Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-09-09 / 36. szám
új ifjúság 3 Az átalakításról - az ifjúságnak címezve „A jövőt nagyrészt az határozza meg, elvtársak, hogy milyen fiatalságot nevelünk fel ma. Ez az egész párt, az egész nép feladata. Ez a legfontosabb, az alapvető feladata a lenini Komszomolnak. A mi fiatalságunk munkaszerető, kész a nagy tettekre és az önfeláldozásra, hű a szocializmushoz. De az idősebb nemzedék feladata mindent megtenni azért, hogy az új generáció okosabb, tehetségesebb, képzettebb legyen, hogy méltón vigye tovább a nagy október örökségét, az igazságosság és a szabadság eszményét. Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunizmust nem lehet csak könyvekből megtanulni, nem lehet valakit felelősségre nevelni, ha nem bíznak rá felelősségteljes feladatokat. A 80-as évek fiatalsága széles látókörű, képzett, energikus. Ügy mondanám, a fiatalok harcra készek, keresik a lehetőséget, hogy jelen legyenek a társadalmi élet minden területén. A Komszomolnak minden eszközzel támogatnia kell ezt a törekvést mindenütt: a • népgazdaságban, a tudományos és műszaki életben, az ismeretszerzésben és a kultúrában, a politikai életben és a haza védelmében. Ennek a munkának semmi máshoz sem foghatóan útkeresőnek kell lennie, érdekes kell hogy legyen, közel kell hogy álljon az ifjúsághoz, szorosan kötődnie kell a fiataloknak a termelésben, a tanulásban, a hétköznapokban, a szabadidő eltöltésében jelentkező igényeihez. A párt- és a gazdasági szerveknek, a tanácsoknak a Komszomollal együtt következetesen meg kell valósítaniuk azt az irányvonalat, hogy az ifjúság arra méltó képviselői vezető posztokra kerüljenek a vezetésben, a termelésben, a tudományos és kulturális életben. Azt mondjuk: nálunk a fiatalok előtt mindenütt szabad ez út. Ez igaz, de szüntelen erőfeszítésekre van szükség, hogy ez ne vesszen a homályba, s ez az út mindig valóban széles maradjon.“ Az idézet Mihail Szergejevics Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott előadói beszédéből való. De ezt a részletet megtaláljuk abban a képekkel gazdagon illusztrált, több mint kétszáz oldalas kiadványban is, amelyet a napokban jelentetett meg a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadója, a Smena. A kötet a kongresszuson elhangzott főbeszámoló néhány részletén kívül közli Gorbacsov elvtársnak azokat a beszédeit, amelyeket 1986- han és 87-ben mondott el különböző aktívákon, értekezletken, nagygyűléseken stb., s amelyek az átépítés folyamatának elméleti és gyakorlati kérdéseit, illetve az ifjúságot érintik. A könyv érdekessége, hogy az Előszót a SZISZ SZKB és a Smena kiadóvállalat felkérésére Mihail Szergejevics Gorbacsov elvtárs írta. Ezt a nekünk címzett, hozzánk szóló Előszót közöljük az alábbiakban. Kedves Barátaim! Önök elé bocsátva ezt a könyvet, azt szeretném, ha közösen elgondolkoznánk azon, mit kell még tenni, hogy jobban dolgozzunk és éljünk. A könyv az átalakítás problémáiról szóló fő beszédeimet tartalmazza. Az, hogy a kötetbe gyűjtöttük őket, lehetővé teszi, hogy teljesebb képet nyerjünk az átalakítás gondolatairól, ösztönzéseiről, a szovjet társadalom életében végbemenő határozott fordulat indítékairól, e fordulat mozgatóeröi- rol, történelmi jelentőségéről és céljairól, arról az útról, amelyet az SZKP KB áprilisi ülése óta eltelt több mint két esztendő alatt tettünk meg. Természetesen a mi körülményeinkről, a mi gondjainkról és terveinkről van szó. Amint csehszlovákiai látogatásom alkalmával tapasztaltam, ezek iránt önök is élénk érdeklődést tanúsítanak. Társadalmi rendszerünkben, életmódunkban sok a közös vonás. A szocialista fejlődés útján, amelyen haladunk, nem kevés az általános érvényű tényező, amelyek abból a szükségszerűségből fakadnak, hogy lényeges lépést kell tenni előre, s elérni a társadalom minőségileg új állapotát. A mi közös érdekünk, s minden haladó erő érdeke teljességében megmutatni és kibontakoztatni a szocializmus hatalmas erejét. Ez csak közös eljárással, közös igyekezettel, a kollektív tapasztalatok hasznosításával lehetséges. Tudatosítom, hogy ez a könyv a~ fiatalokhoz szól, s úgy akarom elmondani, ahogy a mi fiainknak és lányainknak szoktam: az átalakítás elsősorban a fiatalokat célozza, ne vegyenek mindent azonnal készpénznek, igyekezzenek megérteni a dolog lényegét, s levonni ■maguk számára azokat a következtetéseket, amelyek reális tettekre, reális felelősségtudatra válthatóak. Az átalakítás dinamikus, növekvő és hosszú távú, ugyanakkor halaszthatatlan folyamat. Mit mutatott az elmúlt két esztendő? A bátor tettek és intenzív munka ' időszaka volt ez. Csupán az első lépéseket tettük meg, számos kérdésre nem találtuk meg a végső választ, s eddig még nem lehetünk a helyzettel maradéktalanul elégedettek. Az e könyvben szereplő anyagokból képet nyerhetnek a felmerülő kérdések és nehézségek jellegéről, útkeresésünkről és kétségeinkről. Meg kell jegyezni, a változások, amelyeket megvalósítunk, nem valakinek az egyéni kívánságára történnek, hanem a párt kollektív gazdálkodásának az eredménye, s nem születtek meg azonnal a végső formájukban. Az átalakítás során szerzett tapasztalatokkal párhuzamosan fokozatosan pontosítottuk az elkerülhetetlen lépések programját, lemondtunk arról, ami elavult, szüntelenül tágítottuk elképzeléseinket a kezdeményezés ösztönzésének módjairól, az alkotó hozzáállásról, s általában az emberi tényező aktivizálásáról. Ezzel párhuzamosan erősödött meggyőződésünk, hogy támogatni kell mindent, ami valóban szilárdítja a szocializmust, ami hozzájárul a nép életszínvonalának emeléséhez és az életet gazdagabbá, teljesebbé teszi. A nyílt párbeszéd annak a helyzetnek a bonyolultságáról, amelybe társadalmunk került, segít nekünk abban, hogy felszámoljuk a szocialista gazdaságról szóló elavult elméleti elképzeléseket, amelyek gátolják a gazdasági mechanizmus tökéletesítését. A szövetkezeti mozgalommal és magánmunka-végzéssel, a társadalmi tulajdon keretében megvalósuló különböző családi munkaszervezési formákkal kapcsolatos régi hibás nézeteinket és bizalmatlanságunkat leküzdöttük. Az említett időszak alatt ismét meggyőződhettünk, milyen nehéz és bonyolult az áttérés a szavakról a tettekre. A legszembetűnőbb, legelkerülhetetlenebb változások is szívósságot és következetességet igényelnek. A legbonyolultabb, amire már V. 1. Lenin is figyelmez- , tetett, az új gondolatok érvényesítése a gazdaságban, a gazdálkodás hagyományainak a megváltoztatása. Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén, az idén júniusban, nem véletlenül jutottunk el ahhoz a következtetéshez, hogy ki kell dolgozni és jóvá kell hagyni a gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésének programját, a gazdasági, szociális és politikai intézkedések egész komplexumát, amelyek a jó munkát, azt az igyekezetei ösztönzik, hogy a lehető legjobban dolgozzunk. A változások meggyorsítása azt is jelenti, meg kell győzni az embereket arról, hogy a régi módon már nem lehet élni, elérkezett az új döntések elfogadásának ideje, az aktív munkába be kell kapcsolni tudatunkat, akaratunkat, minden képességünket. Éppen erre gondolunk, amikor arról beszélünk, hogy az átalakítás a tudatban kezdődik. S el kell mondani, hogy e téren még nem látni nagy haladást. Sokat veszítünk egyesek passzivitása, konzervativizmusa, óvatoskodása miatt, vagy akár pusztán azért, mert kényelmesek, Vagy nem akarődzik gondolkodniuk. De a változások már szemmel láthatóak, s minden okunk megvan a feltételezésre, hogy az ember lehetőségeibe vetett hit, e hitnek a gyakorlati megszilárdítása hozzásegít a megcsontoso- dottság, a stagnálás leküzdéséhez. Hangsúlyozni akarom, hogy a gyorsításért, a gyors ütemű fejlődésért és a mély változásokért vagyunk, de nem kívánjuk a meglevő életmód lázas, elsietett megváltoztatását. Ha gondolatban megteszik velünk' ezt a kétéves utat, megbizonyosodhatnak arról, hogy minden helyzetben hűek maradtunk a szocialista forradalom alapelveihez, amely forradalomnak az idén ünnepeljük a 70. évfordulóját. S éppen azért, hogy megőrizzük és fejlesszük vívmányait, s megvédjük az Októberrel megszületett emberi méltóságot, azt a hitet, hogy az ember képes a saját sorsának alakítója lenni, ezért energikusan harcolunk a bürokratizmus és a dogmatizmus ellen, az alkotó marxizmus—leninizmus elveitől és eszméitől való elhajlások ellen. Ennek ellenére nemegyszer hallhatjuk: nem veszít- jük-e el azt, amit kiharcoltunk? Nem jelenti-e a mi átalakításunk a szocializmus fő céljairól való lemondást, vagy a szocializmus alapjainak bárminemű gyengülését? Számunkra több mint világos a válasz erre a kérdésre. Nem, nem akarunk lemondani a szocializmus fő céljairól. Ellenkezőleg, azt kívánjuk, hogy több legyen a szocializmus, több legyen a demokrácia, az igazságosság, a humanizmus, s igyekszünk mindent eltávolítani életünkből, ami ezt eddig hátráltatta. Síkra- szállunk a kezdeményezés, az önállóság és a felelősség fejlesztéséért, az emberekbe, az eszükbe, a tudásukba vetett hitért, bízunk állampolgári viszonyulásukban, valljuk, tiszteletben kell tartani az egyéniséget, az emberi méltóságot. Azt akarjuk, hogy mind jobban erősödjön a kollektivizmus, a szolidaritás és együttműködés, hogy nagyobb figyelmet tanúsítsanak a tehetségek, a kultúra, a nép történelme iránt. Amikor mi, a nyolcvanas évek kommunistái az átalakításról beszélünk, akkor az emberiség jobb jövőjéről szólunk, s felelősnek tartjuk magunkat az előző nemzedékek vívmányainak megőrzéséért, az emberi civilizáció eszmélnek sorsáért, amely eszmék a szocializmus gondolatának alapját képezik. A létező szocializmus sokkal szilárdabb és erősebb, mint azok gondolják, akik félnek szembenézni a tényekkel, és megszabadulni a megszokott normáktól. A mi történelmünkben és az önök történelmében is voltak bonyolult időszakok. A tapasztalatok, amelyeket szereztünk, nem voltak hiábavalóak. Minél jobban előrehaladunk az átalakítás útján, annál nagyobb mértékben győződhetünk meg a megújulás folyamatának életadó erejéről. A különböző koncepciók és nézetek ütközése nemcsak hogy nem ássa alá a szocializmus alapjait, épp ellenkezőleg: hozzásegít a társadalmi fejlődés problémáihoz való tudományos megközelítés formálásához. A politikai demagógia és képmutatás útján legyőzhetetlen akadállyá válik az igazság, leleplezi a tehetetlenséget és az ábrándozást. A nyilvánosság elve hozzájárul ahhoz, hogy egyre több dolgozó kapcsolódjék be az aktív közéletbe, a társadalom erkölcsi, szellemi élete fegyre dinamikusabb lesz. Ez erősíti a mi optimizmusunkat. Megnyugvással szeretném leszögezni, hogy a demokratikus vívmányok, az igazság, a nyitottság elve az átalakítás oldalára állítja a fiatalokat, — s talán ez a legfontosabb. A múlt becsületes értékelése hozzájárul az ifjúság hazafias érzésének, az ország, a társadalom sorsáért érzett felelősségének a növeléséhez. A szocializmus elveitől való elhajlások nyílt bírálata óriási pozitív hatással van az ifjúság erkölcsi fejlődésére. Nagy lépést tettünk előre a fiatalok problémáinak megértésében, a kölcsönös bizalom és kapcsolatok szilárdításában. Ez nagyon fontos. De még nem elég, mert a feladat nagyobb és bonyolultabb: az ifjúságra és a problémáira nem felülről kell nézni, hanem vele együtt kell haladni, jobban kell benne bízni, megbízhatóbban szilárdítani szociális biztonságát. Ezek a problémák valószínűleg önökhöz is közel állnak. A csehszlovákiai látogatásom alkalmával megtartott találkozók és beszélgetések igazolták, hogy a csehszlovák fiatalok készek vállukra venni az ország jövőjének gondját, azét az országét, amely a világ tíz legfejlettebb állama közé tartozik. Nagyra kell értékelni az önök munkáját. Tiszteletet érdemel az önök viszonya a hazához, a nemzeti kultúrához, a hagyományokhoz. Méltósággal és becsülettel jutottak túl a nehéz időkön. Meggyőződésem, hogy jelenleg a társadalom fejlődésének új, nem könnyű időszakában, amikor önöknél is folyamatban van — saját feltételeiknek megfelelően — az átalakítás, a megújulás, az ifjúság e folyamat élére áll. Az ifjúság társadalmi aktivitása nélkül lehetetlen a haladás. Nincsenek kétségeim afelől, hogy együttműködésünk gazdag tartalékait sikerül teljes mértékben, mindkét fél megelégedésére kiaknázni. Az átalakítás során megvalósuló feladatok milliók elvárásait tükrözik. Van perspektívánk, vannak megfelelő szociális céljaink. Viszont még csak az út elején tartunk, a neheze még hátra van. Természetes, hogy az ilyen jelentős munka során megint csak sok mindent fel kell majd adni, sok mindent át kell értékelni. Egy azonban változatlan marad: az első helyen az ember áll, akire az összes kitűzött terv és program irányul. Mihail Gorbacsov a Béke téren a főváros dolgozóival. Minden, amit ma teszünk, a marxizmus—leninizmus elveiből, demokratikus és humánus lényegéből fakad. Nekünk, kommunistáknak éppen a mi tanítóink hagyták örökül, hogy ne tévesszük szem elől az élet törvényeit, őrizzük sokrétűségét és szépségét, s biztosítsuk az emberek boldogságát. Amikor a marxizmus megalapítói a világ kommunista átalakításának feladatairól és elveiről írtak, olyan egyszerű és minden ember számára érthető célokra gondoltak, mint az egyén természetes vágya a boldogság után, ami szerintük elválaszthatatlan mindenki boldogságától. Amint Engels írta, mindenki számára olyan -létfeltételeket kell kialakítani, amelyek között szabadon fejlesztheti emberi mivoltát, a hozzá közelállókkal emberhez méltó kapcsolatokban élhet, és nem kell félnie, hogy erőszakkal pusztítják el boldogságát. Páratlan korban élünk, a harmadik évezred küszöbén, amikor a társadalmi fejlődés ütemének gyorsulása olyan jelleget ölt, hogy a létfeltételek egy nemzedék életében is megváltoznak. A történelem ritmusa mind nagyobb mértékben megegyezik az egyén életének ritmusával, s most mindenkitől függ, hogy az ő egyéni élete összefonódjék az ország, az egész nép életével. Kívánok önöknek alkotó munkával, s az élet magasabb értelmével teljes örömteli, boldog jövőt. 1987. július 7.
