Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

— Ügy játszol, mint egy éjjeliőr! — szólt dorgálón az órás, és unott arc­kifejezéssel az asztalra dobta kártyáit. — A lapok világosan mutatták, hogyan jáisszái tovább. — Ogy látszik, nem értettem a sza­vukat — védekezett gunyorosan a gyógyszerész. A harmadik játékos az autójavító művek főnöke volt. ö közben hallga­tott, és elégedetten söpörte maga elé a halomnyi fényes érmét. — Igen — hagyta rá most már vala­mivel békülékenyebben az órás. — ( Megtörténik néha, hogy nem értjük meg az üzenetet. Ez a figyelmetlensé­günk nyolc koronánkba került, de van­nak pillanatok, amikor az üzenet rossz értelmezése sokkalta többtől is meg­foszthat bennünket. A gyógyszerész és az autójavító ve­zetője kíváncsian néztek az órára. Kö­zeledett az éjfél. Ogy tűnt, a játékból már nem sok lesz, de nem akartak még elválni. Elérkezett az az idő, amikor jó csak úgy elüldögélni egy pohárka bor mellett, és beszélgetni. Különben is az órás titokzatos megjegyzése a rej­tett üzenetről máris nagyszerű történet ígéretét sejtette. Tudták, barátjukat kü­lönben sem kell hosszasan kérlelni, hogy beszéljen. Máris magától belekez­dett a történetbe. I — Megőrizni és átadni az Informá­ciókat, az anyag egyik legfontosabb tulajdonsága — mondta —, s azért, mert a természet, az emberek és a mes­terségesen létrehozott tárgyak között az ősi anyag révén rejtett kapcsolat van, a látszólag egymástól nagyon is távol eső tárgyak közt is föltételezhet­jük a párbeszédet. Meg vagyok győződ­ve, hogy gyakran a legkülönbözőbb for­rásokból is nagyon fontos tájékoztatást kapunk, olyanokat, amelyeket sajnos képtelen a tudatunk megfejteni, így az üzenet rejtve marad előttünk. Az em­ber szeme például már nagyon régen jelzi a betegséget, még mielőtt a tüne­tekéi érzékelni tudnánk magunkon. A szervezet így kiált segítségért, el akar­va pusztítani a betegséget már a csírá­jában. A szemészek nagyon Jól tudják ezt, és mint kórlapban olvasnak a pu­pillánkból, ennek ellenére nem sokat adunk a véleményükre, nemegyszer kókleroknak tartjuk őket. Ugyanígy a nagyon közeli tárgyak is kapcsolatra törekszenek velünk, s gyakran csodá- lato formában figyelmeztetnek ben­nünket valamire bizonyos események előtt, amelyek nemegyszer valójában íagy fenyegetést jelentenek számunkra. Sajnos, csak nagyon ritkán tudjuk he­lyesen megfejteni az üzenetüket. Az órás félbeszakította az elmélke­dését, és szájához emelte a poharát. A bor kitűnő volt, és felgyorsította a szív­verését. — Néhány héttel ezelőtt váratlan csöngetés ébresztett fel álmomból — mondta, és keze fejével megtörülte a száját. — Elhihetitek, milyen morco­sán keltem fel. Nagyon korán volt még, s még nem szállt el az álom a szemem­ből. Az ajtó előtt egy fiatal nő állt a szomszéd házból. Meglehetősen lengén volt csak felöltözve, zihálva lélegzett, a szeme pedig tág volt a rémülettől. Egy ébresztőórát szorongatott a kezé­ben. — Mi történt — kérdeztem tőle —, tudja, hogy hány óra van? — fogadtam udvariatlanul. Nem próbált mentege­tőzni. — Azonnal meg kell néznie az ébresztőórámat! — sziszegte. Hangja parancsoló volt és határozott. Megér­tettem, hogy adott helyzetben műiden ellenvetés felesleges lenne, ezért kér­tem, kerüljön beljebb. — Különös do­log történt — ismételte el, amikor egy kicsit kifújta magát. — Rendkívül kü­lönös álmom volt... <— Álom? — kérdeztem kicsit hitet­lenkedve. — És ön most emiatt a ret­tenetes álom miatt hagyta, hogy én ne álmodjam végig a saját egészen kedves álmomat? — No — mondta kicsit tétovázva ezt az álmot egész nyugodtan elfelej­teném, ha nem játszott volna közre égy egyszerű körülmény. — Ma reggel ugyanis vár rám egy út a kerületi székhelyre. Engemet is meghívtak a tv-bemondói pályaalkal­massági vizsgára — dadogta, és kicsit bizonytalanul elnevette magát. — Ez nagyon fontos számomra, érzem, ez az én nagy lehetőségem. Kocsival akarok menni, de még így is nagyon korán el kell indulnom , ezért gondosan felhúz­tam négyre az ébresztőórámat. Este sokáig nem tudtam elaludni, és ami­kor végre sikerült elszenderednem, azt álmodtam, hogy az útközben elromlott a kocsim fékje, és én a város mögötti kőbányánál belerohantam a szakadék­ba. Ekkor félelmemben felkiáltottam, és rémületemben azonnal fel is ébred­tem. Pontosan négy óra volt, de az óra állt és nem csörgött. Érti ezt? — kér­dezte ismét dadogva, és mélyen bele­nézett a szemembe. — Az óra megállt, és nem ébresztett fel. Pontosan négy órakor állt be, abban a pillanatban, amikor álmomban épp haldokoltam. Mintha a szerkezet leállása pontosan jelezte volna az én végemet is. Egy kis ideig csönd volt. —' Maga talán még soha sem hallott olyasmiről, hogy az óra épp akkor áll meg, amikor a közelében meghalt egy ember? — kérdezte tőlem, látva, hogy értetlenül nézek rá. >— És maga hisz ezekben a mesék­ben? — kérdeztem. Egy kicsit elbizonytalanodott: — Mindig meg voltam róla győződ­ve, hogy az ilyesmi nem lehetséges, de ez az éjszaka nagyon is megrázott. Ezért is jöttem át azonnal, hogy meg­kérjem, nézze meg az órámat, ha lehet­séges, vizsgálja meg; ha nincs semmi baja. biztos lehetek abban, hogy ez fi­gyelmeztetés akart lenni, ne menjek sehova. Fkkor újra remegni kezdett, lehet, a félelemtől, de az is lehet, hogy csak a reggeli hidegtől. Felálltam az asztaltól, és megkínál­tam a termoszból egy csésze forró teá­val. Egy ideig nyugtatgattam, és köz­ben nekiláttam szétszedni az órát. Az óra fel volt húzva, végül felfedeztem a hibát is. — A vekkere minden bizonnyal le­esett! — állapítottam meg. — Igen, három nappal ezelőtt!-— Azóta nem használta ébresztés­hez. Meglepődve bólintott, és megkérdez­te, honnan tudomm. — Azért, mert hétvége volt, s főleg, mert már előbb rá kellett volna jönnie a hibára. Nézze meg, kérem — mutat­tam meg neki az egyik alkatrészt. — Amikor elérkezik az ébresztőórán be­állított idő, ez a tengely kitolódik, és szabaddá teszi a rugót, amely működés­be hozza az óra ébresztőrendszerét. Az, hogy az óra leesett, meglazult a ten­gely, és már más irányba terelődött a pályája. Ezért, amikor ma reggel telje­sítenie kellett volna a feladatát, elté­vesztette az irányt, a csengő biztosíté­kát és egyenest az óra gépezetébe ha­tolt. Az óra természetesen abban a pil­lanatban leállt, a csengő pedig a bizto­síték miatt néma maradt. — így lehetett valahogy, de akkor mi a magyarázata annak, hogy épp ab­ban a pillanatban ébredtem fel? Ne mondja nekem, hogy a szokás hatalma, hiszen egyébként egy órával később kelek. — Erre egyszerű a magyarázat — mosolyodthm el biztatóan. — Az em­ber, ha akármilyen mélyen is alszik, érzékeli a környezetében hallható han­gokat. Az óra egyenletes ketyegése kel­lemesen elandalítja az embert, de ami­kor hirtelen megáll, észleljük a válto­zást. Ez történt önnel is. Ma egyébként is zaklatott állapotban volt, nemcsak a szokatlan feladat miatt, hanem a szo­katlan álom révén is, ezért aztán hir­telen fel is ébredt. Ivott a teából, és megkönnyebülve sóhajtott. — Igazán így történhetett? — kér­dezte kétellyel a hangjában. Bólintot­tam. — Az ébresztőóra csak amiatt állt meg, hogy leesett, s ha megjavítja, megint minden a legnagyobb rendben lesz? — Természetesen, ha már így történt, mindjárt itt is hagyhatja, elviszem hoz­zánk a műhelybe, és este megállhat ér­te Örömmel sugárzó tekintettel nézett rám. — Igazán örülök — mondta —, az álom rémületbe ejtett, s már el is ha­tároztam, hogy nem utazom sehova. — Az ébresztőórát valóban meg kell javítani — bizonyítottam neki, ő meg­köszönte, megrázta a kezemet, és ki­lépett az ajtón ... Az órás ismét a pohara után nyúlt. — Még jó, hogy igazi szakemberrel beszélte meg gondját — törte meg a csendet gúnyolódva az autójavító —, hiszen ha saját elképzelése szerint ma­gyarázta volna meg magának a történ­teket, mi szegényebbek lennénk a kép­ernyő új csillagával. — Én nem lennék ennyire biztos a dolgomban — vágott vissza határozot­tan az órás. — Az a szerencsétlen lány útközben tényleg agyoncsapta magát. A baleset hasonlóképpen játszódott le, s ugyanazon a helyen, mint álmában. Az autójavító vonásai megfagytak. — Ezt tehát azt jelenti — mondta csendesen —, hogy te értelmezted rosszul a figyelmeztető jelt? — mond­ta, és az egész úgy hangzott, mint a vád Az órás megrázta a fejét. — Azt az ébresztőórát tényleg meg kellett javítani, és a szerepe ebben a drámában csak annyi volt, hogy tulaj­donképpen elterelte a figyelmet a tény­leges problémáról. Az éjszakai üzenet megfejtése egészen másban volt... — mondta az órás, és mereven nézett az autójavító szemébe. — Azon a reggelen annak a szerencsétlen lánynak nem hozzám kellett volna Jönnie ébresztő­órájával, hanem hozzád a kocsijával, hogy ellenőrizd a fékjeit. Németh István fordítása Arnost Vasícek: ÜZENET (Tudományos-fantasztikus elbeszélés) HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Marian Greksa — Demikát: Manekyna 2. Peter Nagy: Myslíé- na to, na őo Ja 3. Elán — Lojzo: Ze mi je tüto 4. Stanislav Hloíek: Za to müZe dé§f, ne já 5 Petr Kotvald: Vrásky sl nedelám 6 Marika Gombitová: Voíné miesto v srdci 7. Etán; Klasika 8. Michai Havid: Decibely lásky 9. Modus: Kapely starnö 10. Midi: Mám tisíc mesiacov 1. Napoleon BLD: Kérlek, ne félj 2. Z'Zi Labor: Utolsó tangó Párizsival 4. Komár László: Lola 4. Oemjén Ferenc: Szerelem első vérig 5. Prognózis: Add ki magadból a feszült­séget 6. Modern Hungária: Elfújja a szél 7. Révész Sándor: Vigyázz a madárra 8. Zoltán Erika: Szerelemre születtem 9. R-Go: Fordított világ 10. Pokolgép: Totális metál VILÄGLISTA 1. Europe: Végső visszaszámlálás 2. Duran Duran: A megrögzött 3. Max Him: Melanie 5. Toto: Majd kiheverlek 4. C. C. Catch: összetört szívek szállodája 6. Depeche Mode: Az idő kérdése 7. Rod Stewart: A szívem minden dobba­nása 9. A—Ha: Vadászat lent és fent 8. Owen Paul: Az én kedvenc Időtöltésem 10. George Benson: Amíg a város alszik zsAkbamacska Színes posztert nyert Havasi Tibor kas­sai (KoStce), Flórián Márta görgői (Hrhov), Márkus Ági Stúrovói, Lázár Katalin vág- sellyei (Safa) és Hegyi Jülia bratislavai olvasónk. POPCSEREBERE Szombat László (943 03 Stfirovo, Svermo­va 1, SOU-P): Felajánlom az eddig megje­lent Modern Talklng-lemezeket, -posztere­ket és -plakátokat. Demeter Mónika (948 01 Komárno, ni. |t- lemnického 20): Adok Sandra-, Scorpions-, A—Ha-, Modern Talking-, C. C. Catch-, Opus-, Prince-, George Michael-, Alpha- ville-, Duran Duran-, Cyndi Lauper-, Julian Lennon-, Madonna-, Saga-, Nena-, Matt Bianco-képeket és -plakátokat, valamint Boney M.-jelvényt. Várom a csereajánlato­kat. OLVASÓINK ÍRJAK Kedvencem a LORD Az Edda, a Color és az East után Ma­gyarországon a Lord együttes az egyetlen olyan zenekar, amely hosszabb turnéra is képes, jóllehet ez sok gondot okoz nekik, mivel vidékiek. Ami annak idején az Edda előnyére szolgált, az nekik hátrány. De a Lord koncertezik, és bármikor felveszi a harcot a fővárosi zenekarokkal. Bár a Lord név csak az utóbbi évben vált Ismertté, közel másfél évtizedes múlt­ra tekinthetnek vissza. Külföldön Jelent meg az együtttes nagyelemeze, odahaza ed­dig csak egy kislemezüket adták kis. Az együttes szakítva eddigi stílusukkal, a dal­lamos rockzenét helyezi előtérbe. Legismer­tebb dalaik: Csakis a lényeg. Zaklatott fé­nyek, A meséknek vége. Az együttes tagjai: Vida Ferenc — basz­szusgltár, Pohl Mihály — ének. Erős Atti­la —■ szólógitár, Hollóst László — dob, Mé­száros Gábor — orgona — írja Virágh György, marcelházi (Marcelová) olvasónk, egyúttal elküldte a címüket is: Lord együt­tes, Honvéd u. 8, Szombathely. Címek Címek Komár László, Budapest, Pf. 418 (Bélyeggel ellátott válaszborítékot is küldj!) Edda, 3510 Miskolc 10, Pf. 558 Magyar kultúra, Národní tfída 22, Praha. Már a koncerttermekben is?t Néhány évvel ezelőtt egy koncerten történt és azóta sem hagy nyugodni a dolog. A Pokol­gép és az Omega közös koncertje zajlott, a színpadon Kőbor János állt. Egyszer csak hir­telen megtántorodott, de a számot végigéne- kelte, aztán kiment a színpadról, a zene leállt. Kóbort egy üveggel találták el, sebét több öl­téssel varrták össze, önkéntelenül felvetődik bennem gyakran a címben feltett kérdés __ Már nem csak a sportpályák lelátóin Vannak kellemetlenkedések, a brutalitás a kultúrába Is betört?! Hová Jutunk? Az Omega a közel­jövőben 25 éves lesz. De azt hiszem. Ilyennel még ók sem találkoztak . .— Írja olvasónk. A szomorú tényhez külön kommentárt talán nem ts kéne fűznöm, de ha figyelembe vesz- szük. hogy a koncertekre az együttes rajongói tárnak, a tetszésnyilvánításnak eléggé furcsa formájával állunk szemben. Ez csak egy példa a sok közül. Ha valaki részt vett már néhány koncerten, minden bizonnyal szerzett egy két Ilyen szomorú tapasztalatot. —PP—

Next

/
Oldalképek
Tartalom