Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-03-18 / 11. szám
LAPUNK TARTALMÁBÓL: SZISZ-tisztségviselők! A SZISZ KB 19. ülésének irányelvei a 3. és a 4. oldalon Tíz nap, v amely megrengette a Tátrát e B. oldalon Könyvszemle ’87 a 8. oldalon Tanítani... * Pályakezdő pedagógusokról a 9. oldalon szabadkorcsolyázásig a Maja Uszova — Alekszandr Julin jégtáncpáros állt az élen a Téli Universiade versenyén, aztán a „célegyenesben“ megelőzte őket az osztrák Beck ikerpár. A szovjet páros szebbik fele azzal vigasztalódott, hogy az újságírók Universiade szépének választották a Yassa jugoszláv sportruhagyár versenyében. Ahogy a bal oldali kép is bizonyítja, a toliforgatóknak nincs rossz ízlése. Igaz, Maja azt mondta a verseny után :„Szívesen odaadnám a szépségkirálynő koronáját az aranyéremért.“ Stefanie Schmid Svájcból (az alsó képen) bármely szépségversenyen indulhatna — nem kis eséllyel. De ahol ilyen nagy a konkurencia ... A műkorcsolyázás ezüstérmét azonban nem hagyta elvenni. Ezenkívül nem győzte dicsérni a Tótra szépségeit. örzsik Ödön felvételei m—aii ksw*i A MI TÍZPARANCSOLATUNK „Van-e kommunista erkölcs?“ — tette fel a kérdést Lenin 1920. október 2-án az Ifjúsági szövetség kongresszusán. „Persze hogy van“ — válaszolt határozottan. És részletesen elmagyarázta, “hogy a kommunisták erkölcsének-lényege: a szocialista társadalom, a szocialista haza építésének szolgálata. Míg a valláserkölcs azt diktálja az Istenben hivő embereknek, hogy teljesítsék isten parancsolatait, addig a kommunista erkölcs azt kívánja a szocializmusban hivő emberektől, hogy szolgálják becsülettel, tisztességgel annak a közösségnek az érdekeit, amelyben élnek. Ez fgy nagyon egyszerű, világos és egyértelmű. Mégis — mivel iskoláinkban nem tanltjuk, napi politikai, társadalmi nevelő munkánkban nem magyarázzuk, nap mint nap, hogy mit jelent e lenini megfogalmazás, ma is sokan kérdezik: „Van-e erkölcsük a kommunistáknak?“ Amióta emberek élnek a Földön, mindig voltak a különböző emberi közösségeknek valamilyen írott vagy íratlan erkölcsi szabályaik. Természetesen ezek a szabályok mindig igazodtak az uralkodó osztály érdekeihez. A kereszténység megalapítói átvették a mózesi tíz- parancsolatba foglalt erkölcsi normákat, és azokat évszázadokon át tanították az iskolákban, magyarázták a templomokban. Ezért minden keresztény ember ismerte, tudta, mit kíván tőle hite, vallása, istene. A kommunisták nem foglalták „paragrafusokba“ erkölcsi normáikat, jóllehet már eltelt néhány esztendő Lenin emlékezetes beszéde óta. Emlegetjük ugyan a szocialista erkölcsöt, a szocialista emberi magatartás normáit nagyjából tudjuk is, mit kell érteni a szocialista erkölcs fogalmán, de a tömegek tudatában nem élnek, és a gyakorlatban még nem eléggé hatnak a szocialista erkölcs emberformáló szabályai. A közelmúltban tették fel az Állami Egyházügyi Hivatal vezetőjének a kérdést: Van-e kommunista erkölcs? És ha van, akkor miért nem érvényesül a gyakorlatban? ö igennel felelt a kérdésre és bölcsen visszakérdezett: „A tízparancsolat miért nem valósult meg 2000 év óta a gyakorlatban?“ Mert nem valósult meg. Bár a tízparancsolatot mindenki ismerte, mégis ma is akadnak szép számmal, a keresztény vallás szellemében nevelt emberek között Is, akik lopnak, csalnak, paráználkodnak, és bizony néha még ölnek is. Ennek ellenére soha senkinek nem jut eszébe szá- monkérni a vallási alapon uralkodó polgári hatalmaktól a tízparancsolat végrehajtását. Tőlünk, kommunistáktól — annak ellenére, hogy nem deklaráltuk erkölcsi téziseinket — nap mint nap -számonkérik a kommunista erkölcsöt. Akik azt állítják, hogy a kommunistáknak nincs .erkölcsük, azok is követelik tőlünk a hibátlan erkölcsi magatartást. És meglepő módon — annak ellenére, hogy tagadják a kommunista erkölcs létezését — pontosan tudlák, hogy mit kérnek tőlünk számon. Gyakran meg is fogalmazzák, milyennek kellene lennie egy kommunista vezetőnek vagy egy párttagnak, és fel is róják nekünk, ha nem vagyunk olyanok, amilyeneknek lennünk kellene. Még azt sem veszik figyelembe, hogy a 2000 éves kereszténységgel szemben a szocialista hatalom még csak négy évtizede létezik. De hát elvégre igazuk van! Amíg a keresztény hitet magáénak valló burzsoázia gyakorolta a hatalmat, mi, kommunisták is elítéltük a tőkések és földesurak erkölcstelenségét. Miért ne néznék kritikus szemmel most mások a mi erkölcsi viselkedésünket, magatartásunkat? Aki a hatalmat, a kormányzást vállalja, annak a társadalom erkölcsi nevelését is vállalnia kell, a példamutató emberi magatartást is vállalnia kell. És ha eddig nem tudtuk eléggé bevinni a köztudatba a szocialista erkölcs követelményeit, akkor meg kell próbálnunk, pótolni a mulasztást. Iskoláinkban nagyobb figyelmet kell fordítani a szocialista tudatformálásra. Az Ifjúsági szövetségnek is, a munkahelyeknek is megvannak e téren a tennivalóik. De talán még ennél is fontosabb a szocialista eszme hirdetőinek, a szocialista építés vezetőinek példamutató magatartása. Akik a szocialista erkölcs kódexének hiányával takaróznak, azoknak is tudniuk kell, hogy vannak általános, örök érvényű erkölcsi normák, amelyek minden korban minden emberre vonatkoznak. Homérosz ugyanazokat az emberi hibákat ostromolta, amelyeket Shakespeare vagy Petőfi. És a kommunistáktól ma — a tömegek — ugyanolyan jellembeli jó tulajdonságokat várnak, mint amilyeneket évezredek óta mindig vártak a társadalom vezetőitől — csak egy kicsit még jobbakat és többet. ü. I. Időszerű gondolatok i Nem téveszthetjük szem elől, hogy egyes fiatalok még mindig nehezen fogják fel azt, hogy a szocializmus építése bonyolult forradalmi folyamat. A vívmányokat és az életszínvonal emelkedését magától értetődőnek tekintik, életük értelmét nem a munkában látják; magatartásukban kifejezésre jut a korábbi nemzedékek által létrehozott értékek meg nem becsülése. A fiúk és a lányok egy része hajlamos a kispolgáriasságra, a társadalmi és a politikai elkötelezettség jelentőségének lebecsülésére, mindannak kriti- kátlan csodálatára, ami Nyugatról származik, valamint a nyugati életmód szemellenzős majmolására. Vannak garázdaságokat és bűncselekményeket elkövető egyének is. Hol keressük a fiúk és a lányok egy része ilyen és ehhez hasonló nézeteinek és magatartásának gyökereit? Nem könnyű e kérdés kimerítő megválaszolása. Az ifjúsággal sok esetben felületesen és formálisan foglalkoznak, nem minden állami és társadalmi szerv, illetve szervezet tekinti tevékenysége állandó és természetes alkotó elemének a fiatal nemzedékre gyakorolt hatást és a róla való gondoskodást. Sokszor hatással van a felnőttek rossz példája. Ugyanakkor a család döntő befolyásának lebecsülése, a válásoknak, a megromlott házasságoknak nagy száma is kedvezőtlenül hat a gyerekek és a serdülő ifjúság nevelésére. JAROSLAV JENERAL, a SZISZ KB elnOke
