Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-03 / 22. szám

új ifjúság 8

Takáts Ernőd a prágai Színművészeti Főiskolán szerezte meg rendezői diplomáját. A Magyar Területi Színházban színészként kezdte pályafutását. Később a színház művészeti vezetője lett. Mint rendező Ján Solovic Vágyak tornya című darabjában debütált a MATESZ-ban. Ez volt a vizsgarendezése. Művészi pályafutása során eddig negyedszáz darabot rendezett. 1979-től a MATESZ igazgatója, 1987 májusától pedig érdemes művész. Ebből az alkalomból beszélgettem Takáts Ernőddel.

évad végén majd felmérjük, hogy van-e „kísérletünknek" értelme, vagy nincs.

— Hogyan fogalmazná meg a színház jelenlegi programját?

— Mindenekelőtt abból indulok ki: kortárs színháznak kell lennünk, hogy a mai emberekhez mai

elképzelésekből indulunk ki, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a szocialista realista színjátszás hívei és, művelői vagyunk. Minél közérthetőbben szeretnénk eleget tenni a művészet funkcióinak. A komáromi együttesnél, éppen az új épület munkakörülményeinek

— Milyen érzés volt, amikor átvette az érdemes művész kitüntetést? Mik voltak az első gondolatai?

— Érzéseim természetesen jók, felemelőek és meghatóak. Egy ember életében egy ilyen kitüntetés tulajdonképpen mérföldkő. S mivel mérföldkő, mi is jutott az eszembe? Természetesen az eddigi alkotó munka a művészkollektívával, hiszen nincs jó színház alkotó művészkollektíva nélkül. Ha az ember nem élete alkonyán kap egy ilyen kitüntetést, ez egyben kötelez is ...

— Ön nyolc éve igazgatója, a Magyar Területi Színháznak. Tehát abban az időszakban, amikor a komáromi (Komárno) művésztársulat saját színházépület nélkül valósította meg előadásait.

— A múltról beszélve nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik volt a legnehezebb időszak. Mert ha a bosszantó dolgokat sorakoztatjuk föl, nagyon nehéz volt, ha meg a sikeresebbeket, már köny- nyebb volt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy amikor egy előadás után felzúgott a taps, nemegyszer a hosszan tartó vastaps, egy időre elfelejtettünk mindent, ami kellemetlen. Nem gondoltunk akkor arra, hányszor maradt el a próba, hányszor kellett valami miatt átrohanni a város másik részébe próbálni... Egy valami bizonyos: az új székházban sokkal kisebb szellemi- és fizikai erőt igényel majd a színházi munka. Az új épületben egy kicsit türelmetlenek vagyunk magunkkal szemben, de azt hiszem, így természetes.

„A KITÜNTETÉS KÖTELEZ“

Beszélgetés Takáts Ernőddel, a Magyar Területi Színház igazgatójával

— A MATESZ az új székházban hetente három előadást tart, amiben önnek meghatározó szerepe van. Mi a célja az évi közel százhatvan előadásnak Komáromban?

— Mindenekelőtt leszögezném: a társadalom minden területén arról beszélünk, hogy minőségileg javulni kell. Ha mi minőségileg javulni akarunk, igyekeznünk kell tájelőadásainkat olyan helyeken megtartani, ahol a legkevesebb kompromisszumra kényszerülünk. A feltételek ugyanis az egész társadalomban megvannak arra, hogy a művelődési házak föl legyenek szerelve. Nem kevés pénz van arra, hogy a művelődési házak meg tudják teremteni a kulturált körülményeket. Hozzátenném még: emberek Is vannak rá. Tehát joggal feljebb léphetünk a létrán. Bármennyire igényesek vagyunk is, azonban ezen a területen, nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a Magvar Területi Színház küldetését a magyar nemzetiségű dolgozókkal szemben csak úgy fogja tudni maradéktalanul teljesíteni, ha vidéki előadásai megmaradnak Ebben a színházi évadban kipróbáljuk azt, hogy hogyan szokik hozzá a.közönség a heti három előadáshoz. A komáromi előadásokba természetesen beleszámítódnak a gyermekelőadások, a kassai (Kosice) Thália Színpad fellépései is. Az

témával szóljunk. Ebből következik az, hogy kortárs szerzők művei tudnak leghatásosabban reagálni a mai problémákra Mi prózai színházként igyekszünk az igényeket kielégíteni, s ezen nem is fogunk változtatni. Leginkább a gyermekek, a felnövő ifjúság számára szeretnénk állandó gyerekelőadásokat tartani.

— Ami a színpadi kifejező eszközöket illeti, mindig közérthetőnek kel] maradnunk. Nagyon evidens, hogy a mi legnagyobb bázisunk a realizmus, a realista színjátszás. S ha a dramaturgiai

köszönhetően, gyorsabban folyik az új kifejezési eszközök fejlesztése. Színházunkban stúdiószínpad is működik. Számunkra továbbra is prograrrj marad a szlovákiai magyar drámairodalom kérdése.

— Melyek a társulatépítés legidőszerűbb gondjai?

— Jó reményekkel kecsegtet bennünket az, hogy végre tisztázódott a színészutánpótlás kérdése. Színészjelöltjeink a bratisla- vai Színművészeti Főiskolán szereznek képesítést, a kötelező szakmai gyakorlatra pedig hozzánk jönnek. így a színészutánjiótlás nagyjából megoldódott. Nem így van a rendezőkkel . Nagyon kevésnek tartom azt. hogy „másfél“ állandó rendezője van a Magyar Területi Színháznak. Ide is kellene az utánpótlás Képesek és hajlandók vagyunk fölkarolni az érdeklődőket — amennyire lehetséges Igyekszünk tehetséges vendégrendezőkkel dolgozni A vendégrendező azonban soha nem tud tökéletesen megfelelni a színház társulatépítési követelményeinek. A többi szakember képzése iránt is igényesek vagyunk. Szeretnénk bővíteni színházunk szakembereinek létszámát. A művelődésügyi minisztériummal egyeztetett távlati prognózisunk is tartalmazza a létszám emelését.

— Az új környezetben várható é

a Magyar Területi Színház mfísor- politikájának javulása?

— Úgy gondolom, hogy alapfunkciójában különösebben nem kell változnia ennek a műsorpolitikának. A . darabválasztásnak kell megváltoznia, jobbnak lennie Ezen a területen kicsit adósak vagyunk. Az 1986-os esztendő megteremtette e javulás elméleti feltételeit. Megerősödött a dramaturgiai osztályunk. Hozzátennék még valamit: én előszeretettel öt alapfunkciót emlegetek Azért hangsúlyozom ezt az ötöt, mert ebben benne van végeredményben minden elvárás, amiért a művészetünknek értelme van Ezek a következők: a megismerő, a nevelő, az eszmei, az esztétikai és a szórakoztató funkció. Azért fontos ez az öt, mert a „merevebb teoretikusok“ ezt az általam utolsóként említett szórakoztató funkciót eléggé elhanyagolják. Műsorpolitikánk a szórakoztatásnak éppen olyan nagy jelentőséget tulajdonít és ugyanolyan színvonalra'akarja emelni, mint a többi négy funkciót. Ezt nagyon lényegesnek tartom.

— Hogyan készülnek a Magyar Területi Színház megnyílása 35. évfordulójának megünneplésére?

— Ez egy további momentum a dramaturgiai terv előkészítésekor, hogy lehetőleg mindenre kiterjedjen figyelmünk. A jövő színházi évadra olyan darabokat válogattunk ki, amelyekkel bizonyítani tudjuk, hogy a 35 éves Magyar Területi Színház felnőtt színház. A 35. „születésnapot“ házi fesztivállal szeretnénk megünnepelni. Mégpedig olyan fesztivállal, amelyen az utóbbi színházi évadok legsikeresebb komáromi és kassai darabjait mutatjuk majd be a komáromi közönségnek. S mindezt az új, elegáns és szép színházépületben.

— A beszélgetést köszöni:

Tarics Péter

A MACSKA

Boros Tibor sikere ~

Tarka Ingben és kopott farmerben a West Side Storyban.

Hófehér szmokingban és aranyszínű kalapban a Chorus Line-ban.

Egy budapesti fiú, aki első számú vendége lett az NSZK leghíresebb táncszínházainak: Boros Tibor, 1984 legjobb magyar diszkótáncosa. Kasseli kritikusa „a West Side Story legfényesebb csillagának“ tartja.

Oj szerepe, friss szerződése Hamburghoz köti, ahol Eliot és Webber világhírű musicalében, a Macskákban táncol.

„A West Side Story egyik előadása után táviratot kaptam Hamburgból: ha akarok, mehetek próbát táncolni. Persze hogy akartam. Egy ekkora lehetőséget nem szabad kihagyni. De előbb Irány a macskamen- helyl Mozdulatokat, fintorokat, gesztusokat gyűltök Száz macskát figyelek árgus szemmel, sötétedésig ülök a ketrecek előtt. Másnap percenként lesem az arcomat a tükörben. Vajon elég macskásak-e a grimaszaim? Közben kattog az agyam: hogyan mozogjak, mivel tegyem sajátossá a mozdulataimat? Kapóra jön az akrobatika, eszembe jutnak azok az elemek, amelyeket tornatanárom, Tarnóczai István tanított velem. Flikk-flakk és előre-hátra szaltó, spárga és llfar ugrás, csupa olyasmi, amivel brillírozni lehet.

És eljött a próbatáncolás napja. Reggel tízkor irtó hosszú sor a Musical Theater előtt. Először azt hittem, jegyekért állnak sorba.

Aztán kiderül: a iegypénztér másutt van. Ez a művészbejárő. Te 16 ég! Remegni kezd a lábam, a szívem meg úgy dobog, mint az érettségi előtt. Nézem a sort, a szerepre pályázó táncosokat: sehol egy Ismerős. Nincs mese, végig kell csinálni! Több mint százan várakozunk, majd csak rám kerül a sor. Az ajtóban számot nyomnak a kezembe. a felvételi fél tizenegykor kezdődik. Százhúsz táncos, százhúsz álom. Német, angol, francia, holland, svéd és amerikai táncos — mind-mind ugyanazt szeretné: színpadra lépni egy olyan darabban, amit mindenütt jegyeznek a világban. Egy olyan musicalben, amely talán 8 csúcsot jelenti egy táncos életében. Haltani kell! Semmit sem adnak Ingyen. Csoportokra osztanak bennünket. Amíg az egyik csoport énekből vizsgázik, a másik bemelegít. Mindenki Izgul, mindenki telles erőbedobással küzd. A tét nem kicsi! Ezt mindenki pontosan érzi.

Az éneklésen túlvagyok. Két vidám, csibészes, lüktető dal — a koreográfus, a zenei Igazgató kedvesen mosolyog. Tő lenne

tudni, mit gondolnak rólam. Négy órakor újra felsorakozunk, de már csak nyolcvanas Megint két csoportra osztanak bennünket; én másnap folytatom, mondja az asszisztens. Ha holnap, hát holnap. Legalább erőt gyűjtök addig.

Másnap tízkor Ismét a színpadon. Valaki azt kérdezi, tudok-e valami különlegeset nyújtani. Hát perszel Magamatl Kitör a nevetés a nézőtéren. Aztán ugyanabban a percben haláli csend. Minden szem rám figyel. Táncolni kezdek. Két kombináció után néhány akrobatikus elem. Egy flikk és egy rundel szaltó. Köszönjük, elég, hallom a nézőtérről. A Dunát Is ki tudnám inni, olyan szomjas vagyok. Kottákat hozott magával, kérdezi a zenei Igazgató. Igen. Futok hátra, a színpad végébe, jó volt, ne izgulj, veregetik a váltamat a fiúk. A vetélytársak, akik kiüthetnek.

Délután négykor eredményhirdetés. Négy lány és két fiú kap szerepet. Százhúszból hatan. Vajon köztük vagyok-e? Igenl Ugyanaz az érzés fut át rajtam, mint 1985-ben Londonban, amikor háromezer néző előtt második lettem a diszkótáncosok világversenyén.

Hát így történt. így lettem macska a hamburgi zenés színházban.“

Szabó G. László

(Papp Dezső felvétele)

TALÁLKOZÁS AZ ÓHAZÁBAN

Már javában folynak a detval folklór- fesztivál előkészületei. Misem bizonyítja ezt jobban, mint a kéthetes koreográfustanfolyam, amelyre a külföldön élő szlovák népi tánccsoportok képviselőit hívják meg. Hogy mi mindent lehet megtanulni két hét alatt, júliusban, a fesztiválon majd megláthatjuk. A Moravany nad Váhom-i kastély társalgójában az egyik állandó résztvevőtől, Vlatko Miksádtól (Jugoszlávia — Ilok) kérdeztem, ml a célja ennek a tanfolyamnak.

A szlovákok éppen úgy, mint Európa más népei szétszóródtak a világban. S hogy megőrizzék az óhazából hozott hagyományokat, kulturális egyesületeket alapítottak. Tánckompoztcióiukhoz nemcsak a magukkal hozott hagyományokból merítenek, az élő szlovákiai forrásokról sem feledkeznek meg. És éppen e források megismerése, elraktározása a tanfolyam célja.

— KI teszi lehetővé ezt a találkozót?

— A tanfolyamot a bratislaval Matica slovenská rendezi, és már hagyománya van, mert kilencedszer Jöttek most össze az érdeklődők.

A Matica erre az alkalomra Szlovákia különböző területeiről a legjavából toborozta a koreográfusokat Tőlük nemcsak eredeti tánclépéseket tanulhatnak meg, hanem egész kompozíció összeállítást Is.

— Milyen a hallgatóság összetétele?

— Elsősorban Európából: Lengyelországból, Jugoszláviából, Magyarországról, Franciaországból, Belgiumból, Romániából érkeznek, de találkozhatunk nem egy kanadai, USA-beli, esetleg ausztrállal táncossal Is.

— Hogyan fest a napi programotok? Mi mindenre Jut idő a tánctanuláson kívül?

— Reggeltől délig próbálunk, utána két óra ebédszünet, majd este hatig-hétig folytatjuk a táncolást. Ez bizony elég fárasztó, de megvan a látszata. Persze nemcsak táncolunk, dalokat Is tanulunk, amelyeket aztán este átismételünk, s néha cshk úgy, kedvtelésből, a táncokat is elropjuk, ilyenkor már nem érezzük a fáradtságot. Ezek az esték felejthetetlenek. Mindig más ország képviselői rendezik őket.

— Mit ad a résztvevőnek egy Ilyen tanfolyam?

— Elsősorban azt az élményt, hogy új, eddig nem ismert táncokat tanulhatunk meg. Most néhány myjaval, vagecl és kozá- rovcei táncot Ismerhettünk meg.

— Jól beszélsz szlovákul, de találkoztam Itt olyanokkal is, akik csak törik őseik nyelvét. Nyelvi szempontból miben segít benneteket a rendezvény?

— Nagy javulást, a szókincs érezhető gazdagodásét két hét alatt lehetetlen elérni, mégis sok üj fogalom, sző Ismeretével térhetünk haza, főleg a dalok iővol- tából.

Jakab Gizella