Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-08 / 27. szám

f

Énekszótól volt hangos Kodály Zoltán „liét szép esztundoje“ vá rosa, Galáata IGalanta) 1987 jú- nius 13—14-én Ezekben a napokban rendezte meg a Csemadok Központi Bizottsága, a galántai járási és városi szervekkel közösen már hetedszer a Kodály-na- pokat Ez az eseménysorozat, a- r.ielynek része a csehszlovákiai magyar felnőtténekkarok versenye, az évek során hfdatnnkba vésődött A kórusoknak a verse nyen nyújtott teljesítménye alapján ilyenkor újra tudjuk értékelni a hazai magyar énekkari mozgalom helyzetét. Elöljáróban hadd jegyezzem meg: a Kodály napok rendezvényeit a legnagyobb körültekintéssel, az előző fesztiválok pozitív tanulságait levonva valósították meg.

A fesztivál az énekkarok versenyével kezdődött. A versenyző énekkarok művészi teljesítményét a három év előtti színvonalhoz viszonyítva, határozott előrelépést könyvelhetünk el. Egyre több énekkarnál volt tapasztalható a kulturált éneklési mód, az egyöntetű kórushangzás, a ritmikai biztonság, technikai készség, a tiszta Intonációra való törekvés. . A műsorválasztás is haladó irányt követ. Karnagyaink biztonsága, a kórusirodalomban való jártassága jótékonyan befolyásolta a fellépő énekkarok művészi teljesítményét. Hiányosságok észlelhetők viszont a dinamikai kifejezésben és a hangképzésben.

A bíráló bizottság elnöke Vass Lajos Erkel díjas zeneszerző volt, tagjai pedig dr Igor Berger ze- nekritikus, dr. Stefan Klimo, a Szlovák Állami Népi Együttes karnagya, Júlia Ráczová, a kassai (Kosice) Állami Színház operatársulatának karigazgatója és Janda Iván, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának művészeti vezetője. A zsűri a következő döntést hozta:

I. díj és aranykoszorús minősítés a zsűri dicséretével a Stúro- vói Művészeti Népiskola női kamarakórusa — karnagy Gulyás Györgyi;

II. díj és aranykoszorú a zsűri dicséretével a Csemadok Komáromi (Komárnol helyi szervezetének és a Szakszervezetek Művelődési Házának Egyetértés vegyes kara — karnagy Stubendek István;

III. díj és aranykoszorús minősítés —- a Csemadok galántai helyi szervezete és a Városi Művelődési Központ Kodály Zoltán DaA dunaszerdahelyi {Dun. Stredaj Bartók Béla vegyes kar

zenét a nép felé..:

losköre — karnagy Józsa Mónika.

A többi énekkar minősítése a következőképpen alakult:

Ezüstkoszorús minősítés:

a Csemadok dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) városi szervezete, a Városi Művelődési Központ és az Agrostav Bartók Béla vegyes kara — karnagy Jarábik Imre;

a Csemadok Füleki (Fil'akovo)

helyi szervezete és a Kovosmalt nemzeti vállalat férfikara — karnagy Csaba Miklós;

a pelsőci (Plesivec) Vörös Csillag Efsz női kórusa — karnagy Samu Katalin;

a Csemadok Somorjai (Samo- rín) helyi szervezete és a Városi Művelődési Központ Híd vegyes kara — karnagy Pokstaller László.

Bronzkoszorús minősítés:

a Csemadok safárikovói helyi szervezetének vegyes kara — karnagy Barassó Katalin.

A versenyző énekkarokat a Galántai Városi Művelődési Ház dobogóján felváltották a vendégkórusok, és színvonalas műsorral szórakoztatták a VII. Kodály-na- pok résztvevőit. Jogosan illette meg a taps a kassai Csengettyű

A Stúrovói Művészeti Népiskola női kamarakórusa

gyermekkar, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a Hutník Tfinec és a kaposvári Vikár Béla Énekkar művészi előadását Ezt a műsort táncház követte! — a talpalávalót a magyar- országi Méta vendégegyüttes játszotta, Ezzel egyidőben folyt a zsűri nyilvános értékelése. Volt, aki a táncház helyett ennek adott előnyt.

Az este a hangversenyeké volt. A versenyzők és a vendégek Ga- lántán kívül a járás több helységében, így Sládkoviőovóban, Felsőszelin (Horné Saliby], Nádszegen (Trstice), Vízkeleten (Cierny Brod), Zsigárdon (Ziha- rec) valósították meg Kodály Zoltán eszméjét: „A zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni ...

Kellemes meglepetést tartogatott a vasárnap délelőtt: a Galántai járás műkedvelő művészeti csoportjai gondosan összeállított színes-szőttessel derűt, jókedvet loptak a nézők szívébe. S mindez Hlédik Líviának, a Duna Menti Tavasz győztesének, dr. Kamenár Évának, a Jókai-napok győztesének, a tesedíkovóiak csodálatosan játszó citerazenekará- nak (vezetőjük Vankó Ferenc) és a zsigárdi Napsugár gyermektánc- csoportnak volt köszönhető. A Napsugár, melynek vezetője Mészáros Ilona, káprázatos gyermeklakodalmat varázsolt a színpadra, megörvendeztetve vele kicsiket, nagyokat és saját magukat egyaránt.

Lenin és Kodály Zoltán emlékművének ünnepélyes megkoszorúzása után a délutáni gálahangverseny következett a szabadtéri színpadon, amelyet a Galántai járás egyesített kórusai nyitottak meg. Ezt a jelenlevő énekkarok rövid műsorblokkja követte, majd' az eredményhirdetés.

A VII. Kodály-napokat méltó befejezésként összkari fellépés zárta, azt bizonyítva:

„Nem sokat ér, ha egymagunk- nak dalolunk. Szebb, ha többen összedalolnak. Aztán mind többen: tízen, százan, ezren ... Míg végre megszólal a nagy HARMONIA, amiben egyek lehetünk. Akkor mondhatjuk csak igazán: örvendjen az egész világ.“ (Kodály Zoltán)

S mindannyiuk lelkében — akik résztvevői voltunk e szép, ese- ménydűs rendezvénynek — még sokáig visszhangzik a nagy „HARMÓNIA“.

K. J.

A FORDÍTÁSRÓL - II. RÉSZ

Hol

csatangolsz,

Révész?

Az utóbbi időben megint keveset hallani a Piramis egykori sztáremberéről, Révész Sándorról, pedig hónapokkal ezelőtt szép jövőt jósoltak neki. Az énekesnek ugyanis akkor jelent meg első (s talán az utolsó?) albuma, s kétségkívül 1986 egyik szenzációs lemezének számított. A siker titka? Egyszerűen az, hogy a hanglemezen kiváló zenészek, elsősorban az LGT muzsikusai működnek közre, s a szerzők között olyan nevek találhatók, mint Dem- jén Ferenc. Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és maga Révész Sándor.

Aki idáig még nem vásárolta meg ezt a különleges albumot, az ne várakozzék sokáig, mert félő, hogy végül nem jut neki. Kár lenne figyelmen kívül hagyni egy ilyen jó produkciót, hiszen a hanganyag között található a „Nem tudtam, hogy így fáj“ című szerzemény is, amely hónapokig uralta a slágerlistákat. A lemez ékessége az „Én és a francia lány“ című dal, amely egyedülálló szerzemény a magyar rock történetében Az ötletes zenei lüktetéshez jól párosul Révész lezser előadásmódja; ezúttal nem énekel, hanem csak „prózát mond“.

Szép a „Vigyázz a madárra“ című dal.

Rendkívül hatásos megoldásokkal gazdagított szövege a békéről szól. „Sose repülj az angyalokkal“ — ezt a címet kapta a B oldal második szerzeménye, amely szintén nagy sikert könyvelhetett el, magának, illetve Révésznek.

Ez a hanglemez kész telitalálati Olyan album, amelytől jobb nemigen készült a közelmúltban, s megjelenése óta sem találkoztunk e dalok minőségét túlszárnyaló számokkal. Ezért kár, hogy az énekes körül újra csend honol. Talán újra a régi, jól bevált „hallgatás módszerét“ alkalmazza, ezért vonult félre ...?! Ha bizonyos lennék, hogy mostani hallgatása alatt újabb, az előzőhöz hasonló kifogástalan produkcióra készül, türelmesen várnék.

Koller Sándor

Az utolsó cikket azzal zártam, hogy a sörösüveg címkéjének szövegében a helyesen mutált részek mellett maradtak megoldatlan részletek Is, mint pl. az önmagában álló „PASZTÖRIZÁLT“ szó. Most nem a szót, a szó alakját hibáztatom, hanem egyszerűen azt, hogy így önmagában semmiképpen sern helyettesíti az eredeti szik. változatot: „SVETLE PASTERIZOVANE PIV0“.

A mutálás buktatói szembeötlők, mert a szövegből jószerével az sem derül ki, mit tartalmaz az üveg, bár igaz, hogy kb. 1 mm-es nagyságú betűkkel kétszer is előfordul benne a „sör“ szó. Ez a kétszeres szereplés azonban, ott ahol szerepel, az energiatartalommal kapcsolatban, nem hírértékű. Így ha a kedves vásárló nem tudná, hogy Ilyen alakú üvegben általában sört forgalmaznak, bizony nem tudná, mit Is vásárol.

Milyen hiba Is történt? A ferdítő / mutáló nem tudott minden esetben helyesen dönteni a „mit?“ fordítson kérdésében, pedig ebben sokat sogíthetett volna neki az eredeti szlovák címke grafikai kivitelezése, vagyis egyszerűen az a tény, hogy vannak ra)ta 12 mm- es nagyságú részek: NITR1ANSKY LEZIAK, kb. 3 mm-es nagyságúak: SVETLÉ PASTERIZOVA- NÉ PIVO; végig nagybeüvel szedve, ezzel Is hangsúlyozván e szövegrészek fontosságát, mert a szöveg többi része már csak kb. 1 mm-es nagyságú szedés.

Az eredetinek ezt a grafikai kialakítását egyesek tekinthetik esetlegesnek. Meg kell mondanom, hogy nem így van, mert a címke célja, rendeltetése szabja meg, mit tartalmazzon a szöveg, és az egyes részek grafikai megjelenítését, betűnagyságát is.

Számos áru csomagolásának szövegét vizsgáltam meg a mosóporoktól kezdve a különféle külföldi és belföldi csomagolású kávéfajtákig, s a következő szabályosságot figyeltem meg:

1. Sorrendben Is, betűnagyságban is minden esetben kiemelkedik az áru neve, esetünkben ez a „NITRIANSKY LEZIAK“, esetleg a márkanév: FABULON, ASTRA, TESLA, CALEX, PRAZDROJ stb.

2. Fontosságban és betűnagyság szerint ez után következik az áru jellegére, fajtájára, rendeltetésére vonatkozó szövegrész: „SVETLÉ PASTERIZOVANE PIVO“.

' 3. A harmadik részben található minden más, legtöbb esetben a használati tanács, a műszaki adatok stb.

A fordító / mutáló — úgy látszik — nem vette figyelembe a címke küldetését. Előző cikkemben azt mondtam, hogy a fordító lényegében helyesen oldotta meg a „mit?“ fordítani kérdését. Sajnálhatjuk azonban, hogy ez csupán a harmadik kategóriába tartozó, a legfontosabb Információ szempontjából közömbös, lényegében harmadrendű szövegrészekre vonatkozik, de Itt sem a fordítás minőségére. Teljesen mellőzte azonban az 1. és a 2. kategóriába sorolt szövegrészek fordítását / mutálását.

Mivel az áruk többségének csomagolásán csak lakonikus tájékoztatás olvasható vagy még az sem, a vásárló sokszor a névtől vár eligazítást, tanácsot az árura vonatkozólag. Nincs Is addig semmi különösebb hiba, amíg olyan, gyakorlatilag lefordíthatatlan márkás nevek vagy márkanevek szerepelnek, mint pl. az Oetker, Agfa, Siemens, Kodak, Tesla, Skoda, Tungsram, Ganz stb.

Mi azonban a helyzet a mi esetünkben? Figyeljük meg a következő neveket: Budvar, Gambrius, Nitriansky Leziak, Prazdroj, Rad- host, Saris, Topvar, Zlaty Baíant stb.

A Nitriansky Leziak sok tekintetben különbözik a többitől. A nevek egytől egyig márkanevek, de ezek esetében ts találkozunk a Budvar — Budweiser, Radbost — Radegast, Zlaty ßazant — Goldener Fassan — Aranyfácán stb. változatokkal.

A nitriansky leüiak azonban ugyanolyan árunév, mint a hrubá múka, kriátárovf cukor, prací prások, ill., grizes liszt, kristálycukor, mosépor stb., ezért magyarul is ez lett volna: NYITRAI {esetleg: NITRAI) ÁSZOKSÖR. Ez már nemcsak a magyar nevet mondja meg — amely, hiányzik a címkéről —, hanem tájékoztat az áru fajtájáról, vagyis hogy a vevő érleléssel (is) tartósított sört vásárol.

Ez a megoldás szükségtelenné tenné, hogy a „pasztörizált“ mellett (á szlovákhoz hasonlóan) más adatok Is szerepeljenek, mert már tudjuk az áru nevét. Hogyha azonban a gyártó vállalat ragaszkodik az eredeti megnevezéshez, nem lenne szabad mutálni a második kategóriába tartozó szövegrészt, s legalább ilyen formában kellene közölni, milyen áruról van Is szó, ezért a következőképpen kellett volna fordítani- PASZTŐRÖZÖTT VILÁGOS ÁSZOKSÖR — részben pótolva ezzel az áru szlovákul közölt nevének nem érthető Információját.

(TT1