Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-10-07 / 40. szám

I új ifjúság 51

Gdyniáig teherautón „utazott“ a Nunki.

ÜJRA ÜTŐN

Hat évvel ezelőtt, 1981 nyarán kis vitorlásával három hónap alatt körülhajózta Európát. S e kaland alatt szerzett tapasztalatait kamatoztatja most Jozef Varsányi, a vágsellyei (Sal'a) Duslo búvár- és honvédelmi vízisportok szakcsoportjának tagja. No de ne vágjunk az események elébe. Jóllehet, amikor a beszélgetésre sor került, még csak a lázas előkészületek jegyében éltek.

— Tengerre szállni szenvedély, vagy inkább az a vágy hajt, hogy megbirkózzak az elemekkel. Annak csodálatától, hogy előttünk mások már felfedeztek új földrészeket, nem sok választ el attól, hogy kitűnjünk a mindennapok szürkeségéből — emlékezik visz- sza előző útjára Jozef Varsányi. — A tengerész élete kemény élet. Esetenként emberi kapcsolatok dőlnek el egy-egy válságos helyzetben. Ilyenkor válik el, ki az igazi, őszinte barát, és ki az, aki csupán színleli a barátságot. Ezt tudatosítva vágtunk neki mi is hárman 61-ben Európa körüli utunknak Nunki nevű vitorláshajónkon.

Jozef Varsányi a Vágsellyei Gimnázium 41 éves tornatanára, a 39 éves Stanislaw Zurkiewicz hajómérnök-navigátor a Gdyniai Tengerészeti Főiskolán végzett, a 37 éves Vladislav Hecko pedig a Csehszlovák Duna-hajózási Társaság hajógépésze. Bratislavát elhagyva 1981 június elején kánikulai hőség uralkodott a szlovák fővárosban, amikor pedig a Baltitengerre értek, késő őszre emlékeztető borongós idő fogadta őket. A Nunki Gdyniában szállt a tengerre. Mindjárt az elején úgy tűnt, mintha az elemek próbára akarnák tenni a három hajóst, akik háromhónapos útjuk során azután elválaszthatatlan bajtársakká váltak.

Négyévi előkészület és a vitorláson végzett módosítási munkálatok előzték meg ezt az útjukat. A 14 és fél méter hosszú, négy és fél méter széles halászbárkából tetszetős hajócskát varázsoltak. A Nyilas csillagkép legfényesebb csillaga, a Nunki jegyében indultak el, sőt bárkájukat is róla nevezték el. A Nunki csillagot a tengerészek még ma is biztos tájékozódási pontnak tekintik. A vitorláshajót csak egy segédmotorral modernizálták, és így vágtak neki a több mint hétezer kilométeres tengeri útnak. És bizony gyakran kellett sarcot fizetniük a tenger istenének, Neptun- nak. A Balti-tenger vizén támadt hullámok nemegyszer papírcsónakként táncoltatták a Nunkit. Az erős északi szél tízméteres hullámhegyeket csapott a fedélzetre. A sodrás tönkrezúzott minden zúzhatót. Végül már csak két bádogtálkájuk maradt. A harmadik egyenesen a lábasból e- vett...

— Velejükig hatott a nyirkosság és az Északi-tenger hidege. Texel szigetén megállva, a jachtklubban csehszlovák zászlóra lettek figyelmesek. Richard Kon- kolski tűzte híres útja során a klub falára. Eljutottak a világ egyik legnagyobb kikötőjébe, Rotterdamba. A Doweri- és a La Manche-szorost átúszva az Atlanti-óceánon találták magukat. Ezután heteken át tartó hajózás következett, amelyet egy-egy kikötőben lehorgonyozva meg-megsza- kítottak. Normandia mentén haladva látták azokat a helyeket, ahol a második világháborúban a szövetséges csapatok partra szálltak. Az egyik oldalon az Atlantióceán végtelen vize, a másikon a távolból a francia partok körvonalai kísérték őket, alattuk pedig a 4000 méteres mélység. Neptun isten itt is megfenyítette őket, néha úgy tűnt, mintha bírókra akarna kellni velük. A hullámok a magasba csaptak, úgy kellett

kimeregetniük a vizet a fedélzetről. Meleg ételre, forró teára itt gondolni sem mertek. A tenger szolgáinak, kiszolgáltatottjainak érezték időnként magukat.

A spanyol Gijon kikötőtől nem messzire, Lastres halászfalucskától a Nunki Lisszabon felé vette az irányt. Elhaladtak Palos mellett, honnan fél évezreddel ezelőtt Kolumbusz is elindult, hogy Indiába jusson, miközben felfedezte Amerikát. Útjukon az algériai Oran város sziporkázó fényei Afrika üzenetét küldték feléjük. Élményszámba ment, amikor két világrész — Európa és Afrika között — lubickolhattak a tenger vizében. Az egyik reggelen pedig arra ébredtek, hogy vörös homok képében a Szahara is elküldte üdvözletét a három vízi vándornak. Lehorgonyoztak az If-sziget partján is, amely sziget a Monte Christo grófja című Dumas-regény cselekményének színhelye.

A vágsellyei Duslóban a Honvédelmi Szövetség alapszervezetének búvár- és honvédelmi sportok szakosztálya újabb világ körüli utat szervezett: Duna — Földközi-tenger 87 elnevezéssel két csoportban keltek útra. Az egyik csoport azóta már vissza is tért, néhány üdvözlőlap emlékeztet bennünket egyelőre útjukra, a másik csoport rövidesen szintén hazatér. Vezetőjük a már három tapasztalt tengeri medve. Ennek az újabb expedíciónak a célja az volt, hogy népszerűsítsék a honvédelmi és vízi sportokat a tagság körében, valamint így akarnak tisztelettel adózni az októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának. Ez a vállalkozás egyúttal a vágsellyeiek munkájának a kicsúcsodása is.

Az expedíció tagjai — a Fekete-, az Égéi-, a Földközi- és az Adriai-tenger olyan helyeit választották úticélul, ahol feltételezték, hogy próbára tehetik búvártudományukat, miközben megismerkednek a meglátogatott kikötővárosok gazdag történelmi és kulturális hagyományaival, a vizek növény- és- állatvilágával. Mindaz az ismeretterjesztő anyag, film- és fényképfelvétel, amit magukkal hoznak, a Honvédelmi Szövetség alapszervezeteinek búvár- és vízisport-szakosztályát szolgálja majd. így adva gyakorlati tanácsokat a jövendő búvároknak, a vízisportok hódolóinak, a tengeri flóra és fauna példányai pedig Galántán (Galanta) a Járási Honismereti Múzeum anyagát gazdagítják majd.

A Duna — Földközi-tenger 87 expedíció tagjai megígérték, hogy hazatérve, miután rendezik élményeiket, tapasztalataikat, a szerzett ismeretanyagokat, újabb út- jukról is beszámolnak olvasóinknak.

—rg—

ÜSZŐ KIÁLLÍTÁS

World Ship lesz a neve a világ első olyan hajójának, amelyen képzőművészeti, valamint gazdasági-műszaki kiállításokat rendeznek. A svájci Les Exposition Beaumont cég kezdeményezésére készülő 400 méter hosszú, 75 méter széles és 70 méter magas, 450 000 tonnatartalmú óriáshajó fedélzeti termeinek nagy részében állandó tárlatokat rendeznek be, amelyeket naponta 50 ezer, tehát évente mintegy 18 millió személy tekintheti meg. A tervek szerint helyet kap még egy 2000 férőhelyes színházterem és egy hasonló befogadó képességű moziterem is. Az úszó kiállítás-komplexum előreláthatólag 1992 ben indul első útjára. A bevételek egy részét olyan jótékony- sági szervezeteknek szánják, amelyek bolygónk leginkább segítségre szoruló lakosait támogatják.

RAJZVERSENY

Egy brazíliai hivatalos felmérés adatai szerint a brazil gyermekek 80 százaléka 8—14 éves korban szívja el az első cigarettát, s ebből mintegy 60 százalék 12—16 éves korban már valódi dohányossá válik. E káros jelenségnek a leküzdésére a brazíliai egészségügyi minisztérium ezzel a témával rajzversenyt szervezett, amelyen körülbelül háromezer, 7—17 év közötti gyermek vett részt. A díjazottak között volt a 7 éves Aleixandro de Castro, akinek rajzán a dohányosokat megtámadták a gyermekek. A 10 éves Isabela rajzán Hófehérke a megmérgezett alma helyett egy doboz cigarettát fogad el a boszorkánytól. A 14 éves Fabricia Goncalves rajza — mely reklám formájában jelenik majd meg a metróállomásokon — három helyzetben ábrázol egy ifjút, az elsőben a cigarettára gondol, a másodikban elképzeli, hogyan is fest a nikotinnal teli tüdeje, a harmadikban pedig leszokik a dohányzásról.

AMAZONOK NYOMÁBAN

A Don folyam közelében elterülő sztyeppén végzett régészeti kutatások nyomán szovjet kutatók a szkíták idejéből származó ősi sírra bukkantak. Benne öt harcos férfi csontvázát, közelükben pedig egy nő csontvázát találták, amely mellett nemcsak ékszerekre, hanem egy gazdagon feldíszített lándzsára és nyílvesszőkre bukkantak. Ugyanott egy agyagedényt fedeztek fel. A rá festett harci kép jobb kezében nyílvesszőt tartó lovasnőt ábrázol. E felfedezés megerősíti Hérodotosz ama- zontörzsek létezéséről szóló meséit. A Kis-Ázsiában élt harcias amazonokról és birodalmakról említést tesz a görög mitológia. A monda szerint Bellerofón diadalmasan harcolt ellenük, Priamosz is háborúskodott velük ifjúkorában. Heraklész véres harcokban elvette az amazon-királynőt, Thezeusz elkeseredett harcok után feleséget rabolt közülük, Antlopét, éppúgy, mint Peirithoosz lapitha király. Az amazonok bosszúból betörtek Attikába, de vereséget szenvedtek. A trójai háborúban a görögök ellen harcoltak, királynőjüket, Pen- thezileiát Achilleusz ölte meg a harcban. Mikor később a görögök felkutatták a Fekete-tenger partvidékét, és nyomukat sem lelték az amazon birodalomnak, a mondát azzal egészítették ki, hogy az amazonok a szkítákhoz menekültek.

SORS HEGYE

NÁPOLY FELETT: A VEZÚV

Az a mondás, hogy „Nápolyt látni és meghalni“ biztos, hogy nem a „városnak“ magának köszönheti megszületését. Mert Nápoly nem mondható szépnek, és bár rendelkezik monumentális építményekkel, mint a Királyi Palota és a Dóm, sem ezek, sem más műemlékei nem vetekszenek más olasz városok világhírű emlékeivel. Hogy pontosak legyünk, Nápolyban nincs egyetlen olyan építmény, mely benne volna a Larousse ún. „null- szériás műemlékei“ között. S mégis kevés oly olasz város van, melynek szépségéről annyit zengtek költők és festők. Valóban kevés város van a világon, amelyről oly szép szavak szólnának és oly gyönyörű színek emlékeznének.

Baedeker, az első útikönyvek világhírű szerzője például ezt írta Nápolyről: „Fekvése és környezete a legszebbek közé tartozik a Földön. S valóban, Nápolyt már a rómaiak korában csodás környéke — Ischia szigete. Capri a Kék Barlanggal, a festői Sorentói és Salernői-öböl, no meg a város fölött őrködő vulkán, a Vezúv tette ismertté. Goethe, a német költőfejedelem, aki 1787-ben járt itt, így emlékezett naplójában a városról: „Hogy Nápolyról a költők túlzásokat írnak, az egyedül és kizárólag a Vezúvnak köszönhető.“ Nápoly- nak valóban mindent megadott a természet. Tenger mellett fekszik egy olyan öböl partján, melynek szépsége egyedülálló. A város sorsa mindig összefüggött a felette emelkedő vulkánnal. Hisz a görög telepesek, akik köze! 3000 éve alapították, első lakhelyüket Ischia szigetén rendezték be, de a Vezúv okozta gyakori földrengések miatt átköltöztek a szárazföldre. Ezért is adták városuknak a Neapolis, azaz Újváros nevet, amelyből később kialakult az olasz Napoli, illetve a magyar Nápoly név is.

A Vezúv a Sors Hegye Nápoly fölött, bár szunnyadni látszik, évezredek óta a város és környékének állandó veszélyforrása. De akár szelíd, akár vad, mindig hozzátartozik a város képéhez. Goethe akkor látta, mikor éppen vad és dühöngő volt. „Házunk legfelsőbb emeletének egyik ablakában álltunk, előttünk folyt le a hegyoldalon az izzóan vörös láva, mely a lassan leereszkedő nap fényében valósággal izzott, miközben a hegy füstje arany színben tündökölt. A hegy szörnyen tombolt. Felette szinte mozdulatlanul gőz- és füstfelhő lebegett. Reszkettünk a félelemtől, ám mégsem tudtunk elszakadni a látványtól.“ — írja naplójában a költő.

A Vezúv hozzátartozik a városhoz. Látszatra pihen, valójában azonban belsejében máig is működik. Tulajdonképpen két csúcsa van. A magasabb a Monte Vesu- vio 1277, az alacsonyabb, a Monte Somma 1132 méter magas. A Vezúv nevének eredetére máig sem talált a tudomány etimológiai magyarázatot. Egyesek a latin „urere, = égni, izzani igéből származtatják nevét, mások a pre-indoeurópai nyelv „vés“ = hegy szavából vezetik le a név származását. De tény, hogy mindenki, aki látta, Nápoly szépségének őreként emlegeti. Alatta ezelőtt is, most is kis falvak sorakoznak, melyek közül a híres vörös bort, a Lacrimae Christi, Krisztus könnyel nevű mézédes nedűt szolgáltató szőlők ültetvényei találhatók. Évezredek óta ezekre szórta a Vezúv termékeny hamuját. E falvak javarésze már a római korban is állt. A parasztok most sem, azelőtt sem féltek a vulkántól, mert azt kialudt tűzhányónak vélték. De sokszor tévedtek.

Mert a Vezúv mindig híres volt pontosságáról. Szinte minden századik évben megrázza magát legalább egyszer, olykor többször is. Ilyenkor életjelt adott magáról. S ezek az életjelek mindig fenyegetők voltak. Az utolsó 300 évben 13 alkalommal veszélyeztette a város lakóinak életét. 1944 óta azonban a Vezúv szinte alig mutatja magát. Legfeljebb néha pipál egy-egy kis füst- vagy gőzfelhőcskét.

Ezek a kitörések azonban meg' sem közelítették azt a borzalmas kárt és rombolást, amit a Vezúv az Időszámításunk szerinti első században okozott. S ezt a katasztrófát olyan részletességgel örökítette meg Ifjabb Plinius Catullus római költőhöz intézett leveleiben, hogy kétezer év távlatából olvasva is borzongás fogja el az olvasót. A Vezúv látszólag békésen szunnyadt már régen, hogy az emberek a legteljesebb biztonságban hitték magukat. Strabo, a történetíró ugyan 63-ban Pompejiben figyelmes lett arra, hogy a háza falai és az utca kövei bekormozódtak éjjelenként, de ezt sem ő, sem mások nem hozták összefüggésbe a Vezúvval, Ahogy Plinius leírta, 79. augusztus 24-én hatalmas felhőszakadás közben kora reggel kitört a vulkán. Az óriás mennyiségű hamutömeg összekeveredve az esővel, sűrű iszapfolyammá vált, amely lezúdulva a hegyoldalról 20 méter vastagságú réteggel borította el a közeli három várost, Herculaneumot, Pompe jit és Stabiaet. Senki sem tudott elmenekülni, a mintegy 30 000 lakos elpusztujt.

Mindhárom helységre a feledés homálya borult. A feltárás csak a XVIII. században indult meg, de módszeresen csak 1860 óta folyamatos a régészeti kutatás. Pompejiben lépésről lépésre szabadították ki a várost a kihűlt láva alól. Házak, paloták, színházak kerültek napvilágra és feltárult részletesen, hogyan éltek, laktak, étkeztek, dolgoztak és szerettek a rómaiak kétezer évvel ezelőtt. „Sok katasztrófatörténet van a világon, de kevés olyan van, mely ennyi örömöt is szerzett az utódoknak“ — jegyezte fel Goethe naplójában a Pompejiben tett látogatása után.

\