Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-11 / 45. szám

A forradalom folytatódik Hét évtized választ el bennünket az 1917- es esztendő októberé­nek feledhetetlen napjaitól, azoktól a legendás napoktól, amelyek a társadalmi haladás új korszakát nyitották meg, az Iga­zi emberi történelem kezdetét jelentették. Október valóban az emberiség létének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi for­radalom a nép forradalma, a nép érde­keit, felszabadulását, fejlődését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy ldö a civilizáció sok évszázados fejlődéséhez mérten, ám a történelem nem ismert még egy Ilyen, monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a »nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tu­dásunkat és képességünket a nagy októ­ber eszméinek és céljainak diadaláért ál­dozni. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azokra az embermllliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmányainkért. Azokra, akik acélt öntöt­tek, gabonát vetettek, gyermekeket tanítot­tak, előrevitték a tudományt és a techni­kát, feljutottak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harcban estek el, életük árán lehetőséget adtak a társadalomnak a ha­ladásra Az emlékézés az átélt események­re, a megtett útra, mert ezekből született jelenünk. Az évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé arról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműen alakultak oly­kor dolgaink, alakult sorsunk. Volt benne minden: volt hősiesség és tragikum, vol­tak fényes győzelmek és keserves kudar­cok. Az évforduló egyben pillantás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatéko­sak és jelentősek. Ezek képezik újabb ered­ményeinknek, a társadalom továbbfejlődé­sének szilárd alapját. Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy ok­tóber eszmélnek és gyakorlatának tovább­vitelében látjuk mai teendőink és törek­véseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi kötelességünket. Ez teszi pa- rancsolóan szükségessé a nagy október tör­ténelmi jelentőségének, valamint mindan­nak .beható és alapos elemzéséit, amit a nagy október óta ejtelt hét évtizedben vé­geztünk ... Üttörökként hatalmas és bonyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rö­vid elemzésbe Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világháborúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos volta. Nem foglal­ható bele egy rövid elemzésbe az átalaku­lások újszerűsége, a hozzájuk fűződő re­mények sokasága, az új, a szokatlan tér­nyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéké. Nem fog­lalhatók belé a szubjektív tényezők sem, melyek különleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakaiban. Nem fér­nek egy rövid elemzésbe a maximalizmus- sal átitatott forradalmi idők, a jövőről al­kotott, olykor leegyszerűsített, sarkított el­képzelések, és nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjobban, legigazságósabban oldjanak meg. Az októberi forradalom emberek milliói­nak hatalmas áttörése volt, amely ötvözte a munkásosztály alapvető érdekeit, a pa­rasztság évszázados vágyait, a katonák- és matrózok békeóhaját, a soknemzetiségű Oroszország népeinek törhetetlen vonzal­mát a szabadság és a világosság iránt. A bolsevikok pártja képes volt arra, hogy megtalálja a legfontosabbat a különböző érdekek bonyolult összefonódásában, egye­síteni tudta a különféle irányzatokat és törekvéseket, és ezeket a forradalom fő kérdésének — a hatalom kérdésének — megoldása felé Irányította. A nagy október már első — a földről és a békéről szőlő — dekrétumaiban tettekkel adott választ a kor követelményeire, nemcsak a munkás­osztály alapvető érdekelnek adott hangot, hanem a nép abszolút többségének törek­véseit is kifejezte. A Lenin utáni időszak, a húszas-harmin­cas évek általános mérlegét megvonva ki­mondhatjuk: nehéz, bonyolult, ellentmon­dásokkal teli, de nagy és hősi utat tettünk meg. Sem a legdurvább hibák, sem a szocia­lizmus elveitől való eltérések nem tudták letéríteni népünket, országunkat az 1917- ben választott útról Hiszen óriási volt Ok­tóber ösztönző ereje, igen erősek voltak a szociallzmusnajc az eszméi, amelyek meg­hódították a tömegeket. A nép a nagy ügy részesének érezte magát, kezdte élvezni munkája gyümölcsét, hazaftsága új, szocia­lista tartalmat nyert. Mindez teljes erővel megnyilvánult a nagy honvédő háború kemény megpróbál­tatásai idején, 1941 és 1945 között. Biztonsággal elmondható, hogy a nagy honvédő háború évei magának a pártnak az életében a legdicsőbb és leghősiesebb fejezetekhez tartoznak, amely fejezetek bá­torsággal, a kommunisták millióinak nagy odaadásával és önfeláldozásával íródtak. A háború megmutatta, hogy a szovjet nép, a párt, a szocializmus és Október elválaszt­hatatlan egymástól, és hogy a világban nincs olyan erő, amely ezt az egységet megbonthatná. Lenint pártunk a munkásosztály harcos, ■aktív alakulataként jött létre és fejlődött. Tőle kapta a bizonyosság, szilárdság, fe­gyelem és kitartás hatalmas erejét a szo­cialista eszményképekért vívott küzdelem­ben, s az élethez való bölcs és humánus hozzáállást. Az egész nép pártjaként ma is megőrzi ennek a harcos és alkotó osz­tálynak a legkiválóbb jellemvonásait. Most Is, a szocializmus történelmének minden szakaszában! Sürgető, elodázhatatlan szükségletek jut­tattak bennünket arra a következtetésre, hogy az átalakítás szükséges. De minél mé­lyebbre hatoltunk problémáink mélyére és értettük meg azokat, annál világosabbá vált, hogy az átalakításnak szélesebb tár­sadalmi-politikai és történelmi összefüggé­se Is van. Az átalakítás nemcsak az előző Időszak pangásátől és konzervativizmusától való megszabadulást, az elkövetett hibák kija­vítását, hanem a munka társadalmi meg­szervezésének és módszereinek a történe­lem során korlátolttá, elavulttá vált vo­násai felszámolását Is jelenti. Általa a szo­cializmust a tudományos-műszaki forrada­lom feltételeinek és szükségleteinek, a szovjet társadalom szellemi fejlődésének megfelelő legkorszerűbb formákkal ruház­zuk fel. Ez a társadalom forradalmi meg­újításának saját logikával és szakaszokkal rendelkező, viszonylag hosszan tartő folya­mata. Minden alapunk megvan arra, hogy az átalakítást meghatározott történelmi sza­kasznak tekintsük társadalmunk folyama­tos fejlődésében. Válaszolva a lenini kér­désre, hogy „mirőj mire“ térünk át, teljes határozottsággal ki kell jelentenünk: a szocializmust új minőséggel kell felruház­nunk, ahogy mondani szokták, új életet kell belelehelnünk, evégett pedig a tár­sadalom életének minden- oldalát, mind az anyagit, mind a szellemit alapjaiban kell megújítanunk, ' s rendszerünk humanista jellegét a legteljesebb mértékben fel kell tárnunk. Az átalakítás célja az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljes­ségében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját, amely vitathatatlan elsőbbsé­get biztosit a munka emberének, az ő ide­áljainak, a társadalmi-politikai kapcsolatok­ban, a kultúrában meglevő emberi értékek­nek. A forradalmi megtisztulásra és újjászü­letésre vonatkozó reményünk abból táplál­kozik, hogy a személyiség, az emberi té­nyező aktivizálása révén feltárjuk a szo­cializmus hatalmas társadalmi tartalékait. A szocializmus mint az embert és annak felemelkedését szolgáló valóban humánus társadalmi rend, éppen az átalakítás ered­ményeként érvényesítheti, és kell is hogy érvényesítse a benne rejlő lehetőségeket. Ez a társadalom az emberekért van, al­kotó munkájuk felvirágoztatásának, jólétük­nek, egészségüknek, fizikai és szellemi fej­lődésüknek a társadalma, olyan társada­lom, amelyben az ember teljes jogú gaz­dának érzi -magát, és tényleg az is. Az átalakítás sorsát a társadalmi fejlő­dés két kulcskérdése határozza meg, az egész társadalmi élet demokratizálása és a radikális gazdasági reform. A társadalom demokratizálása az átala­kítás lelke, és előrehaladásának folyama­tától függ magának az átalakításnak a si­kere, s túlzás nélkül elmondható, hogy az egész szocializmus jövője is. Ez a po­litikába^ és a gazdaságban végbemenő vál­tozások legbiztosabb garanciája, amely ki­zárja a bárminemű visszalépést. Gazdasági és politikai rendszerünk át­alakítása során először is olyan megbíz­ható és rugalmas mechanizmust kell létre­hoznunk, amely lehetővé teszi minden dol­gozó tényleges bevonását az állami és a társadalmi ügyekben való döntésbe. Másod­szor a népet a gyakorlatban meg kell ta­nítanunk az elmélyülő demokrácia felté­telei közepette való életre, az emberi jo­gok kiszélesítésére és megszilárdítására, és a tömegek körében modern politikai kul- 1 túrát kell . kialakítanunk. Más szóval — tanítani és tanulni kell a demokráciát. Részlet Mihail Gorbacsovnak az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából el­mondott ünnepi beszédéből A RADIM lehetőségei A SZISZ IV. kongresszusa megállapította, hogy a középiskolás fiatalok munkája a múltban kezdett sablünássá, egysíkúvá vál­ni, ami pedig negatívan hatott tevékeny­ségükre. Annyira elburjánzott a formaliz­mus, hogy az elsős középiskolás szinte kö­telességének érezte belépni az ifjúsági szer­vezetbe, mert az a tévhit járta, hogy ez kell a továbbtanuláshoz, az osztálykirán­dulásokon való részvételhez és sok egyéb­hez. Az osztályfőnök-centrikus munkaszer­vezés .miatt nemcsak a diákok érdeklődési köre szűkült be, hanem a kezdeményező­készségük is visszafogottabb lett. Ezen se­gítendő, dolgozták ki a SZISZ központi szervei a RADIM elveit, amelyek több kí­sérleti stádium után idén szeptembertől kerültek a középiskolák hétköznapi gya­korlatába. A mozgalom küldetésének lé­nyegéről, bevezetésének kezdeteiről' s az eddigi egyéb tapasztalatokról beszélgettem a SZISZ Tőketerebesi (Trebiéov) JB titká­rával, C z a p p Mariánnal. — Mit lehetne elmondani e bontakozó­félben levő módszertani mozgalom lénye­géről és meghonosításának kezdetéről a ti járásotokban? . — Mi is abban a cipőben járunk, mint más fiatalok. A középiskolás fiatalok tevé­kenysége egy-két érdemleges akciőtől el­tekintve nálunk is ellaposodott. Nagy je­lentőséget tulajdonítok a RADIM beveze­tésének, mivel-megszűnik az első és má­sodik évfolyamokban a már formálissá és unalmassá vált taggyűlések, jelentések, jegyzőkönyvek sorozata. A munka az osz­tály akarata szerint zajlik, és egy har­madikos vagy negyedikes diák irányítja és szervezi. A demokratikus elveken nyugvó munka tartalma alapján dönti el aztán az osztály a SZISZ-hez fűződő viszony kér­dését. Lényegében kötetlen, játszva-szőra- kozva dolgozásról van sző, ami aztán a későbbiekben a SZISZ égisze alá kerül. Ügy is mondhatnám: ez még a pionirfoglalko- zások folytatása, csak itt nem a rá]vezető jutott kulcsszerephez. Nem kötelező egy terminusban belépni mindenkinek, hanem fokozatosan, ki-ki saját belátása szerint, elsősként vagy másodikosként lehet a SZISZ tagja. Harmadikban aztán jöhet az igazi szervezeti élet, jöhetnek a taggyűlések, a munkaprogram stb. Kezdetben nálunk csak bizonyos Iskolában akartuk bevezetni, mi­vel a szakmunkásképzők szerkezeti felépí­tése bizonyos problémákkal járt, aztán még­is átértékeltük a lehetőségeket, és mind a 13 középfokú iskolában bevezettük a RADIM-ot. — Ez az új mozgalom bizonyára nem­csak az instruktoroknak hozott jő adag munkát, hanem neked is. hiszen a te ha­táskörödbe tartoznak a középiskolák Sőt, bizonyára még mások is részesei e mozga­lom kibontakozásának. Kik vesznek hát részt és milyen mértékben a RADIM sor­sának alakításában? — Még egyszer hangsúlyoznám az ins­truktorok szerepét. Járásunkban vagy het­ven, főleg harmadikos diákról van sző, aki­ket gondosan válogattunk ki a SZISZ is­kolai bizottságainak tagjaival. Főleg ők, de mi Is rendszeresen értékeljük a mun­kájukat. Járási és kerületi szintű tanfo­lyamon Ismerkedtek meg a mozgalom lé­nyegével. „A SZISZ-vezetők járási Iskolá­jáéba Is besoroltuk őket, ahol huzamosabb ideig foglalkoznak majd ezzel a probléma­körrel. A középiskolás fiatalság járási ta­nácsa mellett megalakult a RADIM-tanács, ahol természetesen az iskölák vezetősége, a pedagógusok is képviselve vannak. Raj­tuk keresztül biztosítjuk az iskolákkal, fő­leg az igazgatókkal valő együttműködést. Magamról csak annyit, hogy az új moz­galommal járó pluszmunkát kötelességem­nek tekintem. — Decemberben véget ér az ún. feltárási időszak, amikor már részben képet lehet alkotni a helyzet változásáról, járási vi­szonylatban milyen részeredményekre szá- míttok? — Hogy minden kezdet nehéz, ez most Is beigazolódott. Ma még nehéz lenne messzemenő következtetéseket levonni, vi­szont rendszeresen látogatom az iskolákat, így van áttekintésem az ottani SZISZ-bi- zottságok értékeléseiről, az instruktorok te­vékenységéről, a diákok hozzáállásáról. A RADIM fogadtatása kedvező, a hangulat jő, fgy optimizmussal nézünk a decemberi rész- eredmények értékelése-elé Polgári László (A szerző felvétele) LÁTOGATÓBAN Kedves meghívásnak téve eleget, lá­togattunk el a közelmúltban Karvára (Kravany nad Dunajom) a Mezőgaz­dasági Középfokú Szaktanintézetbe. La­punk főszerkesztője, Csikmák Imre a SZISZ iskolai szervezete tagjainak be­számolt a szövetség IV. kongresszusá­ról. Kihasználtuk az alkalmat, és meg­kértük Gáspár János igazgatóhe­lyettest, mondjon néhány szót intéze­tükről. — Iskolánk feladata a mezőgazdasá­gi szakmunkások nevelése. Tanulóink négy, a szőlészeti, a kertészeti, az ál­lattenyésztési és az épületasztalos sza­kon szerezhetnek náluk képesítést. Az utóbbi időben iskolánkban új fejlődési folyamat indult el. Ezen nemcsak az anyagi és műszaki feltételek fejlődését értem, bár ilyen is van, hanem a meg­újult gondolkodásunkat Is, ami vissza­tükröződik az oktatási-nevelési folya­matban is. Abból indulunk ki, hogy a műszaki-tudományos haladás a mező- gazdaságra is egyre nagyobb hatással lesz. Társadalmi elvárás tehát, hogy olyan szakembereket neveljünk, akik az új, nem hagyományos körülmények között is helytállnak. Igyekezetünk ar­ra irányul, hogy az elmélet összhang­ban legyen a gyakorlattal. Olyan fia­tal szakembereket szeretnénk útnak in­dítani, akik szeretik a szakmájukat, fogékonyak minden új iránt, és képe­sek önállóan ’ gyarapítani szaktudásu­kat. A tanítás szaktantermekben fo­lyik, ezeknek kialakításában a tanulók is részt vesznek. — Emberformáló tényezőnek tartjuk azt Is, hogyan töltik tanítványaink a szabadidejüket. Egész sor szakkörben dolgozhatnak. A közelmúltban iskolánk videofelszereléssel gyarapodott, amely szintén a diákok rendelkezésére áll. Számítástechnikai szaktantermünkben nyolc számítógép várja őket. A szépér­zék fejlesztése végett a mostani isko­laévben nem kötelező tantárgyként be­vezettük az esztétikai nevelést. Nem feledkezünk meg tanulóink fizikai épü­léséről sem. Saját erőből sporttelepet építettünk, ahol többek között röplab­da- és salakos teniszpálya áll a ren­delkezésükre. A közeljövőben adjuk át rendeltetésének az új tornatermet. — Röviden talán ennyit mondhatnék Iskolánkról. Hiszünk abban, hogy nö­vendékeink mind szakmai, mind embe­rt vonatkozásban a lehető legfelkészül­tebben lépnek majd az életbe. Köszönjük a tájékoztatást.-hr-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom