mások munkahelyet változtattak, a kiöregedettek helyélfe pedig nem mindig megfelelő utódok léptek. Elsőrendű teendőnknek tekintjük képviselni a munkásfiatalok érdekeit, az üzemekben megerősíteni a SZISZ presz- tlzisét, a középiskolákban pedig a RADIM program alkalmazását szorgalmazzuk. A SZISZ-ben ma közel harminc önálló program és mozgalmi kezdeményezés van, s mi végre el akarjuk érni, hogy ne foglalkozzék mindenki mindennel, hanem csak azzal, amihez az adottságai, körülményei megvannak. Tehát azt csinálják, amihez van szakember és reális esélyek az eredményességre. Egyszóval nem papírra vetett vagy szóban elmondott tettek, formális részvétel kell, hanem kézzelfogható, a további fejlődést előmozdító alkotó tevékenység. — A tudományos-műszaki forradalomra vonatkoztatva milyen eredményekről vagy részeredményekről szólhatnál kerületi viszonylatban 7 — A kibontakozás nem ment teljesen simán, mert sokan ügy gondolták, a kormány által Jóváhagyott program az ifjúságnak a tudományos-műszaki forradalomba való bevonásáról csupán a SZISZ ügye. Sokáig tartott, míg végre megértették, hogy egy széles körű társadalmi programról van szó. Napjainkra már sikerült elérnünk más tömegszervezetekkel együttműködve, hogy ott, ahol az üzemekben, vállalatokban vannak kis személyi számítógépek, azokat a műszak után a szakkörök rendelkezésére bocsátsák. A számítástechnika népszerűségét és módszertani irányítását szolgálja majd a kerületi bizottság mellett megalakult PC számítóközpont, amely elősegíti majd „A mérnöki munkák automatizálása 2000“ elnevezésű, nemrég meghirdetett programba való bekapcsolódást. Az ifjúsági kezdeményezés számlája tükrözné leginkább alkotókészségünket és rátermettségünket, de sajnos ez irányban még mindig rátartlak az üzemek és vállalatok vezetői. Napjaink ifjúsági építkezésének Is nevezhetnénk a régi kis vízi erőmüvek felújítását, amely a SZISZ IV. kongresszusán meghirdetett ű] programtervezet értelmében zajlik majd. Kerületünkben a már sokat emlegetett hrifíovái kisepőmű mellé hamarosan továbbiak is felsorakoznak. Ha minden Jól megy, még ebben az évben életre kel a martini gépgyár fiataljai által pártfogolt kis vízi erőmű. — Napjainkban a forradalmi változások a népgazdaság egészét érintik. A progresz- szfv módszerek bevezetése mellett fel kell számolni a múlt hiányosságait, a fejlődést hátráltató tényezőket. A kerületi SZISZ- -szervezet életében hogyan nyilvánul majd meg az átépítési folyamat? — A gyorsuló élet követelményei minket is munkamódszereink újraértékelésére késztettek. Sok mindenre rájöttünk, és sok mindenen szeretnénk változtatni. Ki akarjuk küszöbölni azt a szokást, hogy mi szervezzük és az utolsó részletekig ml biztosítsuk a kerület fiatalságát megmozgató akciókat, amivel csak időnket és erőnket fecséreljük. Nagyobb bizalmait szavazunk és nagyobb önállóságot adunk a Járási szervezeteknek, hogy több időnk és energiánk maradjon az érdemleges munkára. Módszertani és ellenőrző munkánk hatékonyságát is emeljük. Értem ezen a közvetlen, személyi kapcsolatok megteremtését, dolgozóink részvételét, akár tanácsadásról, akár ellenőrzésről legyen ts sző. Harcot hirdettünk a formalizmus és a bürokratizmus ellen. Nem lehet cél, de még eszköz sem egy papírból tizenhármat csinálni, és szétküldenl azt Járásainkba. A középiskolások RADlM-programja alkalmazásában következetesek vagyunk, aminek látszata Is van már. A Méta 90 mozgalomban a minőségre helyeztük a hangsúlyt, az Ifjúsági kezdeményezés számlájának pedig azért Is szentelünk megkülönböztetett figyelmet, mert szerintem ez az egyik legjobb fokmérője a munkának. A SZISZ- -funkcionáriusoknak címeztük a felelősség, rugalmasság, igényesség, odaadás Jelszavakat is, s akár személyi cserék árán is, rugalmas káderpolitikát akarunk folytatni. Még fontosabb, mint eddig, hogy a SZISZ- -mozgalom ne legyen dogma, időfecsérlés. Minden fiatalnak, minden SZISZ-tagnak képviselőjét, védelmezőjét kell látnia az Ifjúsági szövetségben. POLGÁRI LÁSZLÓ (A szerző felvétele) Április 12. az űrhajózás napja A világűr emberközelbe került Huszonhét éve, hogy április 12-ép Jurij Gagarin szovjet űrhajós személyében először emelkedett fel ember a világűrbe. Ez a nap azóta az űrhajózás napja. A hír az egész világot meghökkentette. Szinte minden rádió- és televízióállomás megszakította adását, és az újságok különkiadásban jelentek meg, hogy hírül adják a nagy eseményt. Ma már oda sem figyelünk, ha újabb űrhajót bocsátanak a kozmoszba. Változtak az idők. Ma a világűrben valóságos csúcsforgalom van. Azóta, hogy idestova harmincegy évvel ezelőtt a Szovjetunióban fellőtték az első Szput- nyikot, több mint negyvenezer kiszolgált műhold maradt fenn a világűrben, nem szólva a felrobbant hordozórakéták repeszeiről, sőt arról a magányosan keringő csavarhúzőról, amelyet a Discovery egyik utasa ejtett el, amikor külső szerelést végzett az űrben. Lassan kezd veszélyessé válni az űrforgalom. Az újabb és újabb műholdakat nem a működő és használatban levő elődeik veszélyeztetik, hanem a felhalmozódó hulladék. A világűr takarítására egyelőre nincs vállalkozó, sem bevált műszaki módszer. Hogy oldjuk meg a kérdést? A vélemények megoszlanak. Egyesek szerint a világűrben ki kellene Jelölni egy hulladéklerakó pályát, ahová mindenki köteles lenne a saját űrha- jóronosait félrehordanl. Mások szerint a felbocsátó államokat és cégeket kötelezni kellene, hogy a kiszolgált vagy felrobbant eszközöket szállítsák visz- sza a földre. Eddig öt nemzetközi szerződést kötöttek a világűrben tiszteletben tartandó viselkedés! normák kodifikálására, ezeket az elveket az ENSZ Is elfogadta, de még így is számos kérdés nyitva áll. Az általánosan elfogadott szabályok alapján nem lehet eldönteni például azt, hogy ki kötelezhető a kártérítésre, ha felrobbant hordozórakéta vagy műhold a földre visszahullva kárt okoz. A dolgok tisztázását még messzebbről kellene kezdeni, hiszen egyelőre az sincs eldöntve, hogy meddig tart egy ország szuverenitása a légtere fölött, és hol kezdődik a világűr, amely már nem tartozik egyetlen államhoz sem, hanem az emberiség közös kincsét képezi. Egyesek arra hajlanak, hogy a légtér határa nyolcvan kilométer, mások szerint Inkább száz kilométer magasságban legyen. Legelsőként elfogadott alapelv az, hogy a világűrben egyetlen állam sem gyakorolhatja szuverenitását. Erről még akkor döntöttek széles körű nemzetközi egyetértéssel, amikor viszonylag kevés ország vett részt az űrkutatásban. Amikor az űrkorszak beköszöntött, számtalan Ideális elképzelés élt arról, hogy az emberek jobban viselkednek majd a világűrben, mint a földön. De egyre több ország érzi magát érdekelve a kozmosz kínálta lehetőségek kihasználásában, így mindinkább előtérbe kerülnek önös érdekeik, és a kezdeti nemes elvek illuzórikussá válnak. Ezt támasztja alá az is, hogy a világűr hasznosítását szabályozó újabb nemzetközi szerződéseket egyre kevesebb ország ratifikálja. Így igyekeznek kibújni a felelősség alól. De vajon megengedhető-e ilyesmi nemzetközi viszonylatban? A nemzetközi jognak például idejében fel kellene készülnie arra a nem is távoli jövőre, amikor a tőkés magán- társaságok is belépnek a világűrbe, és a súlytalanság előnyeit kihasználva, műszaki újdonságokat fedeznek fel. Heves viták keletkezhetnek abból, hogy az űrben felfedezett szabadalma kit il* lessen meg, és a feltaláló, a megbízó cég, az űrállomás tulajdonosa, esetleg az anyagiakkal hozzájáruló szponzor országában jegyeztessék-e be. Valószínű, hogy erre — legalábbis kezdetben — nem lesznek általános nemzetközi normák, hanem az érdekelteknek kétvagy többoldalú szerződésekben kell előre megállapodniuk. Teljesen egyedülálló kérdést vet fel az amerikai kormányzat csillagháborús programja. Földi viszonyok között ugyebár egyetlen ország sem tűri meg, hogy egy másik állam hadserege, fegyverzete ott tartózkodjék, ha csak nem kötöttek erre vonatkozó megállapodást. A csillagháborús program szerint viszont könnyen előfordulhat, hogy bármely ország „feje fölött“ párszáz kilométerre idegen fegyverek lesznek. Az amerikai kormányzat nem akar lemondani cslllagháborús programjának megvalósításáról, jóllehet a világűrről 1967-ben kötött első nemzetközi szerződés legfontosabb eszméjének a kozmikus térség békés felhasználását tűzte ki. Persze már ma is a felbocsátott eszközök háromnegyede katonai célokat szolgál még akkor is, ha hivatalosan nem fgy jegyzik be őket. A jogtudósoknak és politikusoknak tehál lesz mit tenniük, hogy elfogadható nemzetközi jogrendszert dolgozzanak ki a világűr felhasználásáról. A kérdés súlyosságén még az sem változtat, hogy a világűr emberközelbe került. M. J.
