Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-30 / 39. szám

[ úfífláság 41 A rekordok hallatán — legyen az sportteljesítmény, munkasiker, vagy más — mindig felkapjuk á fejünket. Csodálattal, elismeréssel nyugtázzuk ezeket az eredményeket, mert sokszor úgy érezzük, a mi ké­pességeinket messze túlszárnyalták, akik elérték. Rekordok gyakran szü­letnek, mégis egyre kevesebb a csúcs­teljesítmény. Ellentmondásnak tűnik, de így van. Eljutott hozzám a hír, hogy a Köböl Róbert vezette ifjúsági munkabrigád az elmúlt bányászévben, amely július ele­jével ért véget, három rekordot is be­jegyzett a nagykürtösi (Vel'k? Krtís) Dolina bánya krónikájába. Mint öntu­datos SZISZ-tag a IV. kongresszus tisz­teletére kollektívájával újabb rekord felállítására kötelezte magát. — Mivel Jár egy bányászati rekord születése? — Rengeteg munkával, vagyis na­gyobb igyekezettel és erőfeszítéssel. Én tizenkét éve a föld mélyében dol­gozok. Ott mindig meleg és sötét van. Lámpafény mellett kezeljük a gépet és „Bárcsak sok ilyen SZISZ-tagunk lenne!“ izzadunk minden méterért. Ä megálla­pított normák természetesen ütemes munkára késztetnek, ezért rekordot el­érni csak erős akarattal, nagyobb erő­bedobással, több verejtékkel lehet. A másik dolog az egészséges versengés. Amikor a Rozsnyói (Roáiíava) járás fiatal bányászai csúcsteljesítményeik­kel felhívták magukra a SZISZ-mozga- lomban a figyelmet, úgy éreztem, u- gyanerre a nagykürtösi bányászok is képesek. Meg aztán itt van az Ivan Hanus vezette ifjúsági kollektíva. Na­gyon jó barátok vagyunk, de a két kollektíva versenyben áll egymással. Megbeszéljük sikereinket, terveinket, de ami a legfontosabb, igyekszünk min­dig egy lépéssel előrébb lenni a má­siknál. A SZISZ járási konferenciáját rekordteljesítménnyel köszöntöttük: a napi három műszak alatt 11,2 méter bányafolyosót hajtottunk. Korszerűsö­dött a bányaipar, ami a mi munkate­rületünkén, vagyis a barnaszénbánya folyosóhajtásában Is megmutatkozik. A kombinált fa-vas merevítőket olyan vasmerevítők váltották fel, amelyeket már nem lehet a régi normák szerint rakni a folyosóhajtásnál. A SZISZ IV. kongresszusának tiszteletére kötelezett­séget vállaltunk, hogy a 4 PU szén­fejtőkombájnnal kilenctagú kollektí­vánk 31 nap alatt 248 méter bánya­folyosót hajt, emellett a tervezett költ­ségekből is megtakarítunk 0,5 százalé­kot. Lehet, hogy ezek a számok a nem szakmabelieknek nem mondanak sokat, mi viszont tudjuk, csak azok teljesít­hetik, akik a bányászok által jól ismert „Tegyél túl magadon és tarts ki“ moz­galom gyakorlati megvalósítói. E beszélgetés részleteiben nem érin­tette valamennyi munkahelyi problé­mát, sem Róbertnek a II. számú rész­leg SZISZ-alapszervezetében elfoglalt helyét, az itt kifejtett tevékenységét. Ügy véltem, Stanislav BaláZ, a II. szá­mú alapszervezet elnöke illetékes er­ről beszélni. — Róbert is azok közé a fiatal dol­gozók közé tartozik, akik büszkék a munkájukra, és eredményeikkel igye­keznek bizonyítani rátermettségüket. A mozgalmi munkában aktív és általa munkacsoportja is. Ha alapszerveze­tünket kell valahol képviselni, először nekik szólok, és soha sem mondják azt, hogy nem, hogy menjen más. így volt ez legutóbb is, amikor a busái (Bii- since) szövetkezetnek kellett segíteni. Egygyermekes családapa, építkezik is, de még arra is futja idejéből, hogy rajvezetőként tevékenykedjen. A leg­jobb tanulót nemzetközi pionírtáborba küldi a kollektíva. Sem a munkát, sem az anyagiakat nem sajnálják, ha a SZISZ-mozgalom fellendítéséről, meg­segítéséről van szó. Például a moszk­vai VIT támogatására ötezer koronát utaltak át a fesztlváL számlájára. Szo­cialista munkaversenyben állnak a sal­gótarjáni Nógrádi Szénbányák Kilián György ifjúsági brigádjával. „ Róbert a konszern egyik legjobb dolgozója, és a SZISZ járási szerveze­tének is aktív képviselője. Az utolsó mondatok indították el a SZISZ járási bizottságára. Pavel Uhrín, a jb elnöke készségesen nyilatkozott. — Róbert olyan SZISZ-tag, akiről csak elismeréssel szólhatok. Mindig ön­zetlenül segít, lehet rá számítani. A SZISZ járási konferenciáját rekorddal köszöntötte, de nem csak ezért kapta tőlünk „A szocialista nevelésért“ ki­tüntetés ezüstfokozatát, a kerületi kon­ferencián nevét beírták a kerületi bi­zottság becsületkönyvébe, jött az újabb rekord, és most a IV. kongresszus előtt az újabb felajánlás. A kongresszuson a legjobbaknak kijáró tisztelet illeti meg őt azzal, hogy vendégként vesz rajta részt. Vasakarat, elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki hónapról hónapra ekkora munkatempóval dolgozzon, mi­közben teljesíti a vállalt kötelezettsé­geket: a költségmegtakarítást, a mun­katermelékenység növelését, és a bal­esetmentességet. Nem véletlenül része­sült a bányásznapon magas ágazati ki­tüntetésben: átvehette a fűtőanyag-gaz­dálkodási és energiaügyi miniszter di­csőségjelvényét. Bárcsak sok ilyen SZISZ-tagunk lenne! Kép és szöveg: Polgári László Tusimice a miénk Augusztus 26-án tűzvész pusztított a tusimicei II. számú hőerőműben. A tűz az erőmű négy energetikai egysé­ge közül kettőt teljesen használhatat­lanná tett. Óriási veszteség ez energia- gazdálkodásunknak, ha figyelembe vesszük, hogy a négy energetikai egy­ség együttvéve 800 megawatt teljesít­ményű. Mi sem természetesebb, hogy szinte az egész ország összefogott az erőmű helyreállítására, s mint általá­ban, az ifjúság sem maradt ki. Csupán az emlékezet felelevenítése végett: a hőerőmű annak idején SZISZ-védnök- ség alatt épült. A tűzvész még csak szerdán pusztí­tott, de már pénteken összegyűlt a Szocialista Ifjúsági Szövetség Chomu- tovi Járási Bizottságán a válságstáb, hogy L. Mandíknak, a SZISZ Észak- csehországi Kerületi Bizottsága titkárá­nak vezetésével az előállt helyzetről tárgyaljon. A teremben a Chomutovi járás SZISZ-tisztségvlselőin kívül Jelen voltak a szomszédos Lounyi és Mostl Járás képviselői is. „Azért vagyunk itt — kezdte el rö­vid helyzetjelentését a kerületi bizott­ság titkára —, mert Tusimice a Szo­cialista Ifjúsági Szövetség erőműve. Egy nemzedék felépítette, most rajtunk a sor, hogy segítsünk helyreállítani.“ A stáb asztalán akkor már ott voltak szinte az ország minden részéről, de elsősorban a szomszédos Járásból ér­keztek felajánlások. Még aznap jelent­hették a SZISZ tugimicei üzemi bizott­sága elnökének, Václav Farárnak, hogy a szövetség kész hegesztőket, villany- szerelőket, további szakembereket és segédmunkásokat küldeni Tusimicébe. A SZISZ képes éjszakai, hétvégi ro­hambrigádokat szervezni az önkéntes jelentkezőkből. Így vált Tusimice ismét a Szocialista Ifjúsági Szövetség építkezésévé. Azóta a fiatalok százai dolgoznak a hőerőmű­ben. Nyilván nekik is köszönhető, hogy a felújítás jó ütemben halad. Ezéít mondhatta a tu§lmicei hőerőmű kon­szernvállalat igazgatója, Frantisek Pinc a CSKP KB titkárának, Jan Fojtíknak, aki a napokban helyszíni szemlét tar­tott a szerencsétlenség helyén, hogy a helyreállítást a tervnek megfelelően október 31-ig befejezik, és a hőerőmű a két energetikai egység kényszerű „pihenése“ ellenére teljesíti évi tervét. P. V. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK A design (ejtsd: dizájnj, is­mertebb nevén ipari forma- tervezés az egyik legfiata­labb művészeti ág. Ugyanakkor az ipari termékek legrégebbi attri­bútuma, hiszen alakja, színe már az ősember kőbaltájának is volt. Legfeljebb ezek megválasztása nem volt olyan tudatos, mint ma­napság, amikor egy-egy termék megtervezésénél a hasznosság szempontja mellett egyre nagyobb súllyal esik latba az esztétikum is. Nagyobb súllyal, de még nem eléggé meggyőzően a gyártók szá­mára. Ezért szépek, megnyerőéit a különböző kiállításokon látott egyedi, formatervezett darabok, s ezért olyan silány esztétikájú- ak a sorozatgyártás termékei. Á 80-as években kezdett végre nálunk is eluralkodni' az a né­zet, hogy ne csak a ruhák, ci­pők, hanem a bútorok, a gépek, a különböző műszerek is a for­matervezők asztalán szülessenek. Ne csak funkciójuk legyen figye­lembe véve gyártásukkor, hanem a célnak leginkább megfelelő ki­vitelezésük is. Egy hatalmas mun­kagép például lehet kék, zöld vagy akár narancssárga színű, jó vonalú, minél kevesebb fölösleges anyagot tartalmazó, s így talán még dolgozni is kellemesebb lesz vele. A bútorok lehetnek a cél­nak leginkább megfelelőek, csu­pán el kell gondolkodni fölötte, mit is szolgálnak. Folytathatnánk a sort, és bizonyára mindenki meg tudná toldani egy-egy saját példával, mi nem szép, nem jó, hajdanán úgy mondták: haszonta­lan a környezetében. De nem foly­tatjuk, inkább egy nagyszerű kez­deményezésről szólunk, amelynek sikeréről egy kiállítás tanúsko­dott Bratislavában, a Technika Házában. A Zenit mozgalom keretében megrendezett tárlat igazgatója, Vladimír Nochta mérnök, a SZISZ SZKB dolgozó fiatalok osztályá­nak vezetője, szakmai tanácsadó­ja pedig Juraj Krasnohorsk? épí- tészmérnöik volt. A kiállítás tör­ténetéről és az ipari formaterve­zés szerepéről a Zenit mozgalom­ban sok mindent elmondtak. Nálunk kb. a 80-as évek elején „kapott zöldet“ a design. Ekkor dolgozták ki a SZISZ Központi Bizottságán annak alapelveit, ho­gyan lehetne ezt a területet is bevonni az ifjúság érdeklődési szférájába. És találtak rá meg­oldást. Ma három formája van ennek a tevékenységnek: a de- singfórum, amely szlovákiai mé­retű megbeszélésekre, tapaszta­latcserékre ad lehetőséget, a de­signstúdiók és -klubok, ezek in­kább a helyi jellegű tevékenysé­get segítik, s végül a versenyek és kiállítások, amelyekre a leg­jobbak alkotásai Jutnak el. A mostani, szeptemberi kiállí­tás a kétévenként megrendezett bemutatkozások sorában a har­madik volt, és első alkalommal országos jellegű. Fucsa címet vi­selt, s nem véletlenül. A „Fiata­lok designja, design fiataloknak“ megnevezés utalt a verseny cél­jára és feltételeire is. Az elkép­zelés ugyanis az, hogy amatőr és hivatásos formatervezőket egy­aránt bevonjanak a mozgalomba. Ebben a kategóriában 35 óv a felső korhatár, további feltétel pedig minimum 4 év gyakorlat a főiskola elvégzése után. A másik csoportba mindazok beletartoznak, akik fiatalok szá­mára alkotnak. Itt nincs korhatár, s az egyetlen feltétel a fiatalos beleérzés. Egyes üzemek, válla­latok tematikus feladatokat jelöl­tek meg a verseny feltételeként (1990 üvegje, diák- és gyermek- szobabútor, alkalmazott elektroni­ka stb.J, a legjobb megoldásokat pedig benevezték a versenybe. Mivel ez a kiállítás először volt országos méretű, megnőtt a Je­lentkezők száma is. A válogató bizottság 200 alkotást választott ki, egyes vélemények szerint na­gyon szigorú kritériumok alapján. De hát a cél nem az volt, hogy minden alkotás közönség elé ke­rüljön, hanem hogy a valóban legjobbak öregbítsék az új művé­szeti ág jó hírnevét. A legszebb alkotásokért az alkotók pénzju­talmat is kaptak (4, 3, illetve 2 ezer koronát), de ennél talán többre értékelik az erkölcsi elis­merést és a Kristálygúlát, ame­lyet az Ipari Formatervezési In­tézet ítél oda, és amely a maga nemében a legnagyobb elismerés­nek számít e területen. A bemu­tatott termékek 99 százaléka még nincs a kereskedelemben, s ez a szervezők egyik legnagyobb gond­ja. A versenynek ugyanis két cél­ja van. Egyrészt teret, lehetősé­get adni a fiatalok alkotókedvé­nek, másrészt megteremteni a kapcsolatot a gyártókkal, hogy a tetszetős termékek minél előbb, még mielőtt kimennek a divatból, az üzletekbe kerüljenek. Ez utób­bi azonban szinte megoldhatatlan feladatnak tűnik. Nem véletlenül beszélt a problémáról a közel­múltban a SZISZ szlovákiai kong­resszusán az SZKB elnöke, Jozef Durica is. Nem szabad megtűrni a kompetens (ipari és kereske­delmi) minisztériumok hozzáállá­sát, és az üzemek, vállalatok ru­galmatlanságát. De mivel a SZISZ nem termelő-gazdasági egység, marad a meggyőzés ereje, az ész­szerű érvelés, a haladásba vetett hit. Elfogadhatatlan ugyanis a gyártók által hangoztatott állás­pont, hogy a kétévenként bemu­tatott új termékek gyártásához nincs meg a műszaki felszerelt­ség. Pedig nyilván nem lenne szükség gyökeres változásokra, csupán egy-két újításra. S ha lépést akarunk tartani az Idővel, hozzá kell szoknunk a gyors, ru­galmas változásokhoz és változ­tatásokhoz. Ez napjaink és a jö­vő követelménye. Apropó Jövő! A kiállítást vé­gignézve az embernek az az ér­zése támadt, mintha valóban a jövőben járna. Ruhák, cipők, já­tékok, sportszerek, bútorok, gé­pek, elektronikai berendezések eredeti nagyságban és makette­ken, a használó számára a leg­megfelelőbbre alakítva, minda­mellett ízléses kivitelezésben. Semmi giccs, csupa modernség, s mégis elfogadható. Nem csoda hát, ha a kérdőíveket kitöltő láto­gatók mindegyikének az volt a kérdése, mikor kerülnek ezek a termékek a kereskedelembe. Be­szélgetőpartnereim szerint ez lesz talán a legerősebb ütőkártyájuk, a közvélemény. Meg a termékek magas színvonala, amely akár nemzetközi mércével is mérhető. Nyilván ezért tervezik az együtt­működést a szervezők a KGST- országok ifjúsági szervezeteivel, s ezért akarják meghívni a kül­földi művészeket is a két év múl­va sorra kerülő versenyre. Ez a közös munka bizonyára elősegíti majd a művészeti ág fejlődését is, de még többet ad a fiatalok­nak egymás megismerése, segíté­se, a közös gondok megoldása ré­vén. Nagy Ildikó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom