Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-18 / 46. szám

Kommentárunk

Kell-e külön ifjúsági divat?

A Szovjetunióban folyó gazdasági- társadalmi átalakítás számos olyan kérdés megoldását veti fel, amelyekről a múltban vagy nem beszéltek, vagy egyszerűen úgy gondolták az illetékesek, hogy az élet valahogy majd megoldja őket. Mintha csak a hazai véleményeket hallanám, amikor Alekszandr Jerasztovnak, az APN szemleírójának cikkében ezeket a sorokat olvastam: „Sok fiatal azon Igyekszik, hogy kerül, amibe kerül, de hozzájusson divatos szereléshez, amiben feltűnhet, amit megcsodálnak rajta.“

A szovjet nagyvárosok utcáin sokféle ízlésre valló öltözéket láthatunk, de kétségtelen, hogy legvidámabb, legszínesebb, legdivatosabb és gyakran meghökkentő darabokat a fiatalok viselik. Ez érthető is, hiszen távol állnak attól ami konzervatív, ezért az öltözködésben is szívesen próbálkoznak az újjal és a még annál is újabbal. Igaz, a próbálkozás nem mindig sikerül, amit a jó ízlés, a mértéktartás, az önismeret hiánya okozza.

Alekszandr Jerasztov említett cikkében felteszi a kérdést, hogy mit tettek az illetékesek azért, hogy a fiataloknak legyen jó ízlésük, szépen, a divat követelményeinek és életkoruknak megfelelően öltözködjenek. Sajnálattal állapítja meg, hogy sem a könnyűiparban, de hosszú időn át még a divat- tervezők sem sokat törődtek ezekkel a kérdésekkel. Valószínűleg úgy gondolták, hogy az ifjúsági divat csak méretekben különbözik a felnőttekétől. Elismeréssel szól arról, hogy az utóbbi időben történt már pozitív változás. Moszkvában megnyílt az első ifjúsági áruház. Itt havonta egyszer közvetlenül az eladótérben bemutatják az új modelleket, azokat, amelyeket már meg is lehet vásárolni és azokat is, amelyeket gyártani fogja az ipar. Az áruház munkatársai gyákrarí rendezned divatbemutatókat mozikban, üzemi és iskolai művelődési termekben. így ez az áruház a szovjet ifjúsági divat valóságos propagandaközpontja lett. De hát ilyen áruház csak egy van, és így közel sem tudja kielégíteni a vásárló fiatalok igényeit.

ígéretes hírként könyvelhető el az is, hogy Ifjúsági Divat néven új ruhaipari egyesülés alakul. Hogy ez majd mennyire fogja tudni kielégíteni az i- gényeket, azt csak a jövőben tudjuk meg. Már ma is sokan szalonokban varratnak maguknak. Ezek előnye, hogy a megrendelő a divattervezővel konzultálhat, szabadjára engedhetik fantáziájukat, s olyan ruhát vagy kosztümöt gondolhatnak ki közösen, amilyen senki másnak nem lesz. Persze, ebben az esetben az illetőnek mélyebben a pénztárcájába kell nyúlnia.

Működnek már olyan szalonok is, ahol a megrendelő kívánságára komplex tervezést végeznek, a cipőtől kezdve a kiegészítőkön át a kalapig, sapkáig.

A divatház szakemberei kijárnak iskolákba, üzemekbe, hogy ott képekkel, rajzokkal, illusztrált előadásokat tartsanak az ifjúsági divatirányzatról, u- gyanakkor arról is igyekeznek meggyőzni a fiatálokat, hogy a feltűnő, különcködő öltözködés még nem garantálja az- ízléses, elegáns megjelenést. A divattervezők tulajdonképpen — igen helyesen — párbeszédet folytatnak a fiatalokkal, ők pedig eldöntik, mi tetszik, mi nem. A bemutató így eléri legfőbb célját: a modellek igy vagy úgy minden nézőben felkeltik az érdeklődést, megmozgatják a fantáziáját, jó ötleteket adnak.

Az öltözködési kultúrával együtt jár annak a nézetnek az elterjedése is, hogy minden divatújdonságot kicsit ironikusan, kicsit fentről kell néznünk, nem szabad elítélnünk, de nem is kell szolgaian követnünk.

Strasser György

Tennivalóinkról, jövőnkről —

Tóbisz Katalinnal, a SZISZ Rozsnyói (Roznava) Járási Bizottságának elnökével beszélgetett Neszméri Sándor

— A SZISZ szlovákiai kongresszusán és Prágában, a IV. kongresszuson többször elhangzott, hogy a szervezeti élet alapkérdése a kádernevelés és -kiválasztás. Azt is leszögezték a beszámolók, és több hozzászóló is, hogy ha a SZISZ vonzó társadalmi szervezet akar maradni, meg kell válnia azoktól, akik ugródeszkának használják csak a szervezetet, a bürokratáktól, a formalista megoldások gyakorlóitól. Mi erről a véleményed, mi a helyzet a Rozsnyói járásban?

— Teljesen világos a képlet. Én is készültem felszólalni a kongresszusokon és éppen ebben a témakörben, végül nem maradt rám Idő. Ez az alfája és ómegája a munkánknak, és aki ezt nem érti meg, az nemcsak a SZISZ-hez nem ért, hanem a tömegpolitikai munkához sem. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akartam mondani, hogy mi ezt itt, Rozsnyón tökéletesen értjük, és meg is oldottuk a káderelosztást. Vannak kiváló tapasztalataink, de lehangolóak is, amikor sógor-koma alapon kötik az ebet a karóhoz egyes helyi nemzeti bizottsági elnökök az elnök személyének megválasztásában, meg az üzemigazgatók is hajlandók hónapokig elviselni a passzív szervezeteket, csak hogy bólogató jánosok- kal vehessék körül magukat. A mi esetünkben az a szerencse, hogy a járási párt- bizottság sem viseli el az ilyen hozzáállást, s amikor már mi, a járási SZISZ-bi- zottság minden meggyőző argumentumunkból kifogyva dühöngünk az értetlenségen, pártunk vezető tisztségviselői mellénk állnak. Mert egyszerű elmondani a fiatalokról, hogy könnyelműek, nemtörődömök, passzívak. Nehezebb elviselni a felismerést, hogy mivel szemben azok, milyen fád, maradi és légből kapott dolgok iránt ilyenek. Hát erre jók a stmulékony, bőlogatős SZISZ-funkcionáriusok. Az Ilyenek soha nem nyitják ki a szájukat és — Strougal elvtárs szavaival élve — soha nem fogják egészséges szemtelenséggel kiharcolni a fiataloknak azt, ami jár.

— Igen, ez elhangzott a kongresszusokon is. De talán tudnál mondani néhány konkrét dolgot is? Mondjuk a fiatalok munkaaktivitásáról, hiszen köztudott, hogy járástokban jó néhány kiváló ifjúsági munkacsoport dolgozik.

— Így igaz. Több mint ötven ifjúsági munkakollektívánk van, ebből harmincnégy országos hírű. Több százezer korona értéket hoznak létre évente munkakezdeményezésükkel, újításaikkal, találmányaikkal. Nem is ezzel van a baj, különösen nem a káderkérdést Illetően. Én arról beszéltem, hogy az Ifjúság aktivitását és kezdeményezését ne a gazdasági vezetés hibáinak a kiküszöbölésére használják ki, ne a lemaradásokat hozassák be az ifjúság mozgóTermékfelújítással a környezetvédelemért

Természetvédők, ökológusok részéről sok panasz éri a műtrágyákat, amelyeket a legújabb Ismeretek szerint az egyik legveszedelmesebb környezetszennyező anyagnak tartanak. Éppen ezért a Végsellyel (Sala) Duslo vegyikombinát 03-as üzemében az egyik legfontosabb feladatnak tekintik a környezetkímélő termékek gyártását.

Az innovációs program keretében éppen a közelmúltban kezdték el gyártani a REDAS — NPK nevű műtrágyát, amely előállításánál a kisebb mennyiségű elbontha- tatlan foszfát és a salétromsav adagolásával is a korábbi minőségének megfelelő terméket sikerült nyerni. Gyártásával egy- időben a gyár történetében először vezették be e munkafolyamat mlkroszámítőgé- pes irányítását. Celeng Ferenc

Videokazetta-kölcsönző

Terjed az új divat, « videózás. Sajnos, Időnként ellenőrizhetetlen, kétes értékű, silány alkotásokat rögzítő felvételek járnak kézről kézre. Éftfien ezért dicséretes a Komáromi (Komárho) Szakszervezetek Házának a kezdeményezése. A Szlovák Filmkölcsönző Vállalattal együttműködve videokazetta-kölcsönzőt nyitott. Szombat és vasárnap kivételével az érdeklődők minden nap egész estét betöltő filmek videokazettáit kölcsönözhetik. liléé Stano

Ifjú tettek

Az Érsekújvári (Nővé Zámky) járás Ifjúsága tettekkel köszöntötte a SZISZ IV. kongresszusát. A fiatalok a legtöbbet a városi klub építésén dolgoztak. Ez a klub a volt mozi rekonstrukciójával jön létre. Az Elektrosvit fiatal újítői és ésszerűsltől viszont az idén félmillió korona megtakarítást értek el. Segítettek a tervfeladatok teljesítésében és társadalmi munkát végeztek a városban.

Rudolf Gábris

Fiatalok falujukért

Szép eredményt ért el a kisgéresi (Maly HoreS) SZISZ-alapszervezet a „Fiatalok falujukért, városukért“ versenyben. A faluk kategóriájában első helyen végeztek a Tő- keterebesi (TreblSov) járásban. A köszönősításával, hanem ez adja a többletet. Mi értelme van annak, hogy a heteken keresztül rosszul szervezett anyagellátást vagy éppen értékesítést az ifjúság túlóráival hozzák egyenesbe?! Annak, hogy mások munkahelyi kötelességének elmulasztását társadalmi munkákkal leplezzék? Értelme, ugye, nincs, káros hatása annál inkább: mit gondoljon az ilyen vezetőről, az ilyen társadalomról az a fiatal, akinek a tudata éppen formálódik? De ez ellen egy bólogatós SZISZ-elnök sosem fog tiltakozni, hanem szajkózza majd a hallottakat, ami viszont a fiatalokat nem érdekli. Nem a nagyszájú fiataloktól kell félni, hanem éppen azoktól, akiknek nincs véleményük, meggyőződésük, a hallgatóktól, mert ők hozzájárulnak a rossz konzerválásához. Hogy is mondta Lenárt elvtárs a szlovákiai kongresszuson? „A jő és minőségi munka, az elszántság ilyen úton járni egyrészt, másrészt pedig a harc a látszattevékenység ellen, a bátorság feltárni és elutasítani a régi praktikákat — ez a legfontosabb az ifjú nemzedék szamára.“

— Ez így érthető. De van ennek a kérdésnek még néhány más vetüiete is,

— Én a természetes autoritásra szavazók. Háromszáz, szervezetünkben több mint hétezer tag van, ezek közül több mint száz iskolai, hatvannyolc falusi, a többi üzemi, munkahelyi, intézményi alapszervezet. E- gyébként a szervezettség harmincnyolc száLEVELEZŐINKTŐL

levelet és pénzjutalmat Jozef Mendeltöl, a jnb elnökétől az alapszervezet elnöke, Nagyidal Zita vette át.

A pénz egy részét az Ifjúsági klub átalakítására és berendezésére, valamint a

legaktívabb tagok megjutalmázására fordították. Idén is bekapcsolódtak a versenybe. Egy hétig dolgoztak a községfejlesztésben társadalmi munkában. Rendbe hozták az Ifjúsági parkot, újjáfestették a villany- póznákat. Nyáron háromnapos kirándulást szerveztek a legjobb tagoknak a Magas- Tátrába. Iski Ibolya

Életfa magyar módra

Idén, május elején részt vettem Tatán a környezet- és . természetvédelmi szaktáborok pályázatának értékelésén, ahol megismerkedtem a Szocialista Ifjúsági Szövetség képviselőivel, közöttük Domanlzsa Rudolffal, a SZISZ Nyugat-szlováklal Kerületi Bizottságának dolgozójával Is. Elbeszélgettünk a két országban folyó környezetvédelmi Ifjúsági mozgalomról, és ez adta az ötletet, hogy ezt a levelet megírjam.

Örömmel értesültem, hogy Életfa elnevezéssel Csehszlovákiában erőteljes Ifjúsági mozgalom folyik a környezet védelmére és ápolására. Jómagámat hosszú ideje foglalkoztat a kérdés. Fejér megyében, Ká- polnásnyéken élek, amely a Velencei-tő partján fekszik. A Velencei-tő a megye üdülőkörzete, védelme elsőrendű feladat. 1974-ben az országban elsők között szerveztem környezet- és természetvédelmi tábort. Azőta is élénk figyelemmel kísérek minden, e kérdéssel összefüggő mozgalmat.

Környezetvédelmi szakkörünk — tagjai ötödik osztályosok — környezet-, természet-, vízminőség- és madárvédelemmel foglalkozik. Száztízen vagyunk. Részt veszünk a „Tiszta udvar, rendes ház“ és a „Virágos utcák“ mozgalomban. Engem személy szerint a Hazafias Népfront 1986-ban Széchenyi István kitüntető plakettel jutalmazott. Szeretettel csatlakozunk a .csehszlovák Életfa mozgalomhoz, és szívesen felvesszük a kapcsolatot mindenkivel, aki a környezet- és természetvédelem kérdéseivel foglalkozik. Címem: Sasváry józsef, 2475 Kápolnásnyék, Fő u. 35, Magyarország.

(pi)

zalék. Lehet, hogy ez kevés, de véleményem szerint jobb az, ha a tagok nagy többsége aktív, mintsem a passzív tagok sokaságát kimutatni tevékenység nélkül. Sőt, sokan a nem szervezettek közül is részt vesznek a munkában. De vissza az eredeti témához! Szóval: az a fiatal, aki a többiek által természetesen elfogadott vezető, mozgósítani tudja a fiatalok kollektíváját minden körülmények között. Miért? Mert az Ilyen vezető soha nem a saját igényeiből Indul ki, hanem a kollektíváéiból, amelyekhez szintén természetes úton jut. Ogy, hogy bíznak benne, ezért elmondják neki még a saját, személyes problémáikat Is a fiatalok. Ráadásul, tapasztalatom szerint, az Ilyen ember eleve meg van áldva azzal a tulajdonsággal, hogy nem akar minden babért saját magának learatni, ezért sok embert bekapcsol az előkészületekbe, a szervezésbe, a lebonyolításba, ezzel együtt sok embernek ad sikerélményt. És a mi munkánkban ez nagyon fontos.

— Még egy másik vetiilet: az utánpótlás nevelése. Valóban ellentmondásos helyzet az. - hogy az ifjúság beszél a saját utánpótlásáról, mégis igaz, hogy mindkét kongresszuson nagyon sokat és sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Hogy van ez nálatok, milyen a SZISZ és Pionírszervezetének a viszonya?

— Nem rossz, de nem is jobb, mint az országos átlag. Most már csak az a kérdés, milyen az országos átlag. Az biztos, hogy a fiatalok nem rajonganak a pionírokkal való munkáért. De miért? Nagyon sok ebben a munkában a formalizmus, s ha valaki el akar ettől térni, nem biztos, hogy jó szemmel nézik. Valahogy az iskolás módszerek dominálnak, és ehhez is ragaszkodnak az illetékesek. Ez az egyik dolog. A másik? Megint ehhez kell visszatérnem, hogy a fiatalok aktivitását sok esetben olyanokra használják ki, ami pótcselekvés: szinte minden Iskolában van fizetett piontrvezető, ráadásul nem is rosz- szul fizetett. Ezek ülnek és várnak a fiatalok kezdeményezésére. De miért? Milyen alapon? Talán azon, amelyikhez szoktatták sokáig a fiatalokat, hogy valakik mulasztását kell pótolni, vagyis pótcselekvéseket kell végezniük. Talán azért, mert egyre jobban hiányzik belőlük, emberekből a felelősségtudat. És, azt hiszem, a káderkérdés mellett ez egy további kulcskérdés társadalmunkban meg a SZISZ-ben Is. Mert szerintem a tudományos-műszaki haladástól kezdve a társadalmi átalakításon képrésztől minden sikernek az alapja az emberek felelősségtudata. A felelősségtudat, amely ha úgy tetszik, a jövő sikereinek titka. Ezt kell hát ápolnunk, erre kell építenünk minden tettünkkel.

Többéves pangás

E cím, egy szervezet életére értve takarhat lustaságot is, ami már önmagában, véve szomorú, de különösen az akkor, ha ehhez közömbösség is párosul, s mindezt egy Ifjúsági szervezetről kell elmondani.

Nekem, sajnos, ilyenről kell beszámolnom. A Csallóköz peremén található ugyanis egy falu, amelynek a fiatalsága tíz éve szinte semmit sem tesz, s ha vannak is felvillanások, az annak köszönhető, hogy a falu vezetői, mindenek előtt a helyi nemzeti bizottság tisztségviselői valahogy nem tudnak belenyugodni ifjúságuk semmittevésébe.

1979-ben próbálták meg először felréznl a fiatalokat. Találtak egy vállalkozó kedvű fiatalt, ő lett az elnök. Kicserélődött a vezetőség, az ellenőrző bizottság, s úgy tűnt, minden rendben lesz. Az első összejövetelek nem mondhatók túlságosan sikeresnek, de ez nem szegte még kedvét a vezetőségnek, hiszen szokni kell az új szellemű munkához. A diszkók viszont biztatóan alakultak — kezdetben. Később, sajnos, a ba- rátkozás helyett heves összetűzésekbe torkollt egy-egy Ilyen rendezvény. Akkorra már az is kiderült, hogy a más Jellegű munkák iránt szinte semmi érdeklődés sincs. S amikor a verekedések miatt megszüntették a diszkókat, megint visszatért a múlt: a totális semmittevés.

Aztán 1985-ben — újra a nemzeti bizottság kezdeményezésére — a SZISZ-alapszer- vezet klubhelyiséget kapott. Megint úgy tűnt, sikerül lendíteni valamit az egyre mélyebb kátyúba süppedt szekéren. Szép terv készült még ugyanabban az évben, benne Irő-olvaső találkozók, előadássorozatok, beszélgetések ismert, érdekes emberekkel, Dr. Bordás Sándor előadássorozata meg Is valósult, nem is volt oly nagy az érdektelenség, mindenki várta a folytatást. Talán éppen ez volt a baj, az, hogy mindenki csak várt. Ennek következtében u- gyanis újra csend lett, újra semmi sem történt. Azaz mégis: a tagság megvádolta az elnököt a közös kassza megszegényftésé- vel. Igaz, senki nem tudott semmit bizonyítani, mégis új elnököt választottak, új vezetőség alakult. A régi — az Időrend jő, nem tévedés — ezek után lemondott.

A rossz nyelvek azt mondják: legalább valami történt. A józanabbak viszont abban bíznak, hogy talán ez az eset lesz a fordulópont. Mórocz Mária