Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-29 / 30. szám

új ifjúság 8 ÚTKERESÉS - RÉVBE ÉRÉS Elsők között az F. S. B. Ismerősöm másodikos gimna­zista diáklány. Szobája mint kis bibliotéka — a rengeteg könyv tudásvágyat sejtet. Bevallása sze­rint olykor szívesen húzza elő a fehér papirost, hogy aztán apró, kusza betűivel beletöltse lázas kamaszleikének egyelőre gyerme­kien tiszta gondolataival. Mind­eddig oly sok gátlásos társához hasonlóan csupán az íróasztal fiókjának körmöl, eszébe sem jut, hogy valaki igényt tarthat ezekre a kis szárnypróbálgatásokra. Pedig vannak, akik érdeklődve tekintenek a kezdők próbálkozá­saira, akik szívesen elbírálnák, kritizálnák, munkájukat. Igen, va­lóban csak kritizálnák, mivel e- gyelőre még nem sok írás érkezik az Irodalmi Szemle Holnap című mellékletébe, amely a fiatal írók, költők, kritikusok dolgainak ad helyet. Talán az az oka, hogy ez a rovat csupán rövid ideje műkö­dik. S hogy minek a hatására, mi célból jött létre, ezt világította meg Tóth Károly, a Fiatal írók Köre vezetőségének tagja. — Azt kérdezed, hogyan jött létre a Holnap rftelléklet, amely­ben fiatal irodalmárok munkáit publikáljuk. Keletkezése szorosan összefügg a Fiatal Írók Köre meg­alakulásával, amelyre 1986. dec. 12-én került sor Bratislavában az írószövetség székházában. Ez a kör magába tömöríti azokat a fia­tal írókat, költőket, kritikusokat, akik a csehszlovákiai magyar író- nemzedék legfrissebb hajtásait al­kotják. Ahhoz, hogy fejlődésük gyorsabban mehessen végbe, fó­rumokra van szükség, egymást bíráló, buzdító ténykedésre. Már a névből is következtetni lehet, hogy csupán irodalommal foglal­kozó fórumról van szó, ami per­sze nem jelenti azt, hogy elha­tároljuk magunkat a művészet P llmszínházainkban a közelműlt- * ban mutatták be a Ginger és Fred Federico Fellini-alkotást. A film egy öregedő színészpárról szól, akik ifjúkorukban azzal váltak is­mertté, hogy a harmincas évek világ­hírű amerikai táncos-színész párjá­nak, Ginger Rogersnek és Fred Astai- re-nek az utánzásával járták Olasz­országot. Egy tévéállomás műsorában lépnek fel ismét a szintén régmúlt idők előadóművészeinek társaságában, és a nosztalgia hatása alatt élik át kis emberi' tragédiájukat. Milyen furcsa játéka a sorsnak, ugyanebben az időben nyolcvannyolc éves korában, egy Los Angeles-1 kór­házban rövid betegség után elhunyt az a világhírű táncos, akinek utánzó­ja a filmben Marcello Mastroiannl. Fred Astaire neve fogalom volt a filmvilágban, s némelyik filmje még a mai ízlés szerint is kiváló. Már-már többi formájától. Mellékletünkben igyekszünk fiatal képzőművészek, fotósok munkáit is közölni Lé­nyeges momentum, hogy a FIK megalakulásával lehetővé vált, hogy tagságunk az írószövetség tagjaiéhoz hasonló jogokat élvez­zen. — Ki lehet tagja a Fiatal írók Körének? — A FlK-nek tagja lehet min­den kezdő és fiatal prózaíró, köl­tő, kritikus, publicista, aki még nem tagja az írószövetségnek. — De miféle kritériumok létez­nek? — Első és tán egyedüli a jól megírt, tehetséget sugalló alko­tás. A tagsági felvételt vezetősé­günk javasolja, mégpedig a beér­kezett anyagok év végi értékelése alapján. — Mi a helyzet a legfiataíab- bakkal, a tényleges kezdőkkel? — Nagy gondot fordítunk a fia­tal utánpótlásra. Hiányolom, hogy nincsenek olyan közös műhelyek, ahol jó alkalom kínálkozna szen­vedélyes vitákra, formáló, nevelő felszólalásokra, az önmagukkal és egymással való ismerkedésre. Az ilyesfajta kapaszkodók nélkül könnyen elkallódhat az erős, iga­zi tehetség is. Még egyszer hang­súlyozom: szükség van egymás ösztönzésére, buzdítására. Mi a Holnap rovat által igyekszünk fi­gyelemmel kísérni tevékenységü­ket, de a közlési lehetőség meg­teremtésével még korántsem tet­tünk meg mindent a kezdők tá­mogatásáért. — A Holnapban nívós tartalom­ra törekszünk, tehát csupán a beérkezett legjobb dolgokat pub­likáljuk. Viszont régi tervünk a kapcsolatok felvétele és elmélyí­tése egyes lapok irodalmi szer­kesztőivel. főleg a Tábortűzre és az Oj Ifjúságra gondolok. Elkép­egyet jelentett az álommozival, a szé­dületes hollywoodi revük nagy kor­szakával. Pedig ha hinni lehet az életrajzoknak, Fred Astaire a Broad­way melody, a Dalol a flotta sztárja nem kedvelte a filmet. Legalábbis 1932 őszén még azzal utasította visz- sza a hollywoodi producerek ajánla­tát, hogy: „Arcom túl komikus a filmhez, táncom nehezen ültethető át a képre, hiányozni fog belőle az élet“. Szerencsére az omahai születésű tehetséges táncos [akkor már híres Broadway-sztár) pár hónappal ké­sőbb feladta elveit. Kivált, amikor rátalált Ginger Rogersre, a lehető legtökéletesebb partnerre, akivel együtt szédületes karriert futott be zelhető lenne egy olyan együtt­működés, hogy a hozzánk bekül­dött, de nálunk nem közölhető munkákat ezek az újságok publi­kálásra átvegyék. — Milyen jellegű írásokra tar­totok igényt a kezdőktől? — Nincsenek kikötéseink. Min­denki nyújtsa azt, amire készte­tése van. A verseket, prózát u- gyanolyan figyelemmel bíráljuk el, mint a publicisztikai írásokat. Azonban külön örömmel vesszük kézbe a recenziókat, kritikákat, mert ebből a műfajból, sajnos, hiány mutatkozik. Főleg a mel­lékletben közölt írásokra érkezett bírálatot látjuk szívesen, nagyon érdekel bennünket az olvasók vé­leménye. — Ügy hallottam, a beküldött írásokat díjazzátok is. — Évente megrendezzük a be­érkezett munkák értékelését. Itt három kategória szerepel: vers, próza, és kritika. A felhívást már közzétettük az Irodalmi Szemlé­ben. További információkat az ér­deklődők Bállá Kálmántól, a Hol­nap felelős szerkesztőjétől kahpat- nak. — A FÍK-tagok antológiája az idén került a könyvesboltok pol­caira. Néhányan közületek már önálló kötettel is jelentkeztek, mások könyve a nyomdában fek­szik. Fiatalok vagytok, tehetsége­sek. Van rá lehetőség, hogy az olvasóközönség személyesen talál­kozzon veletek? — Aki írást küld be a Szemle szerkesztőségébe, automatikusan meghívást kap a FÍK legközelebbi gyűlésére. Szívesen részt veszünk író-olvasó találkozókon. Legutóbb a galántai (Galanta) gimnázium­ban és a nyitrai (Nitra) pedagó­giai főiskolán jártunk. Ha hív­nak, nem utasítjuk vissza a meg­hívást. Horváth Gabriella a filmvilágban. Kettősüket már akkor, a harmincas években utánozták. Ezt idézi Fellini csodálatos filmje is. Mondják — s így igaz — a világ egyik legnagyobb táncosa volt. Utol­érhetetlen. Olyan művész,' aki nem­csak eltáncolta az adott koreográ­fiát, hanem maga is teremtő fantá­ziával alkotott. „Tánca maga a meg­elevenedő ritmus“ — írta róla Gya- gilev szovjet művészkritikus. Vérében volt a muzsika. Ugyanakkor ragyo­góan énekelt, s kiváló színész is volt. Élete őszén még szerepelt a Po­koli toronyban és a Szivárványvölgy­ben, bizonyítván, hogy a hatodik és a hetedik évtizeden túl is remek pró­zai színész. Legendáját, tehetségét, eleganciáját a múló évek sem tudták kikezdeni. Marad továbbra is a legendája... F. V. Ritkán tallózhattunk eddig szemé­lyesen bolgár együttesekkel, de leg­utóbb a hazai Tango kezdeményezé­sére hozzánk látogatott az F. S. B. öttagú szófiai rockcsapat. Keveset tudunk erről a zenekarról, azért ké­szült ez a beszélgetésünk: — Mennyire vagytok aktívak a ha­zai vizeken? — Mintegy tíz éve létezünk, azóta tíz kislemezünk és nyolc albumunk jelent meg Bulgáriában, közülük az egyik duplaaibum. Csak a lemezek­ből viszont nem tudnánk megélni, így évente otthon mintegy negyven-hat­van koncertet is adunk. Ma, amikor tökéletes technikai berendezésünk van, nem okozhat nehézséget hang­versenyt adni sportcsarnokokban vagy szabadtéri színpadokon. Szófiá­ban tizenötezren voltak kíváncsiak legutóbbi koncertműsorunkra. — Milyen sikerrel szerepeltek kül­földön? — Legjobban a skandináv orszá­gokban ismernek minket, de jártunk már Nyugat-Európa más országaiban is. A kritikusok általában elismerés­sel vélekednek fellépéseinkről, hiszen mi nem utánozzuk az angolszász rockot. A mi műsorunkban jut idő a rögtönzésre is, így nem hiányoznak a dezsessz- és folklórmuzsika elemei sem. Arra törekszünk, hogy sok hangszeres betéttel gazdagítsuk szá­mainkat, és szeretjük a vokális szer­Sokévi vita, szenvedélyeket is fel­kavaró cikkpárba] után megszületett a szovjet slágerlista. A Komszomolsz- kaja Pravda havonta közli a TASZSZ hírügynökség által készített közvéle­mény-kutatás eredményeit, s egyre gyakrabban ír elemző anyagokat a szovjet pop- és rockzenéről, a fiatal együttesek nálunk sem ismeretlen nehézségeiről. A júniusi slágerlistát I. Nyikolajev vezeti Ismeretlen című saját dalá­val. Érdekesség, hogy a tíz legnép­szerűbb számból még nem készült le­mezfelvétel, így csak'a rádióból és a televízióból ismerhetik a hallgatók. A Melogyija lemezcég vezérigazgatója azonban megígérte, hogy hamarosan ezek is megjelennek, és felkerülhet­nek arra a nagylemezre is, amelyet zeményeket is. Különben a csapatból hárman akár szólószámot is képesek vagyunk énekelni. — A mi közönségünk még szinte semmit sem hallott a bolgár rockze­néről. Mit kell a műfajról tudnunk, kiket illik ismernünk? — Bulgáriában hat hivatásos rock­csapat működik, közülük az egyik legismertebb a Tangra, amely már szerepelt közösen a csehszlovák Tan­go együttessel. Mind a hat zenekar évente jelentet meg nagylemezt a Balkanton kiadó gondozásában, de ezek csak nagyon kevés, mindössze tizenöt-húszezres példányszámban fogynak el. Sőt a közelmúltban rosz- szabbodott a helyzet, tovább zuhant az eladott példányszám. Ez talán an­nak tulajdonítható, hogy vidéken már mintegy negyven fiatal amatőr rock­együttes működik, kik szeretnének a felszínre törni. Ennek ellenére mi még elégedettek lehetünk, mert a közönség mindig ott van a fellépé­seinken. — Csehszlovákiában több koncer­tet adtatok. Merrefelé léptetek fel, s hol éreztétek magatokat legjobban? — A legemlékezetesebb fellépé­seink Znojméban, Plzennben és Prá­gában zajlottak, a cseh közönség Iga­zán vendégszerető, ezért mindig szí­vesen elfogadjuk majd a csehszlová­kiai meghívást. —rr—i ezentúl rendszeresen kiadnak a kö­zönség szavazatai alapján. Az előadók húszas listáját a TASZSZ számítógépes összesítése sze­rint a több mint egy évtizede legnép­szerűbb szovjet énekesnő, a sokadvi- rágzását élő Álla Pugacsova vezeti a szintén nem újonc Szofija Rotaru előtt. A legnépszerűbb együttes a Veszjolije Rebjata, azaz a Vidám Fiúk, csak a hetedik helyen áll az inkább szólisták uralta listán. Érdekes, hogy a legutóbbi szovjet—amerikai szuper­koncert sztárja, a Nyugaton is Ismert Avtograf nincs az első húsz között, ugyanakkor még mindig a tizenötö­dik helyen áll a hét éve elhunyt Vlagyimir Viszockij, akinek dalai vég­re kaphatók a lemezboltokban is, de többségük még mindig csak házi másolású magnókazettákon terjed. F. V. FRED NYÁRI MESE Hol volt, hol nem volt, volt egy kis­város, és abban a kisvárosban élt két ván­dorlegény, akik tavaly tavasszal gondoltak egy merészet. Amatőr kisszínpadi mozga­lomban eléggé szokatlan módon, nyári szín­házat szerettek volna rendezni, amely útra ts kél, ha hívják. Ügy gondolták, nyár ele­jén lesznek a próbák és a nyár másik je­lében tartják az előadásokat. Lázasan ter­vezték, mit is vigyenek színre könnyed, nyári szórakozásnak. Több külső élmény hatására, egyikük úgy döntött, hogy vidám, új- és korszerű formában megírja az ismert Hófehérke-mese paródiáját, másikuk a tár- sulatszervezést vállalta magára. Május kö­zepén elkészült a mese, már csak a tár­sulat hiányzott. Először a műkedvelő szín­játszással régebben foglalkozó barátaikat keresték fel, de kevesen voltak. Végül a szervező vándorlegény találkozott a kis tündérrel, a közeli falu kisszinpadát irá­nyító mama tündér lányával. A kis tündér elvitte őket a falujába. A műkedvelő társulat, amely egyben ismert népi táncegyüttes is volt, örömmel vállalta fel a komédiázást. A két vándorlegény a tündérre bízta a vezetést. A hír, hogy Ismét készül valami a kissé kopott és szürke elvarázsolt művelődési házban, gyorsan terjedt a faluban. Jöttek is a deli legények, karcsú leányok próba­nézőbe. Tetszett nekik a Hófehérke és a törpék korszerűsített meséje. Itt Hófehérke a csúnyák csúnyája, aki meg is nyeri a Hüderút nevű csúnyaságversenyt. Csúfságát azonban tudatosan vállalja, és ö zavarja el a Mostohát. Főzni nem tud, a törpék kidőlnek mellőle, mégis sajnáljuk, mikor meghal a mérgezett almától. Sok kaland után rátalál a Drakulának is beillő, csúf herceg, példázva, hogy nem a külsőre, ha­nem mindenekelőtt a belső értékeinkre kell vigyáznunk, Szóval jöttek a legények és a leányok, egyre többen. Volt, aki csak azért, mert jókat lehetett beszélgetni, má­sokat a remek muzsika vonzott. Az Arany- alma Kisszinpad Ja meséből kiindulva ez lett a csoport neve) fórummá vált azok számára, akik otthon élvezték a nyár örö­meit. Időközben fölvetődött egy ötlet: előbb rendezzenek esztrádműsort, amelynek be­vételéből azután megvásárolhatják a Hó­fehérkéhez szükséges díszleteket, anyago­kat. Az ötletet elfogadták, hiszen az esztrád is nyári színház lesz, lázasan készültek az előadásra. Már tudták az előjátékot a Hófehérkéből, egyikük verset, másikuk pró­zát tanult. Mütyürke és Pöttömke volt a ne­ve a két középiskolás lánynak, akik disz­kótánccal készültek. Felkérték a műsorba a népdalokat éneklő jóságos háziasszonyt is, és ő az első hívó szóra vállalta a jel­lépést. Nyolcvanhat augusztus tizenhatodikén, szombaton tartotta bemutatóját az Arany­alma, az elvarázsolt művelődési ház újjá­élesztett színpadán. A falu népének tetszett a színjátszók produkciója, hosszú tapssal jutalmazták a komédiázást. A tündér és a két vándorlegény munkája utazóképesnek bizonyult, mert nemsokára néhány környe­ző faluban is felléphettek a tündér apró­dat. A siker egy faluban sem maradt el. Mindenki várta a folytatást, hiszen a díszletekre már megvolt a rávaló, és még ami ennél is fontosabb: a fiatalok élvez­ték az utazást, a színpadot,i szerették vol­na befejezni az elkezdett munkát. Ám ek­kor, a tündér szavára, egyelőre abba kel­lett hagyni a hétvégi fellépéseket. Az in­dok: falun nyár végén, ősz elején tetőznek a kerti munkák. Majd őszutón meg télen esztrádoznak. Miért szerepelne a csoport most fél ház előtt — mondta a tündér —, amikor télen tömve lesz az elvarázsolt kul­túrház? Egyébként is már ideje újjászer­vezni a népi táncegyüttest — érvelt to­vább és nehéz lesz a színházat is, tán­cot is művelni. A két vándorlegény ezek után a tündér nélkül próbálta folytatni a munkát, de az Aranyalma egyre férgesebb lett. Azután, hogy az esztrád nem utazott, a társulat tagjai kezdtek lemorzsolódni. Ki tudja meg­mondani, miért? Ogy hírlett, már nem ér­dekesek számukra a díszletek, már nem lelkesíti őket a mese korszerű mondani­valója. Már nem tudom pontosan, mikor hagyta ott a falu műkedvelő csoportját a két ván­dorlegény. A mesét író ment el hamarább. A szervező még maradt. Megpróbálta a legtovább kitartókkal megvalósítani álmu­kat. Hófehérke is visszaadta a szövegköny­vét, a második vándorlegény fogta tarisz­nyáját, és követte társát. Sokszor beszélgetett erről a nyárról a két vándorlegény. Céljuk csak részben va­lósult meg. Sikerült nyári szírakozást nyúj­tani egy falu legényeinek, leányainak, de a nyári színházat éppen csak megízlelték. Megjelent egy képes írás az esztrádmüsor- ról a járási újságban. Ez jelzi csupán mun­kájukat. Ez jelzi, hogy mégsem mese talán, amit megéllek. Bárány János

Next

/
Oldalképek
Tartalom