Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

KOCSIYÄSÄRLÄS

Aki csak teheti, ilyenkor garázsba rejti autóját, s az utak állapotára, a hidegre való tekintettel inkább a tömegközlekedési eszközöket veszi igénybe. A téli hónapokra tehát sem a kocsikázás nem jellemző, de józan megfontolásból az autóvásárlás sem.

Alig hajtottuk át az új évi kalendárium első lapját, amikor Losoncon (Luöenec) járva megálltam a Mototechna autóbolt kirakata előtt. Reggel kilenckor az Bresen tátongó üzletben Kiss Katalin elárusítóniő közölte velem, hogy aznap van már egy vevőjük, éppen a formaságokat intézi. A vevő Imrecze József 26 éves várgedei (Hode- |ov) lakos, egy VÁZ 21061-es kocsit, közismert nevén Ladát vásárolt. A rossz nyelvek szerint ezt a típust csak nagy ritkán és csúszópénz ellenében kapni. Az üzlet helyettes vezetője, Ruzinsky László így fogadott:

— Tessék! Milyen kocsit óhajt? Jelenleg van 105-ös, 120-as és 130-as Skodánk. Skoda 130 GL személygépkocsink, ha pedig a Dáciákat kedveli, akkor Dacia 1310 TX-szel szolgálhatok.

Gondoltam, belemegyek a játékba, és a Skoda 105 ára felől kezdtem érdeklődni.

! — ötvenhétezer 485 korona — mutatott a kínálat táblájára —, persze ez csak az alapár, mert minden kocsinak van egy ún. fejlapja, amely tartalmazza a tartozékok jegyzékét: rolós biztonsági öv, ablakmelegítő, fékerősítő, fejtámaszok stb. így pillanatnyilag Is tizenöt árban van a Skoda 105 L.

— Akkor, gondolom, egyszerűbb lesz a Lada 1300-as, ezt szeretnék inkább, ha lehet,— folytattam tovább a látékot.

— Ezt a típust csak előzetes Igénylés alapján szállítjuk. Azonnal utánanézünk, leadta-e november 29-ig qz igénylést.

Ezután nem maradt más hátra, felfedtem kilétemet, és folytattuk^ beszélgetést.

— Üzletünk 53 darab VÁZ 21061-es f 1500-as) és 80 darab VÁZ 2105-ös (1300- -as) kocsit kap. Ezt a típust hivatalos űrlapon Igényelni kell, tehát névre szólóan lényegében el van adva minden Ladánk. Az 1500-asokat sokan karácsony előtt átvehették, az 1300-asokat a lövő héten kezdjük árusítani, mivel csak most kaptuk meg a kocsik dokumentációját. Megtörténik az is, hogy az eredeti igénylő írásbeli felhívásunkra nem jelentkezik, az okot nem nehéz kitalálni, így ezek a kocsik olyan szerencsések birtokába kerülnek, mint ez a várgedei vásárló, aki egyáltalán nem szerepelt a listán. Aztán az Is megtörténik, hogy a vásárló a szállítás során történt karosszériakarcolások miatt nem veszi át a kocsit, mi a kárt leszámítjuk a vételárból, és viszi, aki jön. A Közép-szlovákiai kerületben három elárusítóhely van, Ziliná- ban, Banská Bystrlcában és nálunk, de a vásárlóink az egész országból vannak, és ez sajnos spekulációkra Is lehetőséget ád.

arkas Barna hat éve vezeti az üzletet.

F

Az elmúlt évben 170-nel több autó talált Itt gazdára, mint 1985-ben, de a tervezett 2100 darabot Így sem tudták eladni. Az okok? Skoda és Dácia szinte állandóan van, de például kevés Simson mo- torpekrékpár érkezik. A szabadságok előtti főszezonban csak világos, fehér színű kocsik voltak raktáron, és azok bizony nem mentek. A menő színek napjainkig is a pasztellszínek. További probléma, hogy ä külföldi és a hazai között Is sok a feltört, erőszakkal megrongált, behorpadt, összekarcolt jármű, és ezeket nehéz eladni. Még szerencse, hogy az üzemek, vállalatok csökkentett áron ez' is megveszik. Egyébként az eladott kocsik mintegy hatvan százaléka kölcsönre ment el.

Pedig itt az utolsó betűig tartják magukat a reklám jelszavához: mindent a vevőért. Mindenki választhat autót, kint a lerakodóhelyen a Mototechna dolgozói gondosan előkészítik az útra az autót, két liter üzemanyagot tankolnak bele és lehetséges 10 km-es próbaút megtétele is. A helyszínen balesetbiztosítás is köthető, ami már az első út esetleges viszontagságaira is vonatkozik A vevő használt autóját is felértékelik, szerződést kötnek a vásárlóval, és az értéket a vételárból leszámítják, hogy csak ezt a lehetőséget említsük.

— Mi tagadás, most Holtszezon van, de májusban, júniusban átlag 200—230 kocsit adunk el. Az érdeklődés azonban nálunk mindig a kínálat függvénye. Hamarosan húsz Dacia 1310 break kocsit kapunk, a- mely igen keresett típus. Vállalati előrejelzések szerint az idén 14 és fél ezer Ladát hozunk be a Szovjetunióból, amiből Losoncra is több jut majd.

őzben az új autótulajdonos, Imrecze I# József készségesen vállalta, hogy La- dájával elvisz a próbaútra. Az 50-es főúton hajtottunk és miközben az újdonsült autótulajdonos a motor működését figyelte. készségesen válaszolt kérdéseimre.

Farkas Barna: „A mi jelszánk — mindent

a vevőért.“

— Józsi, hogyan is jutottál ehhez a Ladához?

— Reggel csak úgy indultam el, mint az a bizonyos vándorlegény a mesében, aki felkerekedett a nagyvilágba szerencsét próbálni. Persze én valamivel gazdagabb voltam nála, mert 88 ezer korona készpénzt hoztam magammal, számolva azzak- hogy a sorszámért öt-hatezer korona csúszópénzt kell majd valakinek levasalnom. De nem így történt. A pult mögötti hölgy annyira megörvendeztetett, hogy a boldogságtól majdhogynem a nyakába ugrottam. Tudomásomra hozta ugyanis, hogy van szabad Ladájuk. Szerencsém volt, simán ment a vásárlás.

A kocsi árát Józsi már három éve szorgalmasan gyűjtögeti. A katonaság előtt volt már húszezer koronája, s mióta leszerelt, havonta kétezret rakott félre. Nem iszik, nem dohányzik, semmilyen káros szenvedélye nincs. És hogy ki mindenki örül majd ennek az autónak?

— Szüleim bizonyára nagyon meglepődnek, mert reggel csak apunak említettem losonci kiruccanásomat. Aztán Éva, aki már több, mint Jő barátom. Ha minden az elképzeléseink szerint zajlik, nászútra is autóval megyünk, mégpedig a román tengerpartra. Azt hiszem, a családi Skoda ezentúl kevesebbet lesz forgalomban, mivel bátyám, Pista, is inkább az új és gyorsabb kocsit fogja használni. Igaz, ez az én kocsim, én spóroltam rá a pénzt, de bátyámnak is szívesen rendelkezésére bocsátom. Télen kevesebbet fogjuk használni, szeretném kímélni, hiszen ezért a pénzért keményen meg kellett dolgoznom.

Közben robogtunk tovább. Duruzsolt a motor, a hűtővíz hőmérséklete 80 Celsius- fok, az olajnyomás rendben volt, a fűtőtest kellemes meleget árasztott. Kint változott a kép, mintha versenyt futottunk vol na a téli tájjal, lassan de biztosan fogyasztottuk a kilométereket. POLGÄRI LÁSZLÓ (A szerző felvételei)

Vita

ELSŐ MUNKANAPOM

(Üj Ifjúiig, 1986, SÍ. gzim)

Több, mitn három éve érettségiztem kémiai szakközépiskolában minőség- ellenőrző laboránsként dolgozom. Előre tudtam, milyen lesz a munkám, hiszen az iskola, ahová jártam, eleve ennek a gyárnak képez szakembereket, s gyakran eljártunk gyakorlatra, leendő munkahelyünkre. A munkám, mondhatni, kényelmes, nem kell megszakadni... Kicsit egyhangú, unalmas naponta pontosan ugyanazt csinálni, bár kezdetben nagyon érdekelt, fontosnak éreztem Itt magamat. Igyekeztem minél Jobban elsajátítani a gyakorlati teendőket, s ami szintén nem mellőzendő, beilleszkedni a tizennégy tagú női közösségbe ... A szóbeszédre, pletykálkodásra, főleg, amíg új voltam itt, és nem ismertek, gyakran találtak okot, s engem, természetesen rettenetesen bántott, ha bolhából elefántot csináltak ... Két hónap alatt úgy-ahogy összeszoktam a munkatársnőimmel, — megszoktuk egymást, és megtanultam, hogy egy munkahelyi közösségben sem a túlzott bizalmaskodás, sem a túlzott bizalmatlanság nem vezet Jóra, és ezt a viselkedést mindenkinek tanácsolhatom ... B. Éva, 22 éves

Csaknem egy éve kerültem a hajógyár egyik nagyobb műhelyébe. Gépipari szakközépiskolát végeztem. Katonaság előtt állok, néhány hónapom van csupán addig, s feletteseim és a kollégáim egyaránt kimutatják, hogy komolyan nem számolnak velem, ami azt jelenti, hogy afféle „kifutófiú“ vagyok: büfébe megyek a többieknek, segítge- tek a lakatosoknak, önálló munkát nemigen bíznak rám, s talán ezért van az, hogy fölöslegesnek érzem itt magamat... Vonogatják a vállukat? Ki tudja, visszajössz-e hozzánk, vagy nem? Hetven kilométernyire az állandó lakhelyemtől, munkásszállón lakom. A szállón, e sivár környezetben sok minden megfordul az ember fejében. Sokszor eltöprengek azon, hogy sehogy sem Jó ez így ... Azt hiszem, hogy katonaéveim leteltével szülőfalum szövetkezeti műhelyébe jelentkezem, hiszen ott mindenkit ismerek és engem is

ismernek. Érzem, hogy ott sokkal jobban megbecsülnek majd és a munkámat is ... G. Sanyi, 20 éves

Gimnáziumot végeztem, műszaki rajzoló vagyok egy építészmérnök mellett. A kereset nagyon kevés, a munkám sem igényes. Apró-cseprő számításokat bíznak rám, rajzokat készítek, de általában csak másolok ... Mindezek ellenére fezeretem a munkámat és szívesen csinálom. Egy Időben, vagyis az érettségi után sokat foglalkoztatott a továbbtanulás gondolata, aztán valahogy megváltoztak a nézeteim. Jól éreztem itt magamat, nem akartam elmenni. Egy éven belül férjhez mentem, nemrég tértem vissza szülési szabadságomról. Most már elsősorban jó feleség és jó anya akarok lenni, örültem, hogy a munkahelyemen vártak, visszatérhettem a megszokott helyre, munkatársaim közé. Egyszóval elégedett vagyok a munkámmal és a közösséggel egyaránt, pedig hát merő vélet- lenségből kerültem ide ...

T. Erzsi, 25 éves Amikor elvégeztem a pedagógiai szakközépiskolát, egy falusi óvodában kaptam állást. Nagyon boldog voltam, hogy rám bíztak egy osztályt. A gyerekekkel hamar megbarátkoztam, de a szülők, nyilván a korom miatt {hiszen alig voltam húszéves) kicsit bizalmatlanul fogadtak, s persze ez bántott. Észrevettem a tekintetükből, hogy nem nagyon örülnek nekem, elődöm ugyanis idősebb néni volt, sok-sok évet dolgozott az óvodában, —■ innen ment nyugdíjba. Rengeteget foglalkoztam a gyerekekkel, sőt, a szabadfoglalkozás ideje alatt is különféle társasjátékokat tanítottam velük. Megmondom őszintén, hogy a kolléganőimnek nem nagyon tetszett a buzgóságom, sokszor összesúgtak a hátam mögött, de a szülők bizalmát csak úgy nyerhettem meg, ha a gyerekeken keresztül bizonyítottam. Az én „gyerekeim“ sosem sírtak a szüleik után, ha reggel elkísérték őket és siettek munkába ... Együtt játszottam, daloltam velük, mintha közéjük tartoznék én is.

J. Anna, 26 éves

! KÉTÉVES EXPEDÍCIÓ

A tavalyi brnői nemzetközi gépipari vásár egyik hazai érdekessége kétségkívül a Babetta M 210-es kismotorkerékpár volt, amely Jawa 210 jelzéssel, speciális kiképzésben, különleges, szép

Í kivitelben volt látható. A csehszlovák gépjárműipar érdekes termékét Morvay István, a kolárovói motorkerékpárgyár formatervezője alkotta meg, aki az 1780 mm hosszú, 900 mm magas, speciális járművet a Tatra 815 GTC tehergépkocsi kiegészítő járművének szánta. A különleges jármű egy rendkívüli eseménynek köszönheti létrejöttét: a kopfivnicel autógyár 90 éves fennállásának tiszteletére egy expedíció indul világkörüli útra. Az expedíció főszereplője természetesen a Tatra 815 GTC tehergépkocsi lesz, a kismotor pedig, kiegészítő járműként szolgálja majd a vállalkozás sikerét, hogy a táborhelyek közelében vagy a nehezebben megközelíthető helyeken megkönnyítse a környék becserkészését.

Az expedíció a gyár Jubileumi évében, tehát az idén útnak indul, hogy a két évre tervezett útjuk során szerte a világban népszerűsítse a csehszlovák gépipart, és nem utolsósorban kiterjessze a kolárovói motorkerékpárgyár külkereskedelmi kapcsolatait. A tervek szeritn az expedíció világ körüli útjának hossza mintegy 120 000 kilométer

I

lesz, amely rendkívül hosszú útszakasz. Ha helytállunk az a Tatráknak és a Babettáknak lesz jó ajánlólevél a külföldi érdeklődőknél. A Babetta motor- kerékpár egy erre a célra kiképzett

konténerben lesz elhelyezve a tehergépkocsiban. Ezt a konténert egy hidraulikus berendezés emeli majd ki—be.

Az expedíció útja öt kontinens ötven államán keresztül vezet: Szovjetunió, Finnnország, Norvégia, Svédország, Dánia, NSZK, Hollandia, Belgium, Franciaország, NDK és Lengyelország; az amerikai kontinensen: Kuba, Mexikó, USA, Kanada, Guatemala, Honduras, Salvador, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Argentína, Uruguay, Brazília; Afrikában: Szenegál, Gambia, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Libéria, Ghana, Togo, Benin, Nigéria, Kamerun; Ausztráliában pedig maga a kontinens és Űj- Zéland; Ázsiában: Indonézia, Malaysia, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnam, Kína, India, Nepál, Pakisztán és Irán. A körút utolsó szakaszát Törökország, Görögország, Jugoszlávia és Ausztria fogja képezni. Az expedíció útjáról és eredményeiről egész estét betöltő film készül majd, ezenkívül több részes tv- filmsorozatot is forgatnak a rendkívüli vállalkozásról. A világ körüli útról könyvkiadvány is megjelenik, amelynek első kötete még az expedíció befejezése előtt az olvasókhoz jut.

A Kolárovói Golyóscsapágygyár Konszernvállalat az expedíció tapasztalatai és eredményei alapján azt tervezi, hogy az erre a célra átépített és módosított (előre is megállapítható, hogy paramétereit és kivitelét illetően is jól sikerült) kismotorkerékpárt sorozatban is gyártani fogja. Cúth lános