Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-25 / 8. szám

új ifjúság 5 A BUSÓKTÓL RIÓIG A farsangi bálok, a Jelmezestáncos népünnepélyek, a tarka-barka felvonu­lások ezekben a napokban-hetekben Ju­tottak vagy jutnak el világszerte csúcs­pontjukra Hamarosan megtudjuk, kik rendeztek bálokat idehaza, hányán vo­nultak el táncolva farsang hercege előtt a Rajna menti városokban, mi­nek a jegyében zajlott le Olaszország­ban a velencei karnevál, és azt is, volt-e annyi halottja a négynapos riői karne­válnak, mint a sok évi átlag, amely az utóbbi évek adatai szerint 150 kö­rül állapodott meg. Megtudjuk mindezt anélkül, hogy pontosan fény derült volna arra, hon­nan ered tulajdonképpen a karnevál, amely lezárja a vízkereszttől hamvazó szerdáig terjedő báli időszakot. Mind­eddig nem sikerült ugyanis egyértelmű­en tisztázni, melyik fogalomból is szár­maztassák ezt az általánosan használt elnevezést. Két feltételezés vetekszik egyelőre egymással: mindkettőjüknek esélye van a győzelemre. Jól tartja ma­gát az a nézet, hogy a latin „carne, vale!“, azaz a „hús, isten veled!“ mon­dásból alakult ki, ami valamiféle bú­csúünnepségre utal a szigorú böjti na­pok előtt. A carrus navalis (hajőskocsi) Is ala­posan gyanúba keveredett. Ezt a hajót ábrázoló szekeret a tavaszváró ünnep­ségek végén, a látványos felvonuláson húzta magával az álarcos tömeg az ókori Rómában. Annyi biztos azonban, hogy a farsangi vigasságok, a karnevál gyökerei főleg a dél- és észak-európai népi szokásokban keresendők, amelyek még a kereszténység előtti pogány időkben alakultak ki. Nem véletlen, hogy valamennyi egy­ház évszázadokon át elítélte a farsan­got, mivel az ördög ünnepének tartot­ták, mondván, hogy az emberek ilyen­kor mértéktelenül esznek, részngesked- nek, énekelnek, táncolnak, paráznál­kodnak, álarcokat öltenek, álruhába bújnak és trágárságokat kiabálnak. Nálunk a farsang ünneplésének szo­kása valószínűleg német közvetítéssel honosodott meg a középkorban, hiszen a farsang és a bál szavunk is német eredetű. Az első álarcok viszont Ná- polyból érkeztek. Mátyás király fele­sége, Beatrix kapta őket itáliai roko­naitól. II. Lajos a krónikások szerint — a húshagyókeddi mulatságon ördög- álarcot öltött, az akkori felvonuláson pedig még elefánt is volt. Karnevál hercege 1830-ban a jogászbálon szere­pelt először farsangi rendezvényen, és a csárdást, amely a reformkor éveiben osztrákellenes táncnak számított, 1839- ben Kolozsvárott táncolták először far­sang idején. A farsangi népszokások között a leg­színesebbek a régi alakoskodó játékok. A rönk- vagy tuskóhúzás is elterjedt játék volt, amelyben egykor a pártában maradt lányokat csúfolták ki úgy, hogy fatuskót húzattak végig velük a falu főutcáján. Vénlánycsúfolóként tartják számon a kongózás miatt is, amikor a férjhez nem ment lányok ablaka alatt lyukas edényekkel és pléhdarabokkal lármáztak a legények. Az asszonyfar­sang, a menyecskebál, a hamvazás (be­kormozták a lányok arcát) és a busó­járás is népi hagyomány. Bolygónk legnagyobb népünnepélye­ként jegyzik világszerte a riói karne­vált, amely egy 99 évvel ezelőtti tör­ténelmi eseményhez kötődik. A rabszol­gaságot ugyanis 1888-ban törölték el Brazíliában, és a színes bőrű milliók ettől kezdve az utcán ünnepük rég várt szabadulásukat. Azelőtt is voltak per­sze karneválok Brazília-szerte, de az igazi mégis a riói lett, amelyben az in­diai, az afrikai és az európai — főleg a portugál — hagyományok tarka ösz- szevisszaságban keverednek. A több na­pos színpompás ünnepség csúcspontja a mintegy 20 ezer szambatáncos elvo­nulása a 100 ezer belvárosi és külföldi néző előtt. Pénteken este a karnevál királya és királynője megkapja a város kulcsát. A rend őrei megengedik, hogy a tömeg a karneválkirálynő közelébe tolakod­jék és jól szemügyre vegye őt. ök a zsebtolvajokat igyekeznek megfigyelni és rajtakapni (ami Rióban — különö­sen a karnevál napjaiban — felettébb nehéz dolog). És megjelennek az első karneváli csoportok, táncosok, éneke­sek, dobosok, fantáziajárművek. A kül­földi turisták éljeneznek, fotóznak — de a cariócák nem izgatják magukat. Ök tudják, hogy mindez csupán a kar­nevál „előétele“, a szamba igazi baj­nokai csak két nap múlva mutatkoznak! Szombat éjjel már fél tucat helyen folynak a parádék, de ez még mindig csak a próba — a tévéseknek, a rend­őrségnek és az üdítőital-árusoknak. Közben a karneváli csoportok újabb hadseregei vonulnak fel mesés, csillogó kosztümökben a dísztribün és a stan­dok előtt. (Már minden jegy elkelt, sok már kétszer is, persze kétszeres ha­szonnal. A szállodaportás mindig tud egy drága jegyet keríteni a külföldi turista számára, aki boldog, hogy kap egy helyet valamelyik tribünön, az Os­car Niemeyer tervezte Sambadrom egyik vasbeton lelátóján.) Pedig ezek az órán­ként egymérföídes sebességgel vonuló blocők, bármennyire is látványosak, legfeljebb a „levest“ jelentik a karne­vál „menüjében“. Egy-egy bloco két- háromezer tagból áll, járművekkel egy órán át vonulnak, azután fői óra szü­net következik, de a szórakoztatás ak­kor sem szünetel. Vasárnap is folytatódik a parádé, és még mindig van utánpótlás, mert a szűnni nem akaró szamba hallatára a cariócák energiájának újabb titkos kész­letei törnek felszínre. Vasárnap éjjel kezdik a felvonulást az első osztályú szambaiskolák az Ave­nida Presidente Vargason. Nemcsak a 30—50 osztagra osztott escolák tagjai vibrálnak, de a tömeg is táncol, éne­kel, sőt, az acélvázakra emelt fatribü­nök is beleremegnek a ritmusba. Mi­csoda fény és csillogás! Indián harco­sok, lordok és kalózok, rabszolgák és hercegnők, tündérek és kalifák, man­darinok és bohócok vonulnak... A lá­nyok több páva- és strucctollat visel­nek, mint amennyit elképzelhetünk, s annyi itt a hamis ékszer — bádogból és műanyagból —, amennyit csak egy év alatt sikerült készíteni! Egy brazil karneváli krónikás „örökmozgó nagy­operának“ nevezte a felvonulást. Bár inkább ütközet ez, csata a szambaisko­lák között az elsőségért — ritmusban, harmóniában, koreográfiában, zenében, mozgáskultúrában, fantáziában. És még ki tudja hányféle kritérium alapján hirdetik majd ki csütörtökön az ered­ményt, hogy két nappal később a győz­tesek* elvonuljanak a tömeg előtt. A következő két éjszakára az arénákban további parádékat terveznek, de ez már csak a „desszert“, mert a csúcs a va­sárnap éjszaka volt: a szambaiskolások felvonulása a karnevál legnagyobb ese­ményei Közben — már tíz nappal a karnevál előtt kezdődtek — folytatódnak a bá­lok, mulatozások. Az újságok teljes lis­tákat közölnek minden rendezvényről. Az útikalauzok pedig arra figyelmeztet­nek, hogyan éljük túl a karnevált... Nem csak a balesetek elkerülésére gon­dolnak. A sebesültek és halottak nagy száma (állítólag) senkit se nyugtala­nítson: ugyanannyi a közlekedési bal­eset, mint más „normális ötnapos idő­szakban“. (De ilyenkor több a részeg gépkocsivezető!) Persze a bűnözők, tol­vajok nem mennek vakációra, ezért fel­tűnő ékszereket, senki se viseljen, a szükségesnél több pénzt senki se tart­son magánál. MONA LISA-SZINDRÖMA Egy Los Angeles-i fül-orrgégész nemrég megcáfolta azt az utóbbi időben a vilá­gon elterjedt elméletet, hogy Mona Lisa Leonardo da Vinci ifjúkori önarcképe. A Physicians Weekly , című folyóirat által kö­zölt tanulmányában azt állítja, hogy a hí­res mosolyt könnyű paralízis okozta, amely elsősorban a terhes nőknél fordul elő, és amely a hallóideg összehúzódásának az eredménye. Mi több, az amerikai orvos sze­rint ezt a fajta paralízist Mona Lisa-szind- rómának nevezték el. Amikor beteget meg­tudják. miben szenvednek, mindjárt enyhül a fájdalmuk. Mint ismeretes, a Bell Labo­ratórium egyik szakembere számítógépes elemzésnek vetette alá a híres festményt, és arra a következtetésre jutott, hogy Leo­nardo da Vincit saját arcképe ihlette Mo­na Lisa megfestésére. Ezt az elméletet he­vesen támadták a műkritikusok, ami csak növelte a Mona Lisa mosolyát övező titkot. LEVÉL A TITANICRÖL A londoni Sotheby's árverési csarnokban 412 dollárért eladták az 1912-ben elsüllyedt Titanic utasszállító hajón történt szeren­csétlenség egyik túlélőjének levelét. A fe­délzeten lévő 2201 személy közül 711-en élték túl a szerencsétlenséget. A levél író­ja, Mary Angle a férjével utazott a Tita- nicon, Drámaian írja le az egész világot megrázó katasztrófát. „Soha nem láttam viszont a férjemet, miután besegített a 11. számú mentőcsónakba. Lassan eltűnt a szemem elől a Titanic... Robbanásokat hal­lottunk ... Nem volt sem villanyunk, sem vizünk, sem eleségünk.“. Mint ismeretes, a Belfastban készült hajó — az akkori idők legnagyobb és legfényűzőbb hajója — uta­sainak drámáját számos szépirodalmi, kép­zőművészeti mű és film örökítette meg. VAD Egy osztrák bortermelőt azzal vádolták, hogy kétmillió liter bort hamisított, a bor­ban nagy mennyiségű cukrot és dietilén- glikolt kevert el, hogy megédesítse és ki­váló minőségű termékként áruba bocsát­hassa. A dietilén-glikol. amelyet fagyálló­ként is használnak, mérgező az emberi szervezetre: elsősorban a májat és az ideg­sejteket támadja meg. Az eisenstadti tör­vényszék a borhamisítót négy évi börtön- büntetésre ítélte. Ez volt az utolsó per, amelyet több osztrák bortermelő és -keres­kedő ellen folytattak le. SAO PAULO a világ egyik legzsúfoltabb brazíliai s egy­ben dél-amerikai városa. Lakossága meg­haladja a 10 milliót, s ezzel népesség szem­pontjából a második latin-amerikai telepü­lés Ciudad de Mexico után. A demográfu­sok és urbanisták becslése szerint 2000-ben Sao Paulo és Ciudad de Mexikó a világ első két legnépesebb városa lesz 31. illetve 25 millió lakosával. A harmadik helyre Ja­pán fővárosát, Tokiót teszik 24,2 millió la­kossal. OLASZ STATISZTIKÁK A BŰNÖZÉSRŐL Az olasz belügyminisztériumnak a bűnö­zésre vonatkozó jelentése szerint 1986-ban a legtöbb terrorcselekedetet Rómában haj­tották végre; ezt követi Padova és Nápoly. Statisztikai adatok arra vallanak, hogy a legtöbb gyilkosság Szicíliában, majd Cam- paniában és Calabriában történt. Az emlí­tett időszakban Olaszországban összesen 633 gyilkosságot követtek el. GAZSZIVÄRGÄS NÜRNBERGBEN Nürnbergben egy gázszivárgás nyomán robbanás történt, három ember életét vesz­tette, öt megsebesült, egy épület pedig sú­lyosan megrongálódott. A robbanás követ­keztében levegőbe repült hulladékok a szomszédos övezetekben is kárt okoztak. Speciális mentőosztagok dolgoznak a romok eltakarításánál. STATISZTIKÁK A japán rendőrség „Fehér könyvében“ megjelent adatok szerint 1981—1988-ban több mint 125 ezerszer ütött ki tűz, ami­nek nyomán körülbelül 16 ezer ember vesz­tette életét vagy sebesült meg. Az évi ká­rok 150 milliárd jenre rúgnak. A legtöbb tűz télen ütött ki a nem szabatos fűtő­berendezések használata miatt. FÜGGŐHÍD JAPÁNBAN Tokióban bejelentették, hogy megkezdték a világ leghosszabb, tenger fölötti függő- hídjának építését, amely a két legnagyobb japán szigetet — Honshut és Sikokut — köti össze. Terv szerint a híd hosszúsága 3010 méter lesz, a hídfőt a Meysin-szoros két oldalára állítják fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom