Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

/ Zachar Éva: „Az adagológép kifogástalanuldolgozik.“ Nem tudom, hogy a teljes díszében pom­pázó. szaloncukorral és más édességgel, teli karácsonyfák láttán felmerült e valakiben a kérdés, kik azok, akik ünnepeinket szeb­bé, kellemessé és gazdagabbá tették? A kérdésre lehel sokan kérdéssel vála­szolnának: Ki ne ismerné a Déva tőketere- besi (Trebisov) üzemét, amely a karácsonyi édességek monopolgyártója Szlovákiában? Most ide kalauzoljuk olvasóinkat. A DEVASOK A LEG... Az élelmiszeripari kombinát öt üzemé­nek egyike, a Déva csokoládégyár, már harmincöt éves múltra tekinthet vissza. A fogyasztók körében ma már közismertek termékei: akár a főzó-, tiszta- vagy a tej­csokoládékról, akár a Zemplln, Mistral, Gavallér nevű desszertekről, vagy a Rumba, Ivena, Carmen csokoládérudacskákról be­szélünk. Amikor négy évvel ezelőtt meg­kezdték a Bon ami cukorkák gyártását, csak nőtt a népszerűségük. Emilia Zbojovská mérnöknő, a kombinát tervezési osztályának dolgozója, a SZISZ üzemi bizottságának elnöke így mutatja be az édességgyárat: — Zömében fiatalok vagyunk, legnagyobb alapszervetünk 59 tagú. Nemcsak az én vé­leményem, hanem a 17 tagú vezetőség is úgy értékeli, hogy ők a legjobbak. Tervük mennyiségi és minőségi mutatóit is mindig teljesítik. Három ifjúsági munkakollektlvánk van, az egyik legjobb a Bon ami-részlegen dolgozik. Ezekre a lányokra mindig lehet számítani. Sajnos, ez nem mondható el sem az élesztőgyár, sem a tejgyár fiataljairól. AZ ÉDESSÉGEK KONYHAjAN A Déva küszöbén túl jellegzetes illat fo­gad. Akivel csak találkozom, fehér köpenyt és fehér sapkát visel. Lubomfr Maíensky, a SZISZ aiapszervezet elnöke, is ebben a „szerelésben“ üdvözöl — A Bon ami-részlegen dolgozó ifjú­sági kollektívának 32 tagja van. Tavaly a „Vörös szegfű“ ágazati kitüntetésben ré­szesültek, most pedig az „Ifjúsági szocia­lista munkabrigád“ címért versengenek. Má­Az első emeleti lakásban nemcsak az otthon melegét érezni, hanem a természe­tet is. Az ablakban törpefák sorakoznak: citrom, kubai narancs, psidium kávécserje. A szekrény üvegfala mögött kölenyomalban karbon-flóra mintapéldányok. Könyvek — magyar, szlovák, cseh, orosz, lengyel, fran­cia holland és portugál nyelven s a 750 kötet mindegyike a növénytan és a növény- termesztés tudományával foglalkozik. A sa­rokban asztali mikroszkóp, gondosan do­bozba rejtett diafelvételek, megannyi folyó­irat. A Szadovosztvo cfmű szovjet folyóirat címlapjáról egy alma mosolyog rám. a diákról pedig gyönyörű színekben pompázó virágköltemények tárulnak elém. A laikus számára egy nagy család képviselőinek tűn­nek, mégis mind más és más. — Százszorszép — mondom tetszésemet kinyilvánítva, habár tudom, nem a százszor­szép néven Ismert virágról van szó. — Igen, egyetértek — mondja a házi­gazda —, ami virágnyelven azt jelenti, nem válunk el. Az a virág és neve a 17. szá­zadi magyar nép! értelmezés szerint adott hfrt a reménytelen szerelmeseknek, de az én kedvtelésemet szintén kifejezi. Én és virágaim ugyanis nem válunk el. Az Íri­szek, magyarul a nőszirmok nem egysze­rűen a kedvenceim, az életem tartozékai. Nevüket írisz görög szivárvány istennő ne­véről kapták, és nem alaptalanul, mert a tiszta piroson és zöldön kívül a szivárvány minden színében pompáznak. A világon mintegy negyvenezer fajtája van nyilván­tartva Ha azt mondom fajta, akkor itt nem­csak a színárnyalati különbségre kell gon­dolni, hanem alakbeit változatokra, a virá­gon, a porzókon fellelhető apró „anyale­gyekre“ is. Riport alanyom. Farsang István tíz éve foglalkozik virágokkal, különösképpen a nőszirommal. A nagyvirágú szálkás Íriszek sik két ifjúsági kollektívánk a csomagoló- ban működik, ök különösen az anyagtaka­rékosságban érnek el szép eredményeket. Karrácsony előtt, ha a Szükség úgy kíván­ta, a lányok nyújtott műszakokban, néha szombat-vasárnap is dolgoztak. Karácsonyi terrvünket maradéktalanul már november végén teljesítettük, s nem kevesebb, mint 1180 tonna édességfélét gyártottunk. Az alapszervezet szép eredményeket ér el a hulladékvas és -papír gyűjtésében Is, de FrantiSek Ledlnek és társainak köszönhe­tően az újltómozgalomban is példamutatók vagyunk. Tíz éve baráti kapcsolatok fűznek ben­nünket a Szerencsi Csokoládégyárhoz; min­den találkozó magyarországi barátainkkal sok-sok érdekes tapasztalattal jár. BON AMIÉKNAL Közben megérkezünk a csokik birodal­Emllia Zbojovská családjából kétszázat mondhat magáénak Ha a virágokhoz fűződő kapcsolata alapján kéne őt minősíteni, azt mondanám róla: virágkutató, pontosabban irlszkutató. Más­fél áras kiskertjében az íriszek most téli álmukat alusszák. Pista új fajok kinevelé­sével már évek óta próbálkozik, és azt is vizsgálja, milyen hatással van a magokra a gammasugárzás. Ettől a genetikai kód változását remélt, vagyis mutációkat, az eredetitől eltérő tulajdonságokkal rendel­kező alanyokat. Hogy kitaposatlan ösvé­nyen jár, azt ő is tudja. Az eredmény pe­dig? Egy-két év itt nem métvadó, néha ge­nerációk múltával jelentkeznek csak az el­ső eredmények. — Honnan erednek mégis az új egye- dek? — kérdem. — Bratlslavában működik a „Gladlolus- Irls“-klub, amely a magamfajta hobbikerté­szeket tömöríti magába. Minden évben ösz- szejön a tagság, ahol a hivatalos progra­mon kívül alkalom nyílik tapasztalatcseré­re, szakmai beszélgetésekre és nem utolsó­sorban gyökértörzseket is cserélünk. Ezen­kívül már második éve a botanikus kertek összejöveteleire is hivatalos vagyok, ahol nagy tudású, nemzetközi szinten is elismert szakemberekkel találkozhatok. Pistát azonban más is érdekli. Az Idén olyan kultúrákkal próbálkozott a Rima­völgyi égkalap alatt, amelyek a trópusi és szubtrópusi égövben honosak. Egy láda gondosan csomagolt és osztályozott mag­gyűjteményhez vezet. — A káposztafélékből az Idén brokkolit (spárgakel), bimbős-, kínai és fodros kelt termesztettem. A hüvelyesekből spárgabab­bal, mungóbabbal, azukibabbal, csicseri bor­sóval, szegletes lednekkel próbálkoztam, de a konyha falán látható pl. amerikai mo­gyoró szárastul, gyökerestül. Termesztet­tem jégcsapsalátát, kertilabodát, mangoldot, mába. A futószalagon desszertdarabkák ez­ret. A sötét alapon mint megannyi szent­jánosbogár világítanak. Lányok, asszonyok ügyes, gépies mozdulatokkal kapkodják és rakják őket dobozkákba. A másik szalagon zselés csokoládérudacskák sokasága látha­tó. Közelebb érve, kísérőm biztatására meg­kóstoljuk. A friss csokoládé valóban na­gyon finom, még akkor is, ha itt az ember már az Illatával is jóllakhat. Egy emelettel feljebb megyünk. — Itt készül a Bon ami cukorka, egye­lőre két változatban, tejes és gyümölcsízű kivitelben — mondja kísérőm. Végignézem a gyártási folyamatot az ömlesztő, adagoló, csomagoló, számláló gé­pek összehangolt, folyamatos munkáját. Za­char Éva, amikor megtudja, melyik újság­nak készül a beszélgetős, magyar nyelven válaszol kérdésemre. — Hat éve dolgozok a Dévában, ebből már negyedik éve, vagyis az indulástól lft a Bon ami-részlegen. Egy adagológépnél dolgozom, amely eddig kifogástalanul mű­ködik. Az eredményeink jók, így a fizetésre nem panaszkodhatunk, havonta közel két­ezer koronát kapok. Ezután az ifjúsági munkakollektíva veze­tőjével, Ivica Rusnáková mérnöknővel be­szélgetünk. . — Mi a titka az elért sikereknek? — Induláskor egy ütőképes magva volt ennek a részlegnek. A kezdeti siker pedig továbbiakat hozott magával. Ha a munka úgy kívánja, akkor hétköznapokon hosszab­bított műszakokban, vagy szombaton, sőt vasárnap Is bejövünk dolgozni. — A munkaszüneti napok feláldozásához öntudatosság, elkötelezettség is szükséges. — Egyrészt, mint már említettem, az el­ért eredmények köteleznek; másrészt a fia­talság, az ifjúsági szövetség presztízsének is érezzük, hogy feladataink teljesítésében ne valljunk szégyent Szeretnénk a Szocia­lista munkabrigád cím viselői lenni, és nem nagyképűségből, de szilárd meggyőződés­ből mondom, az aranyéremig is szeretnénk eljutni. Polgári László rebarbarát, metélőzellert, feketegyökeret, tarlórépát, kerekrépát, vagy itt vannak a kobakosok: a kolbásztök, sonkatök, cukkini, banánuborka, pocok sárgadinnye, a csíkos telelő görögdinnye, de megemlíthetem a fehérmákot, a kínai ehető krizantémot, a spárgát és további terményeket. A magokat a Prágai Mezőgazdasági Főiskola trópusi és szubtrópusi mezőgazdaság részlegétől kap­tam. És hogy mire jó ez az egész? — Hasznos is, érdekes is ezekkel a kultúrák­kal kísérletezni, de ha a terméshozamokat ' tekintem, igazat adok ősapáinknak, hogy nagybani termesztésükkel különösképpen nem foglalkoztak. Persze, ez csak egyéves tapasztalat. Jövőre ezek a magok újból a földbe kerülnek, újból termést hoznak, szá­momra pedig további ismereteket, további tapasztalatokat. — polg — LÉGGÖMBÖK így, felnőtt fejjel megállapíthatom, hogy az ember élete: kisebb-nagvobb csalódások sorozata. Nem világtragé- diákra gondolok, csupán amolyan kis sérelmekre, amelyek az idő távlatából kedves, piciny epizódokká zsugorod­nak, s amelyeket később mosolyogva emlegetünk. Vannak felnőttkori csaló­dások is, amelyekre visszaemlékezni még korai lenne, kellemetlen érzéseket válthatnának ki bennünk, de öregko­runkra bölcs élettapasztalatokká ne­mesednek. Az első nagy csalódás ötéves korom­ban ért. Addig feltekintettem édes- apámára, ő volt szememben a világon a legerősebb, legokosabb, aki előtt semmi sem lehetetlen. Valóságos va­rázslónak képzeltem, aki előtt nincs lehetetlen. Ha a kőcbabámnak leesett a feje, ő meg tudta gyógyítani, s ha a szí- nescerjrzáimnak elkopott a hegye, ő meg tudta faragni őket. Nagyon erős­nek hittem, mert a feje fölé bírt emel- > ni, s ha nagyon kértem, a nyakába ül­tetett, és végignyargalta velem a la­kást. Gyakran szolgálati útra ment. Nap­jaim ilyenkor türelmetlen várakozással teltek — mindig meglepett valamivel, ha megjött. Hol egy golyőssíppal, hol gumin rángatható szőrmemajommal, de hozott már búgócsigát, krumplicukrot és gumilabdát is. Egyszer aztán hiába tapogattam a zsebeit, azt hittem, nem hozott semmit. Pedig hozott ám, csak az a valami szé­pen, puhán rríeglapult a zsebében. Egy léggömb volt, amelyet fel lehetett fúj­ni, és nagyszerűen lehetett vele labdáz­ni. Külön élvezet volt, amikor lefelé ereszkedett, vissza tudtam pöccinteni anélkül, hogy a földre esett volna. Na­gyon ügyesnek képzeltem magamat. A konyhát kinevfeztem cirkuszi arénának, a falakat nézőközönségnek. A léggömb pedig szállt, szállt fel, egészen a plafo­nig, megkerültem vele az asztalt, s gon­dolatban épp az ámuló szomszédgyere­kek kitörő tapsviharát készültem meg­hajlással fogadni, amikor a léggömb egy ügyetlen pöccintéstől irányt vál­toztatott, a konyhai tűzhely fölé röp­pent, s lefelé ereszkedve a fórró tűz­helyen szétdurrant. Gumifoszlányai az ablaknak repültek, és lagymatagon a földre estek. Nagyon megijedtem, de elkeseredésem ijedségemnél is na­gyobb volt. Sajnáltam a léggömböt, de mindez csak egy percig tartott. Eszem­be jutott nekem az én édesapám, aki előtt semmi sem lehetetlen. Rögtön hozzá is fordultam: — Édesapám, ragaszd meg a léggöm­böt, hogy megint felfújhassaml — Nem lehet kicsikém, a léggömböt nem lehet megragasztani. — De lehet! A bicikligumit is meg­tudod ragasztani, ha kilyukad ... —. Igen, de nézd meg, a léggömböd darabokra szakadt, még összeilleszteni is lehetetlen, nem összeragasztani. Kü­lönben sincs olyan finom foltunk és ragasztónk, amellyel megragaszthat­nánk. — De apu, neked biztosan sikerülne, te mindent tudsz — görbült sírásra a szám. — Nem, ezt én sem tudom. Sivalkodásommal megtelt az egész ház, de így sem sikerült édesapámtól kicsikarnom, hogy a léggömböt megra­gassza. Szörnyű sejtés ötlött fel ben­nem: apám nem is olyan mindentudó, mint eddig hittem ... Nagy-nagy csaló­dás volt számomra, és nehezen tudtam beletörődni. Ügy, egy óra múlva azért az ölébe másztam: — Apu, hozol majd nekem egy új léggömböt? — Hozok, kicsikém, persze hogy ho­zok ... Hozzásimultam, és magamban meg­bocsátottam neki, hogy ő sem tud min­dent. Bár akkor ezt még hibájaként fogtam fel, mégis úgy éreztem, nekem van a világon a legszeretetreméltóbb édesapám. Ezenkívül ez volt az első leckém ab­ból, hogy ha csalódás ér, többé-kevés- bé nem dől össze a világ. —csóka— A szerző felvételei NEM VÁLUNK EL Édesség­gyárban RÍl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom