Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-28 / 43. szám

Fiatalítás- felújítás közben

Jelenleg mintegy négyszázötven dolgozója van a rimaszombati (Rimavská Sobota) konzervgyárnak.

Pár év óta tart az üzem felújítása, amelyet három fázisban hajtanak végre. Amikor ott jártam, állt az új gyártócsarnok, üzemeltek a leginkább szükséges gépek. Lebontották viszont a kéményt, amely csaknem 85 éven át ontotta a kormot, füstöt a

I Rima-parti városra. 1902-ben döntött a kormányzat arról, hogy a környéken fellelhető nyersanyag feldolgozására élelmiszeripari létesítményt kap a város. Igaz, nem volt ez valami híres nagyüzem.

A gyár később íródott krónikájából értesültem, hogy csak amolyan manufakturális termelés folyt az idő tájt. Szőlőt érleltek, gombát szárítottak, de még cukorka is készült a gyárban. A két világháború alatt itt is haditermelés folyt. Húst és más ételeket tartósítottak a frontkatonáknak.

Más kérdés, hogy mennyi jutott ezekből a futó- árkokba, és mennyit feketéztek el a korrupt tulajdonosok.

A háború utáni években államosították a konzervgyárat. A nemzeti vállalatnak két másik városban volt üzeme. Safárikovóban ecetgyár működött, Losoncon (LuCenec) pedig salátát készítettek. Aztán jött egy újabb átszervezés. Jelenleg ; a Liptovskji Mikulás-1 vállalat irányítja a termelést. A safárikovói gyárnak már csak emléke él, a rimaszombati üzem viszont jelentős megrendeléseknek tesz eleget.

A termeléssel sűrűn voltak bajok. Vagy gyenge volt a zöldség- és gyümölcstermés, vagy az üzemi irányítás nem működött olajozottan. Tény, hogy az utóbbi két évtizedben vagy fél tucat igazgatója volt a gyárnak. Ebben az esztendőben arra az elhatározásra jutott a vezérigazgatóság, hogy felfrissíti a vezetést. Az új Igazgató, Ján Pongő vegyészmérnök harmincegy éves, a termelési igazgatóhelyettes, Hegedűs László mérnök is alig néhány évvel Idősebb. Késő délután jártam az igazgatóság épületében, de a két fiatal szakember még az irodában tanácskozott.

— Szlovákia konzervgyárai közül ebben az üzemben leginkább idényjellegű a feldolgozás. Általában mikor kezdődik a munka dandárja?

— Június közepére terveztük a friss zöldség és gyümölcs feldolgozásának kezdetét. Sajnos, nem a mi hibánkból, de késtünk. Csak július közepe táján indultunk, de még akkor sem teljes kapacitással. A vállalat által megszabott tervek igencsak igényesek: több mint kilencezer tonna zöldséget és kétezerötszáz tonna gyümölcsöt kel- j lene tartósítanunk.

— Nem volt igazán jó az idei termés. A hideg napokat hirtelen kánikula követte. Ez mennyire volt hatással a feldolgozásra?

— Kilencven szállítója van a gyárnak, mégis sokszor előfordult, hogy nyersanyaghiány miatt szinte teljesen beálltak a gépsorok. Pedig igazán felkészültünk az idényre. Befejeztük a felújítás második szakaszát. Mindenképpen bizonyítani akartunk. Ennek ellenére nem sikerült teljesítenünk a tervezett HOO tonna zöldborsó tartósítását, és bizony a zöldbab sem került akkora mennyiségben a dobozokba, mint ahogyan elképzeltük.

— A tervmutatókat viszont teljesíteni kell.

— Még szerencse, hogy nagyon széles a termékskálánk. így ha valamelyik termény kiesik is, másokkal helyettesíthetjük. Más zöldségfélékkel pótoljuk a hiányzó mennyiséget.

— Milyen a munkaerőellátás?

— Az sem rózsás, nem nagyon boldogulnánk a diákok segítsége nélkül. Minden évben szerződést kötünk a szlovákiai közép- és főiskolákkal. A diákok nálunk teljesítik nyári építőtábori tervüket. Nyitráról JNitra), Zvolenból, Doln^ Ku- bínból már évek óta jönnek hozzánk a közép- iskolások. Két-háromhetes turnusokban váltják egymást a csoportok. Összesen kétszáznyolcvan középiskolás dolgozott üzemünkben júliusban, augusztusban. Ezen kívül kétszázötven főiskolás diák is segítette a termelést. Ebben az évben itt voltak a Banská Bystrica-i és a Presovi Pedagógiai Kar diákjai, a bratislavai Szlovák Mű- j szaki Főiskola és a Komensk? Egyetem Gyógyszerészeti Karának hallgatói, ősszel főleg csak főiskolás csoportok szoktak segíteni, most is itt vannak.

— Mennyire elégedettek a diákok teljesítmé- j nyével?

— Nekünk ezekre a fiatalokra feltétlen szük- I ségünk van. Saját erőnkből nem győznénk a fel- | dolgozást. A környéken egyre több a munkalehe- ij tőség. Az emberek oda mennek, ahol leginkább :! hasznát vehetik szakképzettségüknek, s úgy is J bérezik őket. Nálunk az alkalmazottak hetvenöt százaléka nő, sok a segéd- és betanított munkás. Szóval a nyári építőtáborok és az .ifjúsági staféta segítsége nélkül egyszerűen megbénulna a termelés. Eddig például megoldatlan volt helyben a szakmunkásképzés. Más gyárak erre már rég gondoltak. Most sikerült elérnünk, hogy a Rimaszombati Szaktanintézetben a mi számunkra is tudnak szakembereket képezni. De ez még csak j az első évfolyam, de ezeket a fiatalokat már mi .akarjuk munkába állítani. Folyik tehát az átépítés, és közben az ésszerű fiatalítás is.

Haják Bála

Kása Sándor mérnök: ,,'Á fagy alaposan megtizedelte a szőlőtőkéket.“

Fiilöp Olga: „A cukorrépa utószedését már hagyományosan mi végezzük.“

Sztrutinszky Zsuzsa és Erna Kuruová „jó soron“ haladtak.

A természeti adottságokhoz méltó eredmények

Kása Sándor, agrármérnök tanulmányai befejeztével, csupán három évvel ezelőtt szegődött a Királyhel- meci (Král'ovsky Chlmec) Állami Gazdaság kötelékeibe, éppen ezért volt meglepő, hogy máris növénytermesztő specialista beosztásba került.

Bélán József termelési igazgatóhelyettes sietve felvilágosít: — Sanyi a jobb kezem, mindent együtt beszélünk meg, együtt szervezünk, de ha pontosak akarunk lenni, akkor az ő szőkébb területe a szőlő-, a dohány-, a zöldség- és a gyümölcstermesztés.

Már hármasban boncolgatjuk a gazdaság növénytermesztési eredményeit, különös hangsúllyal az őszi betakarítás eddigi menetére és a még rájuk váró teendőkre.

— Természeti adottságaink, szerencsére, kedvezőek, így semmi sem írható a talaj rovására — kezdi az idősebb szakember. — Ősz derekán jő érzéssel nyugtázhatom, hogy a kalászosokra ritka jő év volt, 136 százalékra teljesítettük az előirányzott tervet. Az 5,15 tonnás hektárhozam rekordnak számít a gazdaság történetében. Ami már kevésbé szívderítő, az a szőlő hektárhozama. Sovány vigasz csupán, hogy a fagykárokat az állami biztosító részben megtéríti. A csapadékhiányt mind a cukorrépa, mind a zöldség megsínylette. De újra beigazolódott a nagyapáink hangoztatta tétel: amit az időjárás az egyik oldalon elvesz, azt valahol vissza is adja. Repcéből a legjobbak voltunk a járásban, a napraforgó első hektárjai után úgy ítélem, abból is legek leszünk.

— A kedvező fekvés és talajösszetétel mellett sem lehet ma már csak vetni és aratni, ültetni és a termést betakarítani, hiszen a talaj a vetésforgó ésszerű alkalmazása mellett is veszít táperejéből. Mit tesznek a termőföld minőségének megőrzéséért?

— Saját agrolaboratpriumunk van, ahol állandóan figyeljük a talajösz- szetételt. A műtrágyagazdálkodásban is rendet és fegyelmet szeretnénk bevezetni, nem beszélve az intezív gazdálkodás legelemibb követelményéről, a talajmüvelésről. A kártevők elleni védekezésen kívül nálunk különösen fontos a gyomirtás, és még ennél is égetőbb feladat az állattenyésztés szempontjából a legelők felújítása. Időnként kevés a vegyszer, ennek ellenére sincs lemaradásunk.

Az elmondottak azonban nem azt jelentik, hogy a gazdaságban minden símán megy. Kása Sándor mérnök, a fiatal növénytermesztő nem is ken- ' dőzi a valós helyzetet.

— A fagy alaposan megtizedelte a szőlőtőkéket, így azontúl, hogy nem érjük el a tavalyi termést, az elpusztult tőkéket pótolnunk Is kell majd. Míg a szüret tavaly sok munkával járt, az idén jóval kevesebb dolguk van a szüretelő diákoknak, akik az ifjúsági staféta kereteiben segítenek gazdaságunknak. A dohány viszont jól fizet, "ezt azért mondom így .mert még napjainkban Is törjük, szárítjuk. Az a helyzet, hogy mindössze 15 hektáron termesztjük, és ilyen meny- nyiségért még nem érdemes gépesíteni. Eléggé munkaigényes ez a művelet, de nem csupán ezért törjük már július közepétől — a diákok ott is segítenek —, hanem azért is, mert kicsi a szérítókapacitásunk. Mindösz- sze két szárítónk van, ami kevés, ráadásul a fűtőolajjal is voltak problémáink, így lassabban halad a munka a kelleténél. Az előirányzott meny- nylség azonban' meglesz. A zöldségféléknél a paprika beadást tervét már teljesítettük, a paradicsom betakarítása viszont gonddal jár. Bár

három begyűjtő kombájnunk is van, a kézi szedést választottuk. Ezt az egyenetlen érés tette szükségessé, s az, hogy ha a 700 tonnás beadási tervünket nem teljesítjük is, minimé iis legyen a hiány. Ezt pedig csak így tudjuk teljesíteni.

Határszemlén

A két vezető dolgozó többször hivatkozott arra, hogy az őszi betakarítási munkák nehezen képzelhetők el a szorgos diákok nélkül. Erről a valóságban is meggyőződhettem határszemlére Indulván.

Először a vaskos, közel kétméteres dohányszárak árnyékában leltünk diákokra, pontosabban a Nagykaposi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulóira. A III. B. osztályközösségét a 15 hektáros tábla szinte elnyelte. Végül is három egymás mellett szorgoskodó diáklányra bukkantam, s mint később kiderült, köztük volt az egyik legil- letékesebb, Gazdagh Angéla osztályelnök Is.

— Hogy ízlik a dohánytörés lányok? |— fordulok hozzájuk kérdésemmel.

— Életemben nem csináltam ilyet, de azért megy — ismeri be Liska Hajnalka. — Elég súlyosak már ezek a levelek, ami csak azért baj, mert gyakran kell a lerakodóhelyre hordani, habár ebben a munkában a fiúk segítenek.

— Csak az a baj, hogy ők csupán öten vannak, mi meg tízen, így nem tudnak lépést tartani velünk — fűzi hozzá Radvánszky M,atild. — Ami a teljesítményünket illeti, bárhogy igyekszünk Is, naponta, illetve arra a négy-öt őrára, amit itt töltünk, mindössze másfél mázsa jön össze.

— A pénzt, ami ugyan nem sok "(mázsájáért 22,50 korona — a szerző

megjegyzése] gondosan berakjuk az osztálypénztárba, és majd egy közös kirándulásra vagy tanulmányi útra fordítjuk — mondja az osztályelnök.

Innen a gazdaság Ibolyás-szőlőhe- gyére indulunk, ahol a fiatal növény- termesztő tájékoztatása szerint lelhetünk diákokat Nem kell sokáig taposni a homokos talajban, mert Beca Erika technikus útba igazított.

— jelenleg a Szőllőskei (VínlCkyl Mezőgazdasági Szakmunkásképzőből vannak Itt diákok. Nem messze innen, a dombtetőn dolgoznak.

Kis kaptató után már fel Is tűnnek a fiatal szüretelők. Az első megkérdezettek, Sztrutinszky Zsuzsa és Erna Kuruová, nagy kedvvel végzik a munkát, mert „jő soron“ haladnak, ahol mind a tramini, mind a müller gazdagon termett. Egy-két sorral odébb viszont már panaszkodnak az idei termésre.

Eokozott munkatempóban

A kíséretünkben lévő Fülöp Olga, a SZISZ gazdasági csúcsbizottságának elnöke akkor szólal meg, mikor az őszi betakarítási munkálatokban az ifjúság számláját taglaljuk. A H)4 tagú és öt alapszervezetre osztott SZISZ-közösség jócskán kiveszi részét az őszi' teendőkből.

— Azt gondolom, nem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy mennyit dolgoznak mostanság a fiatal traktorosok, gépkezelők és a gépjavítók. Az őszi szántás, majd az ősziek vetése, a napraforgó aratása Igényes feladatok elé állít mindannyiunkat. A cukorrépát még csak a jövő héten kezdjük ásni, de a helyére több táblán is még idejében el kell vetni az őszi búzát. így a szó szoros ételmében vett társadalmi munkában, a kézi szedésben csak az irodát dolgozók vesznek részt. A betakarítási verseny nyári fejezetének folytatása volt nálunk az uborkaszedés. A SZISZ- felhívás értelmében minden leszedett mázsából tíz kilót a tagok kaptak meg. Sokat segítettünk a paprikaszedésben, a cukorrépa betakarításában pedig már hagyományosan ml végezzük majd az utószedést. Van egy ifjúsági jelzővel illetett gépparkunk, amely főleg az új gépeket összpontosítja és központilag segíti az egyes gazdasági udvarok gépellátását, -javítását. Az ő pártfogásukkal épül most az iskolai gazdaság, amely a perbe- nyíki iskolát szolgálja majd. A konkrét segítésen kívül a SZISZ-tagok vállalták a hozzánk érkező diákok munkájának szervezését is, Illetve mi adunk hozzájuk irányítókat, felügyelőket. Munkánkról és a SZISZ IV. kongresszusának tiszteletére vállalt kötelezettségeink teljesítéséről faliújságon tájékoztatjuk a SZISZ-tagsá- got. de a gazdaság többi dolgozóit is. Eddig még mindig volt mivel megtölteni ezt a faliújságot.

Mentsük, ami menthető ■<

Az állami gazdaságban hallott problémák és a betakarítási munkákban segédkező fiatalok járási értékelésének gondolata Indított el a Tőke- terebesi (TrebiSov) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság székházába Az Ondrej Cizmár mérnökkel, főagronő- mussaí folytatott beszélgetés nemcsak ennek 8 járásnak a képét rajzolta elém, hanem — úgy vélem — betekinthettem az orvoslásra váró problémák tömkelegébe is.

A nyári rekordnagyságú gabona- termés és a repce, a szója, valamint a napraforgó terven felüli hozamai jóvoltából kedvező évi mérleget könyvelhettünk el, mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Két dolog bánt leginkább. A szárítókapacitásunk nem elegendő, ezért a dohány és a kukorica értékesítése lassan halad. A kukoricakombájnok csak félgőzzel mennek, a szárítókban pedig kevés a fűtőolaj. A közeljövőben egy nagy kapacitású központi szárítót tervezünk felépíteni, amivel megoldhatnánk ezt a problémát is. Annak sem örülünk, hogy kevés a gyomirtó vegyszerünk. Az idei aszály meglátszik majd a cukorrépa hektárhozamain, mivel öntözőrendszerünk nincs még az egész járás területére kiépítve. Ez kedvezőtlenül hat a nagyüzemi zöldségtermesztésre is. Mentsük, arat menthető -*■ megfontolásból így gyakran a kevesebb veszteséggel, de több munkával járó kézi betakarítást szorgalmazzuk. Nagy gondot fordítunk a cukorrépa, a burgonya és a kukorica utánszedésére is. Ezeket a munkákat saját erőből nem tudnánk elvégezni, ezért most ts aranyat ér a diákok segítsége. A járási mezőgazdasági komisszíó tagja a SZISZ jb elnöke, Kozsár Miklós mérnök is, akiben megértő és aktív támogatóra találtunk, járásunk valamennyi — tizenhárom — szakközépiskolája és szakmunkásképzője segít a betakarítási munkákban.

Felemás érzésekkel távoztam a fő- agronómustól. Egyrészt örültem a kedvező mérlegnek, a fiatalok aktivitásának, segítőkészségének, de arra Is rádöbbentem, mennyi még a bosszantó, fékező tényező, ami nemcsak gazdaságilag káros, hanem kedvét is szegi a mezőgazdászoknak, csökkenti a kezdeményezést, az aktivitást. A kölcsönös megértésre és összefogásra — bizony ilyen értelemben is — nagy szükségünk lesz.

POLGÁRI LÁSZLÓ