Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-03 / 22. szám

uj ifjúság 2 S3 MAR A NYÁRRA GONDOLNAK KOMMENTÁRUNK EMBERFORMÁLÁS Nemcsak a gyermeknap ürügyén, hanem pionírmozgalmunk dolgozóinak konferen­ciái kapcsán is gyakrabban beszélünk a legfiatalabb nemzedék problémáiról. Már a pioníroknak Is tudniuk kell, hogy társadal­munk célja: sokoldalúan fejlett embereket, sokoldalúan fejlett személyiséget nevelni. Bonyolult feladat tehát a gyermekek, az Ifjúság nevelése. A nevelőnek egyrészt ke­rülnie kell a túlzott, mindenre kiterjedő gyámkodást, mert ezzel csak ellenérzést vált ki, vagy fékezi az Ifjúkori kezdemé­nyezőerőt; de szabad folyást sem enged­het a dolgoknak. És ez vonatkozik nem­csak az Iskolára, hanem az ifjúsági szer­vezetekre, sőt a pionírszervezetre is. Lenin hangsúlyozta, hogy „feltétlenül az ifjúsági szövetség szervezeti önállósága mellett kell állást foglalnunk, mégpedig nemcsak azért, mert az opportunisták fél­nek ettől az önállóságtól, hanem a dolgok lényegénél fogva is. Mert hiszen az ifjúság teljes önállóság nélkül sem jő szocialistá­kat nem képes soraiból kinevelni, sem arra nem képes felkészülni, hogy a szocializ­must előbbre vigye.“ Lenin szavai ma is teljes egészében időszerűek. A nevelőnek világosan meg kell értenie, hogy a gyermekek és a fiatalok szemé­lyiségét főként az egykorúak elsődleges kollektívája alakítja, ezen az alapon kell a személyiséget megfelelő kollektív szel­lemre hangolni, kifejlesztve ugyanakkor az önállóságot és a kollektívához való kriti­kai viszonyt. Már a pionírmozgalom járási és kerületi konferenciái is csaknem mindenütt hang­súlyozták a vezetők tudását, személyiségük fontosságát és erkölcsi sajátosságaikat. Le­szögezték azt is, hogy a vezetők személyi­sége és példamutatása összhangban kell hogy álljon az előttünk álló korszak igé­nyével. A mai pionírok már a következő évezred építői lesznek. Világosan kell látnunk, hogy hosszabb távon csak tetemes, a mainál na­gyobb ráfordításokkal lehet fejleszteni a jövő igényeinek megfelelő oktatási rend­szert. Tudjuk azt is, hogy az előrelépés az oktatásban a társadalmi-gazdasági fejlődés fontos feltétele. Társadalmi méretekben job­ban kell tudatosítani, hogy csak nagyobb szakértelem, műveltség és képzettség bir­tokában vívhatunk ki a nagy iramú tudo­mányos-technikai haladásban olyan helyet magunknak, ami társadalmunk felemelke­dését és az egyének boldogulását egyaránt lehetővé teszi. A leírtakkal van összefüggésben az, hogy a csehszlovák szövetségi kormány még 1984 végén határozatot fogadott el a gyerme­kek műszaki és tudományos képzéséről. Később, a CSKP XVII. kongresszusa megál­lapította, hogy a jelenleginél sokkal job­ban ki lehetne használni azt, hogy birto­kában vagyunk a tudományos világnézet­nek, mert általa megvan a munkánkhoz szükséges közös elméleti és módszertani alap. Ez a világnézet, a marxizmus-leniniz- mus különböző megközelítési módokat tesz lehetővé, mert bírálóén tudja elsajátítani nemcsak a mai, a múltban kialakult jó gondolatokat is. Látnunk kell természetesen azt is, hogy a gyermekévek a valóságban játékos évek, a gondatlanság évei, amikor az embert a család és a társadalom maximális gondos­kodása veszi körül. De éppen ezek a já­tékos évek azok, amikor formálódik a gyer­mek erkölcsi és esztétikai magatartása. A pionírvezetőnek jól fel kell készülnie, hogy eleget tudjon tenni korunk emberformáló követelményeinek. Strasser György Bombicz Józsefet és Asztalos Imrét nem lesz könnyű előkeríteni. Takács Róbert viszont itt van a közelben —• méri fel a helyzetet Nagy Ferenc, a Szimői (Zemné) Egységes Földműves­szövetkezet három alapszervezetből ál­ló. ifjúsági szervezetének elnöke. de azért megbízza egyik fiatal társát, ke­rítse elő a másik kettőt is, s mindhár­man Jöjjenek a szövetkezet irodájába. — Ha a tavaszi munkákról akarunk beszélgetni, nekik itt a helyük. Plauter László mérnök irodájában vá­rakozók rájuk. Minden percben benyit valaki, vagy a telefon csörög. De nem is lehetne ez másként a főnövényter­mesztő irodájában, hiszen még javában folynak a tavaszi munkák, s nekik köz­ben már a nyári teendőkre is gondol­niuk kell. Ennek ellenére jut néhány perce rám is. Rövidesen kiderül, hogy alig egy éve még ő irányította a három falu, Szimő, Kamocsa (Komoca) és Andód (Andov- ce) egyesített ifjúsági szervezetét. — Tizenöt éve annak, hogy a szövet­kezetek mintájára egyesültek az ifjúsá­gi alapszervezetek is — mondja. — Sze­rintem szükség volt az egyesítésre, mert elég nagy különbségek voltak a szervezetek között, márpedig ha közö­sen akartunk gazdálkodni, a szervezeti életben is a közös munkára, eredmé­nyekre kpllett törekedni. Ma úgy ér­zem, hogy helyes volt az akkori dön­tésünk, mert nemcsak a különbségek szűntek meg, sokkal nagyobb, igénye­sebb feladatok elvégzésére is vállal­kozni tudunk, mint külön-kiilön. A három fiatalember még nem, de Nagy' Ferenc, az ifjúsági szervezet el­nöke közben visszajön. — Mindjárt itt lesznek — mondja, A Chemlon Humenné műszálgyárban 1983 és 1985 között kísérletképpen be­vezették az „Ifjúsági kezdeményezés számlájá“-t. A kezdeményező az üzemi SZISZ-szervezet volL amely megértette, hogy ez a legjobb módja a tudományos és műszaki eredmények gyakorlati meg­valósításának. Hogy az olvasó emlékezetét is fel­elevenítsük, hadd mondjuk el, hogy mi is tulajdonképpen az „Ifjúsági kezde­ményezés számlája“. Egy olyan mozga­lom, amely esetenként az üzem veze­tőségével való egyezmény alapján meg­határozott feladatok megoldására irá­nyítja a fiatal újítók és feltalálók moz­galmát, az ésszerűsítéseket. A Chemlotíban az első évet 3 millió 800 ezer korona megtakarítással zár­ták a fiatalok. A második év haszna 5 és fél millió, a harmadiké pedig 7 és fél millió korona volt. S nemcsak a gyárnak és a népgazdaságnak szárma­zott ebből haszna, hanem a SZISZ-szer- vezetnek is, mert a mozgalom írott sza­bályai értelmében a megtakarított ösz- szeg 5 százaléka mindig a kezdeménye­ző szervezet pénztárát illeti. majd így folytatja: — Kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert még csak most vettem át az irányítást. Eddig a köz­ponti falu alapszervezetét vezettem. Pillanatnyilag száztizenkét tagunk van, ebből csupán kilencen nem dolgoznak a szövetkezetben. Ez részben megköny- nyíti a munkánkat, hiszen a céljaink és a lehetőségeink is azonosak. Főleg ta­vasszal, nyáron és ősszel, a mezőgaz­dasági csúcsmunkák ideje alatt kell jól összefogni a fiatalokat, hogy rendsze­res legyen a szervezeti élet. Azt ma már mindenki természetesnek veszi, hogy az első helyen a termelési fela­datok teljesítése áll, ezért a termelés­ben dolgozó tagjaink kivétel nélkül bekapcsolódnak a SZISZ járási bizott­sága által meghirdetett munkaverseny­be, és többnyire az elsők között va­gyunk. Éppen ez az oka, amiért találkozni akarok Bombicz Józseffel, Asztalos Im­rével és Takács Róberttel. Ök tavaly a legjobbak közé tartoztak a munka­versenyben. — Most tavasszal kaptam egy új trak­tort — mondja Asztalos Imre —, amely- lyel főleg a talajelőkészítési munkákba kapcsolódtam be. Más években vetni is szoktam, de ez idén nem sikerült, mert nem tudtunk traktoromhoz való vető­gépet beszerezni. Remélem, jövőre már a vetésből sem kell kimaradnom. — Te viszont idén sem maradtál ki ebből a munkából — fordulok Bombicz Józsefhez. — Valamikor gépjavító voltam, de mindig is gépeken szerettem volna dol­gozni. Sikerült, mert már több mint tíz éve vezetek traktort, kombájnt. Azt hiszem, idén senki sem irigyelt ben­nünket, mert valóban nagyon nehéz Tavaly öt feladat megoldására vál­lalkoztak és 27 újítási javaslatot nyúj­tottak be. Ezeknek a haszna együttvé­ve három és fél millió koronát tett ki. Ezúttal azonban a SZISZ-szervezet pénz­tára egy fillérrel sem gazdagodott. Hogy miért? Azért, mert a gyár nem teljesítette egészében azokat a -muta­tókat, amelyekhez kötve van az újítá­sokért és ésszerűsítésekért járó juta­lom kifizetése. De ez sem szegte a fia­talok kedvét. Ahogy Marián Kolesártól, a SZISZ üzemi bizottságának elnökétől megtudtuk, idén öt feladat megoldását vállalják, és legalább 25 újítási javas­latot akarnak benyújtani. Sok helyen panaszkodnak, hogy a fiatal újítók idegenkednek az „Ifjúsá­gi kezdeményezés számlájáétól, mert az újításukért járó jutalom nem őket illeti, hanem az ifjúsági szervezetet. A Chemlon Humenné fiatal dolgozóinak a példája bizonyítja, hogy ahol jó po­litikai agitáciőval lépnek fel, ott nincs ilyen gond. A fiatalok megértik, hogy végős soron ők látják a hasznát, ha anyagilag gyarapszik a szervezet. F. V. helyzetben voltunk. Az időjárás és a .talajviszonyok alaposan fékezték a mun­kák ütemét. — Mi vár rátok most a tavaszi mun­kák után? — Mi már most a nyárra gondolunk. A kombájnokat tökéletesen elő kell ké­szíteni. Ezt ellenőrizni is fogják, de nem csak ezért igyekszünk. Elsősorban a mi érdekünk, hogy néhány hét múlva tökéletes gépekkel kezdhessük meg a betakarítást. Részt akarunk venni az aratásban és az ősziek begyűjtésében. Takács Róbert szintén a szövetkezet műhelyében dolgozik, de az ö munká­ja merőben más, mint a két társáé. Ró­bert asztalos, így nincs annyira az idő­járáshoz, az évszakokhoz kötve, mégis szükségesnek tartottam, hogy ott le­gyen, amikor a tavaszi munkákról és a közelgő betakarításról beszélgetünk. Ennek az az oka, hogy ő vezeti a köz­ponti falu ifjúsági alapszervezetét, a- melynek a tagjai főleg gépjavítók és gépkezelők. Érdekelt, hogyan tud egy ilyen alapszervezet rendszeres mozgal­mi életet élni. — Nincs okom panaszra.- A csúcs­munkák alatt sem áll meg az élet a szervezetünkben. Minden hónapra jut egy nagyobb rendezvény, a központi SZISZ-feladatokat folyamatosan telje­sítjük, és évente kétszer-háromszor ki­rándulásokra is marad idő. Nincs na­gyobb gondunk a klub- és a sportélet­tel sem. Ha valamelyik rendezvényünk­re kicsinek bizonyulna a klubunk, ott a művelődési ház. A szövetkezet támo­gatja mind a három alapszervezetet, úgyhogy talán egy kicsit irigylésremél- tó is a mi helyzetünk. Kamocsai Imre Ismét zakatol a pionírvasút 1955. augusztus 2-én ünnepélyes esemény­re került sor Kassán (Koäice). A város pe­reméről kigördült a Csermely-völgy felé a pionírvasút első szerelvénye. Azőta több mint harminc éven át szállította az utaso­kat a festői üdülőkörzetbe, és a pionír­vasút a város egyik műszaki nevezetessége lett. Ma is hazánk egyetlen pionírvasútja, érdekessége, hogy az öt kilométeres pálya- szakaszon közlekedő szerelvényeken és a három vasútállomáson a felnőttek mellett pionírok teljesítenek szolgálatot, így ismer­kedve a szakmával. Az idő azonban kikezdte a keskeny nyom­távú kisvasutat is, ezért Kelet-Szlovákia székhelyének polgárai ás látogatói egy évig kénytelenek voltak meglenni nélküle. Egy évig tartott a felújítás, hogy május else­jén, a munka ünnepén ismét kiröhögjön az első szerelvény; egyelőre csak a Vpred el­nevezésű állomásig, amely körülbelül fél­úton van, de már a további szakaszon is befejezésükhöz közelednek a munkák. További érdekessége a felújításnak, hogy a tervet az Állami Közlekedési Tervezőin­tézet SZISZ tagjai Ingyen készítették el. Nagy segítséget nyújtottak és nyújtanak, a vasútépítőknek a fiatal kassai vasutasok és a tanulóifjúság is. A szorgosság, igye­kezet eredményeképpen nemsokára teljes hosszában közlekedik majd hazánk egyet­len pionírvasútja. F. V. NEM CSAK A SAJÁT ZSEBÜKRE Hatásosabb környezetvédelem 1972-ben Stockholmban az ENSZ égisze alatt először tartottak nemzetközi környezetvédelmi konferenciát, amelynek az első napját, június 5-ét — megemlékezésül és emlékeztetőül — környezetvédelmi világnappá nyilvánították. Azóta ez a nap az emberiség önvizsgálatának napja. Annak a vizsgálata, hogyan sáfárko­dunk azokkal a kincsekkel, természeti érté­kekkel, amelyeknek gazdái lettünk, és ame­lyektől létünk függ. Az utóbbi években, évtizedekben a környe­zetvédelem világszerte az érdeklődés közép­pontjába került. Az ember és a természet, a természet és a technika közötti egyensúly olyan globális problémává lépett elő, amely mindjárt a háború és béke kérdése után kö­vetkezik. Vannak, akik úgy vélik, hogy a kör­nyezeti ártalmak és károsodások legalább annyira veszélyeztetik az emberiség létét, mint a háborúk. Ha nem is ennyire aggasztó a helyzet, de mindenképpen épp elég súlyos ahhoz, hogy megfontoltan és józanul foglalkozzunk a ha­tásosabb környezetvédelemmel. Szerencsére a tervszerű gazdálkodást folytató szocialista társadalomnak olyan eszközök vannak a ke­zében, hogy megoldhatja a környezeti válsá­got előidéző kérdéseket, és egyensúlyt teremt­het az elengedhetetlen tudományos és techni­kai fejlődés, valamint az egészséges környezet között. A CSKP XVII. kongresszusa is ezt szögezte le, hogy megfontolt és következetes gazdaság­politikával képesek leszünk a társadalom és a természeti környezet közötti ellentmondá­sok feloldására. A pártdokumentum leszögezi, hogy a környezetről való gondoskodás az élet­színvonal fejlődésének meghatározó tényezője, s bizonyos esetekben a termelőerők fejlődé­sében Is szerepet játszik. Közérthetőbben fo­galmazva, ezentúl nem foghatunk ipartelepí­tésbe, nagyobb méretű beruházásba anélkül, hogy vele párhuzamosan ne gondoskodjunk a környezet megóvását szolgáló berendezések építéséről. „Csehszlovákia gazdasági és társadalmi fej­lesztésének fő Irányai 1986—1990-re és a 2000- ig terjedő időszakra“ című dokumentum is egyértelműen kimondja, hogy a környezetvé­delmet a párt- és állami politika elválasztha­tatlan részének kell tekinteni. A most folyó ötéves tervben minimálisan 17 milliárd koro­nát fordítunk ökológiai célokra, kétszer töb­bet, mint az előző ötéves tervben. De ez még nem minden; a századfordulóig legalább 40 milliárd koronát irányozunk elő a környezet- szennyezés megállítására. S ne gondoljuk, hogy korábban nem szület­tek fontos döntések a környezeti ártalmak meg­akadályozására. Lassan egy éve, hogy életbe lépett „A környezetvédelem és . -építés, vala­mint a természeti források ésszerű felhasz­nálásáról Szőlő állami koncepció alapelvel“ című dokumentum, amely a szövetségi kormány 1985. szeptember 19-1 keltezésű 226-os számú rendeletének része. Ez a kormányrendelet egy­értelműen kimondja, hogy nem létesíthetünk ipartelepet, emberi települést vagy nem avat­kozhatunk be más módon a természeti kör­nyezetbe anélkül, hogy egyúttal ne gondos­kodnánk a szennyezés és egyéb ártalmak meg­szüntetéséről. Természetesen minden rendelet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ez pedig csakis rajtunk, az embereken múlik. Már Jő ideje nagy gond Kelet-Szlovákia vízellátása. Annál lesújtőbb, hogy ugyanakkor, amikor a vízhiány miatt szigorú takarékossági Intézkedéseket vezettek be, vannak termelő- és egyéb üzemek, amelyek megfontolatlanul szennyezik az amúgy Is korlátozott mennyi­ségben rendelkezésre állő felszíni és talaj­vizeket, a vízforrásokat. A nemzeti bizottságok szigorú előírásokkal szabályozzák, hogy az egyes üzemek mennyi és mennyire szennyezett használt vizet bo­csáthatnak ki a csatornahálózatba, a folyók­ba és más felszíni vizekbe. Erre az „enged­ményre“ azért van szükség, mert a szennyvíz tökéletes megtisztítása egyes esetekben lehe­tetlen, s bizonyos fokú szennyezés még nem jár környezeti ártalommal. E rendeletek fi­gyelembe veszik, hogy a felszíni vizek kifo­gástalanok maradjanak, ugyanakkor szem előtt tartják az üzem érdekelt Is. Annál meglepőbb, hogy az üzemek ennek ellenére Igyekeznek megkerülni a rendelete­ket. Se szeri, se száma azoknak az üzemek­nek, amelyek a megengedettnél több vagy szennyezettebb vizet engednek ki a csatorna­hálózatba. Egyenesen a kerületi székhelyen a Csehszlo­vák Autőforgalml Vállalat tavaly tízszeresen túllépte a megengedett szennyezettségl ha­tárt, a Csehszlovák Autójavító Vállalat pedig hatszorta több kőolajszármazékot bocsátott ki a csatornahálózatba, mint amennyit az elő­írás megenged. Vannak még rosszabb példák Is. A presovi golyőscsapágygyár ötvenszerte túllépte a kőolajszármazékok türelmi határát. A Rozsnyói (RoZftava) Járásban és általában mindenütt az autószervizek, sörgyárak, tejgyá­rak, húsüzemek tartoznak a legnagyobb szeny- nyezők közé. Felelőtlen eljárásukkal csak túl­terhelik az amúgy Is túlterhelt deritőállomS- sokat, ahelyett, hogy kisebb derltőállomásokat létesítenének az általuk használt víz megtisz­títására. Legrosszabb a helyzet a koäicei, bar- dejovl, michalovcet, poprádl, preéovl, SptSská Nová Ves-l, svidníkl és rozsnyől járásokban. Nem ártana bevonni a vízszennyezés ■ ellenőr­zésébe a SZISZ Életfa mozgalmát és az Ifjú­sági Fényszóró őrjáratait sem. A nemzeti bizottságok, a Vízgazdálkodási Felügyelőség, és a Szlovák Halászszövetség megbírságolja ugyan a vízszennyező üzemeket, de a bírságolás nem megoldás, mert ettől még nem lesz tiszta a víz. Bármelyik üzem habozás nélkül kifizeti a bírságot a vállalati kasszából. Az illetékes személyek, akik a fe­lelősséget viselik a vízszennyezésért, meg sem érzik ezt. Minden marad a régiben, a szeny- nyezés folyik tovább. 16 lenne ezért szigorúbb intézkedéseket fo­ganatosítani. Ne a vállalatokat, a közületeket bírságoljuk, hanem azokat, akik a fülük bot. Ját sem mozdítják azért, hogy megoldják a szennyvíztisztítás kérdését. Talán ha a zsebük látja felelőtlen magatartásuk kárát, jobb be­látásra térnek. F. V. A BÍRSÁG NEM MEGOLDÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom