Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-29 / 30. szám
IWnMMTBBMMBMHMHWnBWMMMBMBWWWMMMMMMMMWWIBIMIimiWIBIHirWil HllWniH—I III HHIIIIIII II Ilii Ilii i III— Hill III III ■— I III—Bill 1fill ' nTHTir Videózunk? Videózzunk! „A terem lámpái kialudtak, erős, mintegy önmagukban állő tűzbettik gyulladtak ki a sötétben. Három hét egy helikopteren. Teljesen szuperénekes, szintetikusan beszélő, színes, sztereoszkóp tapi, szinkronizált illatorgona-kisé- rettel (...) A Vadember összerezzent. Az az érzés az ajkán! Egyik kezét szájához emelte, a bizsergés megszűnt, visszaengedte kezét a fémgombra, s újrakezdődött. Az illatorgona közben tiszta pézsmaillatat lehelt. A szalagon egy szupergalamb Ö-ó-6-ó-t turbékolt, egy másodpercenként mindössze harminckétszer rezgő, az afrikaiaknál mélyebb hasz- szus válaszolt: Á-á-á-á. Ó-á! Ö-á! — újra összeértek a sztereoszájak, s az arctáji erogénzónak az Alhambra mind a hatezer nézőjénél szinte elviselhetetlen galvanikus gyönyört közvetítettek: 0-6?“ (Aldous Huxley: Szép új világ) fis a jövő fogyasztói társadalmának ilyenfajta élvezetek bevételére (is) kondccionált (vég) lénye ujjongott az örömtől az író által tapi-mozinak nevezett önkielégítőben. Lebegett a szín, szag, kép és erotikus képzetek által keltett illúzióban, fis tökéletesen elégedett volt. Vagy Huxley talán túl pesszimista? Hiszen a technika nemcsak rabbá teheti, hanem fel is szabadíthatja az embert. fis ez nem ellentmondás. Az új műszaki fogyasztási cikkek apró életcélokat is adnak a fogyasztónak, akinek van miért „hajtania“. Legyen meg a kocsi, a színes tévé, a Hi-Fi-torony, és legyen egy képmagnó is. Mert itt van már a videó! fis vele az új videós nemzedék. Az új generáció, amely már másként igényli a közlés logikáját, az érvelést. A látvány is kell neki, fantáziadús vizuális megoldások. Igaz, az okos kikapcsolódás, a lényeg helyett a felszínt is adhatja. Elég csak megnéznünk a mai könnyűzene kínálatát: a látványos, mondanivalótlan könnyedséget. Ez aztán igazán könnyű zene! így lehet „könnyű“ a videós generácció is. Mindezeket el kell mondanom, mielőtt a videózás hazai problémáira térnék. A nézőpont tisztázása végett. Mert kétség nem fér hozzá, a képmagnó hasznos dolog. Csak az a kérdés, mennyire leszünk tőle — Sebők János szavával — vidióták, vagy éppen már a jövő nemzedék emberei. — Azt kellett volna látnia, milyen tülekedés volt karácsony előtti Az emberek majd eltaposták egymást, közben azt se tudták, mit vesznek, mert az üzletben nem próbálhatták ki. A hátuk mögött ugyanis már sürgették őket, hogy siessenek — mondja Vojtech Sol- cányi, a Prior tröszt export-import osztályának dolgozója. Nehezen hittem el neki, hogy az említett tusa a képmagnókért folyt volna, ismerve azok kiskereskedelmi árát. Ráadásul ő is elismerte, hogy év közben nem kell közelharcot vívni érte. A Prior a prágai székhelyű Omnía kereskedelmi vállalat és a Tuzex mellett a videoberendezések egyik forgalmazója a köztársaságban. A Prior videoke- reskedelmét Vojtech Solőányi irányítja. — Képmagnókat csak a tőkés piacról importálunk. Hogy milyen márkát és mennyit? Az • idei év első felében két magnótípust hoztunk be. Az egyik a JVC—HRD 170, amelynek kiskereskedelmi ára 25 000 korona. Az ország Prior áruházaiba ebből a típusból az év első felében 370 darab került, 9 millió 250 ezer korona értékben. A másik, a korábbi években már jól bevált magnótípus, a NEC—9014 D, amelyből az említett időszakban 290 darabot importáltunk, 6 millió 380 ezer korona értékben. Ezt a típust egyébként 22 000 koronáért áruljuk. Drága mulatság hát nálunk a videózás, pedig nem szabadna, hogy az legyen. Ezért kérdezem meg beszélgető- társamat, nem áll-e módjukban olcsóbb típusokat behozni, hozzáférhetőbb áron árulni őket. Enyhe mosoly fut végig az arcán. — Az árképzés nem a mi dolgunk, a Szövetségi Arhivatal határozza meg a magasságukat, és a kormánynak kell jóváhagynia. Hogy egy terméknek milyen kiskereskedelmi árat szabnak, sok összetevőtől függ. Például összehasonlítják egy másik hasonló műszaki termékkel. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ilyen jellegű árut eléggé megadóztatják. Mi természetesen igyekszünk minél olcsóbb képmagnókat keresni a külföldi piacon. Van is válogatási lehetőségünk, de az importált cikkeket itthon csak az adott árkategóriában adhatjuk el. Ha a magnó ilyen drága, vajon menynyibe kerülne egy videokamera, hogyha egyáltalán kapható lenne? Tudvalevő ugyanis, hogy azokat a gyártók sem kínálják olcsón. — Valóban nem. Importálhatnánk kamerákat is, de itt az alapkérdés az, hogy kinek. Hiszen nem tudnánk olcsóbban adni, mint 50 000 koronáért — darabját. Nem tudom, mennyi kelne el belőle. Eszembe jut az említett ünnepek előtti tülekedés. Lehet, hogy ha a magnókra jutott, a kamerákra is akadna vevő. Igaz, senki sem venné zokon, hogyha némileg olcsóbban juthatna hozzájuk. A képmagnók a Tuzex-boltokban sem kerülnek kevesebbe. De mint ahogy a Priorban sem porosodnak sokáig a raktárban, úgy a Tuzexban is sokan hagyják ott érte az ezreseket. Tavaly például a bratislavai Tuzex-üzlet a következő mennyiséget adta el, típusonként: Panasonic 120 darab; NEC — 200 darab, JVC — 280 darab, s végül 250 darab Philips-Tesla talált gazdára. Igen, Tesla. Mi is megpróbálkoztunk ugyanis a videomagnók gyártásával, bár nem teljesen egyedül, hanem együttműködve a Philips céggel. A Tesla konszern villamos fogyasztási cikkeket gyártó részlege 1983 óta gyárt képmagnókat. Tavaly csaknem 12 000 darabot dobtak piacra, az idei terv is nagyjából ennyi. A közösen gyártott típus neve VIDEO PHILIPS — VM 6455, amelynek a kiskereskedelmi ára 19 800 korona. Térjünk vissza még az importra, mert ez az egyetlen lehetőség, hogy nagyobb választékban jó minőségű képmagnókkal lássuk el a hazai piacot. Az SZSZK Kereskedelmi Minisztériumában Gustáv Kasala az export-import osztály vezetője. Néhány kérdésemre azonban tőle sem kaphattam választ, mert: — Mi csak a körülményeket teremtjük meg ahhoz, hogy a vezérigazgatóságok. a Prior, az Omnia, jól dolgozhassanak. A tulajdonképpeni vásárlás, a választék kialakítása már e vezér- igazgatóságoktól függ. Természetesen úgy kell választaniuk, hogy műszakilag a legjobbat, árban a leghozzáférhetőb- bet hozzák az üzletekbe. — Mi határozza meg a behozott képmagnók mennyiségét? — Ez a mennyiség a kormány által e területnek szánt devizakerettől függ. E keret jelenleg, sajnos, nem növekszik párhuzamosan az igényekkel. A hazai gyártás fejlődése sem olyan nagyfokú, hogy a növekvő igényeket ki tudná elégíteni. Itt jegyzem meg, hogy minisztériumunk célja a lakosság ellátása, nem pedig a szervezetek, vállalatok igényeinek kielégítése. Éppen ezért az utóbbiak csak korlátozott számban kaphatnak a behozott képmagnókból és egyéb nyugati piacon vásárolt műszaki cikkekből. Hogy ezt megkaphassák, külön minisztériumi engedély kell hozzá, amelyet csak nagyon indokolt esetekben adunk meg nekik. Az árak alakításáról Gustáv Kasala sem tudott sokat mondani. Annyit mindenesetre ő is elárult, hogy egy befektetett devizakoronának a kiskereskedelemben kétszeresen-háromszorosan kell megtérülnie. — És akkor a nő egy baromi hosszú, vékony tőrrel úgy átdöfte a hapsi nyakát, hogy a tőr vége kijött a túlfelin. De a krapeknak még volt annyi ereje, hogy belekapaszkodjon a helikopter kötélhágcsójába. A nőre meg hárman rárontottak, bevitték egy nagy barlangba, odakötözték egy kőtömbhöz. De jött aztán az, aki a csirkéket vagdosta körfűrésszel, és felrobbantotta a barlang száját! Majd este meglátod, meg még talán mást is! — kacsint a buszmegállónál várakozó férfi a másikra. Kicsit messzebb állok, ezért úgy vélik, nem ér el hozzám a hang. Hát igen! Ez már a videokorszak! íme a polgár, akinek sikerült összeka- - pargatnia a képmagnóra való 25 és a színes tévére való 15 ezer koronát, s most szórakozni akar. Mi tagadás, nem a filmművészet gyöngyszemein. — Ez minden kezdő videós betegsége. Át kell esnie rajta. Utána jön a csömör és a mély művészet. — Már közhely e megállapítás. Át kell esnie — de hová? Alkotásra kamera híján egyelőre nem használhatja felszerelését. Marad a házi mozizás. Horror és egyéb kazettákhoz — bár illegálisan — hozzá lehet jutni. De vannak-e lehetőségek a jő filmek kölcsönzésére is? Szlovákiábana műsoros-filmes videokazetták kizárólagos forgalmazója a Szlovák Filmkölcsönző. Ez a vállalat ma Szlovákiában összesen kilenc videokazetta-kölcsönzőt működtet, a következő helyeken: Bratislava, Trnava, Prie- vidza, Poprad, Povazská Bystrica, Ban- ská Bystrica, Zvolen, Cadca és Kassa (Kosice). Szeptemberre két újabbnak a megnyitását tervezik, Komáromban (Komárno) és Michalovcében. — Főként cseh és szlovák filmjeink vannak, régiek és újak egyaránt — mondja dr. Drahomíra Miháliková, á Szlovák Filmkölcsönző videorészlegé- nek vezetője. — Azonkívül még néhány film a szocialista filmgyártásból. Soka_n keresnek könnyűzenét, videoclipeket, de ilyen jellegű felvételeink egyelőre nincsenek. Sokkal többre lenne tehát szükség, főként a művészi értékű díjazott filmekre. Ezek felvételét azonban nehezíti — többek között — a szerzői jogdíjak kérdése is. Mi van például akkor, ha valaki átmásolja a kölcsönzött kazettát? — A szerzői jogdíjak kérdése még nem tisztázódott — válaszolja a jogásznő, Drahomíra Miháliková. — Az állampolgár csak a saját használatára játszhat át műsoros kazettát, ezek terjesztése már törvénybe ütköző cselekedet. De hát hogy lehet ezt ellenőrizni? A mozikban vetített filmeket előbb- utóbb a televízió is sugározza, s aki akarja, onnan is felveheti. Monika Hakenová a bratislavai videokölcsönző vezetője és egyetlen alkalmazottja. A Filmklubban kaptak egy — nem helyiséget, csak sarkat. — Százharminc filmünk van — mondja. — A legmenőbbek a cseh komédiák és a gyerekfilmek. Sokan keresnek könnyűzenét, de az egy Karel Gott-portréfilmen kívül, sajnos, semmivel nem tudok szolgálni. A kölcsönzőt naponta 70—80 érdeklődő keresi fel. Monika szerint többen is jönnének, ha tudnának erről a lelte tőségről. Magyarán: kevés a reklám. A bratislavai T-klubnak nincs szüksége reklámra. Viszont a SZISZ SZKB műszaki klubjában is csak most teszik az első lépéseket a videózás ügyében. Egyelőre nincsenek helyiségeik a már létrehozott video- és Hi-Fi-stúdió mű ködösére. — Szeptemberben talán minden megváltozik — mondja Ivan Lacho mérnök, a stúdió vezetője. — De nem a helyiség a legnagyobb problémánk. Állami szervezeteknek videotechnikát szerezni nagyon nehéz. Pénzünk lenne rá. de nehezen hagyják jóvá a megrendelésünket. Azért már van két kameránk és jó néhány képmagnónk is. — Mi lesz a stúdiójuk feladata, ha már megkezdi működését? — A fiatalok műszaki-tudományos tevékenységét segítő szakprogramokat készítünk majd, azonkívül mődszerta nilag irányítjuk az ifjúsági szervezet kerületi videostúdióit, amelyeket már be is rendeztek Nyitrán (Nitra), Ban ská Bytricában és Kassán. Stúdiónkban a jövőben három szakosztályt létesítünk. Az egyik a módszertani csoport, amelynek feladata a szak filmek készítése lesz. A másik a máso ló osztály, ahol a nem általunk készített filmeket rögzítik saját kazettáink ra. A harmadik osztály a kulturális osztály, amely a nagyobb SZISZ-rendez- vények dokumentálását végzi majd. Ki lehet tagja a stúdiótoknak? — Szeptemberben pályázatot írunk ki a videotechnika egyéves kurzusára. Ez után minden tagunk munkáját érté kelni fogjuk és a tehetségesebb, ügye sebb embereket megtartjuk a követke ző évre is. Rájuk mindig szükség van mert nagyon nehéz például jó opera tőrt taláni. Igen, minden bizonnyal ez a jövő út ja: a videotechnika alkotó felhasználó sa. Ez nem zárja ki a „házimozizást" sem, de annak is olyannak kell lennie ami értékes és értelmes. Mert a videóé a jövő, ez vitathatatlan, csak megfontoltabb irányító munkára van szükség és koncepcióra, amellyel a tudomány e kiváló vívmányát a tudomány további vívmányainak szolgálatába állíthatjuk KLINKO RÓBERT (Illusztrációs kép)
