Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-15 / 15. szám
új ifjúság 5 MÁLTA Ä Földközi-tenger hullámai lágyan ringatják Basklriáról elnevezett hajónkat, amely szovjet felségjel alatt közeledik Málta szigetéhez. Távolból már halványan kirajzolódnak a szárazföld körvonalai, s néhány vízisportot kedvelő kenutulajdonos bravúrosan evezve küszködik a fodrozó habokkal. A vendéglátó állam révkalauzainak motoros csónakja három négy kilométernyi távolságban felkészülten várja a honi kikötőt megközelítő hajót. A jármű ügyes manőverezéssel a Bashkiria óceán járó oldalához simul. Ennek személyzete kötélből készült létrát ereszt le a tenger vizére. A két jármű most méternyi távolságban egymás mellett halad. Az ügyes és begyakorlott matróz pillanatok alatt felkúszik a létra fokán, majd meleg kézszorítással üdvözli őt a Bas- khiria személyzete A révkalauz tökéletesen ismeri a kikötőt övező tenger mélységét, kőzátonyait, buktatóit, s a kijelölt parti övezetbe irányítja az érkező hajót. Málta szigetének öblös kikötőjében lehorgonyoz a Baskhiria. A sziget a Földközi-tenger kicsi, de annál nagyobb jelentőségű állama. Területe a hozzátartozó Gozo és Gomino szigetekkel együtt 316 négyzetkilométer, lakosainak száma 330 000. Függetlenségét 1947-ben nyerte el, s ettől az időtől fogva Máltai Köztársaság néven ismert a történelemben. Stratégiai szempontokat figyelembe véve láncszemet képez Dél-Európa és Észak-Afrika között, ezért érthető a versengés és hegemo- nisztikus törekvés egyes államok részéről Málta barátságának a megszerzéséért. Lakói az arab, olasz és egyes földközi-tengeri népek nyelvéből kialakított, úgynevezett máltai nyelvet beszélik. Hajónk itt horgonyoz a kikötőben. Elhagyjuk ideiglenes lakhelyünket. A kikötő felől fenséges panoráma tárul elénk. Régi erődítmények, kőből és téglából emelt házak, szinte érezni a középkor leheletét. A város régebbi negyedében járunk, a Viktória városrészben. Az épületek, a szűk, keskeny ablakok a kiszögellő vaskerítések, amelyeket négy-öt szobormintát Imitáló művészi alátét tart, valóban az Ismert királynő korát idézik. Az út két oldalán kisebb kertecskék váltakoznak. Eltérő a mi elrendezésünktől az elkerítés megoldása. Egymásra rakják a kőidomokat méter magasságig, a kapunak a helye, a bejárat az üres, az érkező szabadon beléphet. A szorgalmas máltaiak leginkább paradicsomot termesztenek. Májustól szeptemberig száraz az időjárás. A víz értékes, nagyra becsült folyadék, ezért az emberek megelégszenek a silány terméssel. A lakosság megélhetése a hajójavító révén biztosítva van. Fejlett Málta textilipara is. Elhaladunk a Flo- riana-kapu mellett. Távolabb büszkén áll a magaslaton a reprezentatív Fönícia Szálló. Málta szigetén vasutat nem építettek. A forgalmat kizárólag a motoros járművek bonyolítják le. A buszmegállónál leparkolunk. Városnéző útra indulunk. A Köztársaság térre jutunk. A miniszterelnök, Dom Mlntoff rezidenciáját keskeny, kékre festett ablakok ékesítik. A környék é- pületeinek ablakai zsalugáteresek. Domináns szín a barnás-drappos. A sarki kis füves részen áll Pawlu.Boffa bronzszobra, ő a máltai Labour Party megalapítója. A díszes parkban látható még egy szoborcsoport: Churchill államfő középen áll, s két kisgyermek fogja a kezét. A kilátás elragadóan szép. A tengerből kiemelkedik San Angelo erődítménye, amely a török ostromló seregek hódítása után 1565-ben ellenállt az oszmán túlerőnek. Tizennyolcezer máltai védte a várat negyvennyolcezer török harcossal szemben. Csupán kétezer szicíliai önkéntes nyújtott segítséget a szorongatott helyzetben levőknek. A túlerővel szemben a francia származású Jean Parisot de la Valette, a lovagrend nagymestere vezette a máltai csapatot a teljes győzelemig. Az újabb korban épített fővárost az ő tiszteletére Valettának nevezték el. A feljegyzések szerint sohasem írta két t-vel a nevét. Sétálva érünk a hajdani lovagrend vezérének a palotájához, amely 1974 óta a máltai elnök székhelye. A kapu alatt márványtábla őrzi azoknak az államelnököknek a nevét, akik itt Jártak. A hosszú, tégla alakú udvar végén Neptunus szobra áll zöld díszfák és bokrok között. A termek falait a lovagrend kiváló vezéreinek portréi díszítik. A fogadóteremben II. Erzsébetnek és családjának a portréi vonják magukra a figyelmünket. A szomszéd helyiségben gobelinek, hosszú padsorok. A szenátus termét juttatják eszünkbe. így nevezték hajdanában a termet. Az utcán lépten-nyomon pirosra festett betontalapzaton álló, henger alakú postaládákkal, találkozunk, alakjukkal eltérnek az európaiaktól. A négyszögletes téren a máltai bank épülete látható. Tőle nem messze a Szabadság- szobor. Áthaladunk a Város Kapuja alatt, hogy megcsodáljuk az ódon utcákat, házakat. Valaha az erődítmény felhúzható hiújával záródott a bejárat. A híd alatt mély árokban csobogott a víz, hogy természetes gáttal védje a várat az ellenség rohamai ellen. Gyönyörködünk a tenger tükrében, a körülötte elterülő várrendszerek láncolatában, a kő és törmelékek történelmet lehelő valóságában. Megállunk. A Triton Fontána óriási betontányérját vesz- szük körül. Három bronzalak tartja a szökőkút csészéjét. Az emlékmű egy ünnepi évfordulón megsérült. Most a városnegyedét szemléljük. Ä Dómmal állunk szemben. Bazilikának is nevezik, amely a neves építőmester, George Grognet de Vasse műve. Alapkövét 1833-ban helyezték a földbe. A timpanon két sarkát két torony díszíti. Kupolájának átmérője, nagyságát tekintve, harmadik a világon. Csak a római Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-székesegyház vetekedhet vele. A templom megvilágítása kifogástalan. A fény hatása a kupola üvegén keresztül mesterien érvényesül. Hírnevét nagyban növelte a második világháborúban megtörtént esemény. A bombázás elől ide menekült 300 hívő. A német bombák szakadatlanul hullottak a városra. A bazilika mennyezetét áttörte egy 250 kilós acéltömeg. A robbanószerkezet azonban meghibásodott, s csupán kisebb kár keletkezett az é- pitményben és emberéletben. Azóta csoda-, búcsújáróhelynek tartják. A sekrestyében betonállványon a bomba ma is megtalálható. A Földközi-tenger térségében az idegenforgalom központja Málta. A kis ország bevételének nagy részét a turistáknak köszönheti. A reptéren óránként szállnak le a repülőgépek. Sokáig nézegetjük a kikötőt, a hidat, a szemközti kőépületeket, a barlangmélyedéseket, ahol a fiatalság tűzcsóvával szórakoztatja esténként a kirándulókat. Am a víz korlátok közé szorítja a fiatalság bohóságát. Távozásunk perceiben, amikor az est homálya ráteritette fátylát a környékre, visszapillantva, látjuk a kivilágított Fönícia Szállót, a fényárban úszó várost, amelyet az emberi akarat, erőfeszítés és az évszázados küzdelem mentett meg az utókornak. E. Réső Zoltán (A szerző felvétele) Megkorbácsoltan és megalázottan A VSD című francia lap riportban számolt be azoknak a fiatal nőknek a súlyos helyzetéről, akik valamelyik fejlődő országból kerültek a „nyugati paradicsomba". Maria akkor döbbent rá, hogy tőrbe csalták, amikor cselédlányként Londonba érkezve elvitték gazdájának villájába. A ken- slngtonl villában rengeteg szoba volt, de Maria számára még egy ágy sem akadt: a földön kellett aludnia. Egymást érték a különféle mulatságok, rendezvények, de ő még egy tál ételt sem kapott, meg kellett elégednie az összeszedett maradékokkal. Klmenőnap vagy szabadság? Ilyesmiről szó sem lehetett! Marianak egyszerűen nem volt joga ahhoz, hogy elhagyja a villát. Reggel ötkor kelt. Mosás, mosogatás, vasalás, gyermekgondozás. Megszakítás nélkül kellett dolgoznia éjfélig. Hetente háromszor pedig hajnalig, mert akkor a vendégeket is ki kellett szolgálni. S közben mindenkivel szemben kedvesnek kellett lennie, állandóan mosolyognia kellett. Szünet nélkül azt sülykolták a fejébe, milyen szerencséje volt, hogy ide került. Amikor elhagyta a szülőhazáját, a FUlöp- szigeteket, Maria valóban azt gondolta, hogy szerencséje van. Nagy-Britannia számára valóságos eldorádónak tűnt. Akkor még nem tudta, hogy milyen sors vár az afrikai vagy ázsiai országokból származó fiatal lányokra. Nem tudta, nem tudhatta, hogy úgy kezelik őket, mint valami modern rabszolgákat. Kizsákmányolják, verik, megerőszakolják őket. — Manilában legalább volt, mit egyek — mesélte Maria — Londonban viszont először voltam éhes életemben. Szüntelenül megfigyelés alatt tartottak. Amikor nem dolgoztam eléggé gyorsan, gazdasszonyom sértegetett, gyakran megpofozott. Nem Írhattam levelet a családomnak. A legnehezebben a gyermekek irántam tanúsított magatartását viseltem el. Arra tanították őket, hogy köpjenek le, rúglanak belém. Végül megszökött a villából... Bármennyire Is megrázó Maria életének története, banális a 45 éves indiai Satnyáéhoz képest. Samya mindenes volt több mint egy évig a Kensington melletti Balswater egyik palotájában. Még ahhoz sem volt joga, hogy kinézzen az ablakon. Amikor asz- szonya ideges volt, megkorbácsolta. Amikor jő kedve volt, esetleg enni adott neki. De ha gúnyolódni akart vele, meg akarta alázni, akkor megmutatta neki a tányér tartalmát, s utána beöntötte a szemétbe. Egyik nap, amikor bal lábbal kelt fel, megtiltotta Samyanek, hogy igyon. Amikor rájött, hogy Samyanak sikerült néhány csepp vízhez jutnia, keményen megkorbácsolta, Később már ez sem volt elég. Azzal büntette, hogy Samya kezét a gáztűzhely lángja fölé tartotta. Amikor Samya végül megszökött, hátán korbácsütések nyomai, szeme alatt véralá- futások, kezén másodfokú égési sebek voltak láthatók. Russel Conways ügyvéd véleménye szerint a harmadik világ országaiból származó mintegy 1000 lány vagy asszony van Londonban ilyen vagy hasonló helyzetben. Eddig egyikük sem mert panaszkodni. Többségük írástudatlan és nem tud angolul. Nincsenek hivatalos papírjaik. Nagy-Brltan- niában nem adnak ki munkaengedélyt külföldi szolgálóknak. Hiba lenne viszont azt gondolni, hogy csupán Angliában ez a helyzet. Genfben például legalább hatszáz 20 és 30 év közötti lány és asszony dolgozik gazdag családoknál. Hálózsákokban, összecsukható ágyakon vagy a padlón alusznak, ök is ugyanúgy ki vannak téve verésnek és erőszakoskodásoknak. — A harmadik világ országaiból származó fiatal lányok Svájctól remélik boldogulásukat — mondotta Marek Budasz, a gazdájuktól megszökött szolgálólányok megsegítésével foglalkozó protestáns szociális központ jogtanácsosa. Az említett központ Tariának, a Srl-Lan- kából származó fiatal nőnek is segített, miután az megszökött attól a családtól, amelynél szolgált. Apja halála után Tariát egy magas rangú amerikai hivatalnok meggyőzte, menjen Genfbe dolgozni, mert „ott jő dolga“ lesz. Taria felült neki. Almai hamar szertefoszlottak. A család, amelynél szolgált, mindenre felhasználta. Hetente fél nap kimenője volt, s csupán azért, merj „rendes emberekkel volt dolga*. HEMINGWAY LEVELEZÉS A múlt év végén Párizsban közzétették Hemingway levelezését, amelyet egyik amerikai életrajzírója, Carlos Baker állított össze. A nagy író kijelentette, hogy nem akarja leveleit valaha kinyomtattatni, mert a barátaihoz intézett sorokban soha nem tartotta be a konvenciókat, legyenek azok társadalmiak vagy Irodalmiak írja a Le Monde című francia lap. Az „Ernst Hemingway válogatott levelezése“ című kötet értékes adatokat szolgáltat a kor irodalmi életéről, a kortárs írók szenvedélyeiről és versengéseiről. Hemingway valódi emlékíróvá válik, amikor az őt ‘érdeklő területekről — az irodalomról, és az írók világáról — beszél. Kifejezve csodálatát vagy kortársai — James Joyce vagy William Faulkner — iránt, Hemingway azt vallja, hogy az irodalmat csak munkával és odaadással lehet művelni. S amint a kötetből is kitűnik, ő sohasem vetette el ezt az elvet. „Amikor háborút kezdesz, győznöd kell — mondja a' spanyolországi háborúra utalva —, amikor pedig könyvet írsz, annak a legjobbnak kell lennie.“ NYILATKOZAT Edmund Hillary, az Everest első meghódítója, nem csodálkozik egyes amerikai szakemberek nyilatkozatán, miszerint a csúcs, amelyet 34 évvel ezelőtt elsőként mászott meg, nem a világ legmagasabb csúcsa. Hillary egy ausztrál újságírónak kijelentette, hogy hallott már ilyen kijelentéseket. Arra a kérdésre, hogy mit érezne, ha tényleg Igaznak bizonyulnának a kijelentések, azt felelte: már eddig is túl sokat örült az Everest meghódító első ember hírnevének. Amerikai szakemberek bejelentették, hogy a himalájai „K 2“ csúcs jelek szerint néhány méterrel magasabb az Everestnél. Ezt az amerikai műholdakon elhelyezett speciális technikával és rendkívül érzékeny műszerekkel állapították meg. Az eddigi mérések szerint az Everest 8848 méter magas, a „K 2“ pedig 8611 méter magas volt. Az illető szakemberek viszont állítják, hogy a világ legmagasabb csúcsa a „K 2“, amely méréseik szerint 8852 méteres. MEXIKÓVÁROS LAKOSSÁGA Á következő 15 évben Mexikó fővárosának lakossága megkétszereződik és megközelíti a 34 milliót. Mexikóváros lakossága az egész ország lakosságának több mint egyharmadát teszi ki és önkényesen városi érdekű övezeteket, közösségi és magántulajdonokat kebelez be, károsítja a helyi erdőállományt, megbontja az ökológiai egyensúlyt. Azzal, hogy Ciudad de Mexikóban a lakosság meghaladja a 25 milliót, valósággal lehetetlenné válik az élet itt, egyebek között azért, mert a főváros légköre már most erősen szennyezett. ÜJ ARGENTÍNAI FŐVÁROS Az argentin parlament megkezdte vitáját a kormánynak arról a törvény- tervezetéről, amely előirányozza az argentínai főváros áthelyezését Viedmá- ba, Patagónia déli részébe. Ezt a javaslatot tavaly terjesztette elő az ország elnöke, Raul Alfonsin, jelentős szerkezeti változtatásokra vonatkozó számos indítványon belül. Egyebek között ajánlották a természeti kincsek' értékesítését Patagóniában, ahol jelen pillanatban a népsűrűség 0,1 lakos négyzetkilométerenként. t
