Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-18 / 46. szám

Kommentárunk Kell-e külön ifjúsági divat? A Szovjetunióban folyó gazdasági- társadalmi átalakítás számos olyan kérdés megoldását veti fel, amelyekről a múltban vagy nem beszéltek, vagy egyszerűen úgy gondolták az illetéke­sek, hogy az élet valahogy majd meg­oldja őket. Mintha csak a hazai véle­ményeket hallanám, amikor Alekszandr Jerasztovnak, az APN szemleírójának cikkében ezeket a sorokat olvastam: „Sok fiatal azon Igyekszik, hogy ke­rül, amibe kerül, de hozzájusson di­vatos szereléshez, amiben feltűnhet, amit megcsodálnak rajta.“ A szovjet nagyvárosok utcáin sok­féle ízlésre valló öltözéket láthatunk, de kétségtelen, hogy legvidámabb, leg­színesebb, legdivatosabb és gyakran meghökkentő darabokat a fiatalok vi­selik. Ez érthető is, hiszen távol áll­nak attól ami konzervatív, ezért az öltözködésben is szívesen próbálkoznak az újjal és a még annál is újabbal. Igaz, a próbálkozás nem mindig sike­rül, amit a jó ízlés, a mértéktartás, az önismeret hiánya okozza. Alekszandr Jerasztov említett cikké­ben felteszi a kérdést, hogy mit tettek az illetékesek azért, hogy a fiataloknak legyen jó ízlésük, szépen, a divat kö­vetelményeinek és életkoruknak meg­felelően öltözködjenek. Sajnálattal ál­lapítja meg, hogy sem a könnyűipar­ban, de hosszú időn át még a divat- tervezők sem sokat törődtek ezekkel a kérdésekkel. Valószínűleg úgy gon­dolták, hogy az ifjúsági divat csak méretekben különbözik a felnőttekétől. Elismeréssel szól arról, hogy az utóbbi időben történt már pozitív változás. Moszkvában megnyílt az első ifjúsági áruház. Itt havonta egyszer közvetle­nül az eladótérben bemutatják az új modelleket, azokat, amelyeket már meg is lehet vásárolni és azokat is, ame­lyeket gyártani fogja az ipar. Az áru­ház munkatársai gyákrarí rendezned di­vatbemutatókat mozikban, üzemi és is­kolai művelődési termekben. így ez az áruház a szovjet ifjúsági divat valósá­gos propagandaközpontja lett. De hát ilyen áruház csak egy van, és így kö­zel sem tudja kielégíteni a vásárló fia­talok igényeit. ígéretes hírként könyvelhető el az is, hogy Ifjúsági Divat néven új ruha­ipari egyesülés alakul. Hogy ez majd mennyire fogja tudni kielégíteni az i- gényeket, azt csak a jövőben tudjuk meg. Már ma is sokan szalonokban varratnak maguknak. Ezek előnye, hogy a megrendelő a divattervezővel konzultálhat, szabadjára engedhetik fantáziájukat, s olyan ruhát vagy kosz­tümöt gondolhatnak ki közösen, ami­lyen senki másnak nem lesz. Persze, ebben az esetben az illetőnek mélyeb­ben a pénztárcájába kell nyúlnia. Működnek már olyan szalonok is, ahol a megrendelő kívánságára komp­lex tervezést végeznek, a cipőtől kezd­ve a kiegészítőkön át a kalapig, sap­káig. A divatház szakemberei kijárnak is­kolákba, üzemekbe, hogy ott képekkel, rajzokkal, illusztrált előadásokat tart­sanak az ifjúsági divatirányzatról, u- gyanakkor arról is igyekeznek meg­győzni a fiatálokat, hogy a feltűnő, különcködő öltözködés még nem ga­rantálja az- ízléses, elegáns megjele­nést. A divattervezők tulajdonképpen — igen helyesen — párbeszédet foly­tatnak a fiatalokkal, ők pedig eldön­tik, mi tetszik, mi nem. A bemutató így eléri legfőbb célját: a modellek igy vagy úgy minden nézőben felkeltik az érdeklődést, megmozgatják a fantáziá­ját, jó ötleteket adnak. Az öltözködési kultúrával együtt jár annak a nézetnek az elterjedése is, hogy minden divatújdonságot kicsit ironikusan, kicsit fentről kell néznünk, nem szabad elítélnünk, de nem is kell szolgaian követnünk. Strasser György Tennivalóinkról, jövőnkről — Tóbisz Katalinnal, a SZISZ Rozsnyói (Roznava) Járási Bizottságának elnökével beszél­getett Neszméri Sándor — A SZISZ szlovákiai kongresszusán és Prágában, a IV. kongresszuson többször el­hangzott, hogy a szervezeti élet alapkér­dése a kádernevelés és -kiválasztás. Azt is leszögezték a beszámolók, és több hozzá­szóló is, hogy ha a SZISZ vonzó társadal­mi szervezet akar maradni, meg kell vál­nia azoktól, akik ugródeszkának használ­ják csak a szervezetet, a bürokratáktól, a formalista megoldások gyakorlóitól. Mi erről a véleményed, mi a helyzet a Rozs­nyói járásban? — Teljesen világos a képlet. Én is ké­szültem felszólalni a kongresszusokon és éppen ebben a témakörben, végül nem ma­radt rám Idő. Ez az alfája és ómegája a munkánknak, és aki ezt nem érti meg, az nemcsak a SZISZ-hez nem ért, hanem a tömegpolitikai munkához sem. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akartam mondani, hogy mi ezt itt, Rozsnyón tökéletesen ért­jük, és meg is oldottuk a káderelosztást. Vannak kiváló tapasztalataink, de lehan­golóak is, amikor sógor-koma alapon kö­tik az ebet a karóhoz egyes helyi nemzeti bizottsági elnökök az elnök személyének megválasztásában, meg az üzemigazgatók is hajlandók hónapokig elviselni a passzív szervezeteket, csak hogy bólogató jánosok- kal vehessék körül magukat. A mi ese­tünkben az a szerencse, hogy a járási párt- bizottság sem viseli el az ilyen hozzáál­lást, s amikor már mi, a járási SZISZ-bi- zottság minden meggyőző argumentumunk­ból kifogyva dühöngünk az értetlenségen, pártunk vezető tisztségviselői mellénk áll­nak. Mert egyszerű elmondani a fiatalok­ról, hogy könnyelműek, nemtörődömök, passzívak. Nehezebb elviselni a felismerést, hogy mivel szemben azok, milyen fád, ma­radi és légből kapott dolgok iránt ilye­nek. Hát erre jók a stmulékony, bőlogatős SZISZ-funkcionáriusok. Az Ilyenek soha nem nyitják ki a szájukat és — Strougal elvtárs szavaival élve — soha nem fogják egészséges szemtelenséggel kiharcolni a fiataloknak azt, ami jár. — Igen, ez elhangzott a kongresszuso­kon is. De talán tudnál mondani néhány konkrét dolgot is? Mondjuk a fiatalok mun­kaaktivitásáról, hiszen köztudott, hogy já­rástokban jó néhány kiváló ifjúsági mun­kacsoport dolgozik. — Így igaz. Több mint ötven ifjúsági munkakollektívánk van, ebből harmincnégy országos hírű. Több százezer korona érté­ket hoznak létre évente munkakezdemé­nyezésükkel, újításaikkal, találmányaikkal. Nem is ezzel van a baj, különösen nem a káderkérdést Illetően. Én arról beszéltem, hogy az Ifjúság aktivitását és kezdeménye­zését ne a gazdasági vezetés hibáinak a kiküszöbölésére használják ki, ne a lema­radásokat hozassák be az ifjúság mozgó­Termékfelújítással a környezetvédelemért Természetvédők, ökológusok részéről sok panasz éri a műtrágyákat, amelyeket a legújabb Ismeretek szerint az egyik leg­veszedelmesebb környezetszennyező anyag­nak tartanak. Éppen ezért a Végsellyel (Sala) Duslo vegyikombinát 03-as üzemé­ben az egyik legfontosabb feladatnak te­kintik a környezetkímélő termékek gyár­tását. Az innovációs program keretében éppen a közelmúltban kezdték el gyártani a REDAS — NPK nevű műtrágyát, amely elő­állításánál a kisebb mennyiségű elbontha- tatlan foszfát és a salétromsav adagolásá­val is a korábbi minőségének megfelelő terméket sikerült nyerni. Gyártásával egy- időben a gyár történetében először vezet­ték be e munkafolyamat mlkroszámítőgé- pes irányítását. Celeng Ferenc Videokazetta-kölcsönző Terjed az új divat, « videózás. Sajnos, Időnként ellenőrizhetetlen, kétes értékű, silány alkotásokat rögzítő felvételek jár­nak kézről kézre. Éftfien ezért dicséretes a Komáromi (Komárho) Szakszervezetek Házának a kezdeményezése. A Szlovák Filmkölcsönző Vállalattal együttműködve videokazetta-kölcsönzőt nyitott. Szombat és vasárnap kivételével az érdeklődők minden nap egész estét betöltő filmek videokazet­táit kölcsönözhetik. liléé Stano Ifjú tettek Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás If­júsága tettekkel köszöntötte a SZISZ IV. kongresszusát. A fiatalok a legtöbbet a vá­rosi klub építésén dolgoztak. Ez a klub a volt mozi rekonstrukciójával jön létre. Az Elektrosvit fiatal újítői és ésszerűsltől viszont az idén félmillió korona megtaka­rítást értek el. Segítettek a tervfeladatok teljesítésében és társadalmi munkát végez­tek a városban. Rudolf Gábris Fiatalok falujukért Szép eredményt ért el a kisgéresi (Ma­ly HoreS) SZISZ-alapszervezet a „Fiatalok falujukért, városukért“ versenyben. A faluk kategóriájában első helyen végeztek a Tő- keterebesi (TreblSov) járásban. A köszönő­sításával, hanem ez adja a többletet. Mi értelme van annak, hogy a heteken ke­resztül rosszul szervezett anyagellátást vagy éppen értékesítést az ifjúság túlórái­val hozzák egyenesbe?! Annak, hogy má­sok munkahelyi kötelességének elmulasztá­sát társadalmi munkákkal leplezzék? Ér­telme, ugye, nincs, káros hatása annál in­kább: mit gondoljon az ilyen vezetőről, az ilyen társadalomról az a fiatal, akinek a tudata éppen formálódik? De ez ellen egy bólogatós SZISZ-elnök sosem fog tiltakoz­ni, hanem szajkózza majd a hallottakat, ami viszont a fiatalokat nem érdekli. Nem a nagyszájú fiataloktól kell félni, hanem éppen azoktól, akiknek nincs véleményük, meggyőződésük, a hallgatóktól, mert ők hozzájárulnak a rossz konzerválásához. Hogy is mondta Lenárt elvtárs a szlová­kiai kongresszuson? „A jő és minőségi munka, az elszántság ilyen úton járni egy­részt, másrészt pedig a harc a látszattevé­kenység ellen, a bátorság feltárni és eluta­sítani a régi praktikákat — ez a legfon­tosabb az ifjú nemzedék szamára.“ — Ez így érthető. De van ennek a kér­désnek még néhány más vetüiete is, — Én a természetes autoritásra szava­zók. Háromszáz, szervezetünkben több mint hétezer tag van, ezek közül több mint száz iskolai, hatvannyolc falusi, a többi üzemi, munkahelyi, intézményi alapszervezet. E- gyébként a szervezettség harmincnyolc szá­LEVELEZŐINKTŐL levelet és pénzjutalmat Jozef Mendeltöl, a jnb elnökétől az alapszervezet elnöke, Nagy­idal Zita vette át. A pénz egy részét az Ifjúsági klub át­alakítására és berendezésére, valamint a legaktívabb tagok megjutalmázására for­dították. Idén is bekapcsolódtak a verseny­be. Egy hétig dolgoztak a községfejlesztés­ben társadalmi munkában. Rendbe hozták az Ifjúsági parkot, újjáfestették a villany- póznákat. Nyáron háromnapos kirándulást szerveztek a legjobb tagoknak a Magas- Tátrába. Iski Ibolya Életfa magyar módra Idén, május elején részt vettem Tatán a környezet- és . természetvédelmi szaktá­borok pályázatának értékelésén, ahol meg­ismerkedtem a Szocialista Ifjúsági Szövet­ség képviselőivel, közöttük Domanlzsa Ru­dolffal, a SZISZ Nyugat-szlováklal Kerületi Bizottságának dolgozójával Is. Elbeszélget­tünk a két országban folyó környezetvé­delmi Ifjúsági mozgalomról, és ez adta az ötletet, hogy ezt a levelet megírjam. Örömmel értesültem, hogy Életfa elne­vezéssel Csehszlovákiában erőteljes Ifjúsá­gi mozgalom folyik a környezet védelmére és ápolására. Jómagámat hosszú ideje fog­lalkoztat a kérdés. Fejér megyében, Ká- polnásnyéken élek, amely a Velencei-tő partján fekszik. A Velencei-tő a megye üdülőkörzete, védelme elsőrendű feladat. 1974-ben az országban elsők között szer­veztem környezet- és természetvédelmi tá­bort. Azőta is élénk figyelemmel kísérek minden, e kérdéssel összefüggő mozgalmat. Környezetvédelmi szakkörünk — tagjai ötödik osztályosok — környezet-, termé­szet-, vízminőség- és madárvédelemmel fog­lalkozik. Száztízen vagyunk. Részt veszünk a „Tiszta udvar, rendes ház“ és a „Virá­gos utcák“ mozgalomban. Engem személy szerint a Hazafias Népfront 1986-ban Szé­chenyi István kitüntető plakettel jutalma­zott. Szeretettel csatlakozunk a .csehszlo­vák Életfa mozgalomhoz, és szívesen fel­vesszük a kapcsolatot mindenkivel, aki a környezet- és természetvédelem kérdései­vel foglalkozik. Címem: Sasváry józsef, 2475 Kápolnásnyék, Fő u. 35, Magyarország. (pi) zalék. Lehet, hogy ez kevés, de vélemé­nyem szerint jobb az, ha a tagok nagy többsége aktív, mintsem a passzív tagok sokaságát kimutatni tevékenység nélkül. Sőt, sokan a nem szervezettek közül is részt vesznek a munkában. De vissza az eredeti témához! Szóval: az a fiatal, aki a többiek által természetesen elfogadott vezető, mozgósítani tudja a fiatalok kol­lektíváját minden körülmények között. Miért? Mert az Ilyen vezető soha nem a saját igényeiből Indul ki, hanem a kol­lektíváéiból, amelyekhez szintén természe­tes úton jut. Ogy, hogy bíznak benne, ezért elmondják neki még a saját, személyes problémáikat Is a fiatalok. Ráadásul, ta­pasztalatom szerint, az Ilyen ember eleve meg van áldva azzal a tulajdonsággal, hogy nem akar minden babért saját magá­nak learatni, ezért sok embert bekapcsol az előkészületekbe, a szervezésbe, a lebo­nyolításba, ezzel együtt sok embernek ad sikerélményt. És a mi munkánkban ez na­gyon fontos. — Még egy másik vetiilet: az utánpótlás nevelése. Valóban ellentmondásos helyzet az. - hogy az ifjúság beszél a saját után­pótlásáról, mégis igaz, hogy mindkét kong­resszuson nagyon sokat és sokan foglal­koztak ezzel a kérdéssel. Hogy van ez ná­latok, milyen a SZISZ és Pionírszervezeté­nek a viszonya? — Nem rossz, de nem is jobb, mint az országos átlag. Most már csak az a kér­dés, milyen az országos átlag. Az biztos, hogy a fiatalok nem rajonganak a pioní­rokkal való munkáért. De miért? Nagyon sok ebben a munkában a formalizmus, s ha valaki el akar ettől térni, nem biztos, hogy jó szemmel nézik. Valahogy az is­kolás módszerek dominálnak, és ehhez is ragaszkodnak az illetékesek. Ez az egyik dolog. A másik? Megint ehhez kell vissza­térnem, hogy a fiatalok aktivitását sok esetben olyanokra használják ki, ami pót­cselekvés: szinte minden Iskolában van fi­zetett piontrvezető, ráadásul nem is rosz- szul fizetett. Ezek ülnek és várnak a fia­talok kezdeményezésére. De miért? Milyen alapon? Talán azon, amelyikhez szoktatták sokáig a fiatalokat, hogy valakik mulasz­tását kell pótolni, vagyis pótcselekvéseket kell végezniük. Talán azért, mert egyre jobban hiányzik belőlük, emberekből a fe­lelősségtudat. És, azt hiszem, a káderkér­dés mellett ez egy további kulcskérdés tár­sadalmunkban meg a SZISZ-ben Is. Mert szerintem a tudományos-műszaki haladás­tól kezdve a társadalmi átalakításon ké­présztől minden sikernek az alapja az em­berek felelősségtudata. A felelősségtudat, amely ha úgy tetszik, a jövő sikereinek tit­ka. Ezt kell hát ápolnunk, erre kell épí­tenünk minden tettünkkel. Többéves pangás E cím, egy szervezet életére értve ta­karhat lustaságot is, ami már önmagában, véve szomorú, de különösen az akkor, ha ehhez közömbösség is párosul, s mindezt egy Ifjúsági szervezetről kell elmondani. Nekem, sajnos, ilyenről kell beszámol­nom. A Csallóköz peremén található ugyan­is egy falu, amelynek a fiatalsága tíz éve szinte semmit sem tesz, s ha vannak is felvillanások, az annak köszönhető, hogy a falu vezetői, mindenek előtt a helyi nem­zeti bizottság tisztségviselői valahogy nem tudnak belenyugodni ifjúságuk semmitte­vésébe. 1979-ben próbálták meg először felréznl a fiatalokat. Találtak egy vállalkozó kedvű fiatalt, ő lett az elnök. Kicserélődött a ve­zetőség, az ellenőrző bizottság, s úgy tűnt, minden rendben lesz. Az első összejövete­lek nem mondhatók túlságosan sikeresnek, de ez nem szegte még kedvét a vezető­ségnek, hiszen szokni kell az új szellemű munkához. A diszkók viszont biztatóan ala­kultak — kezdetben. Később, sajnos, a ba- rátkozás helyett heves összetűzésekbe tor­kollt egy-egy Ilyen rendezvény. Akkorra már az is kiderült, hogy a más Jellegű munkák iránt szinte semmi érdeklődés sincs. S amikor a verekedések miatt meg­szüntették a diszkókat, megint visszatért a múlt: a totális semmittevés. Aztán 1985-ben — újra a nemzeti bizott­ság kezdeményezésére — a SZISZ-alapszer- vezet klubhelyiséget kapott. Megint úgy tűnt, sikerül lendíteni valamit az egyre mélyebb kátyúba süppedt szekéren. Szép terv készült még ugyanabban az évben, benne Irő-olvaső találkozók, előadássoroza­tok, beszélgetések ismert, érdekes emberek­kel, Dr. Bordás Sándor előadássorozata meg Is valósult, nem is volt oly nagy az érdektelenség, mindenki várta a folytatást. Talán éppen ez volt a baj, az, hogy min­denki csak várt. Ennek következtében u- gyanis újra csend lett, újra semmi sem tör­tént. Azaz mégis: a tagság megvádolta az elnököt a közös kassza megszegényftésé- vel. Igaz, senki nem tudott semmit bizo­nyítani, mégis új elnököt választottak, új vezetőség alakult. A régi — az Időrend jő, nem tévedés — ezek után lemondott. A rossz nyelvek azt mondják: legalább valami történt. A józanabbak viszont abban bíznak, hogy talán ez az eset lesz a for­dulópont. Mórocz Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom