Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-05 / 31. szám

új ifjúság 4 Elmélkedés tanárokról, diákokról Tanárról vagy Jót, vagy semmit. Ezt a tanácsot érdemes minden diák­nak meglogadnl, nekem főleg, mert könnyen előfordulhat, hogy alábbi irományomat elolvassa néhány taná­rom Is...- Nagy-nagy tisztelettel, szeretettel és hálával gondolok minden taná­romra és tanárnőmre, ezért az aláb­biakban halmozni fogom a szebbnél szebb Jelzőket. Köztudott, hogy pedagógusaink mindent megtesznek értünk. Ezért sok szidalom ári őket a hátuk mögött. A sok elvetemült diák nem tudja megérteni, hogy a szigor szükséges. Hová fejlődne az iskola ötösök nél­kül?) A gaz és hálátlan diákok így is lépten-nyomon kihasználják taná­raik lágyszívűségét. Egyébként is, mennyivel jobban esik az egyes a sok ötös után ,.. A tanárok határtalan toleranciával viseltetnek velünk szemben; eltűrik, hogy vitatkozzunk, hogy kétségbe vonjuk állításaikat, és még arra is alkalmat adnak, hogy véleményünket hosszabban kifejtsük — a táblánál. Megértik, ha nem tudsz készülni, s ha Jelented, biztos lehetsz, hogy maid alkalmat kapsz a Javításra... És ml — a dédelgetett diákok — azzal válaszolunk gondos pedagógu­saink határtalan Jóságára, hogy pél­dátlan tanulmányi eredményeinkkel és magavlseletünkkel borzoljuk Ide­geiket. A tanár és diákja közt nagyon szo­ros a kapcsolat. Ha a tanár Jókedvű, a diák is felvidul. Ha a népes diák- sereg huzamosabb ideig jókedvű, a tanár Idegei lassan, de biztosan föl­mondják a szolgálatot. Ha pedig a tanár ideges, a diákok sem sokáig vidulnak. Az ilyen esetek után a ta­nulók hosszan szidják a tanári kart, és elhatározzák, hogy legközelebb üresen adják be a felmérő lapokat. Érzékeny a kamasz lélekl Nos, a diák — mint minden em­beri lény — sosem elégedett semmi­vel. A legközkedveltebb tanárra, egy olyanra, akinél keresve se találni Job­bat, azt mondja: „Igen, ő elég jó, csak azt nem bírom;..“ Mindebből levonva a következte­tést: sohasem leszek tanár. Mert szép dolog lehet tizenévesek sorsát egyengetni, de nagy felelősségtudat és kötélidegek kellenek hozzá. A ka­masz igényt tart a megértésre, de nem Ismeri a másokkal szembeni to­leranciát. Lukács Zolt Egy délelőttöm Peches nap volt. Kétballábbal kel­tem fel az ágyból. Almosán botorkál­tam, így aztán beleléptem a macská­nak kirakott tejbe. Naivan azt képzeltem, legalább nyugton megreggelizhetek. De nem: amikor éppen hozzáláttam volna sze­rény früstököm elfogyasztásához, oda­jött Maca, az egyik macskám. Fejét kissé oldalra döntötte, és miközben sűrű szájnyalogatások közepette úgy tett, mint aki az éhhalál küszöbén van, teljes erőbedobással igyekezett kinézni számból a falatot. Hiába ma­gyaráztam neki, hogy nem szereti a rántottat, semmi jelét nem mutatta, hogy jobb belátásra térne. Végül ad­tam neki egy nyeletet. Legnagyobb megrökönyödésemre — megette. (Ma­ca, amikor még kóbor macska volt, nyers húson kívül semmi mást nem volt hajlandó fogyasztani.) A villamost meg épphogy elértem, de így is becsípte a táskámat az ajtó. Ogy kellett menet közben ki­rángatnom. A következő megállón rengeteg ember préselődött fel az amúgy is szokatlanul tömött járgány­ra, ami ekkor már feltűnően kezdett hasonlítani egy szardíniásdobozhoz. Az iskolában kiderült, hogy az első órára nincs meg a házim. Éppen kezdtem mérlegelni, hogy kitől tud­nám lemásolni, amikor hozták a hírt, hogy a fiúk mennek valamit melózni. Persze, amilyen szerencsém van, pont én maradtam ki. Ekkor viszont már nem volt idő lemásolni a házit. Ké­sőbb kiderült, hogy senki sem írta meg. Ettől viszonylag megnyugod­tam. A második órán felmérőt írtunk. Négyesnél rosszabb, remélem, nem lesz. A nagyszünetben kiállítást ter­veztem a legjobban sikerült puskák­ból. Erről azonban erélyesen lebe­széltek. A harmadik órán nem történt sem­mi. A szünetben annál inkább. Bo­gyó és Dundosz összeverekedtek, mi meg biztattuk őket. mert rég láttunk igazán jó bunyót. Cqcó egy ideig csendben nézte a balhét, majd egy Jelentkezünk - szót kapunk Válogatás szlovákiai diáklapokból „Nem a szerzők kényszerítettek bennünket arra, hogy kinyomtassuk Írásaikat — a szerkesztőség tartotta érdemesnek a válogatást és a közlést, hogy ezáltal a csehszlovákiai magyar diákok széles köre megismerhesse őket. Lapunk új rovatot Indít azzal a céllal, hogy teret adjon a hazai magyar diáklapok legjobb írá­sainak (...) Kérjük olvasóinkat, hogy segítsenek a most Induló rovat szerkesztésében“ — Irtuk idei 23. szá­munkban, nem egészen két hónappal ezelőtt. Voltak, akik Jelentkeztek. Elsőként a Szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai, akik az 0] Láng című lapot szerkesztik és olvassák. Az elmúlt tanévben Jelent meg a lap XXII évfo­lyama, tehát a legrégibb diáklapok közé sorolhatjuk az Oj Lángot. A szerkesztőknek köszönjük a gyors jelentkezést, az új évfolyamban pedig jó alkotást kívánunk nekik. csatakiáltással bekapcsolódott a ve­rekedésbe. A negyedik lyukasóra volt. Az el­ső felét LUce idegesítésével töltöttük, mivel azt állította, hogy őt nem le­het kihozni a sodrából. (Ki lehetett.) Aztán krétával, szivaccsal és táskák­kal dobálóztunk. Valami lehetett a levegőben, mert az ötödik órán sem bírtuk abbahagy­ni a hülyéskedést. Madár papucsa valahogy kirepült az ablakon az ud­varra. Le kellett menni érte. A hatodik órán kiosztottak egy ré­gebben (rt felmérőt. Váratlanul és mindenki legnagyobb csodálkozására kiderült, hogy a fél osztálynak kü­lönböző okokból kifolyólag nincs Itt a tanulőkönyve ... Tanítás után rohantunk az ebédlő­be. Ott véletlenül belekönyököltem a levesembe. Ezáltal közröhej tárgya lettem. A második fogásra várva, több eredménytelen kísérlet után, végül egy jól sikerült előzködéssel előnyö­sebb helyre kerültem a sorban. Hamar meg is kaptam az ebédet. Az első harapásnál azonban eszembe jutott egy régi vicc. A nevetéstől rosszul nyeltem. Az időt ezután sze­meimet kigűvasztó fuldoklással és köhögéssel töltöttem. E módfelett mozgalmas délelőtt után kissé megtépázva indultam haza. Böszörményi Péter Líbiában voltunk Édesanyánk gyermekorvosként két évig Líbiában dolgozott. A múlt nyá­ron látogattuk még. így főleg azo­kat az élményeket meséljük el, ame­lyeket második utunk alkalmával él­tünk át. Egy tengerparti városban, Surman- ban laktunk. A napok nagy részét a víz mellett töltöttük. A tengerparton rengeteg a gyerek: arabok vagy a sivatagi törzsek leszármazottjai. A vízben egyáltalán nem úsznak, lehet, hogy nem Is tudnak. A nagyobbak mindig megvédik kisebb testvéreiket. Egyik nap ellátogattunk a főváros egyetlen állatkertjébe. A mérsékelt égövi éghajlatot kedvelő állatok nagy része nehezen bírja az itteni hőmfir­A mai arab piac telis-tele van kis szürke teherautókkal, amelyek meg vannak rakva áruval. A piacon nők nincsenek. Klsebb-nagyobb halmokban hagyma, füge, dinnye, földimogyoró, gránát­alma, szóló és minden, amire egy háztartásban szükség lehet. Az árusok némelyike fölött nap­ernyő, de többségük csak kis fehér vagy fekete fejfedőt visel a fején. Nagy részük öregember vagy szem­telen gyerek. A zöldséges és gyü­mölcspiac mellett húzódik az állat­piac. Az utakon nagy nyugalommal fekszenek a dromedárok, vagyis az egypűpú tevék. Ide-oda tekergetik a nyakukat. Máshol csoportosan állnak az Itteni juhfajták példányai. Néha egy-egy öregember jön öszvérháton. Rengeteg a lézengő, unatkozó gyerek és fiatal. A mai piacok biztosan na­gyon eltérnek a régiektől. Ez alatt a három hónap alatt, amit Itt töltöttünk, rendkívül sok érdeke­set láttunk és tudtunk meg egy arab ország életéről. Varga Levente és Varga Zsolt Bekapcsoltuk a „fényszórót44 A tanítás véget ért. A gimnázium osztályai üresek. Üresek? Nézzünk csak be az egyik terembei Olyan, mint egy elhagyott csatatér. A szé­kek mindenütt ott vannak, csak a kijelölt helyükön, a pad tetején nincs semmi. De tényleg nincs? A hozzánk legközelebb álló pádon az Üj Szó, a Pravda és a napi sajtó többi da­rabjának maradványai között három almacsutka, egy kémiakönyv borítója (a többi része a földön), egy toll­tartó, benne három toll. Szép csend­élet esetleg egy festőnek, de a ta­karítónők aligha örülnek az ilyen látványnak. A pádon már egy csöpp­nyi hely sincs, de a fiókban még elfér négy füzet, három könyv, egy Rejtő-regény, két agyonrágott rágó­gumi, narancshéj, cukorkapapír. A többi, ami már igazán nem fért el, a földön hever. két nem raktuk a padokra, nem ta­karít ki. Igaza van! Mert mi történ­ne, ha egyszer a tanítás után öt perc­re itt maradnánk és rendet csinál­nánk? Semmi! Legföljebb öt perccel kevesebb lenne a szabadidőnk. Meg­éri?! A SZISZ Ifjúsági Fényszórójának felelősei: Gergely Izabella és Varga Rudolf Humor AGGODALOM — Nem tudtam megoldani a fela­datot, és üresen adtam be a papírt — mondja az egyik. — Én sem jöttem rá a megoldás­ra, és én Is üresen adtam be a pa­pírlapot. — Rémest Még azt hiszik, hogy az enyémről másoltadl HIRDETÉS : Pecsétes nadrágot elcserélnék pe­csétes orvost lgazolásral ISMERKEDÉS „Keresem a páromat.“ Szőke hajú, takaros iparista legényke keresi szí­ve választottját, akit a minap cser­benhagyott dolgozatírás közben: jeli­ge: Találkozunk a pótvizsgán. Egy pár nélküli zokni társat keres. Csíkosak előnyben. Jelige: Rossz egye­dül. Árva cigarettacsikk keresi füstbe ment lényét. Jelige: Ha visszajössz, megbocsátok. Füle Gabriella Nevető lexikon ALMÁRIUM — lakásdíszítő víztartály, amelyben aranyalmák úsznak. ANTIK — Régen meglévő ldegrángás. ASZTRIK — XI. századi püspök ál­tal Magyarországon Is meghono­sított finom kocsonya. Az udvar­nál főleg kocsonyázási szertartá­sok Idején szolgálták föl. BARIKÄD — Utcai arcok során bá- ránymosdatásra használt edény. sékletet. Gondozóik mind a Fülöp- szigetekről jöttek. Néhány nap múlva édesapánkkal a közelben dolgozó csehszlovák útépí­tők autóbuszával kirándulni men­tünk Líbia egyik legnagyobb római kori leletéhez, Leptls Magnába. A város fontos kereskedelmi központ volt a római birodalomban. Ez a vá­ros ma Is látható. A kapunál Mar­cus Aurelius szobra fogadott. Nagy kikötőjét Is megcsodáltuk. A város Septimus Severus'császárnak köszön­heti a legtöbbet, aki sok új épületet is emeltetett Itt. Tripollst, a fővárost Is többszőr meglátogattuk. Mint az arab telepü­lések nagy része, piszkos, de a be­tegségek nem a tisztátalanság követ­kezményei. A belváros nagyon régi. Olyan az egész, mint egy labirintus. A házak előtt emberek ülnek, beszélgetnek. A boltok előtt két sor van: egy a nők­nek, egy a férfiaknak. A kórházak­ra is ez vonatkozik, és ezt a sza­bályt mindenki lelkiismeretesen tisz­teletben Is tartja. Kikászálódva az eldobott papírre­pülőgépek közül, vigyázva, hogy ne lépjünk tízórai-maradványokra, átbo­torkálunk egy másik pádhoz. Itt sze­mét már ninccs, de olvasnivaló an­nál inkább! A pad hűen tükrözi gaz­dája érzelemvllágát. Valaki egy óriási szívet vésett a fába, benne négy be­tű, az első kettőt már áthúzták. Fut­tában elolvasva a feliratokat, meg­tudjuk, hogy Pista hülye, megtanul­hatjuk Faraday törvényeit szlovákul, magyarul, gyarapíthatjuk angol szú- kincsünket: I need you, tájékozódha­tunk a pad tulajdonosúnak zenei Íz­léséről, ami elég jú, mert a Depeche Mode, a Modern Talking és Falco neve mellett ott van )ean Michael Jarre neve is. Mellette egy szinteti­zátor mesteri rajza hirdeti, hogy né­ha unatkozunk az órán. Ezen a pá­don van egy — a tanulóifjúság pszi­chikumára hátú — mondat (ismeret­len szerző műve): „Aki tanul, az hü­lye, aki nem tanul, az hülye maradi" Ennyi elég az osztályból, de nem­csak nekünk, hanem a takarítónő­nek Is, aki ha látja, hogy a száke­BOKSZOL — Valakit suviksszal f nyes feketére pofoz. BOVARHARANG — Víz alatt megsz laltatott kolomp, amelynek célj hogy a tenger mélyén dolgozí Is hallhassák, mikor van dél. CAKUMPAKK — Teljesen körülrá; csált hokikorong. CIAMICU (MIAKO) — Japán külüg miniszter volt a negyvenes éve elején. A háború vége felé me tébolyult, és háztetőkön nyávi gott. A légelhárítás szedte le. CSACSACSA — Dadogó nőstény sz már. FITYISZ — (Orv.} Görcs, amelyne során a hüvelykujj egy Időre b szorul a mutató- és a nagyu közé. GENEZIS — Elkerülhetetlen végze Arra utal, hogy egyszer mindé élőnek meg kell születnie. BÍBIC — A legkfváncsibb madár. É dekes meteorológiai jelensé hogy valahányszor megszólc nyomban kitör a vihar. GLADIÁTOR — Az ókori római ar nák fűtőberendezése. GOLF-ARAM — melyet Angliában bot­tal ütnek, hogy keringjen. GŰREB — Apró lombik, amelyet fél­őrült tudósok vasárnaponként pó­rázon sétáltatnak. HALLUC1NÄL — Ucinál, mintha hal­lana. HORESÚ — Orosz vegyészek körében szokásos helyeslés. IDEGDÜC — Hibbant galambok sza­natóriuma. KAMION — Az anion és kation közt elhelyezkedő, semleges töltetű ^on. Teherautón szállítják. LENCSEPÜRÉ — A legkönnyebb.n el­készíthető ételek egyike. Elég hozzá egy szemüveg meg egy út­henger. ZONGORAVERSENY — Koncerteken a zongora és a zenekar gyorsa­sági versenye. Amelyik először ér a zenemű végére, az győz. A zenekart bottal, a zongorát pe­dállal hajtják. Bogár Imre Farmernadrág és társai Mi, fiatalok, ugyebár, sokat adunk az öltözködésre, a hajviseletre. Cé­lunk teljesen nyilvánvaló: a prakti­kus, modern és főleg egyéni öltöz­ködés kialakítása. Aligha tudom, ki­nek mi a véleménye, de szerintem az eredmény már eddig is számotte­vő. Nézzük át tehát módszeresen, milyen is a helyzet a divatban. Kezd­jük a lányokkal. A lányok hajviseletét — elenyé­szően csekély kivétellel — három 16 csoportba osztjuk: az első az ún. díszletkoiity. Elöl bodorított fürtök, selymes hullámok. A visszáján alá- dúcolás kócból, csipeszből, befőtes- gumiból, afrikbúi. Fél méternél ma­gasabb példányok keresztkötéssel biz­tosítva az összerogyás ellen. A má­sodik a vízbefűlt frizura. Hosszú és rövid hajból egyaránt mutatós. A rövid szabadon hagyja a tarkőt, a fül tövét, csak a szemet és az orrot fedi. A hosszú változat igen prakti­kus. Szégyenlősebb lányok elbújhat­nak mögé, és ha evés közben mind­untalan belelög a tányérba, helyes jól kifacsarni belőle a levest, majd a fül mögé tekerni. Hajszínek: a színehagyott, a satí­rozott, a cirmoslila és a mitőifehér- azeleje. Lányaink az iskolai szorgalmi idő alatt igen változatosan öltözködnek. Takarékosság szempontból szoknyát alig hordanak. További kedves da­rabjuk a trapéznadrág s a pulóverei­ken övét hordanak, amely lehet szo­ros vagy laza. A szoros változat ful­ladásig összehúzva viselendő. Egyéb­ként mind a kettő golyóálló marha­bőrből készül. A laza öv hátul a csí­pőn támaszkodik, elöl csaknem tér­dig lelóg. Ékszert egyáltalán nem hordanak, legfeljebb nyakban bőrszíjon tehén- kolompot vagy hajókötelet vasmacs­kával. Persze nem hosszút, mert a futásnál a torkán sebet ejt. Tanszereiket kizárólag erszényben, piperetáskában, hajóbőröndben hord­ják; aktatáskát isten ments, mert azon kívül, hogy kényelmes és a tanszerek jól elhelyezhetők benne, semmi előnye nincs. A tarisznyát ól- talvetve, a sportszatyrot az út pori­ban vonszolva, a többit hasra szorít­va viselik. Festeni alig festik magukat, leg­feljebb a szájukat fehérre, esetleg barnára, amitől háromnapos hullá­nak látszanak. Szemüknek néhány fekete és kék ecsetvonással adnak fiatalosan kiélt tekintetet. És most jöjjenek a fiúk, nehogy részrehajlással vádolhasson bárki is. Az ő ruházkodásuk teljesen egyöntetű. Pulóverük az egykori gyászfeketéről piros és egyéb kacagó színekre vál­tozott. Kötésmintája praktikusan la­za, s így, ha az iskolakapu kilincsé­ben beakad, csak az osztályban esik pofára a viselője. Az egyennadrág a farnál kezdődik és az út porában ér véget, szinte sajátságos, térdnél szín- telenítővel fehérre sikálva. Szára térdnél valamivel szélesebb az ősi magyar lobogó gatyánál, de feljebb sem annyira szűk, hogy esténként ne lehetne zsilettpengével könnyedén le­vakarni. Derékban fél méter széles marhabőr és a lelkesedés tartja. ltjaink hajdan oly népszerű hülye- gyerekek-frizurájöt ma már csak né­hány maradi felnőtt és öregedő beat- zenész hordja. Helyette a szélborzol­ta, viharverte, minekmenjekaborhély- hoz, a haveromvágta szabőollóval dí­vik. \ Mindezek után azt hiszem, állítha­tom: fiataljainknak evőit fáradságos munkájával sikerült teljesen egyéni serdülődivatot teremteni. Borovszky Ivett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom