Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-10 / 23. szám

új ifjúság 5 Nők a férfiakról Férfiak a nőkről Lev Tolsztoj azt írta: „Minden bol­dog család hasonlít egymásra, és minden boldogtalan család a maga módján az.“ A nagy klasszikus e mon­data mára már — úgy tűnik — el­avult. A boldog családok korunkban végtelen sokfélék lehetnek. Bonyo­lultabbá vált az élet, most alakul ki az új családmodell. Ez a folyamat országonként más és más, hiszen kü­lönböznek a hagyományok, az élet­forma is. S általában az otthon falai közt folyik a vita arról, milyennek kell lennie a férfinak, s milyennek a nőnek. E beszélgetéseket általában nem a békés hangvétel jellemzi. Az új modell keresése nem megy gör­dülékenyen: próbálkozások és hibák, elkerülhetetlen ellentmondások kísé­rik. Ezt igazolja az a körinterjú, a- melyben férfiakat és nőket egyaránt megszólaltatunk. NATALIA HATKINA könyvtáros (Donyeck): Ügy gondolom, azért mégiscsak van­nak igazi férfiak: ők töltik a telet az Antarkflszon, ők oltják el a tűz­vészeket, és ők kapnak dijakat ta­lálmányaikért. A tévében láthatjuk is őket. De hát mi többnyire családi körben találkozunk a férfiakkal, ott pedig, mint tudjuk, a kölcsönös szem­rehányások elkerülhetetlenek. Itt küz­denek a férfiak sértett méltóságuk helyreállításáért. Az emberiség legnagyobb elméi hangoztatták: a nőknek joguk van ahhoz, hogy megismerjék a tudomány és a kultúra minden kincsét, s ahhoz is, hogy gyarapítsák őket. A közép­szere emberek erre felzúdultak: „Túl sokat tudnak a nők.“ A mai férfi pedig okosabb, műveltebb, s általá­ban minden tekintetben jobb akar lenni a feleségénél vagy a barátnő­jénél. Ezért minden erőfeszítésre kész. Szeretné, ha rajongó pillantá­sokat vetnének rá, ezért „amolyan kis butácska“ partnert keres. Min­den egyes könyv, amelyet elolvasunk, csapás a „gentleman“ önimádatára, ö maga nem akar tökéletesebbé vál­ni, de hogy a méltóságérzete csorbát ne szenvedjen, igyekszik a „gyengébb nemet“ megalázni. Valójában persze nem Is a kultú­rával van a baj. Hagyjuk csak az irodalmat, a filozófiát, a festészetet és a színházat egyszer s mindenkor­ra a kislányokra! Keressünk a férfi­ban barátot, oltalmazót, támaszt! De hát senki előtt nem titok, hogv a családi élet megszervezésének minden felelőssége a nőre hárul. Az újságok nagyon kedvesen azt tanácsolják, hogy neveljük a férjünket. Amíg be­leőszülünk. De vajon nem megalázó egy felnőtt férfival olyan elemi igaz­ságokat tanítani, mint hogy szégyell- nlvaló, ha valaki másra hárítja a maga munkáját, ha folyton siránko­zik, s nagyon kicsinyes dolog bele­kötni abba, ha sótlan a leves? Az úiságok pedig megtalálják a megoldást a „középszerűek“ számá­ra: még ha nem sikerült is meg­felelő viszonyokat kiépíteni a csalá­don belül, az egységet akkor Is meg kell valahogy őrizni, hiszen a család a társadalom „alapeleme“. S mivel a férfiak nem jutnak előbbre, kész a Jelszó: „visszaszorítani“ a nőket. Tudományos kifejezéssel ezt alacso­nyabb „igényszintnek“ mondják. S némely nők néha bizony vissza is húzódnak a háttérbe, bele is nyug­szanak ebbe a helyzetbe. De megéri? Megéri-e magunkra venni a terhet: a férjet, akitől öröm­ből Is, segítségből is, sőt — őszin­tén szólva — pénzből is keveset ka­punk? Ha egy nő házasságban él, csak azért teszi, hogv kérkedjék a többi nő előtt. Vagy hagyománytisz­teletből. Vagy azért, mert teljes csa­ládban akarja nevelni a gyermekét. Äm ha egy nőnek sikeres a ma­gánélete, s emellett még az egyé­niségét is meg tudja őrizni, teljes szívünkből kívánjuk neki: legyen bol- dogl DMITRIj BEKETOV 24 éves repülőgép-szerelő (Moszkva) A modern nő aktív, sok férfias vo­nása van, nagyok az igényei, s jól fel van vágva a nyelve. Hiányzik be­lőle a nőiesség, ami abban nyilvánul meg, hogy parancsolni akar a fér­fiaknak. Ó Irányít, s ha nem tetszel neki, mehetsz, amerre látsz. Ök támadnak, mi csöndes védeke­zésbe mentünk át. Azt mondják, a férfiak többen vannak, ám ha a mi­nőséget nézzük, szemmel láthatólag lemaradásban vagyunk. Hiszen hány olyan legényt láthatunk, aki még két­szer sem tud a nyújtón felhűzódz- kodni? Eljártam a birkózószakkörbe. A mellettünk levő teremben lányok tanultak cselgáncsozni. Egy alkalom­mal egyszerre értünk ki az utcára, s bolondozni kezdtünk. A lányok egyik erős fiút a másik után hají­tották a hóbuckába. Micsoda meg­aláztatás az „erősebb nemre“ nézvel Érdekes lenne tudni, nem beszél­nek-e már a szociológusok arról, hogy fel kéne szabadítani a férfiakat. Szerintem ugyanis épp ideje. Ideje, hogy megfordítsuk a folyamatot. Hi­szen amennyire én tudom, a nők sem örülnek annak, ami történt. Az Idő­sebbek legalábbis nem. A harc leginkább otthon, a csa­ládban folyik. Itt érték el a nők a legvitathatóbb eredményeket. Ve­lem egykorú kollégáim közül már többen megnősültek, sőt el Is vál­tak: törhetetlenné vált a nők láza­dása. Hogyan is képzelem el én az ideá­lis családot? A feleség legfontosabb tulajdonsága szerintem a férje iránti odaadás, a gyermekszeretet, a nőies­ség, és az Intelligencia. A férj leg­főbb feladata a munka: ő a kenyér­kereső, a családfenntartó. Neki kell a hatalmat a kezében tartania, övé a döntés joga, a nőnek csak vélemé­nye lehet. Vannak persze taktikai ra­vaszságok is: a demokrácia látszatát kell kölcsönözni a diktatúrának. Azt mondják nekem: nehéz olyan nőt találni, aki erre a szerepre meg felel, s a konfliktus elkerülhetetlen. Nem tudom. Az első kísérlet valóban nem sikerült. De hiszek a második­ban. Mit is jelent szerintem a családi boldogság? Azt a lehetőséget, hogy gondjaimat megoszthatom egy türel­mesen hallgató nővel. Hogy hajlandó vagyok e kölcsönös engedményekre? Jelentéktelen dolgokban igen. Enged­ményeket tenni azonban veszélyes dolog: észre sem veszi az ember, s máris elveszítette korábbi pozícióját. Számomra a szerelem kevesebbet ér, mint a férfibarátság, s a családi élet sem számít annyit, mint a szak­mai siker. De isten ments, hogy a feleségem Is így gondolkozzon ...! ANATOLI) GETMANSZKIJ festő (Leningrád) Otthon az elsőbbséget átadom a feleségemnek, Itt ő a felelősségtel­jesebb, az aktívabb, ő állja a sarat. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfi kibújik a terhek alól. Az ő leg­főbb hivatása a munka, vagy pró­zaibb kifejezéssel élve: a család anya­gi biztonságának megteremtése. Semmi kifogásom az ellen, ha egy nő dolgozik. Csak hát nehéz meg­osztani magát a munka és a család között. S noha a lányok általában jobban tanulnak az Iskolában, köny- nyebben jutnak be az egyetemekre, több sikerrel is végeznek: mégis vi­szonylag kevesebb a nő, aki önfel- áldozóan beletemetkezik a munkájá­ba. Ugyanígy van a művészetben is, amely ráadásul nem is tűri, hogy mellette mással is foglalkozzanak (még ha a családról van is szó). Az otthon kárpótlást ad a nőnek. Az otthon -falai közt elégtételt kap a munkában elszenvedett hátrányo­kért. Itt ö a parancsnok. S a férje, aki valahol egy gyárban felelősség- teljes döntéseket hoz, s kiigazodik a bonyolult technológiai folyamatokban, otthon gyámoltalan, butácska kisfiú­nak tűnik. Ha leküldik a boltba, előt­te kis cédulára felírják, mit vegyen (ő maga nem képes kitalálni). A fe­lesége választja ki a boltban az in­gét, ő meg még arra sem emlékszik hányas cipőt hord. De ettől még jó családapa! Szereti a feleségét, a gyerekeit, s szomorú, ha nincsenek vele. A családban szerintem nincs helye a „ki a fontosabb“ kérdésnek A kö­telességek megosztása attól függ, mi a célszerű. S ha a nő számára any- nyira fontos, hogy otthon ő tartsa a karmesteri pálcát — hát csak tes­sék. Ilyenkor engednünk kell. Nem lustaságból, hanem mert megértjük őket. NYINA KUTUZOVA orvos (Kijev): A férfiakat sajnálni kell. Igaza volt annak, aki egykor azt mondta: „Óv­játok a férfiakat!“ Elég, ha azzal kezdem, hogy szegények — átlago­san — tíz évvel kevesebbet élnek, mint mi. A dívány, az újság és a televízió nem éppen a legjobb sport­szer, így aztán az edzésből sosem lehet elég. A gondtalanság csökkenti a vitalitást. Ugyanakkor a mi kony­hai munkánk, a bevásárlás terhei, az otthonért érzett mindennapos felelős­ség kitűnő edzést, ösztönzőerőt je­lent. Férjeink korai infarktusához per­sze az is hozzájárul, hogy kényel­metlenül, rosszul érzik magukat mel­lettünk. Sőt: a nők teljesen vissza­szorították a férfiakat, megfosztották őket korábbi monopóliumaiktól. KI emlékszik már arra az Időre, amikor a férfi nyilvánvalóan műveltebb volt a nőnél? Ezt a folyamatot a visszá­jára fordítottuk: a diplomás szakem­berek között több a nő. A tevékeny nő! így fesr a ma hős­nője, aki önálló, független, ha pedig férjre van szüksége ... Nos, nekem úgy tűnik, hogy éppen nem akarat- talan, néma parancsteljesítőkre vá­gyunk, hanem egyenlő partnerekre. Sőt, jobb az olyan, aki magára vál­lalja a családfő feladatait. S hol él­nek ezek a férfiak? Velünk együtt, s csak tőlünk függ,.hogy egyenlőkké, irányítani képesekké tegyük őket. Igen, igen, tőlünk. S igaz a mondás: az a jó férj, akinek jó felesége van. Olvastam valahol egy jó tanácsot. Fogjunk egy papírt, osszuk egy vo­nallal ketté, bal oldalra írjuk fel a férjünk összes jó tulajdonságát, a jobb oldalra pedig a hibáit. Ezt a részt aztán tépjük le, s ünnepélye­sen égessük el. A bal oldali részt pedig olvassuk el minden este elal- vás előtt. Megpróbáltam — úgy tű­nik, segített. OKSZANA SZÁNKÓ tanítónő (Poltava): A lányom beismerte: „Az én férfi- ideálom a papa.“ Biztos, hogy ennek így kell lennie? Ha azt kérdik tő­lünk, ki nálunk a családfő, Borisszái egymásra nézünk, és valósággal ha- hotázunk. Tényleg, ki a családfő? A- mikor a konyhában akad munka, ak­kor én parancsolok, a férjem a be­osztott. Amikor a lakást takarítjuk, Natasa meg én vagyunk a „közkato­nák“. Sportügyekben természetesen a papa a tekintély: tud minden nagyobb sporteseményről és versenyről. A „színházfelelős“ én vagyok, bár néha Borist is kezdeményez. Azt nem tu­dom, ki a „főnök“ hagyományos vá­ros környéki kirándulásaink során. Ugyanígy van ez az olvasással Is: férjemmel ugyanazokat a könyveket olvassuk. Tizenhat éves barátságunk és közös életünk alatt hasonlóvá vált az ízlésünk IGOR KON a .filozófiai tudományok doktora (Moszkva) Igen, a férfiak és a nők tényleg nem ugyanazok, mint régen. Még el sem csendesedtek a viták: tanuljon-e a nő férfiszakmát, legyen-e energi­kus, önálló, tevékeny, bátor és ki­tartó, amikor a nők már megtanul­ták ezeket a szakmákat, s szert tet­tek azokra a tulajdonságokra, ame­lyekről a vita folyt. Még nyitva áll a kérdés: jó-e az. ha a -férfi moso­gat, ha engedékeny s néha érzékeny? Am a valóságban ez a férfitípUs már eléggé általánossá vált. Mint látják, bizonyos problémák a gyakorlatban hamarabb megoldódnak, mint az el­méletben. Persze jobb, ha a férfiak megőrzik a férfias tutaidonságaikat. Ahogyan a nők is lobban járnak, ha megőrzik nőiességüket. Ügy gondolom, hogy korunkat nem annyira e tulajdonsá­gok elvesztése, mint inkább a másik nem sajátosságainak kölcsönös, tö­meges átvétele jellemzi. A szovjet társadalomban az embe­reknek lehetőségük nyílt arra, hogy nemüktől függetlenül válasszanak és változtassanak munkát, hogy szaba­don alakíthassák ki jellemüket, egy­szeri. másra nem hasonlító egyénisé­güket. Ezt a lehetőséget pedig üdvö­zölni kell: maga az élet dönti majd el, melyik megoldás a legjobb. Felújítják az Aurorát Az Aurora cirkálónak, a forra­dalom hajójának november 7-én, a nagy októberi forradalom 70. év­fordulóján újra ott kell állnia a Néván, ahol már hozzátartozik Leningrád városképéhez. A hajó teljes felújításáról 1984-ben szü­letett határozat. A helyreállított Aurora külsőleg teljesen olyan lesz, mint eredetileg volt. A belső kiképzéssel kapcsolatban azonban nincs egyetértés. A központi hadi­tengerészeti múzeum tervei sze­rint hat nagy termet alakítanának ki a cirkáló belsejében, ahol mo­dellek formájában bemutatnák a különböző hadihajókat. Ezenkívül más belső átalakításokat is ter­veznek. A lenlngrádlak azonban nem értenek egyet ezekkel a ter­vekkel. Szerintük megengedhetet­len, hogy megszüntessék a híres rádiós kabint, ahonnan Lenin szik­ratáviratait továbbították. Számok, tények A terhes anyák dohányzása je­lentősen növeli gyermekeik rákos megbetegedésének kockázatát — derül ki egy svédországi felmé­résből. Hozzávetőleg 400 gyerme­ket vizsgáltak meg, akik 10 éves korig rákban megbetegedtek, és vizsgálták az anyák terhesség előtti, alatti és utáni dohányzási szokásait is. Arra a megállapítás­ra jutottak, hogy azoknak az asz- szonyoknak a gyermekeinél, akik terhességük alatt naponta tíz vagy több cigarettát szívtak el, a nem dohányzó anyák gyermekeihez ké­pest 50 százalékkal nagyobb a rá­kos megbetegedések, különösen a vesetumor és a fehérvérűség koc­kázata. ' Rekord Marilyn Max 39 éves, kétgyer­mekes anya 230 ponttal új Intelli­gencia-világcsúcsot állított fel. Összehasonlításképpen megemlí­tik, hogy Albert Einstein híres fi­zikus hasonló teszten 173 pontot összesített. Az új bajnoknő köny­veket ír, és maga nevelt két gyer­mekét. A stressz és a szervezet immunitása Az egyes embereket nehéz hely­zetben sújtó csüggedtség és stressz károsan befolyásolja az emberi test Immunrendszerét, gyakorta súlyos betegségekef idéz elő — ál­lítják a Kaliforniai Egyetem or­voskarának kutatói. Az EFE hír- ügynökség megemlíti, hogy a ku­tatók megvizsgálták az emberek viselkedésmódját válsághelyzet­ben. Ennek következtében megál­lapították, hogy például egy ked­ves személy elvesztése, az erős emóciók, sőt az Irigység is káro­san hat a test immunrendszeré­nek sejtjeire. A tanulmánynak a The American Journal of Psychiat­ry című kiadványban közzétett kö­vetkeztetései statisztikai adatok alapján a hosszas megfigyelés alatt álló személyek betegségének különböző típusait tükrözi. Ezek között a személyek között nem azonosítottak egyetlen AIDS-meg- betegedést sem, ami közvetve iga­zolja a betegség víruseredetét. Emlékek Werner Thärtchen, aki a híres nyugat-berlini filharmónia szólis­tája volt 35 éven keresztül, egy kötetben közzétette emlékiratait két főszereplővel: Herbert von Ka­rdánnal és magával a zenekarral. A szerző beszámol számos — Is­mert és kevésbé ismert — Inci­densről, amelyek a néha valósá­gos zsarnokként megjelenő híres karmester és az általa vezetett zenekar viszonyait tükrözik. Kaland A négyéves Mírangul, aki az egyik kazahsztáni faluban él, szo­katlan kalandon ment keresztül. Miután elveszett a sztyeppén, a keresésére indult szülők és falu­beliek lemondtak arról, hogy még valaha megtalálják. Három napra rá azonban a szomszédos telepü­lés lakói egy kis völgyben rábuk­kantak a kislányra, akinek álma fölött három ló őrködött. Mi tör­tént? Mirangul elmesélte, hogy a kihalt sztyeppén három lovat vett észre és hozzájuk szegődött. Az állatokkal csatangolt, amíg egy kis völgybe értek, és ott elaludt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom