Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-15 / 28. szám
A FORDÍTÁSRÓL-m Rész Előzőleg egy söröscímke kapcsán arról írtam, „mit?“ fordítsunk, mit kell átalakítanunk, esetleg mit mellőzhetünk. De mint már akkor is érintettem, a fordítás másik nagy kérdése a „hogyan?“ fordítsunk. Ez mindenekelőtt a célnyelvi szöveg nyelvi megformálására vonatkozik. Ilyen szempontból is érdemes megvizsgálni a címkét. Tudjuk, nemcsak a magyar, hanem csaknem minden nyelv első írásos emlékei fordítások voltak, amelyek a biblia vagy a biblia- egyes részletei alapján Jöttek létre. Még akkor alakult ki az a hagyomány és felfogás, hogy az eredeti szöveg szó szerinti visszaadására törekedtek. Akkoriban még nem ismerték a különféle nyelvek eltérő természetét, s úgy gondolták, akkor tehetnek leginkább eleget a jó fordítás követelményének, hogyha a szöveget szóról szóra ültetik át Ez az elv persze nemcsak a fordításokban, de még egyazon nyelven belül sem érvényesül. íme egy példa: A feleség egy nap kirobban: — Tudd meg, hogy ezt már nem bírom további Egy szép napon úgy itthagylak, mint a pinty! Na, most szólj valamit! Most nincs egy szavad se, ugye? Mit forgatod azt az újságot? — Keresem az időjárásjelentést. — Minek? — Hogy megnézzem, szép nap lesz-e holnap. A szövegben kétszer is szerepelt a „szép nap“ melléknévi Jelzős szerkezet, de mindkét esetben más-más Jelentésben. Meg tudná-e valaki hirtelen mondani, hogy akár az egyik, akár a másik „szép nap“ szerkezetet hogyan lehet / kell szó szerint először legalább értelmezni? Nyilvánvalóan nem, hisz egy-egy szó rendkívül változatos jelentésfejlődésen ment keresztül, míg elérte mai Jelentésgazdagságát. S ha már nem lehet szó szerint értelmezni, annál kevésbé lehet akár az egyiket, akár a másikat szlovákra szó szerint „pekné Slnko“-ra fordítani. Ez a rövid kitérő jól mulatja a helyzet fonákságát, vagyis azt, hogy szó szerinti fordítás nem létezik, de a szöveget hűen kell visszaadni. Ezt már korábbi fejtegetésünk is érzékeltette, mert mint bemutattuk, a fordításnak csak bizonyos mutálás után lehet információs értéke. Ma már tudjuk, hogy az eredeti szöTavaly hatalmas, mintegy kétszáz koncertből álló turnén vett részt Elton John, aki első bemutatkozása, 1969 óta hosszabb- rövidebb kihagyásokkal az élvonalban van. Eddig százmillió nagylemezét értékesítették. Már 16 éves korában együttesben zongorázott, de igazi karrierje csak akkor kezdődött, amikor megismerkedhetett Barnie Taupin szövegíróval. Sztárrá avatták, így hasznos nyilatkozataival formálni tudta a popzenét, s ismét szóhoz jutott a műfajban a zongora. Magánéletében sokat küzdött önmagával az énekes: a látása rosszabbodott, és igen idegesítette öt hajhullása. 1970-ben néhány évre visszavonul, majd a dlszkósok csoportját örvendeztette meg visszatérésével. Rajongói bizonyára nem örülnének annak a hírnek, hogy 1987-ben újra csend honol körülötte, mert a napokban hangszálaival megoperálták. Különleges operálást módszert alkalmaztak nála: a 'hangszálakról eltávolított kóros kinövés Color-Oravan színes tévékészülék, társas repülőút a CKM utazási irodával, fényképezőgép, sport- és turista- felszerelés .. — mindez csak a része azoknak a díjaknak, amelyek a nyári verseny résztvevőire várnak. A 4. forduló kérdései: 1. írjátok meg annak a szovjet írónak, publicistának a nevét, aki a Vihar, A kilencedik hullám, az Emberek, évek, életem című művek szerzője. 2. Írjátok meg a verses színmű (Manón és Des Grieux lovag) címét, ás a szerző, egy nagy cseh költő nevét. 3. Melyik évben jelent meg Peter Nagy első nagylemeze az énekes legjobb doalaival? 4. Írjátok meg annak a fogyasztási veget szóról szóra átültetve nem lehet jó és közérthető fordítást készíteni. Mai felfogásunk szerint az a fordítás hiteles, amelyik tartalmi, hangulati és stiláris szempontból híven tükrözi és közvetíti az eredeti szöveget azok számára, akiknek a fordítás készül (vö. Nyr. 1976. 8. 1.). Egyeseknek — legalábbis nálunk — furcsának tűnik a címkén szereplő MONIMPEX kifejezés. Magyarországon azonban már glő gyakorlat, hogy az árubehozatallal és -kivitellel foglalkozó vállalatok nevében az IMPort és az EXport szókból alakult -impex utótag szerepel: AGRIMPEX, METRIMPEX, TERIMPEX. A MONIMPEX a monopólium alá eső árucikkekkel foglalkozó külkereskedelmi vállalat neve. Mindezek ma már hasznos, szükséges és nemzetközileg is divatos mozaikszók. Hasonlóan az ugyancsak a címkén szereplő DÉLKER is. Érdekes szó a címkén az energiatartalom kifejezés is. Az nyilvánvaló, hogy nem a szik. „vyuzitel’ná energia“ szó szerinti fordítása. A fordító azonban nem tudott teljesen elszakadni az eredetitől, mert a magyar ezt a kalória szó különféle kapcsolataival fejezi ki: kalóriaérték, kalóriatartalom. A tartalmazott kalória mennyisége szerint aztán beszélhetünk kaíóriadús vagy kalóriaszegény ételekről, nyersanyagokról, ásványokról. Az emberi fogyasztásra szánt termékek esetében azonban gyakoribb és helyesebb is a tápérték szó használata. Nevetésre ingerelt a „Forgalmazza DÉLKER“. No nem azért, mert sem előtte, sem utána nincs pont, hisz a rövidke szöveg (helytelenül) különben sem ismeri a központozást. Tamási Áron Ábel a rengetegben Sur- gyélánja jutott eszembe, amikor azt mondja, „Minek kell most is kutya“, a kutya helyett. Csakhogy Tamási a névelő hiányával azt érzékelteti, hogy Surgyélán bizony hadilábon áll nyelvünkkel, de mint idegennek, ez nem is vethető a szemére. A fordítónak tudnia kellett volna, hogy ez esetben a szabály rövid és egyértelmű: a mondaton belül minden szervezet neve név- elős, tehát nevetséges lenne: Bementem Helyi Nemzeti Bizottságra. Értesítést kaptam Takarékpénztártól. Helyesen tehát így lesz: Forgalmazza a DÉLKER. JTT) helyét teflonanyaggal vonták be. Elton John legalább egy évig nem énekelhet, ezért leszerződött régi focicsapatához, a Watford FC legénységéhez. Tina Turner, a néger popzene talán jelenleg egyik legnépszerűbb énekesnője az USA-ban született 1939-ben. Talán kevesen tudják, hogy tehetségét egykori férje, Ike Turner fedezte fel, s hogy kezdetben duóként lépett fel hazájukban. Legnagyobb sikerét azonban szólóénekest karrierjének köszönheti, ritka, érdes hangjával, ma is nagyszerű mozgásával ragadja magával koncertközönségét. Hamarosan az énekesnő megkezdi újabb európai kon- certkörútját, amelyen a „Szegj meg minden szabályt!“ című nagylemezének anyagát mutatja be. S ezzel a turnéval Tina elbú- csúszik a pódiumtól, hogy azután már inkább csak a filmezésnek éljen. elektronikával foglalkozó világhírű cégnek a nevét, amelyik a Bratislavá- ban székelő Avex részvénytársaság partnere lett. 5. Mi a neve Jozef Sabovüík műkorcsolyázó edzőnőjének? Prémiumkérdés: Melyik esztendőben fejeződtek be a munkálatok a Banská Stiavnica—Hronská Dúbrava között épített Ifjúsági Vasútvonalon? Válaszaitokat Július 22-ig a következő címre küldjétek: Cs. rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava. Ne feledjétek el meghallgatni a Modrá vlna adását minden pénteken 19.45 órakor a Bratislava, vagy szombaton 9.30-kor a Devín adóállomás hullámhosszán.-TOMPOP-ROCK HÍREK A Modrá vlna, a Smena és a Rozhlas nyári versenye Rajzkészség és művészet A művészeti népiskolák képzőművészeti tagozatának 4. országos pályázatáról A gyermek-művészek ha szabad így nevezni őket — munkáiból rendezett kiállítások általában ötletesek, érdekesek, de ugyanakkor tulajdonképpen semmire sem kötelezik a kis alkotókat, még kevésbé a pedagógusokat, akik irányítják, vezetik őket. Ebből következik, hogy tulajdonképpen semmit sem lehet számonkérni a gyerekektől, de a pedagógusoktól sem. Nem így a művészeti népiskolák képzőművészeti tagozatainak már rendszeressé vált pályázata nyomán létrejövő kiállításaitól. De sajnos ezeken is csak a legtöbb gyermekkiállításra jellemző játék, a parttalan önkifejezés dominál. Mi viszont a lelkünk mélyén mégiscsak azt kérdezhetjük — legalábbis én azt kérdezem — mi a közös, hogyan és mire is tanítják meg ezekben az iskolákban a gyerekeket? A mostani, a Fővárosi Galériában megrendezett kiállítás anyagából sem látszik egyöntetűen, hogy az egységes tanterv szerint, mint ahogyan mondjuk matematikából vagy fizikából erre és erre tanította meg az iskola a tanulóit. Feltűnik ugyan az alkotásokon a játék a színekkel, a vonalakkal, az anyagokkal, látni különböző ötletszerű eljárásokat, itt-ott talán megrajzolnak, -festenek egy-egy konkrét tárgyat vagy arcot, alakot vagy tájat, mégis az a benyomásunk, mintha majdnem mindegyik iskolában csak rajzlapot, ceruzát, később festéket vagy vésőt adnának a gyerekeknek, és dolgozzanak csak úgy ötletszerűen. Mit csinál közben a tanár, aki kiváló szobrász, nagyszerű festőművész, grafikus, csak csodálkozik? Ugyanezeknek az iskoláknak a zenei tagozatán megtanítják a gyermekeket a kottaolvasásra, valamelyik hangszeren való játékra, előbb könnyű, majd nehezebb ujjgyakorlatokra, s néhány év múlva már majdnem mindegyik zene- tagozatos növendék tud úgy zongorázni, fuvolázni, hegedülni vagy más hangszeren játszani, hogy közönség előtt elő tudja adni azokat a darabokat, amelyek a tanterv szerint kötelezőek. De mire tanítják meg valójában a művészeti népiskolák képzőművészeti tagozatán a gyerekeket, mit kell tudniuk azoknak, akik befejezik ezt a tagozatot? Nem akarom tejesen semmibe venni az eredményeiket. Tudom, nem egy fiatal művész ilyen iskolából indult, valamelyik neves tanár volt a művészeti vezetője, aki felismerte és megpróbálta féjlészteni a tehetségét. Tehetsége fejlődött Is, de hogy ezt tisztázott és biztonsággal használható szakmai ismeretek révén érte volna el, nem egészen érezhető egyetlenegy művész gyermekkori munkáiból sem. A művészet és az élet kölcsönhatása jóvoltából a gyermekek ráéreznek az útirányra, de hogy a pedagógus vezetné, meg is tanítaná az alapelvekre, fejlesztené rajzkészségüket, megmutatná nekik a valóságérzékelés és az ábrázolás formai lehetőségeit — mint ahogy ezt teszik a művészeti Iskolákban —, nem lehet érezni sem ezen, sem pedig a korábbi kiállításokon. Voltak és vannak jó tanáraink, de mintha az iskolaforma őket sem kötelezné semmire. Játssz csak, festegess, majd csak lesz belőled valami! — mutogatják ezek a kiállítások, s gondolják is minden bizonnyal sokan ezekben az iskolákban, s csodálkoznak egy-egy tanítvány színes formaérzékenységén, különös megoldásain. Talán még bele is magyaráznak egyfajta művészetet ezekbe a munkákba. De vajon ennyi elég? A gyerekek végigjárják ezt az iskolát, évfolyamról évfolyamra, majd amikor befejezik, elindulnak a különböző szakmák felé. Ezek a kiállítások azonban azt mutatják, hogy nincsenek kellően felkészülve. Végre ki kellene lépni a bűvös körből. Nem kell ugyan pálcával rácsapni a gyermekek kezére, ha eltévesztik a vonalat, mégis meg kellene őket tanítani lerajzolni egy-egy tárgyat, ábrázolni az embert... Némi rajzkészségre, szín-, kompozíctóismeretre még akkor is szükségük lehet, ha nem a művészeti pálya felé Irányulnak. NÉMETH ISTVÁN HM
