Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-12 / 32. szám

ÜJRA A VÁLOGATOTTBAN Ián Kap- k 6 t annak idején a csehszlovák labdarúgás egyik legna­gyobb tehet­ségének ki­áltották ki. Még tizenki­lenc éves sen volt, amikor bekerült az akkor fényesen tün­döklő prágai Duklába, majd nemsokára a válogatottba is. Aztán ő lett a „rossz fiú“, aki nem fér a bőrébe, folyton re- nitenskedik, s következett a száműzetés Prágából. Anyaegyesületében, Trenöínben sem tudott megkapaszkodni, s két évvel ezelőtt átigazolt a DAC-hoz. Azóta vi­szont a formája felfelé ivei, a kupa­győztes legmegbízhatóbb embere, a saj­tó csupa jót fr róla, a napokban pedig ismét meghívták a válogatottba. ▲ Örülsz? — Ki ne örülne ennek?! Egész biztos minden focistának az a vágya, hogy ma­gára ölthesse a címeres mezt. ▲ Neked már korábban is sikerült. Nem gondolod, hogy magadról húztad le? — Nem szívesen beszélek róla, bár most Is azt mondhatom, hogy rosszabb volt a hírem, mint a valóság. Sokan le­írtak teljesen, és íme, itt vagyok. Ha annyira rossz fiú lettem volna, akkor most nem lennék itt. Nem állítom, hogy szent vagyok és remeteéletet élek, de a dunaszerdahelyi szurkolók, az edzők, a szakvezetők a megmondhatói, hogy nincs velem semmi gond. Egy ilyen kis­városban az ember állandóan szem előtt van, mégsem mondhat rám senki semmi rosszat. A ]ól érzed magad Szerdahelyen? — Jól. Visszakaptam az önbizalmam. £rzem, hogy megbecsülnek. Jó társaság jött össze, nem véletlen, hogy olyan elő­kelő helyen végeztünk és megnyertük a kupát. Szükségem volt már erre a bizalomra és sikerélményre, mert néha magam is úgy éreztem, hogy a váloga­tottság elérhetetlen számomra. Nagyon hálás vagyok ezért az edzőnek, a szak­vezetőknek, az egyesületnek, mindenki­nek, hogy lehetőséget adtak a bizonyí­tásra. Nem szeretnék csalódást okozni. Azt hiszem, megállapodtam, alig három hónapja született egy kislányom, sínen vagyok. A Legutóbb az öcséd is bemutatkozott a DAC együttesében. Két Kapko az él­vonalban? — Nálunk most nagy hátvédínség van. Elment Fieber, aki szinte pótolhatatlan, elment Kristóf, LeSko. Szükség van vé­dőkre. Az öcskös a trencíni ifiben volt középhátvéd. Kemény, gyors, szorgal­mas gyerek, de még nagyon sokat kell dolgoznia. HARMADSZORRA SIKERÜLT Két Interknpa-mérkfizésen a kassai (Ko- Sice) Lokomotív» játékosa. Szab an Ti­bor U bemutatkozott a DAC védelmében, aztán nem láttuk. • Miért? — Még nem tisztázódtak az átlépésem ko­ráit dolgok, s csak ennyire kaptam enge­délyt. • Cgy tudom, hogy már harmadszor )•- lentettál átlépést a DAC-ba. r-. Ügy van. Végtelenül rokonszenves ne­kem ez a csapat, tetszik a játékstílusa. Először a katonai szolgálat letöltése után Írtam alá az átlépési nyilatkozatot, de nem engedtek. Aztán tavaly. Akkor viszont „ka­ranténéban“ voltunk, mert kiestünk a ligá­ból. Remélem, hogy már nem lesz több hu­zavona körülöttem. Kezdem unni. • Hűl rúgtál először labdába? — Pelsőcön (Plesivec). Még most Is na­gyon szívesen emlékszem vissza a gyerek­kori nagy csatákra, az első bajnoki mér­kőzésekre a Sajó mentén. Ott sajátítottam el az alapokat, amelyek oly fontosak egy, labdarúgónál. • S ba nem ütik nyélbe az átlépésed?. — Akkor egy Időre abbahagyom a focit, és munkába lépek Itt, Szerdahelyen. Szerencsére nem kell abbahagynia, mert Időközben megegyezés született a két egye­sület között, és a szövetség is áldását adta Szaban átlépésére. Vele talán valamelyest megoldódnak a bátvédsor körüli gondok is. EGY I IÜ A KISFÁDRÓL A DAC egy idd őta módszeresen foglal­kozik az ifjúság nevelésével. Az igyekezet­nek kezd beérni a gyümölcse. Néhány fiá az Iflcsapatbél már az elsőligás együttes­sel készül. Ezek közé tartozik Radványl Miklós, aki alig várja, mikor kelbet fel a kispadról, bogy „nagy“ meccsen pályára lépjen. t Honnan származol? — A Galánta melletti Vezekényről (Vo- zokany). Annak Idején a spartakiádtornán játszottam Dunaszerdahelyen. Néhány nap­pal később édesapám azzal fogadott, hogy voltak utána a DAC-ból. Így jöttem Ide, és nagy szerencsének tartom, hogy Ide ke­rültem. • Miért? — Jó környezetben, kiváló csapattársak között játszhattam. Szabó Nándi vagy Méhes Tibi szerintem már most Is megállnák a helyüket bármelyik Ugacsapatban. Tibi be­vonult katonának, és legnagyobb sajnála­tomra valami problémái vannak a szivével, de ba az egészsége engedi, nagy játékos válik belőle. • És belőled? — Az sok mindenen múlik. • Például? — Tudom, hogy elsősorban rajtam, és én meg is teszek mindent, hogy fejlődjek. Na­gyon jól hat rám, hogy Időnként olyan fut­ballisták között játszhatok, mint Majoros vagy Mlőinec. Sok múlik azon, hogy lehe­tőséget kapjak. • J6 felépítésé fiú vagy. Korod, posztod? — Novemberben leszek tizenkilenc éves, magasságom 184 centiméter. A középcsatár helyén játszom, s ott is szeretnék maradni. * * FELHŐKIRÁLY LEHET A téli fel­készülés alatt tűnt fel először a csapatban Simon Gyula Lo­soncról (Lu- Cenec). Vé­gigcsinálta isii az egész ala­pozást, aztán eltűnt, és csak most vált végérvényesen a DAC labdarúgójává ez a 22 eszten­dős, 180 centi magas középpályás. • Elmondanád röviden eddigi pálya­futásodat? — Gyermekkoromtól Losoncon végig­mentem az összes korosztályos csapaton, fél évet játszottam Poprádon az első SZNL-ben, katonáéknál jindfichűv Hra- decben a második Cseh Nemzeti Ligá­ban, majd fél évig Táborban az első Cseh Nemzeti Ligában. Már a katona­ságnál eldöntöttem, hogy Dunaszerda- helyre megyek. December 29-én szerel­tem le, akkor kerültem ide, a téli fel­készülés alatt. Sajnos, még egy fél évig tartott, amíg az egyesületek megegyeztek. * Megszoktad már az új környezetet? — Meg. Nagyon hamar meg lehet szokni. Dunaszerdaheiy nagyon szép, hangulatos kisváros. A feleségem is jól érzi magát. Azt hiszem, örökre letele­pedtünk Itt. Tetszik nekem a csapat- szellem és a foci körül uralkodó lég­kör. • Már a szurkolók is felfigyeltek nagyszerű fejjátékodra, elrugaszkodása­idra. Gyakorolod? — Különösebben nem, de az iskolá­ban sokat atletizáltam, ennek köszönhe­tő, hogy ruganyos vagyok. Persze, a fej­játékomon is van még mit javítani, és úgy érzem, hogy érdemes is lesz azzal foglalkozni. Az élvonalban ugyanis nem sokan jeleskednek a fejjátékban. Aztán a lövőkészséget is csiszolni kell, főleg a bal lábbal. * Kik a példaképeid, és kivel érted meg magad a legjobban? — Rumennigét tekintettem mindig példaképemnek, pedig ő csatár. A posz­tomon Bergert csodáltam, és minden te­kintetben nagyon felnézek mostani csa­pattársamra, Majorosra. Szabannal együtt apunak szólítjuk, és ebben, úgy hiszem, minden tisztelet és megbecsülés benne van. Vele és Medgyessel nagyon jól ösz- szemelegedtem. SIKEREK MINDEN TÉREN Ha azt halljuk, hogy DAC, akkor egész biztos mindenkinek a rendkívül sike­resen szereplő dunaszerdahelyi labdarú- gócsapat jut az eszébe. A legtöbb em­ber hajlamos arra, hogy az egyesület sportéletét kizárólag a labdarúgással azonosítsa. Pedig a labdarúgó-szakosztá­lyon kívül még további nyolc fejt ki munkát, alkalmasint még nagyobb si­kerrel, mint amaz. Futballközpuntúság- rói tehát szó sem lehet. ■ De miként vélekedik erről Nagy József egyesületi elnök? — Természetesen én is elsősorban a labdarúgók nagyszerű sikereinek örülök igazán, de ugyanakkor tudatosítom, hogy nemcsak futball van a világon. A többi sportág kedvelőinek Is igyekszünk meg­felelő lehetőséget teremteni. Az Is az igazsághoz tartozik, hogy ez nem min­dig sikerül, sőt az is, hogy a futball Jól szerepel az ifjúsági kézilabda csapat az I. ligában. Legutóbb az 5. helyen vég­zett. A képen Kukucs (labdával), Szen­ei és Bencsics. KÖSZÖNÖM, Majoros Györgyöt, a csapat kapi­tányát nem keli bemutatni. Kezdettől fogva ott volt a csapat felemelkedésé­nél. Az utóbbi időben, főleg a tavaszi idényben, kellemetlen sérülésekkel baj­lódott. # Rendben vagy? — Köszönöm, rendben. Már egészen jól érzem magam. Ügy hiszem, semmi akadálya, hogy - kezdettől a csapat ren­delkezésére álljak. Remélem, hogy ezen­túl elkerülnek a sérülések. Már épp elég volt belőle. 9 A csapat is rendben van? Minek tulajdonítható az Interkupában mutatott gyengébb teljesítmény? — Túlságosan nagy volt a megterhe­lés. Meccsek, utazásdk vég nélkül, jó­formán edzeni sem volt Időnk, a pihe­nésről nem Is beszélve. Egy kicsit talán túlbecsültük az erőnket. Ennek tulajdo­nítható, hogy a csapat pillanatnyilag még nem nyújt optimális teljesítményt. # Van remény, hogy lesz jobb is? túlságosan sok pénzt emészt fel. Sajnos, ezen változtatni nem lehet, egy elsőli­gás labdarúgó-együttes fenntartása való­ban sokba kerül. Szüntessük talán meg a csapatot? Ha fgy teszem fel a kér­dést, egész biztosan mindenki tiltakozna ellene. Nagyon örülök neki, hogy pél­dául a birkózó-, az asztalitenisz- és a kézilabda-szakosztály a mostoha körül­mények ellenére is kimagasló eredmé­nyeket ér el. Sportolóink tavaly 16 arany-, 3 ezüst- és 7 bronzérmet hoz­tak el az országos és szlovákiai bajnok­ságról. Ha a kerületi bajnokságon elért érmes helyezéseket Is figyelembe vesz- szük, akkor ez összesen 122 érem. Ebből csupán a birkózók hoztak 102 érmet, s ha hangosan gondolkodnék, hozzáten­ném, hogy a labdarúgók egyet sem. Kor- osztályos országos bajnok például Nagy Szilveszter, Cseh Zoltán, a serdülök Kö­zül Mészáros és Kollár. Szlovákia baj­noka Hakszer, Kalmár, Nagy, Kollár, Ro­man, Mészáros, Soós. Ha a második és harmadik helyezéseket Is sorolnám, ak­kor akár egy fél újságoldalt Is beföd­hetnék vele. Szlovákiai bajnokaink van­nak. asztaliteniszben, és egészen szép sikereket érnek el legfiatalabb atlétá­ink, pedig még csak a múlt év végén alakult meg az atlétikai szakosztály. En­nek alapján természetesen, mindenkivel egyetértek, aki azt mondja, hogy javí­tani kell a birkózó- és a többi szakosz­tály feltételein. ■ A labdarúgó-stadionban nagy mun­ka folyik. Mi készül, és hogyan javítják a többi szakosztály munkájának feltéte­leit? — A labdarúgó-stadionban a bajnoki Idény után lebontottuk a híres állőtrl- bünt, és fedett lelátó épül a helyén. Ezen az első sorokban kétezer néző ta­lál állóhelyíet, mögöttük kétezerötszáz néző számára lesz ülőhely. Ezt a furcsa megoldást azért választottuk, mert nem akartuk valahová a kapuk mögé kárhoz­tatni a leglelkesebb szurkolókat, akik eddig az állóhelyen tömörültek. Tulaj­donképpen menet közben változtattuk meg a tervrajzokat a szurkolók és a lab­darúgók óhajára, akik azt kérték, hogy maradjanak a csapat ún. zászlóvivői to­Majoros (balról) a labdát bűvöli. Tóthpál felvétele vábbra is közvetlenül a kerítés mögött. Később sor kerül az állórészek kiépíté­sére négyezer-négyezer ember számára a két kapu mögött. Ezzel a stadion ka­pacitása húszezer nézőre bővül. Stadio­nunk tőszomszédságában a napokban ad­ják át az új sportcsarnokot, amely ugyan a testnevelési szövetség tulajdona, de már biztosítékot kaptunk, hogy mi ts használhatjuk, elsősorban a birkózók. Rájuk amúgy Is gondoltunk. Az asztali­tenisz-csarnokot egy újabb épületszárny- nyal bővítjük, ott kapnak végleges ott­hont. Nagyon szép terveink vannak, re­mélem, hogy a szurkolók is segítségünk­re lesznek majd a megvalósításukban. Bár a lelátó építése beruházásos alapon folyik, Itt Is szükség lesz a dolgos ke­zekre. Mindenki megmutathatja, meny­nyire szereti a csapatot, egyesületünket. JÓL VAGYOK — Természetesen, hogy van. Nagy vál­tozások történtek nálunk, olyan embe­rek távoztak, akiket csak nehezen lehet pótolni, de az az érzésem, hogy Szaban és Simon remek erősítést jelent nekünk. Amíg nem tisztázódott az ügyük, ők sem érezték magukat a bőrükben. Ezentúl azonban minden erejüket és figyelmüket csakis a játéknak szentelhetik. 9 Hová várod az együttest a bajnok­ságban? — Nagy átépítés folyik, s még csak az elején tartunk, de az az érzésem, hogy ez a megfiatalított gárda a kisebb rutint és tapasztalatot majd lelkesedés­sel pótolja. A DAC mindig Is lelkes já­tékáról volt híres. 9 És a kupában .. .? — A ciprusi csapatot nem tartom olyan érettnek, hogy esetleg keresztül­húzhatná a számításainkat. Meggyőződé­sem, hogy túljutunk az első akadályon. S remélem, hogy a svájci csapaton Is. Addigra talán már belejön a társaság, mert belejön...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom