Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-12 / 32. szám

HÁROM KIÁLLÍTÁS ŐSÖKKEL ES ŐSÖK NÉLKÜL A HÁIíERBEN Három kiállítást láttam a minap Nyltrán (Nitra): if), Orest Dubay kollekcióját a Fia­talok Galériájában, Szabó Sándor 1983 — 1987-ben alkotott festményeit, valamint Bárt- lay Gyula és fia, Bártfay Tibor szobrász- művészek alkotásait a Kerületi Galéria ki­állítótermeiben. E kiállításokat megtekintve adódott a kérdés: mit jelent a művészetben az apa szerepe? Az irodalomban csak nagyon ritkán, el­vétve adódik, hogy a fiű vagy lány — Arany Lászlót, Karinthy Ferencet, esetleg a Móricz-lányokat említhetnénk — ugyan­abban a művészeti ágban folytatnák mun­kásságukat, mint a szülők valamelyike Rá­adásul a nagy árnyék, a túlságosan is tö­mör és minden akarat ellenére — az egy Karinthy Ferencen kívül — nem képes az őst törzs fölé vagy legalább mellé nőni, testesedni. A színművészetben és a képzőművészet­ben egy kissé másképpen van. Ügy tűnik, a kulisszák és a műterem falai között fel­növekvő gyermek még akkor is többet szív magába, mint az az érintetlen lélek, aki „csak“ egy kőfaragó műhelyében téblábol- hat. Példa erre az ifjabb Szerváciusz élete, munkássága, vagy az ifjabb Orest Dubay és különösen Bártfay Tibor élete és művé­szete. A fiatalabb Orest Dubay nem tagadja meg művészetében ősét; édesapja kézjegyeit, lá­tásmódját tükrözik az alkotásai Mintha lé­nye a lényéből, valóságszemlétete apja va- lóságszemléletéből hullott volna ki. Ugyan­úgy látja, érzékeli a világot, mint az édes­apja, mégsem zavar ez. Sőt, élveztem min­den egyes képét. Édesapja egy korábbi nemzedékhez tartozik, ennélfogva kicsit ide­gennek találtam és találom a munkáit, az övéi közelebb állnak hozám Ogy is mond­hatnám, általa korszerűsödött, időszerfísö- dött, vált maivá az a látásmód, amelyet édesapja kiművelt. Bártfay Tibor: Prométheusz Ifj. Orest Dubay: Nő fényben Es van még egy értéke az ő munkáinak, ez pedig az ötletesség, a megújult szipor­kázó látásmód; ő már nemcsak a szemével lát és láttat, hanem korunk vívmányaival, a videokészülékkel és a számítógépekkel is. Színkeverő, -felbontó és -összerakó, -össze­gező képessége azzal több, amivel a gépek segítségével több és maibb napjaink embe­rének látásmódja. Nem ennyire egyöntetű a kapcsolat Bárt­fay Gyulánál és fiánál, Bártfay Tibornál. De hogy nemcsak a műterem falai közt magába szívott, hanem már a génjeiben is örökölt tulajdonságok munkálnak a fiata­labb művész alkotásaiban, az itt is ér­zékelhető és látható Bártfay Tibor fino­mabban, mélyebben és oldottabban látja a formát, mint édesapja és azok, akik az ős­ködből tűntek fel. Szobrai — például a szláv régmúlt legendaköréből megálmodott fejedelmek képzeletbeli alakjai, de a kü­lönböző vázlatok, vázlatszerű, finom lebegő formái — mutatják, hogy édesapja látás­módján át a saját szemével mélyebben, összetettebben és finomabban lát, mint bár­ki más. Ugyanez mondható az ifjú Orest Dubayről is. Így nem véletlen, hogy a nyit- rat galéria szívesen állítja ki együtt apa és fiú munkáit. Ez egyébként a „sima“ ha­gyományon túl személyes, emberibb hagyo­mány is A harmadik kiállítás — mivel Szabó Sándornak sem őse, sem rokona nem lé­pett még a művészetek világába — ezzel ellentétben azt mutatja, milyen kemény harcot kell vívnia a művészetért annak, aki mindenféle hátszél és előzmény nélkül érkezik. Munkája ezért nem mindig olyan sikeres és egyöntetű, mint a korábban em­lített két művészé. Tájképei keményen, kö­nyörtelenül próbálják megragadni a valósá­got, a táj hangulatait, belső villódzását, de nem képes annyira mélyre jutni, mint a fentiek. E megállapítás azonban mit sem von le a mostani kiállítás bőséges képanyagának az értékéből, Sőt, az eredmények emberi szempontból értékesebbek, mert a művész önmagára hagyatkozva, önmagát adva te­remti meg saját stílusát, amely napjaink szabadabb, oldottabb elvei közepette, kor­szerűsödött, variabilisabb, élvezetesebb lett. Mindent egybevetve: a műalkotás össze­tett és rendkívül különös körülmények kö­zepette születik. Ami az egyiknek előny, az a másiknak hátrány. A tehetség néha nemzedékeken keresztül is képes érlelődni, kiteljesedni, gazdagodni, s ahol a folya­mat harmonikus, természetes körülmények közepette mehet végbe, ott nagyszerű ered­ményeket hozhat és hoz is, akárcsak a Dubayk és Bártfayk esetében. Németh István Az utolsó előtti fordulójába lépett versenyünk. Itt az alkalom, hogy har­minc helyes választ érhessetek el, ha eddig még nem sikerült. Ennyi már elég ahhoz, hogv bekerüljetek a záró­sorsolásba A fődíj egy Color Oravan színes tévékészülék, de CKM-repülőút és még sok más értékes díj vár a nyer­tesekre. A nyolcadik: forduló kérdései: 1. írjátok meg annak a szovjet zene­szerzőnek a nevét, aki a Leningrádi szimfóniát alkotta. 2. Hogyan hívták azt a fegyört, aki együttműködött a bebörtönzött július Fuőíkkal, és titokban cetlinként ki­csempészte az Üzenet az élőknek cí­mű riportkötetének teljes anyagát? 3. írjátok meg annak a sikeres szlo­vák musicalnak a címét, amelynek alkotói P. Hammel, M. Varga, K. Pe­teraj, J. Strasser, A. Vásová? 4. Mi a neve annak a szigetcsoportnak, amelynek fővárosa Las Palmas? 5. Melyik városban sikerült Ján Zelez- n^nek idén május 31-én túlszárnyal­nia gerelyhajításban a világrekor­dot? Prémiumkérdés; Hol és melyik évben rendezik meg a XIII. VIT-et? A válaszokat augsztus 19-ig, szerdáig küldjétek el a következő címre: Cs. roz- hlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratis­lava. „Megformálnám Liliomfit“ Mikola Róbert, a Matesz fiatal, diplomás színművésze „Megformálnám Liliomfit“ — nyilatkozott egyik hetilapunknak — szinte újévi jókí­vánságként — Mikola Róbert, a Magyar Területi Színház frissen diplomázott fiatal színművésze. Akkor még maga sem tud­hatta, mikor válik valóra ez a vágya, hi­szen a fiatal színészeknek rengeteg szerep­álma van, s legszívesebben az első szezon­ban eljátszanék valamennyit. Valószínűleg ö lepődött meg a legjobban, amikor bizo­nyossá vált, hogy a Matesz Thália Színpada Kassán (KoSice) éppen a Llliomfival indítja új jubileumi évadát; hogy ezzel a produk­cióval tiszteleg majd a színház fennállásá­nak 35. évfordulóién. Talán el sem akarta hinni: egyik álma mindössze karnyújtásnyi­ra van tőle, csupán utána kell nyúlnia, hogy el ne illanjon nyomtalanul... Ki is ez az alig huszonöt éves fiatal­ember? Honnan jött? Mit csinált eddig? És merre tart? Magyarországon született, az állampolgár­sága is magyar. Ennek ellenére Füleken (Fitakovo) végezte el az alapiskolát, itt tett érettségit is. Valószínűleg igen korán a színház bűvkörébe került, mert már tíz évvel ezelőtt tel akart csapni színésznek. A Matesz tehetségkutató vizsgáján amely annakidején a Thália Színpadon zaj­lott — egyszer csak a bizottság elé állt egy vékony dongájú legényke, és magabiz­tosan kijelentette: „Kezdhetjükl“. A bizott­ság tagjai összenéztek, db nem sejtettek semmi furcsát, hiszen a legényke elég nyú­lánk volt. Abszolválta is a felvételit. Saj­nos, a születési év egyeztetésekor kiderült, hogy még csak mindössze tizennégy éves, s így nem kaphat „munkavállalási enge­délyt“ ... Nem csinált az ügyből különö­sebb problémát, megértette, hogy előbb le kell érettségiznie ... Négy év múlva ismét jelentkezett — és természetesen újból sikeresen helytállt. Még abban az évben a Magyar Területi Színház tagja, a Thália Színpad „színész­bojtárja“ lett. Az évad folyamán igen sokat fejlődött „Robi“. Nem véletlen, hogy társai közül ő kapta meg az évadzáró premier egyik leg­szebb szerepét Csokonai Vitéz Mihály A vén­asszony szerelme, avagy Az özvegy Karnyó- né című énekes bohózatában. Samuka fi­gurája áldott jő szereplehetőséget kínál, ha a megszemélyesítője tud vele mit kezdeni. És Robi — Konrád József érdemes művész rendezésében — parádés alakítással lepte meg a közönséget. Az ő Samukája igazi bohózat! „lüké figura“ volt. Még a „nyelvi slamposságait“ is megbocsátotta az ember — vélekedtek a kritikusok. Közben sjkeres felvételit tett Bratislavá- ban a színművészeti főiskolán, s 1983 őszé­től színinövendékként folytathatta tanulmá­nyait. Főiskolai tanulmányait eredményesen zár­ta. Igaz, hogy az oktatás szlovák nyelven folyt, de a magyar színpadi beszéd sajátos­ságait Dráfi Mátyás érdemes művész taní­totta neki minden hét hétfőjén. „Képlékeny színészanyag“-nak bizonyult, mert a tanárai kedvelték. Az évfolyamvizs- gSkon szívesen bíztak rá bármilyen figurát. És Robi egy szóval sem ellenkezett. Tudta: ahhoz, hogy a színész sokoldalú lehessen, mindenbe bele kell kóstolnia. Olykor .olyan Mikola Róbert Trofimov szerepében Csehov Cseresznyéskertjének bemutatóján. Mellette Ikönyvvel a kezében) Holocsy István és középen (a háttérben) Ropog József. szerepeket is el kell vállalnia, amelyek — pillanatnyi érzése szerint — meghaladják az erejét, hiszen „ezeken a szerepeken le­het nőni“ igazán. El kell továbbá vállalni olyan szerepeket is, amelyek véleménye sze­rint nem testhez állőak. Pályája során — egy adott társulatban — ugyanis nemegy­szer kaphat ehhez hasonló feladatot a szí­nész. A gyógyulás-boldogulás érdekében ezt Is „le kell nyelni“, mint egy keserű, de hasznos pirulát. Az utolsó évfolyam záróvizsgájaként Ca- ragiale klasszikus román szerző Az elve­szett levél című vígjátékában alakított egy részeg polgárt. Ezután „teljesen“ józan fő­vel lépte át — immár diplomával a zsebé­ben — a Matesz küszöbét. A főiskola utolsó, negyedik évében már a színház komáromi társulatának tagja volt. A gyermekközönség állandó „drukko­lása közepette“ alakította Pancso Pancsev A négy kalap című bolgár mesejáték fő­szerepét. Az évad közepén játszotta diplomaszere­pét Csehov Cserésznyéskertjében. Itt az örök forradalmár diákot, Trofimovot alakí­totta — a felnőtt közönség örömére. Az évad végén pedig Jókat Mőr — Török Tamás: Fácla Negra című kalandos törté­netében alakította a visszafojtott érzelmű, szerelmes vizsgálóbírót, Vámhidy Szilárdot. A közönség idősebbje és fiatalabbja egya­ránt a szívébe zárta a „Róberttá lett Robit“ — de különösen a hölgyek tenyere vörösö­dön ki a sok tapsolástől... A Liliomfi bemutatója ez év október 1-én lesz a Thália Színpadon. Az első álom tehát megvalósul... Kmeczkó Mihály KÖNYVÚJDONSÁGOK Lapunk egyik márciusi számában adtunk hírt a Próbaút című antológia megjelenéséről, amelyben új nemzedék: tizenegy fiatal költő és prózafró lépett — a Madách Könyvkiadó pályakezdőknek létesített Főnix Füzetek soro­zatában — a nyilvánosság elá. Beszámoltunk egyúttal arról Is, hogy a közös Jelentkezést hamarosan követte egyiküknek, Htzsnyai Zol­tánnak önállO, Rondó című verskötete. Azóta a Próbaút fiataljai közül további kettő gyarapította a sorozatot: Farnbauer Gá­bor nak A hiány szorítása címen és K r a u s z Tivadar nak Szövetségesek címen Jelent meg önálló verskötete. Nagyon érdekes és szflkszavüságában Is be- ezédes e két fiatal költő vallomása az iroda­lomhoz fűződő kapcsolatukról. Noha mindket­ten izükségszerűnek érzik, hogy Írnak, vallo­másuk szerint merőben ellentétes előzmények után kezdtek el alkotni. „Irodalomhoz soha semmi közöm nem volt, ezt sokan Igazolhatnák, ezért van talán valami bíztató szükségszerűség abban, hogy mégis versíráshoz Jutottam“ — mondja az 1957-ben született, és képzettségére, foglalkozására néz­ve az Irodalomtól távol álló fizikus Farnbauer Gábor. Míg az 1963-ban született, és jelenleg a gom­baszögi mészgyárban dolgozó Krausz Tivadar így vall magáról és az írásról: „Eszmélésem óta tudom: író vagyok. Pont emiatt, hogy ír­jak Is, fölöslegesnek tartottam. Am 17 évesen a bizonyítás dühe utolért: írni kezdtem... író maradok akkor Is, ha történetesen meg­szűnők írni ....“■ így áll elénk e két fiatal költő verses val­lomásaikban Is: semmi pátosz, semmi magamu- togatő hivatástudat, költői öntudatosság, kép­mutatás. annál Inkább valami feltétlen ragasz­kodás a maguk csupasz Igazságához és szük­ségszerűségérzetéhez: ahhoz, hogv csak azt ír­ják s csak ügy írjanak, amit s ahogv a maguk látószögéből vagy érzelmi késztetéséből szük­ségesnek éreznek. Ennyi bevezető után szólaltassuk meg egy­két vers erejéig őket magukat: Krausz Tivadart, amint az erkölcs tör­vényeinek kihatását az emberi személyiségre, ebbe egyetlen sörből állő, Utóbb című vers­szentenciába sűríti: UTÓBB két szörnyeteg közöl mindig a győztes az áldozat Vagy amint a keramikus Kovács Margit mű­vészetére reflektálva, a szeretet egyik arcu­latát látja meg: VALAMI SZERETET Kovács Margithoz Jézuskádban még a szög is mosolyog nem érzi magát szúrósnak hiszen te bizonyossággal állítod megváltattunk majdnem kutyanyelv színű bánat ez nyalogatja talpunk tiszta lábbal lépünk a mennyországba Farnbauer Gábor, aki egyszer-kétszer fizikusként Is eljátszik a kötetben, s mintegy „foglalkozási ártalom“ formájában ábrákban „fejezi kl“ magát, elvont gondolati szöveges verseiben néha meglepően pontos állapotokat, történéseket, fejlődéseket, törvényszerűségeket képes rögzíteni. így pl. a József Attila „belső végkife)letté“-ről írt versében, de a további rövid kétsorosban Is: KÖZÖTT Úgysem engem szeretsz. Es gyűlölni sem engem fogsz. Farnbauert hajlama az elvont gondolkodásra, arra Is képesíti, hogy távoli, ellentétes pers­pektívákat és világokat azok határmezsgyéjén vagy egymásba érésén ragadjon meg: HOLAN-VARIÄCIÖ Akinek nem nagyon van helye, az könnyen hely-teíenné válhat. De az is megtörténhet, hogy a gazban bödösparadicsomra lel, és azt mondja: Már emlékeim Is lehetnének a Jövőről, annyira jelen vagyok. (Fn-ki) A Modrá vlna, a Smena és a Rozhlas nyári versenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom