Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-11 / 6. szám

új ifjúság 9 Ismét derűs napok köszöntöttek az ács családjára, az Idő Begyógyította balzsamos ujjaival az apa sebét. Esténként meghitten tanyáztak újra a belső, fedetlen udvarban, melyre ráláttam nyugatra néző ablakom­ból Sokszor láttam őket nyári éjszakákon, amint gyékényeiken elhevertek, miközben a lámpa helyett a hold világított nekik, vagy a tűzhely vörösen Izzó parazsa, ha éppen nem sütött a hold. Egyszerű szava­kat váltottak, melyeket áthatott a béke, az elégedettség és az Isten akaratában való I megnyugvás. Olyan beszélgetések voltak ! ezek, amilyenek a kukoricalepény- meg a sajtvacsorákat kísérik faluhelyen. Begyógyította az idő az apa sebét, ma­I gába itta. Magába itta a lelke is. bármi­lyen keserű volt. Mert olyan szerencsétlen­ség érte őt, amit nem lehet elfelejteni. Ács volt a faluban, szorgoskodott, akár a többi falusi ács. Szerszámai kezdetlege­sek voltak, mint minden vidéki mester­emberéi, munkája nem terjedt tovább egy- egy failleszték összeállításánál, kapanyél- faragásnál, a cölöpök meghegyez ősénél, melyekhez a barmpt kötik, és hasonló igény­telen eszkábálásoknál. Nem készített se asztalt, se szekrényt, se széket vagy más I bútort, semmi olyat, ami a civil élet tar­tozéka. Aztán a sors megszabadította mestersé­gétől, melyet lómaga is annyira lebecsült, hogy megesküdött: nem tanítja meg rá a fiát. Ámde ennek szörnyű ára volt. Hirte­len megvakult. Szemén megjelent a fátyol, amit az orvosok szürke hályognak nevez­nek. Az a betegség támadta meg, mely go­nosz szelídséggel veszi el a látást, a szem- . golyót épen hagyva, mintha mi sem tör­tént volna. Ettől fogva a Jólelkű falusiak gondos­kodtak az ács családjáról, mivel nem volt olyan fiuk, aki eltarthatta volna őket. No meg a szerszámait is eladta, méghozzá po­tom áron, s csak az vigasztalta, hogy tud­ta, sosem lesz többé szüksége fűrészre, szekercére. És a parasztok olyan munkát bíztak rá amely összeillett azzal, amire a sorsa kárhoztatta összeillett, mi több, az effajta sorsvetés szinte ..képesítést“, elő­feltételt Jelent, azoknak, akik ilyen munkát végeznek: a vfzemelő mellé állították, a- mely a mecset ciszternáját feltöltött«, an­nak forgatta a kerekét. Hasszán, az ács, sohasem Járt magában. Időre volt szüksége, hogy hozzászokjon új életéhez, amelyre örök sötétség borult, Kis­fia, Rabia ment mellette, ő vezette lépteit. Mert akik Idős korukban vesztik el szemük világát, azoknak hosszú időre van szüksé­I gük. hogy többi érzékszervük magára vál­lalhassa mindazt, amit addig a szem vég­zett. Hosszú időre van szüksége az idős em­bernek, aki belép a sötétség világába, mfg hallása hozzászokik a tér érzékeléséhez, hogy felmérje az út szélességét a kétoldalt járók beszélgetésének hangjából, a távol­ságot közte s egy kutya közt annak uga­tásából. a fák s a datolyapálmák magassá­gát lombjaik susoságásából. Az orrnak is időre van szüksége, hogy tájékozódjon tér­ben és Időben, hogy megkülönböztesse a tavasz és a tél, a reggel és az este illa­tát, mert az élet törvénye megkívánja az I alkalmazkodást. Szép, kedves gyermek volt a hatéves Ra­bia, mindenki tetszését megnyerte gömböly- ded arcocskájával, nagy szemével. Olyan volt ez a szempár, hogy az orr és a száj szinte kiszorult mellette e gyermekarcból. A kisfiú mindig mosolygott és hunyor­gott, egész lénye ebből az örök mosoly­gásból, kedves hunyorgásból, állt s ezzel be tudta magát hízelegni a legzordabb szi­vekbe is. De a legszebb a haja volt az ács fiának. Nem Járt borbélyhoz, anyja látta el a bor­bélyteendőket. Csettegett-csattogott az olló, és olyan frizura kerekedett, mintha kard kaszabolta volna összevissza a boglyát. Egy taré) a feje búbján, egy a homlokán. Vá­rosi ember el sem tud képzelni ilyen fura hajviseletet. De bájos látvány volt, külö­nösen, ha a tincseket a szél is lobogtatta. Ez a gyermek volt a szülők legnagyob- bik fia, 6 volt minden gondjuk, gondolatuk, főként azután, hogy az apa elvesztette a szeme világát. Mikor leszállt az éj, s a belső udvarban tanyáztak, az apa mindun­talan szőlongatta, mintha a fiú neve olyan lett volna neki, mint — ahogy a szólásmon­dás tartja— kenyér helyett a pecsenye, teá­ban a cukor vagy ünnepestén a sütemény. De otthonuk a bánat hajléka volt, vala­hányszor a házastársak lelkében föléledt a 0 csapások emléke. A drága kincsük volt Ra­bin. A mindenük volt, a világ közepe. ... Egy hete még láttam, ünnepnap reg­gelén. Apja mellett állt, kis tenyerébe gyűj­tötte az aprópénzt, amelyet aztán odaadott apjának, és tarisznyába rakosgatta a süte­ményfélék szeletelt meg gyűrűcskéit. össze­gyűjtögette mindazt, amit hálából hoztak a fiúk, akiknek hintáját apja fabrikálta még látó korában, sőt ki is pingálta, harsogó­tarkára, s minden gyerek szfve-őrömét lelte benne. Ü] gilbáb volt Rabián, ajkán sugár­zó, tiszta mosoly, kissé nagy, elnyűtt fekete cipőt viselt, mely minden lépésnél fölverte az üt porát. ... Kinéztem az ablakomon. . Alattam az udvar. ŰJhold volt, gyenge fényénél nem tudtam Jól megkülönböztetni az alakokat Hasszán, az ács házában. De valami meg­ütött, és figyelni kezdtem. Mintha szomo­rúság ülte volna meg a hajlékot, szoron­gás. aggodalom lappangott a falak között. A tűzön fazék. Gőze elkeveredett a fagya­pot s a kukoricacsutka füstjével. Az anya szoptatott, kicsinye fölé hajolva, aki időn­ként bömbölni kezdett, mivel az emlő el­állta szájában a te) útját. Az apa némán, magába mélyedve üldögélt, s előttük, a gyékényen feküdt a fiuk, Rabia. Sokáig könyököltem a nyugati ablakban. Lassan elcsöndesedett a falu, s már csak néhány paraszt hangját hallottam, akik egy­hangú kántálássai kísérték a vfzemelő csi­korgását, amely a földeket öntözte a szá­raz évszakban, és a békák vég nélküli cse­vegését a közeli tóban. Kihunyt a tűzhely parazsa, elaludt a cse­csemő. Az anyja unszolni kezdte a fiút, hogy egyen egy kis mellehúsát, hiszen az ő kedvéért vágott csirkét, de Rabia csak rosszkedvűen morgolódott. Nem sokáig tar­tott a huzavona, mert az apa megtapogatta a fia fejét, és rászólt a feleségére: — Hagyd békén. — Aztán az ég félő emelte arcát, és felfohászkodott: ►— Ö, én mindenható istenem! Hajnalt kiáltott a kakas, s hangja asz- szonyzokogásba olvadt, mely mintha foly­tatása lett volna a kukorékolásnak. Föléb­redtem, és nyugtalanul néztem le Hasszán, az ács udvarára, mert eszembe Jutott a be­teg fiú. A hajnali derengésben láttam a szülők alakját, ajzott, bukdácsoló mozdu­lataikat: mint ahogy a gumilabda ugrál a föld és a Játékos keze között. Nem mond­tak semmit, amiből megtudhattam volna va­lami újat, valami szokatlant, csak szólon- gatták a fiút. Szólongatták, mintegy várva, hogy feleljen... S az idő ment tovább, kérlelhetetlenül. És beköszöntött az első este, mikor a kis­fiú már nem volt többé atyja házában. El­ment az a néhány asszony és férfi Is, akik osztoztak a gyászban. És a szülők maguk­ra maradtak. Néztem őket az ablakomból, mintha a tá­volból virrasztanék magányuk felett, láttam, amint magukba zárkózva kuporognak a sa­rokban, s lassan megadják magukat az al­vásnak a vigasztalan csendben. Aztán ez is elmúlt. A következő éjszakákat aZ apa szemmel láthatóan végiggyötrődte. Az anya bánata halk volt és szelíd, mint a sírok szomorúsága. Hasszán, az ács, nyugtalan mocorgással, szüntelen motyogással töltöt­te az éjszakát. Olykor elhallgatott, mintha saját leikével vitázna, majd szaggatott mondatokba foglalta az eredményt, amely egyszerre volt panasz és szemrehányás. — Istenem! — kiáltotta. — Elveszett a vak ember botja! Bot nélkül maradt a vak! Felállt, kezét védekezőn előrenyújtva ide- oda botorkált, s egyre csak azt hajtogatta: — Ö, Istenem... A vakember botja! 0, Uram! Én is azon töprengtem ablakomban, amin Hasszán. Megpróbáltam valami következte­tésre Jutni, de rövidesen feladtam, mert úgy éreztem, illetéktelen vagyok az Ítélke­zésre. Egy gondolat mégis eluralkodott raj­tam, rabjává tett és lenyűgözött: az, hogy ezen az emberen csak egy segíthet — a halál! Szinte láttam, amint megy az úton, mely kétfelé ágazik, az őrület s a pusztulás felé. És azt kívántam, bárcsak lába a^ Isten ren­delése folytán a halál útjára vinné, mert az mindenképpen jobb neki. Hasszán, az ács, nem bírta forgatni a vlzemelőt, mely a ciszternát töltögette, ere­je lehanyatlott a csapástól. S nem volt, aki vezesse az úton, mivel az asszony a me­zőre járt dolgozni. A falubeliek hosszú időn át megtiltották a fiaiknak, hogy indiai fügét egyenek. Sen­ki sem engedte meg a fiának, hogy kora reggel kisurranjon az ágyból, s a többieket megelőzve gyűjtögetni kezdje a datolyát a pálmák tövéből, nehogy a magas hegy felé vetődjön, ahol zordan és sötétben állnak a fügefák, s nehogy Rabia, az ács fia sor­sára jusson. Mert Rabia kisurrant, óntállal a kezében, hason csúszott, akár a sündisziíő, hogy észre ne vegye az őr. Haja kócos volt, mel­le nyitott, de álomittas arcán már földe­rengett a mosoly, mely olyannyira lényé­hez tartozott. S Rabia nekiesett késével a gyümölcsnek, és lakmározott, amíg a fák lombjain át nem tűzött az első napsugár. Nem tudta, hogy nagy bajt csinált, hogy gyomrát „kaviccsal*, holt súllyal tömte meg, s hogy ez volt az utolsó táplálkozása ezen a világon. Ezután ülte meg a szomorúság az ács házának udvarát. Amikor megnéztem az ács elgyötört ar­cát, azt mondtam a központi kórház or­vosának: — Már régen foglalkoztat egy gondolat, pontosan az ács fiának halála óta. Ez az ember annyit szenvedett, hogy rádöbbentem: nemcsak az életnek van ér­telme, hanem a halálnak is. Igen, uram. a halálnak is van értelme. — Az orvos vál­lat vont, s hangjából szemrehányás csen­dült: — A halál értelméről beszél nekem? Az orvosnak mondja ezt, mikor az egész orvosi tevékenység a halál ellen irányul? — Félreértett — mondtam. — Én csak arra céloztam, hogy ennek az ácsnak megváltás volna a halál. Egyetlen értelmes szó nem hagyta el az ács ajkát, amióta a kórházba került, össze­vissza beszélt, még a szomszédai sem ér­tették. Most itt fekszik, paraván veszi kö­rül, hogy elszigetelje a kórterem többi ré­szétől, ahol még remény van az életre, és várja a gyógyulást. Hasszán, az ács, nem jószántából Jutott a kórházba. Gyakran elviselhtetlennek érez­te az életet, fogta a botját, és céltalanul kóborolt. Megállt a puszta határban, érezte a mezők messzeségét, és teljes erejéből íel- üvöltött: — Rabia ... Rabia ... Rabia ... Csak a visszhang válaszolt. Így ment ez egészen addig, amíg egy nap a csatorna közelében az ács beleesett egy mély gödörbe. Agyagot ásott ki a föld gazdája, mert építkezett, és szüksége volt a vályogtéglára, azután otthagyta a göd­röt, hogy lassan-lassan feltöltődjék. És ott feküdt az ács a gödör fenekén, összezúzva, míg csak ki nem mentették onnan. Csupa vér és agyag volt az arca, testén mély sebek, bordái összetörve. A falubeliek azt mondták: — Valamelyik komisz kölyök keze lehet a dologban. Biz­tosan ajánlkozott neki a megátalkodott: „Gyere, uram, majd én mutatom az utat.“ v S mikor á nevét kérdezte az öreg, azt mond­ta: „Rabia..." A vak megtapogatta a gye­rek fejét, érezte hajtincseít, elárasztotta a szomorú emlékezés, és követte a fiút. Az pedig a gödörbe vezette a szerencsétlent. S a fiúk, akik vele voltak, ijedten szétreb­bentek, mint a verebek a puskalövésre, mi­kor látták, hogy mi történt... Végére akartam Járni a mendemondának, hiszen az ácsnak a szomszédja voltam, de felzaklatva tértem vissza, s úgy éreztem, minden esemény kétszer esik meg: egyszer a valóság világában, másodszor az emberek lelkében, és egyiknek nincs köze a másik­hoz. De mindez nem számít, miután az áccsal az történt, ami történt. Szőlőt és körtét tettem a fejéhez; a gyü­mölcsöt abban a reményben vittem neki, hogy felépül és megeszi majd. De az ács már útban volt valahová. Nekem legalábbis úgy tűnt, mintha tö­rekedne valamerre, a lelke már előresie­tett, s ő akarvn sem tudna megállni, hogy visszaforduljon. Mikor utoljára jártam nála, kezét előre­nyújtotta, mint aki tapogatózik az úton, s közben ezt mondogatta: nr- A bot... a - bot..-. a vak botja. — Odanyűjtottam a bo­tomat, bár tudtam, mire gondol. Megragad­ta a botot, két marokra, és görcsösen szo­rította. Szólni akart, de csak hangtalan le­helet hagyta el ajkát. Csak lehelet, hang­talanul. Pár perc múlva lassan kezdett kicsúszni kezéből a bot... Jobban ... Jobban ... Hát­rafordultam. Mögöttem ott állt az orvos, rám nézett, és tudott mindent, megkérdez­te: — Vége? — Vége — feleltem. Este lenéztem a nyugati ablakból az ács udvarára. Láttam a tűzhelyet, melyben nem égett a tűz, a gyékényt, melyre rásütött a hold, s az özvegyet, aki kicsinyét szoptatta, fölébe hajolva, némán, szomorúan, miután magára hagyták az asszonyok. Zoltán Attila fordítása Mohamed Abdulhalim Abdullah egyiptomi íré tanulmányait Kairóban végezte, majd újságíróként dolgozott; írásai a negyvenes évek óta Jelennek meg. Hét regény és há­rom novellás kötet szerzője. Al-Laqita c. regényét a kairói akadémia nagydíjjal tün­tette ki, a regényéből film is készült. Mohamed Abdulhalim Abdullah; A nyugati ablak------------------- \ V HAZAI ES MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Midi: Mám tisíc mesiacov 2. Elán — Lojzo: 2e mi je Túto 3 Michal David: Decibely lásky 4. Elán: Klasika 5 Petr Kotvald: Vrásky sí nedSlám 6 Hana Zagorová: Náhíá louöenl 7. Jifí Kom: Trénink 8. Marika Gombitová: Vofné miesto v srdcl 9. Marian Greksa — Demikát: Manek?na 10. Peter Nagy: Podme sa zachránif 1. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig 2. Modern Hungária: Elfújja a szél 3. Napóleon Boulevard: Kérlek, ne félj 4. Görbe Nóra: Hollywood 5. Első Emelet: Angyali történet fi. R-Go: Ugye, nem tart már soká? 7. Katona Klári: Mindig, mindig 8. Varga Miklós: Szerelmes dal 9. Szűcs Jndit: Pezseg a vérem 10. Prognózis: Add ki magadból a feszült­séget VILÄGLISTA 1. Depeche Mode: Az Idő kérdése 2. George Benson: Amíg a város alszik 3. Alphaville: Táncolj velem 4. Falco: Jeanny V Feargel Sharkey: Egy Jó szív 8. Double: Az 5 szívének kapitánya 7. Lionel Ricchie: Tánc a plafonon 8. Chris de Burge: A vörös ruhás hölgy 9. Duran Daran: A megrögzött 10. Rod Stewart: A szívem minden dobba­nása zsAkbamacska Színes posztert nyert: Baráth Mónika muzslai (Muila), Kovács Zita Ipolysági (5a- hy), Konéal Margit rimaszombati (Rimavská Sobota), PSenica Klára somorjal (Samortn) és Ttbenszky Béla nagykaposl (Veiké Ka­puäany) olvasónk. POPCSEREBERF Rnsznyák Erzsébet (94131 Dvory nad Zi- tavou, Dukelská 25J: Adok Modern Talking, A-HA, C. C. Catch, Bad Boys Blue, Bonnie Tyler, Nena, KFT, Rod Stewart, Queen, Cul­ture Club, V’Moto Rock, R-Go, Omega, Da­vid Bowie, Pokolgép. Miroslav Zbirka-képe- ket, Bikini, Dolly Roll, Z’Zi Labor, Opus- -posztereket és róluk szóló cikkeket. Ké­rek Modern Hungária, Első Emelet, Napó­leon BLD, Görbe Nóra, Edda-képeket, -posz­tereket és róluk szóló cikkeket. Lelák Henrietta (044 23 Debrad 118 J: Adok Bronskl Beat, Prince. Scorpions, Paul Stanley, Robert Smith, Martin Degville, Fred­die Mercury, Annie Lennox és Morten Har- ket-posztert és sok-sok címet. Kérek C. C. Catch, Sandra, Duran Duran, Joy, Europe- -posztereket, és örülnék, ha a címüket Is elküldenétek. Halász Henrietta (044 23 Jasov, Nová u. 475): Adok C. C. Catch, Madonna, Accept, Scomions, Sandra, Depeche Mode, Judas Priest, Europe Modern Talking, A-HA-képe- ket, -Jelvényeket, -posztereket, és gyűjte­ményemben megvan a címük is. Kérek Sa­mantha Fox, Wham, A-HA, Modern Talking, C. C. Catch-képeket, -posztereket. -Jelvénye­ket. Valovic* Szilvia (943 02 Stúrovo 2 C. 67); Cserélek Varga Miklós és Dolly Roll-nagy- lemezeket. Adok Modern Talking, Madonna, A-HA-képeket. Kérek Falco, George Michael, Sandra, Duran Duran, Depeche Mode-képe- ket, esetleg -lemezeket. Dunka Leonard (044 02 Turnlanske Pod- hradle, Skolská B/A): Adok Duran Duran, Queen, Baltimora, Kim Wilde, Modern Tal- klng-poszter. Kérek Európa, Samantha Fox, Falco, A-HA-posztereket. AZ OLVASÖ KÉRDEZ Nena Jeligére: Bár az utóbbi hónapokban valóban keveset hallani az énekesnőről, mégsem igaz az a hír, hogy befejezte pá­lyafutását. Bár a legfrissebb dalai nem vál­tak slágerré, de filmszerepétől több sikert remél. Többeknek: Több olvasónknak megtetszett az év végi slágerlista, sőt azt is kérdezik, hogy ilyen összegezés mikor lesz legköze­lebb. A ml lapunkban, sajnos, csak az év végén, de aki viszont szavazni akar, a Po­pulär havilap legújabb,. februári számában megtalálja a folyóirat népszerűségi verse­nyének szabályait és szelvényét. Külön ka­tegóriában szerepelnek a női. a férfi szó­listák és az együttesek. Mindhárom cso­portban 50—50 előadó, Illetve zenekar kö­zül lehet válogatni. Ezenkívül szavazni le- hét még a kővetkező kategóriákban: az év felfedezettje, egyénisége, albuma és dala. Papp Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom