Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-11 / 45. szám

Ezekben a napokban, hetekben láz­ban élnek az alapiskola ill. a közép­iskola utolsó évfolyamát látogató ta­nulók, de e tanulók szülei, sőt pe­dagógusai is. Ez az állapot teljesen természetes, hiszen a „végzősök“ éle­tük egyik legfontosabb lépése előtt állnak: sorsukról kell dönteniük, pá­lyát kell választaniuk. Ez a megálla­pítás még inkább érvényes a közép­iskolák diákjaira, de az alapiskolások számára sem közömbös, hogy dön­tésükben mennyire tükröződnek ké­pességeik, érdeklődésük valamint tár­sadalmi igények és lehetőségek. Egy elhamarkodott, nem kellően megala­pozott döntésnek lehetnek további életükben nemkívánatos következmé­nyei. A helyes pályaválasztást tehát szubjektív (az egyén képességei és érdeklődési köre) és objektív ténye­zők (a társadalmi igények és a to­vábbtanulási lehetőségek) együttesen határozzák meg. A problémák általá­ban olyan esetekben jelentkeznek, amikor a végső döntés Időszakában a felsorolt tényezők • közül bármelyik háttérbe szorult, ha pl. az egyén ér­deklődési köre a társadalom igényei fölé 'került. Ilyenkor fordulhat elő, hogy ugyanabból az osztályból hat­hét tanuló is jelentkezik ugyanabba a szakközépiskolába, sőt ugyanarra a tanulmányi szakra ... A felsorolt tényezők alapos meg­ismerése természetesen nem mehet végbe egy-két hét vagy hónap alatt. A pályaválasztásra való felkészítés több évig tartó, tudatosan irányított és átgondolt folyamat, melyben ki­emelkedő szerepe van a pedagógu­soknak és a szülőknek, tehát az iskolának és a családnak. Ennek el­lenére aránylag gyakori jelenség, hogy a végső döntésben aránytalanul nagy szerepet kap a barát vagy az osztálytárs, pedig az ő tanácsuk, ja­vaslataik mögött nincs kellő isme­ret, tapasztala^. Mégis hányszor hang­zik el egy-egy tanulótól magyarázat­ként, hogy az adott iskolába, tanul­mányi vagy képzési szakra azért je­lentkezett,: mert a ; barátja tanácsol­ta, •Feltételezhető, hogy az ilyen hiá­nyosságokra csak ott kerülhet sor, ahol'az alapiskolában a pályválasz- tátsal csak, a hetedik vagy a nyol­cadik osztályban,' tehát kampánysze­rűen foglalkoznak, ahol nincs össz­hang a pedagógusok és a szülők köpött, ill. ahol a szülők és az ér­dekel,! tanulók i nincsenek tisztában a pályaválasztási lehetőségekkel és a társadalom mindenkori igényeivel. Sokkal könnyebb helyzetben vannak azok a tanulók, akik osztályfőnökük, illejve szaktanítóik . kíséretében már az alsóbb osztályoktól kezdve rend­szeresen jártak üzemlátogatásokra, akik ■ érdeklődési körükkel összhang­ban lévő szakkörökben fejlesztették ismereteiket és képességeiket, akik­nek a szülei is tudatosan segítettek a helyes döntés előkészítésében, mert megfelelő információkkal rendelkez­tek a középiskolai továbötanulás egyes formáiról, ismerték a válasz­tott középiskola küldetését, céljait és feladatait, és egész munkájuk során figyelembe vették a társadalom igé­nyeit is. A helyes döntés előkészíté­sében ugyanis tudnunk kell, hogy szocialista társadalmunk továbbfej­lesztésének egyik alapfeltétele a kö­zép; és felsőfokú képzettséggel ren­delkező szakemberek tervszerű fel­készítése. E célból az egyes kőzép- és főiskolai irányzatokon évente any- nyi szakembert készítenek fel a kí­vánt színvonalon végzendő munkára, amennyi az ad,ott időszakban a ter­melés és a társadalmi élet adott á- gazataiban elengedhetetlenül szüksé­ges. A szakemberek pontos számának tervezésével akadályozható meg, hogy egyes részterületeken ne jelent­kezzen szakemberhiány vagy -fölös­leg. Ezért tartjuk fontosnak újra és űjrg hangsúlyozni, hogy az egyes iskolák számára meghatározott terv­számok kötelező érvényűek, többszö­rös túljelentkezés esetén sem lehet emelni a felvehető tanulók számát. Ha ezt a szempontot nem vesszük figyelembe, nagyon könnyen előfor­dulhat — és a gyakorlatban, sajnos, elő is fordul —; hogy egy egy diva­tos vagy felkapott szakközépiskolába vagy tanutmányi szakra a sok-sok (eieníkező közül csak a legkiválóbb tanulókat lehet felvenni, s ezáltal a nagyon jó előmenetelő tanulók is utólag pályamódosításra kényszerül­nek. Ezek a hiányosságok és hibák még inkább éreztetik hatásukat a nemze­tiségi Iskolákban de főleg a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban, amit az előző évek gyakorlata egyértel­műen bizonyít. A nem hatékony pá­lyaválasztásra nevelés, az iskola és a család nem meggyőző együttmű­ködése ugvanis sorozatosan téves egyéni döntéseket vont maga után, aminek következtében aránylag sok kiváló tanuló kényszerült olyan pá­lyára. amelyhez nem fűzi semmilyen vonzalom. Az eredménytelenségek azt Hol tanuljunk tovább? Az alapiskola elvégzése után======== tükrözik, hogy az anyanyelven való középiskolai továbbtanulási lehetősé­gekkel nem tudunk kellően élni, hi­szen a meglévő gimnáziumi, vala­mint egyes szakközépiskolai magyar tanítási osztályokban a tervszánnok által biztosított lehetőségek maximá­lisan kihasználva napjainkban közel ezerrel többen tanulhatnának érettsé­givel végződő osztályokban. A pilla­natnyi előnyök és érdekek hajszolá­sa nem lehet meghatározó szempont a tanulók pályaválasztásában. Szá­molni kell azzal is, hogy Szlovákia nemzetiségileg vegyes Járásainak terv­szerű fejlesztése következtében ro­hamos ütemben növekszik e terüle­teken a szakemberigény, tehát a ma­gyar tanítási nyelvű Iskolákban vég­zett fiatalok a társadalmi és gazda­sági élet minden részterületén meg­találhatják számításukat szőkébb pátriájukban is. Ezért kell a pálya- választást az iskolákban olyan po­litikai feladatként értelmezni, mellyel hatékonyan hozzájárulhatunk Cseh­szlovákia Kommunista Pártja nemze­tiségi politikájának egyre eredménye­sebb megvalósításához. Közös érde­künk tehát, hogy a pályaválasztás­ból száműzzük a társadalom igényei­vel szembeni közömbösséget, és a végleges döntést úgy készítsük elő, hogy abban tükröződjék a lehetősé­gek maximális kihasználására való törekvés. Ilyen célokkal vezérelve te­kintsük át, milyenek is a középis­kolai továbbtanulási lehetőségek nap­jainkban. A Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatásügyi Minisztériumának mind­máig érvényes utasítása alapján a magyar tanítási nyelvű alapiskolák­ban a nyolcadik osztályt eredménye­sen befejező tanulóknak legalább az ötven százalékát érettségivel végződő középiskolai tanulmányokra kell irá­nyítani, mégpedig a következő meg­oszlás szerint: a gimnáziumba a ta­nulók 16—18 százalékát, a szakközép- iskolákba a végzősök 22—25 száza­lékát, a szakmunkásképző iskolák érettségivel végződő tanulmányi szak­jaira pedig a tanulók 6—8 százalé­kát. Ez az arány teszi ugyanis le­hetővé, hogy az érettségivel végződő középiskolai osztályokban a felvételi vizsgán elért eredmények alapján tör­ténő kiválasztás után az alapiskola nyolcadik osztályában végzett ta­nulóknak legalább a negyven száza­léka folytathassa tanulmányait. Ezek az arányok egyébként összhangban vannak a szlovákiai átlaggal, ha te­hát valamelyik iskolában több éven át nem sikerül teljesíteni az előírt tervszámokat, ott a tanulók pálya- választásra nevelésének hatékonysá­ga a szlovákiai átlagtól marad el. Szeretném hangsúlyozni, hogy a pá­lyaorientációval kapcsolatban említett kötelező arányszámoknak az a cél­ja, hogy a napjainkban kötelesség­ként értelmezendő feladat fokozato­san szokássá, természetessé, a min­dennapi munka velejárójává váljék iskoláink életében. Ebben a tanévben a Szlovák Szo­cialista Köztársaságban közel 85 000 tanuló fejezi be az alapiskola nyol­cadik évfolyamát, és folytatja tanul­mányait a középiskolák első évfolya­mában. A szakmunkásképző iskolák­ban megközelítőleg 55 000, ebből több mint 6500 az érettségivel végződő tanulmányi szakokon, a gimnáziumok­ban közel 12 700 tanuló és a szak- középiskolákban az egyes tanulmá­nyi szakokon megközelítőleg 17 700- an tanulhatnak tovább. Az alapisko­lából kikerülő tanulók 7,3 százaléka magyar tanítási nyelvű alapiskolában fejezi be tanulmányait. Ezek a fia­talok természetesen választhatnak, hogy az alapiskola befejezése után magyar vagy szlovák tanítási nyelvű középiskolában folytatják-e tanulmá­nyaikat. Az érettségivel végződő osz­tályokba való bejutás egyik alapfel­tétele a sikeres felvételi vizsga. A magyar tanítási nyelvű középiskolá­ba jelentkező tanulók magyar nyelv és irodalomból és matematikából tesz­nek felvételi vizsgát, a szlovák ta­nítási nyelvű iskolákba jelentkezők pedig matematikából magyar nyel­ven, szlovák nyelv és irodalomból pedig a magyar tanítási nyelvű is­kolában tanult tananyagból felvéte­liznek írásban. Bizonyos tanulmányi szakokon ezt megelőzően tehetség­vizsgán is bizonyítani kell, hogy a jelentkező rendelkezik az adott szak elvégzéséhez szükséges készségekkel és adottságokkal. Tehetség! vizsgát a következő szakközépiskolában kell tenni: — a pedagógiai szakközépiskolák­ban az óvónői tanulmányi szakon (hangszeres játék és intonáció, a művelt köznyelv szabályainak meg­felelő kiejtés és beszédkészség, moz­gáskészség és harmonikus testmoz­gás); — az iparművészeti szakközépisko­lákban és konzervatóriumokban vala­mennyi tanulmányi szakon (az adott szak sajátosságainak megfelelő ké­pességekből); — az egészségügyi szakközépisko­lákban a fogtechnikai tanulmányi szakon (a kézügyesség és a képző­művészeti adottságok bizonyítása vé­gett). A „végső döntés“ előtt tudatosíta­ni kell, hogy a középiskolák egyes típusainak mi a legfőbb küldetése. Tudnunk kell, hogy az egyetemi, fő­iskolai továbbtanulásra leghatéko­nyabban a gimnáziumok készítik fel a tanulókat. Ezt a tényt erősíti az a döntés is, hogy a gimnáziumokban érettségizett tanulók a felvételi vizs­gán elért azonos teljesítmény mellett előnyben részesülnek a felvételnél. Ennek ellenére természetesen nem egy esetben fordul elő, hogy a gim­náziumi érettségi után sem sikerül bekerülni a főiskolára. Ezeknek a tanulóknak rendkívüli segítség a gimnáziumban bevezetett szakképzés, hiszen a szaktantárgyakból tett érett­ségi vizsga lehetővé teszi számukra, hogy szakképzettként kapcsolódhas­sanak be a társadalom gazdasági vagy kulturális életébe. A gimnáziu­mok tehát olyan kiváló vagy nagyon jó előmenetelő tanulók —■ főleg fiúk — jelentkezésére számítanak, akik az érettségi vizsga után egyetemen vagy főiskolán szeretnék bővíteni is­mereteiket. Az előző évek gyakorla­tához hasonlóan a további időszak­ban is nyílik lehetőségük arra, hogy az érettségi után szakosító iskolában (a szlovákiai magyarság helytelen szóhasználatával: „felépítményi isko­lában“) tanuljanak tovább, ahol a következő tanulmányi szakokon sze­rezhetnek szakképesítést: nevelő, res­taurátor, adatfeldolgozás és számí­tástechnika, valamint turisztika és idegenforgalom. A szakközép- és a szakmunkáskép­ző Iskolák érettségivel végződő ta­nulmányi szakjai a termelés, ill. a társadalmi élet bizonyos ágazatai szá­mára készítenek fel középiskolai vég­zettséggel rendelkező kádereket. Ezeknek az intézményeknek tehát nem az a céljuk, hogy diákjaikat fő­iskolára készítsék fel. Ezt a lehető­séget csak az adott szakterületen va­lóban tehetséges tanulók számára ké­pesek megadni. A szakközépiskolák hálózatában létesített ^magyar tanítá­si nyelvű intézményekben, ill. osztá­lyokban lehetőség nyílik arra, hogy a nemzetiségi tanulók anyanyelvük&n is szerezhessenek szakképesítést a következő szakágazatokban: mező- és erdőgazdaság, gépészet, elektrotech­nika, vegyészet, építészet, ökonómia és üzemszervezés, pedagógia és e- gészségügy. A feltüntetett szakága­zatokban magyar tanítási nyelvű osz­tályok az alábbi szakközépiskolákban és tanulmányi szakokon nyílnak: — kassai (Koáice) Schönherz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szak- középiskola (gépészeti technológia — 1 osztály, gépipari berendezések üzemeltetése — 1 osztály, gépipari szerkezetek — 1 osztály, erősáramú berendezések — 2 osztály); — Komáromi (Komárno) Gépipari Szakközépiskola (gépészeti technoló­gia — 1 osztály, gépipari szerkeze­tek — 1 osztály, gépipari berende­zések üzemeltetése — 1 osztály; au- tomatizációs technika — 1 osztály). Az eddigi tapasztalatok szerint az automatizációs technika tanulmányi szakon nyíló osztályba a többszörös túljelentkezés miatt csak a valóban kiváló eredményeket elérő tanulók­nak van esélyük bekerülni, tehát a közepes osztályzat a nyolcadikos bi­zonyítványban kimondottan rossz „ajánlólevél“ azok számára, akik eb­ijen az osztályban szeretnének ta­nulni. — Érsekújvár! (Nővé Zámky) Elekt­rotechnikai Szakközépiskola [villa­mossági és híradástechnikai berende­zések — 1 osztály, erősáramú be­rendezések — 1 osztály); — Bratislava! Vegyészeti Szakközép- iskola (vegyészeti technológia — 1 osztály); — Sellyéi (Sala) Vegyészeti Szak- középiskola (vegyészeti technológia — 1 osztály); — losonci (Lnöenec) Kleinem Gott­wald Építészeti Szakközépiskola (ma­gasépítészet — 1 osztály, geodézia — 1 osztály). A pályaválasztási tanácsadók és a szülők figyelmét külön is fel kell hívnunk erre az iskolára, hiszen a magasépítészet és a geodézia két olyan tanulmányi szak, amely biztos elhelyezkedést és a megszerzett is­meretek eredményes alkalmazásának lehetőségét nyújtja az érettségizettek számára. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Szlovákia bár­mely járásából jelentkező tanulók a sikeres felvételi vizsga után bejut­nak ebbe az iskolába, és eredménye­sen folytathatják tanulmányaikat, hi­szen az utóbbi években itt nem volt túljelentkezés. — Hurbanovól Építészeti Szakközép* iskola [magasépítészet — 2 osztály — kizárólag a Nyugat-szlovákiai ke­rületből jelentkezők számára); — Dunaszerdahelyi (DunajskS Stre- da) Mezőgazdasági Szakközépiskola (állattenyésztés — 1 osztály, növény­termesztés — 1 osztály, a mezőgaz­dasági termelés ökonómiája — l osztály); — Komáromi (Komárno) Mezőgazda- sági Szakközépiskola (állattenyésztés — 1 osztály, növénytermesztés — 1 osztály); — Losonci (Luöenec) Mezőgazdasági Szakközépiskola (növénytermesztés — 1 osztály); — Nagykaposi (Veiké Kapuéany) Me­zőgazdasági Szakközépiskola (növény- termesztés — 1 osztály); — Szepsi (Moldava nad Bodvou) Me­zőgazdasági Szakközépiskola (a me­zőgazdasági termelés gépesítése — 1 osztály); — Nagymegyeri (Calovo) Közgazda- sági Szakközépiskola (általános öko­nómia — 2 osztály); — Surányi (Surany) Közgazdasági Szakközépiskola (általános okönómia — 2 osztály); — Kassai (Koéice) Közgazdasági Szakközépiskola (általános ökonómia — 1 osztály); — Rimaszombati (Rimavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskola (álta­lános ökonómia — 1 osztály, mező- gazdasági termelés ökonómiája — 1 osztály); — Losonci (Luöenec) Pedagógiai Szakközépiskola (óvónő — 1 osztály; az érettségizett tanulók számára a szakosító tagozaton 1 osztály nyílik nevelői tanulmányi szakon); — Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) Egészségügyi Szakközépiskola (2 osztály); — Érsekújvárt (Nővé Zámky) Egész­ségügyi Szakközépiskola (X osztály); — Rozsnyói (Roznava) Egészségügyi Szakközépiskola (1 osztály); A szakmunkásképző iskolákban (é- rettségivel végződő) négyéves tanul­mányi szakok a Komáromi (Komár­no) Gépipari Szakmunkásképző Is­kolában, az Udvardi (Dvory nad 2i- tavou) Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Iskolában, valamint az Ipoly­sági (Sahy) Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskolában nyílnak. Külön hangsúlyozzuk, hogy elegendő jelent­kező esetén ilyen osztály nyílhat a FUIeki (Fifakovo) Gépipari Szakmun- kásképze Iskolában is. Az előző évekhez hasonlóan most is lehetőség nyílik arra, hogy a ke­rületek közötti csere révén a tanulók az érdeklődési körüknek megfelelő-' en, de más kerületekben lévő közép­iskolában folytassák tanulmányaikat. Ebből a szempontból megkülönbözte­tett figyelmet érdemelnek azok a középiskolák, ahová a magyar taní­tási nyelvű osztályokba Szlovákia összes nemzetiségileg vegyes járásá­ból jelentkezhetnek a tanulók. Ezek a következők: Bratislavai Vegyészeti Szakkö­zépiskola, Losonci Pedagógiai Szakközépiskola, Losonci Építészeti Szakközépiskola, Szepsi Mezőgazda- sági Szakközépiskola, kassai Schön- herz Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Ipari Szakközépiskola, valamint a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, amely a Nyugat-szlová­kiai kerületből 34, a Közép-szlovákiai kerületből pedig 2 tanulót vehet fel és az Ipolysági (Sahy) Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnázium, amely a Közép-szlovákiai kerületből is felve­het 30 tanulói. Az itt felsorolt lehe­tőségek mellett természetesen még további iskolák is felvehetnek egy­két tanulót más kerületből. A rész­letes szétírást az Oktatási Miniszté­rium, ill. a kerületi szervek meg­küldték a szakközépiskolák és gim­náziumok Igazgatóságának. Ezért ja­vasoljuk, hogy a szülők idejében kér­jenek pontos tájékoztatást a válasz­tott középiskola igazgatóságától. így elkerülhetik azt a veszélyt, hogy gyer­mekük esetleg adminisztratív okok miatt nem kerülhet be a választott szakközépiskolába. A felsorolt szakközépiskolák és szakmunkásképző iskolák, valamint a gimnáziumok csak bizonyos részét képezik hazánk összes középiskolá­jának. Nyilvánvaló tehát, hogy a ta­nulók érdeklődési köre nem szűkít­hető le kimondottan a megnevezett tanulmányi szakokra, hanem ki kell használnunk a továbbtanulás lehető­ségét az Elektron című folyóirat „Kam po skonöení základnej skoly?“ különkiadásában közölt iskolák bár­melyikében. Ez a különszám szlmén megtalálható minden alapiskolában, és rendelkezésre áll mind a szülők, mind a tanulók tájékoztatására.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom