Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-14 / 2. szám
új ifjúság 6 A várakozásnak megfelelően mind a férfiaknál, mind a nőknél szovjet győzelem szüléiéit a decemberben véget ért, dubai sakkolimpián. Ám míg a nők utcahosszal nyertek, Kaszparovékat és Karpovékat alaposan megszorították, s majdnem meglepetéssel ért véget a XXV11 világverseny. Sok tekintetben mérföldkövet jelentett a királyi játék történetében. Mindenekelőtt részvételi csúcs született: 109 férfi és 44 női válogatott vett részt rajta. Az óriási érdeklődés mindenképpen a sakkjáték népszerűségének terjedését bizonyítja. A rendezés Az arab emírségek kiváló rendezőknek bizonyultak, a résztvevők néhány napra valóságos arab sejkeknek érezhették magukat. A dubai Hilton Szálló világszínvonalú; önálló uszodával, erősítőteremmel és tengerparti stranddal rendelkezik, s minden a játékosok kényelmét, nyugalmát szolgálta. A versenyt egy 37 emeletes épület 3. számú kiállítási csarnokában rendezték. A játékosokat a 7000 négyzetméter alapterületű teremben semmi sem zavarta. A légkondicionálás biztosította az állandó 23 fokos hőmérsékletet, s a külső zaj sem hatolhatott be a terembe. Nem is emelt senki sem különösebb panaszt. A hazánkat képviselő Eubomír Ftáőnik nemzetközi nagymester elmondása szerint a délelőtt a csapatvezetők tanácskozásával telt el. Értékelték az előző napot, tizenhárom óráig kellett benyújtani a hivatalos nevezést (az aznap asztalhoz ülő négy játékos nevét). A játék tizenöt órakor kezdődött, s nemegyszer hat óra hosszat is eltartott, s a második időmérésig is elhúzódott. Aztán vissza a szállodába, egy kis elemzés, s legfőbb ideje volt nyugovóra térni. Ma|dnem „szentségtörés* A szovjet férfiválogatott csupa ásszal érkezett Dubaiba, élén az újdonsült világbajnok Garl Kaszparovval, a volt világbajnok Karpovval, s csupa világbajnokjelölttel: Szokolovval, Juszupovval, Vaganjannal, Ceskovszkijjal megtűzdelve. Nem is titkolták — legalábbis Kaszparov így nyilatkozott az őket megrohamozó újságíróknak a repülőtéren: „Győzni jöttünk!“ Csakhogy majdnem szentségtörés történt. Legalábbis így nevezték azt a Dubaiban egybegyűlt szakírók, amit az angol és amerikai sakkozók műveltek a csupa álom- nevekből álló, a hivatalos világranglista négy legjobbját felvonultató szovjet együttessel. A 13. forduló után még az Egyesült Államok vezetett fél ponttal a Szovjetunió előtt. A szovjet válogatott a végén rákapcsolt és bebizonyította, hogy a szovjet sakkozás azért még mindig legjobb a világon. De a dubai olimpia azért már előrevillantotta, hogy az erőviszonyok kezdenek kiegyenlítődni. A csehszlovák csapat 8. helye körülbelül megfelel a várakozásnak. Talán végezhettünk volna eggyel jobban, a kínaiak helyén, de figyelembe kell venni, hogy a hatalmas hátországgal rendelkező kínai sakkozás mérföldes léptekkel tör előre. Csalódottak viszont Magyarországon a 4. hely- lyel. Volt már lényegesen jobb is. Nem is annyira a helyezést tartják kudarcnak, mint inkább azt, hogy a magyar férfiak egy klasszissal maradtak el a dobogósoktól. fii még a GaprlndasvIU.Iegenda A férfiakhoz hasonlóan álomcsapattal érkeztek Dubaiba a szovjet nők is. Nézzük a névsort: Maja Csiburdanidze — világbajnoknő; Jelena Ahmilovszkaja — vele szemúttal olimpiai csúcsot állított fel: mind a tiz játszmáját megnyerte. Magyar lányok sikere Szép sikert arattak a magyar lányok az ezüstérem megszerzésével. A magyar női sakkozást mindig magasan jegyezték (kár, hogy,a legjobb, Polgár Zsuzsa csak férfiak versenyében indul), de egy Ilyen hosszú tornán sok minden összejöhet. „Összejött“ az ezüstérem, elsősorban a fiatal Mádl Ildikó jóvoltából. Ildikó bámulatos dolgokat művelt és az egész világ belátta, hogy klasszissá érett. Mindez elég volt ahhoz, hogy a hagyományosan jól szereplő Verőd Zsuzsával és Ivánka Máriával A sakkolimpia után Változások előtt ben védte meg a közelmúltban világbajnoki címét Csiburdanidze; Nana Alekszandrija — szintén volt már kihívója Csiburdani- dzének; Nona Gaprindasvili — 17 év után tőle vette el a világbajnoki címet Csiburdanidze. Ahány név, annyi csillag. Nem is fért egy pillanatig semmi kétség hozzá, hogy megnyerik az olimpiai bajnoki címet. Ellentétben a férfiak versenyével a nőké sokkal simább lefolyású volt. A szovjetek félgőzzel is óriási fölénnyel jutottak a célba. Érdekes módon azonban nem az „ügyeletes“ világbajnoknőnek van ebben a legnagyobb érdeme, hanem a veterán Gaprindasvilinek. A siker fő kovácsa bebizonyította, hogy a Gaprindasvili-legenda még korántsem a múlté. A csehszlovák Menőíková után ő volt a további első nő, aki egyenrangú ellenfélként küzdött meg a férfiakkal. Azóta ez már nem ritkaság, de Gaprindasvili ezsimán fussanak be másodiknak. Az újonc Grosch Mária egészítette ki a létszámot, de elég jól teljesítette a feladatát, hogy hosz- szú játszmában „bosszantsa“ a legnehezebb ellenfeleket. A magyar női csapat hamarosan bizonyíthat. Idén első ízben rendezik meg a női Európa-csapatbajnokságot. Harc a kulisszák mögött Nemcsak az asztalokon, hanem a kulisz- szák mögött is folyt Dubaiban a harc. Szerencsére nem a sakkozók között, hanem a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) elnöki tisztéért. A sakkvilágban sokan megunták már az eddigi elnök, a fülöp-szigeti Flo- rencio Campomanes zsarnokoskodó viselkedését és furcsa, ellenvetést nem tűrő döntéseit, s a fejét követelték. Egyik lengnagyobb ellenfele éppen a soA szovjet siker fő részesei: egy volt világbajnok (Karpov) és jobbra Kaszparov, az új világbajnok — ezúttal szemtől-szemben. ros világbajnok, Gari Kaszparov, aki sokszor és elég hangosan bírálta a FIDE elnököt. Egy ízben például azt mondta, hogy Campomanes maffiát csinált a FIDE-ből. Mi tagadás, van is miért haragudnia, hiszen az elnök majdnem nyíltan szurkolt és dolgozott Karpov világbajnoki címéért. Elég talán megemlíteni önkényes döntését, amikor megszakította első mérkőzésüket, miután Kaszparov lendületbe került. De bírálták olyan nagymesterek Is, min! Korcs- noj, Timman, Larsen, Nunn és_ Hübner. A kis fülöp-szigeti — inogni látva trónját — hatalmas korteshadjáratba kezdett. A FIDE pénzén szinte a szövetség minden tagállamát bejárta, hogy szavazatokat gyűjtsön. Dubaira is azért esett a választása — attól függetlenül, hogy jól választott —, hogy megnyerje az arab és fejlődő országokat. Korteshadjárata nem volt hiábavaló, az egyetlen ellenjelölt, Lincoln Lucena, a bra- siliai egyetem közgazdaságtan-professzora, aki reformokat ígért, az utolsó pillanatban visszalépett. Így a FIDE Dubaiban ülésező kongresszusa újabb négy évre Campoma- nest választotta meg elnökének. ÜJ nemzetközi szövetség Még egy újság Dubaiból. Kaszparov és Karpov javaslatára elhatározták, hogy a legislegjobbak vezetése alatt megalakítják a nemzetközi nagymesterek nemzetközi egyesületét. A szervezetnek az lenne a célja, hogy a sakkozók érdekében bizonyos mértékben befolyásolja a FIDE-t az egyes versenyek, elsősorban a világbajnoki páros- viadalok lebonyolításának ügyrendjében, s egyéb szakmai és technikai kérdésekben. Elnöke Kaszparov lett, alelnökei pedig Karpov és Timman. A végrehajtó bizottság tagjai: Ljubojevics, Portisch, Nunn és Sei- rawan. Az egyesület első célkitűzése, hogy a sízők vagy a teniszezők példájára világkupát vezessen be. A tervek szerint évente hat szupertornát rendeznének a legjobb 16 —24 sakkjátékos részvételével. Egy-egy sakkozó legfeljebb négy tornán indulhatna, és az összesített eredményben a legjobb három helyezését vennék figyelembe. A világkupa a későbbiek során helyettesíthetné a sakkvilágbajnok jelöltek nem eléggé jól megoldott tornáját. Minden a legjobb úton volt, hogy a javaslatot elfogadják, de a fejlődő országok ellenszavazataival a FIDE egyelőre lesöpörte az asztalról. A jelek szerint a fejlődő országok ezzel hálálták meg Campomanes- nak a velük szemben tanúsított bizalmát. Azzal érveltek, hogy a világkupa-„futamok“ nem járulnának hozzá a sakk fejlődéséhez, mert ezeken csak az elit indulhatna. Minden jel arra vall azonban, hogy az ötlet előbb-utóbb megvalósul, és a FIDE — személy szerint pedig Campomanes elnök —, az új szervezetben olyan vetélytársra talált, akinek a véleményével számolnia kell. M. I. ■ Mi állt a hatalmas zuhanás hátterében? , — Nem voltam abban az időben a csapatnál, nem rám tartozik elbírálni, hogy mi állt az óriási kudarc hátterében. Annyit azonban elmondhatok — mert a helyzet azóta sem sokat változott —, hogy a Lo- komatíva labdarúgó-szakosztályában teljesen holtvágányra jutott a csapatmunka. Úgyszólván nem is lehetett a szakosztály munkájáról beszélni, mert a vezetőség csak elvétve ült össze, akkor is csak néhányan vettek részt a tanácskozáson. Teljesen le- züllött a klubszellem, s természetesen ilyen körülmények között a csapatszellem is. Sajnos, a helyzet még ma sem rózsás. ■ Milyen szándékkal mentél a Lokiba? — A legjobb segítő szándékkal, de ha tudom, hogy ilyen állapotok uralkodnak a szakosztályban, akkor egész biztos nem írom alá a szerződést, jóformán mindent magamnak és a pályaedzőnek kell intézni, mert nincs kihez fordulni, a csapatnak még titkára sincs. Ilyen borzalmas helyzetet még egész pályafutásom alatt nem láttam. Már nem csodálkoztam, hogy amikor idejöttem, egy kivételével az egész játékoskeret át akart Igazolni valahová. A süllyedő hajóról mindenki menekül. ■ Elég sötét képet festesz a Lokiban uralkodó helyzetről. Csak ez volt az oka az esésnek? — Elsősorban ez, és miért szépítsem, kozmetikázzam? Nagy hiba volt, hogy nem szakszerűen, megfontoltan hajtották végre a nemzedékváltást. A Lokiból több Jó képességű játékos, meghatározó egyéniség vált ki egyszerre, és nem jött helyükre egyenértékű futballista. De ez ts csak a vezetőség rossz munkájának tulajdonítható, mert nem volt, aki kezében tartsa a gyeplőt, előrelátóan, tervszerűen irányítsa a csapatban való mozgást, a csapatfeltöltést. Mindenki azt csinált, amit akart, a játékosok az első alkalommal kapva-kaptak az ajánlatokon. Teljesen széthullott a csapat. B Eddig többnyire múlt időben beszéltél. Azt jelentené ez, hogy már javult a helyzet? — Sajnos, elég későn jöttem az együtteshez, jóval később kezdtük a felkészülést, mint a Szlovák Nemzeti Liga többi résztvevője. Ez csak tetézte a bajokat. Nem akarom bírálni elődeimet, de amikor Ide jöttem, a fiúk silány fizikai állapotban voltak. Alig bírták elviselni a kemény munkát, és a hirtelen megterhelés meglátszott a teljesítményükön. Aztán fokozatosan javult a helyzet. Ha egy hónappal később kezdődik a bajnokság, akkor most nem ott vagyunk a tabellán, ahol vagyunk. A negyedik forduló után már konszolidálódott a csapat teljesítménye, kezdett kialakulni a Löki játékának a képe. Az utolsó tizenegy fordulóban csak kétszer kaptunk ki, akkor is mégiscsak vérmes remény, túlságosan nagy a ponthátrányunk. Kár, mondom, hogy nem most kezdődik a bajnokság. A fiúk ugyanis kezdetben lebecsülték az alacsonyabb osztályt. Sok időbe tellett, míg megérttettem velük — és maguk Is belátták —, hogy itt tanároskodó, őreguras futballal nem sokra lehet vinni. Sokáig játszottam és edzősköd- tem az SZNL-ben, tudom, hogy egészen magas színvonala van, ahol időnként nagyobb a hajtás, mint a ligában. Miért siklott ki a Löki ... és mikor lesz újra sínen? Nagy meglepetést okozott tavaly hazai futballberkekben, amikor a kassai (KoSice) Lokomotíva kiesett az első labdarúgóligából. A nagy múltú és népszerű Löki — amely egykoron Csehszlovák Kupát nyert, “és nemzetközi kupaküzdelmekben képviselte hazánk színeit; amelynek a mezében annak idején olyan híres játékosok kergették a labdát, mint ján Kozák, józsa Laci vagy Móder Jóska — kisiklott, teljesen a mélypontra süllyedt Miért, és van-e remény, hogy újra sínre kerül; erre próbáltam választ kapni S z i k o r a György edzőtől aki közvetlenül a bajnoki idényelőtt került a csapat élére. idegenben, Hurbanovóban és Cadcában. Hogy milyen körülmények között, arról hadd ne beszéljek inkább. Mindenesetre feljöttünk, a sajtó és a szakemberek is azt mondták, hogy a Löki játékának van fazonja, van benne fantázia. B Egyszer, 1974—75-ben már előfordult, hogy a Löki a kiesés után rosszul kezdett, aztán fokozatosan feljött, és egy idény ntán ismét ott volt a legfelsőbb osztályban. Lehetségesnek tartod, hogy a történelem megismétlődik? — Nem tartom lehetetlennek: egy edző legyen mindig optimista, vagy csomagoljon. Tavasszal kilenc mérkőzést játszunk itthon, ha a ZÍS elleni meccset is annak számítom. A hazai pálya előnye, ugye, döntő a bajnokságban. S ki meri kétségbe venni, hogy idegenből nem hozhatunk el 5—6 pontot? No, de ez a mai helyzetben azért B Akkor másképpen fogalmazok: képesnek tartod ezt az együttest arra, hogy ismét kivívja Kassának a legfelsőbb osztályt? — Képesnek. Ebben az együttesben sok jó képességű játékos van. Olyanok, akik most is bármelyik elsőligás csapatban nyugodtan megállnák a helyüket. Gondolok itt Vankoviöra, Szabanra, Miäkufra, Péterre, Tóthra, Suchánekre, Figurára vagy VraS- tiakra. Nem véletlen, hogy mint a dögkeselyűk, úgy járnak ide az első ligás csapatok szakvezetői, hogy egyik-másik játékosunkat rábeszéljék az átigazolásra. Ezt egyébként nem tartom valami sportszerű eljárásnak, hogy egy olyan csapatot akarnak meggyengíteni, amely amúgy is nehéz helyzetben van. Valahol baj van a sporterkölccsel. Ha nem lennének ilyen sajnálatos mellékzön- gék — amelyekről megint csak a szakosztály vezetősége tehet —, akkor nyugodt szívvel ígérhetem, hogy ha most nem is, de egy év múlva a Löki ismét az első ligában lesz. B Ellentmond ennek, hogy tudomásom szerint felmondtad a szerződést. Igaz ez? És hogy akarsz akkor velük a ligába jutni? — A szerződést valóban felmondtam a Lokomotívával, mert mint már hangsúlyoztam, a helyzet az utóbbi Időben csak alig változott. Senki sem törődött vele, hogy a játékosok elemi követeléseit teljesítsék, a magaméról már ne is beszélve. Ennek ellenére úgy fest a dolog, hogy legalább a tavaszi Idényben még maradok, ha... Ha a szakosztály vezetősége valóban jobb belátásra tér, és valóban elkezdi az érdemi munkát, s természetesen együtt kell maradnia a keretnek, amelyet átvettem. Szívem szerint felelősséggel tartozom értük. Sajnálnám is, ha egy ilyen jó képességű közösséget kellene elhagynom, mert érzem, sőt tudom, hogy tagjai többre képesek, mint amit eddig nyújtottak. Mindig szerettem a kemény munkát, a nekigyűrkőzést, mindig vállaltam a bizonyítás lehetőségét, de ha a szakosztály vezetőségének a munkájában nem áll be változás, akkor nem tudom, hogy miért vállaljam én a bűnbak szerepét, ha ehhez az egész sötét ügyhöz semmivel sem járultam hozzá. Miért viseljem én el a szurkolók haragját, amely bár jogos, de nem az én hibámból? Ha a másik oldalon senki sem biztosítja az elemi köve: telményeket, amíg nekem kell a cipőről, szerelésről gondoskodnom a játékosoknak, akkor nem értem, hogy az egésznek, mi az értelme. Ne tegye ki senki sem közprédára a Löki játékosgárdáját, amely jobb sorsra érdemes, és akkor mihamar ott leszünk az első ligában. Meggyőződésem, hogy az SZNL mai résztvevői között nincs is pillanatnyilag erre érdemesebb együttes. Remélem, hogy e kijelentésem hamarosan bizonyságot nyer. Nem szoktam felelőtlen kijelentéseket tenni, még a mérkőzések után rögtönzött sajtóértekezleten sem. Boldog új évet, sok szép látnivalót kívánok a stadionokban a Löki szurkolóinak és a labdarúgás minden hívének! B Köszönjük olvasóink és a szurkolók nevében is! Palágyi Lajos
