Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-02 / 35. szám

RECEPT Tíz évvel ezelőtt történt, összelőtt Loson­con (Luóenec) négy zenélni vágyó és tudó fiatal az első zenekari próbára. Már csak a zenekar neve és az ötödik tag hiányzott. Nem tudni, miért — késett. Egyszer csak betoppant, és a többiek nyomban nekies­tek: — Hogy képzeled, már az első próbáról is elkésel?! Ö magyarázatképpen egy papírdarabot húzott elő; — Itt a recept, orvosnál vol­tam. — Nem is rossz ötlet: Recept. így kezdődött a Recept-sztori, s az azóta eltelt idő alatt minden tekintetben felnőtt a zenekar Emberek jöttek-mentek, tagcse­rék zajlottak le, de az utóbbi években sta­bilizálódott a „banda“. Lévától fLevice) Nagykaposig (Veiké KapuSany) szinte sehol sem cseng idegenül a nevük, fiatalok szá­zai jelennek meg a Recept-bálokon. Mert bálzenekarró! van sző. Ám nem akármi­lyenről! Saját zeneszámokat komponálnak, s hogy nem tingli-tangli szinten, arról az egész ország könnyűzene-kedvelői meggyő­ződhettek. íme néhány adat: 1984 — a „Bystrické zvony“ elnevezésű amatőr ver­seny első díja. Egy évvel később — a mar­tini politikai dalfesztiválon szereztek babért, s a sokolovi országos döntőről is díjjal tértek haza. Akkor ott szakemberek di­csérték profi hangszertudásukat. — Profi szinten játszó amatőr együttes vagyunk — mondja Szőke Pista, a Recept szólóénekese, egyben „frontembere“ egyik almágyi (Gemersk? Jablonec) báljuk kez­dete előtt. Kezdődik a „buli“, üdvözli a szépszámú közönséget, konferál. 37 évével nem éppen tinikorú, lelkesedésből azonban sok kamasz leckét vehetne nála. A hatva­nas évek angolszász rockzenéjén nőtt fel, máig ez számára a „csúcs“ Azokból a hír­hedt hatvanas évekből neki sikerült egy kis lendületet is átmentenie napjainkra. Jön, lát, győz. Kitűnő hangja, szuggesztív előadásmódja, a dalok közti szünetekben „bedobott“ fricskái a közönség kedvencévé tették Dél-Szlovákia-szerte. Majoros Pali a „főnök“ szerepében a do­bok mögül hozza a ritmust. Ő az egyetlen ős-Recept-tag. A rockzenére esküszik, akár­csak e hatosfogat valamennyi tagja. Szőke — mert csak így emlegetik isme­rősei — bekonferálja a Modern Hungária slágerét, egy csípős megjegyzéssel toldva meg. Nem mindenkinek tetszik ez így a közönség soraiban. Sőt... — Nemigen ked­veljük a diszkó és az efféle egyszerű üte­HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Marika Gombitová: Nenápadná 2. Beáta Dubasová: My sa nedáme 3. Vera Spinarová: To teda ne 4. Vaso Patejdi: Umenie ilt 5. Olympic: Hry a slzy S. Peter Nagy: Podme sa zachránif 7. Katapult: Nékdy píígté 8. Robo Grigorov: Chcem fa nájsf 9. Peter Nagy: Mysllä na to, na üo ja 10. Dalibor janda: Kde jsl? 1. Fan-Fan: Hé, vár) kimaradtam a szerelem­ből 2. Dolly Roll: Elpattant egy húr 3. Balázs Ferenc: Évszakok 4. Katona Klári: Nagy Találkozás 5. V’Moto Rock: Moziclip B. R-Go: Fiatal lányok 7. Komár László: Reszket a Hold 8. Bikini: Mondd el 9. Z’Zi Labor: A szárnyfalán madár 10. Känguru: Üzenetem, a szerelem VILAGLISTA 1. Lionel Ricchle: Se la 2. Stasrship: Most már senki sem fog meg­állítani minket 3. David Bowie: Fénylő csillag 4. Shy: Fiatal szív 5. Jennifer Rush: Egy Idegen szerelme B. Tina Turner: Vigyél a folyóhoz 7. Bonnie Bianco: Csak egy barát 8. A-Ha: Talán, talán 9. Talking Heads: Rádió fej 10. Alphaville: Szenzáció ZSÄKBAMACSKA Plakátot nyert: Zelman Róbert deákl (Dia- kovce), Androvics István lűcsi (Lűó na Ostro- ve), Szőke Andrea érsekűjvári (Nővé Zámky), Varga Csilla lédeci (Ladice) és Szabó Gábor csatai (Cata) olvasónk. AZ OLVASÖ KÉRDEZ A sok pletykarovat már tucatszám megírta, hogy Madonna válik. Két évig élt férjével. Az oka: a férj brutalitás^. mekre épülő zenét. De hát ezt is kell ját- szarit, a közönség főképpen erre vevő. S nekünk el kell tudni adni magunkat. El is adjákl Ahol fellépnek, tódulnak a környék s még a messzibb vidék fiataljai/ is. Az évek során kialakult rajongótáboruk néha $záz kilométereket utazik, csakhogy kedvencük közelében lehessenek. Receptéknél a legfontosabb, hogy zenél­hessenek. Lételemük a zene. Repertoárjuk sokszínű, gondosan ügyelnek arra, hogy a fiatalok nagy része megtalálja a kedvére valót. Egyöntetű véleményük: a mai fiata­loknak zenei „ízlésficamuk“ van. A mai tizenévesek általában a híg, szirupos zenét tartják magukénak. Ezért egyféle zenei ne­velést is feladatul vállalnak.. A habkönnyű slágerek közé — nevelő szándékkal — egy- egy igényesebb zeneszámot is iktatnak, re­mélve, hogy a Modern Talking uralma vi­dékeinken csak pünkösdi királyság. — Régebben csápolók álltak a pódium előtt bulijaink alkalmával — emlékezik a zenekarvezető —, mára teljesen eltűntek. De ez különösebben nem izgat. Medvesalja falvaiban, ahová azelőtt rengeteget jártunk, így sem kapunk fellépési lehetőséget, úgy­mond:-agresszivitásra serkentjük a fiatalo­kat. Az elmondottak hátterében a táncmulat­ságok vissza-visszatérő problémája, az ököl­csaták nem épp szamaritánus mivolta áll. Egy-egy nemzeti bizottság ahelyett, hogy a táncmulatságok zavartalan lefolyását igye­kezne biztosítani, a szervezőket felkészíte­ni, nevelni a közönséget, a zenekart teszi felelőssé a rendbontásért. így számukra egyszerűbb. Nincs bál, nincs bunyó. Hajnali négy óra. A színpad előterében még mindig sokan táncolnak, ülnek, áll­nak. Szőke jó éjszakát kíván. Bemutatja utoljára még a zenekar tagjait, búcsúzik. Látni rajtuk, egy kissé fáradtak, álmosak. Csernák Laci, az „állandó vendég“, Karol Konárik együttesének, a Scarabeusnak a tagja, teszi le először a gitárt. Mindkettő­jükre ráfér a pihenés. Recept. Kezdetben azt hittem, Recept­jelenség is létezik. Rájöttem, tévedek. Egy közönségcsalogató, kiváló hangszertudású zenekarról van csupán (csupán?) sző, amely tagjainak a Slovkoncert felajánlotta a nyu­gati bárzenélés lehetőségét. Nemet mond­tak. Családju(c s közönségük mellett akar­nak maradni. Tervezik, jövőre a Lyrát is megpályázzák. Akkor hát: viszlát, Bratisla- vában! D. Kovács József Vannak olvasók, akik kimondottan a plety­kahírekre vadásznak. Például kíváncsiak arra, igaz-e, hogy Michael Jacksonnak van kígyója. A közelmúltban derült ki, hogy volt. Azt tud­juk, hogy az énekes nagy állatkertet gondoz. Aztán megtörtént a tragédia: a hatméteres óriáspiton elfogyasztotta a sztár egyik papa­gájét. A zord gazda eladta a bűnözőt egy ál­latkereskedőnek, aki aztán átkeresztelte a hül­lőt, és a következő táblát tette a terráriumra: „Muscles Jackson“. Michael most azt fontol­gatja, hogy bírósági úton tiltatja meg úgy hív­ni a szörnyeteget, mint őt. AZ OLVASÖ ÍRJA L. Gina: „Ez egy könyvismertetés. Igen kö­zel áll a zenéhez, vagyis róla szól. Ahhoz, hogy hallgathassuk a zenét, néha olvasni sem árt. Nálam ez bevált. Bízom benne, hogy a könyv legalább akkora örömöt fog szerezni az olva­sónak, mint amilyennel én ajánlom. Álltam a kirakat előtt. Az utolsó ötvenest szorongattam a markomban. Valamit... valami jót, ércfekeset Nevetségesen kis összeghez csa­toltam a „csodát“, de megtaláltam! Riskó Gé­za könyvét. Megvettem. Olvastam. Faltam az oldalakat, mágnesként vonzottak a sorok. A könyv Írója így vall magáról: ■» ... nem tarto­zom a pop-szakértők sejtelmes szindikátusá­ba... a sportolók világának egyszerűbb felé­ben éltem ... minden testi-lelki, szellemi fá­radtságomból és bajomból a zene üdítő izgal­mához menekültem ...« A sportújságíró meglepte a nagyközönséget egy új könyvvel. Címe tömör, mindent elmond: R-Go. Elsősorban azoknak szeretném ajánlani a könyvet, akik szeretik az együttest, de azok­nak is, akik nem tartoznak az R-G-ra]ongók népes táborába. Véleményem szerint csak azt lehet igazán szeretni vagy nem szeretni, akit jól ismerünk. A legegészségesebb dolog mindig mindent az elején kezdeni. Szóval: 1982 őszén egy gyerek­képű dobos kivált a magyar szórakoztató ze­nészek egyik — hamarosan fel is oszló — együtteséből. A zenekar éppen sikereinek a csúcsén volt. Tehát miért is? Hosszú volt az út, míg a hét ember összekerült. Keresték a VALAMIT, megtalálták, és sok embert tettek vele boldoggá. Kész produkció volt ez, mi egy­szerre lázit, nyugtat, feltölt és pihentet. Egy­szóval jó. Szikora Robi, Környei Attila, Holló József, Kozma Tibor, Barile Pasquate, Varga Éva és Bogdán Mariapn Apollinaire szavait hi­szik: ... az óriási s furcsa birtokokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk ÚJ tüzek lobognak ott s eleddig nem látott színek Ezernyi súlytalan lebegő látomás ... (Radnóti Miklós ford.) Ha elolvasod a könyvet, sok mindent meg­tudhatsz az életükről, megismerheted kedven­ceiket, véleményüket az ifjúságról, a politi­káról. az életről. A könyv megpróbál jósolni az R-GO sorsáról, jövőjéről, de senki se várjon végítéletet! Én csatlakozom az író véleményéhez: »... ez a történet még bizonyára sokáig nem ér véget, csak ez a könyv, melyet a rövid múlt hátteré­vel pillanatfelvételnek tekinthetünk. Éppen ezért nem lehet befejezni, csak abbahagyni...« —PP­25 ÉVES AZ OMEGA 1962. Július 21-én a divatos londoni Marquee klubban nem tudott föllépni Alexis Korner és együttese, a Blues Incorporated. Helyettük egy Rolling Stones névre hallgató alkalmi társulás foglalta el a színpadot. A Stones any- nyira dzsesszzenekar volt, hogy éne­kese, Mick Jagger diák még a feltéte­lezését is kikérte magának, hogy ők valami rock’n roll-banda volnának. Hatvannégy nappal később, 1962. szeptember 23-án Budapesten, a Műsza­ki Egyetem Hess András téri kollégiu­mában hivatalosan e néven először föl­lépett az Omega együttes. Ha a Marquee klubbéli beugrást a hivatalos kezdetnek tekintjük, elmond­hatjuk, hogy az Omega a világ máso­dik olyan zenekara, amely huszonöt éve lépett föl először, s ma is műkö­dik. Az Omega huszonöt éves. Ez, persze, óhatatlanul azzal jár, hogy ehhez a huszonöthöz hozzá kell adni még ti­zennyolcat vagy húszat, hogy megkap­juk a tagok életkorát, s ez nem éppen vidám dolog az ifjúsági zenében, de itt az életkor már réges-rég nem szá­mít. Ráadásul az ember elmondhatja, hogy érzése szerint a nagypapa Chuck Berry például korszerűbb muszikát ját­szik, mint nem egy mpstanság divatos, vattacukorzenét előadó, tizenévesekből álló zenekar. Aki végigélte, tán még emlékszik, ámbár az első Orqega-évekre alighanem inkább csak a barátok és a hozzátar­tozók. Azután 1964-65, amikor az egész magyar beat még öltönyben és nyak­kendőben járt, s az Omegát legföljebb az különböztette meg a felületes szem­lélő szamára a Metrótól, vagy az Illés­től, hogy Kóbor János nem orrhangon énekelt, és hogy az Omegásoknak min­denkinél hosszabb volt a hajuk. 1966: a Táncdalfesztivál. Nemzeti pót- cselekvés, hatalmas zenei vihar, és az Omega öltönyben. Igen ám, de zsabó- val! Az első nagylemez, s a tulitarka ru­hák, a londoni pszichedelikus, az ame­rikai hippidivat rekvizítumai. Aztán a hetvenes évek: az űr-rock. Emeletes talpú csizmák, ezüst ruhák, füstköd, 'műhó, elektromos háromágú szigony, amellyel nemcsak hadonászni, de játszani is lehet. Talán nem is az a lényeg, hányféle jelmezt, maszkot vett föl az Omega ne­gyedszázad alatt. Kétségtelen, fölvett néhányat. Ez is furcsa: ott, ahol a meg­szerzett hírnévből az ember élete vé­géig megélhet, anélkül, hogy bármit tennie kellene, minek változni folyton?! Hiszen ha az ember egyszer már „megcsinálta“ önmagát, minek a stra­pa, megveszik azt még jó sokáig. Ha meg már nem, a pénzből még mindig lehet stúdiót, cukrászdát, butikot vagy szabadidőközpontot nyitni. Igen ám, csakhogy a külső és belső változások ahhoz segítenek, hogy az ember megmaradjon, méghozzá ott, ahol volt. Ha csak egy kicsit játszunk: gondol­juk el, hogy 1962-ben de Gaulle tábor­nok, francia államelnök, befejezte a maga „vietnami háborúját“, fegyver- szünetet kötött az algériai hazafiakkal. Abban az évben, követte Jurij Ga- Garint, az első embert az űrben, John Glenn is rakétába szállt. A Szovjetunió vezetője még Nyikita Szergejevics Hruscsov volt, az Ameri­kai Egyesült Államoké John Fitzgerald Kennedy. Még előttünk volt a kubai ra­kétaválság, amikor a világ talán leg­közelebb állt fönnállása során az atom­háborúhoz, s még előttünk állt Dallas, korunk első — és sajnos egyre kevésbé utolsó — látványos politikai gyilkossá­gának színhelye. Amikor az Omega muzsikálni kez­dett, óriási képcsöveken át ormótlan tévékészülékeinkbe érkezett a homá­lyos, fekete-fehér kép, a csipekről, nyomtatott áramkörökről alighanem ke­vesen hallottak, s azok is inkább csak sejtették, mire lesz mindez jó. A teflon még szupertitkos katonai anyag volt, rakéták és lövedékek hőálló bevonata céljára. A zenekari erősítők akkorák voltak, mint egy Bösendorfer zongora, és legföljebb úgy szóltak, mint ma egy mini HiFi-torony. Az Omegát sokat hibáztatták a kül­sőségek miatt, elfelejtve, hogy ezek a külsőségek zenei változásokat jelentet­tek. A maszkok, álarcok, jelmezek vál­tozásai azt tették lehetővé, hogy ezen a hihetetlenül hosszú negyedszázadon át megmaradjanak. Amit azért rajtuk kívül más nem csinált meg. Ilyesmihez profán dolog a múlt nagy- jaitól idézni. Nem is tenném, ha az idé­zet épp nem azt bizonyítaná, hogy az igazán bölcs, alapos és igaz megálla­pítások még az apróbb, Jelentéktelenebb kérdésekben is igaznak bizonyulnak. Széchényi István mondta, hogy a vál­tozás, a haladás megmaradást jelent; ami viszont csak megmaradni akar, az el fog pusztulni, meg fog szűnni. (mm)'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom