Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-15 / 15. szám

új ifjúság 5 MÁLTA Ä Földközi-tenger hullámai lágyan ringatják Basklriáról elnevezett hajón­kat, amely szovjet felségjel alatt köze­ledik Málta szigetéhez. Távolból már halványan kirajzolódnak a szárazföld körvonalai, s néhány vízisportot ked­velő kenutulajdonos bravúrosan evezve küszködik a fodrozó habokkal. A ven­déglátó állam révkalauzainak motoros csónakja három négy kilométernyi tá­volságban felkészülten várja a honi ki­kötőt megközelítő hajót. A jármű ügyes manőverezéssel a Bashkiria óceán járó oldalához simul. Ennek személyzete kö­télből készült létrát ereszt le a tenger vizére. A két jármű most méternyi tá­volságban egymás mellett halad. Az ügyes és begyakorlott matróz pillana­tok alatt felkúszik a létra fokán, majd meleg kézszorítással üdvözli őt a Bas- khiria személyzete A révkalauz tökéle­tesen ismeri a kikötőt övező tenger mélységét, kőzátonyait, buktatóit, s a kijelölt parti övezetbe irányítja az ér­kező hajót. Málta szigetének öblös kikötőjében lehorgonyoz a Baskhiria. A sziget a Földközi-tenger kicsi, de annál nagyobb jelentőségű állama. Területe a hozzá­tartozó Gozo és Gomino szigetekkel együtt 316 négyzetkilométer, lakosai­nak száma 330 000. Függetlenségét 1947-ben nyerte el, s ettől az időtől fogva Máltai Köztársaság néven ismert a történelemben. Stratégiai szempon­tokat figyelembe véve láncszemet ké­pez Dél-Európa és Észak-Afrika között, ezért érthető a versengés és hegemo- nisztikus törekvés egyes államok ré­széről Málta barátságának a megszer­zéséért. Lakói az arab, olasz és egyes földközi-tengeri népek nyelvéből kiala­kított, úgynevezett máltai nyelvet be­szélik. Hajónk itt horgonyoz a kikötőben. Elhagyjuk ideiglenes lakhelyünket. A kikötő felől fenséges panoráma tárul elénk. Régi erődítmények, kőből és téglából emelt házak, szinte érezni a középkor leheletét. A város régebbi negyedében járunk, a Viktória városrészben. Az épületek, a szűk, keskeny ablakok a kiszögellő vaskerítések, amelyeket négy-öt szobor­mintát Imitáló művészi alátét tart, va­lóban az Ismert királynő korát idézik. Az út két oldalán kisebb kertecskék váltakoznak. Eltérő a mi elrendezé­sünktől az elkerítés megoldása. Egy­másra rakják a kőidomokat méter ma­gasságig, a kapunak a helye, a bejá­rat az üres, az érkező szabadon belép­het. A szorgalmas máltaiak leginkább paradicsomot termesztenek. Májustól szeptemberig száraz az időjárás. A víz értékes, nagyra becsült folyadék, ezért az emberek megelégszenek a silány terméssel. A lakosság megélhetése a hajójavító révén biztosítva van. Fejlett Málta textilipara is. Elhaladunk a Flo- riana-kapu mellett. Távolabb büszkén áll a magaslaton a reprezentatív Föní­cia Szálló. Málta szigetén vasutat nem építettek. A forgalmat kizárólag a mo­toros járművek bonyolítják le. A buszmegállónál leparkolunk. Vá­rosnéző útra indulunk. A Köztársaság térre jutunk. A miniszterelnök, Dom Mlntoff rezidenciáját keskeny, kékre festett ablakok ékesítik. A környék é- pületeinek ablakai zsalugáteresek. Do­mináns szín a barnás-drappos. A sarki kis füves részen áll Pawlu.Boffa bronz­szobra, ő a máltai Labour Party meg­alapítója. A díszes parkban látható még egy szoborcsoport: Churchill államfő középen áll, s két kisgyermek fogja a kezét. A kilátás elragadóan szép. A tengerből kiemelkedik San Angelo erő­dítménye, amely a török ostromló se­regek hódítása után 1565-ben ellenállt az oszmán túlerőnek. Tizennyolcezer máltai védte a várat negyvennyolcezer török harcossal szemben. Csupán két­ezer szicíliai önkéntes nyújtott segít­séget a szorongatott helyzetben levők­nek. A túlerővel szemben a francia származású Jean Parisot de la Valette, a lovagrend nagymestere vezette a mál­tai csapatot a teljes győzelemig. Az újabb korban épített fővárost az ő tisz­teletére Valettának nevezték el. A fel­jegyzések szerint sohasem írta két t-vel a nevét. Sétálva érünk a hajdani lo­vagrend vezérének a palotájához, amely 1974 óta a máltai elnök székhelye. A kapu alatt márványtábla őrzi azoknak az államelnököknek a nevét, akik itt Jártak. A hosszú, tégla alakú udvar végén Neptunus szobra áll zöld díszfák és bokrok között. A termek falait a lovag­rend kiváló vezéreinek portréi díszítik. A fogadóteremben II. Erzsébetnek és családjának a portréi vonják magukra a figyelmünket. A szomszéd helyiség­ben gobelinek, hosszú padsorok. A sze­nátus termét juttatják eszünkbe. így nevezték hajdanában a termet. Az utcán lépten-nyomon pirosra fes­tett betontalapzaton álló, henger alakú postaládákkal, találkozunk, alakjukkal eltérnek az európaiaktól. A négyszög­letes téren a máltai bank épülete lát­ható. Tőle nem messze a Szabadság- szobor. Áthaladunk a Város Kapuja alatt, hogy megcsodáljuk az ódon utcákat, házakat. Valaha az erődítmény felhúz­ható hiújával záródott a bejárat. A híd alatt mély árokban csobogott a víz, hogy természetes gáttal védje a vá­rat az ellenség rohamai ellen. Gyö­nyörködünk a tenger tükrében, a kö­rülötte elterülő várrendszerek láncola­tában, a kő és törmelékek történelmet lehelő valóságában. Megállunk. A Tri­ton Fontána óriási betontányérját vesz- szük körül. Három bronzalak tartja a szökőkút csészéjét. Az emlékmű egy ünnepi évfordulón megsérült. Most a városnegyedét szemléljük. Ä Dómmal állunk szemben. Bazilikának is nevezik, amely a neves építőmester, George Grognet de Vasse műve. Alap­kövét 1833-ban helyezték a földbe. A timpanon két sarkát két torony díszíti. Kupolájának átmérője, nagyságát te­kintve, harmadik a világon. Csak a ró­mai Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-székesegyház vetekedhet ve­le. A templom megvilágítása kifogás­talan. A fény hatása a kupola üvegén keresztül mesterien érvényesül. Hírne­vét nagyban növelte a második világ­háborúban megtörtént esemény. A bom­bázás elől ide menekült 300 hívő. A német bombák szakadatlanul hullottak a városra. A bazilika mennyezetét át­törte egy 250 kilós acéltömeg. A rob­banószerkezet azonban meghibásodott, s csupán kisebb kár keletkezett az é- pitményben és emberéletben. Azóta cso­da-, búcsújáróhelynek tartják. A sek­restyében betonállványon a bomba ma is megtalálható. A Földközi-tenger térségében az ide­genforgalom központja Málta. A kis or­szág bevételének nagy részét a turis­táknak köszönheti. A reptéren óránként szállnak le a repülőgépek. Sokáig né­zegetjük a kikötőt, a hidat, a szemköz­ti kőépületeket, a barlangmélyedése­ket, ahol a fiatalság tűzcsóvával szóra­koztatja esténként a kirándulókat. Am a víz korlátok közé szorítja a fiatalság bohóságát. Távozásunk perceiben, ami­kor az est homálya ráteritette fátylát a környékre, visszapillantva, látjuk a kivilágított Fönícia Szállót, a fényár­ban úszó várost, amelyet az emberi akarat, erőfeszítés és az évszázados küzdelem mentett meg az utókornak. E. Réső Zoltán (A szerző felvétele) Megkorbácsoltan és megalázottan A VSD című francia lap riportban szá­molt be azoknak a fiatal nőknek a súlyos helyzetéről, akik valamelyik fejlődő ország­ból kerültek a „nyugati paradicsomba". Maria akkor döbbent rá, hogy tőrbe csal­ták, amikor cselédlányként Londonba ér­kezve elvitték gazdájának villájába. A ken- slngtonl villában rengeteg szoba volt, de Maria számára még egy ágy sem akadt: a földön kellett aludnia. Egymást érték a különféle mulatságok, rendezvények, de ő még egy tál ételt sem kapott, meg kellett elégednie az összeszedett maradékokkal. Klmenőnap vagy szabadság? Ilyesmiről szó sem lehetett! Marianak egyszerűen nem volt joga ahhoz, hogy elhagyja a villát. Reggel ötkor kelt. Mosás, mosogatás, va­salás, gyermekgondozás. Megszakítás nél­kül kellett dolgoznia éjfélig. Hetente há­romszor pedig hajnalig, mert akkor a ven­dégeket is ki kellett szolgálni. S közben mindenkivel szemben kedvesnek kellett lennie, állandóan mosolyognia kellett. Szü­net nélkül azt sülykolták a fejébe, milyen szerencséje volt, hogy ide került. Amikor elhagyta a szülőhazáját, a FUlöp- szigeteket, Maria valóban azt gondolta, hogy szerencséje van. Nagy-Britannia szá­mára valóságos eldorádónak tűnt. Akkor még nem tudta, hogy milyen sors vár az afrikai vagy ázsiai országokból származó fiatal lányokra. Nem tudta, nem tudhatta, hogy úgy kezelik őket, mint valami mo­dern rabszolgákat. Kizsákmányolják, verik, megerőszakolják őket. — Manilában legalább volt, mit egyek — mesélte Maria — Londonban viszont először voltam éhes életemben. Szüntele­nül megfigyelés alatt tartottak. Amikor nem dolgoztam eléggé gyorsan, gazdasszonyom sértegetett, gyakran megpofozott. Nem Ír­hattam levelet a családomnak. A legnehe­zebben a gyermekek irántam tanúsított magatartását viseltem el. Arra tanították őket, hogy köpjenek le, rúglanak belém. Végül megszökött a villából... Bármennyire Is megrázó Maria életének története, banális a 45 éves indiai Satnyáé­hoz képest. Samya mindenes volt több mint egy évig a Kensington melletti Balswater egyik palotájában. Még ahhoz sem volt jo­ga, hogy kinézzen az ablakon. Amikor asz- szonya ideges volt, megkorbácsolta. Ami­kor jő kedve volt, esetleg enni adott neki. De ha gúnyolódni akart vele, meg akarta alázni, akkor megmutatta neki a tányér tartalmát, s utána beöntötte a szemétbe. Egyik nap, amikor bal lábbal kelt fel, megtiltotta Samyanek, hogy igyon. Amikor rájött, hogy Samyanak sikerült néhány csepp vízhez jutnia, keményen megkorbá­csolta, Később már ez sem volt elég. Azzal büntette, hogy Samya kezét a gáztűzhely lángja fölé tartotta. Amikor Samya végül megszökött, hátán korbácsütések nyomai, szeme alatt véralá- futások, kezén másodfokú égési sebek vol­tak láthatók. Russel Conways ügyvéd véleménye sze­rint a harmadik világ országaiból szárma­zó mintegy 1000 lány vagy asszony van Londonban ilyen vagy hasonló helyzetben. Eddig egyikük sem mert panaszkodni. Több­ségük írástudatlan és nem tud angolul. Nincsenek hivatalos papírjaik. Nagy-Brltan- niában nem adnak ki munkaengedélyt kül­földi szolgálóknak. Hiba lenne viszont azt gondolni, hogy csupán Angliában ez a helyzet. Genfben például legalább hatszáz 20 és 30 év kö­zötti lány és asszony dolgozik gazdag csa­ládoknál. Hálózsákokban, összecsukható ágyakon vagy a padlón alusznak, ök is ugyanúgy ki vannak téve verésnek és erő­szakoskodásoknak. — A harmadik világ országaiból szárma­zó fiatal lányok Svájctól remélik boldo­gulásukat — mondotta Marek Budasz, a gazdájuktól megszökött szolgálólányok meg­segítésével foglalkozó protestáns szociális központ jogtanácsosa. Az említett központ Tariának, a Srl-Lan- kából származó fiatal nőnek is segített, miután az megszökött attól a családtól, amelynél szolgált. Apja halála után Tariát egy magas rangú amerikai hivatalnok meg­győzte, menjen Genfbe dolgozni, mert „ott jő dolga“ lesz. Taria felült neki. Almai hamar szertefoszlottak. A család, amely­nél szolgált, mindenre felhasználta. Heten­te fél nap kimenője volt, s csupán azért, merj „rendes emberekkel volt dolga*. HEMINGWAY LEVELEZÉS A múlt év végén Párizsban közzétet­ték Hemingway levelezését, amelyet egyik amerikai életrajzírója, Carlos Ba­ker állított össze. A nagy író kijelen­tette, hogy nem akarja leveleit vala­ha kinyomtattatni, mert a barátaihoz intézett sorokban soha nem tartotta be a konvenciókat, legyenek azok társa­dalmiak vagy Irodalmiak írja a Le Monde című francia lap. Az „Ernst He­mingway válogatott levelezése“ című kötet értékes adatokat szolgáltat a kor irodalmi életéről, a kortárs írók szen­vedélyeiről és versengéseiről. Heming­way valódi emlékíróvá válik, amikor az őt ‘érdeklő területekről — az iroda­lomról, és az írók világáról — beszél. Kifejezve csodálatát vagy kortársai — James Joyce vagy William Faulkner — iránt, Hemingway azt vallja, hogy az irodalmat csak munkával és odaadás­sal lehet művelni. S amint a kötetből is kitűnik, ő sohasem vetette el ezt az elvet. „Amikor háborút kezdesz, győz­nöd kell — mondja a' spanyolországi háborúra utalva —, amikor pedig köny­vet írsz, annak a legjobbnak kell len­nie.“ NYILATKOZAT Edmund Hillary, az Everest első meg­hódítója, nem csodálkozik egyes ame­rikai szakemberek nyilatkozatán, mi­szerint a csúcs, amelyet 34 évvel ez­előtt elsőként mászott meg, nem a vi­lág legmagasabb csúcsa. Hillary egy ausztrál újságírónak kijelentette, hogy hallott már ilyen kijelentéseket. Arra a kérdésre, hogy mit érezne, ha tény­leg Igaznak bizonyulnának a kijelenté­sek, azt felelte: már eddig is túl sokat örült az Everest meghódító első ember hírnevének. Amerikai szakemberek be­jelentették, hogy a himalájai „K 2“ csúcs jelek szerint néhány méterrel magasabb az Everestnél. Ezt az ameri­kai műholdakon elhelyezett speciális technikával és rendkívül érzékeny mű­szerekkel állapították meg. Az eddigi mérések szerint az Everest 8848 mé­ter magas, a „K 2“ pedig 8611 méter magas volt. Az illető szakemberek vi­szont állítják, hogy a világ legmaga­sabb csúcsa a „K 2“, amely méréseik szerint 8852 méteres. MEXIKÓVÁROS LAKOSSÁGA Á következő 15 évben Mexikó fővá­rosának lakossága megkétszereződik és megközelíti a 34 milliót. Mexikóváros lakossága az egész ország lakosságá­nak több mint egyharmadát teszi ki és önkényesen városi érdekű övezeteket, közösségi és magántulajdonokat kebe­lez be, károsítja a helyi erdőállományt, megbontja az ökológiai egyensúlyt. Az­zal, hogy Ciudad de Mexikóban a la­kosság meghaladja a 25 milliót, való­sággal lehetetlenné válik az élet itt, egyebek között azért, mert a főváros légköre már most erősen szennyezett. ÜJ ARGENTÍNAI FŐVÁROS Az argentin parlament megkezdte vi­táját a kormánynak arról a törvény- tervezetéről, amely előirányozza az ar­gentínai főváros áthelyezését Viedmá- ba, Patagónia déli részébe. Ezt a ja­vaslatot tavaly terjesztette elő az or­szág elnöke, Raul Alfonsin, jelentős szerkezeti változtatásokra vonatkozó számos indítványon belül. Egyebek kö­zött ajánlották a természeti kincsek' értékesítését Patagóniában, ahol jelen pillanatban a népsűrűség 0,1 lakos négy­zetkilométerenként. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom