Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-25 / 12. szám

új ifjúság 6 Munkában a vezérkar A LABDARÚGÁS MEGÚJHODÁSÁÉRT í Hirtelen nem jut eszembe a heve, de a FIFA egykori játékvezetői bizott­ságának jugoszláv elnöke mondta a labdarúgásról, hogy az emberiség legha­szontalanabb játékai közül a legfontosabb. Társadalmi jelenség. Sajnos, Szlovákiában az utóbbi években hanyatlóban van. Egy-két kivételtől eltekintve kevés örömünk telik a szlovákiai csapatok szereplésében. Többek között ezt állapították meg a CSS3TSZ Szlovákiai Központi Bizottsága Labda­rúgó Szövetségének vezérkarával folytatott szokásos idény eleji sajtóértekez­leten, amelyen a szlovákiai labdarúgás egész vezérkara megjelent. Név sze­rint Michal Jarábek, a szövetség elnöke, a sporttechnikai bizottság elnöke, Ján Antalík, a játékvezetői bizottság elnöke, Pavol Lesfák, és az edzői-mód- szertani bizottság elnöke, Milan Moravec. Az elhangzottakat próbálom szinte sző szerint tolmácsolni. íP-«wMaKB8F4fts5jr®>«3f!»^^ *■■ * jmurv1 ; . w . .,- . • *>^.'Wrv ■ ' ■' qgggSwWHHywf^Tiii&iagsftcraCTwwswwRwfrsss^ Szlovákia labdarúgásának egyik reménykeltő együttese a DAC. A képen a csa pat kapitánya, Majoros György, aki gyakran kerül így szemtől szembe a ka pusokkal. Bevezetőben Michal Jarábek elmond­ta, hogy még tavaly ősszel egy körül­tekintő tervezet készült „Intézkedések Szlovákia labdarúgásának fejlesztésére 1990-ig“ címmel, amely mélyrehatóan elemzi a jelenlegi, szerinte sem rózsás helyzetet, és megmutatja az innen ki­vezető utat és lehetőségeket. Kár, hogy ez a tervezet nem látott eddig napvi­lágot, a széles nyilvánosság előtt. Az egész sajtóértekezlet kötetlen, köz­vetlen légkörben zajlott, ezért előre is elnézését kérem az olvasónak, hogy az elhangzottakat ügy adom közre, ahogy elmondták őket, A szövetség elnöke hosszabb expozéjában keserűen állapí­totta meg: nálunk az a gyakorlat, hogy minél alacsonyabb osztályról, s minél fiatalabb korosztályról van szó, annál rosszabb a gondoskodás. Pedig a nagy futballhatalmak példája bizonyítja, hogy másutt a fiatalokkal foglalkoznak a leg­jobb szakemberek. Ilyen körülmények között ezek a korosztályos csapatok szinte ontják a tehetségeket a felnőtt, „élfutball“ számára. Ha utol akarjuk érni a világot, nekünk is feltétlenül változtatni kell a szemléletünkön. Ha e fogalom nem is hangzott el, de egyértelműen megállapították, hogy Szlovákia labdarúgása pillanatnyilag válságban van. Még szerencse, hogy senki sem akar beletörődni a jelenlegi állapotba. Szóba kerültek a katonacsa­patok, a szeredí (Sered1) és a Liptov- sky Mikulás-i együttesek, amelyeket „mesterségesen“ ültettek be a II. Szlo­vák Nemzeti Ligába. A többi egyesület meglehetősen ellenszenvvel fogadta a döntést. Azzal vádolta a szövetséget, hogy előnyben részesíti a katonacsapa­tokat. Pedig ahogy a szövetség elnöke elmondta, ez is Szlovákia labdarúgásá­nak fellendítése végett történt. Az ed­digi gyakorlat szerint ugyanis a tehet­séges futballisták zöme a második vo­nalból rendszerint csehországi együtte­sekben töltötte katonaidejét. Elég gyak­ran előfordult, hogy ez alatt megkör­nyékezték őket, és a katonai szolgálat letöltése után is Csehországban marad­tak Ennek tulajdonítható a szlovákiai futballisták tömeges elvándorlása. Most azt remélik, hogy az anyaegye­sületek közvetlenebb kapcsolatot teremt­hetnek a szlovákiai katonai sportegye­sületekkel Nyomon követhetik játéko­suk fejlődését, s remélhető, hogy az itt szolgáló fiúk visszatérnek anyaegyesü­leteikbe Jó lenne, ha az egyes szakosz­tályok már előre tájékoztatnák a kato­nacsapatokat a bevonulás előtt álló já­tékosaikról. A szövetség tehát reméli, hogy az egyesületek ilyen értelemben fogják majd fel az említett két katona­csapatnak a besorolását az SZNL II-be. Szóba kerültek a téli teremtornák, a- melyek egyre inkább hódítanak világ­szerte. A szövetség véleménye szerint a teremtornák végtelenül hasznosak, ja­vítják a játékosok labdatechnikáját, nö­velik biztonságukat, ügyességüket. Ez­zel kapcsolatban elhangzott, hogy job­ban ki kell használni a áilinai sport- csarnokot, amely méreteinél fogva majd­nem megfelel egy labdarúgópálya mé­reteinek. Sző volt róla, hogy egy nor­mális méretű labdarúgócsarnok épül Bratislavában, de ebben az gféves terv­ben egyelőre nem kerül rá sor. Minden valószínűség szerint Prágában épül fel egy olyan csarnok, amelyet azonban az egész élmezőny rendelkezésére kell bo­csátani. Már a legközelebbi időben sor kerül egy kérdés megoldására. Eddig bizo­nyos nehézségekbe ütközött az alacso­nyabb osztályú csapatok edzése, mivel a játékosok zöme rendszerint a sötét esti órákban ér haza munkahelyéről. A ' szövetség most bizonyos anyagi eszkö­zöket bocsáthat az egyesületek rendel­kezésére igénytelenebb esti világítás é- pítésére. A szövetség ettől az intézke­déstől azt reméli, hogy edzettebb lesz az utánpótlás. Több újságíró kifogásolta, hogy ná­lunk előírásokkal kötelezik az együtte­seket bizonyos, más országokhoz viszo­nyítva túlméretezett edzésadag teljesí­tésére, Milan Moravec ezzel összéfüg- „ gésben leszögezte, hogy a szövetség semmilyen módon ne szabja meg, hogy ki mennyit eddzen. E kérdés eldöntése teljesen az egyesületekre, a szakosztá­lyokra, az edzőkre van bízva. Sokan összetévesztik a fogalmakat, s mivel a szövetség minden idényben teszteli a játékosokat, ezt azzal magyarázzák, hogy bürokratikus módon szabja meg az edzésmennyiséget. A témakört kiegészítve a szövetség elnöke keserűen állapította meg, hogy ennek dacéra az edzők munkája túlsá­gosan egysíkú. Nálunk csak elvétve for­dul elő, hogy valamelyik csapatnak a játékán meglásztik az edző kézjegye. Felvetették, hogy mi a véleménye a szövetségnek a csapatépítés két mód­járól. Arról, amit a Plastika Nitra, és arról, amit a DAC praktizál. Hogy az egyik a saját nevelésre épít, míg a má­sik inkább kész játékosokkal igyekszik a szükségnek megfelelően feltölteni a csapatot. A szövetség elnöke ezzel kap­csolatban egyértelműen kijelentette, hogy a jelen pillanatban mindkét mód­szer célszerű. A nitrai módszer a ke­vésbé költséges, de az eredménye csak hosszú távon mutatkozik meg, míg a DAC csapatépítése máris eredményes. Szlovákia labdarúgásának mai színvo­nalát tekintve ezt is el kell fogadni, sőt — hangsúlyozta Michal Jarábek — tiszteletre méltó dolog, hogy a DAC vállalkozott arra, amire eddig úgyszól­ván egyetlen szlovákiai csapat sem: Csehországból hozott vissza játékost. Nem teljesítik a küldetésüket a SZISZ- csoportok — állapította meg a szövet­ség elnöke. — Annak ideién azért ala­kítottuk meg őket, hogy segítsék a szakosztályt a politikai-nevelő munká­ban. Közben eltelt néhány év. de a csoportok helyzetét nem sikerült meg­szilárdítani. Máig sem dőlt el, hogy ki irányítsa őket: a szakosztály avagy a bázisszerv SZISZ-alapszervezete. E kér­désre az ifjúsági szövetség felsőbb szer­veinek kell megoldást találnia, mert esetenként a SZISZ-csoport nagy segít­séget nyújt a szakosztály vezetőségének és az edzőnek a kollektív szellem meg­szilárdításában. Ján Antalík, a sporttechnikai bizott­ság elnöke néhány gyanús eredmény kapcsán szólt a sporterkölcsről. El­mondta, hogy a szövetség példás szi­gorral megbünteti a tiszta sporterkölcs- csel összeegyeztethetetlen magatartást. A múltban is előfordultak utalások, hogy némely eredmény a játékvezetők, illetve más személyek „közbenjárásá­val“ született. Érdekes, hogy néhány ilyen „félremagyarázható“ esetben egy­másnak teljesen ellentmondó véleményt nyilvánítottak a csapatok és a megfi­gyelők, illetve a játékvezetők. Egyetlen esetben sem bizonyult igaznak a felme­rült gyanú. Palágyi Lajos Villáminterjú Akitől gólokat várnak Az I. labdarúgóliga szüne­tének átigazolási időszaká­ban nagy port vert fel az egykori csehszlovák váloga­tott Tibor MlClNEC átlépése a prágai Bohemiansból a Bt. y-.lr ^ > DAC ba. Eltiltás miatt az ■■'í?■ idénynyitó mérkőzésen ugyan fppy íJjjllilfPK ■ pihent, de a csapat első ha- zal meccsén már csatasorba *“ ’ állt, és egy góllal bizonyí­totta, hogy nem hiába jött Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda). Egy villáminterjú­ra szóra bírtuk a végtelenül víg kedélyű és közvetlen 29 esztendős (1958. október 10-én született) labdarúgót. • Átigazolása körül túl sok volt a mendemonda. — Tudom. Pedig én már kétszer bejelentettem, hogy átlépek Dunaszerdahelyre. Kétszer elutasították a ké­relmemet. • Miért akart mindenáron Dunaszerdahelyen játszani? — A mérkőzések légköréért, a közönség miatt. Két­szer játszottam Dunaszerdahelyen, és azt a buzdítást, amit a hazai csapat kapott, nem lehet elfelejteni. Meg aztán közelebb akartam kerülni a szülőföldemhez, a szüléimhez. Ugyanis Kremnicában születtem. A felesé­gem is ha|lott a változásra. A sok mendemonda ellenére itt lakom családostul, és jól érzem magam. • A prágai közönség sem rossz ... — Lehet, de könnyen felejt. Sokan azt hiszik, hogy Prágában fenékig tejföl az élet. Főleg a fiatal szlová­kiai labdarúgók hagyják magukat könnyen elcsábítani. Aztán néha megbánják döntésüket, mint ahogy én Is. Nem vette észre, hogy mennyit ültem a klspadon? Pe­dig én játszani akarok, akár a válogatottban is. Figyel­je meg, hogy Kapkót és Pavlikot máshol már leírták, itt odáig jutottak, hogy a válogatott kapuján kopognak. Ha nekik sikerült, miért ne sikerülne nekem is? • Hogy fogadták a játékostársak? — Végtelenül barátságosan. Azt hiszem, nagyon jól megértjük ma)d egymást a pályán és a pályán kívül Is. Jobb Itt a légkör, mint gondoltam. • Tudja hogy mit várnak magétól? — Tudom Gólokat, a csapat tengelyében. Megígérem, hogy nem okozok csalódást. (palágyi) Kozino falucska az Ural hegyvonulat északi csücskében fekszik. A telek’ itt kemények, s bár rendszerint nem hull harminc-negyven centiméter­nél több hó, hat, de néha nyolc hónapig is meg­marad. A terep inkább síkságnak mondható, csak itt-ott emelkedik egy-egy kisebb dombocska. Ezek a természeti adottságok meghatározzák a gyerekek kedvenc időtöltését, amely mi más lehetne, mint a sífutás. Vologya Nyikityln is így kezdte sportkarrierjét, s nemrég a Téli Universiadén, a Csorba-tőn három aranyérmet nyert. Ráadásul húszéves korában az a megtiszteltetés érte, hogy ezen a nagy sport- rendezvényen zászlóvivője lehetett hazája képvi­selőinek. Erre legalább olyan büszke volt, mint a három aranyra. Nem csoda tehát, hogy önmagá­ról, sporthoz való viszonyáról jó kedvvel beszél­getett velünk. — Mint srác, nemcsak síeltem, szívesen futbal­loztam is: fél évig ezt, fél évig azt. Idővel észre­vettem, hogy ez a két sport nagyon jól megfér egy­mással, mi több, az egyik segíti a másikat. A labdarúgásban ügyesnek mondtak, de ott sohasem bizonyíthattam be, hogy én vagyok a legjobb, hi­szen ez a sport kollektív játék. A sízéssel már másként volt. Kié srác koromban mindig nyertem az iskolai rendezvényeken, míg egyszer felfigyelt rám a ßurevesznyik Usztyinovból. Magával vitt, és így ebben a városban érettségiztem, és azonnal meg is nősültem. Kislányom már nyolcéves, s míg én a világot járom, ő a mamájával síel, mivel va- ; lamikor a feleségem Is versenyző volt. Vlagyimir sportmúltja gazdag: 1980-tól a vá­logatott tagja, 1982-ben az Oslóban megrendezett világbajnokságon tagja volt annak a stafétának, amely aranyérmet szerzett. Két évvel később Sza­rajevóban a Téli Olimpiai Játékokon a stafétát hoz­zásegítette az ezüstéremhez. Ráadásul futott 15 ki­íométeres távon is, és ötödik lett. Ezek után kissé elfáradt, és a formája is hanyatlóban volt. Ügy érezte, pihenésre van szüksége, no meg az úgyne­vezett „korcsolyázó“ stílus elsajátítására. Elhatá­rozta, hogy jelentkezik egyetemre, a sportban pe­dig behozza az elmulasztottakat. Elképzelését meg is valósította. A Testnevelési Főiskola hallgatója, és egyéni program szerint edz. Nemsokára diplo­mát szerez. Reméli, harmincéves kora ellenére si­kerül olyan formát elérnie, hogy bejut az olimpiai keretbe, és Calgariban sikeresen szerepel majd.; Egyébként az Universiadék történetében egyedül­álló tettet vitt végbe: már az előzőn is három aranyérmet szerzett, s hat arannyal abszolút csúcs- ; tartó. (hk) Vlagyimir Nyikityinnek gratulál a mi janouäekunk. örzsik Ödön felvételei Kétszeri nekigyürkőzésre hat aranyéréi

Next

/
Oldalképek
Tartalom