Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-25 / 12. szám
új ifjúság 6 Munkában a vezérkar A LABDARÚGÁS MEGÚJHODÁSÁÉRT í Hirtelen nem jut eszembe a heve, de a FIFA egykori játékvezetői bizottságának jugoszláv elnöke mondta a labdarúgásról, hogy az emberiség leghaszontalanabb játékai közül a legfontosabb. Társadalmi jelenség. Sajnos, Szlovákiában az utóbbi években hanyatlóban van. Egy-két kivételtől eltekintve kevés örömünk telik a szlovákiai csapatok szereplésében. Többek között ezt állapították meg a CSS3TSZ Szlovákiai Központi Bizottsága Labdarúgó Szövetségének vezérkarával folytatott szokásos idény eleji sajtóértekezleten, amelyen a szlovákiai labdarúgás egész vezérkara megjelent. Név szerint Michal Jarábek, a szövetség elnöke, a sporttechnikai bizottság elnöke, Ján Antalík, a játékvezetői bizottság elnöke, Pavol Lesfák, és az edzői-mód- szertani bizottság elnöke, Milan Moravec. Az elhangzottakat próbálom szinte sző szerint tolmácsolni. íP-«wMaKB8F4fts5jr®>«3f!»^^ *■■ * jmurv1 ; . w . .,- . • *>^.'Wrv ■ ' ■' qgggSwWHHywf^Tiii&iagsftcraCTwwswwRwfrsss^ Szlovákia labdarúgásának egyik reménykeltő együttese a DAC. A képen a csa pat kapitánya, Majoros György, aki gyakran kerül így szemtől szembe a ka pusokkal. Bevezetőben Michal Jarábek elmondta, hogy még tavaly ősszel egy körültekintő tervezet készült „Intézkedések Szlovákia labdarúgásának fejlesztésére 1990-ig“ címmel, amely mélyrehatóan elemzi a jelenlegi, szerinte sem rózsás helyzetet, és megmutatja az innen kivezető utat és lehetőségeket. Kár, hogy ez a tervezet nem látott eddig napvilágot, a széles nyilvánosság előtt. Az egész sajtóértekezlet kötetlen, közvetlen légkörben zajlott, ezért előre is elnézését kérem az olvasónak, hogy az elhangzottakat ügy adom közre, ahogy elmondták őket, A szövetség elnöke hosszabb expozéjában keserűen állapította meg: nálunk az a gyakorlat, hogy minél alacsonyabb osztályról, s minél fiatalabb korosztályról van szó, annál rosszabb a gondoskodás. Pedig a nagy futballhatalmak példája bizonyítja, hogy másutt a fiatalokkal foglalkoznak a legjobb szakemberek. Ilyen körülmények között ezek a korosztályos csapatok szinte ontják a tehetségeket a felnőtt, „élfutball“ számára. Ha utol akarjuk érni a világot, nekünk is feltétlenül változtatni kell a szemléletünkön. Ha e fogalom nem is hangzott el, de egyértelműen megállapították, hogy Szlovákia labdarúgása pillanatnyilag válságban van. Még szerencse, hogy senki sem akar beletörődni a jelenlegi állapotba. Szóba kerültek a katonacsapatok, a szeredí (Sered1) és a Liptov- sky Mikulás-i együttesek, amelyeket „mesterségesen“ ültettek be a II. Szlovák Nemzeti Ligába. A többi egyesület meglehetősen ellenszenvvel fogadta a döntést. Azzal vádolta a szövetséget, hogy előnyben részesíti a katonacsapatokat. Pedig ahogy a szövetség elnöke elmondta, ez is Szlovákia labdarúgásának fellendítése végett történt. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis a tehetséges futballisták zöme a második vonalból rendszerint csehországi együttesekben töltötte katonaidejét. Elég gyakran előfordult, hogy ez alatt megkörnyékezték őket, és a katonai szolgálat letöltése után is Csehországban maradtak Ennek tulajdonítható a szlovákiai futballisták tömeges elvándorlása. Most azt remélik, hogy az anyaegyesületek közvetlenebb kapcsolatot teremthetnek a szlovákiai katonai sportegyesületekkel Nyomon követhetik játékosuk fejlődését, s remélhető, hogy az itt szolgáló fiúk visszatérnek anyaegyesületeikbe Jó lenne, ha az egyes szakosztályok már előre tájékoztatnák a katonacsapatokat a bevonulás előtt álló játékosaikról. A szövetség tehát reméli, hogy az egyesületek ilyen értelemben fogják majd fel az említett két katonacsapatnak a besorolását az SZNL II-be. Szóba kerültek a téli teremtornák, a- melyek egyre inkább hódítanak világszerte. A szövetség véleménye szerint a teremtornák végtelenül hasznosak, javítják a játékosok labdatechnikáját, növelik biztonságukat, ügyességüket. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy jobban ki kell használni a áilinai sport- csarnokot, amely méreteinél fogva majdnem megfelel egy labdarúgópálya méreteinek. Sző volt róla, hogy egy normális méretű labdarúgócsarnok épül Bratislavában, de ebben az gféves tervben egyelőre nem kerül rá sor. Minden valószínűség szerint Prágában épül fel egy olyan csarnok, amelyet azonban az egész élmezőny rendelkezésére kell bocsátani. Már a legközelebbi időben sor kerül egy kérdés megoldására. Eddig bizonyos nehézségekbe ütközött az alacsonyabb osztályú csapatok edzése, mivel a játékosok zöme rendszerint a sötét esti órákban ér haza munkahelyéről. A ' szövetség most bizonyos anyagi eszközöket bocsáthat az egyesületek rendelkezésére igénytelenebb esti világítás é- pítésére. A szövetség ettől az intézkedéstől azt reméli, hogy edzettebb lesz az utánpótlás. Több újságíró kifogásolta, hogy nálunk előírásokkal kötelezik az együtteseket bizonyos, más országokhoz viszonyítva túlméretezett edzésadag teljesítésére, Milan Moravec ezzel összéfüg- „ gésben leszögezte, hogy a szövetség semmilyen módon ne szabja meg, hogy ki mennyit eddzen. E kérdés eldöntése teljesen az egyesületekre, a szakosztályokra, az edzőkre van bízva. Sokan összetévesztik a fogalmakat, s mivel a szövetség minden idényben teszteli a játékosokat, ezt azzal magyarázzák, hogy bürokratikus módon szabja meg az edzésmennyiséget. A témakört kiegészítve a szövetség elnöke keserűen állapította meg, hogy ennek dacéra az edzők munkája túlságosan egysíkú. Nálunk csak elvétve fordul elő, hogy valamelyik csapatnak a játékán meglásztik az edző kézjegye. Felvetették, hogy mi a véleménye a szövetségnek a csapatépítés két módjáról. Arról, amit a Plastika Nitra, és arról, amit a DAC praktizál. Hogy az egyik a saját nevelésre épít, míg a másik inkább kész játékosokkal igyekszik a szükségnek megfelelően feltölteni a csapatot. A szövetség elnöke ezzel kapcsolatban egyértelműen kijelentette, hogy a jelen pillanatban mindkét módszer célszerű. A nitrai módszer a kevésbé költséges, de az eredménye csak hosszú távon mutatkozik meg, míg a DAC csapatépítése máris eredményes. Szlovákia labdarúgásának mai színvonalát tekintve ezt is el kell fogadni, sőt — hangsúlyozta Michal Jarábek — tiszteletre méltó dolog, hogy a DAC vállalkozott arra, amire eddig úgyszólván egyetlen szlovákiai csapat sem: Csehországból hozott vissza játékost. Nem teljesítik a küldetésüket a SZISZ- csoportok — állapította meg a szövetség elnöke. — Annak ideién azért alakítottuk meg őket, hogy segítsék a szakosztályt a politikai-nevelő munkában. Közben eltelt néhány év. de a csoportok helyzetét nem sikerült megszilárdítani. Máig sem dőlt el, hogy ki irányítsa őket: a szakosztály avagy a bázisszerv SZISZ-alapszervezete. E kérdésre az ifjúsági szövetség felsőbb szerveinek kell megoldást találnia, mert esetenként a SZISZ-csoport nagy segítséget nyújt a szakosztály vezetőségének és az edzőnek a kollektív szellem megszilárdításában. Ján Antalík, a sporttechnikai bizottság elnöke néhány gyanús eredmény kapcsán szólt a sporterkölcsről. Elmondta, hogy a szövetség példás szigorral megbünteti a tiszta sporterkölcs- csel összeegyeztethetetlen magatartást. A múltban is előfordultak utalások, hogy némely eredmény a játékvezetők, illetve más személyek „közbenjárásával“ született. Érdekes, hogy néhány ilyen „félremagyarázható“ esetben egymásnak teljesen ellentmondó véleményt nyilvánítottak a csapatok és a megfigyelők, illetve a játékvezetők. Egyetlen esetben sem bizonyult igaznak a felmerült gyanú. Palágyi Lajos Villáminterjú Akitől gólokat várnak Az I. labdarúgóliga szünetének átigazolási időszakában nagy port vert fel az egykori csehszlovák válogatott Tibor MlClNEC átlépése a prágai Bohemiansból a Bt. y-.lr ^ > DAC ba. Eltiltás miatt az ■■'í?■ idénynyitó mérkőzésen ugyan fppy íJjjllilfPK ■ pihent, de a csapat első ha- zal meccsén már csatasorba *“ ’ állt, és egy góllal bizonyította, hogy nem hiába jött Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda). Egy villáminterjúra szóra bírtuk a végtelenül víg kedélyű és közvetlen 29 esztendős (1958. október 10-én született) labdarúgót. • Átigazolása körül túl sok volt a mendemonda. — Tudom. Pedig én már kétszer bejelentettem, hogy átlépek Dunaszerdahelyre. Kétszer elutasították a kérelmemet. • Miért akart mindenáron Dunaszerdahelyen játszani? — A mérkőzések légköréért, a közönség miatt. Kétszer játszottam Dunaszerdahelyen, és azt a buzdítást, amit a hazai csapat kapott, nem lehet elfelejteni. Meg aztán közelebb akartam kerülni a szülőföldemhez, a szüléimhez. Ugyanis Kremnicában születtem. A feleségem is ha|lott a változásra. A sok mendemonda ellenére itt lakom családostul, és jól érzem magam. • A prágai közönség sem rossz ... — Lehet, de könnyen felejt. Sokan azt hiszik, hogy Prágában fenékig tejföl az élet. Főleg a fiatal szlovákiai labdarúgók hagyják magukat könnyen elcsábítani. Aztán néha megbánják döntésüket, mint ahogy én Is. Nem vette észre, hogy mennyit ültem a klspadon? Pedig én játszani akarok, akár a válogatottban is. Figyelje meg, hogy Kapkót és Pavlikot máshol már leírták, itt odáig jutottak, hogy a válogatott kapuján kopognak. Ha nekik sikerült, miért ne sikerülne nekem is? • Hogy fogadták a játékostársak? — Végtelenül barátságosan. Azt hiszem, nagyon jól megértjük ma)d egymást a pályán és a pályán kívül Is. Jobb Itt a légkör, mint gondoltam. • Tudja hogy mit várnak magétól? — Tudom Gólokat, a csapat tengelyében. Megígérem, hogy nem okozok csalódást. (palágyi) Kozino falucska az Ural hegyvonulat északi csücskében fekszik. A telek’ itt kemények, s bár rendszerint nem hull harminc-negyven centiméternél több hó, hat, de néha nyolc hónapig is megmarad. A terep inkább síkságnak mondható, csak itt-ott emelkedik egy-egy kisebb dombocska. Ezek a természeti adottságok meghatározzák a gyerekek kedvenc időtöltését, amely mi más lehetne, mint a sífutás. Vologya Nyikityln is így kezdte sportkarrierjét, s nemrég a Téli Universiadén, a Csorba-tőn három aranyérmet nyert. Ráadásul húszéves korában az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a nagy sport- rendezvényen zászlóvivője lehetett hazája képviselőinek. Erre legalább olyan büszke volt, mint a három aranyra. Nem csoda tehát, hogy önmagáról, sporthoz való viszonyáról jó kedvvel beszélgetett velünk. — Mint srác, nemcsak síeltem, szívesen futballoztam is: fél évig ezt, fél évig azt. Idővel észrevettem, hogy ez a két sport nagyon jól megfér egymással, mi több, az egyik segíti a másikat. A labdarúgásban ügyesnek mondtak, de ott sohasem bizonyíthattam be, hogy én vagyok a legjobb, hiszen ez a sport kollektív játék. A sízéssel már másként volt. Kié srác koromban mindig nyertem az iskolai rendezvényeken, míg egyszer felfigyelt rám a ßurevesznyik Usztyinovból. Magával vitt, és így ebben a városban érettségiztem, és azonnal meg is nősültem. Kislányom már nyolcéves, s míg én a világot járom, ő a mamájával síel, mivel va- ; lamikor a feleségem Is versenyző volt. Vlagyimir sportmúltja gazdag: 1980-tól a válogatott tagja, 1982-ben az Oslóban megrendezett világbajnokságon tagja volt annak a stafétának, amely aranyérmet szerzett. Két évvel később Szarajevóban a Téli Olimpiai Játékokon a stafétát hozzásegítette az ezüstéremhez. Ráadásul futott 15 kiíométeres távon is, és ötödik lett. Ezek után kissé elfáradt, és a formája is hanyatlóban volt. Ügy érezte, pihenésre van szüksége, no meg az úgynevezett „korcsolyázó“ stílus elsajátítására. Elhatározta, hogy jelentkezik egyetemre, a sportban pedig behozza az elmulasztottakat. Elképzelését meg is valósította. A Testnevelési Főiskola hallgatója, és egyéni program szerint edz. Nemsokára diplomát szerez. Reméli, harmincéves kora ellenére sikerül olyan formát elérnie, hogy bejut az olimpiai keretbe, és Calgariban sikeresen szerepel majd.; Egyébként az Universiadék történetében egyedülálló tettet vitt végbe: már az előzőn is három aranyérmet szerzett, s hat arannyal abszolút csúcs- ; tartó. (hk) Vlagyimir Nyikityinnek gratulál a mi janouäekunk. örzsik Ödön felvételei Kétszeri nekigyürkőzésre hat aranyéréi
