Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-23 / 38. szám

új ifjúság 2

KOMMENTÁRUNK

A szövetkezeti

demokrácia

jegyében

A mezőgazdasági szövetkezetekről szőlő törvénytervezetről szólunk ebben a kommentárunkban. E javaslatról is országos vita folyik, amely 1987. október 31-én zárul. A törvénytervezet kidolgozását azok a lényeges változások tették szükségessé, amelyek az elmúlt 15 esztendőben, vagyis a CSKP XIV. kongresszusa óta népgazdaságunknak ebben az ágazatában , végbementek. A tervezet Indoklásában olvasható, hogy önellátóbbak lettünk élelmiszerből, sőt több fontos termékből önellátók lettünk. Jelentős változások következtek be szociális téren, főleg ami az életfeltételeket Illeti. A mezőgazdasági és az Ipari munkafeltételek közelebb kerültek egymáshoz, lényegében kiküszöböltük a város és a falu közti különbséget. Feltételeket teremtettünk a mezőgazdaság fokozatos iparosításához. A kisüzemi termelőeszközöket és az eddig Igénybe vett termelőerők többségét, valamint az igavonók energiáját felváltotta a korszerű nagyüzemi technika, és mind szélesebb körben hasznosítják a legújabb energetikai forrásokat.

Szövetkezeteink a mezőgazdasági földterületnek körülbelül a kétharmadát művelik. Az állami gazdaságokkal együtt gondoskodnak táplálkozásunk színvonaláról. A mezőgazdasági termelés fontosságát bizonyítja az is, hogy a jó minőségű és elegendő mennyiségű élelmiszer az életszínvonal fontos tartozéka, az embereknek ebből eredő elégedettsége pedig rendkívül fontos tényező a munkához való hatékony viszonyulásukban, az állampotgári aktivitás fejlesztésében és az egész társadalom harmonikus fejlődésében.

A mezőgazdaság fejlődéséről igen találóak Miloí Jakesnek, a CSKP KB titkárának a szavai: „A tények meggyőzően érvelnek ellenfeleinknek azon hivatkozásaival szemben, hogy az első köztársaság idején mező- gazdaságunk exportra is termelt. Arról, hogy ez a lakosság nagyon alacsony szintű fogyasztásának a következménye volt, már nem beszélnek, és a falu mat életéről ázóló tényeket és az elért eredményeket elhallgatják.“

Ismeretes, hogy az 1948-as évi szintnél egytizeddel kisebb földterületen és negyven százalékkal kevesebb munkaerővel a bruttó mezőgazdasági termelés szocialista üzemeink két és félszeresére növelték. A legnagyobb mértékben a gabonatermelés növekedett. A hektárhozamok az 1948-as évi 1,58 tonnáról országos viszonylatban több mint 4 és fél tonnára növekedtek. Ezen belül olyan produktív járásban, mint a Dunaszer- dahelyt járás (Dunajská Streda), a gabona átlagos hektárhozama az idén is 7 tónna körül volt, sőt nem kevés az olyan földműves-szövetkezet, ahol a 8 tonnát is meghaladták. Még intenzivebb volt az állattenyésztés fejlődése, az ágazat termelése 2,8 szer növekedett.

E feltételek között a párt és az állam vezető szervei úgy gondolják, hogy új jogi szabályoíás formájában meg kell teremteni a szükséges politikai, gazdasági és szervezési feltételeket a mezőgazdasági szövetkezetek további tevékenységéhez. A fő cél a szocialista mező- gazdasági szövetkezetek további szilárdítása,. A teljes önelszámolás elve alapján feltételeket kell teremteni vállalkozói kezdeményezésükhöz. A szövetkezeteknek lehetőségük nyílik nagyobb mértékű szocialista vállalkozói tevékenységre, ami pedig magával hozza a társadalom szükségleteinek sokoldalú kielégítését és a szövetkezet fejlesztését. A szövetkezeteknek továbbra Is kötelességük marad a mezőgazdasági termelés fejlesztése, de tevékenységük kiterjedhet az élelmiszer- gyártásra is. A szövetkezetek más gazdasági tevékenységet is kifejthetnek, ha ez nem akadályozza a mező- gazdaság! termelést és ehhez beleegyezést kaptak az illetékes állami szervtől.

A tervezetben az Is szerepel, hogy a javadalmazás jobban függjön a szövetkezet gazdasági eredményeitől. A szövetkezet nem fordíthat több eszközt a javadalmazásra, mint amennyit maga megteremtett, és a tag csak olyan összegű javadalmat kaphat, amely megfelel annak a munkának a mértékének, amellyel hozzá járult a források képzéséhez. Hozzátartozik a szövetkezeti demokráciához az is, hogy a Javadalmazás konkrét formáit és módjait a taggyűlés határozza meg. A taggyűlés Jogköre dönteni a szövetkezet fejlesztésének valamennyi kérdésében. Tökéletesítik a szövetkezeti tervek választási rendszerét is; a választások elvben titkosak lesznek.

Az új gazdasági mechanizmus bevezetése a mezőgazdaságban Jobban lehetővé teszi a közös vállalatok és egyesülések létrehozását. A törvénytervezet kimondja, hcjgy az alapító az önkéntesség és gazdasági előnyösség elvéhez tartva magát, létesíthet ilyen vállalatokat. A feltételezések szerint a már működő közös mező- gazdasági vállalatok a törvénytervezet által meghátá- rozott határidőn belül alkalmazkodnak a közös vállalat új értelmezéséhez1.

A törvénytervezet a párt vezető szerepéből Indul ki, de kimondja azt Is, hogy a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezetek — így a SZISZ is — a szövetkezetekben és a közös vállalatokban sa|át szabályzatukkal összhangban részt vesznek a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztésében, és felelősséggel tartoznak a gazdasági és szociális tevékenység eredményeiért.

STRASSER GYÖRGY

Ä P pavilonban

Az Agrokomplex kiállítási térségét Járva mindig Is külön figyelmet fordítok a P pavilonnak. Hogy miért? Mert évek óta ez az Ifjúság tanyája. A SZISZ SZKB mezőgazdasági osztálya a járások és a kerületek által ajánlott tudományos diákmunkákból, a mezőgazdaságban dolgozó fiatal kollektívák eredményeit bemutató anyagokból, a nyltral (Nltra) COOL-klub és a szakközépiskolák tevékenységét szemléltető tárgyakból kiválasztja azokat, amelyek leginkább képviselik a fiatalok elkötelezettségét az új iránt.

Tánczos Tibor, a SZISZ SZKB mezőgazdasági osztályának a vezetője és munkatársai nejn voltak könnyű helyzetben, amikor a tudomány lézertechnikusainak, génsebészeinek, biovegyészeinek kiválóságai között a fiatalokra akarták irányítani a figyelmet. A kutatóintézetek, a mezőgazdasági üzemek, vállalatok, kombinátok ugyanis a saját nevüket öregbítve akarják bemutatni az eredményeiket, s nem oszthatják dolgozóikat fiatalokra és idősebbekre. Ráadásul a nagy, országra szóló sikerek is csak később jelentkeznek leginkább. A fiatalok azonban megtalálták azt a pontot, ahol leginkább képviseltethetik magukat: a múltat ösz- szehasonlították a mával. Ott, ahol még nem is olyan régen rétek zöldelltek, gabonát, zöldséget termesztettek az emberek, ma lakóházak, egész lakótelepek állnak.

De milyenek ezek a toronyházak, lakótelepek?! — kérdik nem kevés iróniával, finom éllel, és figyelmeztetnek: nem, erre nem szabad haladnunk! Emberi, az embert szolgáló léptékkel kell, szabad előre haladni, s nem szabad, hogy az ember és a természet kizárják egymást.

Ml tagadás, ez a felismerés ma felettébb időszerű. Nem mindegy, hogy a megannyi újítás, nemesítés, fejlesztés közepette megmarad-e a környezetünk olyannak, amilyenre szükségünk van.

Az Irány, azt hiszem, jó. A pavilon bejáratánál egy okos gépember, a Preüovi Robotfejlesztő Vállalat, a VUKOV fiatatjai által kifejlesztett robot rakosgatja föl-le a palackokkal teli rekeszeket.

Az ötvenes évek elején, amikor az első középiskolai szünidőm alatt bekéredzkedtem a tejgyárba, hogy keresetemből az iskolaév elején kiegészíthessem a ruhatáramat, magam is ilyen robotként, pontosan ezekkel a mozdulatokkal emelgettem a kezdetben hihetetlenül nehéznek tűnő rekeszeket, és hajnalban nagyon is hálás voltam a munkatársamnak, hogy mindig valamivel hamarább váltott fel a szalagnál.

Ma, de főleg holnap már tehát nem kell majd nyáron odaállnluk a közép- és főiskolásoknak a szalagokhoz. A rekeszereket és nemcsak azokat — már ezek a gépek mozgatják, de hegeszteni, bálázni Is tudnak, meg felrakni akár tonnányi terheket Is. A legújabb szalmabálázők nyomán például szinte pillanatok alatt eltűnik a kombájnok mögül a szalma, aminek természetes következménye, hogy növekszik az emberek, főleg a fiatalok szabadideje.

A szabadidővel viszont, mint ahogy a kiállítás, főleg a P pavilon is tanúsítja, már tudnak mit kezdeni a fiatalok. Ilyen hasznos időtöltés a múlt tanulmányozása, a számítástechnika vagy épp a bonsaicsemeték nevelése. Ez sok pindenben megegyezik az Idősebbek életformájával, felfogásával, és így helyes. Ezután nyilvánvaló, hogy nemcsak a tudomány áll majd az étetö környezet szolgálatában, hanem cselekedeteinket is erre irányíthatjuk. A P pavilonban kiállított munkákból legalábbis erre következtehettünk. NÉMETH ISTVÁN

Szeptember 17. a csehszlovák repülők napja ................

VÁNDORMADÁR A PILÓTA

Ivan Subtn szorosabbra kapcsolja a védöövét és kezébe fogja a vezérlőkart. Paroliján a három csillag arról tanúskodik, hogy már a harmadik évfolyam hallgatója. Hogy a Delfin néven ismert L—29-es korszerű iskolai repülőgép motorjában hatalmas erő rejlik, arról a gép fokozódó zúgása árulkodik. A zúgás ereje egyenes arányban növekszik a növekvő gázadagolással. Minden olyan, mintha a levegőben történne. A TL— 29-es szimulátorban minden pontosan úgy zajlik, mint repülés közben a repülőgépen. Megegyezőek a felszerelések és a műszerek Is.

Az egyenruhás fiatalember figyeli a fedélzeti pulton felvijlánó fényjelzéseket, ellenőrzi a sebességet, az irányt, az időt, a hőmérsékletet, a motor működését és a repülés számtalan más adatát. Tekintetével közben az előtte lévő hatalmas vásznon a légköri viszonyokat és a tájat követi, amely fölött „átrepül“. Előbb a kifutópálya betonburkolata suhan el alatta, majd a vászon rövid Időre 'elsötétedik, s következik az égbolt.

Így készülnek a jövő pilótái hivatásukra a kassal (KoSice) SZNF Repülőtechnikai Főiskolán. Az elméleti felkészítés után a pilóták ennek a „lökhajtásos repülőgépnek“ a vezérlőfülkéjében gyakorolják a mesterséget. Fokozatosan jutnak el a titokzatos világig, jő ideig eltart, amíg hatalmukba kerítik a monstrumot.

A fémmadarak érzékeny mechanizmusa maximális összpontosítást és türelmet, akaraterőt és energiát, logikus gondolkodást, de elsősorban alapos elméleti felkészülést igényel. A pilótának tudnia kell bánni az információkkal, osztályozni őket és reagálnia kell minden Jelzésre, minden megváltozott körülményre. Arról dönteni: „hogyan tovább“, az 6 dolga — az instruktoré meg, hogy értékelje a döntés helyességét.

— A pilótának nem szabad hibáznia — mondja FrantiSek ZáhorCák alezredes, a pilótaképző tanszék tanára, aki Irányítja, figyelemmel kiséri és értékeli a szimulátorban végzett munkát.

Záhoröák alezredesnek 38 éve fűződik ehhez a főiskolához, abból három évtizeden keresztül a repülés során szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal.

— A legnagyob gondot talán a leszállás okozza a pilótajelölteknek — mondja az alezredes. — Megfelelő begyakorlás kell hozzá, s úgy tűnik, ez számukra a legnagyobb erőpróba, ezzel szinte leérettségiznek a repüléstudományból.

A szimulátor kitűnő dolog. Lehetővé teszi az ember és a gép összeszokását, a repülésben lévő gép tulajdonságainak a megismerését, hozzászoknak, megtanulnak önállóan dönteni, gondolkodni. A helyes döntés ugyanis végtelenül fontos. És még egy valami: az, hogy a jövendő pilóta Idejében leküzdje a félelmet. Ezt a kellemetlen érzést lényegében magában hordozza mindenki, akár bevallja, akár nem. Végtére Is nem mindegy, hogy megbirkózik-e valaki az ismeretlennel, vagy alulmarad.

A főiskolára érkező fiük közül már soknak van előzetes gyakorlata a Honvédelmi Szövetségből, repültek a Z—142-es egymotoros gépen vagy motor nélküli gépeken. Óriási előnynek számit ez, mert már tudják, hogyan kell a félelmet leküzdeni, ezt-azt már tudnak a repülésről.

Pavel Trojan őrmester Is e „bennfentesek“ közé tartozik. Ö a preSovl katonai repülős szakközépiskolában érettségizett, öt leginkább az Albatros L—39-es lökhajtásos repülőgép, de még ennél is Jobban a MÍG 21-es vadászrepülőgép vezérlőfülkéje vonzza. Természetesen, ezt is előbb a szimulátorban kell kipróbálnia. Az Albatros az mégiscsak más, mint a Delfin. Ezért Jobban fel van szerelve a szimulátor, a repülés ellenőrzésére adatjegyző készüléke Is van. Csak a harmadéveseknek van lehetőségük ezen gyakorolni.

— Persze közülük sem engedhető összes érdeklődő. A legszigorúbb orvosi kivizsgálásokkal állapítják meg hallgatóink alkalmasságát e bonyolult gépek vezérlésére. Az olyan „apróságok“, amelyeket más hivatásnál figyelembe se vesznek, nálunk sorsdöntóek lehetnek.

Például ha valakinek nem tökéletes a látása, a hallása, vagy más érzékszervénél állapítanak meg rendellenességet az örökre elbúcsúzhat a szuperszónikus repülőgépektől. A katonapílóta hivatása abszolút egészséget igényel.

A rádiónavigáció laboratóriumban találkozunk azokkal, akik -bár ennek a főiskolának a diákjai, de nem pilótáknak, hanem rádiótechnikai szakembereknek készülnek. A negyedéves Milan Roman őrmester a bemért célok adatait ellenőrzi. Ö is a preíovl szakközépiskolában érettségizett. Édesapja szintén hivatásos katona, így náluk családi hagyománynak számit a pálya. Munkáját Jozef Pánek százados követi figyelemmel.

A repülőtéren közönséges repülőnap van. Az Időjárás kedvez a pilótáknak. A nap sugarai visszaverődnek az Albatrosok törzséről. Időnként némelyikük mozgásba lendül, a kifutópálya végén emelkedni kezd, majd eltűnik a láthatáron.

— Kitűnő felszállás — nyugtázza Jozef KuCera hadnagy, a repülés Ifjú tanára, aki nemrég még ugyanennek az Iskolának a diákja volt. Megtanulta nemcsak tökéletesen Ismerni a gépeket, hanem a közös hangnemet Is az emberekkel. E téren sokat adott neki a Szocialista Ifjúsági Szövetség, hiszen diákoskodása alatt állandóan betöltött valamilyen tisztséget a sziszben. Ma is az egyik alapszervezet elnöke.

— Pilótának lenni nem csupán romantika — mondja Kuőera hadnagy. — Elsősorban mindennapos kemény munkát, tökéletes életrendet, óriási felelősségtudatot és becsületes magatartást követel. Aki csupán foglalkozásnak tekinti, aki nem hajlandó feláldozni a szabadidejét Is, az nem tart ki. A pedagógus számára még Igényesebb feladat a jövendő pilóták nevelése, ö felel a hallgatókért, miközben barátnak és megalkuvás nélküli szigorú parancsnoknak kell lennie.

1 ' ■ . " PÉM ZSUZSA

Ivan Subin a szimulátorban