Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-18 / 7. szám

mmmm új ifjúság 9 ] Hodossy Gyula: Vasárnapi várakozás Még sohasem éreztem ennyire egye­dül magam, mint most, pedig tudom, pár óra múlva jössz, itt leszel. Mindig az érkezésed előtti órák a legmagányosabbak. Most annyira ma­gam vagyok, ahogy ember a halál előtti órán lehet, pedig te nem a halált ho­zod, épp ellenkezőleg, járkálok kony­hából szobába, meg vissza. Könyveket, folyóiratokat lapozgatok, hol a lemez­játszó, hol a magnetofon szól, hol ki­kapcsolok mindent, mert úgy érzem, szétszakad a fejem. Amikorra megér­kezel, teljesen meghalok. Aztán elal­szom: Holnap a fájdalomból semmire sem fogok emlékezni. Dühös leszek, hogy eltoltam az estét. Végre egy sza­bad nap, amikor semminemű kötele­zettségem nincs, és ahelyett, hogy szó­rakoznék, vagy valami hasznoshoz fog­nék, járkálok konyhából a szobába meg vissza. Hiányzol, de nem hiányt érzek, ha­nem félelmet. Konkrétumhoz nem kötő­dő, egyszerű köznapi félelmet. Elmene­külni előle nem lehet. Azt hiszem, mindig két órával hama­rabb kellene megérkezned. ö BIZTOS SZERET Ügy élek, mint a grófok. Mozartot hallgatok, kínai csészéből kávét, francia pohárból vörös bort iszo­gatok. mint egy igazi gróf Márkás ci­garettára gyújtok, hanyagul fotelba ülök, Jutkára gondolok. A feleségem leszid. leviteti velem a szemetet, sóért és dudliért üzletbe küld. Most porszí­vózok, mint egy igazi gróf. Csakhogy ő biztos szeret, én meg utálok porszívózni! Gyászjelentés Kelemen Józsefet, mindnyájunk tisz­telt és szeretett kedves Dodi bácsiját, a nemzeti filharmónia gondnokát, teg­nap reggel a karmesteri emelvényen, vezénylőpálcával a kezében, a takarító­nők holtan találták. Sikoltásukra Kot- ponzszky Guba világhírű karnagy a színpadra szaladt. Megrendültén csak annyit kérdett: „Mit akarhatott?“ 1. Elemér rájött, hogy a világot a gyomrá­val érzékeli. Ott jött rá az utcán, azon a fagyos téli esten, amikor is minden homály­ba borult, és arra gondolt: minő pocsék vi­lági A pocsék szót szerette, mert kifeje­zett valamit abból a kellemetlen hangulat­ból, amely már ének óta gyötörte. A gyomrát azonban nem befolyásolta. Szörnyű nyomást és ürességet érzett azon a tájékon. Pedig nem volt éhes. A vonat­ban megevett vagy fél táska szalámit. Volt rá ideje, mert a vonat — a hangosbemon­dó szerint — száznyolcvan percet késett. Elemérnek legalább három Órának tűnt. Mindegy. Az, hogy elkéste a csatlakozá­sát hazafelé, meg hogy nincs hova lennie, az senkit sem érdekel. Meg hogy nincs egy vasa se. Az se érdekel senkit. A vasút­nak ilyenkor kártérítést kellene fizetnie. A vonatokkal egyébként is sok elakadá­sa van. Majd ráfizetnek. Azonkívül is. A munkahelyén. Legyintett. Hátulról mell­be — ahogy az egyik elöljárója fejezte ki magát a minap. Valami készül ellene. Nem tudja megmagyarázni, hogy mt, de a gyom­rában érzi. Nem az első eset ez a gyom­rával, de most tudatosította első ízben, min­den mellébeszélés nélkül. A gyomra nem téved. Még sohasem csalta meg. Nem úgy, mint az a lány a városban. A legjobb ba­rátjával. PfujI Az ember minden ösztöne a gyomrában rejtőzik. Nem élhetek addig ilyen gyomorral, amíg valami történik. Meg kell találnom a leg­jobb megoldást. Kérek üdvös elégtételt és feláldozást. Ha volna valamilyen hatalom, amely megszüntetné ezt a nyomástl Itt csakis a gyors orvoslás segíthet. Lopva a táskájába tekintett. Egy jókora kalapács rejtőzött benne. Kissé olajos volt a kalapács nyele, nem vadonatúj és sárga, mint az otthoni, valamelyik teherautó mel­lett találta eldobva. A táskájába tette. A célnak megfelel. Elégedetten szemlélte a roppant nagy és különös fegyverét. Ezzel betömheti azt a ronda lyukat ott a gyomra tájékán. ,-v 2, A borozó bejárata alacsonyra sikeredett. Pejével nekiment az ajtófélfának, majd megbotlott a küszöbben, és egyensúlyát, vesztve, legurult a lépcsőn. A ráccsal el­kerített pultnál állt meg. Arcát a vasba ütötte. A rács mögül egy fiatal lány te­kintett rá minden részvét nélkül, üres sze­mekkel, bambán. — Be-e-e... — mondta Elemér, nyelvet öltött, és feltápászkodott. A kislányon kí­vül más nem vette észre. Mintha ez itt mindennapos lett volna. A kislány Ijedten húzódott a mellette ülő vézna fiatalember­hez. A szemét azonban nem vette le Ele­mérről. A teremben füst, bűz és zsivaj. Az embe­rek homályos alakok, mintha ködben mo­zognának. A falon körös-körül láncba fű­zött és megbámult kukorica, fokhagyma és sárgarépa függött. A tűzfalon nagy len­Mészáros Károly: A BETÖRŐ dítökerék, Ha az meglódulna, lenne hadd- elhadd. Egyelőre azonban szilárdan állt. Az asztalok mellett hordók szolgáltak ülőkéül. Egy ilyen asztalhoz ült le, ilyen hor­dóra. Emelygett a gyomra. Nem a leve­gőtől, amely büdös és áporodott volt, nem is csupán a részegen üvöltöző emberektől, hanem az egésztől, ettől a teremtől, a ku­koricától, a fokhagymától, a sárgarépától, ettől az álszent romantikától. Ettől a glccs- tői. Uramistenl Éppen ide kell ez? Ezek­nek az embereknek? Kinek van rá itt szüksége? Éppen erre, az anyaföld kincseire? Körülnézett. A félhomályban puffádt arcú alakokat látott, egyike-másika mintha egye­nesen Rejtő Jenő (alias P. Howard) vala­melyik regényéből lépett volna ki. Alja nép. Apacsok. A proletariátusból kivetettek, önmagukból kivetettek, mindekiből kivetet­tek. Csak innen nem. Ez alfájuk és óme­gájuk. Itt szívják magukba az élet italát. Napról napra itt hosszabbítják meg életü­ket: ez a söntéspult a vályújuk, mint „disz­nónak a pocsolyában“, mondja az alanyi költő. Olyan nekik ez. Nekik jó. Senki sem született egyenesen ide. Ide jönnek. Ide jutnak. Nem bírták az akadály­futást. Félrenevélték, gyengének nevelték őket. Azt mondták nekik: szép az életi Aztán rájöttek: nehéz az élet. A gyenge, elsatnyult válluk nem bírta a terheket, ösz- szeroppant idönap előtt. Itt kerestek me­nedéket. Ide jutottak. Eleinte erőt gyűjtöt­tek a harchoz, aztán egyre jobban fogyott a harci kedvük. Most isszák a moslékszínü italt, amelyből nemcsak az arcuk, a lelkűk is egyre torzul, és egyre gyorsabban ha­ladnak a megsemmisülés felé. Elég bölcs vagy. Te nem juthatsz ide. Pedig „odataszít a muszáj is“, ő sem ide jutott, a nagy elődje. Sokkal messzibbreI ö sem juthat ide, a kurva anyjátl De hi­szen itt vanl Tiszta "véletlen ... A vonat, a vonat miatt... Késett. Mindenkinek lehe­tett ilyen vonata. El kell innen menni, de gyorsan. De hová? Ki a hidegbe? Az autóbusz csak később indul. Addig itt kell rostokolnia. Ebben a pillanatban egy férfi gurult le a lépcsőn, és a rácsnak Utődött. A lány részvét nélkül nézett rá. Aztán lopva Ele­mérre tekintett. Szemük összevillant. Kár- örvendően mosolyogtak. 3. Később kiment a vécébe. 'A vizeldéből a kisablakon éppen egy lépcsőfeljáróra nyílt kilátás. Miniszoknyás lányok közlekedtek arra. Az éles villanyfényben éppen alájuk látott. Leste, figyelte a combok és selyem­bugyik villogását. A legjobb szórakozás. Hirtelen halk nyögést és sóhajtást hallott a háta mögül. A vécéfülkéből jött. Onnan éppen oda látni, a lépcsőre. Vihogott. Ide többször Is el kell jönni. Kiváló szóráko- zás. Mielőtt kinyílt volna a fülke ajtajú, ki­ment a vécéből. Az asztalánál már mások ültek, nem mehetett vissza. A másik szárny­ban keresett helyet. Innen ts látni a lányt. Az éppen arrafelé tekintett. Mintha kereste volna, hová tűnt el. A fiúja merev görcs­ben ült éppen szemközt a nagy lendítő­kerékkel. A vécéből egy tömzsi férft jött kt, gyű­rött nyakkendője ferdén állt, öltönye azon­ban feszesen idomult testére. A nadrágját igazgatta. — Ez az — morfondírozott Elemér. —> Ez ült a fülkében. A lányokat leste. Most iszik egyet, aztán megint kimegy. A zár­óráig vajon hányszor? jó volna megszám­lálni. Vagy lehet, hogy már ki sem kell mennie?. 4. Az asztalához nem jött senki, pedig már több mint fél órája itt van. Hé, pincér, mer­re vagy? Kérek egy bablevestl Többre nem futja. Minden pénzemet elzabáltam a héten. Már csak ennyi van. Vagy ennyi se? A zsebében kotorászott. Aprópénz csör- rent a kezében. Elég lesz. — Hé, jöjjön valakil Senkt sem figyelt rá. Majd idejöttök mindjártI Elővette a kalapácsot. Nagyot csapott vele az asztalra. Akkorát dörrent, mintha ágyú szólt volna. Többen felkapták a fe­jüket. Ml történt? Miféle robaj ez? Elemér még egyszer lesújtott. Aztán még egyszer. Tompán pufogott a kemény tölgy­fa asztal. Mély horpadás keletkezett rajta. Esz nélkül rohantak oda a pincérek. Meg még néhányon. — Mit művel Itt, emberi? ■— Az orra előtt hadonásztak, és egyfolytában kiabál- tak\ — Azonnal hagyja abba! Ezt megbán­ja. Ezt még megfizeti. Azonnal hívjuk a rendőrtI — Csak rendelni akartam — mondta Ele­mér a beálló csendben, közben eltette a kalapácsot, és felállt. — Itt aztán már nem kap semmitl — ri­kácsolták a pincérek. A főnökük kivörösödve kapkodta a gal­lérját: — Azonnal hagyja el a helyiségei.. ■ — Magukra sem ártana rendőrt hívni, Vizezik a bort, felöntik a pálinkát, ellop­nak a bablevesből. Ezektől mindent elvi­hetnek. Hát emberek ezek? Isszák a ma­guk löttyét, aztán elrohadnak, pfuj... Elkapták a gallérját, és kilódították az ajtón. A lába sem érte a földet. Nem ütötte a fejét a homlokdeszkába. Ez is valami. Röhögött. — Büdös lógósok. Csak a pénz kell ne­kik, a kiszolgálás meg nulla. 4 Előkereste a kalapácsát, és teljes erejé­ből belevágott a borozó ablakába. Szilán­kok reccsentek szanaszét. Aztán futásnak eredt. Végig a parkon. A fák és bokrok elrejtették. Még hallotta, hogy a borozó körül nagy a ricsaj és kiabálás. Már nem érdekelte. Leült egy padra. Fúj­tatott. Behunyta a szemét. Nem látott és nem hallott semmit. Hirtelen halotti csönd vette körül. —————————iigwsM———a— Időről időre — szinte már menet­rendszerűen — új dalok robbannak be a listákra, ezek közül jó néhány több héten keresztül listán marad, de nem ritkaság az sem. ha egy-egy dal csak sgys/er kétszer jelentkezik, majd nyom­talanul feledésbe merül Többek között ezt is megállapították olvasóink, akik rendszeres statisztikát készítenek, és különféle megjegyzésekkel egészítik ki őket. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Peter Nagy: Podme sa zachránif 2. Elán — Lojzo: 2e ml je lúto 3. Stanislav Procházka: More 4. Petr Kotvald: Vrásky si nedélám 5. Michal Oavid: Decibely lásky 6. Miroslav Zbirka: Chlapec z ulice 7. Karel Gott: Mlőení Ve dvou 8. Marika Gombitová: Vofné mlesto v srdci 9. Elán: Klasika 10. Marian Greksa — Demikát: Mane- k?na 1. Első Emelet: Angyali történet 2. R-Go: Ugye, nem tart soká? 3. Görbe Nóra: Hollywood 4. Katona Klári: Mindig, mindig 5. Varga Miklós: Szerelmes dal 8. Dolly Roll: Csintalan palacsinta 7. Modern Hungária: Elfújja a szél 8. Edda: Gyere, őrült 9. Napóleon Boulevard: Kérlek, ne félj 10. Z’Zi Labor: Utolsó tangó Párizsival VILÄGLISTA 1. Európe: Végső visszaszámlálás 2. Duran Duran: A megrögzött 3. Toto: Majd kiheverlek 4. Sinitta: Oly férfias 5. Owen Paul: Az én kedvenc időtöl­tésem 8. Modern Talking: Geromlno Cadillac- je 7. Depeche Mode: Az idő kérdése 8. Falco: Hazafelé 9. Huey Lewis and the News: Meg­akadtam nálad 10. Max Him: Melania ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Barics Mária vásárúti (Trhové M?to), Ferencz Noémi kassal (Kosice), Striez Béla losonci (Luöenec) és Feleky Péter nyitrai (Nit- ra) olvasónk. POPCSEREBERE Cíferi Mónika (930 39 Zlaté Klasy, Cenkovce 509): Adok KFt, Elán, Queen, Wham, Yoko Ono, Marika Gombitová, Miroslav Zbirka, Alain Delon, Elvis Presley, Rod Stewart, Cliff Richard, Wilfried, Beatles, Kajas- és még sok ké­pet. Kérek Első Emelet-posztereket, -képeket. Erdélyi Mária (078 36 Veik? Kame- nec 94): Adok Amanda Lear, Madonna, Tina Turner, Marika Gombitová, Elton John, Beatles, John Lennon, Yoko Ono, Miroslav Zbirka, Peter Heőko, Omega, Nagy Feró, HBB, Rod Stewart, Nena, C. C. Catch, Z’Zi Labor- és még sok posztert, képet. Kérek Alphaville, Euró- pe-képeket, -posztereket, -jelvényeket. Kálmán Erika (048 01 Roáftava, Letná 26): Tulajdonomban van sok külföldi énekes és színész képe, felajánlom őket. Kérek Alain Delon, Anthony Delon, Dean Read, John Travolta-képeket. Horváth Gyula (044 02 Turnianske Podhradie, Skolská 13/a): Adok Scor­pions, Wham, A-HA, Modern Talking, Alphaville, Opus, Rita Pavone-képeket és -posztereket. Kérek C. C. Catch, Eu­rope, Sandra, Depeche Mode, Max Him, Modern Hungária-képeket vagy -poszte­reket. AZ OLVASÖ KÉRDEZ Fogadás jeligére: A szóban forgó da­lok az elmúlt év végén jelentek meg a következő nagylemezeken: Varga Miklós Játék, szenvedély; Nagy Feró Hamlet; Korda György — Balázs Klári Forró éjszakák. A Forró hamburger cí­mű dalt nem ismerem, az előadóját sem tudom, lehet, hogy olvasóink megírják. Papp Sándor t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom