Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-15 / 15. szám

új ifjúság 8 Április 2—4-én egy számunkra fontos kulturális esemény házigazdája volt Kassa (KoSice): ismét megrendezték a Kazinczy Nyelvművelő Napo­kat. Még mielőtt részletesen szólnánk a műsorról, illő felsorolni, me­lyek azok a központi, kerületi intézmények, Csemadok bizottságok, ame­lyek Jóvoltából megvalósulhatott ez a nyelvművelő fórum. Ezek a követ­kezők: a Csemadok Központi Bizottsága, az SZSZK Oktatási Minisztériu­ma, a Szlovák Cjságirók Szövetsége Központi Bizottságának Nemzetiségi Sajtóbizottsága, a kerületi pedagógiai intézetek és a Csemadok Kassai Járási és Városi Bizottsága. Űj arcok = KAZINCZY NYELVMŰVELŐ NAPOK -TIZENNYOLCADSZOR (Élmények, beszélgetések, vélemények, győztesek) Ahogy a szakember látja A szép magyar beszéd országos versenye 1980 óta a Kazinczy-napol szerves része. Nagy várakozás, izgalom előzi meg, és ez a drukk tar mindaddig, mfg nem ismerjük a győztesek nevét. Ez a verseny a Kazin czy-napok legélőbb anydga, hiszen tizenéves fiataloknak kell eleget ten niük a szigorü szabályok támasztotta követelményeknek. Hallva egyik-má sik produkciót, szinte csodálatraméltó a versenyzők találékonysága. Ho gyan vélekedik minderről a szakember? Erre voltunk kíváncsiak, araiko megkértük SZKLADÄNYI ENDRÉT, az SZSZK Oktatási Minisztériuma Nem zetiségl Iskolák Osztályának szakelőadóját, hogy válaszoljon kérdéseink re. „bennfentesként“ próbált eleget ten­ni a szigorúbb követelményeknek. Si­került ez neki? — A középiskolások meglehetősen Igényes kötelező szöveget kaptak, és általában helyesen értelmezve olvas­ták fel, a mondatfonetikai eszközö­ket funkciójuk szerint, tudatosan használták. De itt it találkoztunk ön­célú artikulációval, túlhangsúlyozás­sal, szövegrészek félreértésével. A diákok kiejtésében nem tapasztal­tunk kirívó nyelvjárásiasságot, kiej­tésük megközelítette vagy elérte a köznyelvi szintet. — Egyik-másik versenyző önálló szövegalkotását hallva derült a kö­zönség, de a zsűrit is mosolyra kész­tette egy-egy szellemes, helyenként jópofáskodó bemondás. Mennyire fe­lelt ez meg a verseny követelmé­nyeinek? — Az önálló szövegalkotásban va­lóban láthattunk-haílhattunk néhány színészi teljesítményt. Nehéz eldön­teni, mennyire illettek ezek oda, és hogy ezekben a szövegekben mennyi volt a nyelvi panel. Az viszont tény, hogy a diákok általában igényesen fejezték ki magukat, kulturáltan, tisztán képezték a hangokat. Téma- választásuk nem volt egysíkú, igye­keztek ügyelni a műfajra, bár ezen a téren van még Javítanivaló. — Szóltunk mindkét kategória mindkét részéről. Hogyan értékelnéd summa summárum a szép magyar beszéd idei versenyét? — Az előző években elhangzott szigorú és segítő szándékú bírálatok meghozták az eredményeket. A kö­zépiskolások mind a kötelező szö­veg felolvasásában, mind a szöveg- alkotásban előreléptek, érezhetően javultak. Csak bízhatunk abban, hogy nemcsak azok ápolják féltőn anya­nyelvűket, akik erre a versenyre ké­szülnek, hanem minden nemzetiségi fiatal, ami pedig visszatükröződik, igényes, választékos nyelvhasznála­tukban Is. — Köszönöm a bessélgetést. A felnőttkorhoz közeledve Néni töltöttem be a tizenhetedik életévemet sem. Lidérces álmaimban azonban mégis sokszor már felnőtt vagyok. Ilyenkor hajnalban kávéval kezdem a napot, és két-három doboz ciga­retta után éjfél tájban altatóval fe­jezem be. Napközben őrülten rohan- gászok egyik üzletből a másikba, szi­dom a főnökömet, a szomszédaimat, a gyerekeimet, s esténként — ami­kor már elfogyasztottuk a konzervet — sodrójával tángálom el a férje­met, aki vacsorát merészel még kér­ni. Nincs időm moziba menni, nem ismerem a legújabb slágereket, a ha-- jam olyan, mint egy madártjesztőé, és ugyanabban a lila ruhában me­gyek el, már nem tudom hányadik éve, a szülői bálba. — Hiába kérem a fizetésemelést, hiába „döngetek kaput, falat”, ami­A szervező szemével = san adta elő a szöveget, nem termé­szetes hanglejtéssel, amiben bizo­nyára a verseny Izgalma Is közre­játszhatott. Rosszul hangsúlyozták to­vábbá a jelzőket. Természetesen ezek a hibák nem kiküszöbölhetetlenek, annál tanulságosabbak, különösen a magyar szakos pedagógusok számá­ra. Feltétlenül ügyelni kellene arra, hogy beszédhibás, pösze tanuló ne kerülhessen az országos döntőbe. — Cgy vélem, a saját szöveget közvetlenebbül, nagyobb átéléssel lehet előadni. Vajon fgy volt-e ez a versenyzőknél is? — Az önálló szövegalkotás pro­duktív munka, s valóban jobb telje­sítményeket hallhatunk. Egysíkú volt azonban a témaválasztás: a tanulók nyolcvan százaléka ugyanazt a témát választotta, sőt néhányuk figyelmen kívül hagyta a műfajt, és ez hiba. Továbblépésnek számít, hogy kevés volt a nyelvi panel, jobban kitűnt a versenyzők rögtönzőkészsége. — Milyen teljesítményt nyújtottak tehát az alapiskolások? — Az első kategóriában verseny­zők színvonala kissé elmaradt az elő­ző évekétől, a minőségen pedig a jö­vőben úgy javíthatunk, hogy még szélesebb lesz a tömegbázis. — Némely középiskolás a korábbi években végig versenyezte az első kategóriát, és most feljebb lépve, kor a szomszédéknál házibuli van, és epebajjal visznek be a kórházba, a- mikor megtudom, hogy az ismerőse­ink új kocsit vettek. Minden Júliusban pontosan két hé­tig csípnek a szúnyogok egy falusi halastónál, és minden karácsonykor négy napig ugrálom körül fogcsikor­gatva az anyósomat. A gyerekeimnek kanyrója és jültö- mirigy-gyulladása van, a hentes be­csap húsz koronával, és nem tudom megoldani a nyolcadikos matemati­kai házi feladatot. Olyan vagyok, mint egy felhúzott gép. Csak hát idővel minden gép berozsdásodik. Ezért félek én a fel­nőttkortól. Számomra a tizennyolcadik év egy ismeretlen világ kapuját Jelenti, e kapu mögött már csak hajsza és kép­mutatás van. Pedig én szeretetet akarok adni és kapni isi De ugye, addig még megváltozhat a világ ...? Vrabec Mária A szép magyar be­széd országos versenyén II. kategó­riában elnyerte az újságírók díját. zsargonelem, rossz helyre illesztett közbevetés. A Kazincsy-napok legizgalmasabb része a kiejtési verseny, pontos ne­vén A szép magyar beszéd versenye. Egy további írásban részletesen szó­lunk róla, most csak a három-három első helyezett nevét soroljuk fel, és tömören felidézzük benyomásainkat. Az alapiskolások kategóriájában első helyen végzett Kendy Ágnes Nagykaposról (Veiké KapuSany), má­sodik lett a deáki (Dlakovce) Tok Ernő ős ő kapta a közönségdíjat is, harmadik helyre sorolta a zsűri a komáromi (Komárno) Mácza Sa­roltát. A középiskolások kategóriájában következőképpen alakult a sorrend: első Buchlovics Péter Zselízről (2e- liezovce), második Benkő Géza Ki- rályhelmecről (Král. Chlmec], har­madik Vajda Barnabás a bratislavai magyar tanítási nyelvű gimnázium­Mi tagadás, a Kazinczy-napok alatt egy nagy családdá „rázó- dik“ össze az a több mint 150 résztvevő, előadók, tanárok, diá­kok, újságírók, akik évről évre meghívást kapnak nyelvünk mű­velésének három napjára. Minden esztendőben a már ismerős arcok között ú] arcok is feltűnnek, hogy anyanyelvűnk ápolóinak táborába lépjenek. Ebben az évben szíve­sen láttuk a Nyitrai (Nitra) Pe­dagógiai Fakultás harmadéves kora óta erre a pályára készült volna. Lényegében három kérdéscso­port körül folyt a kötetlen esz­mecsere: Miért választottam a tanítói pá­lyát? Élményeim, emlékeim az első nyilvános szereplésről, az első tanítási óráról. Hogyan képzelem el a jövő is- kcrláját? Nagy Kornélia: Mindig szeret­tem a gyerekekkel foglalkozni, és folytatni akarom azt a hivatást, amelyet az anyu elkezdett. Balázs Katalin: Szerettem a bio­lógiát, de az emberpalántákkal, a gondolkodó és alkotó tények­kel való foglalkozás az mégis más. Úgy gondolom, jól választot­tam. Pukkai Erika: Már kiskorom­ban tanítósdit játszottunk, és én voltam a tanítónő. Miért ne vál­hatna a gyermekkori álmom va­lósággá? Balogh Adrienn: Sokszor beleél­tem már magam abba a helyzet­be, hogy lesz kis embercsopor­tom, úgy hattól tízéves'korig, és lépésről lépésre, évről évre nő­nek és válnak emberebbé az irá­nyításom alatt. Csak egytől fé­lek, hogy anyu túl magasra tette a méTcét, és ha én a nyomdo­kain akarok haladni, nagyon ösz- sze kell szednem minden erőmet és igyekezetemet. A második és a harmadik kér­déscsoportra adott válaszokat, hadd ne részletezzük, és me kap­csoljuk személyekhez. Legmélyebben mindegyikükben a mosolygós és elégedett gyer­mekarcok maradtak meg. Az a boldog pillanat, amikor a nebuló a gyakorlóóra után odajött a fe­szültséggel teli pedagógusjelölt­höz, és megköszönte mindazt, a- mire megtanította. A jövő iskolájáról szintén egy­behangzóak voltak a vélemények. A beszélgetés befejezésekor vala­hogy így foglalták gondolataikat egy csokorba: Lehet bármennyi segédeszköz, modern számítógép, oktatógép, az iskolában nevelni úgyis mi fogunk. A gyerekeknek; Jánosoknak, Pétereknek, Zsuzsan­náknak, úgyis mi simogatjuk meg a fejét egy-egy jó felelet után. Hát igen, így lesz a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban is valamikor az ezredfordulón. Nincs kételkedésre okunk, ha ezeket a pedagógusjelölteket hall­gatjuk. A Kazinczy Nyelvművelő Napok csak megerősítették ben­nük azt a tudatot, hogy érdemes e küzdelmes pályán elindulni. A rendezvényt a Csengettyű gyer­mekkórus köszöntötte, maid ünnepi beszédet mondott Lukács Tibor, a Csemadok KB vezető titkára; a kul­turális szövetség nyelvművelő mun­kásságát Fibi Sándor, az oktatási minisztérium szakelőadója értékelte. Az Idei Kazinczy-napok témája Jobbára az oktatás, az anyanyelvi ne­velés kérdései köré csoportosult. Szende Aladár magyarországi elő­adó az anyanyelvi nevelésről és men­tálhigiénéről beszélt. A szintén ma­gyarországi FUlöp Lajosnak az elő­adása ezt a címet viselte: Iskola és beszédművelés. Másnap az előadók részletesen ki­fejtettek és tisztáztak két fogalmat, azt, mi az anyanyelvi nevelés és mit értünk anyanyelvű nevelésen, mert mint azt Mózsi Ferenc Az iskolás­kor előtti és az iskolás korú gyer­mekek anyanyelvi nevelése című elő­adásában hangsúlyozta, a kettő nem cserélhető fel egymással. Nemzetisé­gi Iskoláinkban biztosítva van az anyanyelvű oktatás, ezen belül pe­dig az anyanyelvi oktatás, tehát a magyar nyelv oktatása is. Aki isme­ri anyanyelvét, könnyebben elsajátít más nyelveket, esetünkben a szlo- kot. Ez pedig kettős haszon, hiszen az ismereteket két forrásból merít­heti a tanuló Hasonló problémát érintett Kovács László is Az anyanyelvi nevelés for­mái az iskolában című előadásában. A már említett fogalmakon kívül szólt azoknak a tanároknak a nyelvi szintjéről, akik nem az anyanyelvü­kön sajátították el szakjukat, és nem tudni, milyen színvonalon ismerik a magyar nyelvet. Pedig fontos az, hogy például a földrajz- vagy a biológia- tanár is kifogástalan magyarsággal szóljon diákjaihoz, hiszen minden ta­nítási óra egyúttal nyelvi nevelési óra is — hangsúlyozta az előadó. Ez a követelmény természetesen több­letmunkát igényel a nem magyar szakos pedagógusoktól, de csak ez­zel a fáradsággal számolható tel a jelenlegi nemkívánatos helyzet. Szó volt még a nyelvtan tanításáról, a köznyelvi nyelvhasználat elsajátítta­tásának fontosságáról, az értelmes és értelmező felolvasásról (salnos, a hangos olvasást elhanyagoljuk), a köznyelv és a nyelvjárás kapcsolatá­ról, a szakmai nyelvről. Wacha Imre magyarországi tanár előadását leginkább a rádió szer­kesztői, bemondói, valamint a peda­gógusok hasznosíthatják. Előadásá­nak témája a hangsúly és a szó­rend. Mondatszerkesztési problémák a sajtó nyelvében — már a cím is el­árulja, miről beszélt a rendezvény utolsó napján Bencédy József ma­gyarországi tanár, őt központi lap, az Oj Szó, a Hét, a Nő, a Szabad Földműves és az Oj Ifjúság hasábjain előforduló hibák tükrében elemezte a felvetett problematikát. Szüntele­nül résen kell lennünk, valahányszor tollat veszünk a kezünkbe, ha má­soknak is mondani akarunk valamit. Ez most ismét bebizonyosodott, mert ki-ki ráismert a maga vagy lapja hi­báira. Rajtunk múlik csupán, hogy a lövőben kevesebb lesz a csehszlo­vákiai magyar sajtóban a közhely, az üresjárat, az idegen és bürokra­tikus szó, az agyonzsűfolt mondat, kusza fogalmazás, funkció nélküli Vrabec Mária kapta az újságírók díját ( bői. Az újságírók díját egy szenei (Senec) gimnazista, Vrabec Mária kapta. Mindkét kategóriában érdekes té­mákból válogathattak a versenyzők, sajnos, nem éltek ezzel a lehetőség­gel, mint ahogy jobban is kiaknáz­hatták volna a megadott műfaj kí­nálta lehetőségeket is. Némely ver­senyző erről teljesen megfeledkezett. A paródiának, bármennyire ügyesen, szellemesen adták is elő, ezen az országos versenyen helye nincsen. Az a véleményünk, hogy a Szép magyar beszéd idei országos verse­nye színvonalasabb volt, mint a ta­valyi. Harmadszor került sor a Kazinczy- napok keretében a terminológiai ve­télkedőre, ennek győztesét egy kas­sai gimnazista, Csala Eszter lett. Itt hirdették ki a nyelvjárás gyűjtő pá­lyázat eredményeit is. Siska József tudományos alapossággal feldolgo­zott pályamunkáját találta a zsűri a legjobbnak. A II. kategória győztese: Buchlovics Péter hallgatóit Kassán (Kosice) a Hut- ník Szállóban. Mint általában az Ilyen három­napos rendezvényen, akkor is történik valami, amikor már a résztvevők kisebb csoportokba ve­rődnek, és a szünetben vagy az előadások után megvitatják az elhangzottakat. Nyelvünkről, is­koláink jövőjéről, pedagógusaink helytállásáról beszélgetnek. Egy ilyen beszélgetésbe hallgattunk mi is bele az egyik szünetben. Négyen ülik körül az asztalt, név szerint Balogh Adrienn Rozs­nyóról (Ro2fíava), Nagy Kornélia Dunaszerdahelyről (Dun. Streda), Balázs Katalin Komáromból (Ko- márno) és Pukkai Erika Galántá- ről (Galanta). Négyük közül csu­pán egy habozott, hogy a pedagó­giai pályát választja-e, de most már harmadéves korában olyan lelkesedéssel beszél a tanítói el­hivatottságról, mintha gyermek­A rendezvény felelős szervezője Madi Ilona, a Csemadok KB nyelvi szakelőadója. Tőle kértünk néhány átfogó adatot: — Az idén 150 nyelvművelő talál­kozott Kassán (KoSice), a hat elő­adó egy-egy előadást tartott. A Cse­madok által meghívott résztvevők leginkább szervezetünk járási nyelvi szakbizottságainak tagjai. Többségük pedagógus, általuk tehát a nyelvmű­velő napok kihatnak az iskolákra is. A rendezvény ugyan mindig a nyelvműveléssel, mint olyannal fog­lalkozik, de ezen belül minden év­ben egy-egy részterület kap hang­súlyt. Idén az anyanyelvi nevelést emeltük ki. Ehhez terveztük az elő­adások témáit is. A nyelvművelő na­poknak fontos része a hazai magyar nyelvű sajtó nyelvi problémáinak vizsgálása, megvitatása. E célból a szervezésben részt vesz a Szlovák Újságírók Szövetsége Központi Bi­zottságának Nemzetiségi Sajtóbizott­sága is, amely előadókat hív meg és az újságírók részvételét Is biztosítja. — Tizennyolc éve rendszeresen megrendezik a nyelvművelő napokat, lehet-e fejlődésről, előrehaladásról beszélni? — Lehet. Hat-hét évvel ezelőtt ne­künk, szervezőknek gondot okozott a résztvevők „beszervezése“, ma el­lenkező a helyzet. Sajnos, nincs le­hetőségünk minden érdeklődőt meg­hívni. Továbbá többszörösére emel­kedett a járási akciók — nyelvi ve­télkedők, előadások — száma. Ez pe­dig egyértelműen a Kazinczy-napok érdeme. Az oldalt irta és összeállította: Csikmák Imre J. Csölley Zsuzsa Horváth Rezső Balajti Árpád felvételei — Milyen szabályok szerint zajlik a szép magyar beszéd versenye? — Az országos döntőt osztály-, is­kolai, járási, kerületi forduló előzte meg. Így csak a legfelkészültebb ta­nulók képviselhették iskolájukat az országos döntőben. A verseny két kategóriában zajlott, az elsőben az alapiskolák felső tagozatának tanu­lói bizonyíthatták képességüket, a másodikban pedig a középiskolások győzhették meg a hallgatóságot fel- készültségükről A teljesség kedvéért ide kívánkozik még az is, hogy a verseny mindkét kategóriában két részből áll: egy kötelező szöveg he­lyesen értelmezett felolvasásából és önálló szövegalkotásból. Az utóbbi­ban a versenyzők négy téma közül választhattak. — Hogyan birkóztak meg a „ki­csik“ e nem könnyű feladattal? — Nehézséget okozott nekik a kö­telező szöveg, általában széttörték, nem értelmezték leglényegesebb gon­dolatait, nem fordítottak kellő figyel­met a kontextusra. így a szövegértel­mezési hibák, vétségek a mondatfo­netikai eszközök (hansúly, hanglej­tés, szünet stb.J használatában is bi­zonytalanságot eredményeztek. Né­hány tanuló meglehetősen modoro-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom