Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

POP-ROCK HÍREK A csekély érdeklő­dés miatt lemondta Yoko Ono és Julian Lennon tervezett nyu- gut-európai körútját. Az amerikai üzle­tekben Red Wave címmel nagylemez jelent meg, amely négy fiatal szovjet rockegyüt­tes: az Alisa, a Strange Games, a Kino és az Akvárium felvételeit tartalmazza. Az al­bum producere Joan Strlngray énekes-zene­szerző. Több mint tízéves, sikerekben bővelkedő szereplés után, Balázs Ferenc, a népszerű „Fecő“ feloszlatta zenekarát, a Koréit. A kitűnő billentyűs a jövőben filmzenével kí­ván foglalkozni, s tervez egy új önálló, szintetizátoros albumot is. A Beatles egykori gitárosa, George Har­rison a producere annak a filmvállalatnak, amely Madonna új filmjét, a Sanghaj! meg­lepetést forgalmazza. A főszereplő énekes­nő filmbéli partnere nem más, mint volt * férje, Sean Penn. Húsz éve zenél a FeSáci countrycsoport. A „születésnapot“ nagyszabású rendez­vénnyel, amolyan háromnapos countrybál- lal ünnepli az együttes, amelyre mindenkit meghívnak, aki valamit is számít a hazai country-, western- és folkéletben. A ma­mutrendezvény a prágai kultúrpalota ter­meiben zajlik majd. Elővételben már eddig is több mint 10 000 jegy elkelt. Újra hallat magáról egy régi csapat, a Monkees. Ami a mai fiataloknak a Modern Talking, amit a hetvenes években a Sweet és a T-Rex kínált, azt képviselte a hatva­nas évek közepétől a Monkees együttes. A zenekar rendhagyó módon, hirdetésre alakult, olyan céllal hogy egy beatzenekgr sorsát taglaló tévésorozat főszereplői le­gyenek. A zenéhez ezaddig mit 9em értő négy fiatalember fokozatosan tanulta meg a szakma csínját-bínját. Tanulékonyságukat bizonyítja tucatnyi világslágerük, s jó pár sikeres albumuk. Ügy látszik, a Monkees ismét kelendő „áru“: előhalászták a régi filmtekercseket, s újra kiadták a hajdan népszerű dalokat. Az pedig természetes kö­vetkezmény, hogy a siker ismét egybeko­vácsolta az időközben szétszéledt tagságot. Bruce Springsteen többek között azzal is kiérdemelte a zenekedvelő fiatalság szim­pátiáját, hogy ellentéthen sok más rock­sztárral, nem hajlandó reklámfilmekben szerepelni. Legutóbbi albumából, a Born In The USA-ból rekordmennyiség (több mint tizenhétmillió) fogyott el szerte a világon. Most egy öt albumból álló lemezkollek- cíót adott ki, amelyben 1975 és 85 között rögzített koncertsikereit találhatjuk. Az Új Ifjúság slágerlistájára is felka­paszkodott a Depeche Mode dala, az A Quesstion Of Time (Idő kérdése). A zenekar a techno-pop, a szintetizátoros szólamokra építkező stílus jeles képviselője. Ezt a túl­elektronizált köntöst viseli a Idő kérdése is, szövege pedig nem más, mint a kedve­sét a világ rontásától féltő fiú monológja. Somorjai S. Sándor KÖNYVEK VILÁGA A pokol útja — úgy mondják — jó szándékkal van ki­kövezve, de arról még nem szólt sen­ki, hogy az ösvény virányokon át ve­zet oda. Erre ma­gam eszméltem rá a tűnő idő szűrő­jén keresztül, ha az évek ködfüggönye fel-felszakadozott, és betekintést engedett Ifjúságomba ... „Pokoljárás“ — a magyar értelmező szó­tár szerint „ a szenvedések hosszú soro­zata“. Az én pokoljárásomra azért került sor, mert az idő azon a kora tavaszi éjszá­kén nem állt meg. és én megszállottan kö­vettem útján az üstököst, amely maga után vonszolta ifjúságom legszebb éveit. És most gondolatban keresztül-kasül bolyongok az életemen, miként Dante kóborolt ama po­kolban, keresve, kutatva gyökerét annak az érzelemnek, amelybe némely regényhős­nők belehalnak. Nekem csupán szövevény­ként fonta körül napjaimat, éjszakáimat. (Részletek a könyvből) Nyílt, közvetlen hangú, nagyon emberi hangú könyvet írt Dávid Teréz. Önmagáról, a saját életéről. Jó olvasni: egy emberélet, amely ezer baja, tévelygése és még több komor veszélye és kétségbeesése ellenére bizalmat áraszt magából; bizalmat az élet­hez. Mintha frója valami olyan pontjára jutott volna életének, érzésnek és látásnak egy olyan magaslatára, ahoijnan nézve renddé, értelemmé alakul át az élet sok zűrzavara, kínja, tehetetlensége és szenve­dése. Igaz, az írók általában azért írnak, hogy tisztábban lássanak, hogy valamiféle rendet teremtsenek az emberi dolgokban. De az önéletrajzírónak ezt a legnehezebb terepen: a saját élete szövevényei közi keli megkísérelnie. Mi tette lehetővé Dávid Te- réznek, hogy ezt meg tudja cselekedni? Bizonyára segítette őt az az adottsága, a- meiyrői ő maga jó ízű öniróniával l'gy szól könyve legelején: „Ez egy őszinte könyv. Bizonyos koron felül már egy nő is írhat őszinte könyvet. Ezt a kort akkor éri el, amikor már gyakrabban tekint visszafelé, mint előre..De maga a kor, a hosszú élettapasztalat még nem feltétlen biztosi­téka sem a tisztánlátásnak, sem a bölcs életszemléletnek. Dávid Teréz vallomásait olvasva nyilvánvaló, hogy ő mindig is hor­dozhatott magában valamiféle képességet a teljessé érésre, ezért nem tehette őt az élet megkeseredetté, szárazzá, üressé. De segítették őt — s nem utolsósorban — a teljessé érésben életének legközelebbi em­berei, családja s társai is, különösen utol­só élettársa, második férje, aki a könyv ta­núsága szerint emlékével is hitet, bátorí­tást, ösztönzést jelentett Dávid Teréznek írói pályája e szép ajándéka létrehozásá­ban. ffukárí) SZOMBAT REGGELTŐL DÉLUTÁNIG A magyar adás Szombat reggel­ének profilját ne­héz meghatározni, hiszen a híreken, tudósításokon kí­vül helyt kap ben­ne a gazdaság, á kultúra, a sport és sok egyéb. Műfaj tekintetében is gazdag és tarka, s domináns szerepet játszik ben­ne a zene. Mivel a Szombat reggel szer­kesztői váltakoznak, ízlésüknek és tehet­ségüknek megfelelően, kissé a műsor ka­raktere Is módosul, ugyanúgy a színvonala. Mert észre lehet venni, melyik szerkesztő áldoz többet rá szelleméből és idejéből, ki­ben támadnak meglepő ötletek és gondola­tok, ki törekszik összhangra, koncepcióra. És ki az, aki összegereblyézi az anyagot, minden beleérzés nélkül. Igaz, a szerkesz­tő sem kap mindig megfelelő anyagot, s rosszból vagy közepesből nem lehet jót va­rázsolni. De ha hetekkel előtte készül a műsorra — természetesen emelhet! a szín­vonalat... A január 23-1 Szombat reggel a jobbak sorába tartozik Nagy Imre kelet-szlovákiai riportja az emberek együttérzését demon­strálja E rendkívüli télben önzetlen segít­séget nyújtottak egymásnak. Csóka Ferenc a Lévai (Levtcel járásból hozott tudósítást. Hogyan küzdöttek a szövetkezetek 8 tél szorításában, hogy elég takarmányt kapja­nak a haszonállatok. Vámos László a Palóc népi együttes munkájáról adott számot. Ma­jor Tajns a terepkerékpáros-világbajnokság előkészületeit kommentálta. Miklósi Péter az alkoholfogyasztás emelkedéséről, rombo­ló hatásáról elmélkedett jegyzetében. A mű­sort Hrltz Júlia fűszerezte kellemes zené­vel. Az összeállításon érződött Haják Béla tapasztalatokban gazdag szerkesztői mun­kája, összekötő szövegének célszerű pon­tossága. A húszperces Mikrofonközeiben az egyik legvonzóbb műsor. Emberi vallomásokat közvetít. Népszerű, közkedvelt, többé-kevés. bé híres embereket mutat be. Ezúttal Rácz Olivért hívta meg Lőrincz Kató, a műsor szerkesztője. Rácz Olivér költő-író és köz­életi ember vallomása élmény volt a szó szoros értelmében. Szép hangja, kulturált kiejtése és hanghordozása, fordulatos szó­fűzése, s nem utolsósorban cizellált stílusa is hozzájárult mindehhez. Lőrincz Kató be­vezetése, kérdései méltó keretet adtak a műsornak. Hasznos lenne, ha az Ilyen val­lomásokat az utókor száméra megőrizné a rádlő. Említettük már, hogy Fridrich Magda szerkesztő mindig vonzó témát talál a Fia. talok a mikrofon előtt című műsorhoz. Ez­úttal Is fontos és Időszerű feladathoz nyúlt: műsorának témája a természet- és műem­lékvédelem volt. Ismertette az Életfa-moz­galom égisze alatt folyó ifjúsági építőtábo­rok tevékenységét, megszólaltatva az érde­kelt vezetőket. A legérdekesebb beszélge­tést azonban Lehel Zsolt műemléktérké­pésszel készítette. Lehel Zsolt szakmai föl­készültséggel, okosan és érdekesen beszélt mindemről. Dicsérni kell a szerkesztőt, hogy hagyta beszélni, s ő megvilágíthatta a kérdés-komplexumot (Dénes) Elment a nagy idők nagy tanúja Január 22-én, a Csehszlovák Sajtóiroda (CTK) röpítette közzé a szomorú hírt, hogy Dénes Zsófia magyar író és publicista 102 éves korában elhunyt. A József Attila-díjas Zsuka néni fe ked­ves becenévvel Ady ajándékozta meg| ha­lálával a századelő szellemi lázadóinak, lá- zítóinak a „művész-tőkéseinek“ utolsó ta­núja, művelője távozott sorainkból Mint maga is mondta: „Egészen benne éltem a korban, minden évjárat azévi gyermeke voltam.“­Kor- és pályatársait, egykori tisztelőit, barátait. Adyt, Móricz Zsigmondot, Krúdvt, Kaffka Margitot s másokat a centenári­umukkor a kegyelet koszorúival kerestük föl, míg ő könyvvel ajándékozta meg az olvasóit. Kislánykorában nagyanyjával Kos­suth ravatalánál állt. Jőkal Mór is viszo­nozta Integetését, [ászai Marit virággal kö­szöntötte. A tizes években a radikális pesti Világnak a párizsi tudósítója; interjúala­nyai között találjuk Anatole France-t, R. M Rilkét, színes riportokat küld haza Pi­casso és Rodin-kiállításokról, Sztravinszkij- hangversenyről stb Egy időben múzsája, arája Ady Endré­nek, majd a lángoló szerelem barátsággá szelídül... Írásainak varázsa a személyes élmény­ből. találkozásbői fakad, igazságszereteté- ben s -tiszteletében rejlik. Szinte beszélget az olvasóval, partnerévé avatja. Nem fenn­héjázó, nem oktató. Memoárjaiban szeré­nyen a háttérben marad, anélkül, hogy nyelvi és esztétikai műveltségét fitogtatná (a magyaron kívül anyanyelvi szinten be­szélt franciául, németül, de készített ri­portot olaszul és angolul is). Az utókort a nagy Idők nagy dolgaiba, írók, festők, színészek és egyéb ifjú nincstelenek mű­helytitkaiba avatja be. Közkinccsé adja az akkor önmagát kereső, kifejezni akaró a- vantgard áramlatok, irányzatok élményét. Közeibe hozza Budapestet és Párizst, a- zok lángolásával, hevével és mocskával egyetemben. Amiért a balodalon járt, szenvedője az első világháborúnak, az emigrációnak, a hitleri őrületnek. Mélyen elemző szociális írását, Az orosz oft a forradalomban-t a Pesti Naplóban publikálta; a Nő a kom­munista társadalomban című tanulmánya 1919-ben látott napvilágot. Ugyancsak Dé­nes Zsófia tollából jelent meg magyarul az első Lenin-életrajz is. A harmincas évek végén jutott az olvasóhoz az Étet helyett órák című könyve, amelyben Adynak állít emléket. A feltűnést keltő mű olvasásakor jelen vagyunk a költö forradalmánál, Léda- szakításánál, zabolátlan életvitelénél, a Zsuka—Ady-frigy készülődésénél, Ady há­zasságkötésénél, szanatóriumi ápolásainál; akkor, amikor hatalmába keríti a költőt a halálfélelem és amikor megbékél b halál­lal... Nincs az finom tollal megírt iroda­lom- és művészettörténeti könyv, amely verekedhetne az Ügy. ahogy volt és a Teg­napi újművészek című munkájában bemu­tatott alkotók ismertetésével Akkor a hár- sak épp szerettek .. tartalmas kötete Nagyváradra invitál bennünket, Adv fiatal­ságán keresztül tárja elénk Várad polgári- irodalmi, mecénás, sznob, kulissza mögötti harcát-torzsalkodását, bohémvilágát. — o — o — Az Írónőt még a kerek Ady-évfordulőkor látogattam meg budai lakásán, a 93. élet­évében járt akkor. Nyár volt, s stílszerűen, mezeivirág-csokorral kedveskedtem neki. (Nem dicsekvésként: a Hilton Szálló vi­rágárus-kisasszonya által kötött csojtréta olyan volt, mint annak idején aminöf Ady vitt neki — mondta.) Csupán néhány per­cét kértem, de több mint egy óráig marasz­talt. Zsófi néni közvetítésével — képlete­sen — fogadhattam Ady, Móricz, József At­tila és a többiek kéznyújtását is. A szobája valóságos alkotóház volt, az „asztalfőn“ Ady-portré függött, a költő szomorú, busa feje nézett alá. Minden űrt kitöltött. Hogy milyen volt, milyennek láttam Dé­nes Zsófiát? Barátsággal fogadott, egyszerűen, közvet­lenül beszélgetett. Benne volt mindaz, a- mtről addig írt. Fiatalos lobogás, derű, munkakedv, bölcsesség. Szóba került Ady és költészete. Említette, hogy versmondó- ink gyatrán tolmácsolják, és hogy Latino- vits Zoltán áll legközelebb hozzá. A zseni „műhelytitkairól“ Is mondott egyet-mást. Többek között azt, hogy hajnalban — a szesszel (Nagyúrral) való harc után — szü­lettek a legszebb költeményei. Ady Ilyen­kor bekötött fejjel ült a kuckón (Így ne­vezte a költö a heverőt). Optimizmussal bocsátott el, müvészetsze- retetet, emberiességet és szorgalmat su- gallt a társasága. Békét kívánt. Mosj; ml is békés nyugalmat kívánunk neki. Hagyatéka mindannyiunké. CSIBA GÉZA anyanyeLvonK HAJLIK - HAJOL A jöjjek, ihat(ik), innék (innám) Igeala­kok elvezettek bennünket az ikes igeragozás taglalásához. Úgy érzem, annyira beleme­rültünk a témába, hogy most szinte cél­szerűtlen lenne félbeszakítani. Az ösztökél a folytatásra, hogy az ikes Igék sorsa még ma Is alakulóban van, nem zárult le telje­sen, s éppen azért számtalanszor bizony­talanságra, többször vitára ad okot. Nem is oly túlságosan régen egy beszél­getés során hangzott el a kérdés: melyik a helyes, a hajlik vagy a hajol? A kérdés önmagában sem érdektelen, de van egy olyan vetülete is, hogy ha a hajlik-ot tart- juk jónak, akkor Jelentó mőd egyes szám 1. személyben az én hajlóm lenne a he­lyes; ha viszont a hajol-t, akkor az én haj­lok alakot kellene használnunk. Meg kell azonban állnunk egy pillanatral Az eddigiek során — ha az Ikes ragozás került szőba — csak a legritkább esetben minősítettünk egy-egy szóalakot a »helyes, helytelen« kifejezésekkel. Gyakrabban hasz­náltuk a „szabályosan ragozott“ vagy „sza­bálytalanul ragozott“ fordulatot, bár sze­rintem még ez is túlságosan egyértelmű minősítés. Éppen azért, mert az igeragozás sorsa ma még valóban alakulóban, válto­zóban van, s hogyha nincsenek végérvé­nyesen kialakult és a használat által szen­tesített egyértelmű és egyöntetű szabályok, bizonyos következetlenség szabályosságról, helyességről, illetőleg ezeknek az ellenke­zőjéről beszélni. Az átalakulás és változás abban nyilvá­nul meg, hogy a nyelvi fejlődés során egyes, korábban iktelen igék lkessé váltak, így lett a foly-ból folyik, az úsz-böl úszik, s Ide tartoznak még a csúsz-ik, mász ik, ntaz-ik, búj ik, vál-ik, vágy-ik stb. Megtörtént azonban az is, hogy eredeti ikes Igék váltak Iktelenné: lép-ik, rogy-ik, esd-lk stb. Az egyik csoportból a másikba va'ő áthatolás mind a mai napig tart En­nek példája lehet a Jön iktelen ige Jöjjék ikes szóalakja Is. Ne gondoljuk azonban, hogy mihelyt egy ige felveszi az -ik végződést, azonnal Ikes igévé lesz! Általában az 1. és a 2. személy­ben továbbra is Iktelen Igeként ragozzuk. Ez a keveredés hozta létre a változó (in­gadozó) Ikes igék csoportját. Egyes szak­emberek álikeseknek is nevezik őket, s ez azt Jelenti, hogy az -ik ugyan ott lityeg a sző végén, de különben megmaradt iktelen igének. Ilyenek: bújik, fénylik, hazudik, illik, jelenik, múlik stb. Ezek ingadozó természetét jól mutatja hogy már 2. sze­mélyben sem az Ikes Ige -1 ragját veszik fel hanem az iktelen -sz ragot: (te) bújsz, fénylesz, hazudsz, illesz, jelensz, múlsz (múlasz) stb. Most nézzünk néhány példát a hajlik — hajol alakpárral „Itt a rozs dús szőnyege, amint meghajlik a könnyű szél alatt, mint a gyöngéd bánat.“ (Mőricz Zs.) „Törik, de nem hajlik. Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levelei“. A másik alakra is vannak példák: „A térkép fölé hajol. Kétrét hajol.“ Csokonai­tól: „Lillái míg lugő kegyelmed / Tiszta szí­vemhez hajolt / S alva tartott szép szerel­med / Boldogabb nálam ki volt?“ Láthattuk: egyes szám 3. személyben az Ikes hajlik és az iktelen hajol forma egy­aránt járja. Második személyben a mai használat szerint viszont már elképzelhe­tetlen egy „hajol-ol“ űn. Ikes változat, és itt már csak a hajolsz Iktelen alak haszná­latos, persze ennek különféle okai vannak. A 3 személy (hajlik — hajol) ugyan Inga­tag természetű, de a 2, személy (hajolsz, hajiasz) egyértelműen Iktelen volta eliga­zíthat bennünket abban is, hogy az igét 1. személyben szintén iktelenüi kell ragoz­nunk: hajlok, hajlanék, hajoljak. így nem szerencsés a hajlom, hajolnám, hajoljam forma. Egyébként Petőfi is Így használja: „Úr a sors, hajlok szavára, ö parancsol és nem kér.“ Tanulságul elmondhatjuk: nem minden Ige Ikes, amelyik -ik-re végződik, ezért óvatosnak, sőt megértőnek kell lennünk az ikes — Iktelen ragozás használatának el­bírálásában és bírálásában. fTTJ J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom