Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-04 / 5. szám
Leningrádi emlékezés „Polgártársak, tüzérségi tűzben az utcának ez az oldala veszélyes!“ Több mint negyven esztendővel ezelőtt figyelmeztették e szavakkal a blokád alá vett Leningrád lakóit: óvakodjanak a Nyevszkij proszpektnek ezen az oldalán járni, hogyha rázendít a fasiszta támadók tüzérsége. A feliratot ma is ott látni a Nyevszkij proszpekt 14-es számú háza falán. Emléktábla őrzi. A blokádra emlékeztet. Arra a 900 -napra, amelyet a leningrádiak nem fognak soha elfelejteni. Amelyet senkinek nem szabad soha elfelejteni! Aki csak elmegy a ház oldalán — márpedig világvárosi forgalom zajlik a csodaszép főutcán —, mind vet legalább egy pillantást az emléktáblára. S van, aki virágot is helyez alá. Fotoriporter kolléganőmmel mi is megálltunk egy pillanatra, azután néhány lépésről lencsevégre kaptuk az embereket. Ha úgy tetszik, „rejtett kamerával“, film- szalagszerűen fotózta le kolléganőm a járókelőket. Ezek a képek minden bizonnyal magukért beszélnek, de mindent nem mutathatnak meg. Láttunk itt szomorú, síró arcú idősebbeket és olyan fiatalokat is, akik vidáman kacagva, egymásba karolva érkeztek a ház elé. hogy itt — tekintetüket a táblára vetve — elcsöndesedve emlékezzenek. Szinte senki nem volt, aki közömbösen elhaladt volna a tábla előtt. Azok sem, akik még soha nem látták, s azok sem, akik nyilván naponta kétszer is elmennek alatta. A mélységesen emberi, minden pátosz nélküli felirat különösen alkalmas azoknak a borzalmas napoknak a felidézésére. Az emberek egy pillanatra emlékezetükbe idézhetik a kilenc- száz napig tartó blokádot, amely magában hordozott minden nehézséget, kint, gyötrelmet, éhínséget és szenvedést. Vannak, akik saját élményeikhez, mások apáik elbeszéléseihez, megint mások csak naplók, emlékiratok, regények, filmek részleteihez visszanyúlva. Én is felidézem magamban azokat a naplókat, amelyek a blokádot átélt emberek lelki világát, bátorságát tükrözik vissza, feltárva midazt, ami az emberek lelkében ment végbe, bemutatva mindennapi küzdelmüket. Nem tudták életben maradnak-e, nem tudták, mi lesz szépséges városukkal, Leningráddal, s az országgal, csak azt tudták: ki kell tartaniuk. A blokád legnehezebb napjaiban is élt bennük az igazság győzelmébe vetett hit. Idős, ősz hajú asszony áll meg mellettünk, Ligyija Andrejevna. Ö jól emlékszik azokra a napokra: „A német repülőgépek bombázásai húsz-harminc percig tartottak, néha még tovább is. Bevallom, kezdetben a félelemtől nemegyszer reszkettem. Időnként képtelen voltam mozogni. Pedig a karomra kellett vennem a kisfiámat, és az óvóhelyre kellett szaladnom. Volt olyan időszak is, amikor a hatodik emeletről nem tudtunk lemenni. Egymás után csapódtak be a lövedékek a közeli házakba. A mellettünk levő ház megingott, majd péma csend támadt. Megmenekültünk, mondtam magamban. De hányszor megismétlődött még ez.“ A blokádot átélt Ismerősöm szavai Vera Inber sorait juttatják eszembe: fegyvert hadosztály gyilkos csQrhefével tárt Hitler Adolf Leningrád fele, bombázta, lőtte nappal, este éllel, de mind hiába, célt nem ért vele: Leningrád szívét nem fertőzte meg egy percig sem a német szörnyeteg!‘ (A pulkovői délkör) (Madarász Emil fordítása) A német csapatok három télen át ostromolták a blokád alá vett várost. Kilencszáz nap bombatűz- ben, vérben, nélkülözésben. A városban maradók éjt nappallá téve dolgoztak, hogy mindent megadjanak a frontnak. A város védői szilárdan megvetve lábukat a földön, az utolsó csepp vérükig kitartottak. A támadó fasiszták nem is jutottak tovább a város pereménél. Egyetlen német katona sem tette be a lábát Lenin- grádba. És a fasiszta blokádot végül is sikerült feltörni. Az előrenyomuló szovjet csapatok egyesülhettek a Leningrádot védőkkel, és azután tovább űzhették a fasisztákat. A Nyevszkij proszpekt 14 előtt álldogálva mi is a múltra emlékezünk, együtt a leningrádiakkal s a Nyevszkij proszpekt sok országból s a Szovjetunió távoli tájairól is érkező Járókelőivel. Arra az ostromra, blokádra, amelynek félelmetes nyomása alól 1944. január 27-én szabadult meg a hős város. D. F. OROSZ TROJKA A Szovjetunióban a tél hangulatos velejárója a híres orosz trojka. Kevesen gondolnák, hogy a trojka összeállítása valóságos tudomány, amely nagy türelmet és gyakorlatot igényel. A hármas fogat minden egyes tagjának nemcsak a korát és szőre színét veszik figyelembe, hanem vérmérsékletét és természetét is. Ha nem lenne meg az összhang köztük, akkor nem egyforma sebességgel futnának. A hármas fogat vezető lova, a rudas, középen fut. Rendszerint orlovi vagy orosz fajta, erős, kitartó 16. Szabályosan, pontosan, ritmikusan, fejét magasra tartva kell ügetnie. A rudas nagyobb, mint a mellette galoppozó két telivér hátasló. A különböző futásmódoknak — az ügetésnek és a vágtának — az összekapcsolásé val a trojka nagy sebességet tud elérni. A trojkák téli rekordja 1800 méteren — ez a távolság egy kört Jelent a moszkvai hippodrom behavazott pályáján — két perc tizenkilenc másodperc. Rendeznek futamokat 2400 és 3200 méteren is. A múlt században a troj kák igen hosszú távon is versenyeztek, igaz, csak a nyári évadban. így például 1847. július 2-án az a trojka szerezte meg a győ zrlmct, amely teherrel 33 versztet (35,2 kilométert) egy óra 21 perc 18 másodperc alatt tett meg Másfajta rekordokat is feljegyeztek. Jevgenyij Cserkasszij herceg egyszer trojkájával másfél óra alatt ötvenegy kilométert tett meg. E rekord után a herceg aligha tudta a három lovat még egyszer befogni. Az ismert orosz költő, Nyikolaj Nyekraszov Toptl- gin generális című versében leírt egy esetet, amely az ősi orosz városban, Kosztromában történt. A postakocsis és a vándorszínész a szánon hagytak egy idomított medvét. Amikor a medve nyugtalankodni kezdett, a lovak megrémültek, és különös utasukkal nagy sebességgel az egyik postaállomástól a másikig futottak. Talán az lehetett az igazi rekord. A régi időkben igen fontos közlekedési eszköz volt a trojka. A hatalmas országban még nem volt vasút, és a vasútépítés alighogy megkezdődött. Télen szánba, nyáron hintóba fogva, csengettyűszóval száguldoztak a lovak az utakon, utasokat és postát szállítottak. A postavivő trojkák olyan pontosan megtartották a menetrendet, hogy az órát hozzájuk lehetett igazítani. A „trojka“ szó először 1807-ben, a „postamesteri instrukciókban“ szerepelt, bár az orosz országutakon az ilyen fogatokat — a hivatalos előírásnak megfelelően — a XVII. század közepén kezdték alkalmazni. Napjainkban élnek még olyan mesterek, akik szabályosan és gyorsan be tudják fogni a trojkába a három lovat. A hajtónak és segítőtársainak nem egy-két hónapra, hanem lényegesen több időre van szükségük ahhoz, hogy a három lóból teljes értékű fogatot alakítsanak ki. Az állatoknál Is létezik pszichológiai összzefér- hetőség. Egy sportlovat egyedül viszonylag gyorsan be lehet törni, de egyszerre három lóval aligha sikerül rövid idő alatt megbirkózni. Enélkül pedig a gyors trojka nem jön létre. A hosszú évekig tartó edzést azonban siker koronázza, s a begyakorlott fogatot benevezhetik a versenyekre. Moszkvában minden évben megrendezik az orosz trojkák hagyományos bajnokságát új ifjúság 51 A POHÄRKÖSZÖNTÖ TÖRTÉNETE Ojév éjszakáján a világ több száz nyelvén hogyomá- nyos pohárköszöntők hangzottam el. Kevesen tudják azonban, hogy a pohárköszöntök története elvész az ókorban. Még Caesar idejében mindenkinek kötelessége volt valakinek az egészségére pohárköszöntőt mondani. A pohárköszöntő — „rószt“ — elnevezés a XVI. század elején jelent meg. Abban az időben az italos- pohárba pirított kenyérdarabokat dobtak. A pohárkoccintás hagyományának is megvan a maga története. Az ókorban a fém-, kristály-, üvegpoharak zaja elűzte a rossz szellemeket. Az írek ünnepélyes alkalmakkor a következő speciális pohárköszöntőt mondták: „Házunk fedele soha ne omoljon be, az alatta élő barátaink pedig soha ne veszekedjenek!“ 80 ÉVE HAZASOK A 104 éves Salvatore Calto és 98 éves felesége, Provi- denzia arra böszke, hogy az Egyesült Államokban a leghosszabb ideje házasok A napokban ünnepelték házasságkötésük 80. évfordulóját. A rekordot tavaly állíthatták volna fel, ha 1905- ben Salvatorénak nem kell arra várnia, hogy választottja beltöltse a törvény által megkövetelt 16 évet. HOL A LEGDRÁGÁBB A MEGÉLHETÉS? A megélhetés Japánban kerül a legtöbbe, derült ki egy Londonban közzétett felmérésből. Ehhez persze a japán valuta,, a yen állandó erősödése is hozzájárul. A felmérés olyan cégek számára készült, amelyek rendszeresen küldenek alkalmazottakat külföldi kiküldetésre. Ezért nem ajánlják a költségeiket csökkenteni kívánó cégeknek a nagyszámú és hosszabb üzleti utazásokat Nigériába, Algériába, Irakba és Tanzániába, amelyek Japán után a legdrágább országok. Azt, hogy az alacsony inflációval böszkél- kedő Egyesült Államokban is emelkednek a megélhetési költségek, jelzi az ország előmenetele a drégasági listán. 1980-ban az USA ezen még a 65. helyen állt, de a múlt évre „feljött“ a 39- re. AFRIKA LAKOSSÁGA ENSZ-tanulmányok becslései szerint Afrika lakossá- fa 2000-ig 200 millió fővel gyarapodik. Ennek következtében a városi lakósok száma is növekedni fog, megközelítve a 361 milliót, az 1980-ban számon tartott 138 millióhoz képest. A városlakók az összlakosság 43 százalékát teszik majd ki a jelenlegi 36 százalékhoz képest. A városokra gyakorolt nyomás okozta nehézségek elkerüléséért intézkedéseket kell hozni a gazdasági alap, a lakások és a városi szállítás biztosítása végett. Úgyszintén előirányozzák több munkahely létesítését falvakon. ARANYRÖG Három kínai földműves a KUlán-hegységben egy 7,7 kiló súlyú aranyrögöt talált,, amelyért a bank 75 000 dollárt fizetett ki nekik. TOVÁBB PERDÜLT A PISAI TORONY A pisai torony több mint egy millimétert ferdült az elmúlt év folyamán — Jelentette be a híres olasz műemlék konzerválásával megbízott intézet elnöke. A torony elhajlásénak ez a növekedése nam haladja meg az utóbbi években mért átlagot. Aggodalommal állapítják meg, hogy a műemlék, helyzetével foglalkozó technikusok még nem egyeztek meg, milyen eljárásokkal akadályozzák meg a pisai öreg torony elhajlását.
