Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-28 / 4. szám

új ifjúság 7 M ilyen volt a világ labdarúgása közvetlenül a mexikói vb előtt? Sokkal kiegyensúlyo­zottabb, sokkal csendesebb, mint bár­melyik világbajnokság alkalmából. Mostanában nem borulták a kedé­lyeket a mindent letaroló, mindent szétziláló események, bár a brüsszeli dráma még elég közelinek látszott a maga 38 halottjával. Tudott dolog, hogy nem ez volt a rekord... A já­tékosok sem hallatnak mostanában többet magukról a megengedettnél. Botrányok, pletykák olykor még igen, de mintha szelídült, jőzanodott vol­na a mezőny. A FIFA is, úgy látszott, úgy lát­szik, ura a helyzetnek, kellő szigor alatt tartva a társaságot. Hol vannak már azok az idők, amikor Franco államtő ki akarta lép­tetni Spanyolországot a FIFA-ből, mert a magyar disszidens Kubala Lászlónak nem adott a FIFA Játék- engedélyt. És a disszidált labdarúgók sem igen idegesítenek bennünket mostanában Európától Észak-Ameri- káigr miután labdarúgókörökben a szocialista országok is elfogadták, en­gedélyezték a Játékosok külföldi mun­kavállalását. Már Innen is mehetnek labdarúgók vendégmunkásnak a vi­lág bármely tájára, miután a modern rabszolgakereskedelera szelídebb vál­tozata szerint lefizetik értük a pénzt. És hol vannak már azok a régi idők a labdarúgásban, amikor Ku­bala leszállván Barcelona repülőte­rén, elkiáltotta mágát — már Jóval a diktátor halála után — az őt váró tömeg felé: Vivat, Franco...! Ezt a világbajnokságot már nem előzték meg ilyen vad dolgok, ilyen világhír szárnyára kívánkozó esemé­nyek ... És a háborúk is a maguk rendje- módja szerint folynak manapság a világban, mert évek óta futballügyben két ország között nem tőrt ki harc, mint annak idején Salvador és Hon­duras között. Átalakult a világ labdarúgásának szisztémája is. És ezeket a szisztémákat sem ml találjuk ki manapság, mint például annak idején Sebes Gusztáv a hátra­vont középcsatárjáték szisztémáját, amelynek Hidegkúti Nándor volt a legeredményesebb, a leglátványosabb képviselője. A totális futball lett az úr az egész világon, elmosódott posztok, egyér­telmű feladat-végrehajtások, minden­ki játszik mindent, nincsenek elhatá­rolt felálláskor, nincs külön csatár, védő, a középcsatár szerel a saját ötösén, a Jobbhátvéd bal oldalon ve­zeti fel a labdát az ellenfél kapujá­ig. Megolvadt az angol iskolai rend­szer is a dél-amerikaiak metódusá­ban. Bár itt még valamelyest él a hagyomány, ha közeledtek is a stí­lusok. De hogy a nagy különbségek eltűntek, elmosódtak, az biztos. Hol van már a WM-rendszer látványos, mindenki által áttekinthető sziszté­mája? Vagy a 4—2—4, a 3-1—3 és így tovább. Egy ék elöl, legfeljebb kettő. De aztán hirtelen a kapu előtt megjelenik egy egész csapatra való csatárjelölt, hogy percek, másodper­cek alatt visszaminősüljenek védővé. Egy csatár Is lehet manapság már csatársor, és kilenc hátvéd is játsz­hat egy védelemben, feltéve, ha az a védő több mindenhez is ért. Mint például Mexikóban a szovjetek ellen a mi hat hátvédünk. A totális futball mellett a mexikói vb előtt immár végérvényesen meg­jelent a porondon a harmadik világ labdarúgása Is, mégpedig nem kevés talentummal, és most már nemcsak meglepetésként egy-egy, a nagyokkal szemben kicsikart diadal dicsőségé­ben. A látványos, a kitapintható tá­madó rendszerek helyett a váratlan ellentámadásoké a siker. Amely csa­pat ehhez ért, elég, ha kétszer-há- romszor megvillan egy mérkőzés alatt, a tér, az idő lehet az ellen­fele. Megszűnt a profik-amatőrök közötti éles határfonal Is, mégpedig úgy, hogy a világ minden táján minden futballista! aki egy egyenest tud rúg­ni a labdába, professzionista játékos lett, tagja a világ szórakoztató ipa­rának. Hol vannak már azok az idők. ami­kor egy angol úr Budapesten töltvén nyári szabadságát, levetkőzött az MTK egyik edzésén. Majd az edzés befejezése után táyoztakor egy fon­tot tett le az öltöző asztalára a fel­szerelésért, a meleg vízért, mondván, hogy ő amatőr! Ilyén amatőrök ma már a világ labdarúgásában sehol sem léteznek. Aki a labdába rúg — egyeneset- görbét —, az azért már mindenütt pénzt kér, pénzt vár, pénzt kap. Ma már az amatőrség-profiság in­kább stílus, módszer, mint forma. Végérvényesen a pénz lett az úr a világ labdarúgásában. Mindegy, hogy milyen pénzt, csaknem az is, hogy mennyi, származzon bárhonnan, bármiből, az is mindegy! Jöhet az ben nemcsak futballoztak, de kuko­ricaszárat vágni is eljártak a fiúk. Ezekből gyűjtetett össze harminc pá­rat a mányiak rafinált elnöke. Azt küldte el Fűzfőre ... Másutt, más szinten másképp es­nek a rafináltságok. Ennek tükrében jelentek meg a labdarúgó-világpiacokon a sportág szponzorai — támogatói — is. A ha­talmasságok, a pénzemberek. Adnak a futballnak egy dollárt és százakat vesznek ki belőle. A Coca-Cola cég, az Adidas, a Phi­lips. És még sokan mások. A labda­Végh Antal Gyógyít 6 atlan? ELADÓ AZ EGÉSZ VILÁG... 8. fejezet 1. rész adófizetők zsebéből, jöhet az olaj­mágnások bukszájából, az emír ma­gánkincstárából, jótékohy emberek teadélutánokon összegyűjtött centjei­ből, dollárjaiból, mindegy, honnan! Lopva, legálisan, megérdemelten, ér­demtelenül, csak folyjon a pénz be a labdarúgás pénztárába, páncélszek­rényébe. A FIFA sem egyéb olykor, nem több, mint egy-egy óriás pénzeszsák: a FIFA a világ egyik legjobban jöve­delmező üzleti vállalkozásának a rendszergazdája. Még akkor is, ha ímítt-amott csődöt jelentenek a lab­darúgó-vállalkozások. Nem baj, mert mindig akad valaki, aki tisztességes pénzből vagy rablott összegekből, de kihúzza a bajba jutott csapatokat. Sokszor, sok helyütt ha más nem se­gít, ott van maga az állam. Ilyen háttérrel dolgozik a labda­rúgás, a világ legnépszerűbb sport­ága, amely mára már csakis tévesen használja tevékenységében a sport szót, ha ugyan használja, ha egyál­talán van még erre szüksége. A labdarúgás — ez az óriási szó­rakoztatóipari magán- és állami vi- Lávállalkozás — csak az alapjaiban sport. Egyébként, ami ráépült, mára már minden eresztékében más... Ma úgy adják-veszik a Játékosokat világ­szerte, mint valamikor a piacokon a kofák, a háziasszonyok a csirkét. És a labdarúgásban ma alig vannak anyagi kudarcok, legfeljebb ha er­kölcsi kudarcok léteznek. Íme, a me­xikói vb-ról is — világraszóló látvá­nyos kudarc után — mégis hazaho­zott a magyar válogatott félmillió dollárnál is több pénzt. Miként an­nak idején Mészölyök Spanyolország­ból. Mondta is nekem annak idején Kálmán: a magyar irodalom mikor, melyik író által hozott haza a nép­gazdaságnak félmillió dollárt agy összegben, készpénzben? A futball, a futballista manapság pénz nélkül olyan mint tojás héja nélkül. Mint a falusi kocsma cigány­muzsika nélkül. Pénz nélkül nincs labdarúgás. Ha­csak a pénzt valami másban nem számolják, mint valamikor a meny­asszony hozományát, kecskében, bir­kában ... Még a legkisebb csapatok­nál js. Mánynál nem kell kisebb csapat. Elvittek egy mányi labdarúgót Fűz­főre. Ingyen vitték, adni kellett, mert felfelé ment. És a másik évben vissza akart Jönni ez a gyerek. De onnan Mányba már lefelé jött. Fizetni kel­lett érte. Harminc pár cipötl És a mányi elnök aláírta a fűzfőieknek a kötelezvényt. Aztán az elnök haza­jövet Mányra, átnézte a szertárt. De­hogy volt ott harminc pár valamire­való cipő. Nem új, csak kopott, de még használható. És ócska cipő sem volt harminc pár. De már Bicskép, Perbálon, Zsámbékon összesen: Igen. Olyan cipők Is, amelyekben egy Idő­rúgás támogatói, a futball vámsze­dői. Ilyen helyzet alakult ki a mexikói vb előtti időkre. Már az is feltűnő volt — és meg­magyarázhatatlan —, hogy miután Kolumbia lemondta a vb rendezésé­nek jogát, miért éppen Mexikó kap­ta azt? És ha már kapta, miért ép­pen júniusra esett a vS időpontja? Amikor ott olyan átkozott meleg van. Csakugyan, kinek használt ez? Hogy nekünk nem, azt már jő ideje tudjuk. Meg a mérkőzések időpontja: déli forróság, játékost, nézőt ölő meleg. Ezekre a kérdésekre sehol sem kap­ni választ. Arra már inkább, hogy miért Mexikó lett a színhely. Rajta kívül a kolumbiai lemondás után csak az USA é§ Brazília jelentkezett. Bra­zíliában zűrzavaros a társadalmi, a politikai, a pénzügyi helyzet. Az USA- ban más az ábra, de ott igazi fut- ballozés nincs is. Bár az Egyesült Államok egész biztos magas színvo­nalon rendezte volna meg a verse­nyeket. Mégis, mégis maradt Mexikó. Mert a FIFA urai itt látták legbizto­sabbnak a Mundialba befektetett ma­gántőkéjük jövőjét. Ezért jött Mexi­kó. Meg az ottani földrengés, amely egy Időre kétségessé, bizonytalanná tett mindent: Mexikóban már 1970- ben volt világbajnokság. De még ez sem üthette el a FIFA urainak re­ményteljes elvárásait a mexikói üzlet lehetőségétől. A FIFA Igazi- világnagyhatalom. A FIFA-nak több tagja van, mint az ENSZ-nek. És ezek a tagok ma már nem rakoncátlan sihederek, mint Spa­nyolország Franco idején. A tagság ma már regulában tartott házi bárány inkább, mint nehezen kordában tart­ható farkas... Ahhoz, hogy a FIFA elérje célkitű­zéseit, fel kellett emelni a vb-döntö létszámát 16-ról 24-re. Ezzel, vonható a FIFA hatalma alá a legtöbb or­szág. És a FIFA-nak már rég nem is az a célja, hogy a Mundialon a vi­lág legjobb 24 csapata jelenjen meg. Minthogy biztos is, nem ez a 24 csa­pat volt most sem a világ 24 leg­jobbja, amely Jogot nyert a mexikói megjelenésre! Mert azért például Ka­nada, Dél-Korea és Irán csapata nem hasonlítható össze Svédország, Hol­landia, az NDK, Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia vagy még Ausztria, Gö­rögország és Svájc csapatával sem... A világ átfogása, bekebelezése a szempont, mintsem az, hog mindenki, aki jobb a másiknál, jelen lehessen , a Mundialon, Ezt a célkitűzést a FIFA a manipulált területi beosztásával éri el. Jöjjenek csak a csapatok onnan is, ahol még gyenge a futball, de ahol éppen a világbajnokságon való megjelenés adhatja a lendületet nem­csak az Illető csapat számára, de a környéknek is. És ahonnan nem jöhet csapat? On­nan visznek játékvezetőket a vb-re behabzsolva ezáltal a kiesettnek szá­mítható területeket is. Célszerű, átgondolt, rafinált, meg­alapozott a FIFA politikája. Ök a po­litikájukat nem akárhonnan veszik, nem akárkitől tanulták... És egyre többet falnak még ma is, egyre kifinomultabbak a FIFA módszerei. Itt nem akármire, itt pénzre megy a játék. Mert 1982-ben a skót John Tone-t még kizárták a versenyekből, és hazaküldték, mert meg nem engedett módon doppin­golta magát. De négy évvel később, 1986-ban a spanyol Calderének ugyan­ezért már nem kellett hazamennie, csak befizetett a FIFA pénztárába hu­szonötezer svájci frankot. Hát nem okosabb ezt Így csinálni? És a tv-közvetítések esetében is. Minél több tv-állomás akar közvetí­teni, annál magasabb a jogdíj. Úgy­szólván alig számít már a belépőjegy, ott vannak a millíárdok a tv-, a rá- diőközvetttésekért, a videofelvétele­kért. Így érvényesíti lehetőségeit a Nagy Pók — behálózván- az egész földke­rekséget. Nincs a vb-n ausztrál csa­pat? De mégis, hogy lehetne ezt a földrészt is bekapcsolni a FIFA vér­keringésébe? Hoztak Ausztráliából já­tékvezetőt. Mert hisz mi másért vit­ték oda ■ Bambridge-t Melbourne-ből? Csak nem azért tán, mert ő a világ egyik legjobb labdarúgó-játékvezető­je? Mindamellett ezen a vb-n nem volt bíróuralom. Se botrány. A játékveze­tők tisztességesek, intelligensek, fi­nomak, jól neveltek voltak. Még ak­kor is, ha például a már említett Bambridge nem adott meg egy sza­bályosnak látszó gólt a spanyoloknak Brazília ellenében. Mert lehet, ő nem azt látta, amit ml. Leszögezhetjük, az utóbbi évtize­dek világbajnokságai közül ezen mű­ködtek a játékvezetők a legtisztessé­gesebben, a legelfogadhatóbban. Ha volt is működésükben differenciáltság, megítéléseikben különbözőség, látvá­nyosan nem csalt egyik sem... És ez becsületükre legyen mondva. Ami feltűnő volt: az időhúzást nem torolták meg. Emiatt elő is lehet állni a javas­lattal: mérni kellene a labdarúgás­ban is a tiszta időt. Jóllehet minden falusi pályán, libalegelőn erre alig­ha állnak rendelkezésre ez eszközök, de a tiszta játékidő mérését minden országban be lehetne vezetni legalább a bajnokságok, legfelsőbb három osz­tályában. Mennyi hercehurcától, fe­lesleges szímulálástől, vitától, tor­zsalkodástól mentené meg ez az in­tézkedés a futballmérkőzéseket. Csakhogy a FIFA konzervatív, mint egy előkelő angol lord. A FIFA-nál a legkisebb változtatást is kivárni úr dolga! Rám a legjobb benyomást — játék­vezetőként — a román Igna tette, ö lehetne a modell. A bírók megítélésé­ben pedig a legnagyobb melléfogás Vitrayé. Panaszolja a Bulgária—Argentína mérkőzésen, hogy micsoda elfogult­ság — Argentínának kedvezve —, az egyik» partjelző ott a közeit Hondu- rasból valói És a másik partjelző — ugyanazon a mérkőzésen >— a fentebb említett Igna. Vajon ml van közelebb egy­máshoz? Argentínához Honduras, vagy Bulgáriához Románia? Ezen a vb-n igazi nagy sérülések sem voltak. Sem a nézőtéren, sem a pályán. Szót kell ejteni a mi Németh La­josunkról Is, aki végül Is tisztesség­gel helytállt. Bár elkövetett egy sú­lyos hibát, és talán emiatt nem veze­tett több mérkőzést. Nem állította ki a dán Elkjar-Larsent. Pedig az olyan belemenésért, mint amilyen az övé volt, piros lap Jár... Talán rossz beidegzettségbő] volt túlzottan kímé­letes? Talán emlékezett Németh La­jos a magyar szövetségi kapitány és a magyar játékvezetői kar világbaj­nokság előtti purparléíra, torzsalko­dásaira? És nem akart szembekerülni a dánok szimpatikus kapitányával? Jubilál a „fodbal“ Száz esztendeje annak, hogy az akkortájt ruár egyre inkább népszó- rűsödő „foot ball“ játék először ka­pott magyar nevet. Mind maga a já­ték, mind művelője rugdaló lett. Nem honosodott meg, a játék nevének ki* ejtése fonetikusan fodbal maradt, aki játszotta, az fodbalista volt. A néme­teknél könnyedebben ment: Fusball- nak germanizálták. A rugdaló játék-1 ból az 1897-es sajtó fejlesztett lab- darúgő-t, a labdarűgás-t magát elő­ször a Budapesti Hírlap írta le 1900. január 21-i számában. A labdajáték különféle enyhébb 9 gorombább változatban évszázados volt Angliában, az elsőséget azonban a walesiek vallják. A szenvedély egy­re jobban enyhült, végül a múlt szá­zad közepén már csak Rugby város ifjúsága mívelte egy goromba válto­zatát. Ez a kézzel-Iábbal játszott vál- tozat jelenleg Észak-Amerikában még mindig népszerűbb, mint a csak láb­bal játszható football. Az 1860-as é- vekben újra feléledt a csupán lábbal játszható változat, majd a különféle sportok — (szenvedélyek) — elter­jedésével, mint a mai „figurák“ mu- tátják, világjelenséggé váltak. Az 1890-es évek Európájában wa­lesi klubcsapatok indultak neki a földrésznek, hogy a játék korszerű változatára megtanítsák a kontinens „legénységét“. Sorra is vertek min­denkit. Bemutatkozó játékuk Pesten 10:0-ra sikerült, de tíz nullára verték a vendéglátó klubokat Berlinben, Bécsben, Koppenhágában vagy Amsz­terdamban is. A skótok, walesiek, an­golok egyeduralma nem sokáig tar­tott, s hogy mily nagy az osztozko- dásbeli marakodás, annak naponta lá­tói vagy olvasói vagyunk. A játék egyes fázisainak, a játéko­sok „szerep-nevé“-nek magyarítása azonban sokáig váratott magára, s lehetne ennek is hatvanadik évfor­dulóját ünnepelni. S ez már jobban tudott dolog: e század húszas éveinek közepén nyelvészek, sportújságírók fordították értelmesen, szépen ma­gyarra a halfokat, bekkeket, dribli- ket, taccsokat és ofszajdokat meg a többi angol műszót, drukkerek és ellendrukkerek csatakiáltásaiba bele­kevert bírói Ítéleteket anélkül, hogy az alsóvégi meg a felsővégi legények vásártéri összecsapásainál tudta vol­na az illetékes legény, milyen külho­ni műszavak kíséretében akar szem­üveget tenni a bíró orrára. Egyszóval most százéves a magyar „rugdalózás“. Egy, csak egyetlen szó tartja ma­gát rendületlenül, s ezt aligha lehet szebbre magyarítani: góóóóóll Azon tűnődik, ezt hallván az ember, mi­lyen hatást keltene, ha a boldog őr­jöngést valaki mégis ezzel a török főnévvel toldaná meg: kapúúúúúl Jégkorong-vb Bécsben Egyhónapos szünet után ismét „be­indult“ nálunk a jégkorongélet. Leg­főbb ideje, mert már csak három hó­nap választ el bennünket a világbaj­nokságtól, amely április 17-én kezdő­dik Bécsben. Válogatottunknak a Cal­gary Kupán a Szovjetunió fölött ara­tott ragyogó győzelme után azt re­méljük, hogy a világbajnoki címet is sikerül tőlük visszahódítani. Persze a hússzoros címvédő szbor- na sem akarja alább adni. Április 17-én éppen ő vívja nyítótalálkozóját a második vonalból feljutott Svájccal) További résztvevők: az Egyesült Ál­lamok, Kanada, Svédország, Finnor­szág, az NSZK és Csehszlovákia. Á hagyományoktól eltérően ezúttal elég későn kezdődik a világ legjobb jégkorongozóinak randevúja, aminek a kanadaiak örülnek a legjobban, mert előzetesen csak 17 játékost kell ne­vezni. Hat helyet az utolsó pillanatig fenntarthatnak, így számításba jöhet­nek azok a profik Is, akik a Stanley Kupa utolsó fordulóiban esnek ki csa­patukkal. Így biztosra vehető, hogy roppant erős csapattal érkeznek. A negyven összecsapás közül har­minchatot a 9279 nézőt befogadó Stadthalléban, míg a maradék négyet a Donaupark-Halléban bonyolítják le. Itt szeretnénk felhívni olvasóink fi­gyelmét, hogy a Siovakoturist és a CKM Ifjúsági Utazási Iroda is szer­vez táiiaiutazást a vb-re. P. t. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom